Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

%Mútw 1976. AUGUSZTUS 3. KEDD Helsinki a haladás ügyének nagy győzelme Visszhangok a biztonsági értekezlet évfordulóján A moszkvai Pravda vasár­napi számában „A béke és a haladás érdekében” címmel vezércikket szentelt az euró­pai biztonsági konferencián elfogadott záróokmány aláírá­sa első évfordulójának. A lap a többi között hang­súlyozza: „Az európai bizton­sági konferencia, amelyet a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország kezdeményezésé­re hívtak össze, megvonta a második világháború utáni időszak politikai mérlegét, be­bizonyította az erőszakpolitika meddőségét és károsságát, s megnyitotta a feszültség eny­hítésének új szakaszát. Egy­ben fontos lépés volt ahhoz, hogy rögzítsék a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek és egyenrangú együttmű­ködésének elveit, kiinduló­pontként szolgált ahhoz, hogy Európa következetesen tovább haladhasson a tartós béke út­ján. Az európai biztonsági konferencia ily módon a hala­dás ügyének nagy politikai győzelmévé, a józan gondolko­dás győzelmévé vált. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a proletár internacio­nalizmus magasztos eszméihez híven, sohasem különítette el a Szovjetunió sorsát más európai országok és az egész világ országainak sorsától. A Szovjetunió bel- és külpoliti­káját ezért minden békesze­rető és haladó gondolkodású ember megérti és támogatja. Ezt az eddiginél még inkább kidomborította a Helsinki óta eltelt egy esztendő” — állapí­totta meg végezetül a Pravda. Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke ugyancsak a helsinki értekez­let évfordulóján nyilatkozott a Pravda bonni tudósítójának. Kijelentette: „A biztonsági konferenciá­nak az európai béke megszi­lárdítása szempontjából ki­emelkedő jelentősége van. Igaz, hogy záróokmányának a nemzetközi politikára gyako­rolt hatása az elmúlt évben valamivel szűkebb korlátok közé szorult, mint szerettük volna. Afelől azonban semmi kétségem sincs, hogy a nem­zetközi politikai helyzet még ingatagabb lenne, ha nem el­lensúlyoznák Európában a stabilizáló tényezők. Meggyőződésem — folytatta Brandt —, hogy az NSZK a jövőben is mindent elkövet annak érdekében, hogy elő­mozdítsa a gazdasági, a tudo­mányos, a kulturális és a hu­manitárius együttműködés to­vábbfejlesztését. Mindenek­előtt azonban a fegyverkezés korlátozásának ügyén kell to­vább munkálkodni. Itt pedig felétlenül látni kell, hogy a lehetőségeket jórészt az hatá­rozza majd meg, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió miben jut megállapo­dásra a hadászati fegyvereket illetően” — mondotta végül az SPD elnöke. A Görög KP a berlini tanácskozásról A Rizoszpasztisz, a Görög Kommunista Párt lapja közöl­te, hogy a párt központi bi­zottsága július végén teljes ülést tartott. A plénum meg­vitatta az európai kommunis­ta és munkáspártok berlini értekezletének eredményeit, és jóváhagyta a párt küldöttsé­gének tevékenységét a tanács­kozáson. Megállapította, hogy a Berlinben elfogadott doku­mentum óriási jelentőségű a népeknek a békéért, a bizton­ságért és a haladásért, vala­mint az imperializmus ellen vívott harca szempontjából. A központi bizottság ele­mezte az ország belső helyze­tét. Erről Florakisz, a KB első titkára tartott beszámolót. Az ülés részvevői megállapítot­A Szíriái KP támogatja a palesztinokkal kötött megállapodást MEGALAKULT AZ ÚJ DAMASZKUSZI KORMÁNY A Szíriái Kommunista Párt Damaszkuszban közzétett nyi­latkozatában támogatásáról biztosította a közelmúltban aláírt szíriai—palesztinai meg­állapodást, valamint a szíriai— palesztin tárgyalásokról ki­adott közleményben foglalt határozatokat, és készségét fejezte ki, hogy minden esz­közzel elősegíti azok megvaló­sítását. A szíriai—palesztinai közle­mény, mint a nyilatkozat hangsúlyozza, rámutatott a térségben fennálló imperialis­ta cionista összeesküvésre, amelynek tetőpontját a Sinai- megállapodás és a libanoni események jelentették. A köz­lemény felhívta a figyelmet a jelenlegi libanoni helyzet fennmaradásának veszélyére. A szíriai—palesztinai talál­kozó — hangsúlyozza a nyilat­kozat — leleplezi a Szíria és a palesztinai ellenállási mozga­lom gyengítésére irányuló kí­sérleteket. E kísérletek mögött az Egyesült Államok, Izrael és a nemzetközi cionizmus áll. Miután Al-Ajubi szíriai mi­niszterelnök a hét végén le­mondott, Asszad elnök Abdel Rahman Kalafavit bízta meg kormányalakítással. A politi­kus hétfőn a Baath-párt regio­nális vezetősége elé terjesztet­te az új kormány névsorát. A Szana szíriai hírügynökség szerint a damaszkuszi kor­mányváltozás semmiféle mó­dosulást nem jelent Szíria kül- és arabközd politikájában. Heves harcok Dé!-Libanonban Megállapodás Teli Zaatar sebesültjeinek elszállításáról Hétfőn Dél-Libanonban folytatódott a palesztin fegy­veresek és szövetségeseik he­ves összecsapássorozata a szí­riai csapatokkal. A legsúlyo­sabb harcok Szidón déli kikö­tőváros közelében folytak. Ugyancsak fellángoltak a har­cok Bejruttól északkeletre a keresztény erők és szíriai csa­patok által ellenőrzött terüle­teken. Kisebb méretű össze­csapásokról érkezett hír Tri- poliból. is. Gyakorlatilag Bej­rút az egyetlen hely, ahol vi­szonylagos nyugalom van. A Nemzetközi Vöröskereszt bejrúti hivatalos képviselői közölték, hogy a libanoni jobb­oldali vezetők hozzájárultak a Teli Zaatar palesztin mene­külttábor sebesültjeinek el­szállításához és az akció ked­den kezdődik. Elmondották, hogy a jobboldali vezetők és Hasszán El-Kholi, az Arab Li­ga libanoni különmegbízott ja között létrejött megállapodás értelmében, szavatolják a se­besültek elszállítását végző ki­lenc teherautóból álló konvoj biztonságos áthaladását a jobboldali erők által megszáll­va tartott kelet-bejrúti terüle­ten keresztül. A jobboldal rádióadója be­számolt arról is, hogy Hasszán El-Kholi megbeszélésein szó volt egy szerdán életbelépő esetleges tűzszünetről — ezút­tal az 54.-ről a 16 hónapja tar­tó polgárháborúban. HAVANNÁBAN közös köz­leményt hoztak nyilvánosság­ra Neto angolai államfő láto­gatásáról. A közlemény hang­súlyozza, hogy Kuba és Ango­la továbbra is együttműkö­dik a gazdaság, az oktatás, a közegészségügy területén, és a szigetország változatlanul tá­mogatást nyújt az angolai fegyveres erők kiképzéséhez. SZOMÁLIÁI párt- és kor­mányküldöttség érkezett Moszkvába. A delegációt Mo­hamed Ali Szamantar, a Szo­máliái Forradalmi Szocialista Párt Politikai Bizottságának tagja, az ország alelnöke és hadügyminisztere vezeti. DAR ES SALAAMBAN va­sárnap hivatalos megbeszé­lést tartott Samora Machel mozambiki, Mohamed Sziad Barre Szomáliái és Julius Nye- rere tanzániai államfő. A ta­lálkozón a dél-afrikai felsza­badító mozgalom időszerű kérdéseit, valamint Kenya és Uganda kapcsolatai megrom­lásának témakörét elemezték. ták, hogy a kommunista párt, szövetségben az ország haladó erőivel eredményesen dolgo­zik azért, hogy kibontakozzék a munkásosztály és az egész nép harca a nemzeti függet­lenségért, a békéért, demokrá­ciáért, valahai nt a kormány reakciós politikája és az ame­rikai befolyás ellen. Az ülésen hangsúlyozták, hogy a GKP nagy súlyt fektet az ország demokratikus és antiimperia- lista erőinek összefogására, s a pártnak ez az irányvonala a széles néptömegek támoga­tására talál. Ceausescu a Szovjetunióban Az SZKP Központi Bizottsá­gának meghívására üdülésre a Szovjetunióba érkezett Nicolae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. Ceausescu felesége kíséretében látogatást tett a Moldavai Szovjet Szocialista Köztársa­ságban. Kisinyovban a Molda­vai Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának székházában Ceausescu és a szovjet köz­társaság vezetői megbeszélést folytattak. A beszélgetés során Ivan Bogyul, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Moldáviai KP Központi Bi­zottságának első titkára tájé­koztatta a vendégeket arról, hogy a moldáviai nép milyen eredményeket ért el a kommu­nista építésben és miként szer­vezi az SZKP XXV. kongresz- szusa határozatainak végrehaj­tásával kapcsolatos munkáját. Csehszlovák tiitakozó- jegyzék az NSZK-hoz Az NSZK egy polgári repü­lőgépe július 31-én megsértet­te Csehszlovákia légterét, az ország nyugati határánál. A csehszlovák légierő közvetlenül azután, hogy a nyugatnémet repülőgép csehszlovák terület­re behatolt, leszállásra szólí­totta fel a gép pilótáját. A pi­lóta azonban ezt nem tette meg. A csehszlovák külügymi­nisztérium ugyanezen a napon az NSZK, prágai nagykövetsé­gének tiltakozó jegyzéket nyúj­tott át. Eíbben elítélte a lég­tér megsértését. Új utakon a szovjet gépkocsigyártás (1.) Naponta 6000 Az elmúlt évtizedekben világszerte kiéleződött a harc a vasutak és a gépkocsiforgalmi vállalatok között. A tőkés ál­lamokban a gépkocsi lett a győztes. A Szovjetunióban és a szocialista országokban úgyszintén előretört a gépkocsigyár­tás. 1969. január 1-én a világ gépkocsiparkja több mint 200 millió járművet számlált. 1980-ig ez a szám megkétszereződik. Milyen részt vállal a gépko­csigyártásban a Szovjetunió? Milyen irányban fejlesztik a gépkocsigyártást a szovjet népgazdaságban? Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszol­nánk, érdemes visszatekinteni az indulásra. így kezdődött... 1918 nyarán történt. A moszkvai AMO gyárba elláto­gatott Vlagyimir Iljics Lenin. Itt, ebben az üzemben kellett megkezdeni a gépkocsigyár­tást. Alig fél évvel az októberi forradalom után, a súlyos gaz­dasági helyzet, a fenyegető im­perialista agresszió feltételei között néhéz, szinte megold­hatatlan feladatnak tűnt ez a vállalkozás is. Lenin tájékoztatta a munká­sokat a gyár távlatairól, s ma­gabiztosan kijelentette: — Nem fér hozzá kétség, hogy hamarosan az üzemcsarnokok­ban az első szovjet gépkocsik ezrei készülnek el. November 7-én a moszkvai Vörös téren már 10 AMO gép­kocsi vett részt a díszszemlén. Ezek a járművek voltak a ma­napság már világszerte ismert ZIL gépkocsigyár első termé­kei. Az AMO—F15 tehergép­kocsik benzinmotorosak, 36 lóerősek voltak. Ma már eltör­pülnek a korszerű ZIL-ek mellett, sőt az AMO-család második generációja, a 2,5 ton­nás AM—3 gépkocsik mellett is, melyeket a harmincas évek elején kezdtek gyártani. Kiemelt építkezések Napjainkban kiemeltnek ne­vezik a kulcsfontosságú épít­kezéseket. Az első ötéves terv idején szószerinti fordításban rohamépítkezésnek számított az első fémfeldolgozó óriás­üzemek mellett a Gorkiji Gép­kocsigyár is. 1929-ben kezdték építeni, s 1932 januárjában már legördült a futószalagról az első 1,5 tonnás GAZ—AA gépkocsi. Két év múlva há­romtengelyes „6x4” típusú, 2 tonna teherbírású gépkocsik sorozatgyártására tértek át. A Jaroszlavi Gépkocsigyár­ban 1931-ben indult meg az el­ső háromtengelyes, 3 tonnás gépkocsik szerelése. A gépko­csigyártó ipar gyors fejlődése új folyamatot indított el — megkezdődött a vállalatok sza­kosítása. Így például már 1932-ben több mint 30 moszk­vai és tucatnyi leningrádi üzem változtatta meg termelé­si profilját, s kezdett alkatré­szeket gyártani gépkocsigyá­rak számára. Csakhamar fölöslegessé vál­tak a költséges importössze­~***8>‘ ; * ... Alekszandr Síkunovot, a Volsrai Gépkocsigyáv szerelőlakatosát a Munka Vörös Zászló Rendjellel tüntették ki. Műszak végén — Moszkvicsok százai állítások. Az ország elsajátítot­ta a golyóscsapágygyártást, a motor- és műszergyártás kor­szerű technológiáját. Kialakult a szakembergárda, a tehetsé­ges tervezőmérnökök, nagy osztaga. Nehéz lenne felsorolni akár távirati stílusban is, a szovjet gépkocsigyártás fő állomásait, legjellemzőbb vonásait, a gép­kocsitípusokat, kezdve a har­mincas évekkel. Hosszasan is­mertethetnénk a ZIL-gépko- csik „családfáját” (annyit azért jegyezzünk meg, a ZIL-gyár- ban készült el az első szovjet nyerges vontató, amely 6 ton­\ forradalmi vívmányok visszavonhatatlanok A portugál parlament előtt a Soares-kormány programja Soares portugál miniszter- elnök hétfőn a köztársasági gyűlés, a portugál parlament elé terjesztette kormányprog­ramjának alapvető pontjait. A portugál szocialisták vezé­re kormányának legfontosabb célkitűzéseként a súlj’os gaz­dasági helyzet normalizálását, a pénzügyi stabilitás megte­remtését, a munkanélküliség csökkentését, a termelékeny­ség növelését és a demokrati­kus állam megszilárdítását je­lölte meg. A miniszterelnök bejelen­tette, hogy kormánya legké­sőbb 1976. november 15-én is­merteti a következő pénzügyi és költségvetési tervezetét, 1977 májusára négyéves tervet, majd októberre 15 éves hosz- szútávú tervet dolgoz ki. „Pluralista demokráciát kí­vánunk létrehozni a szocializ­mus felé vezető úton” — je­lentette ki Mario Soares. A miniszterelnök a továbbiakban úgy nyilatkozott, hogy a forra­dalmi vívmányokat, az álla­mosításokat, a földreformot és a munkásellenőrzést vissza­vonhatatlan ténynek tekinti. Alvaro Cunhal, a PKP fő­titkára újságíróknak kijelen­tette: korábbi kétségeik elle­nére, amelyet az egypárti szo­cialista kormánnyal szemben hangoztattak, a kommunisták­nak nem áll szándékukban el­lenzékbe vonulni, hanem to­vábbra is aktívan kívánnak tevékenykedni a dolgozók ér­dekeinek védelmében és érde­keltek az együttműködési tár­gyalások folytatásában. „Min­den tőlünk telhetőt megte­szünk, hogy megerősítsük a portugál demokráciát” — mondotta a főtitkár. Választási kampány Cipruson Ezekiel Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) fótitkára beszédet mondott egy tömeggyüiésen, ame­lyet a szeptemberi választásokat megelőző kampány során rendeztek. A ciprusi kommunisták vezetője hangsúlyozta, hogy a szigetország népe határozottan elutasít minden olyan tervet, amely a sziget íelosztására irányul és ezáltal a reakció, az im­perializmus érdekeit szolgálja. Nem nehéz megjósolni: a ciprusi belpolitikában viharos­nak ígérkezik ez a nyárutó. Természetesen nem közömbös, hogy a választások nyomán milyen parlament alakul. Az igazság mégis az, hogy koránt­sem a következő nemzetgyűlés összetétele a legfontosabb kér­dés Cipruson. Az, hogy merre tart a sziget- ország, szinte száz százalék­ban nemzetközi politikai té ■ r.yezők függvénye. Ez az alap­vető igazság teszi sajátossá, majdhogynem egyedülállóvá a jelenlegi választási kampányt is. A szavazók tudják, hogy először annak kell eldőlnie: megmarad-e a független, szu­verén, el nem kötelezett Cip­rusi Köztársaság. Minden más csak ezután következik. Ciprus a szó fizikai értelmében a lé­téért küzd, és ezt a létet nem belső, hanem mindenekelőtt külső erők fenyegetik. Az alapképlet: a független Ciprusra három oldalról ne­hezedik iszonyú nyomás. Két NATO-tagállam (Törökország és Görögország), valamint ma­ga a NATO, mint szervezel, igyekszik Nicosiára erőltetni a maga szempontjait. Alhón és Ankara alapvető tévedése, hogy szüntelenül görögökről és törökökről beszél — ciprusiak helyett. A NATO pedig szeret­né közvetlen katonapolitikai befolyása alá vonni a világ egyik legfontosabb stratégiai fekvésű szigetét. Ez Ciprus számára a legnagyobb veszély: ha sikerülne, a független köz­társaság végét jelentené. nás utánfutót vontathatott) s az autóbusz- és trolibuszgyár- tásnak akár külön tanulmányt is szentelhetnének. Maradjunk inkább a statisz­tikai adatok birodalmában. 1945-ben a szovjet gépkocsi- gyártás elérte a 74,7 ezres da­rabszámot. 1958-ban 511,1 ezer, 1965-ben 616,3 ezer, 1970-ben 916 ezer, 1975-ben 1 millió 964 ezer gépkocsi hagyta el a gyá­rakat. 1980-ban a gépkocsi­gyárak összesített kapacitása 2,1—2,2 millió gépkocsi lesz. S ha már számokról esik szó, szögezzük le: a forduló­pontot a tehergépkocsigyártás­ban az ötvenes, a személygép­kocsigyártásban a hatva­nas-hetvenes évek je­lentették. 1950-ben még „csak” 20 millió tonna terhet szállítottak gépkocsik­kal a Szovjetunióban, tíz év múlva pedig már több mint négyszer annyit. 1958-ban 122,2 ezer személygépkocsi hagyta el a gyárakat, 1971-ben már 529 ezer darab, 1975-ben pedig 1 millió 201 ezer! Jelenleg egy nap alatt 6000 gépkocsi készül el a Szovjet­unióban. A gyár második ifjúsága Az egykori AMO gyár, a moszkvai Lihacsov gépkocsi­gyár — második ifjúságát éli. A vállalat bázisán egész sor fióküzem létesült. A gyárnak főiskolája, több technikuma, ipari szakiskolája van, ame­lyekben mintegy 25 ezer fiatal gépkocsigyári dolgozó tanul. A ZIL 38 ezer munkása költözött új lakásba. A vállalati bölcső­dékben, óvodákban, Illetve út­törőtáborokban 17 ezer a he­lyek száma. A gyárat átépítet­ték, szinte valamennyi munka- folyamatot gépesítettek. Hasonló változások történ­tek, hasonló módon gondos­kodnak a dolgozókról a gor- kiji, uljanovszki, minszki és más gépkocsigyárakban is. Meleg szavakkal méltatta a ZIL gépkocsigyár munkásha­gyományait, az elért sikereket Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, aki 1976. április 30-án ellátogatott a vállalathoz, hogy a ZIL zász­lajára tűzze az októberi forra­dalom rendjelt. A gyár a magas kormányki­tüntetést azzal érdemelte ki, hogy a 9. ötéves tervidőszak alatt 900 ezer tehergépkocsit, 720 ezer hűtőszekrényt, vala­mint sok más kiváló terméket adott a szovjet népgazdaság­nak és a külföldi megrende­lőknek. Márkus Csaba (Követkézig: VÁZ, KamAZ, BeloavtóMAZ.) V i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents