Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
4 rcai sMjav 1976. AUGUSZTUS 3., KEDD Hozzászólás (6.) Tágítani a kört, növelni a lehetőségeket Húszéves az alkotóliáz Megnyílt Nagymaroson a VII. nyári tárlat I Lapunk július 17-i számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című írása, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A következőkben e cikkhez fűzött reflexiókat tesszük közzé. ' MINDENKI ÖRÖMMEL fo1 gadta a hírt a területi szövetség megalakulásáról, ebben biztos vagyok. Mindenki, akiinek kicsit is szívügye a köz- j művelődés, a közművelődés j egésze, örömmel nyugtázza, 'hogy értő szervezeti tevékenység segíti a jó hírű műhelyek ;még teljesebb kitárulkozását >és azokat a szárnypróbálgatásokat, melyeknek eddig is tanúi voltunk. nosan szolgálhatja a korszerűbb ismeretterjesztést. Nem akarok mindenáron arra buzdítani, hogy valamiféle huszárrohamot indítsunk a képzőművészeti kultúra intenzív Pest megyei terjesztésére, de egy szerény javaslat engedtessék meg. Nem tartanám károsnak, ha jelentősebb állomásaink várótermét megfelelően elhelyezett képzőművészeti alkotások díszítenék. Hogy mennyire tényleges igény a kérdéssel az eddigieknél intenzívebben foglalkozó „gazda” jelentkezése, bizonyítják azok a hozzászólások, melyek Losonci Miklós cikke óta megjelentek, s melyekhez csatlakozni kívánok én is. Örömmel vettem tudomásul, hogy a megalakult szövetség, illetve megyei szervezet állás- foglalásában jelentkezik a tágabb kitekintés igénye. A hozzászólásokban is hangot kapott például a Tápió menti nyárhoz kapcsolódó művészeti program. Jó dolog tudni, hogy a Nagy István csoport tevékenységével számol megyei képzőművészeti életünk. Mindezek után szükségesnek látszik olyan segítség is, mely a kiállításszervezésben ad eligazítást, segít abban — többek között —, hogy honnan induljon el a most először kiállítani szándékozó, miben válogasson, hogyan teremtse meg látogatói, az új közönség számára a biztonságos eligazodáshoz szükséges alapot. A galériák létrehozatala valóban szükséges. Hasznos lenne a művészettörténet egyes korszakait bemutató reprógaléria kialakítása is. Ebben minden bizonnyal szívesen segjt anyagilag is a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, mint olyan feladat megvalósításában, mely haszHASZNOS LENNE a lciállí- • tások számát úgy is növelni, hogy nyilvánosságot biztosítunk magángyűjteményeknek. Megfelelő feltételekkel minden bizonnyal sok gyűjtő segítené a képzőművészeti kultúra terjesztését saját gyűjteménye rendelkezésre bocsátásával. Azt hiszem, nem kell bizonyítani, hogy egyre nagyobb mértékű igény tapasztalható a színvonalasan megrendezett kiállítások iránt. Saját községem, Gyömrő bizonyítja ezt számomra a legjobban, ahol az utóbbi három esztendőben megrendezett kiállítások látogatóinak száma örvendetesen emelkedett, ahol az idős Pál Mihály műveiből létesített szoborkertben egyre többen gyönyörködnek. Szó volt a hozzászólásokban a bejárók számára biztosítandó lehetőségekről is. Közismert, hogy a megye és a főváros a közelmúltban kulturális megállapodást kötött a bejárók igényeinek fokozottabb kielégítésére. E megállapodás aprópénzre váltása na- Dokban megkezdődött. A mo- nori járás kulturális szervei, valamint a kőbányai Pataki István Művelődési Központ kulturális napot rendezett. Ennek keretében közös tanácskozást tartottak a perem- kerület és a járás könyvtároTV-FIGYELŐ \ állomások. Az utóbbi két ; 'évtized egyik legkitűnőbb szovjet költőjével, Robert Rozs- gyesztvenszkijjel ismerkedhettünk a szombat délutáni képernyőn. Szép szavakkal fogalmazta újra az örök emberi ta- pasztalatot: akkor halsz meg, ha azt hiszed, hogy már min- dent tudsz, mindent elértél már; s az ezzel szorosan összefüggő művészi hitvallást: nem , öregszik a költő, ha az életre figyel — mert az élet maga nem öregszik meg soha. Tiszta, lírai hangú békehit- yallás volt a szovjet televízió dokumentumműsora a helsinki i biztonsági és együttműködési ! értekezlet első évfordulóján. Korrekt riportot közölt A hét egy másik értekezletnek — az el nem kötelezett országok colomból csúcstalálkozójának — az előkészületeiről. Ebbe a sorba kívánkozik A hétnek egy másik részlete is, amelyben a néhány év múlva hazánk papíriparát is segítő uszty-ilimsz- ki cellulózkombinát építésére utazó magyar fiatalokat szólaltatta meg a riporter. Egy feljegyzésre érdemes, mondatnyi vallomás ebből a beszélgetésből: „nehéz feladat lesz az építés — s éppen ezért vonzó.” Forintok. Egy szombati és I égy vasárnapi műsornak is forintok voltak a főszereplői. Az első mai pénzünk megszületésének 30. évfordulójára készült s népi demokratikus rendünk szilárdulásának fontos állomását idézte lényegretörő- en, érzékeltetve a történelmi távlatot is — nagyobb dicséretet aligha lehet mondani róla, mint, hogy elnéztük volna topább is. A vasárnapi forintokról — 3 milliárdról — A hétben esett szó: ennyi az összértéke a boltok hűtőkészülékeinek, amelyek egy nem elhanyagolható hányada nem hűt. Nem, mert hiányoznak a szükséges tartalékalkatrészek. Hogy mi a hiányok oka? — ezt kutatta jó érzékkel Szegvári Kati riporter. Hogy nem találta az egyértelműen nyugtató választ, nem az ő hibája volt: a felelősség az ügyben lehetőségekkel bíró, illetőleg a megoldással megbízott szerveké, vállalatoké. Mulatságok. a felügyelő-sorozat szombat esti darabja közepest érdemel. Figyelemre méltó időtöltést, kellemes mulatságot inkább csak azoknak jelenthetett, akik nem látták az elmúlt napok hasonló adásait s ennél fogva megnőtt a „krimiéhségük.” Jobban tetszett az Olimpiai zenejátékok I. része. Igaz, a keretjátékról még nem tudni, hogy fejeződik majd be, az azonban bizonyos, hogy Antal Imre újra jó formában volt, megszokott kedves, roppant okos módján vezette a műsort. És tulajdonképpen jó mulatságot ajándékoztak a nézőnek a három csapat produkciói is. Hiszen, ha az önmagukban hangulatos tánczenei számok túlságosan hosszú sorban is követték egymást és sehogyan sem akart is belőlük kikerekedni valamiféle egységes blokk, a „Sassoon—Figaro”- egyveleg legtöbb részlete — s az ötlet egésze — joggal kelthetett a szelíd derüléstől a harsány kacagásig ívelő jó érzéseket. Összességében aztán ha aranyra nem is, bronzéremre esélyesnek látszik a hét végén befejeződő produkció. Daniss Győző Római szobortöredek Jelentős, a provinciális római művészet legjobbjai közé tartozó lelettel gazdagodott a dunaújvárosi Intercisa Múzeum. Csatornázás közben egy szobortöredékre bukkantak a római városrészben. A mintegy fél méter magas torzó ruhátlan férfialakot ábrázol, de két lábfeje, jobb karja, valamint a bal alsó karja hiányzik. sai. művelődésiház-igazgatói. ! Itt megállapodás született a művelődési központ és a mo- nori járási művelődési ház között. A megállapodás szer- ! vés része a kőbányai és járási I művészek, továbbá amatőrök kölcsönös bemutatkozási lehetőségének megteremtése. De itt is tovább tágítható a kör. A bemutatkozás a művelődési központ kiállítótermein kívül megvalósítható a X. kerület csaknem százhúsz üzeme közül jó néhányban. A hatás növelhető a lokálpatriotizmusban rejlő erővel: „íme, most az én járásom mutatkozik be, gyertek”. És hogy e tekintetben is megkezdett utat folytatunk, annak bizonyságára szolgáljon ismét egy példa. Unyi Istvánnak, a Nagy István csoport tagjának kiállítását pontosan Losonci Miklós nyitotta meg a Törekvés Művelődési Központban Kőbányán, az intézmény és a gyömrői Petőfi Művelődési Ház éves kulturális szerződésének eredményeként. A találkozások számának bővítésére nagyon alkalmas intézményeink képzőművészköreinek kölcsönös bemutatkozása. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a körök hívják meg egymást azokra a nyári táborokra, melyek számukra biztosítottak. Gondolok a most monori járásban szervezendő művésztelepi lehetőségekre. EGYMÄS MEGISMERÉSÉNEK lehetőségét biztosítani feltétlenül szükséges és hasznos. E sorba jól illik az idén először a Veresegyházon szervezett képzőművészeti találkozó. Érdemes ide elküldeni más járások, valamint a főváros fiatal amatőréinek alkotásait, biztosítva ezzel — a megismerésen felül — az egymásra hatás lehetőségét is. E javaslatok nem a műértő, inkább a közművelődési munkás gondolatai, aki tapasztalatból tudja, milyen tábort jelent például Kőbányán a vasárnap délutánonként sétáló családok érdeklődése a művelődési központban rendszeresen található kiállítások iránt. Furag-lyás Géza népművelő D. Fehér Zsuzsa méltatja a nagymarosi kiállítás jelentőségét. A képen (balról jobbra): Niedermüller Ferenc vb-titkár, Szelényi László, Gonda Agnes, volentér Tibor, dr. Csicsay Iván és D. Fehér Zsuzsa. A Nagymarosi nyár programjának kiemelkedő eseményeként a község művelődési házában vasárnap ünnepélyesen megnyílt a VII. nyári tárlat. A hagyományos seregszemle megnyitásán ünnepi beszédet dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese mondott. Értékelve a megye és a község dinamikus kulturális fejlődését, egyebek közt arra mutatott rá, hogy a megyei l pártbizottság 1969-es közművelődési határozata nyomán bontakozott ki a tájegységek közművelődésének nagyarányú előretörése is. A nagymarosi tárlatok ehhez a fejlődésvonalhoz tartoznak, a helyi adottságok jó felhasználását példázzák, hiszen éppen húsz esztendeje működik itt a Képzőművészeti Alap nagy hfrű alkotóháza. Nem véletlen tehát, hogy a Nagymarosi nyár programjában a képzőművészet régóta kiemelkedő szerepet játszik. A sokszínű, szellemé ben mégis egységes kiállítás jelentőségét D. Fehér Zsuzsa művészettörténész, a Magyar Televízió képzőművészeti rovatának szerkesztője méltatla. Ezután átnyújtották a kiállító művészeknek a zsűri díjait. A képző- és iparművészeti lektorátus kiállítási bizottsága a Művészeti Alap, díját Bojtor Károly festőművésznek és Tasy Klára iparművésznek ítélte. A két díjat Gonda ÁgA nagyközség tanácselnökétől a plakettet. nes, a Művészeti Alap igazgatója adta át. A nagymarosi községi tanács plakettjét Mácsai István és Ezüst György festőművész kapta. A plaketteket Volentér Tibor, a nagyközségi tanács elnöke nyújtotta át. Mácsai István (baloldalt) átveszi Koppány György felvételei A Dunakanyar Intéző Bizottság díját Stetter Béla grafikus kapta. A díjat Szelényi László, a DIB titkára adta át. A megnyitó után a nagy számban összegyűlt közönség megtekintette az érdekes kiállítást. Űj feladatok előtt a tudományos ismeretterjesztés 174 rendezvényt tartott a TIT. Ez az önmagában is meghökkentő adat alapos önelemzésre, a feladatok pontos körülhatárolására serkenti a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot — mondotta dr. Vonsik Gyula, a társulat főtitkára. A mennyiségi növekedést az érdeklődés növekedése okozta. a szakemberek megállapítása szerint az alapos, jó munka a színvonal fenntartása érdekében ez az egyébként örvendetes tény nemegyszer gondot okoz, hiszen lényegében ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan személyi állománnyal kell ezt a hihetetlenül nagy munkát elvégezniük. — A társulat tevékenységének 38 százaléka tartozik a társadalmi-politikai nevelőmunka kategóriájába, több mint 18 százaléka foglalkozik a természettudományokkal, s mintegy 13 százalék az esztétikával, csaknem 15 százaléka a műszaki, technikai — 7 százalék a matematikai —, ugyancsak ennyi az egészség- ügyi ismeretek terjesztésével, elmélyítésével és csaknem 2 százalék alapozza meg az idegen nyelvek tanulását. Itt két jelentős változást észleltek a TIT-szakemberek. A természettudományos, matematikai nevelés egyre több embert érdekel, s ugyancsak pozitív változás tapasztalható a társadalompolitikai, esztétikai ismeretterjesztésében is. A feladat: különösen a munkások körében kell az eddigi eredmények alapján a természettudományos, esztétikai nevelést elmélyíteni. Szembetűnő az országjárás, a TIT által vezetett turizmus megélénkülése. A TIT. mintegy 30 ezer előadót foglalkoztatott az 1975— 76-os évadban. A szervezet vezetői most azzal számolnak, hogy ez a 30 ezer főnyi tábor tovább növekszik, ez pedig azt jelenti, hogy nagyobb gondot kell fordítani a tudományos ismeretterjesztés szakembereinek felkészítésére Televízióban és kötetben Regények, novellák, versek Az olvasás nyáron sem szünetel. Különösen akkor nem, ha kiadóink érdekesebbnél érdekesebb kiadványokkal lepik meg a könyvbarátokat. Mint például az Európa Kiadó, amelynek szerkesztői mintha előre megérezték volna, hogy a televízió képernyőre tűzi Tolsztoj nagyléptékű remekművének, a Háború és békének filmváltozatát. Ezt A világirodalom remekei sorozatban napvilágot látott négykötetes monumentális regényt, amelynek alakjai — Szerb Antal megállapítása szerint — akár ma is élhetnének, bizonyára sokan kézbe veszik, hogy elmélyüljenek a történelemben, hiszen minden megtalálható benne, „ami beletartozik a leltározandó dolgok sorába”. Flaubert mondotta Tolsztojról, hogy „micsoda festő és micsoda pszichológus”. Az utóbbiból adódik, hogy a Thomas Mann által „Michelangelo világára emlékeztető” hatalmas vállalkozás nem éppen nyaraláshoz passzoló olvasmány. A képernyő varázsa azonban csodákra képes, felkelti az érdeklődést az eredeti mű, vagyis Andrej Bol- konszkij és Pierre Bezuhov, a világirodalom egyik legjelentősebb írásművének hősei iránt. Az orosz próza nagy mestere egyébként hét esztendeig dolgozott ezen a művén, tizenkétszer dolgozta át, míg 1869-ben az utolsó pontot is elhelyezhette a negyedik kötet végén. Történelmi regény a kiadó másik újdonsága is. Jean-Pierre Chabrol kétkötetes írásműve, A százezer ga- rasos ágyú, mely a Századok — emberek sorozatban jelent meg. A regény cselekménye a párizsi kommün idején játszódik, abban a történelmileg összesűrűsödött évben — 1871-ben —, amikor már nem a polgárság, hanem a munkásság ragadja magához a hatalmat, szembeszállva a burzsoáziával és a porosz támadókkal. A regény tulajdonképpen hitelesen megszerkesztett napló, Flor ent Rastel eredeti feljegyzéseinek gyűjteménye, amelyből teljes kép rajzolódik ki a történelem jelentős eseményéről, példát mutatván küzdelemről, helytállásról. George Eliot — eredeti nevén Mary Ann Evans — először 1872-ben megjelent — ugyancsak történelminek számító — regénye nem Francia- országban, hanem Angliában játszódik, miként címe is mutatja, egy átlagos és szokványos kisvárosban, Miádle- marchban. A kétkötetes irás- mű színhelye jelképpé terebélyesedik, a múlt század első felének életformáit elénk táró, kudarcait bemutató színhellyé, ahol mindenki elveszti emberi tartását, feladja legrejtettebb vágyait, elképzeléseit. A tehetséges fiatal orvos, Retius Lydgate szertefoszló álmai. Bulstrode bankár leleplezésének története sokaknak ismerősnek tűnik majd, egy esztendővel ezelőtt a televízió is bemutatta a regényből készített angol filmsorozatot. A Middlemarch-csal az olvasó a múlt század egyik legjobb angol regényét veheti kézbe, amelyet újabban Balzac, Tolsztoj, Thomas Mann írásaival vetnek egybe az irodalom- történészek. A Modern Könyvtár _ tú ljutva 300. kötetén — ezúttal két kötettel szolgál. A szovjet-örmény Hrant Mate- voszjan Másnap reggel című kisregénye egy nappal és egy éjszaka filmszerűen pergő eseménysorán mutatja be egy fiatal művész-értelmiségi társaság gondolkodásmódját. Szabályzatok címmel a mai svájci német elbeszélők gyűjteményét vehetjük kézbe, tíz író húsz, hosszabb-rövidebb írásművét. A novellák arról tanúskodnak, hogy a második világháború után jelentkezett Max Frischnek és Dürren- mattnak ma a fiatalok között is méltó utódaik vannak. Y crscskötet színesíti az Európa Kiadó regényekben bőséges nyári választékát. A számszerűséget azonban semlegesíti A gyönyörűség dalainak kezdete című gyűjtemény, amely az óegyiptomi szerelmes verseket adja közre. A pompás kiállítású kötet a több ezer éves Nilus menti ország papirusztöredékeken, kő- és cserépdarabokon fennmaradt szerelmi költészetéből ad át bő válogatást. Megkapó képi remeklések, szófűzések teszik felejthetetlenné ezt az intim, érzelmekben gazdag költészetet, amelyet Molnár Imre ültetett át magyarra. (M) A közelmúltban véget ért ismeretterjesztési évadban minden nap minden órájában
