Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

yj.' >%', HL ÉVFOLYAM, 175. SZÄM JLÓNKI ADÁSA _ 1976. JÚLIUS 25., VASÁRNAP Kőművesmesterek - társadalmi munkában Bővítik a művelődési otthont Sóder az Aranykalásztól Mészáros Lajosná elmondta, hogy volt már olyan hét vé­ge is, amikor harmincon dol­goztak az építkezésen. Központi fűtés is lesz A tervek szeriint, a klubhe­lyiséget november 7-én nyit­ják meg. Arra az időre fe­jeződik be a művelődési ott­hon felújítása is, mely három­százhúszezer forintba fog ke­rülni. Az öreg épület megszépül, korszerűbb lesz, egyebek kö­zött központi fűtést is kap. Ö. E. ATKoic meiyeaneK, hoibok- és sóderhalmok emelkednek a nagytaircsai művelődési otthon tövében, de ami ennél fonto­sabb, már a téglafalakat is felhúzták a helybeli kisiparo­sok. Nem naptöltésre Mészáros Lajosné tanácsel­nök délután öt óraikor ellen­őrizte a munkát, s örömmel állapította meg, hogy reggel óta nagy a változás a mun­katerületen. — Nem hiszem, hogy sokan utánunk csinálnák. Egy nap alatt fölhúztuk a tizenkétszer tizenkettes épület falait — mondta Fási Ferenc kőműves- mester, aki azon a napon Bar- tos Pál és Andréka József mestertársával és nyolc segéd­munkással fogott reggel a do­lognak. — Bár nem pénzért vállal­tuk ezt az építést, mégis a zse­bünkre megy — folytatta Fá­si Ferenc, ezen a napon a cso­port brigádvezetője. — Tulaj­donképpen négy nap társadal­mi munkára köteleztük el ma­gunkat, de most már bizonyos vagyok benne, hogy többre lesz szükség. Annyira, amennyi idő alatt a tennivalókat elvégez­zük. Mert nem naptöltésre vállalkoztunk, hanem kőmű­vesmesteri munkára, s ameny- nyivel előbb befejezzük ezt, annyival korábban folytathat­juk azt, amiért fizetnek. Most van a szezonja az építkezé­seknek, ezért igencsak sok a megrendelőnk. A kőművesek a nagvtarcsai művelődési otthon bővítésén dolgoznak. Az akció a nyár elején kezdődött, amikor a községi tanács végrehajtó bi­zottsága és a Hazafias Nép­front helyi szervezetének el­nöksége elhatározta a bővítést. Régi gondja volt a községi ta­nácsnak, hogy a falu KISZ- korú fiataljai részére nincs megfelelő helyiség, ahol mű­velődhetnek, szórakozhatnak. Egy klubszoba felépítésére a Pest megyei KISZ-bizottság nyolcvanezer forintot juttatott, ez az összeg az anyag meg­vásárlására volt elegendő. Június 5-én kezdődött A községi vezetők úgy lát­ták, hogy széles körű szerve­zéssel, társadalmi munkásokat lehet toborozni az épület tető alá hozására. Joggal számít­hattak a község fiataljaira, de a helyi kisiparosok szakértel­me nélkül nem lehetett volna az építkezést elkezdeni. A községi tanács valamennyi, a falura szóló iparengedéllyel rendelkező kisiparosát össze­hívta, s kérte segítségüket. E megbeszélésen minden szak­ember, a fuvaros, a kőmű­ves, a villanyszerelő, a vízve­zetékszerelő négy napra vál­lalkozott. A társadalmi munkások ál­talában hétvégeken dolgoznak. Június 5-én kezdődött a mun­ka, az alapozással. Akkor se­gédkeztek itt két honvédségi KISZ-alapszervezet tagjai, akikkel a nagytarcsai községi alapszervezetnek együttműkö­dési megállapodása van. A cinkotai Aranykalász Ter­melőszövetkezet gépekkel, ho­mokkal, sóderral könnyíti az építkezés menetét, egyik szo­cialista brigádja majd a ké­sőbbiek során vonul fel a mun­kahelyre. A kiskatonák segítségére mindig lehet számítani. Felszecskázva - fóliában, granulátum - szalmából Korszerű módszer - takarinánytartósííásra A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem termelésfejleszté­si intézete új takarmánytartó­sítási módszert dolgozott ki a pillangós növények silózására. E módszer szerint, a levá­gott pillangós takarmányt, fel­szecskázva, pvc-fóliába helye­zik, majd légmentesen lezár­ják. A vákuummal légmente­sített takarmánytömegre ez­után széndioxidgázt fuvallnak, amelynek hatására a növényt sejtekben levő életfolyamatok megszűnnek, s ez egyben meg­akadályozza az erjedést is. Így majdnem zöld állapotban, minimális erjedéssel tudják tartósítani a pillangós növényekben levő nagy értékű fehérjetartalmat. A pillangós növények tartó­sítására kidolgozott módszer a kísérletek során kiemelkedő eredményt hozott. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy az így tartósított takarmány táp­anyaga, illetve vitamintartal- talma csaknem egyenlő a zöld- pillangósokéval. Egy éve kísérleteznek új szarvasmarha-töm egtakar- mány NDK-beli recept alap­ján készülő szalmapellet ete­tésével a Sinatelepi Állami Gazdaságban. A karbamiddal dúsított, őrölt szalmát külön­böző takarmányokkal — kuko­ricadarával, premixszel, vita­minokkal — keverik, s granu­lált formában, kiegészítő takarmányként adagolják a tejelő tehén­nek. A kísérlet rendkívül sikeres: a vizsgálatok azt igazolták, hogy a szalmapellet a legkiválóbb tápláló tulajdonságokkal ren­delkezik, s átlagban tíz tonna pellet negyven tonna silóta- karmánnyal egyenértékű. — OTP-kölcsőnnel. Pest megyében 7700 lakást építe­nek jelenleg OTP-kölcsön­nel. Ezek 60 százaléka csa­ládi ház. A legtöbb lakás Gödöllőn, Vácott, Cegléden, Budaörsön és Vecsésan épül. 1976-ban ezer társasház és : 4 ezer családi ház építése fejeződik be. Hasznos munka, hasznos tervek Látogatás és tájékozódás a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben Gépkísérleti Intézet központi laboratóriumait és számítóköz­pontját. Az intézet laboratóriu­mi körülmények között is E héten a gödöllői Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézetben dr. Soós Gábor mezőgazdasági élelmezésügyi államtitkár tett látogatást. Az eseményen jelen volt Nacsády Árpád, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium gépesítési főosztályának vezetője is. A vendégeket dr. Bánházi Gyula, az intézet igazgatója, Balázs Ferenc ügyvezető igaz­gatóhelyettes és dr. Tóth László alapszervi párttitkár fogadta. Az államtitkár érdeklődéssel hallgatta dr. Bánházi Gyula tájékoztatóját a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkájá­ról, valamint az V. ötéves terv­re előirányzott kutatási felada­taikról. Az igazgató elmondot­ta, hogy az intézet alapvető feladatai közé tartozik a me­zőgazdasági géprendszerek ki­alakítása, folyamatos fejleszté­se, a gépesítésfejlesztés mű­szaki és ökonómiai megalapo­zása, továbbá a mezőgazdasági gépesítés alapkérdéseinek ku­tatása és a gépek, berendezé­sek, létesítmények műszaki el­lenőrzése. Tájékoztatta a vendégeket arról is, hogy a MGI-ben a kü­lönösen időszerű, sürgősen megoldásra váró feladatok tel­jesítésére fokozott gondot for­dítanak. Jelenleg ilyen a Rá­ba—Steiger nagy teljesítményű hazai végkibocsátású traktor alapmunkagépeinek kialakítási és vizsgálatai munkája, a kü­lönféle korszerűen gépesített szénabetakarítási eljárások, az energiatakarékos kukoricabe­takarítás, a szalmabetakarítás gépesítésének fejlesztése. Ta­valy zárták le a hazai mező- gazdaság egészét érintő, nagy­szabású tanulmánynak, az ag­rokémiai telepek hálózatának kialakítási tervét. Tájékoztatójában arról is szólt dr. Bánházi Gyula, hogy az intézet feladatainak megol­dásához nyolc bázisgazdaság­ból és tíz kutatóállomásról gyűjti be folyamatosan a vizs­gálati adatokat. Ezenkívül szá­mos nagyüzemben folytatnak kísérleteket s igen jó a kapcso- lr/jk a különféle profilú hazai kutatóintézetekkel. A tájékoztató meghallgatása után dr. Soós Gábor államtit­kár a vendéglátókkal együtt megtekintette a Mezőgazdasági megvizsgálja a beérkező új vetőgspeket, öntöző- és műtrá­gyaszóró gépeket, ezek legfon­tosabb munkavégző elemeit. Általában ezt követően zajla­nak le a nagyüzemi, szántó­földi mérővizsgálatok. Az államtitkár különös ér­deklődéssel figyelte a röpítő- tárcsás műtrágyaszóró gépek szóróelemeinek vizsgálatát, amelynek során az intézet ösz- szehasonlító ellenőrzéseket vé­gez, s javaslatot tesz a leg­megfelelőbb szórásegyenletes­séget és a legnagyobb teljesít­ményt adó gépek kialakításá­ra. Az intézeti látogatás befe­jezésekor dr. Soós Gábor ál­lamtitkár hasznosnak ítélte meg a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet munkáját és terveit. F. I. — Vasárnap: tej. A Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalat nagykőrösi Vénusz presszójában, a Gödöllő ét­teremben és a Százhalom­batta étteremben augusztus elsejétől egész éven át min­den vasárnap és munkaszü­neti napon árusítanak fó­liás tejet. A nyári idény vé­geztével megkezdik a tej­árusítást Szentendrén, a Mű­vész-presszóban és a váci Duna-eszpresszóban is. Követési távolság! Teherautók ütköztek Mogyoród községben és kör­nyékén az M—3-as autópálya építése folytán igen nagy a forgalom. Sajnos, az anyaggal jócskán megrakott teherautók nem mindig tartják meg a kö­vetési távolságot. Emiatt leg­utóbb a Fóti út 83. számú ház előtt ütközött össze a Tekla József kisterenyei lakos által vezetett FM 01-46 rendszámú teherautó Tóth István FL 47—48 rendszámú kocsijával. Az anyagi kár negyvenezer forint. A korábbinál jobb eredmé­nyeket érnek el az állami gazdaságok szarvasmarha- tenyésztői, erről tanúskodnak az év első hat hónapjának eredményei. Az Állami Gaz­daságok Országos Központjá­nak összesítése szerint, a te­hénlétszám június 30-án 98 ezer 943 volt az üzemekben, 5810-zel több, mint az előző év azonos időszakában. Az egy tehénre jutó tejter­melés az év első hat hónap­jában 1789 liter volt. , Azzal számolnak a tenyésztők, hogy az állami gazdaságokban az egy tehénre jutó éves tejter­melés eléri majd a 3 ezer 500 —3 ezer 550 litert, ami az el­múlt évi 3 ezer 327 literes eredményhez viszonyítva, je­lentős fejlődésnek számít. Száztizenkét tejtermelő gaz­daság közül, az év hat hónap­jában, 24 gazdaság tehenésze­tében 2 ezer literen felüli egy tehénre jutó tejtermelést értek el. Ezek szerint, ezekben az üzemekben — amennyiben a takarmányozásban a száraz­ság miatt nem adódnak újabb gondok — 4 ezer literen felül lesz az éves termelési átlag. Az enyingi, a kiskunsági, a sárvári és az agárdi gazda­ságban 5 ezer literes ered­ménnyel számolnak, sőt az ed­digiek alapján azt várják, hogy az Enyingi Állami Gaz- dasá tehenészeteiben a 6 ezer litert is meghaladja majd az egy tehénre jutó hozam. A gödöllői helytörténeti szo­bában, a városhoz kapcsolódó történelmi dokumentumok mellett sorakoznak a hagyomá­nyos paraszti élet tárgyi emlé­kei is. Az utóbbi időben Zsám- bok Béla szerzett esküvői-la- kodalmi fényképsorozatot, amely bemutatja a századfor­duló népviseletét, Csala And­rás pedig különleges mezőgaz­dasági kézigépekkel, eszközök­kel — saját találmányai — ajándékozta meg a gyűjte­ményt. A további gyűjtést-bővítést a máris szűknek bizonyuló szoba akadályozza, pedig na­gyobb darabokat, például kü­lönböző szekereket, kézi csép­lőgépeket is meg lehetne még menteni. Az aratás és az azt követő hordás eszközei közül a legfontosabbakat megtalál­juk a helytörténeti szobában, a kaszát, sarlót, a gereblyét, villát. A hordáskor használt hosszú kocsit teljes fölszere­léssel össze lehetne még állí­tani, ha nagyobb lenne a ki­állítási tér. A föld nem bírta a búzát Aratáson régen szinte csak a rozs levágását és csomóba rakását értették Gödöllőn, mert a föld nem bírta az ár­pát és a búzát; őszi árpát alig vetettek, s csak azok, akik­nek volt tehetségük (módjuk) jól megtrágyázni a földet. Az aratás végére csomóba állít a gabona: tizennégy kévét tornyoztak egymás fölé, ke­reszt formában. Kis emelke­dőre vagy hantra nyaláb ka- parékot vetettek, arra került egy nagyobb kive, az alsó pap fölhajtott kalásza. Az alsó pap­ra két másik kivit tettek, ka­lászukkal szemben, majd arra Tovább javu'nak az eredmények az állami gazdaságokban keresztben egy újabb kivit, szintén kalásszal össze. Ez volt az első sor, melyet még kettő követett, s a tetejébe suppantották a fölső papot, aljával északkeletre, az ural­kodó széljárásnak megfelelően, és kalászával lefelé. (A fölső papból és az alatta levő kéve aljából is összecsomóztak két oldalról egy-egy marékkai, hogy a vihar szét ne dűtse a csomót.) Egy-két hetet állt itt a ga­bona. Jól kiégette a nap, meg- acélosodott, s azután kezdő­dött a hordás. Régebben négy­hat ökröt fogtak igába, de ismert volt a lovas fogat is. A kocsit (szekeret) a hordás előtti napon átalakították. Aki­nek nem volt hosszú kocsija, az kicserélte rövid kocsija nyújtóját egy hosszabbra. A nyújtó kötötte össze az első és a hátsó pár kereket. A fészer padlásán nyugvó keresztfákat és a vendégruda- kat lehozták. A kamrából ki­kerültek a rudalló kötelek is; azokat a vásárokon vették. A vastag, négy szálból font, tíz- tizenkét méteres, erős kötelek­ből kettő járt egy kocsihoz. Először az egyik keresztfát kötötték az első lőcs valame­lyike elé, a kocsiódalra, a ru- daliló kötél egyik végével, az­után a hátsó lőcs mögé erő­sítették föl a másik kereszt­fát, egy darab kötéllel. A ke­resztfa,k végéből jó arasztos, agácából faragott szög állt föl­felé, erre húzták rá a vendég- rudakat, s kötéllel is megerő­sítették azokat. clok helyütt a hátsó saroglya mögött is át­ívelték egy darab kötéllel a vendégrudakat egymással, hogy így is növeljék a rako­dási teret. A kocsi aljába nagyobb ponyvát, ponyócot vagy össze­csavart zsákokat terítettek — főleg, ha árpa került hordásra —, hogy a rázódás következté­ben kipergő szemek ne vessze­nek kárba. Hajnalban meg­etették, megitatták a lovakat, és beakasztották (befogtál.) őket. Az idősebbik a kocsin maradt Hordani csak jó időben le­hetett, s hogy gyorsabban ha­ladjon a munka, a szomszé­dok, rokonok összefogtak, ka­lákában hordtak, öt-hat hosz- szú kocsi is indult hajnalon­ként valamelyik darabba, hogy egyszerre elhozzák egy gazda rozsát, azután valamennyien egy másik tarlóba forduljanak. Kint, a földön, a csomó mel­lé álltak. A lovak első istráng­jait vagy mindkettőt levették, nehogy a bögölyök miatt csap­kodó állatok megmozdítsák a kocsit, s a rajta viliázó rako­dó hanyatt essen, vagy orra bukjon. Ide kellett a nagyobb tapasztalat, tudás és a keve­sebb erő: általában az időseb­bik maradt a kocsin, a másik a kévékét hajigálta föl villá­val. Persze, nem akárhogyan: a rakodó lába elé kellett jut­tatni a kévét, kalászával be­felé; erősen sem lehetett ejte­ni. mert pergett a szem, mesz- szire sem volt szabad dobni, mert akkor a rakodó méltat­lankodott, hogy még külön mászkálhat is a rosszul dobott kéve után. Két összeszokott ember jól tudta kímélni egymás erejét, mert a rakodó oda ütött min­dig egy kicsit a villájával, aho­vá kívánta a kévét; sokszor alig is kellett már mozdíta­nia rajta. Ügy, töveä-heggyel fölhány­va, alig fért volna föl vala­mi, szét is csúszhatott az út kátyúin rázódva, ügyesen rak­va négy-hat csomó is fölfért. Az utolsó sort legnehezebb volt föladogatni, mert kinyúj­tott karral is alig ért föl a vil­la vasa. Ha már több kévét nem kívánt a rakodó, az ado­gató kioldotta az első lőcs mö­gül a szép rendbe szedett kö­teleket. Figyelmeztető kiáltás­sal földobta a kötélcsomó fe­lét, az egyik végét az első ke­resztfára hurkolta. A rakodó elrendezte fönt a köteleket, úgy, hogy középütt keresztezzék egymást. Az ado­gató a lógó kötélvégeket, a vendégrúdon átvetve, a csül­kön belefűzve húzta lefelé, a gabona tetején álló rakodó a kötél föl-fölhúzásával segítette a feszítést. Egymást hangos „Most! Most!” kiáltással han­golták össze. Ha már jól le­szorították, az adogató a ven- dégrúd hátul kiálló darabjához csomózta ügyesen a szabadon maradt kötéldarabot, úgy, hogy az út rázása se lazítsa föl, mégis pár mozdulattal is ki lehessen oldani. Himbálózva, mint a hajó Az adogató fölvetette a lo­vak istrángját a kisefára (hámfára), igazított a nyaklón és a hámon, meghúzta a zab­lát, fölhajította a hajtószárat, majd valamelyik kötélbe ka­paszkodva, fölmászott a ra­kott kocsi tetejébe. A rakodó, „Nyel Nyel” biz­tatással, elindította a lovakat. Megmozdultak a szérű felé, himbálózva, minit a hajó. A nagy alkotmányon ülő két kis embernek mindig a keze ügyé­be esett valamelyik kötél, hogyha jobban megbillenne, el­dőlne a kocsi, ne szálljanak messzire, hanem csak a fél­oldalra dőlt rakomány mel­lett huppanjanak a földre. Jobb, simább úton el is szundikáltak kicsit. Dr. Kovács András Vend ég rudak és keresztfák Kaláka a határban Egy-egy hét végén harminc fiatal társadalmi munkás is kézbe veszi a lapátot.

Next

/
Thumbnails
Contents