Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

4 rcai sMjav 1976. AUGUSZTUS 3., KEDD Hozzászólás (6.) Tágítani a kört, növelni a lehetőségeket Húszéves az alkotóliáz Megnyílt Nagymaroson a VII. nyári tárlat I Lapunk július 17-i számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című írása, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A következőkben e cikkhez fűzött reflexiókat tesszük közzé. ' MINDENKI ÖRÖMMEL fo­1 gadta a hírt a területi szö­vetség megalakulásáról, ebben biztos vagyok. Mindenki, aki­inek kicsit is szívügye a köz- j művelődés, a közművelődés j egésze, örömmel nyugtázza, 'hogy értő szervezeti tevékeny­ség segíti a jó hírű műhelyek ;még teljesebb kitárulkozását >és azokat a szárnypróbálgatá­sokat, melyeknek eddig is ta­núi voltunk. nosan szolgálhatja a korsze­rűbb ismeretterjesztést. Nem akarok mindenáron ar­ra buzdítani, hogy valamiféle huszárrohamot indítsunk a képzőművészeti kultúra inten­zív Pest megyei terjesztésére, de egy szerény javaslat en­gedtessék meg. Nem tarta­nám károsnak, ha jelentősebb állomásaink várótermét meg­felelően elhelyezett képzőmű­vészeti alkotások díszítenék. Hogy mennyire tényleges igény a kérdéssel az eddigiek­nél intenzívebben foglalkozó „gazda” jelentkezése, bizo­nyítják azok a hozzászólások, melyek Losonci Miklós cikke óta megjelentek, s melyekhez csatlakozni kívánok én is. Örömmel vettem tudomásul, hogy a megalakult szövetség, illetve megyei szervezet állás- foglalásában jelentkezik a tágabb kitekintés igénye. A hozzászólásokban is hangot kapott például a Tápió menti nyárhoz kapcsolódó művészeti program. Jó dolog tudni, hogy a Nagy István csoport tevé­kenységével számol megyei képzőművészeti életünk. Mindezek után szükséges­nek látszik olyan segítség is, mely a kiállításszervezésben ad eligazítást, segít abban — többek között —, hogy honnan induljon el a most először ki­állítani szándékozó, miben vá­logasson, hogyan teremtse meg látogatói, az új közönség számára a biztonságos eligazo­dáshoz szükséges alapot. A galériák létrehozatala valóban szükséges. Hasznos lenne a művészettörténet egyes korszakait bemutató reprógaléria kialakítása is. Ebben minden bizonnyal szí­vesen segjt anyagilag is a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat, mint olyan feladat megvalósításában, mely hasz­HASZNOS LENNE a lciállí- • tások számát úgy is növelni, hogy nyilvánosságot biztosí­tunk magángyűjteményeknek. Megfelelő feltételekkel min­den bizonnyal sok gyűjtő se­gítené a képzőművészeti kul­túra terjesztését saját gyűjte­ménye rendelkezésre bocsátá­sával. Azt hiszem, nem kell bizo­nyítani, hogy egyre nagyobb mértékű igény tapasztalható a színvonalasan megrendezett kiállítások iránt. Saját köz­ségem, Gyömrő bizonyítja ezt számomra a legjobban, ahol az utóbbi három esztendőben megrendezett kiállítások láto­gatóinak száma örvendetesen emelkedett, ahol az idős Pál Mihály műveiből létesített szoborkertben egyre többen gyönyörködnek. Szó volt a hozzászólásokban a bejárók számára biztosítan­dó lehetőségekről is. Közis­mert, hogy a megye és a fő­város a közelmúltban kultu­rális megállapodást kötött a bejárók igényeinek fokozot­tabb kielégítésére. E megálla­podás aprópénzre váltása na- Dokban megkezdődött. A mo- nori járás kulturális szervei, valamint a kőbányai Pataki István Művelődési Központ kulturális napot rendezett. Ennek keretében közös ta­nácskozást tartottak a perem- kerület és a járás könyvtáro­TV-FIGYELŐ \ állomások. Az utóbbi két ; 'évtized egyik legkitűnőbb szov­jet költőjével, Robert Rozs- gyesztvenszkijjel ismerkedhet­tünk a szombat délutáni kép­ernyőn. Szép szavakkal fogal­mazta újra az örök emberi ta- pasztalatot: akkor halsz meg, ha azt hiszed, hogy már min- dent tudsz, mindent elértél már; s az ezzel szorosan össze­függő művészi hitvallást: nem , öregszik a költő, ha az életre fi­gyel — mert az élet maga nem öregszik meg soha. Tiszta, lírai hangú békehit- yallás volt a szovjet televízió dokumentumműsora a helsinki i biztonsági és együttműködési ! értekezlet első évfordulóján. Korrekt riportot közölt A hét egy másik értekezletnek — az el nem kötelezett országok co­lomból csúcstalálkozójának — az előkészületeiről. Ebbe a sor­ba kívánkozik A hétnek egy másik részlete is, amelyben a néhány év múlva hazánk pa­píriparát is segítő uszty-ilimsz- ki cellulózkombinát építésé­re utazó magyar fiatalokat szó­laltatta meg a riporter. Egy feljegyzésre érdemes, mondat­nyi vallomás ebből a beszél­getésből: „nehéz feladat lesz az építés — s éppen ezért von­zó.” Forintok. Egy szombati és I égy vasárnapi műsornak is fo­rintok voltak a főszereplői. Az első mai pénzünk megszületé­sének 30. évfordulójára ké­szült s népi demokratikus ren­dünk szilárdulásának fontos állomását idézte lényegretörő- en, érzékeltetve a történelmi távlatot is — nagyobb dicsére­tet aligha lehet mondani róla, mint, hogy elnéztük volna to­pább is. A vasárnapi forintokról — 3 milliárdról — A hétben esett szó: ennyi az összértéke a bol­tok hűtőkészülékeinek, ame­lyek egy nem elhanyagolható hányada nem hűt. Nem, mert hiányoznak a szükséges tarta­lékalkatrészek. Hogy mi a hiá­nyok oka? — ezt kutatta jó érzékkel Szegvári Kati ripor­ter. Hogy nem találta az egy­értelműen nyugtató választ, nem az ő hibája volt: a fele­lősség az ügyben lehetőségek­kel bíró, illetőleg a megoldás­sal megbízott szerveké, válla­latoké. Mulatságok. a felügyelő-so­rozat szombat esti darabja kö­zepest érdemel. Figyelemre méltó időtöltést, kellemes mu­latságot inkább csak azoknak jelenthetett, akik nem látták az elmúlt napok hasonló adá­sait s ennél fogva megnőtt a „krimiéhségük.” Jobban tetszett az Olimpiai zenejátékok I. része. Igaz, a keretjátékról még nem tudni, hogy fejeződik majd be, az azonban bizonyos, hogy Antal Imre újra jó formában volt, megszokott kedves, roppant okos módján vezette a műsort. És tulajdonképpen jó mulatsá­got ajándékoztak a nézőnek a három csapat produkciói is. Hiszen, ha az önmagukban hangulatos tánczenei számok túlságosan hosszú sorban is kö­vették egymást és sehogyan sem akart is belőlük kikere­kedni valamiféle egységes blokk, a „Sassoon—Figaro”- egyveleg legtöbb részlete — s az ötlet egésze — joggal kelt­hetett a szelíd derüléstől a har­sány kacagásig ívelő jó érzé­seket. Összességében aztán ha aranyra nem is, bronzéremre esélyesnek látszik a hét végén befejeződő produkció. Daniss Győző Római szobortöredek Jelentős, a provinciális ró­mai művészet legjobbjai közé tartozó lelettel gazdagodott a dunaújvárosi Intercisa Mú­zeum. Csatornázás közben egy szobortöredékre bukkantak a római városrészben. A mintegy fél méter magas torzó ruhát­lan férfialakot ábrázol, de két lábfeje, jobb karja, valamint a bal alsó karja hiányzik. sai. művelődésiház-igazgatói. ! Itt megállapodás született a művelődési központ és a mo- nori járási művelődési ház között. A megállapodás szer- ! vés része a kőbányai és járási I művészek, továbbá amatőrök kölcsönös bemutatkozási lehe­tőségének megteremtése. De itt is tovább tágítható a kör. A bemutatkozás a műve­lődési központ kiállítótermein kívül megvalósítható a X. ke­rület csaknem százhúsz üze­me közül jó néhányban. A hatás növelhető a lokálpatrio­tizmusban rejlő erővel: „íme, most az én járásom mutatko­zik be, gyertek”. És hogy e tekintetben is megkezdett utat folytatunk, annak bizonyságá­ra szolgáljon ismét egy pél­da. Unyi Istvánnak, a Nagy István csoport tagjának kiál­lítását pontosan Losonci Miklós nyitotta meg a Törek­vés Művelődési Központban Kőbányán, az intézmény és a gyömrői Petőfi Művelődési Ház éves kulturális szerződé­sének eredményeként. A találkozások számának bővítésére nagyon alkalmas intézményeink képzőművész­köreinek kölcsönös bemutat­kozása. Érdemes azon is gon­dolkodni, hogy a körök hívják meg egymást azokra a nyári táborokra, melyek számukra biztosítottak. Gondolok a most monori járásban szervezendő művésztelepi lehetőségekre. EGYMÄS MEGISMERÉSÉ­NEK lehetőségét biztosítani feltétlenül szükséges és hasz­nos. E sorba jól illik az idén először a Veresegyházon szer­vezett képzőművészeti talál­kozó. Érdemes ide elküldeni más járások, valamint a fővá­ros fiatal amatőréinek alkotá­sait, biztosítva ezzel — a meg­ismerésen felül — az egymás­ra hatás lehetőségét is. E javaslatok nem a műértő, inkább a közművelődési mun­kás gondolatai, aki tapaszta­latból tudja, milyen tábort je­lent például Kőbányán a va­sárnap délutánonként sétáló családok érdeklődése a műve­lődési központban rendszere­sen található kiállítások iránt. Furag-lyás Géza népművelő D. Fehér Zsuzsa méltatja a nagymarosi kiállítás jelentőségét. A képen (balról jobbra): Niedermüller Ferenc vb-titkár, Szelényi László, Gonda Agnes, volentér Tibor, dr. Csicsay Iván és D. Fehér Zsuzsa. A Nagymarosi nyár prog­ramjának kiemelkedő esemé­nyeként a község művelődési házában vasárnap ünnepélye­sen megnyílt a VII. nyári tár­lat. A hagyományos sereg­szemle megnyitásán ünnepi beszédet dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese mondott. Értékelve a megye és a község dinamikus kulturális fejlődését, egyebek közt arra mutatott rá, hogy a megyei l pártbizottság 1969-es közművelődési határozata nyomán bontakozott ki a táj­egységek közművelődésének nagyarányú előretörése is. A nagymarosi tárlatok ehhez a fejlődésvonalhoz tartoznak, a helyi adottságok jó felhaszná­lását példázzák, hiszen éppen húsz esztendeje működik itt a Képzőművészeti Alap nagy hfrű alkotóháza. Nem vélet­len tehát, hogy a Nagymarosi nyár programjában a képző­művészet régóta kiemelkedő szerepet játszik. A sokszínű, szellemé ben mégis egységes kiállítás jelen­tőségét D. Fehér Zsuzsa mű­vészettörténész, a Magyar Te­levízió képzőművészeti rova­tának szerkesztője méltatla. Ezután átnyújtották a kiál­lító művészeknek a zsűri dí­jait. A képző- és iparművészeti lektorátus kiállítási bizottsá­ga a Művészeti Alap, díját Bojtor Károly festőművésznek és Tasy Klára iparművésznek ítélte. A két díjat Gonda Ág­A nagyközség tanácselnökétől a plakettet. nes, a Művészeti Alap igazga­tója adta át. A nagymarosi községi ta­nács plakettjét Mácsai István és Ezüst György festőművész kapta. A plaketteket Volentér Tibor, a nagyközségi tanács elnöke nyújtotta át. Mácsai István (baloldalt) átveszi Koppány György felvételei A Dunakanyar Intéző Bi­zottság díját Stetter Béla gra­fikus kapta. A díjat Szelényi László, a DIB titkára adta át. A megnyitó után a nagy számban összegyűlt közönség megtekintette az érdekes ki­állítást. Űj feladatok előtt a tudományos ismeretterjesztés 174 rendezvényt tartott a TIT. Ez az önmagában is meghökkentő adat alapos ön­elemzésre, a feladatok pontos körülhatárolására serkenti a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot — mondotta dr. Vonsik Gyula, a társulat fő­titkára. A mennyiségi növekedést az érdeklődés növekedése okoz­ta. a szakemberek megállapí­tása szerint az alapos, jó mun­ka a színvonal fenntartása ér­dekében ez az egyébként ör­vendetes tény nemegyszer gondot okoz, hiszen lényegé­ben ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan személyi állománnyal kell ezt a hihe­tetlenül nagy munkát elvé­gezniük. — A társulat tevékenységé­nek 38 százaléka tartozik a társadalmi-politikai nevelő­munka kategóriájába, több mint 18 százaléka foglalkozik a természettudományokkal, s mintegy 13 százalék az eszté­tikával, csaknem 15 százaléka a műszaki, technikai — 7 szá­zalék a matematikai —, ugyancsak ennyi az egészség- ügyi ismeretek terjesztésével, elmélyítésével és csaknem 2 százalék alapozza meg az ide­gen nyelvek tanulását. Itt két jelentős változást észleltek a TIT-szakemberek. A természettudományos, ma­tematikai nevelés egyre több embert érdekel, s ugyancsak pozitív változás tapasztalható a társadalompolitikai, esztéti­kai ismeretterjesztésében is. A feladat: különösen a mun­kások körében kell az eddi­gi eredmények alapján a ter­mészettudományos, esztétikai nevelést elmélyíteni. Szembe­tűnő az országjárás, a TIT ál­tal vezetett turizmus megélén­külése. A TIT. mintegy 30 ezer elő­adót foglalkoztatott az 1975— 76-os évadban. A szervezet vezetői most azzal számolnak, hogy ez a 30 ezer főnyi tábor tovább növekszik, ez pedig azt jelenti, hogy nagyobb gondot kell fordítani a tudományos ismeretterjesztés szakemberei­nek felkészítésére Televízióban és kötetben Regények, novellák, versek Az olvasás nyáron sem szünetel. Különösen akkor nem, ha kiadóink érdekesebb­nél érdekesebb kiadványokkal lepik meg a könyvbarátokat. Mint például az Európa Ki­adó, amelynek szerkesztői mintha előre megérezték vol­na, hogy a televízió képernyő­re tűzi Tolsztoj nagyléptékű remekművének, a Háború és bé­kének filmváltozatát. Ezt A világirodalom remekei soro­zatban napvilágot látott négy­kötetes monumentális regényt, amelynek alakjai — Szerb Antal megállapítása szerint — akár ma is élhetnének, bizo­nyára sokan kézbe veszik, hogy elmélyüljenek a történe­lemben, hiszen minden meg­található benne, „ami beletar­tozik a leltározandó dolgok sorába”. Flaubert mondotta Tolsztoj­ról, hogy „micsoda festő és micsoda pszichológus”. Az utóbbiból adódik, hogy a Thomas Mann által „Miche­langelo világára emlékeztető” hatalmas vállalkozás nem ép­pen nyaraláshoz passzoló ol­vasmány. A képernyő varázsa azonban csodákra képes, fel­kelti az érdeklődést az ere­deti mű, vagyis Andrej Bol- konszkij és Pierre Bezuhov, a világirodalom egyik legjelen­tősebb írásművének hősei iránt. Az orosz próza nagy mestere egyébként hét eszten­deig dolgozott ezen a művén, tizenkétszer dolgozta át, míg 1869-ben az utolsó pontot is elhelyezhette a negyedik kö­tet végén. Történelmi regény a ki­adó másik újdonsága is. Jean-Pierre Chabrol kétköte­tes írásműve, A százezer ga- rasos ágyú, mely a Századok — emberek sorozatban jelent meg. A regény cselekménye a párizsi kommün idején ját­szódik, abban a történelmileg összesűrűsödött évben — 1871-ben —, amikor már nem a polgárság, hanem a munkás­ság ragadja magához a hatal­mat, szembeszállva a burzsoá­ziával és a porosz támadókkal. A regény tulajdonképpen hi­telesen megszerkesztett napló, Flor ent Rastel eredeti feljegy­zéseinek gyűjteménye, amely­ből teljes kép rajzolódik ki a történelem jelentős esemé­nyéről, példát mutatván küz­delemről, helytállásról. George Eliot — eredeti ne­vén Mary Ann Evans — elő­ször 1872-ben megjelent — ugyancsak történelminek szá­mító — regénye nem Francia- országban, hanem Angliában játszódik, miként címe is mu­tatja, egy átlagos és szokvá­nyos kisvárosban, Miádle- marchban. A kétkötetes irás- mű színhelye jelképpé terebé­lyesedik, a múlt század első felének életformáit elénk táró, kudarcait bemutató színhellyé, ahol mindenki elveszti emberi tartását, feladja legrejtettebb vágyait, elképzeléseit. A te­hetséges fiatal orvos, Retius Lydgate szertefoszló álmai. Bulstrode bankár leleplezésé­nek története sokaknak isme­rősnek tűnik majd, egy esz­tendővel ezelőtt a televízió is bemutatta a regényből készí­tett angol filmsorozatot. A Middlemarch-csal az olvasó a múlt század egyik legjobb an­gol regényét veheti kézbe, amelyet újabban Balzac, Tolsztoj, Thomas Mann írásai­val vetnek egybe az irodalom- történészek. A Modern Könyvtár _ tú ljutva 300. kötetén — ezúttal két kötettel szolgál. A szovjet-örmény Hrant Mate- voszjan Másnap reggel című kisregénye egy nappal és egy éjszaka filmszerűen pergő ese­ménysorán mutatja be egy fiatal művész-értelmiségi tár­saság gondolkodásmódját. Szabályzatok címmel a mai svájci német elbeszélők gyűj­teményét vehetjük kézbe, tíz író húsz, hosszabb-rövidebb írásművét. A novellák arról tanúskodnak, hogy a második világháború után jelentkezett Max Frischnek és Dürren- mattnak ma a fiatalok között is méltó utódaik vannak. Y crscskötet színesíti az Európa Kiadó regényekben bőséges nyári választékát. A számszerűséget azonban sem­legesíti A gyönyörűség dalai­nak kezdete című gyűjte­mény, amely az óegyiptomi szerelmes verseket adja közre. A pompás kiállítású kötet a több ezer éves Nilus menti or­szág papirusztöredékeken, kő- és cserépdarabokon fennma­radt szerelmi költészetéből ad át bő válogatást. Megkapó ké­pi remeklések, szófűzések te­szik felejthetetlenné ezt az intim, érzelmekben gazdag költészetet, amelyet Molnár Imre ültetett át magyarra. (M) A közelmúltban véget ért ismeretterjesztési évadban minden nap minden órájában

Next

/
Thumbnails
Contents