Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

A libanoni reakció újabb támadásai A Libanoni KP a szír iái csapafok kivonását követeli A libanoni jobboldal tüzér­sége hétfőn erősen ágyúzta Bejrút déli külvárosát, vala­mint Tripoli kikötővárost. A főváros több pontjáról össze­csapásokról érkezett jelentés. A szovjet hírügynökség bej­rúti jelentésében ugyancsak a harcok fokozódásáról számol be. A jobboldali erők tovább­ra is meghiúsítanak minden, a konfliktus rendezését célzó kezdeményezést. Az izraeli őr­hajók fokozott ellenőrzés alá vonták a libanoni felségvize­ket, azzal az ürüggyel, hogy elvágják a hazafias erők és a Palesztinái felszabadítási moz­galom címére érkező élelmi­szer- és lőszerszállítmányok útját. A libanoni haladó saj­tó nagy felháborodással ír ar­ról, hogy az izraeliek a dél­libanoni Tyr kikötőjében fel­robbantották és elsüllyesztet­ték azt a szállítóhajót, amely élelmiszert hozott a hazafias nemzeti erők számára. Kedden délelőtt a keresztény jobboldal több tucat páncélosa Amikor K issé kesernyés realiz­musomat föladva, olykor, de csak nagy- néha, ábrándozni kezdek. Mikor lesz, hogyan is lesz, az amikor... Például ami­kor nem a Csepel Autó­gyár padlóvázgyártásánál tevékenykedők örökös ide­gességéről hallok, vajon et­től meg attól a kooperációs partnertől időben megér­keznek-e a szükséges áruk, hanem azt tudatják ve­lem, hogy a kooperáló cé­gek emberei hajnalban, a reggeli műszak kezdete előtt már ott álltak teher­gépkocsijaikkal a főkapu előtt, bebocsátásra várva. Hozták, amit vállaltak, amiért banki számlájukra átutalja a pénzt az autó­gyár. Amiért most szintén átutalja, mégha késve szál­lítottak is a partnerek. Mert — mondja vackorba harapott szájjal beszélgető- partnerem — pillanatnyi­lag örülni kell, ha egyálta­lán szállítanak, ha nem bontják fel a szerződést. Néhány nappal ezt meg­előzően a minisztérium fő­osztályvezetőjével beszél­gettem, aki elégedetten szólt arról, hogy a közúti járműgyártásban eddig pél­da nélkül álló „szorossá­got” alakítottak ki. Mi­niszteri utasítás kötelezi az érintetteket, hogy a ha­zai iparban szokásos ne­gyedévi szállítási ütemezés helyett havi részletezésben bocsássák partnereik ren­delkezésére az anyagokat, alkatrészeket és részegysé­geket, s természetesen az egy-egy vállalatnál végter­méknek számító áru átadá­sa is ilyen időközhöz iga­zodjék. Ellentmondás? Nincs a két eset között. Csupán ar­ról van szó, hogy létezik egy miniszteri utasítás, ami megszabja, mi a szükséges, tehát mi a követendő, s lé­tezik a sokféle rossz hagyo­mányra, beidegződésre, ké­nyelmességre támaszkodó gyakorlat, ami minden esetben a szállítót teszi diktátorrá, s a megrendelőt szolgává. Felemás állapöt? Még azt sem állíthatjuk. Hiszen bármelyik koope­ráló céget kötbérrel bün­tethetnek a késedelemért. Csakhogy ritkán büntet­nek. A kooperáló partner­re holnap is szükség van. Egyébként kötbérből még gombostűt sem lehet elő­állítani, nemhogy járművét. F olytatom az ábrándo­zást, mi lesz akkor, amikor... Amikor például nem a Nagykőrösi Konzervgyár néhány lelkes embere — közöttük felta­láló, aranyjelvényes újító — házal elképzelésével a vegyigyáraknál, miként le­hetne a méregdrága, tőkés importból származó lakko­kat hazai termelésűekkel helyettesíteni, hanem a ve­gyigyárak bombázzák majd a felhasználókat, tessék vá­lasztani, kínálatunk min­den igényüknek megfelel. A körösi lelkes emberek — bár ilyen értelemben semmi közük hozzá, a kon­zervdobozok sokféle, ala­pozó, fedőezüst, arany- stb. lakkja mindig is im­portból származott — fenn­akadtak azon, miért 'kell dollárt fizetni azért, ami esetleg itthon is előállítha­tó. Dicséret, elismerés érte, hiszen e nagyon is helyén­való kukacoskodásuk több millió forint megtakarítását teszi lehetővé csupán a nagykőrösi gyárban, már­pedig a hazai anyagok az egész konzerviparban hasz­nosíthatók. Még egyszer: dicséret, elismerés, s annak a vegyigyárnak is — a Ti- szsii Vegyi Kombinátnak —, amely szóba állít vedlik, amely vallatta a kísérletek, próbagyártások kockázatát. En azonban azon fantá­ziátok, mi lesz akkor, ami­kor azok tartják kézben, észben a festékek, lakkok, a legkülönbözőbb alapozó- és fedőanyagok behozata­lát, gyártását, felhasználá­sát, mindezek egymáshoz viszonyított arányát, akik­nek ez a szakmája, fizetett mestersége, munkaköri kö­telessége? Mi lesz akkor? Ne mosolyogjon az olvasó, hogy ez illúzió, ilyen so­ha nem lesz, hiszen az ál­talános iskolából egyszer csak el kell jutni a közép­iskolába, s ahogy a gyerek esetében ez a logikus út, úgy a vállalati kapcsola­tokban sem lehet más. M arad persze egy na­gyon fontos kérdés: akarják-e egyáltalán a vállalatok, az irányító hatóságok ezt a középisko­lába lépést? Ma még úgy tűnik, a vállalatok leg­többje jól érzi magát az ál­talános iskolában, s nehogy bukott tanulónak lássék, mulaszt annyit, hogy — beteg voltam, kérem, a behozatali huzavonák miatt, átmeneti vérkerin­gési zavarokat okozott a létszámhiány stb. stb. — igazoltan, erkölcsi hátrá­nyok nélkül ismételhet osz­tályt. Ezért nem ritkaság, hatalmas laklik töltik meg az általános iskola padjait, áj tata« an, álszent képpel hallgatják a tanítónő, a tanár úr magyarázatait, s mivel a tanulnivaló nem sok, az elmondandó lecke, az elvégzendő házi feladat ki­bírható, maradnak a meg­szokott környezetben. Hagyjuk a képletességet? Hiszen átlátszó példázat ez nagyon, már-már karikíro- zás, éppen azért, hogy ér­zékelhessük, milyen gyer­mekes huzakodások, játé­kok folynak kooperációs tárgyalások, szerződésköté­si megbeszélések címén az iparban, s persze, sajnos, a gyakorlatban, a termelő- munkában is. Egy pillanat­ra visszalépve az autóipar­hoz: volt egy Autóipari Koordinációs Iroda. Volt, mert a közelmúltban meg­szüntették. Megszüntették, mert a vállalatok füttyen- tetek arra, hogy az az iro­da népgazdasági érdekek­ből mit szeretne elérni. Az irodának nem volt hatal­ma; levegőnek nézték. Az általa képviselt érdekeket úgyszintén. Mindezek ismeretében nem fölös időtöltés arról ábrándozni, hogy mi lesz akkor, amikor ... ? Az áb­rándozás nem kerül sem­mibe. A vállalatközi kap­csolatok szervezetlensége, a gyatra kooperáció azonban — amint azt a Gazdaság- kutató Intézet vizsgálódása föltárta — tavaly három- milliárd forint többletki­adásába került a népgazda­ságnak. A föltárt vesztesé­gek summája ez, s akkor mennyi lehet, ami rejtve maradt?! Van ez az összeg akkora, hogy majd csak túljutunk az ábrándozások idején, s rájövünk, tenni kell azért, hogy elérjük az amikor állapotát. Mészáros Ottó összevont támadást indított a több mint hat hete ostromlott Teli Zaatar tábor ellen, A palesztin erők ellenőrzése alatt álló rádió adása szerint öt órán keresztül elkeseredett harcok folytak. A páncélosok néhány ponton betörtek a tá­bor területére, de visszaverték őket. Ami a diplomáciai erőfeszí­téseket illeti, a szembenálló felek katonai képviselői hétfőn a legújabb tűzszünetről tár­gyaltak. Felmerült annak le­hetősége, hogy a Teli Zaatar menekülttábort teljesen kiürí­tik. Nicolas Sau i, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ked­den Párizsban nemzetközi saj­tóértekezleten fejtette ki párt­jának álláspontját a libanoni válságról. „A jelenlegi helyzetet Liba­nonban a több hónapja folyó katonai eszkaláció jellemzi — mutatott rá —, s ezért a fele­lősség a reakciót terheli. A reakciós erők agresszivitásával párhuzamosan fokozódnak po­litikai követeléseik is. Mind­eddig elsősorban azt követel­ték a palesztinaiaktól, hogy tartsák be a helyzetüket meg­határozó kairól egyezményt, ma viszont már a Palesztinái ellenállás lefegyverzését és a Palesztinátoknak a különböző arab államokban való szétszó­rását sürgetik. Ezek a képtelen követelések sohasem képezhe­tik megegyezés alapját” — szögezte le az LKP főtitkára. A reakció az utóbbi időben egyre inkább előtérbe helyezi Libanon felosztásának gondo­latát. Saui véleménye szerint a helyzet alakulásáért első­sorban a szíriai katonai be­avatkozást kell hibáztani. „A libanoni kommunisták a szí­riai csapatok kivonását köve­telik, ezt tekintik mindenfaj­ta libanoni rendezés alapfel­tételének” — hangoztatta Saui. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! /w € ifi* AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 189. SZÄM ARA 80 FILIER 1976. AUGUSZTUS 11., SZERDA Korszerű telephelyek Kétezer lakás öt év alatt A Pest megyei építőipari szövetkezetek feladatai Pest megye tíz építőipari szövetkezete a negyedik öt­éves tervidőszakban dinami­kusan fejlődött. A gazdasági eredmények gyarapodása mel­lett javultak a személyi fel­tételek is, számos szövetkezet műszaki gárdáját jól képzett mérnökök erősítik. Azzal, hogy ma már valamennyi épí­tőipari szövetkezetnek végle­ges, korszerű telephelye van a megyében, merőben megvál­toztak a dolgozók szociális kö­rülményei. Az utóbbi öt évben össze­sen 89 százalékkal növe­kedett a megye szövetke­zeti építőiparának terme­lése, ennek mintegy fele a termelékenység emelke­déséből adódott. A Kemencei Vegyesipari Szö­vetkezet szinte megkétszerezte a negyedik ötéves tervben építőipari termelését, a Nagy- kátai Építőipari Szövetkezet eredménye pedig tavaly két és félszerese volt annak, amit 1970-ben mutatott a érlegbeszámoló. Ugyanak­kor ez a két szövetkezet a la­kossági szolgáltatásokból is alaposan kivette a részét. A legerőteljesebben fejlődő szövetkezetek közül jelölte ki az OKISZ, az ÉVM-mel egyetértésben, azt a négyet, amely lakásépítéssel foglalko­zik. Ezek: a Budai Járási Építőipari, a Gödöllői Járási Építőipari Szövetkezet, a Mo- nori Építők Ipari Szövetkezete és a Szentendrei Építőipari Szövetkezet. Az ötödik ötéves tervben az ország szövetkeze­ti építőipara összesen 36 ezer lakást épít. Ez azzal jár, hogy a megyében is fokozni kell a negyedik ötéves tervben elért eredményeket, gyorsítani a műszaki fejlesztést, a termelé­kenység emelkedését, az eddi­gieknél is nagyobb intenzitás­sal szervezni az eszközök ki­használását, koncentrálni az erőforrásokat. Csupán a négy kijelölt szövetkezetnek együt­tesen mintegy 500 lakást kell megépítenie évente. A megye összes építőipari szövetkezetének termelése az ötödik ötéves terv elő­írásai szerint 1980-ban 34—36 százalékkal maga­sabb lesz a tavalyinál. Megkezdődött Gödöllőn a nemzetközi honvédelmi Pest megyeiek a magyar csapatban A város határában transz­parens köszöntötte a vendége­ket tegnap délután. Az út menti' villanyoszlopokon vörös és nemzeti színű lobogók leng­tek, egészen az esemény szín­helyéig kísérve az érkezőket. Gödöllő városa szeretettel fo­gadta az immár hatodik al­katommal megrendezett Test­vériség — barátság nemzetkö­zi nyári összetett honvédelmi verseny részvevőit. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség idei legjelentősebb ver­senyére eljöttek a bolgár Di- mitrovi Komszomol, a cseh­szlovák SVAZARM, a lengyel LÓK, a német demokratikus köztársaságbeli GST, a szovjet DOSZAAF versenyzői, hogy honvédelmi szövetségünk vá­logatott versenyzőivel nemes versengésben mérjék össze tu­dásukat. A Testvériség — barátság versenyt Pest megye saját ügyének tekinti. Ezt jól jel­lemzi, hogy a fővédnökséget Cservenka Ferencné, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Pest rrkgyei Bizottságának el­ső titkára vállalta el, a védnö­kök között ott találhatjuk Gödöllő város és járás párt-, tanácsi és intézményi veze­tőit. Délután hat órakor kürtszó harsant az Agrártudományi Egyetem dísztermében. A Rá- kóczi-induló dallamára fe­gyelmezett sorokban vonul­tak fel a versenyző csapatok. Az egyetem aulájának lépcső­jén elhelyezett elnökségi asz­talnál Szabó Mihály ezredes, a Magyar Honvédelmi Szövet­ség főtitkár-helyettese, Plutzer Miklós, az MSZMP gödöllői városi pártbizottság első tit­kára és Kaszás Sándor alez­redes, az MHSZ Országos Köz­pontjának osztályvezetője fo­gadta Dócs Béla alezredes je­lentését : — A Testvériség — barát­ság nyári összetett honvédel­mi verseny résztvevői a meg­nyitó ünnepségre felsorakoz­tak. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának titkára, dr. Honti János, az MSZMP Pest megyei végre­hajtó bizottságának tagja, megyei rendőr-főkapitány, Fehér Béla, a gödöllői járási pártbizottság első titkára, Nagy Imre, a megyei pártbi­zottság osztályvezető-helyette­se, Lakatos Tibor, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese, Benedek János, Gödöllő város tanácselnöke. A verseny részvevőit Plutzer Miklós köszöntötte. A többi között arról szólt, hogy e ne­mes versengés jelszava, a test­vériség és a barátság nemcsak erre az eseményre érvényes, hanem mindarra a sokirányú kapcsolatra, amely a szocialis­ta országok népeinek összefo­gását jellemzi, s mint ahogy a sportban, a haza védelmében, a mindennapok munkájában is a közös sikerért való küzdelem kovácsolja össze országainkat. Ezt követően Szabó Mihály ezredes az összetett honvédel­mi versenyt megnyitódnak nyilvánította. Az ünnepség befejező aktu­saként a részt vevő országok csapatai díszmenettel köszön­tötték az elnökséget, a rész­vevőket. A nagyszabású nemzetközi verseny ma délelőtt terepfu­tással kezdődik a szadai lőté­ren. Az MHSZ válogatottjában két Pest megyei versenyző, Csáki Katalin, a nagykőrösi Toldi Miklós Szakközépiskola tanulója és Hangódi Erzsébet dányi sportoló is helyet ka­pott. B. L. Elsősorban a többszintes la­kóházak építését szorgalmaz­zák, de fontos feladat hárul rájuk a kommunális beruhá­zásoknál, a felújításokban, a lakáskarbantartásban is. Az ötödik ötéves tervidő­szakban a megye szövetkezeti építőipara összesen 2248 lakást épít, ebből 1958-at a négy ki­jelölt lakásépítő szövetkezet. Ahhoz, hogy ezt a vállalást teljesíteni tudják, elengedhe­tetlen feltétel a technológia megváltoztatása. A Budai Já­rási Építőipari Szövetkezet és a Szentendrei Építőipari Szö­vetkezet rövidesen megkezdi az előkészületeket az angol Wimpey cég szabadalma alap­ján kidolgozott öntött tech­nológia bevezetésére. Véglege­sen 1978-ban térnek át az új építési eljárásra, majd egy évvel később a gödöllői és a monori szövetkezet is átveszi ezt a technológiát, mely több­szintes lakóházak építésére al­kalmas. Az átállás nem lesz problémamentes. Előtérbe ke­rül a gépesítés, a korszerű szakipar megteremtése. Megfelelő anyagi támogatás­sal, valamint a meglevő saját erőből a négy kijelölt lakásépí­tő szövetkezet előtt nyitva az út ahhoz, hogy korsze­rű középüzemmé fejlődje­nek az ötödik ötéves terv végére. Ez azt is jelenti, hogy ezek a szövetkezetek a megye építé­si programjából tekintélyes részt vállalnak. B. I. Magyar—mongal cgyüttraűködési jegyzőkönyv Koppány György felvétele­Kedden délelőtt Zsambin Batmöh mongol miniszterel­nök fogadta a magyar—mon­gol kormányközi gazdasági együttműködési bizottság 10. ülésszaka alkalmából Mongó­liában tartózkodó Borbándi Jánost, a Minisztertanács el­nökhelyettesét, az együttműkö­dési bizottság magyar tagoza­tának elnökét és a delegáció tagjait. Ezt követően Borbándi János miniszterelnök-helyettes és T. Ragcsa, a mongol minisz­terelnök első helyettese aláír­ta a magyar—mongol gazdasá­gi együttműködési kormány- bizottság 10. ülésszakáról ké­szült jegyzőkönyvet. Tordái Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes és D. Cerenszanzsa mongol külke­reskedelmi miniszterhelyettes a két ország közötti 1977. év­re szóló árucsereforgalmi é fizetési megállapodást. Kádas István nagykövet és C. Dem- berel földművelésügyi minisz­terhelyettes a két ország kö­zötti állategészségügyi egyez­ményt írt alá. A két ország tervhivatali képviselői is tar­tottak megbeszéléseket. A magyar delegáció kedden délután hazautazott Ulánbá­torból. közélet Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke az ecuadori nem­zeti ünnep alkalmából távirat­ban üdvözölte Alfredo Poveda Burbanót, a legfelsőbb kor­mányzótanács elnökét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents