Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

Jutalomelőadás a Csepel Autógyár dolgozóinak Nálíip«n»*ití» A keraJal kathakali 1 i dldi/öill 1.id együttes vendégjátéka A KeraLai Állami Művészeti Akadémia Kathakali Együttese Bulgáriából érkezett világkörütja során hazánkba, és szentend­rei, váci, budapesti, szigetszentmiklósi. siófoki vendégszereplés után indul következő állomására, a Szovjetunióba. Augusztus 9-cn a Csepel Autógyár művelődési központjában mutatták be a NALACSAíUTAT — hazunkban először. 'xMäap 1976. AUGUSZTUS 11., SZERDA A KEIIALAI táncosok, ze­nészek, énekesek lázba ejtet­ték; a Csepel Autógyár Műve­lődési Központjának közönsé­gét^ Lázba ejtették, függetlenül attól, hogy ez a- dallam- és mozdulatnyelven pergetett ójáéra—balett—pantomim me­sejáték távoli üzenetként ér­kezett Indiából. A kathakali együttes színes maszkba öltö­zött férfiszereplői Nálacsarita történetét adták elő a Maháb- háratából, Unnayi Warrier fel­dolgozásában. Nala királya megszereti Damajantit. de az istenek irigykednek az emberi szerelemre, mely végül mégis diadalmaskodik — Damajanti virágfüzére Nala nyakába ke­rül. Ez szinte Csongor és Tünde egymásra találásának fonalá­val rokon cselekmény a sze­relem, a tiszta érzés minden- hatóságát hirdeti. Damajanti is — Szávitri is — a Máháb- liárata másik hősnője végül el­nyeri Nalat és Szaíiavánt —, Járna, a halál, Agni, a tűz is­tene ellenében —, hűséggel, helytállással. A Múhákavi Vallathol által 1930-ban alapított keralai Mű­vészeti Akadémia névvel jel nem tüntetett táncosai, akik ezt a kabatkal-táncot isme­retlenségben rejtőző szolgálat­tal hat évig tanulták és Lon­dontól Montrealig arattak ko­moly elismerést, felléptek a Jean-Louis Barrault szervezé­sével létrejött Nemzetek Szín­háza fesztiválon, — a Csepel Autógyár munkásközönsége előtt is meggyőző sikert arat­tak. A beszédük ének, dobok, gongok hangja és a tánc, — kezek, ujjak, lábak „mudrái- val”. A mudra több száz vál­tozata mozgásnyelv, — jelké­pes és valóságos értelemmel. Minden gesztus valamit jelöl, s aki ismeri ezt a „mozdulat­eszperantót” — a mű lényegé­re döbben,' A szépség itt In­dia sajátos törvényeit, bölcse­letét, életszemléletét tartal­mazza. A színek is szimbolí- icusak. A zölddel jelzett tán­cos az „egyenes hős”, az arany­nyal színezett kifinomult egyé­niség, — a fekete maszkos fi­gura primitív és gonosz lényt hordoz. EZ AZ A PONT, ahol egy pil­lanatra szükséges megállnunk. Szükséges, mert különös talál­kozásnak lehetünk szemtanúi. Sok Dunaharasztiról érkezett vendég nézte az indiai Kerala Kalámadaiam műsorát — s köztudott, hogy Dunaharasztin született a Mahábhárata ma­gyar fordítója, Baktay Ervin is, itt nevelkedett a modern in­diai festészet nagy alakja Amrita Sher-Gil. Tulajdon­képpen a keralai együttes szakrális színvilágánál értet­tük meg igazán Amrita Sher- Gil India szellemiségéhez al­kalmazkodó, azt jelenítő jel­képes színeit. Ezt pedig Amri- ta Sher-Gil tulajdonának gon­doltuk, pedig birtokosa India múltja, jelene, jövője. Amrita Sher-Gil tónusai, színtársalgá­sa igazodott India hagyomá­nyaihoz, — nem egyénieske­dőit, hanem a sokszázmilliós nép szolgálatára kötelezte ma­gát. Nala és Damajanti törté­nete mellett ezt is szívünkbe lopták a keralai együttes tag­jai, akik több órás szemlélő­déssel. maszkkészítés liturgiá­jával készültek az előadásra. Ez az előkészület is a dráma kiküszöbölhetetlen — de nem a közönségre tartozó része —, mint ahogy a színpad előteré­be helyezett réz olajégőt Is csak az elhelyezés pilanatában vettük észre, a tánc hevülete később elnyomta e kis lángot, mely végig pislákolt. Igen, Dunaharaszti találko­zott Indiával, ezt érezhették szelíd öntudattal az előadáson részt vevő harasztiak. Amit láttak, — olvasták vagy olvas­hatták Baktay Ervin tolmá­csolásában. S ahogy az énekesek a színes táncosok hátterében, a dobosok oldalt elszürkültek a cselekmény ki nem küszöböl­hető mellékszereplőiként, ab­ban. is Amrita Sher-Gil fest- ,menyeire ismerhettünk, aki 'India szegényeit, mezitlábosait, hegyi embereit, — holnapját idéztek. Minden bizonnyal nincs messze az idő, amikor ezen forró sikerű előadás nyo­mán is megvalósul mihama­rább Dunaharasztin az Amrita Sher-Gil és Baktay Ervin ut­cában az emléküket jelenítő .két emléktábla! NEM VÉLETLENÜL társí­tottam az előbb a Nálacsarita történetéhez Vörösmarty drá­máját. Csongor is, Damajanti is több változat, több út közül talál rá szerelmére, igazolva, hogy a mese igazsága közös kincs a népek lelkületűben. Még a mozdulat is. Nálunk az összetett kéz kérést jelöl, — Indiában köszönetét. A keralai együttes ezzel a mozdulattal köszönte meg a Csepel Autó gyár szocialista brigádjainak tapsait. Dicséretes, hogy az OBI által szervezett, dr. Vá- radi György által konferált műsorral jutalmazta törzskö­zönségét a Művelődési Köz­pont. Ingyen, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ötszáz Amrita Sher-Gil: Hegyi embereit ember utazott, utazhatott gon­dolatban Indiába, hallhatta meg évezredek üzenetét. Ez igazán a színház varázsa, a közművelődés kultúrája. Losonci Miklós Wigner Jenő előadása az Akadémián ÁTADTÁK AZ EÖTVÖS-EMLÉKÉRMET A VILÁGHÍRŰ FIZIKUSNAK A hazánkban tartózkodó Wigner Jenő, Nobel-díjas fizi­kus kedden délelőtt látogatást tett a Budapesti Műszaki Egye­temen, amelynek egykor hall­gatója volt. Az egyetem vezető­sége meleg szeretettel köszön­tötte, majd kötetlen baráti be­szélgetés keretében eszmét cse­réltek a hazai és az amerikai felsőoktatási rendszerek idő­szerű kérdéseiről. Ezt követően a nagy hírű természettudós a műszaki egyetemi fizikai inté­zetét kereste fel. A délelőtti program az egyetem tanreakto­rának megtekintésével zárult. Délután Tarján Imre akadé­mikus, a matematikai és fizi­kai tudományok osztályának elnöke a Magyar Tudományos Akadémián Wigner Jenő tisz­teletére fogadást adott, ame­lyen megjelent a hazai tudo­mányos élet számos kiváló kép­viselője. Utána a Nobel-díjas professzor A szimmetria elvek ötven éve címmel előadást tar­tott. A nagy érdeklődéssel hallga­tott előadás után Szigeti Györgyt akadémikus, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke Eötvös-emlékérmet nyújtott át a világhírű természettudósnak. A brigádok mindig segítenek Iskolákat, óvodákat patronál a Dunakeszi Házgyár öt évvel ezelőtt — alighogy átadták rendeltetésének a Dunakeszi Házgyárat — máris jó kapcsolat alakult ki a köz­ség gyermekintézményei és az üzem között. A házgyárban szervezett kommunista műsza­kok bevételeiből jelentős ösz- szegeket juttatnak az óvodák korszerűsítésére is. A legna­gyobb segítséget azonban a szocialista brigádok nyújtják. Szavalnak, énekelnek — A házgyárban — mondja Bajusz László, a Ságvári End­re szocialista brigád vezetője — talán nincs is olyan bri­gád, amely ne patronálná va­lamelyik óvodát vagy iskolát. Tudomásom szerint eddig minden kérést teljesítettünk. A szocialista brigádtagok szí­vesen mennek segíteni, pedig többségük messze lakik innen. Mi a 2. számú óvodát patro­náljuk. Kilencen vagyunk a brigádban, tavaly körülbelül száz órát dolgoztunk az óvoda építésén. Bevezettük a vizet a mellékhelyiségekbe, festet­tünk és később parkosítottunk. A Ságvári Endre szocialista brigád ezenkívül patronálja a 2. sz. általános iskolát is. Leg­utóbb elvállalták néhány tan­terem festését és határidő előtt végeztek a munkával. A 2. sz. óvodát a Petőfi Sándor szocialista brigád is patronál­ja. A brigád egyik tagja, Aszódi László asztalos a kö­vetkezőket mondja: — Sződligeten lakom, de mindig szívesen megyek tár­sadalmi munkára az óvodá­ba vagy valamelyik iskolába. Két kisgyermekem van, remé­lem, nekik is lesz helyük Sződligeten, az óvodában. Az ottani üzemek is patronálják a gyermekintézményeket. En­nek a segítségnek nagy jelen­tősége van, főleg az új óvo­dák, bölcsődék építésénél. Amikor itt. Dunakeszin épí­tették a 2. számú óvodát, a mi brigádunk is kivette a részét a munkából. Én a nyílászáró szerkezeteket illesztettem a helyükre, mivel ez a szak­máim. A kis óvodások majd­Bajusz László: Szívesen segítünk nem mindig itt vannak a gyári ünnepségeken, énekelnek, sza­valnak, nagy lelkesedéssel. Örülünk nekik.., Most én is ott leszek... Simony Ferenc, a Radnóti Miklós szocialista brigád ve­zetője: — Már hagyomány nálunk, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban szerepel az óvo­dák, iskolák patronálása is. Mindenki tudja, hogy szükség van a segítségünkre, ezért szin­te senki sem vonja ki magát eb­ből a társadalmi munkából. Az új óvoda építésén az én brigádom is részt vett, termé­szetesen társadalmi munká­ban. Mi az épület vasszerelési munkáit végeztük, több na­pon át. Igyekeztünk pontosan dolgozni, hogy hosszabb ideig ne legyen szükség javításra. — Sajnos, én nem voltam ott — veszi át a szót Bánhe- gyesi Gergely, a brigád egyik fiatal tagja —, mert a szüleim éppen akkor építkeztek. Való­színű, hogy . a közeljövőben ismét píviiák bennünket .vala­melyik óvodába, vagy" iskolá­ba. Most én is ott leszek... ' » Érdemes bekapcsolódni Alföldi Géza, a házgyári pártvezetőség titkára elmond­30 éves az úttörőmozgalom Pajtásokból nagyapák Az idő csakugyan száll: már harminc éve az úttörő- mozgalom megalakulásának is. Aki akkor született, felnőtt, többnyire családos férfi és nő, s bizony azok között, akik el­sőnek kötötték föl az úttörő- nyakkendőt, már hovatovább akadnak nagymamák és nagypapák is. S lesz mit me­sélniük unokájuknak az út­törőélet, a három évtized tör­ténetéről. Ezt az évfordulót köszönti a Móra Ferenc Könyvkiadó több kötete is. Útlürőkrónika „Harminc éve, 1946. június 2-án alakult meg a felszaba­dult Magyarország egységes, nagy gyermekmozgalma, az úttörőszervezet” — olvashat­juk az Úttörő krónika című kötet kiadási előszavában. A könyvet Gaál Ferenc válogat­ta és szerkesztette. Öt feje­zetben csoportosítja a mo va­lóm történetét, ünnep- és hét­köznapjait. résztvevőinek ar­cát. Az első rész a múltat ele­veníti fel visszaemlékezések és riportok révén. Záhonyi Edé­nek a fejezet élén álló írása a történet rövid összefoglaló­ját nyújtja. Aztán egy-egy epi­zódról olvashatunk Faragó György, László Gyula, Molnár Gál Péter, Hegyi-Füstös Ist­ván, Füleki János. Borvendég Sándor, Dékány Kálmán, Szi­lágyi István, Hunyadi József, Szigeti Piroska, Alaksza Ta­más tollából. A Pajtás első számaiból Vajda Péter és Al- már Iván egykori írását eleve­níti fel a kötet. A fejezet vé­gén majd húszoldalnyi, képek­kel illusztrált eseménynaptár rögzíti a három évtized leg­fontosabb történéseit. Takács néninek, aki betegsé­ge miatt nem cipékedhet, eről­ködhet, pihennie kell. Lelkesen vállalják a teendőket, feloszt­va maguk között, s amikor Takács néni szabadkozik, hogy helyette fáradnak a fiatalok, egyikük azzal magyarázza tet­tüket, hogy „ez olyan úttörő­dolog”. Igen, a társadalmi munka, a közös feladatválla­lás, a feladatok felismerése — mindez úttörődolog. Jubileumi sorozat Külön kötettel is jelentke­zett Hárs László. Regénye, a Győztes kerestetik ezúttal második kiadásban jelent meg az Aranykürt kiskönyvtár so­rozatban. E jubileumi regény­sorozat tíz érdekes olvas­mányt, tíz kötetet ad a fiata­lok kezébe e kötettel együtt. Ez az úttörőregény a Csille­bérci nagytáborban éjnek ide­jén egy hadüzenettel indul. A tréfás hangú verses hadüzenet egy papírlapon olvasható, amelyet gombostű tart e»;ysá- torliapon. S bizony ez a „vé­rengző” gombostű a sátorlapon át egyik pajtás „leggömbö­lyűbb testrészébe” hatolva fel­verte az egész altábort. Ele­gendő izgalom ez egy regénnyi cselekményre. E hadüzenet nyomán bonyolódik össze és ká a történet. Ugyancsak a jubileumi so­rozat kötete Thury Zsuzsa re­génye: Angéla, amely 1954- ben játszódik. A főhős apja disszidált, ezért a fiút, Gusztit bizalmatlanul fogadják. Azaz legalább ennyire elzárja tár­saitól az, hogy ő tart az apja miatti bizalmatlan fvadtatás- tól. Ám egy táborozás során egy leánypajtással ismerkedik meg, akinek a közvetlen baráti természete feloldja. A közös­ségre találásnak a regénye a kötet, az úttörők közösségi éle­tének , állít emléket. Jó olvas­mány — ajándék az évfor­dulóra ! N. F. A második fejezet az ifjú­sággal, az úttörőmozgalommal műveik, munkájuk folytán kapcsolatba került művésze­ket, újságírókat — Bertha Bulcsút, Szabó-Sípos Tamást, Sugár Andrást, Béres Ilonát, Lóránd Istvánt, Vajek Róber­tét — szólaltatja meg. A harmadik fejezetben az úttörők mai életéről, felada­tairól, tevékenységéről olvas­hatunk. Egy képriport tekinti át ismét a 30 évet, s számos epizódot elevenítenek fel az írások. A Mindennapi győze­lem című fejezet a sportéle­tet pillantja át, a Találkozá­sok pedig magyar és külföldi úttörők kapcsolatait mutatja be riportok, naplórészlet, visz- szaeniiékezések keretében. Ele­ven, emlékezetes képet nyújt az úttörőmozgalomról a könyv. A Ultörőtükör Amikor kinyitottam ezt a fényképalbumot, amely az út­törőélet három évtizedét ele­veníti fel, kislányom, akinek' az úttörők mcV. nagy lányok, éppen odaszaladt hozzám: „Apu, mii; nézel?” Megmutat­tam neki is a könyvet, lássa, hogy nem neki való, mert nem rajzos kisgyerekkönyv. Té­vedtem! Sokkal nagyobb ér­deklődéssel nézegette, mintha játékos rajzok lettek volna. A sapkák, a jelvények, a nyak­kendők, a dobok, a zászlóit, az úttörővasút, a sátortáborok, a tábortüzek — csupa izgal­mas téma, tüzetes átnézést ér. demiő kép. Nem beszélve, a „locsi-pocsizó”, a számháború­zó, a kerékpározó, a lovagló, a hajózó stb. úttörőkről. Egy kisgyerek számára várakozás- teli, vonzóan izgalmas élet. Nem is csoda, hogy azzal fe­jezte be (befejezte?, nos, job­badán csak félben hagyta, ígé­retekkel kicsikarva kezéből a lefekvés előtt a könyvet), hogy: „Ugye, én is úttörő leszek?” — „Persze!”. Ajánlom a többi kis leendő úttörő kezébe is e vonzó al­bumot! A Utlörődolog T. Aszódi Éva válogatásá­ban, Szecskó Tamás rajzaival illusztrálva jelent meg az Út­törődolog című antológia. Ez is a 30. évfordulót köszönti címével, s a megjelenés ide­je szerint is, de már csak köz­vetve tárgya a mozgalom tör­ténete. Elbeszéléseket tartal­maz, amelyek fiatalokról, jó­részt úttörőkről szólnak — s így vág ide ez az irodalmi ol­vasókönyv. A kötet élén Szabó Magda írása áll: a Zsuzsa le­vele. A felszabadulás idején „történik” azaz íródik az elbe­szélés levele, s a régi fiatal­kort idézi fal egy leendő anya gyermeke születése előtt, egy új élet (szó szerint és képlete­sen is úi élet) kezdetének kü­szöbén. Mellette Mezei András, a népszerű ifjúsági író: Hárs László, Palotai Boris, Fenákel Judit, Mándy Iván, Vidor Miklós, Janikovszky Éva, Tatay Sándor, Simái Mihály, Hollama Erzsébet, Gyurkovics Tibor és mások ifjúsági elbe­szélései, rövid történetei so­rakoznak a tartalmas kötet­ben. Maga a címadó történet Nagy Lajos írása: egy Baross utcai ötemeletes bérház tizen­hét gyermekének esetét me­séli el. A »gyerekek — csak­nem mind úttörők — elhatá­rozzák, hogy felváltva segíte­nek az ötödik emeleten lakó Bánhegyesi Gergely: Ismét hív* naK bennünket. ja, hogy eddig minden kérési teljesítettek. Egyszer sem for­dult elő, hogy valamelyik brigád ne vette volna figye­lembe az óvodák vagy az is­kolák kéréseit. Az új óvoda építésénél a brigádok körül­belül 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Néhány szocialista brigád az év elejém a 3. számú általá­nos iskola mellékhelyiségei i renoválta és ezenkívül festet­tek, mázoltak, munkájuk ér­téke több mint 90 ezer forint. A házgyár, annak ellenére, hogy a szocialista brigádok állandóan segítik- a község gyermekintézményeit, még nem vesz részt szervezett for­mában az Egy üzem — egy is­kola mozgalomban. Így főleg egyoldalú kapcsolatokról van szó, hiszen az iskolák tanárai például nem vesznek részt a házgyári közművelődési célok megvalósításában. Az Egy üzem — egy iskola „mozgalom arra épül, hogy mind a gyár, mind a gyermek- intézmény előnyhöz jusson. Ahol ennek a mozgalomnak hagyománya van, a tanárok sokfajta segítséget nyújtanak az üzemnek. Különböző tan­folyamokat vezetnek, tanítják azokat a dolgozókat, akik még nem végezték el az általános iskolát, hogy megszerezhessék a bizonyítványt. Erre van szükség Dunakeszin is. Koxin László Emlékezés a várvédőkre Szigetvár kettős évfordulóra készül: az 1566-os hősi várvé delem 410. és^a várossá alaku­lásának 10. évfordulójára Szeptember 6. és 12. közöl gazdag eseménysorozattá adóznak a szigetváriak Zríny Miklós és vitézei emlékének. Az eseménysorozatot a töb. mint 600 tagot számláló vár­baráti kör ünnepi közgyűlése nyitja meg. A Zrínyi-emléke­zés jegyében rendezik meg a jubileumi úttörő honvédelmi szemlét. Szeptember 12-én az úgynevezett belső várban — Zrínyi kirohanásának színhe­lyén — emlékeznek meg a tör­ténelmi eseményről. Ebből az alkalomból a TIT tudományos ülést tart, amelyen a Zrínyi­kutatás legújabb eredményei­ről számolnak be a történé­szek. Egy másik ülésen a tör­ténelmi emlékhelyeknek a tanuló ifjúság hazafias neve­lésében betöltött szerepéről tanácskoznak a szakemberek. A II. Szulejmán szultán dzsá­miban várostörténeti kiállítás nyílik. Aszódi László: örülünk nekik..

Next

/
Thumbnails
Contents