Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

4 %Mäm> Wifi. JÚLIUS 28., SZERDA Hogyan (ölti 97 ezer gyerek a nyarat ? A statisztikák tanúsága sze­rint az elmúlt nyáron az or­szágban 30 ezer 801 általános iskolai tanuló vett részt nyá­ri napközi táborokban. Ez az összes tanulóknak mindössze a három százaléka, s az elő­ző évi táborozókénái alig 0,1 százalékkal több. Az Oktatásügyi Miniszté­rium általános iskolai főosz­tályán évek óta vezetik a nem hivatalos nyári napközi tábori összesítőt. Eszerint Pest megye a megyék sorában valahol középen helyezkedik el. Az idei késő tavaszi terv- számok között Pest megye mindössze egy nyári napközi táborral szerepel, amely Cég- léden, egy külterületi iskolá­ban fogadna 200 gyereket. Ezek az adatok azt sugall­ják, hogy a nyári napközi tá­bor országosan sem, de Pest megyében sem központi kér­dés. Van, persze, hogy van ennél számos égetőbb gond is. A 17. helyen A 19 megye adatait össze­hasonlítva kiderül, hogy Pest megyében van a legtöbb — 189-----tanév köz,ben napközi­ve l rendelkező iskola; a leg. több — 652 — napközis cso­port; a legtöbb — 22 418 — napközis tanuló. Szabolcs- Szatmár, valamint Borsod- Abaúj-Zemplón megye van még a nyomunkban. Gonddá változik azonban az öröm, ha az összes általános iskolás száméhoz viszonyítjuk a napközisek számát. Pest megye általános iskolai tanu­lóiinak csupán 23,8 százaléka jár napközibe. Ezzel a száza­lékaránnyal a megyék sorá­ban a 17. helyen állunk. Köz­ponti kérdés tehát a napközis helyeik számának gyarapítása Pest megyében. Vitathatatlan, hogy ez nagyobb gond és fontosabb feladat, mint a nyá­ri napközis táborok ügye. Utóvégre a tanév 9 hónapból áll, szemben a vakáció három hónapjával. Napköziben kevesen A megyei művelődési osz­tály szakemberei természete­sen nem vitatjáik, hogy a ta­nulók nyári felügyelete, irá­nyítása komoly gond és mi­előbb megoldást kíván. A megyei művel őd'ésügyi osztályon a teljesség kedvéért elmondják: korántsem csupán Cegléden nyílt az idén nyá­ri napközi. Vácott, Nagykő­rösön, Pomázón, Budakalá- szon, Tahitótfaluban, Buda­örsön, Dunaharasztiban, Ha­lásztelken, Szentendrén és másutt is működik. A szent­endrei iskolák izbégi nyári napközi j énele ' például már soikéves hagyománya van. A megyei művelődésügyi osztály még májusban felhív­ta az iskolaigazgatók figyel­mét, hogy közöljék a szülők­kel : a gyermek elhelyezését ■nyárra is kérhetik. Megyei ta­pasztalat, hogy viszonylag kevesen élnek ezzel a lehető­séggel. Talán, mert nem elég­gé vonzó a nyári napközi. Sokszínűén, vállozalosan A megye vezető művelő­désügyi szakemberei szerint nem az a fő kérdés, hogy vannak-e a megyében nyári napközis táborok, hanem az, hogy a gyermekekről vala­milyen formában nyáron is gondoskodni kell. A forma le­het sokszínű, különböző. Egy a lényeg: a tanácsok, az isr kóláik, a szülők — a helyben lehetséges legjobb módon — gondoskodjanak a gyermekek nyári programjáról. Nemcsak anyagi, hanem Jelentős mértékben szemlé­leti kérdésről van itt szó. S hogy ez változzon az iskolák . háza táján, a megyei tanács művelődésügyi vezetői a jö­vőben többet kívánnak tenni. Népszerűsítiik a jó. a köve. tendő példákat, igyekeznek napirenden tartaná a témát. Új kezdeményezés Nagyon világosan látják a megyei úttörőszövetségben is, hogy többet kell tenni az ál­talános iskolások tartalma­sabb nyári foglalkoztatásáért. Nem lebecsülendő, hogy az Idei nyáron például 18 ezer úttörő vesz részt hossmbb­pövidebb ideig, általában tíz napig, a különböző úttörőta- borozjpan. 8U0 úttörő a bala­toni üdülővárosban., Zánkan nyaral jutalomból, 150 Csille­bércen, a válitotáborokban. 15 ezer Pest megyei található, és ezerszázan kapcsolódtak be a kéthetes vánctartáborokba. Az úttörökorúak mintegy 16—17 százaléka emlékezni majd vissza a nyár végén szívesem, a gondtalan és tartalmas ke; hétre. Az arány évente 1—2 százalékkal nő. Ezen, többé-kevésbé hagyo­mányos formák mellett né­hány újabb kezdeményezés is elindult a megyében. Az út­törők 1974-ben az országos úbtörőparlamentben tették szóvá; jó lenne, ha nyaranta is lenne valamilyen program­juk. 1974-re nyúlik vissza tehát az a szál, amely egy új foga­lomhoz, a lakóterületi őrsök­höz vezet. Az úttörőszövetség­ben sem áll rendelkezésre pontos, térképszerű kimuta­tás, a személyes tapasztalatok azonban biztatóak. Egyebek között Halásztelken és Szi- getszentmiklóson, Gödöllőn működnek lakóterületi őrsök. Családoknál, KlSZ-helyisé- gekben jönnek rendszeresem össze a gyerekek, egy-egy idő­sebb felügyelete mellett. Több helyen a osapabvezetp is be­kapcsolódik ezekbe a nyári programokba. Száigetszent- miklóson egy nyugdíjas pe­dagógus — ahogy a gyerekek nevezik — az őrs barátja —, Pilisborosjenőn az ifjúsági klub várja hetente egyszer az úttörőket, s gondoskodik tar­talmas programról. Mondhatnánk, mindez ke­vés. A megye úttörővezetői jobban ismerve a gondokat, így fogalmaznak: valami el­indult, s mindinkább kezd is­mertté, s talán jellemzővé válni. Teljes mértékben egyet-, értenek azzal, hogy ina már halaszthatatlan a gyerek nyá­ri vakációjának jobb meg­szervezése, mert többségük — minden erőfeszítés, eredmény ellenére — az utcán táblából. Pest megyében 97 ezer ál­talános iskolás korú gyermek él. Róluk van szó. Deregán Gábor Hozzászólás (3.) Nemcsak Pest megyei tennivalók Lapunk július 17-i számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című írása a Magyar Képzőművészek Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A következőkben e cikkhez fűzött reflexiókat tesz- szük közzé. OLVASTAM Losonci Mik- lós július 17-én megjelent írá­sát a Pest megyei képzőművé­szek teendőiről, elhivatottsá­gáról. Én ugyan pesti művésznek számítok, a fővárosban élek és dolgozom, de a legszélén, a Duna partján. Itt a munkás- ember hajnalát madárdal könnyíti, napszítta asszonykák hajlonganak a vetemények fe­lett, a halászok megtisztult te­kintetét , fenséges ráncok raj­zolják újra. Azért írom le pár szóval — és elöljáróul — ezt a képet, mert úgy érzem, ebből szár­mazik hitem a város peremén és onnan távolabb élő emberek lelki intelligenciájában. Itt nem misztérium a művészet, hanem a vállalt teremtő fel­adatok egyike, amely nem kü­lönbözhet munkás ember hi­vatásától. Más kérdés az eredmény. A kvalifikáltan nagy ered­mény. A műalkotások — saj­nos nem sokszor — az örökké­valóságnak születnek. Kevés dolog van a világon, ami en­nél nehezebb. SZÜKSÉG VAN a művé­szetre, s mert természetibb a vizuális műveltsége a zöldöve­zet emberének, tartozunk an­nak megbecsülésével is. Lo­sonci olyan dolgokat fogalmaz meg szabatosan, mely tulaj­donképpen szakmai körökben szájról szájra jár, s ha monu­mentális programmá ugyan még nem is szélesült, de tud­juk, hogy az UNESCO egyik témaköre. A természet és az ember legkulturáltabb kapcso­latának felismeréséről, megte­remtéséről van szó. Mennyit vállaljon ebből az alkotó, mennyit a művelődés­politikus? Az előbbi azzal foglalkozzon, amire lelke fi­gyel. Az utóbbi mindezek megvalósításához és felfedezé­séhez serkentő lehetőséget te­remtsen. Magyarországon — különö­sen az utóbbi két évtizedben — mozgalommá szélesedett az amatőrművésztelepek, sza­badiskolák szervezése. Több­kevesebb sikerrel. A kezdeti nehézségek azonban elég indo­kul szolgáltak ahhoz, hogy e mozgalom születésével együtt megszülessen az iránta való bizalmatlanság is. Pedig pél­dául Kondor Bélát vidéki te­hetségkutatás alkalmával fe­dezték fel. Zebegény kilenc éve nyitja meg kapuit a képzőművészet iránti manuálisan is fogékony fiatalok előtt. A tanároknak a mindenkori • túljelentkezéstől fáj a fejük. Az alkotók csak a tanítható részre vállalkoznál;, nem akarnak művészeket ne­velni. A zebegényi vállalko­zás azonban mindenkinek használható alapállást kínál. Jó irányba tájolt antennát kap midenki, ha csak egy sze­mesztert is végigdolgozik. Lélekemelő siker tanúi vol­tunk, amikor az Országos Kis­plasztika! Biennálé anyagában többszöri yálogatás után is bent maradt egy zebegényi hallgató alkotása. Nem hiszem, hogy véletlenül. Milyen kár, hogy a Zebegényben sokszor évek óta felgyorsultan fejlődó tehetségek nem válhatnak bol­dog részeseivé művészeti felső- oktatásunknak. A Fiatal Kép­zőművészek Stúdiójának ere­jét is növelné, ha például Pánti Imre vagy Marsai Ág­nes tevékenységét felkarolnák. Ha a művészet természete­sen termékenyítő erjedéséről beszélünk, ne feledkezzünk meg a sokszor érthetetlenül nehezülő misszionárius mun­káról. Éneikül nem figyelhet­tünk volna fel sem Zebegény- re, sem Ráckevére, sem a Kis- duna Alkotó Csoportra. Elkötelezett művészek, műkritikusok hite sürgeti a rájuk nehezülő terhek leg­alább egy részének átválla­Kiállítótermekben Szobi, dunakeszi, monori művészjelöltek a továbbtanulási kedv Több mint 107 ezer hallga­tó tanult a most befejeződött tanévben hazánk 56 felsőokta­tási intézményében a különbö­ző tagozatokon. Az oktatók száma meghaladta a 12 ezret. Az egyetemi számítóközpont napokban megjelent összesíté­se áttekintést ad az utóbbi 10 év fejlődéséről. Eszerint az összes hallgatók száma 13 és fél ezerrel magasabb a 10 év­vel ezelőttinél. Elsősorban a levelező oktatás iránt nőtt meg az érdeklődés: az elmúlt tanévben a korábbinál 6 ezer­rel többen, 34 ezer 300-an ta­nultak munkájuk mellett. Mintegy 1300-zal emelkedett a nappali hallgatók száma, és megközelítette a 65 ezret. A 10 évvel ezelőttinél viszont 4 és fél ezerrel kevesebben, 9 ezren tanultak esti tagozaton. Az összes hallgatóknak mint­egy a fele nő. Néhány szakma kivételével általában minden egyetemen és főiskolán többen »tanulnak, mint 10 éve. A leg­több — mintegy 21 ezer — fiatal műszaki tanulmányokat folytat. Az egyetemek és a főiskolák különböző tagozatainak első évfolyamán 1965-ben mintegy 26 ezren, 1975-ben 35 ezer 300-an kezdték meg tanulmá­nyaikat. Érdekes képet mutat az el­ső évfolyamos nappali hallga­tók számának elővégzettség szerinti alakulása. 1965-ben a gimnáziumban 74,8, szakkö­zépiskolában 3,6 százalékuk végzett, ez az arány 10 év alatt 65,2, illetve 28.7 száza­lékra változott. Minden évben akad 30—40 olyan elsőéves hallgató, aki már egy felsőfo­kú diplomával a zsebében kezd hozzá a második meg­szerzéséhez. A felsőoktatási intézmé­nyekből most kikerülők szá­máról csak kora ősszel lesz­nek pontos adatok, annyi is­meretes, hogy a különböző tagozatokon 26 ezer váromá­nyosa van az okleveleknek. (Tíz évvel ezelőtt mintegy 6 ezerrel kevesebben voltak.) JÚLIUS 29-TÖL AUGUSZTUS 4-IG CEGLÉD. Szabadság 29— 1: Első előadáson: Vadvízország 29— is A kék katona** 2— 4: Első előadáson: Vannak még csodák CEGLÉD, Kamara 2— 4: Paulina 1880* 29— 1: Sivatagban, őserdőben I—II. 2— 4: Megátkozott tenger SZENTENDRE, Terem 29— 1: Vannak még csodák 2: Jelenetek egy házasságból I—n.* 3— 4: Egy magyar nábob + Kárpáthy Zoltán SZENTENDRE, Kert 29— 1: Üdv a művésznek 2— 4: Az Olsen banda nagy fogása GÖDÖLLÖ 29— 30: Nincs visszatérés 31— 1: Fehér farkasok 2— 3: Csendesek a hajnalok I—II. 4: Jelenetek egy házasságból I—II.* VÁC, Madách Imre 30— 1: A bűvös kő és a csodakút 2— 4: Legendák lovagja ABONY 29: A bronz karkötő 30— l: Robinson Crusoe 2— 4: Volt egyszer egy zsaru BUDAÖRS 29— 1: Holtbiztos tipp 2— 4: Visszatérés Óz földjére DABAS 30— 1: Azonosítás 2— 4: Hosszú búcsú DUNAHARASZTI 29—30: Drága John** 31— l: Paulina 1880* 2— 3: Csillag a földön I—II. DUNAKESZI, Vörös Csillag 29— is a legendák lovagja 2— 3: A bűvös kő és a csodakút 4: Jelenetek egy házasságból I—II.* •Csak 16 éven felülieknek! DUNAKESZI, Rákóczi 29: Lázadás a Bountyn I—II. 31— 1: Nincs visszatérés 2: A bűvös kő és a csodakút 4— 5: A bűvös kő és a csodakút ÉRD 29: A szüzek elrablása 1— 2: A sakál napja 3— 5: Nyomorultak I—II. FÓT 29— l: Folytassa, cowboy! 2— 3: A hazáért harcoltak I—II. GYÁL 29: Két pont között a legrövidebb görbe 30— 31: Csodabogarak 1— 2: Ulzana 5: Kis nagy ember* KISTARCSA 29—30: Fehér farkasok 31— 1: Váltságdíj* 2— 3: A szerelmes Blume NAGYKÄTA 29— 1: A két aranyásó 2— 4: A blokád I—II. LEÁNYFALU, Kert 29: Ereszd el a szakállamat 31— 1: A szerelmes Blume 2— 3: A fekete farmer 4— 5: Árvácska PIUSVÖRÖSVÁR 30— l: Vörös rekviem 2— 4: Hogyan fojtsuk vízbe ... ? POMÁZ 29—30: A fekete farmer 31— 1: Csillag a földön I—II. 2— 3: Fehér farkasok RÁCKEVE 29—30: Kashimai paradicsom 31— 1: Drága John** 2— 3: Kölyök SZIGETSZENTMIKLÓS 29—30: Csillag a földön I—II. 31— 1: A fekete farmer 2— 3: Drága John** ••Csak 18 éven felülieknek! ft lásáit. Zebegény anyagi nehéz- ségekkiel küzd, a Váci Műhely alapító művészei mintha szárnyszegett csalódásba kény­szerültek volna. A Kisduna Galéria munkáját mind szel­lemileg, mind fizikailag „egy­személyes stáb” végzi. A MŰVÉSZEKNEK és kri­tikusoknak tanácsadó képes­ségét kellene igénybe venni. A kiállítások „lezongorázása” sok értékes órát, napot vesz el. Szerveződjenek művészeti tanácsok, s egyeztessék — természetesen az alkotók be­vonásával — a teendőket. Az iskoláknak rendhagyó rajz- és műtörténetórákra van szüksé­gük. Erre szívesen vállalko­zik minden szobrász és min­den festő. A műtermek jegyze­tei színesítik a napilapok be­tűtengerét, de sok elmés írást az alkotók birtokában is ta­lálhatunk, melyek a sajtóban közlésre méltók. Milyen nagy szükség lenne erre napjaink­ba, mikor egyre hetvenkedőbb hangon beszélnek a képzőmű­vészetről. Kerüljenek a nagy­közönség, diákok és dolgozók művészettel kapcsolatos dolgo­zatai a könyvtárak archívu­mába. Szinte egymásból következ­nének a további ötletek. A szocialista országokban köny- nyű felfedezni az érvényesü­lési lehetőségek sokféleségét. Nagyon örültem Losonci Miklós vitaindító cikkének. Bizonyára sokan hozzászólnak majd. Gondolatai nemcsak Pest megyei tennivalókat je­leznek, de országos gondokat is. Bakallár József festőművész A hagyományoknak megfe­lelően az idén is megrendez­ték a vasutas képzőművészek kiállítását. Ezúttal a huszon­hatodikat a Népszínház utcai klubhelyiségben, mely július végéig fogadja a látogatókat. A színvonal nem változott, a vasutas-szakszervezet gondos­sága sem, mely példásan tá­mogatja a közlekedés dolgo­zóinak önművelését. Évtizedek óta, most is kiemelkedő a vas­utas képzőművészek szereplé­se. A- monori Szeműk György, aki ezúttal remek eszközökkel ábrázolja szobrában a Gyász-1, a figurák táncos mozdulatá­val jelzi, mint ahogy ő is, so­kan minőségében elhagyják az amatőrség mértékét és va­lóságos művésszé emelkednek a szobrászatra fenntartott „má­sodik műszak” eredménye­ként. A Pest megyében élő vas­utas festők ezúttal is jól sze­repeltek. Szemők Györgyön kívül elsősorban Tuschák Gabriellára gondolok, aki Ze- begényi udvar-óval bármelyik országos kiállításon részt ve­hetne. A Dunakeszin élő Czi- nege István Pihenés-e, az al­sógödi Sziklai Gyula, a szobi Zimán Árpád szobrai jó mun­kák — kár. hogy a dunakeszi főműhely lakatosa —, Ádám Zoltán érzékeny szobraival ezúttal nem jelentkezett. He­lyette Jobbágy György plasz­tikái és Komendár Éva ren­dezett tájai keltettek érdeklő­dést, továbbá B. Varga Edit, aki most a nagymarosi kör­nyezetet banki dombokkal cse­rélte föl képein, ötvennégy festő és harminc szobrász munkássága bizonyítja, hogy Kirchmayer Károly szobrász és Benedek György festőmű­vész nemcsak jól rendezte a tárlatot, hanem jó a vasutas képzőművészkörök munkája Budapesten, Szegeden, Mis­kolcon és Szombathelyen. Élen járnak az alkotásra serkentő munkásművelődésben: tehetsé­geKet pallérodnak nem ián- kadó figyelemmel. Olyan ha­tásfokon, hogy a monori Sze­mük Györgyről bízvást el­mondhatjuk; nem egyszerű szakköri tag, hanem szobrász, akár van iskolája, akár nincs — már a művei beszélnek, gazdag tartalommal. Vasutas képzőművészek országos tárlata Völgyesi István emlékére A Fényes Adolf-teremben augusztus 8-ig 'láthatjuk pom­pás szobrait. Kár, hogy alko­tójuk önkánt eltávozott az életből. Stefan Zweig hangoz­tatta, hogy csak aki könnye­zik, mosolyog, sír és nevet — az él igazán. Az élet terhét, szépségét azonban nem rcvn- denki bírja ki, kelleténél job­ban sérül meg a csapásoktól. Völgyesi Istvánt nem mentette meg az összeomlástól tehetsé­ge, melyet a kiállított szob­rok igazolnak. Nagy utat tett meg — munkásból művész lelt. Műfaja a kisplasztika. Itt van igazán elemében. Remek­be szabott Csaíád-ja három figura tömörítésével jeleníti az összetartozás örömét. A forma eszmét, állapotot, vá­gyat jelöl, salíangtalanul tisz­ta, egyszerű gesztusokkal. Ugyanezen szobrászi erény ol­vasható le Kondor Béláról készült portréjáról — s az ér­mek mélyen átgcaadolt felüle­teiről, melyek Kassák, József Attila, Rembrandt, Nagy Ba­logh János, Goya, édesanyja és felesége soha nem volt, so­ha nem lesz egyéniségét köze­lítette meg markáns eszkö­zökkel. Művészetét remekül jellemzi a katalógus előszavá­ban a Szentendrén élő Kovács Gyula, aki emberként is is­merte. így ír: „Donatello mű­vészetét csodálta bámuló alá­zattal. A mestert, ahogyan a valóságos emberi, testi forrná­Völgyesi István: Család kát művészetévei valóságos szoborformákká alkotta. Aho­gyan a múlandó embert és koreszméi meghosszabbított életű szobor-létre formálta. Ez az eszménykép oly elérhe­tetlenül magaslott előtte, mint a részre törött ember előtt a teljes ember lehetősége’'. Ezen tárgyilagosságot nem nélkü­löző érzékeny megállapítás­hoz csupán annyit tehetünk hozzá erősítésül, hogy Völgye­si István legjobb szobraiban megnyújtotta az illanó időt, teljes emberré, szobrásszá nö­vekedett. Losonci Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents