Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
1976. AUGUSZTUS 12., CSÜTÖRTÖK Az Uszty-IIimszkbe utazó magyar fiatalok Moszkvában Szerdán megérkezett a Szovjetunióba az a háromszáz magyar fiatal, aki részt vesz a KGST tagországainak közös beruházásában megvalósuló uszty-ilimszki fa- és cellulózipari kombinát építésében. A Kun Béla építőcsapat, tagjait Moszkva Kijevi pályaudvarán a főváros kijevi kerületének komszomolistái fogadták az orosz vendégszeretet hagyományos jelképeivel, kenyérrel és sóval. A magyar fiatalok ezután megkoszorúzták az -ismeretlen katona sírját és a Lenin-mauzóleumot. Délben a Komszomol Központi Bizottságának székházában ünnepi találkozót tartottak. Ezen Vlagyimir Grigorjev, a Komszomol KB titkára, Alek- szandr Alekszandrov, a Szovjetunió energetikai miniszterének első helyettese, Szergej Rogyinov, a cellulóz- és papíripari miniszter helyettese, valamint Vitalij Szevasztyjanov űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse köszöntötte az építőbrigád tagjait, s kívánt nekik sok sikert munkájukhoz. A fiatalok szerdán délután repülőgéppel továbbutaztak Bratszkba. Aczél György fogadta Wigner Jenőt Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szerdán fogadta Wigner Jenő Nobel- díjas fizikust, aki a Magyar Tudományos Akadémia meghívására tartózkodik hazánkban. A találkozón részt vett Tarján Imre akadémikus, az MTA matematikai és fizikai tudományok osztályának elnöke és Marx György akadémikus, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára. >4 második hazában Szorgalmasan dolgoznak, jól boldogulnak (2.) Szlavcso Kosztadinov Kor- kudov, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnöke egy történetet mesél két testvérről. Az egyik Bulgáriában, a másik Magyarországon született. Egyszer a nyári szünetet otthon, Bulgáriában töltötték. Amikor visszatértek, a magyar nyelvet majdnem elfelejtették. Azt azonban elárulták, hogy veszekedni Bulgáriában is csak m; * ;yarul tudtak. Hirtelen haragjukban öntudatlanul is a magyar szó jutott eszükbe. Annak bizonyítására mondotta el Szlavcso Kosztadinov a két kislány esetét, hogy a bolgár nemzetiségűek mennyire kötődnek már Magyarországhoz. Ő például először 1941-ban lépte át a magyar határt. Veliki Tamo melletti kis faluból, Belakovecből indult, onnan csábították el. Szegény vidék volt az övék, sokan kerestek másutt szerencsét. 1945 januárjában azonban néhányan mégis haza indultak, maguk ácsolta szánon, gyalog. Tizenegy napig mentek. GtthóA volt 'Í9í9-'#i: dolgozott; katonáskodott. - 1949- béh‘ újra visszahívták — és visszajött. Amikor a termelőszövetkezeteket szervezték, belépett. Huszonhárom taggal alakították meg a Magyar— Bolgár Barátság Tsz-t. Ma 480 tagjuk van és száz alkalmazottjuk. Az államnak szerződtek Százhetven hektáron termelik a szép káposztát, zöldséget, karfiolt, paprikát, paradicsomot. Egy hektárra több mint százezer forint jövedelem jut. Terményeik kilencven százalékát az állammal szerződik le, de van hat saját árusítóhelyük is: Pesterzsébeten, a XIX. kerületben, a Teleki és a Bos- myák téren. A hűtőiparral is kötöttek szerződést karfiolra, meg a Pest megyei szárítóüzemmel, ahová póréhagymát szállítanák. Két hektáron jácint és liliom vixághagymát termesztenek. A termelőszövetkezet irodájában tizenegy oklevél függ a falon: első és második helyezésért . kapták, a zöldségtermelő szövetkezetek versenyében szerezték. A Fővárosi Tanács vörös vándorzászlaja pedig már végérvényesen az övék, senki nem nyerte el tőlük. A kis gazdaság jól dolgozik, Öntözési rendszerüknek köszönhetik, hogy az idei aszályt sem szenvedték meg, inkább a tavaszi esőzés okozott számukra gondot. Tizenkilenc- ezer négyzetméteren van fűthető fóliasátruk és 8 ezer négyzetméteren hagyományos melegágyuk. Jövedelmüket a 200 fős takarítórészleg, a motortekercselő üzem, a tűzoltó- készülékek javítása, ellenőrzése, a gázpalackjavítás és a kazánpreparálás, építőrészk»] is növeld. Szlavcso Kosztadinov 1959 óta elnöke a szövetkezetnek (a legutolsó választáson is egy ellenszavazatot kapott csak) — egyik fia is a tsz tagja, részlegvezető-helyettes. A másik gyerek kezébe szintén szakmát A munkát jól kell szervezni. Napközi gyors megbeszélés Szlavcso Kosztadinov Korkudov elnök (jobbról) és Lasan Kristóf (balról) párt- tilkár között. kerületi pártbizottságnak: akkor fejeződött be ez a párt- munkája, amikor 1975. július elsejével a fővárosból Pest megyéhez csatolták a szövetkezetei. Van azonban egy másik fontos megbízatása. így csak az „idegennek" érdekes Budapest környékén mintegy 2200 bolgár nemzetiségi él, s közülük nyolcszázan tagjai a Dimitrov Bolgár Kulturális F# tyesületnek. Ebben az egyesületben vállalta ed az elnök- helyettességet Szlavcso Kosztadinov. A Fővárosi Tanács ajándékba adott nekik telket, azon építettek egy görögkeleti templomot és a bolgárok társadalmi segítségével művelődési otthont. A Bajza utcában pedig saját bolgár általános iskolájuk van, az elnök gyerekei is ott járták ki a nyolc osztályt. A Hazafias Népfronttal sok közös programot szerveznek. Együtt ünnepük május elsejét, szeptember 9-ét, a bolgár nép felszabadulásának ünnepét, s november 7-ét. A bolgárok között legtöbb a kertész, de sokan orvosok, professzorok, docensek, van kórházigazgató, mérnök, technikus. Van, mert lehet. A szocialista orszítiokban az a természetes, hogy mindenki saját munkája és embersége révén válik az adott ország teljes jogú állampolgárává. A termelőszövetkezet vezetőségében négy a bolgár. Az elnök, a részlegvezető-helyettes, a zöldségtermesztés főkertésze, Szira- kov Dimiter és a párttitkár, Lasan Kristóf. Mindez azonban csak az „idegennek”, a kívülállónak érdekes, az ottani bolgárok és velük dolgozó magyarok észre sem veszik. Együtt dolgoznak, ünnepelnek, szórakoznak. Az elnök pesterzsébeti háza mellett is magyar szomszédok a jó barátok. Olvasni is magyar újságot vagy szépirodalmat olvas. Menyei magyarok, egyikük most ingyenes bolgár nyelvtanfolyamra jár. Szlavcso Kosztadinovnak két magyar miniszteri kitüntetése is van — és egy bolgár: a Cirill és Me- tódi II. fokozata. Melyikre büszkébb?... Itt a főszezon Tavaly szeptemberben, ami- adott: villanyszerelő. Tizenkét j kor otthon járt Balakovecben, esztendeig tagja volt a XX. I erről is beszámolt a régi barátoknak. A felszabadulás jubileumát úgy ünnepelték, hogy összehívták a faluból elszármazottakat. Azokat is, akik fél évszázada elköltöztek onnan. Háromnapos ünnepségsorozat volt, s négyszázan jöttek ösz- sze. Az osztálytársak többsége megőszült-megkopaszodott, de Szlavcso Kosztadinov mindet felismerte. A beszé'etetés fonala sem szakadt meg soha. Ha sokszáz kilométer választja Is el legtöbbjüktől, sok a közös mondanivaló. Munkáról, boldogulásról, tervekről. Öt év múlva újra összejönnek. Addigra nagyot nő a most egyéves unoka, s a tsz is gazdagabb lesz, hiszen már 1977- ben új üvegházzal gyarapodnak ... Gyűlik az új téma. A párttitkár, Lasan Kristóf arról beszél, hogy neki néha, inkább ünnepen, honvágya van. Szirakov Dimiiter azt újságolja, épp a napokban érkezett vissza Bulgáriából, hazalátogatott. Aztán hirtelen témát váltanak, a napi munkáról kelj beszélniök. Itt a főszezon, mindenre gondolná kell Van í» :v, hogy a dolgozókat naponta háromszor is átcsoportosítják, mert a szállítás úgy kívánja. Ehhez azonban az szükséges, hogy jól összehangolják a terveket. Reggel hat óra előtt már mindenki a helyén van, az elnök, a főkertész, a párttitkár. Mindenütt ott a szemük. A bolgárok jó kertészek, szorgalmas emberek. Terményükre Pest megyében és a fővárosban is számítanak. Második hazájukban — ők így nevezik — jól boldogulnak. Sági Ágnes Működő múzeumi tárgyak • A költség súlya • Mentség, címkével • A plusz a pénzhez megyén kívüli vállalatok ma is leromlott állapotú eszközökkel „fejlesztik” megyén belüli gyáregységeiket, telephelyeiket, tisztelet a ritka kivételnek. A következő lépés Fokozatosan növekszik az Egyesült Izzólámpa Villamos- sági Rt. váci gyárának fénycsőtermelése. A valamikori képcsőgyár nemcsak új feladatokat kapott — a fénycsőelőállításban, az alkatrésztermelésben —, hanem folyamatosan hozzájut az új technikához, lecserélheti agyonhasznált, már munkába állításuk idején is műszakilag elavultnak számító berendezéseit. S még valami, ami szintén nem mellékes. A váci gyárban készült fénycsövek egyharma- dával kisebb áramfelhasználással nyújtják azt a világítást, melyet öt, hat évvel ezelőtti elődeik. A gyártás és a gyártmány együttes fejlesztésének lehetünk tanúi Vácott, s annak, hogy az új termékek előállításának megszervezésével egy időben tovább tart a fejlesztőmunka. Nullára leírva Van némi túlzás abban a véleményben, hogy az ipari üzemek némelyike műszaki múzeum, mert az üzemek, gyártócsarnokok nagyobb részét aligha nyilváníthatnák múzeumnak. Akad persze olyan termelőhely, amelyre ráillik e minősítés, s még több olyan, amelynek egy-egy gépét, berendezését valóban a műszaki emlékek közé állíthatnánk. A teljesen elavult, elhasználódott — az úgynevezett nullára leírt — gépek, berendezések aránya a teljes eszközállományon belül például a gépiparban húsz százalékot ér el, a könnyűiparban ennél is magasabb. Holott ezeken a területeken is, ahogy másutt szintén, tetemes összegeket költöttek fejlesztésre. Csak éppen a „jó öreg” eszközök maradtak az újak mellett, bár termelékenységük alacsony, lekötik a munkaerőt, elfoglalják a termelőterületet, karbantartásuk, javításuk rendkívül időigényes és költséges. Ezzel már azt is kimondtuk, miért nem örvendezünk a műhelymúzeumok-múzeum- műhelyek népes tábora láttán, s miért nyugtalanító, ha e tábor még ráadásul növekszik is. A látszat csal Éveken át gondokat okozott a Ganz Műszer Művek Áram- mérőgyárában a festőüzem — a készáru-kibocsátás végső állomásai közül ez az egyik — munkája. A növekvő áru- mennyiséget, a másfajta technológiai követelményeket nem tudta az üzem befogadni, mert berendezéseinél, technológiai rendjénél fogva alkalmatlan volt erre. Pedig szinte ingyen dolgozott, az eszközteher csekély összeget tett ki. Nem is ez került sokba, hanem a zavarok, fennakadások, minőségi kifogások kövekezménye. Óhatatlanul megfogalmazódik az olvasóban a kérdés: mi az oka a hagyományok ilyesfajta, korántsem kívánatos őrzésének? Részben a restség s a rövidlátás. Az, hogy az elöregedett berendezés eszköz- terhei névlegesek, látszatra „ingyen” működik. Valójában drága az üzemeltetése, csak ez eltűnik a különböző költségek — a felhasználóra, a fogyasztóra áthárítható költségek — fátyla mögött. A megtakarított forintok ellenében bankóköteg úszik el ilyen esetekben, de ahhoz, hogy ez nyilvánvaló legyen, alaposabbá kellene tenni a vállalati költségelemzést és költséggazdálkodást. Szűkös források Hiba lenne a mai helyzetért kizárólag a vállalatokat elmarasztalni. Belesegített ebbe a szabályozó rendszer tökéletlensége és néhány részletének ellentmondásossága — az új technika árának és folyó költségeinek túlzott felértékelése például — éppúgy, mint az az általános felfogás, mely ipar- fejlesztés címén mindenféle törekvést jóváhagyott, függetlenül e törekvések tényleges társadalmi hasznosságától. Tény az is, hogy a múzeumba ülő eszközök kiselejtezése csak egy lépés. A következő az, mi kerülhet a helyébe — mert nemcsak a lakossági ellátásban szűkös bizonyos árucikkekből az ellátás, a választék, hasonló ehhez a termelőeszközök kereskedelme is —, s ha a szükséges gép, berendezés megszerezhető, rendelkezésre állnak-e a képzett kezelők, a másfajta feltételek? Csupán érzékeltetésül: az építőiparban a legkorszerűbb gépek, berendezések kihasználtsága a lehetséges óraszám 22—25 százalékát éri el. Azaz nem zúdítható az új technika egyetlen termelőhelyre, iparágba sem, csak akkor. ha a befogadás minden feltétele létrejött. Itt lelhető a magyarázata annak, hogy miért állnak hónapokig, olykor évekig méregdrága importberendezések, s annak is, hogy üzembe helyezésük után miért nem nyújtják a várt teljesítményt, miért maradnak el-attól nem is egy esetben harminc, negyven százalékkal?! Tiszta képet Most a gyönyörű káposztát várják a felvásárlók Nagy Iván felvételei Az előbb említett gödöllői példánál más a helyzet. A gyár vezetői, ahogy a nagyvállalat irányítói szintén, jól tudták, mi a zavarok oka, s hogyan számolható az fel. Csak éppen — felvillan előttünk az összefüggések bonyolult láncolata — amit tenniük kellett volna, azt nem tehették meg, nem nyílt módjuk rá. Hiányzott a — pénz. Az ilyen és hasonló tapasztalatokra támaszkodva állapította meg az MSZMP Pest megyei küldött- értekezlete — 1975 márciusában —•, hogy „a fejlesztésre fordítható pénzeszközök továbbra is korlátozottak, fékezik a termelőeszközök jelentősebb korszerűsítését. Egyes ipari üzemekben a fejlesztési alap mértéke a szin- tentartásra sem elegendő, ami a differenciáltabb fejlesztéssel összefüggő követelményeket is figyelembe véve további feszültségek forrásává válhat." Nem mellékes tényező az sem, hogy az új technika, azaz a múzeum fölszámolása legtöbbször változások sorát követeli meg — az előkészítésben, a továbbfeldolgozás- ban, az anyag minőségében, a műveleti technológiákban, a szerszámokban stb. —■, tehát további kiadásokat, illetve többletenergiákat vezetőktől és beosztottaktól. Társult okok ______ Az objektív tényezők serege mellett — mint amilyen például a gépek, berendezések választékának, műszaki jellemzőinek ismerete, ami mind a hazai kínálat, mind a szocialista országokból származó behozatal esetében eléggé szerény fokot ér csak el — szubjektív hatások is közrejátszanak a haladás lassúságában, a selejtezés vontatottságában és következetlenségében. (S itt ne pusztán a vezetőkre gondoljunk. Ikladon, az Ipari Műszergyárban az új berendezések hasznosításánál a legfőbb akadály a munkásnők tartózkodása, fogalkozhatunk úgy is, hogy ellenállása volt!) E társult okok magyarázzák meg, miért állnak az új berendezések serege mellett tömegesen az elöregedettek, a beolvasztásra érettek. Némelyik vállalat — sőt, nem is némelyik, hanem szinte valamennyi — úgy igyekezett! kifogni az idő múlásán, hogy a törzsgyárban ugyan utat nyitott az újnak, de a régit, a leszerelt gépeket „átmentette” a telephelyek valamelyikére, sűrűn az ipartelepítés címkéjével védve e műveletet. S kétségtelen, e címke olykor leragasztotta azok szemét is, akik dolga, kötelessége lett volna ügyelni arra, mi áramlik az „új” üzemekbe. Nem csoda, hogy az ilyen metódussal kialakított termelőhelyeken — s milyen hangosak tudnak,lenni emiatt a törzsgyári panaszko- dók, vezetők! — az örökös javítgatások következtében akadozik a munka ritmusa, gyatra a termékek minősége, szerény az egy főre jptó termelés, azaz a termelékenység, s ugyanakkor a költségek magasak. Több megyei cég mai vezetése visz- szacsinálná elődei „ipartelepítési” döntéseit, de most már futnak a pénzük után, a befektetések fejében látni akarnak valamit. Ugyanakkor a Az ötödik ötéves tervben a gépipar fejlesztésére ötvenmil- liárd forintot használhatnak fel, s ez csak egyetlen adalék ahhoz, mekkora összegek szolgálják a haladást, s vele' a mü- helyf álak között "rekedt múzeumok, múzeumi darabok fölszámolását. A pénzt azonban sokféle módon lehet elkölteni, nem okvetlen gépet vásárolva rajta, hanem új irodaházat emeltetve segítségével... A megyében a beruházásokra fordított minden száz forintból negyvennégy fejében kerül gép, berendezés használatba. Megnyugvásra aligha okot adó arány ez, főként, ha tudjuk hogy egy évtized alatt szerény mértékben növekedett. Fontos a pénz, s annak célszerű kiadásaidé nem old meg mindent. Legalább ennyire lényeges, hogy — a központilag kialakított fejlesztési irányokhoz igazodva — a vállalatok tiszta képet alkossanak költségeikről, benne azokról, amelyeket a múzeumok őrzése okán adnak ki. E kép minden bizonnyal meggyőzné az ódzko- dókat, mivel megmutatná: nemcsak a társadalomnak, hanem a gyárnak, a vállalatnak is sokba kerül az emlékek ilyenforma ápolgatása. Készüljön tehát pontos házi térkép arról, mi az, ami megtartható, s mi kerüljön — mert sok ilyen is álcád — a műszaki emlékek gyűjtőhelyére, s mi jusson el az ócskavastelepekre. Az észszerű takarékosságot sűrűn emlegetjük, mint a gazdálkodás vezérlő elvét. Nagy a szükség rá. A helyesen értelmezett takarékosságra. Mert hiszen a nép bölcsessége évszázadok óta azt tartja, hogy aki szeget kímél, az patkót veszít. Mészáros Ottó Új vasutas-szanatórium Szerdán Hévízen Urbán Lajos közlekedési és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója felavatta a MÁV új szanatóriumát. Az ötemeletes 120 ágyas szanatóriumot a MÁV egykori, időközben korszerűtlenné vált gyógyháza helyén építették fel, Kun Attilának, az Általános Épület Tervező Vállalat Ybl-díjas építész tervei szerint. A szanatórium, a három szolgálati lakás és a nővérszálló 42 millió forintos beruházási programját a Zala megyei tanácsi építőipari vállalat valósította meg. /
