Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

1976. XÜLIUS 25., VASÁRNAP Hét nap krónikája Dél-európai feszültséggócok szudáni elnök találkozója) után Kairó újabb támadásbe lendült, megismételte a vádas­kodásokat a tripoli és a da­maszkuszi vezetők ellen Líbis és Egyiptom viszályának jel­lemzésére elegendő elmonda­ni, hogy Szadat nemes egysze­rűséggel „őrültnek” titulálta Kadhafit, amaz pedig „diktá­tornak” a kairói elnököt. Egyiptomban Szíriát teszik fe­lelőssé a libanoni vérontásért Asszad szíriai elnök a damasz­kuszi egyetemen mondott be­szédében az álította, hogy Szí­ria éppen a testvérharc meg­szüntetésére' avatkozott be Li­banonban.- Egyiptomnak sze­mére vetette, hogy az Egyesült Államok és Izrael kedvében jár... Libanonban a harcok ismét kegyetlen hevességgel folynak, amerikai lapjelentések szerint Izrael fegyvereket szállít a jobboldali keresztény falangis- táknak, akik — például Teli Zaatarnál — a palesztin tábo­rokat támadják. Aki tudja, há­nyadik fegyverszünet meghir­detésekor kijelölt bejrúti „üt­közőövezetbe” a héten vonul­tak be az első arab rendfenn­tartó egységek, de a falangis- ták tüzet, nyitottak rájuk. Ezer sebesült vár elszállításra a rommá lőtt Teli Zaatarból, a vöröskeresztes autók azonban a jobboldali állásokból érkező zárótűzön nem tudnak keresz­tülvergődni. Afrikában Uganda és Kenya szembenállása hozhat drámai fordulatokat. Az entebbei iz­raeli kommandóakció után robbant ki az ellenségeskedés a két szomszédos afrikai ország között. Kenya urai gazdasági bojkott alá vették Idi Amin országát: a tengerparttal nem rendelkező Ugandába nem szállítanak üzemanyagot a ke­nyai fuvarozók a mombasai ki­kötőből. .. Hírek szerint Ugan­dában kiürültek a benzinku­tak, megbénult a termelőmun­ka, a pénzügyi nehézségek miatt pedig még a katonák zsoldját sem tudják fizetni. Nincs mostanában hét ter­rorcselekmény nélkül. Az úgy­nevezett ír Köztársasági Had­sereg merénylői a levegőbe röpítették Nagy-Britannia dublini nagykövetének kocsi­ját. A bombarobbanás kioltotta az angol diplomata és egyik munkatársa életét, ketten élet- veszélyes sérüléseket szenved­tek. Az északír probléma ez­zel ismét feszültséget okozott, Callaghan brit miniszterelnök gondjai csak szaporodnak, de kiutat az ír válságból aligha taláL Bombák sűrűn robbantak Spanyolország városaiban is, Madridban éppúgy, mint Baszk-földön. Az ember ismeri a spanyol anarchisták múltját, tudja, hogy sokan vannak, akik hajlanak a forradalmi terror nevében egyéni akciók szerve­zésére, mégis elképzelhető, hogy egyik-másik merényletet éppen a szélsőséges francois- ták szervezik. Így teremtenek ürügyet a „lám mi megmond­tuk!” jelszó hangoztatására, a Suarez-kormány félénk re­formpolitikájának elutasításá­ra. Santiago Carilla, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára a Guardina című hetilapnak adott nyilatkozatában maga is elítélte a merénylethullámot és rámutatott arra, hogy az egyé­ni akciók nem oldják meg a mai Spanyolország problémáit. Carrillo a nemzeti megbékélé­sen alapuló ideiglenes kor­mány megalakítását sürgette, minden politikai erő összefo­gását tartja szükségesnek a demokrácia visszaállítására. Pálfy József Második hete visszhangzik Nyugat-Európa a méltatlanko­dó hangoktól: hogyan meré­szelt a bonni kancellár, Hel­mut Schmidt beavatkozni az olasz belügyekbe az egyik ame­rikai tévétársaságnak "tett em­lékezetes nyilatkozatával? A kancellár nem kevesebbet ál­lított, mint hogy Puerto Ricó- ban a hét nyugati nagyhata­lom csúcstalálkozóján, a „négy nagy” azaz az USA, az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaor­szág vezetői elhatározták: nem adnak pénzügyi segítséget Itá­liának, ha az új római kor­mányban kommunisták is he­lyet foglalnak. Schmidt, aki az Egyesült Ál­lamokban tett hivatalos láto­gatása után Kanadába ment (no, persze, azért is, hogy kö­zelebbről is pillantást vethes­sen az olimpiára), fölényesen igyékézett elintézni az egész ügyet, mondván, hogy az nem egyéb, mint „vihar egy pohár vízben” ... Inkább azt lehetne monda­ni: „Vihar a Földközi-tenge­ren!”. Kétségtelen, hogy Schmidt nemcsak a saját vé­leményét juttatta kifejezésre, amely szerint az olasz kor­mányban a kommunisták je­lenlétét valósággal meg akarta tiltani. A választások előtt Kis­singer amerikai külügyminisz­ter ugyanígy beszélt, ugyanígy fenyegetőzött. Olaszország a NATO legfontosabb földközi­tengeri országa, jelentősége csak megnő, amikor a görög— török ellentét meggyöngíti a NATO délkeleti szárnyát. Párizsban és Rómában egy­formán rendkívül hevesen til­takoztak a baloldali pártok, illetve még az olasz keresz­ténydemokraták is a reakció új „szentszövetsége” ellen. Andreotti, a kijelölt minisz­terelnök ugyanakkor folytatta kormányalakítási tárgyalásait, valamint kormányprogramja összeállítását. Andreotti a be­ruházások növelését, új mun­kahelyek létesítését javasolja, vj larkadalóthblztpsitáái rend­szert ígér, ami' pedig a külpo- littkát illeti, a NATO-hűség mellett az enyhülési politika folytatását helyezi kilátásba. Egyelőre a kereszténydemok­ratákon kívül még egy párt sem mutatott készséget arra, hogy minisztereket adjon And­reotti kormányába... Lisszabonban megalakult Mario Soares kisebbségi kor­mánya, be is mutatkozott a parlamentben. Soáres szocia­lista pártjának tagjai mellett néhány független, pártonkívüli politikus és három tiszt fog­lal helyet a kabinetben. Az új portugál kormány a parla­mentben számíthat a Demok­rata Néppartra és a jobboldali Demokratikus Centrumpártra, támogatásukkal kényelmes többséget élvezhet. Persze, csak akkor, ha a kormány a jobboldal szája íze szerint po­litizál ... A nyugati sajtó nagy örömmel fogadta a Soares- kormányt, és siet hangsúlyoz­ni : két év elteltével ismét olyan kormánya van Portugá­liának, amelyben már nincs ott a kommunista párt kép­viselője. Hét végi jelentések Dél-Európában Ciprus kö­rül, illetve a görög—török vi­szály miatt forrósodik a poli­tikai légkör. Most volt a má­sodik évfordulója a Makariosz érsek megdöntését célzó puccsnak, a török csapatok partraszállásának, a görög fa­siszta rendszer bukásának. Már ezek az évfordulók is idő­szerűvé tehették volna a görög —török—ciprusi probléma ki­éleződését. kívülük azonban egész sor kisebb-nagyobb ese­mény szítja a feszültséget. Egy török olajkutató hajó elindult az Égei-tengernek abba a tér­ségébe, amelyet a görögök ma­gukénak mondanak; az athéni kormány hadgyakorlatokat szervez; nyilván a Törökor­szággal szembeni erődemonst­ráció céljából; Cipruson fele­lősségre vonták Szampszont, aki két éve Na köztársasági el­nöki tisztséget bitorolta. Amint várható volt: a dzsiddai hármas arab csúcs (Khaled, szaúd-frábiai király. Szád at egyiptomi és Nimeri A SZOVJETUNIÓBAN pén­teken újabb Molinyija—1 jel­zésű távközlési mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályára. ŰJABB merényletet kísérel­tek meg a mexikói Merida vá­rosban székelő kubai konzul ellen. Két ismeretlen férfi megpróbálta őt batuszkolnt egy gépkocsiba, de a konzul­nak sikerült elmenekülnie. A merénylők utá,nalőttek, s a golyók a diplomata társasagá­ban levő kubai szerelőmun­kást megölték. 25 ÉVI raboskodás után el­hagyhatta a hírhedt Cara- banchel börtönt Luis Lucio Lobato, a Spanyol Kommu­nista Párt Központi Bizottsá- ’ gának tagja. A kommunista vezetőt a büntető törvény- könyv nemrég be jelentett mó­dosítása értelmében engedték szabadon. A SEKO TOURÉ guineai el­nök meggyilkolására szerve­zett májusi összeesküvés résztvevői között volt Diallo Telli guineai igazságügyi mi­niszter, az Afrikai Egység­szervezet egykori főtitkára — jelentette be egy politikai gyűlésen mondott beszédében az elnök. A conakryi rádió szerint Diallo Tellit és öt má­sik guineai politikust — köz­tük az ország volt algériai nagykövetét — letartóztatták. FELFÜGGESZTETTEK minden eljárást a volt elnök. Isabel Perón ellen. A per folytatását a volt argentin el­nökasszony fizikai állapota lehetetlenné teszi. A katonai junta Isabel Perónt március 24. óta letartóztatásban tart­ja A SZOVJETUNIÓ Statisz­tikai Hivatalának közlése sze­rint 1976. július 1-én a Szov­jetunió lakosságának száma 256,7 millió volt. AZ UGANDA ÉS KENYA közötti viszály legújabb fej­leményeként Uganda beszün­tette az elektromos energia szállítását a szomszédos afri­kai országba. Kenya egy öt­ven évre kötött szerződés ér­telmében elektromos energiá­jának mintegy 30, százalékát kapta — Ugandától. A JÖVÖ hónapban Khan- túmban megkezdődnek a Gaafar Nimeri, s7,udórii köz- társasági elnök hatalmának megdöntésére irányuló ál­lamcsínykísérlet 200 résztve­vőjének a pere. MEGTARTOTTA első ülé­sét a pénteken fölesküdött űj portugál kormány. India-Pakisztán Diplomáciai kapcsolatok Szombaton hivatalosan is helyreálltak India és Pakisz­tán diplomáciai kapcsolatai, amelyek az 1971. évi háború idején szakadtak meg. S. Fida Husszain, Pakisztán új indiai nagykövete megbízólevelének átadásakor kifejezte reményét Fakhruddin AU Ahmed indiai államfőnek, hogy a két- és többoldalú megállapodások ré­vén sikerül kialakítani a köl­csönös bizalom légkörét a két ország között. India és Pakisztán a hét fo­lyamán már helyreállította a két ország közötti légi, vas­úti és közúti forgalmat, amely ugyancsak az 1971-es háború óta szünetelt. Kuba — július 26. Káaár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Eiiu... Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Nepkoztarsasag Mi­nisztertanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkalmából uavozu. táviratban köszöntötte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Népköztársaság forradalmi kormányának elnökét és dr. Osvaldo Dorticos Torradot, a Kubai Köztársaság elnökét. Huszonhárom évvel ezelőtt, 1953. július 26-án bontott zász­lót az a népi,, nemzeti mozga­lom, amely Batista kubai dik­tátor uralmának megdöntését tűzte ki célul. A „Július 26-i mozgalom” élén egy ifjú ügy­véd: Fidel Castro állt. Hat évvel később, 1959 januárjában a felkelők forradalmi hadse­rege elűzte a diktátort. A la­tin-amerikai államok történe­tében először lépett egy ország szocialista útra. Kubát azóta vörös színnel Hajók a Szuezi-csatornán jelzik a „Zöld Kontinens” tér­képén: a hazánknál három Borsod megyényi területtel na­gyobb szigetország, karnyúj­tásnyira az Egyesült Államok partjaitól, negyedik éve tagja a KGST-nek, s az utóbbi évek­ben egyre nagyobb sikereket ér el népgazdaságának stabi­lizálásában, szocialista társa­dalmi és gazdasági rendjének megerősítésében. Fontos mérföldkő az ország újkori históriájában a Kubai Kommunista Pártnak a múlt év decemberében megtartott, forradalom utáni első kong­resszusa. A tanácskozáson Kádár János vezetésével részt vett az MSZMP küldöttsége is. A kubai kommunisták kong­resszusa világszerte érdeklő­dést keltett. Internacionalista kötelessé­günknek eleget téve, a sziget- ország önkéntesei segítséget nyújtottak Angola haladó erői­nek győzelméhez, s ez a kö­rülmény a nemzetközi politi­ka figyelmét Havannára irá­nyította. Kuba nemcsak az an­golai szakadárok katonai szét­zúzásában játszott fontos sze­repet, hanem forradalmi ta­pasztalatait is készséggel meg­osztotta a luandai népi kor­mányzattal. Hogy mennyire gazdagok ezek a tapasztalatok, azt elegendő néhány sokat­mondó adattal illusztrálni: a latin-amerikai országok sorá­ban Kuba — lélekszámát te­kintve — a2 első helyen áll az egészségügyi ellátásban, ame­lyet 11 ezer orvos irányít. Tanköteleseink 99 százaléka jár iskolába, és a középisko­lások száma eléri a félmilliót, míg a forradalom előtt mind­össze 80 ezer volt. Kuba nemzeti ünnepén ha­zánk közvéleménye nagy ro- konszenwel tekint a távoli szigetországra. Testvéri, baráti együttműködésünket nemcsak az jelzi, hogy a múlt évben kereskedelmi árucsere-forgal­munk meghaladta. a 60 millió dollárt, s ezzel minden addigit túlszárnyalt. Beszédes bizonyí­téka kapcsolataink szívélyes­ségének a havannai Budapest óvoda, a Magyar Népköztár­saság nevét viselő középisko­la, a Kubai—Magyar Barát­ság Üvegkombinát, s szakem­bereink hozzájárulása a kubai forradalom vívmányainak to­vábbfej lesztéséhez. Gy. D. Anyagiasság, anyagi érdekeltség, erkölcs MSÜSpság gyakran és elmarasztalóan hangzik az ítélet: növekednek, terjed­nek az anyagiasság jelei. Sokan úgy vélik, hogy az anyagiasság és az anyagi érdekeltség érvényesítése lényegében azonos fogalmak. Mielőtt erre a nézetre „nem”-mel válaszolnánk, állapítsuk meg: tiszteletire méltó, hogy a dolgozók többsége elítéli az anyagiasságot és a harácsolást, hiszen ezzel a szocialista erkölcsi normáknak megfelelően fog­lalnak állást. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy hibás nézetet vallanánk, ha azokat is megrónánk, akik becsületes munká­val többre, jobbra törekednek maguk és családjuk javára. Az ilyenféle egyéni törekvések ugyan­is egybeesnek társadalmi céljainkkal. Azzal, hpgy a munka szerinti elosztás elvét realizáló és kifejező anyagi érde­keltségre és bérpolitikára törekszünk. Az anyagi érdekeltség érvényesítése ön­magában, ha a társadalmi szükségletek­nek megfelelően alkalmazzák, nem szül kispolgári anyagiasságot. Csupán azt a realitást fejezi ki, hogy mai viszonyaink között a munkában nem elég csupán a tudati, erkölcsi tényezőkre építenünk, hanem az anyagi ösztönzőket is figye­lembe kell venni. Egyszerű lenne, ha az erkölcsi és az anyagi ösztönzés, amelynél elvi köve­telmény az összhang megvalósítása, a gyakorlatban máris egyenlő mértékben hatna. A két tényezőnek azonban el­tér a természete, s társadalmi létünk mai szintjén az anyagi jólét megterem­tésének vágya jobban ösztönöz. Ugyanakkor soha sem tagadtuk, hogy az anyagiakra való törekvésekkel együtt az erkölcsi tényezőnek (a fegyelem­nek, a becsületes helytállásnak, a szor­galomnak, a pontosságnak stb.) is nagy, nélkülözhetetlen a szerepük a szocia­lista jellegű munkában. Ez viszonyaink között azonban nem valósul meg ma­radéktalanul. Köztudott, hogy a szocialista erkölcsi- ség számos eleme nem fejlődött még ki nálunk egyértelműen minden ember tu­datában, magatartásában. S ha kifej­lődött, akkor is előfordul, hogy a gya­korlatban ellentmondásosan érvényesül, (így pl. gyakran tapasztalhatjuk: ami bocsánatos cselekedet önmagunk érté­kelésénél, másokat ugyanezért szigorúb­ban ítélünk meg.) Ebből adódik az anyagi és erkölcsi ösztönzés egysége megteremtésében az egyik probléma. Van azonban másik ellentmondás is. Ez pedig az erkölcs általános termé­szetéből ered. Abból ered, hogy az er­kölcs a társadalmi várakozásokat fejezi ki. Azokat az igényeket, amelyek nem ma, hanem közelebbi-távolabbi jövőben valósulnak meg. Ezért természetesen az erkölcsnek mindig van jövőben meg­valósuló eleme is. Közismert,- hogy nap­jainkban például fontos követelmény a fegyelem, a szervezettség és általában az igényes munka, de ez ma még saj­nos nem mindenütt és nem egyenlő mértékben érhető el. A szocialista munkaerkölcs eme nor­mái azonban valamilyen eltérő szinten az emberek zöménél érvényesül, is — mégpedig a mai anyagi létfeltételeknek megfelelő színvonalon. Nagyon sok olyan embert ismerünk, aki egyszerűén restell rossz munkát kiadni kezéből, szorgalmas, fegyelmezett, pontos, taka­rékos, igényes maga és mások munká- lával szemben, függetlenül attól, hogy ezt hogyan fizetik meg, kap-e jutalmat érte vagy sem. Egyszerűen természetes­nek tartja, hogy jól dolgozzon — be­csületből. Az ilyenféle erkölcsi érzéket és tudatot egy üzemnek, vállalatnak tovább kell ösztönöznie az elismerés legkülönbözőbb formáival. A vázolt ér­telemben az anyagi ösztönzés szocialista rendszere és a szocialista erkölcs nor­mái egybeesnek. Egybeesnek, kivált azoknál az embereknél, akik tudatában vannak jó munkájuk népgazdasági hasznosságának, szocialista építésünk szívügyük. Igaz azonban az is, hogy a mai anyagi létviszonyok nemcsak szocialista erköl-. esd követelményeket táplálnak. Közis­mert, hogy még hatnak a polgári, a kis­polgári erkölcsi elvek, normák is. S hiba lenne, ha ezt egyszerűen a múlt maradványainak tekintenénk. Ezek oly­kor a mai létviszonyok ellentmondásai­nak, osztály-, rétegviszonyainak, meg­oldatlan vagy hiányosan megoldott tár­sadalmi szükségleteinek kifejezői. Ezek­nek á megnyilvánulása a hanyag munka, a fegyelmezetlenség, a lógás, általábaij és főképpen a minél kevesebb munká­val minél több pénzre való törekvés. Minthogy ez utóbbi erkölcsi elemek is jelen vannak egyes egyének tudatában, s bármennyire is ellentétesek ezek a szo­cialista erkölcsi felfogással, gyakran együtt léteznek a szocialista erkölcsi elemekkel. Éppen ezen ellentmondások révén nem egyértelműen csak a szocialista elvekkel összhangban, hanem a polgári­kispolgári természetüknek megfelelően az anyagiasság, vagy éppen a kapzsiság irányába ösztönöznek. Ez utóbbiak le­győzése azonaban már a tágabb körű társadalmi-anyagi viszonyok fejlettsé­gének kérdése is. Ezért nagy jelentősé­ge van a szocialista erkölcsi nevelésnek annak elérésében, hogy még akkor se törekedjenek az emberek önbő módon a jayak és szükségleteik kielégítésére, ha arra egyébként a társadalom lehe­tőséget szolgáltatna. A jolZBtt problémák js mutatják, hogy az anyagias gondolkodásmód nem egysze­rűen és nem közvetlenül az anyagi érdekeltség érvényesítésének következ­ménye. S az sem igaz, hogy akik anya­giasak, azokból mindenfajta erkölcsi meggondolás hiányzik. A tudati ténye­zők. köztük az erkölcsi elem valamilyen formája minden emberi tevékenységnél egy bizonyos színvonalon jelen van. A probléma csak az, milyen osztály, I mondott le a Szovjetunióval kibontakozó együttműködés fejlesztéséről. A csatorna törvényes bir­tokba vételére, a tetemes nye­reség kisajátítására, a legdur­vább módon, angol—francia— izraeli fegyveres agresszióval válaszoltak a kiváltságaiktól megfosztott imperialista ha­talmak. A Szovjetunió és a nemzetközi közvélemény ha­tározott fellépésének köszön­hető, hogy a háború nem szélesedett ki világméretű konfliktussá, s hogy a táma­dók — céljuk elérése nélkül — kénytelenek voltak vissza­vonulni. Az 1956-i háború idején zárták le először a Szuezi- csatornát, akkor még csak né­hány hónapra. Második alkal- lomm al. 1967-ben, ismét há­ború. az izraeli agresszió bé­nította meg a vízi út forgal­mát, pontosan nyolc esztendő­re. A „hatnapos háború” nyol­cadik évfordulóján, 1975. jú­nius 5-én ünnepelték immár harmadszor a csatorna meg­nyitását. Az azóta eltelt egy év alatt 82 ország több mint 12 ezer hajója haladt át rajta. Ma a csatorna övezetében béke honol. Szuez, Iszmailia, Port Száíd újjáépült, lákói visszatértek otthonaikba, Megkezdődött a csatorna rég­óta esedékes mélyítése, sízé- lesítése. A béke mégis csaló­ka: a csatorna újra Egyipto­mé, de a Sínai-félsziget csak­nem 90 százalékán még ott vannak a megszálló csapatok. S amíg a közel-keleti válság megoldatlan, addig nem zár­ható ki egy új háború lehe­tősége. Egyiptom legújabb kori törénelmét lehetetlenség vol­na megírni a Szuezi-csatorna krónikája nélkül. Azóta, hogy a 173 kilométer hosszú, 90 méter széles vízi utat 1869- ben ünnepélyesen átadták a nemzetközi hajózásinak, az egyiptomi nép szakadatlan harcot vívott jogos tulajdo- náiják birtokba vételéért. A Szuezi-csatorna csaknem egy évszázadon át az idegen ura­lom és kizsákmányolás jelké­pe volt. Már a megépítése is több ezer egyiptomi munkás életébe került. A külföldi, fő­ként angol érdekeltségű Szue- zi-csatoma Társaság még az 1952. július 23-i forradalom győzelme után is állam volt az államban, saját rejtjel­rendszerrel és saját zászlóval. Nem véletlenül vált szálló­igévé a mondás: „Azt akarjuk hogy a csatorna legyen Egyip­tomért s ne Egyiptom a csa­tornáért !” Ezt az óhajt váltotta valóra Gamal Abdel Nasszer, ami­kor húsz évvel ezelőtt, 1956. július 26-án egy alexandriai tömieggyűlésen bejelentette a nagy fontosságú nemzetközi vízi út államosítását. Nasszer lépése felülmúlta a legmeré­szebb álmot,. azt az óvatosan latolgatott lehetőséget, hogy esetleg nem fogják megújítani az 1968-ban lejáró komcesz- sziót... Az államosítás „öt­letét” egyébként az Egyesüli Államök adta azzal, hogy vá­ratlanul visszavonta az asz- szuáni gát és erőmű felépíté­séhez ígért kölcsönt, miután Egyiptom nem volt' hajlandó teljesíteni az amerikai politi­kai feltételeket, azaz nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents