Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

1976. JÚLIUS 7., SZERDA Egyetemes kézfogás plakáttal * Kemény Éva és Sós László kiállítása a Műcsarnokban Kemény Éva és Sós László, a népszerű SO-KY | Munkácsy-díjas grafikusművész házaspár kiállítását a | Műcsarnokban dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB = tudományos, oktatási és kulturális osztályának vezető- ! je nyitotta meg. Dr. Kornidesz Mihály elmondotta, hogy összmun- ! kájuk példás harmóniához vezetett a művek folyama- ! tos sorozatában. Érdekünk fűződik a szép plakáthoz, bé- | lyeghez, ez is mindennapi kenyerünk — jelezte a szó- ! nők. Nincs kis és nagy feladat, a SO-KY szignó foga- ! l°m, mert gyors a reagálóképességük, ötleteiket alapos | ismeret, meggyőződés, korszerű formakultúra jellemzi, = így válik minden alkotásuk a vizuális agitáció szerves | részévé. | A tárlat július végéig látható hétfő kivételével na- ! ponta 11 és 19 óra között. A plakát forró közlés. Gyors, azonnali, heves. Az emberiség első plakátja az atomira! bö­lényrajz; felszólítás a zsák­mány lelőhelyére, megragadá­sára, az életre, Altamira bar­langjai® a világ első utcája, utcatáiia'ta. Azóta fordult a valóság, de hosszú szünetek után mindig megszületik a plakátóra — 1919, 1945 — a Tanácsköztársaság és a felsza­badulás történelmi nyitánya. Most a forradalom magyar­órájáról beszélek csupán. S ez az óra a plakát nagy pillanata egyben, merő felkiáltás, merő felszólítás. A felkiáltójel nem­csak szavaikat véglegesít, Bé­rén# Róbert, TJitz Béla, Pór Bertalan minden mozdulata rajzi felkiáltás, felszólítás iegyverfogásm, zászlólobogta- tásira. 1945 plakátjai is Ék Sándor, Konecsni György, Bortnyik Sándor közreműkö­désével harsányan felszólítot­tak millió és mülió magyart az utca sok ezer kilométeres nyílt termedben, hogy irtsuk ki gyö­kerestül a fasizmust, arccal forduljunk a vasút irányába, küzdjiink meg a dolgozók, ke­nyeréért. Ma felkiáltójelek nélkül élünk. Ez a plakát műfajának végét jelenti? Csupán módosu­lását. SO-KY hajnala terebé­lyesül. Miért? Egyszerű a vá­lasz. Sós László és Kemény Éva, a népszerű művészházas­pár nemcsak forradalmár, nemcsak Munkácsy-díjas, nemzetközi díjas alkotóosztag, hanem két, rendkívül kultu­rált képzőművész, akik egy­aránt fáradhatatlanok az ön­ként vállalt nagy eszme szol­gálatában és a nemzetközi for­manyelv általuk is gyarapítóit meghódításában. Szívük a munkásosztályé, értelmük szá­zadunké. Forradalmárok, ma­gyarok, korszerű emberek. Még arra is jut, marad ener­giájuk, egyetemes lelkesültsé- gükből, hogy Nagymaros-pat­riotizmusukat is megváltják grafikai tevékenységükben. Elég, ha a Duna hullámait idé­ző meghívókra és a Dunaka­nyar hegyeit megörökítő pla­kátjaira gondolunk. Elöljáróban azonban más­ról kell szólni, közös művésze­tük lényeges együtthatóit köte­lességünk meghatározni. Egy­általán rendkívül modern ez a közös műfaj; a SO-KY házas­pár adkotóegyüttes. Párhuza­mos tehetség, párhuzamos szándék, párhuzamos akarat munkálkodik párhuzamosan, s micsoda izgalom lehet a fel­adatot külön megoldani, egy­másnak felmutatni, megbeszél­ni, a jó változatot kiegészíte­ni, a végső formát kivitelezni. Hányszor győzött Kemény Éva, hányszor diadalmasko­dott Sós László, s mindig SO- KY szakította át a célszala­got. Mit alkar most közölni ve­lünk Kemény Éva és Sós László a plakát közvetlenségé­vel, aki nincs ellenünk, ve­lünk van egyetemes jelszavá­nak komolyságával? Azt, hogy szépek az ünnepeink, azt, hogy egyre gazdagabb meg- küzdött örömünk falun, váro­son, azt, hogy a társadalom a költészet rangjára emelkedik, hiszen megszerkeszti a harmó­niát, azt, hogy legyen, marad­jon béke a világ minden szög­letében, azt, hogy Vietnám igazsága után szülessen meg Afrika, Chile igazsága. Egy- egy eszmét egy-egy lap sugall. Legújabb Afriíka-térképénék négeramatómiája ember is. táj is; földrész, asszomyformában testesülve. Művészetük elköte­lezett. Nem ismerik a kompro­misszumot. Az egyik 19-es pla­kát továbbteremtését gömbö- södő hullámvonalak hordoz­zák. Ezt mondják: ma lágyabb az idő, de A Te munkád is fontos!. Vagyis a társadalom összharmóniáját állampolgá­rainak összteljesítménye, szor­galma. becsülete adja. A csepp tengert épít. A SO-KY plakát nem szónokol, nem üt a válladra, nem dörög, más már a világ. Kezet fog velünk — barátunk, de erős, szívós ba­rát. Kér, kedvesen, hatásosan, az elegáns szépség és a meg- fellebbezhetetlien igazság ere­jével figyelmeztet teen­dőinkre, szolgálatra. Eszközeikben rendkívül takarékosak. Kevés lenne a fantáziájuk? Inkább a fegyel­mük erős. Erre példa a Hel­sinki plakát, melynek nyitánya már a IV. ötéves terv vegyi- gyár csőrendszerében kígyózik. Már ott az összefogást jelzik az egymáshoz közelítő színes hengerek, itt világrészele csap­nak az emberiség hatalmas SO—KY plakát óceánmedrébe. A sizínek hat­szoros, — piros, kék, zöld, fe­hér, lila, fekete összecsengése világzászló, békességében osz­tatlan emberiséget jelöl, hol­napunkat. Merre vezet a SO-KY plakát útja? Amerre a történelem. Amerre a történelmet a nép, a nemzet, az emberiség, a világ munkásosztálya tisztítja, kor­mányozza, alakítja. Nem is kívánhatunk mást, mint azt, hogy a SO-KY plakát ne le­gyen felkiáltás, hanem kézfo­gás, mert a képzőművészet krónikás kedvével és hitelével éppen ezt az egymással kezet fogó sokmilliárdos emberisé­get szerefcrié, akarja megörökí­teni századunk képírásának kulturált formanyelvén, nem a képi parancsszavak, hanem a társalgás demokratikus hang­nemében. Két szomszédvár Visegrád és Nagymaros egymást kiegészítő ellenpont­jai, mint Buda és Pest. Lát­ványban is, kultúrában is. Csak a méretek különböznek. A visegrádi Salamon torony­ban ezúttal Dobos Lajos fotó­művész mutatkozott be nagy­szerű alkotásokkal. Azért rendkívüli nagylátószög soro­zata, mert elmélyülten / törek­szik a világ és az ember lát- tatására. Az épületcsoportokat, a történelem szerkesztette vá­rosképeket mindig a jelen em­bereivel egészíti ki megismé­telhetetlen varázzsá. Dobos Lajos a költészet egyediségé­vel kutatja a moszkvai kato­nacsoport közös lelkületűt, a firenzei esküvőt a maga gro­teszk elemeivel, a visegrádi szép reneszánsz-kútra hajló asszorsyi szépséget, paprikafü- zéres kamrafalat. A különös az, hogy a lélek-értelemmel vezetett érzékeny lencse azo­nos értékű esztétikumnak íté­li a firenzei dómot és egy kaktuszt. A feldolgozás mély­ségének azonos alapossága nyújtja ezt az egyezést. Gyor­san vált. Amit az élet ajánl, azonnal folytatja. Ha kell, iró­niával, rezignált bölcsességgel, megértő együttérzéssel, ke­mény humorral, éles társada­lomlátással, kedvességgel. At­tól függ, ki a modell; harlemi néger lány, vagy a cirkusz po­rondjára lépő kötél táncos, a szentendrei utcán beszélgetés­be feledkezett Baircsay Jenő, ismeretlen olasz nő, vagy híd- szerelők. Delfinek tánca ugyanúgy megragadja, mint Marcus Aurélius szobra. Felü­letekben, formákban érzékeli a történelem rétegeit, vizsgál­ja a fényt, figyeli az ember és az idő találkozásait, korok ívekben fennmaradt lelkiségét. Metszőén pontos, áhitatosan érzékeny egyszerre. Történész, költő, filozófus, ember, aki Barcelonában párhuzamos nosztalgiával közelíti meg a névtelen bika és a névtelen torreádor, állat és ember küz­delmét, vesztesek viadalát. Nyomot hagy bennünk, érzel­meinkben mozdul minden ál­lóképe, mert sürített művészet minden lapja, valahány gesz­tusa. A nagymarosi művelődési házban Pécsi László Állami- díjas textil tervező és Krajcso­vits Margit keramikus művész közös kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Pécsi László visszafogottan érzéki formáit Ízlés és fegyelem tart­ja vissza. A színek nyugalma, méltósága társul a viharos alakzatokhoz. Szinte mediter­rán növényként lobognak e textíliák. Krajosovits Margit kerámiái mívesen tört, tördelt cserepek. Ezzel a töredezettséggel épül­nek fel a romokból teljességgé. Súlly-Proudhormme tört vázái, a milói Vénusz torzója, a fen­ség-» zsámbéki romok tilossá tették a kiegészítést. Azt az idő és a korszellem komponál­ta, Krajcsovits Margit eseté­ben ötlet, hiszen e műfajban szinte mindent kitaláltak, megírtak minden könyvet. Ö ezzel a tört formulával törek­szik újdonságra. Mindig igé­nyeden, pontos pedantériával. Losonci Miklós i Nyári szünet nélkül Tartalmas esték Tápiószecsőn Még a legöregebb emberek sem elmékeznek arra Tápió­szecsőn, hogy a nyár olyan gazdag programot kínált vol- nak, mint az idei. Most nem múlik el hét, hogy valami­lyen nevezetes műsorra ne in­vitálnák a művelődési ház ve­zetői a nagyközség lakóit. Mindez néhány esztendeje még szinte elképzelhetetlen lett volna, hiszen falun a nyá­ri hónapok adják a legtöbb munkát: az aratástól a gyü­mölcsbetakarításig sok a ten­nivaló, akit reggelenként nem visz vonat a gyárba, az a ha­tárban tölti mindennapjait. A mai falu munkáját azon­ban gépek segítik itt, Tápió­szecsőn is, akárcsak a megye és az ország más tájain. Ezért is gondoltak arra a Damjanich Művelődési Ház vezetői, hogy a nyári hóna­pokban is tartalmas progra­mokkal várják esténként a munkából érkezőket. Régi falu — új falu A nyári szabadegyetemek példájára Régi falu — új falu címmel hat előadásból álló sorozatot indítottak. Az első­re június közepén került sor, amelyen a község fejlődésé­nek lehetőségeit vitatták meg. Ebben a hónapban két elő­adásra kerül sor. Július kö­zepén Ofella Sándor, a műve­lődési ház igazgatója mutatja be az érdeklődőknek az or­szágosan is jól ismert tápió- szecsői népi együttest. Az elő­adás érdekessége lesz, hogy magnetofon segítségével idé­zik majd fel az időközben el­halt tagok visszaemlékezését az alapítás éveire. Ugyanak­kor megismerkedhetnek a résztvevőik azokkal is, akiktől a mai együttes nagy sikerű táncait, dalait gyűjtötték. A másik, júliusban sorra kerülő előadás témája: egész­séges-e mai életmódunk? Az előadó, dr. Moór József orvos arról beszél majd, miiként vé­dekezhetünk a felfokozott rit­musú élet ártalmai ellen. Az előadásra elsősorban leendő kismamákat és ifjú édesanyá­kat hívnak meg — a mainál egészségesebb új nemzedék nevelése érdekében. Augusztusban megemlékez­nek a művelődési otthon el­múlt harminc esztendejéről és vitát rendeznek a parasztság múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Végül pedig szeptemberben a falu történetével ismerked­hetnek meg az érdeklődők. Folklór — külföldieknek, hazaiaknak Az országos hírű tápiósze- csői népi együttes tagjai sem pihennek a nyáron. A műve­lődési ház megállapodást kö­tött a Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatallal, amely az idén tíz alkalommal hoz kül­földi turistákat — elsősorban a nyugati országokból — a községbe. S hogy az ideláto­gató idegenek jól érezzék magukat, arról a népi együt­tes gondoskodik Sorra eleve­níti fel sikeres műsorait, a Szecsői képeket, a Tulláti napsütést, a Fonottkalácsot és a Jegykendőt. Az első ilyen programra július 5-én került sor. Természetesen nem csupán a külföldi turisták ismerked­hetnek Tápiószecső népművé­szetével, hanem a hazai kö­zönség is. Július 11-én például a Vasárnapi kórusmuzsika című program keretében a Magyar Nemzeti Galériában szerepel az együttes. Augusz­tus közepén pedig a hagyomá­nyos debreceni virágkamevál több tízezres közönsége tap­solhat majd a tápiószecsőiek- nek. Kirándulások Több országjáró túrát is szerveznek az idén, elsősor­ban a népi együttesnek. E hónapban a Minőségi Cipő­gyár dolgozóival közösen vesznek részt azon a kirándu­láson, amelynek úticélja a Dunakanyar. Hogy miért a közös program a fővárosi gyár dolgozóival? A magyarázat egyszerű: a gyárban sok tá­piószecsői dolgozik, így a művelődési ház fontos felada­tának tekinti, hogy jó kapcso­latot építsen ki azokkal a bu­dapesti üzemekkel, amelyek­ben nagyobb számban dolgoz­nak a nagyközség lakói. A további programban egy dunakeszi és egy Hajdú-Bi- har megyei országjáró kirán­dulás is szerepel. A cél: az új tájak megismerése mellett az együttes még jobb össze­kovácsolása. Falunap Hagyomány már Tápiósze­csőn, hogy az alkotmány ün­nepét egész napos nagyszabá­sú programmal köszöntik, amelynek mindig sok munkás és katona vendége van. Ez év kivétel lesz, mivel ezen a na­pon az együttes Debrecenben, a virágkarnevál programjá­ban szerepel. A hagyományos tápiószecsői falunap azonban ezért nem marad el, csupán a szokásostól korábbi időpont­ban, augusztus 8-án rendezik meg. Ugyancsak augusztusban kerül sor a művelődési ház­ban Csernus Mariann: Asszo­nyok mondókái című előadói estjére. A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen a pávakör s a többi, művelődési kiscso­port sem megy nyári szabad­ságra. Ki-ki érdeklődési kö­rének megfelelően júliusban— augusztusban is megtalálhat­ja majd azt a programot, amelyet szívesen látogat, ami kedvére van. Prukner Pál SZÍNHÁZI ESTEK Dobos Lajos: Keneszánsz, Visegrád. Petruska Nem Sztravinszkij ismert, ki_ tűnő muzsikájára elevenedik meg a táncjáték Petruskája a Városliget fái alatt, a Körszín­házban. S nem is ezt a pa­raszti eredetű orosz mesehőst állítja színpadra a Körszínház éietrehívója és életbentartója, Kazimir Károly. Azaz: a most látható produkció főhőse ugyan Petruska, de a jóked­vű. csípős nyelvű, enni-inm szerető, s az asszonyokat sem megvető Petruska időnként átváltozik: belebújik más, ha­sonló mesefigurák, népi hősök alakjába. Hol Kasparek, a cseh mesék legendás-ijesztő tolvaja, hol Hanswurst, a né­met mesék és bábjátékok fi­gurája, hol Paprika Jancsi, vagy Vitéz László, a magyar bábjátékokból, hol meg a fran­cia Guignol, vagy az angol Punch. Kazimir Károly — s a szö­vegeket fordító Jánosy István és Romhányi József — szán­déka világos volt: folytatni akarták azt a sorozatot, mely­ben a világirodalom nagy monda- és mesekincséből me­rítve, szinte összefüggő kör­képet rajzoltak a mondahő- sőkről, mesefigurákról, érzé­keltetve, hogy ezek a figurák és ezek a motívumok igen gyakran ismétlődtek egyes né­pek monda- és mesekincsé­ben, sőt, vándoroltak, Indiá­tól Finnországig, a Kelettől Olaszországig. A játék, melyet a Körszín­házban látunk, megpróbálja ezt a csak látszólag könnyen egyberóható anyagot kerek történetté formálni. Nem min­denhol sikerrel. Egyes részek kifejezetten betétként hatnak (például a hosszas Faust-jele- net, melynek a Petruska-vo- nalhoz nem sok köze van, vagy a három bohóc jelenete, amely önállósuló számmá ke­rekedett már a bemutatón is). Máshol a fő figura, Petruska alakváltásai nem zökkenő- mentesek. S nem mindenhol indokolt az sem, hogy mai — és nem is túl szellemes — vic­cekkel tűzdeljék meg a szöve­get. Talán nem ártott volna erősebb írói munkát végezni a szöveg megírásakor, mert így meglehetősen mozaikszerű alapanyagot kapunk, melyet csak így-úgy fűz össze Petrus­ka alakja, holott az alapötlet szerint sokkal tömörebb, át­gondoltabb, nem csak külső eseményekben, hanem belső jellemfejlődésekben is előre­haladó történet elmondására volna lehetőség. Néhány szép mozzanat így is adódik az előadásban: az első rész végén pantomimbe- táncba. váltó Petruska-megfo- galmazás, immár Sztravinszkij zenéjére, vagy a Hercegkis­asszonyt megkérő, és hoppon maradó Petruska szomorkás, fanyar jelenete. % SZÍHCSZnŐ játéka viszont az egyenetlenségek, fenntartá­sok ellenére is különleges él­ménnyé avatja ezt a játékot. Ez a színésznő Esztergályos Cecília. Azt eddig is tudtuk róha, hogy kivételes mozgás- kultúrával rendelkező, bámu­latos fizikai kondícióban levő művész. Azt is tudtuk, hogy eredendő alkati adottságai vannak a groteszk színezetű humor, a fergeteges komédia megjelenítésére. De az most először derült ki róla, hogy ezeket a remek adottságokat és képességeket milyen kitű­nően tudja egy érett színésznő jcllemábrázoló adottságaival is jeldúsítani. Petruska az ő megjelenítésében egyszerre az orosz mesék nagyszájú, bor­issza, asszonybolond, szóki­mondó mihasznája, s egyszer­re hozza a figura átkötéseit más népek mesehőseihez. El­söprő erejű komédiázás, gro- teszkségig vitt, de mindig jel­lemző túlzásokkal teli játék­stílus, ragyogó mozgás és ki­fejező tánc éppúgy megtalál­hatók ebben az alakításban, mint Petruska nerűesebb jel­lemvonásainak felmutatása, érzéseinek, meghatódásainak, szerelmeinek átélése. Ha van abszolút főszerep, akkor ez a Petruska az ebben a játékban. És ha van eszményi találkozás szerep és színész között, akkor e 2 az. Egyetlen pillanatra sem zavar bennünket, hogy Petruska tulajdonképpen fiú, tehát itt egy úgynevezett nad­rágszerepet játszik el Eszter­gályos Cecília. Még SZámiOS jó epizódalakí- tást láthatunk az előadásban e nagyszerű Petruska mellett (ha ezek nem is szervülnek mindig a produkció egészé­vel). Így Nagy Attila, mint a sok alakban megjelenő Búbá­nat, Szuhay Balázs mint Kocs- máros és mint Bohóc, Ráto- nyi Róbert mint Faust és mint Makaróniárus, Drahota And­rea mint Petruska felesége, Körmendi János mint Pap és Pópa, Benkö Péter mint Hu­szár élénk (néhol túl élénk) színfoltokkal járulnak hozzá az előadás összkéoéhez. Takács István A i Bemutató a Körszínházban

Next

/
Thumbnails
Contents