Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

A inegyében a negyedik áruház A kilenc hónap alatt felépült áruház félmillió forint értékű áruval várta csütörtökön a vá­sárlókat. Az új hévízgyörki ABC-áru- ház megnyitásakor Tuza Sán- dorné dr., a MÉSZÖV elnöke mondotta, hogy ez az áruház már a negyedik az idén a sor­ban. A képen bairól a MÉSZÖV elnöke, mellette Móré László - né, a szövetkezet párttitkára. Csak aszódi kenyeret ne! Valkón kevés a kiskert Önkiszolgáló épül Valkóra délután, egy óra körül érkezik a kenyér, Zsám- bokról vagy Aszódról. Az utób­bi szállítmánynak kevéssé örülnek a helybeliek, mert nagyon gyönge minőségű. A legnagyobb sor rendszerint Burzon József húsüzlete előtt all, ugyanis ők kapnak először pékárut, s a szállítmány meg- érke*ése után azonnal nyit. Ha nem így történik, akkor hiába várakoztak, vándorol­hatnak távolabbi üzletekbe. Másodiknak az önkiszolgáló bolt kezdi az árusítást. Nagy forgalmát bizonyltja, hogy sokszor kell várakozni^az aj­taja előtt egy-egy megürese­dő vásárlókosárra. Míg a hús- üzletben általában kevés a kenyér, az utóbbiban maradni szokott másnapra is. Sajnos, ez nem fogy el, mert mint má­sutt is, a vevőknek nem kell a másnapos kenyér. Pénteken reggelente a húsmérés előtt áll a sor, akadnak, akik már hajnali négykor megjelennek, sokan követik a hajnali sor­ban állókat. Ez a rossz szo­kás nem az üzletvezető hibá­jából alakult ki. Tavaly Zsámbokon egy zöld­ségkiskereskedő kénytelen volt bezárni boltját. Talán csak két községgel kellett volna odébbköltöznie, hogy érdemes legyen üzletet tartani. Valkón ugyanis az elmúlt hetekben kevés volt a boltokban a pap­rika, a paradicsom. A közsé­gen viszont keresztülhajtottak azok a személyautók, amelyek a környező falvakból vitték a zöldárut a pesti piacokra. E helyzet miatt megörvendeztet­te a közvéleményt a Galgavi- déke ÁFÉSZ kezdeményezése, mely szerint magántermelők­től is lehet zöldségfélét fel­vásárolni. Valkón sajnos, ke­vés a kistermelő, az ő kert­jükben termett áru nem ele­gendő a községi igények ki­elégítésére. E zöldségínséges időkben a szomszédos falvak nagyobb segítségére lenne szükség. Az V. ötéves tervidőszakban javul Valkó ellátása, ugyanis a szövetkezet — hétszázezer forintos költséggel — egy ön- kiszolgáló boltot épít. Ez szük­séges is, hiszen a jelenlegi üzlet épülete már fél évszá­zada alkalmatlannak bizonyult oktatási célokra (iskola volt!), s csak toldozással-foldozással tudtak az épületből boltot ki­alakítani. (bene) III. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1976. JÚLIUS 31., SZOMBAT Befejezés előtt a gabonabetakarítás, fél halad a másodvetés Tizenhárom szövetkezet nyári munkája (1. rész) A gödöllői járási pártbizott­ság július 30-án, pénteken délelőtt tájékozódó-tájékozta­tó ülésre hívta össze a terü­leten levő mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek elnökeit és párttitkárait. Elsőként Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára ismertette a je­lenlevőkkel a megyei és or­szágos mezőgazdasági helyze­tet, valamint felhívta a szö­vetkezeti vezetők figyelmét az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének határoza­taiból fakadó feladatokra. Jósvai Lajos, a járási hi­vatal elnökhelyettese a beér­kezett jelentések alapján arról adott tájékoztatót, hogy jú­lius 29-én, csütörtökön hol tartottak a szövetkezetek az időszerű mezőgazdasági mun­kákban. Vidékünkön az ara­tási szezon kezdetén tizen- háromezer-nyolcszázhetvenegy hektár várt betakarításra, en­nek nyolcvan százalékát már levágták a kombájnok. A tízezerkétszáz hektárnyi búzának több mint nyolc­vanegy százalékát aratták le, a rozsnak csaknem a felét, tavaszi árpából alig kéíszázaléknyi áll még lá­bon, a zab tizenöt és fél százalékának betakarí­tásával készültek el. A szalma betakarításában és a bálázással is haladnak a gazdaságok, a munkának negyvenkét százalékát fejez­ték be, a tarlóhántás s más talajmunka is gyorsuló ütem­ben folyik, ennek harminc­négy százaléka történt meg. Ebben az esztendőben az aszály okozta terméskiesések miatt igen nagy a másodve­tések fontossága. A népgaz­daság leginkább másodvetésű zöldségre és takarmányra tart igényt. Járásunk terüle­Hírlapírás Aszódon (2. rész) Krúdy Gyük, Krúdy Sándor tárni Az Aszód és Vidéke második évfolyamának megindítására az első évfolyam megszűnése után tizenhat év múlva került sor. Ennek a lapnak a meg­jelentetése azonban szoros kapcsolatban van a Gödöllő és Vidéke c. újsággal, annak társlapja. Polgári újság — szocialista eszmékről 1901. január első vasárnap­ján jelent meg a hetilap, mely tartalmát tekintve továbbra is „Társadalmi, közgazdasági es irodalmi hetilap.” Felelős szer­kesztője Nyíry Lajos, gödöllői laptulajdonos. Később a lap szerkesztésében változás tör­tént, amennyiben a június 23-t számtól Nyíry Lajos főszer­kesztő, Fekete Győző a felelős szerkesztő. A négylapos újságot az első évben a Javító Intézet nyom­dájában készítették. 1902-ben (június 29-ig) Gödöllőn, Schulz József könyvnyomdájában, majd ezt követően az Erzsé- bet-nyomdában állították elő. Jól tördelt, érdekes vezér­cikkeket, országos hírű íróktól közölt tárcákat, sok híranya­got, gazdag hirdetéseket tar­talmazó lap. Értéke — éppen úgy, mint az e’ső évfolyamnak — a bőséges helytörténeti adathalmaz. Értékes forrás­anyaga a századelő Aszód és környéke történetének. Jellemző az Aszód ás Vidéke 1901—1906 közötti példányszá­maira, hogy politizál is. A mindennapi helyi politikai ese­ményeknek krónikája. Ezek­ből tudjuk meg, hogy a szo­cialista eszmék milyen nagy mértékben terjedtek el a Gal- ga völgyében. Igaz, ezekről nem a munkásosztály állás­pontja felől ad tudósítást, amit azonban egy alapvetően pol­gári beállítottságú újságtól nem is kívánhatunk. Mi mindenről olvashatunk a lapban? Megtudjuk, hogy 1901. január 6-án negyvenedik éves közgyűlését tartotta az aszódi belegápolási és betegsegélyzö egylet. Hírül adja Petőfi Sán­dor aszódi szerelmének, Canc- rínyi Emíliának halálát. Tá­jékoztat a helyi daloskor, a Petőfi-szoborbizottság, az Aszódi Önkéntes Tűzoltó Egy­let, az Aszód és vidéke jóté­kony nőegylet tevékenységé­ről. A gázvilágításról A település fejlődéséről szól­nak azok a cikkek, amelyek a gázvilágítás bevezetéséről és a járdák kövezéséről tájékoztat­ják az olvasókat. Az árnyék is helyet kap a lapban: „Nem hiszem, hogy lenne a földte­kén sok olyan község, ahol annyi lenne a becsali és pa- linkamérés, mint nálunk, Aszódon.” Érdekes cikket közöl az or­szágos nevezetességű aszódi kocsigyárról. A tárcarovatban több jeles, író munkáit olvashatjuk. Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Rákosi Jenő, Ábrányi Emil, Erdős Renée mellett Csizma­dia Sándor verseit is közölték. Ennek azért túlságosan nagy jelentőséget nem szabad tulaj­donítani, mert abban az idő­ben a divatos írók egy-egy no­vellájukat, versüket, tárcájukat több (sokszor öt-hat) vidéki lapnak is leadták. 1904-től csökkentik a lap méreteit. Ettől kezdve — igaz, olcsóbban is árulják — lénye­gesen kisebb a terjedelme. Inkább gödöllői témák A lap sorvadásának a Jele, hogy egyre kevesebb az aszódi és Aszód környéki níradás, hirdetés, és egyre több a gö­döllői. Ez viszont nem elégít­hette ki a Galgavidék olva­sóinak igényéit. 1906. novem­ber 25-én jelent meg Aszod és Vidéke utolsó száma. Asztalos István (Folytatjuk.) tén a szövetkezetek ezerhá­romszázhetvenegy hektárnyit vállaltak, e földterület hatvan­két százalékán került a ta­lajba vetőmag. A járási hiva­tal vezetői e jelentés alapján úgy látták, hogy a jövő héten — ha nem jön közbe nagyobb eső — befejezik gazdaságaink a betakarítási munkálatokat. Az aszály hatását ellensú­lyozhatja az öntözés, mely •központi felmérés szerint Pest megyében a gödöllői járásban a legintenzívebb. A megyei adatok azt mutatják, hogy az öntözhető ezerharminckilenc hektárból nyolcszáznyolcvan- három kap rendszeresen vi­zet. Ez a nyolcvanöt százalé­kos arány nemcsak me­gyei, hanem országos szin­ten is kiemelkedő. Mint Fehér Béla elmondta, a járási pártbizottság tájékozó­dása szerint az öntözési kapa­citás kihasználtsága ennél magasabb, eléri a száz száza­lékot. Jósvai Lajos hangsúlyozta a kistermelők táppal és gaz­dasági ábrákkal való ellátá­sának fontosságát. Fölhívta a párttitkárok figyelmét, foko­zottan ügyeljenek arra, hogy községükben mindig kapható legyen táp és takarmány. Ez ideig sajnos a tapasztalatok járásunkban nem minden te­rületen kedvezőek. A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ nem szer­zett be ez ideig elegendő tá­pot a térmelők számára. Az is előfordult, hogy például Gö­döllőről vagont küldtek visz- sza, mert nem tudták fogad­ni. Ezzel szemben kiemelke­dő a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ munkája a táp- és takar­mányellátás érdekében. Nem ritka, hogy az igénylők va­gonból kapják a takarmányt. A járási hivatal elnökhe­lyettesét követően a szövetke­zetek vezetői számoltak be a jelenlegi helyzetükről. Gádor János, a dányi Magvető Ter­melőszövetkezet elnöke el­mondta, hogy vasárnap estig valamennyi gabonájukat le­vágják. A szalma betakarítá­sával is jól haladnak, egy nagyobb mennyiséget szállítottak a dunaújváro­si cellulózgyárnak, más része kazalban vagy va­gonban áll. Százkilencvennégy hektár má­sodvetést vállaltak: kölest, csalamádét, napraforgót, ubor­kát vetnek, az utóbbi kettő már ki is bújt a földből. A másodvetés a tópartra került, hogy öntözni tudják a növé­nyeket. Sárosi János, a kerepesl Szi- lasmenti Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet elnöke el­mondta, hogy a gabona ara­tását befejezték, de náluk szeptemberig mennek a gé­pek, ugyanis hátra van még a mustár, az édeskömény és a silókukorica. Negyvenkilenc hektárra került másodvetés, cékla, napraforgó és uborka, az utóbbi gondozását a tagok vállalták. Országosan komoly gondot okoz a takarmányellátás, de a Szilasmenti Tsz nem panasz­kodhat, még huszonöt vagon silót kölcsönözni is tudott a gödöllői tangazdaságnak. Az öntözésre is nagy gondot for­dítanak, bár kevés a vizük, június végére már kiszivaty- tyúzták tározójukat. A jó ta­karmányellátást bizonyítja, hogy az utóbbi időben emel­kedett a tejtermelésük — fél év alatt száznyolcvanöt liter-, rel. Év végére egy tehénre háromezer-nyolcszáz liter tejhozam várható. A kartal—vérségi Barátság Termelőszövetkezet elnöke, Hrkaj Pál szerint augusztus 1-én, vasárnap határukban befejeződik az aratás. / Két kombájnt kölcsönadnak a ka- rancslapujtői termelőszövet­kezetnek. A szalmával kissé le vannak maradva, de a jö­vő héten, ha felszabadulnak a traktorok, már Hampster-pót- kocsikkal dolgozhatnak a táb­lákon. A másod.vetések is fo­lyamatban vannak, a tervezett kilencven­nyolc hektár helyett száz- huszonnyolc hektárt hasz­náltak fel újból. A lucerna helyén vetett csa- lamádé már kikelt, földbe ke­rül még uborka, zöldborsó és napraforgó-borsós keverék. Augusztus 3-ára, keddre va­lamennyi másodvetésű mag földbe kerül. A takarmányel­látással nincs gondjuk, ugyanis nagyon jól sikerült a lucerna második kaszálása. A határ nagy része az utóbbi na­pokban száz milliméter esőt kapott, öntözővíz a paradi­csomra és paprikára jutott, amelyet három ásott kútbóí szivattyúztak. Az utóbbi napok esőzése e járásunk vidékét igen rapszo­dikusan, pasztákban érte. A kartali tsz szomszédja, a hé­vízgyörki, melynek földjei mindössze 5—20 milliméter esőt kaptak. Kovács László tsz-elnök elmondta, hogy mindennap éppen csak any- nyi esett, hogy ne mehesse­nek a kombájnok. A szórvá­nyos csapadék gondot okozott viszont a termény átadásánál. A hévízgyörki Petőfinek nincs szárítója, s a magas víztartalmú ga­bona kiszáradását a föl­dön kell megvárni, így nem halad kellő ütemben a betakarítás. Másodvetésként a napokban kerül földbe a siló és ubor­kamag. Sokat javult a szö­vetkezet tejtermelése, év vé­gére valószínű négyszázezer­rel több lesz az átlag mint ta­valy. Szálas- és silótakar­mányból elegendővel rendel­keznek. A galgamácsai Összefogás Termelőszövetkezet párttit­kára, Bencze Imre közölte, hogy szombat estére a búzát, keddre pedig valamennyi ga­bona aratását befejezik. Má­sodvetéskor silókukorica jut majd a földbe. Lédűs takar­mányból és szénából elegen­dő lesz a termelésük. ö. E. (Folytatjuk) MEGVÉTELRE AJÁNLJUK két és fél éves, nyitott, 1 tonnás ZÜEC tehergépkocsinkat É'deklődni lehet a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezetnél, Gödöllő, János u. 5. Telefon: 78. ügyintéző: Csőszné. S' omLati jer^ifzet Dekoráció — Tudod, hogyan lehet megtudni, hogy igazi-e a farmer? Fogsz egy fehér zsebkendőt, megnedvesí­ted és az anyaghoz dör­zsölöd. Ha kék lesz a zsebkendő, akkor valódi, mert az ereszti a színét — magyarázta egyik ismerő­söm. — Más anyagot ak­kor tartanak jónak, h<\ nem fog — kezdtem vitat­kozni. — A farmer csak akkor jó, ha fakul, ha szép kopások vannak a térdén, meg hátul — hangzott a válasz. Hóban, fagyban és negy­venfokos kánikulában fe­szül a farmer a fiatalokon, még a lányok is képesek izzadni a melegben a diva­tért. De nem mindegy, hogy milyen a hőségben is viselt nadrág. A gombok, a bőrcímkék, a varrások mind-mind értékjelzők. Az elrongyosodásig, sőt azon túl is fölveszik. Mert hord­ható rövidnadrágnak, szoknyának is. Még széles karimájú, hullámos szélű kalap is kapható az öltö­zékhez. Vadnyugaton a marha­pásztorok kezdték hordani ezt az elnyűhetetlen ruha­darabot, s a szerte a vi­lágon sok-sok fiatal hét­köznapi és ünnepi viselete. Az éppen „menő” már­kát minden ifjú számon tartja. Hol az amerikaira, máskor a németre esküsz­nek, ma sokak szerint az olasz a világmárka. A bor­sos árú nadrág külsőleg szolid, kevés és nem fel­tűnő a hozzá tartozó deko­ráció, bár igen nagy fon­tosságot tulajdonítanak ne­ki. Legalább akkorát, mint a többnyire a korosabb réteghez tartozó autótulaj­donosok kocsijuk felcico- mázására. Egy-egy autó néha egész állatsereget cipel magával, se szeri, se száma a rikító csikóknak és matricáknak. Az autósboltokban és ma­szek árudákban sokkal könnyebb dísz-, mint fon­tos használati tárgyat kap­ni. Sebváltó helyett vegyen a kedves vásárló■ sebvál­tógombot, melynek mű­anyag belsejében piros műrózsa díszeleg. Akár a vitrinben. Ügy tetszik, a lakásokból kiszorult üveg­kirakat és falvédőgyűjte- mény a közutakra került. Láttam már horgolt csip- keterítőt, azsúrozott szek­rénycsíkot, sőt még fel­iratos falvédőt is személy- és teherautóban, s termé­szetesen nem hiányozhat a „korszerűbb”, hiányosan öltözött színésznő sem. Csoda, hogy kilátnak tőlük. Pompáznak a drága autóhuzatok, szőrmék és egyre több ülésen ágasko­dik a fejtámla. Ez utóbbi használatáról megoszlanak a vélemények, de bármit mondjanak is a szakértők, nagyon kevesen használ­ják. Dekorálgaíunk, díszítge- tünk, ápoljuk — sokszor feleslegesen is — féltett dolgainkat. A farmert, hogy „igazinak” hasson, téglával, smirglivel dör- zsölgetik az ifjak. Az autót pedig mossák, mos­sák, sokszor az ember ar­ra gondol, hogy az is el­kopik, mint a farmernad­rág. Mert a kocsit is két­féleképpen használják a tulajdonosok. A családok többsége — szerencsére — szombaton az elemózsiás- kosarat veszi elő a kirán­duláshoz, mások a vizes­vödröt, a kefét, a sziva­csot, a szarvasbőrt: min­den családtagnak pontos szerepe van a kocsimosás­nál. A lakótelepen, ahol lakom, még csak egy buzgó mosócsalád van, de azok hóban, fagyban, kora reg­geltől késő estig kincsük körül ügyködnek, még az üléseket is kiszerelik, he­tenként legalább egyszer. Már azon is tűnődtem, hogy vajon mikor ebédel­nek, s várom, hogy megje­lenjen a kocsi mellett az ételhordós feleség. Náluk a dekoráció a vizeskefe, aminek sokszori használata nem- kevésbé célszerűtlen, mint az ablakban bólogató kiskutya. Őrszi'gethy Erzsébet f l

Next

/
Thumbnails
Contents