Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
2 i xMtav 1976. JÚLIUS 18., VASÁRNAP Nyári szünet előtt Bécsben Mérlegkészítés Becsben ismertté vált, hogy a _ közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációk néhány napon belül megkezdik szokásos nyári szünetüket. A konferenciához kör zelálló körökben hangsúlyozták, nincs szó a tanácskozások felfüggesztéséről, csupán a rutinjellegű szünetre kerül sor. Ez idő alatt is folytatódik azonban a delegációk munkája. Valamennyi küldöttség jelentést tesz kormányának és tovább folytatják az informatív jellegű eszmecseréket. A nyári szünet, előtti utolsó plenáris tanácskozást július 21-én rendezik. Ez lesz a hivatalos tárgyalások megkezEL NEM KÖTELEZETTEK Főpróba Colombo előtt Az el nem kötelezett országok állandó koordinációs bizottságának Algériában elfogadott zárónyilatkozata bizonyította: ezek az országok hűek maradtak az alapítók, Nehru és Nasszer által megfogalmazott elvekhez. Ellenállás az imperializmussal, a hagyományos és új változatokban jelentkező gyarmatosítással szemben, harc a faji elnyomás minden formája ellen, a nemzeti erőforrások fölötti külföldi ellenőrzés megszüntetéséért — mindez az el nem kötelezettek mozgalmának fő feladata. A két társadalmi-politikai világrendszer eltérő módon reagál az el nem kötelezett országok növekvő tekintélyére. A szocializmus üdvözli a mozgalom erősödését. A Nyugat tömegtájékoztató eszközei ugyanakkor most is, a colombói konferencia előestéjén sót próbálnak hinteni az el nem kötelezettek mozgalmának belső sebeire, abban a reményben, ‘hogy megzavarhatják fejlődő kölcsönös megértésüket. Persze, senki sem hagyhatja .figyelmen kívül a mozgalom részvevői közötti különbségeket gazdasági fejlődésük és társadalmi-politikai beállítottságuk tekintetében. Mégis: az algériai koordinációs bizottság által a colombói konferencia számára kidolgozott napirend tükrözi a legfőbb összefogó erőt, amely megtalálható a 86 ország mindegyikénél: fő ellenségüket valamennyien az imperializmusban látják. Miközben Washington igyekszik megbékíteni az el nem kö- - telezett országokat Pinochet elnyomó rendszerével (Sant ingóban szervezve meg az Amerikai Államok Szervezetének értekezletét), a koordinációs bizottság javasolta a konferen- , ciának, hogy biztosítson stá- tst a chilei Népi Egység delegációjának. A koordinációs bizottság külkereskedelemmel kapcsolatos javaslatait szilárd antiimperia- lizmus jellemzi. A bizottság véleménye szerint a Közel-Keleten a béke csak a megszálló izraeli csapatok arab területekről való kivonása és a palesztinok elidegeníthetetlen jogainak elismerése után érhető el. Libanon szuverénitásának és területi egységének megőrzését a konfliktusban részt vevő felek számára alapvető jelszóként jelölték meg. Az Algériában elfogadott zárónyilatkozat alátámasztja az el nem kötelezettek szolidaritását Dél-Afrika felszabadító mozgalmaival, kiáll a katonai támaszpontok nélküli Indiai-óceánért. A terjedelmes nyilatkozatból kiragadott részek alapján is érthető, miért látott az Associated Press, amerikai hír- ügynökség a deklarációban „a világproblémák többségét illetően harcos baloldali álláspontot elfoglaló” poziciót. Az imperialista beállítottságú ideológusok reményét kifejezve az AP feltételezi, hogy a bizottság ajánlásai nem okvetlenül tükröződnek majd a colombói értekezlet határozataiban. Pedig éppen az algériai napirendhez ragaszkodás segítheti a colombói konferenciát abban, hogy valóra váltsa az einem kötelezett politika céljait. Vlagyimir Szimonov dése óta a 111. plenáris ülés, amely után szóvivőik adnak tájékoztatást. Várható, hogy a Varsói Szerződésihez tartozó országok csakúgy, mint a NATO-államok körvonalazzák a most befejeződő szakasz munkáját és ezzel kapcsolatban kifejtik álláspontjaikat. Az osV.trák fővárosban, a szocialista országok delegációinak köreiben nyomatókkal utalnak arra: a mostani szakaszban is a szocialista országok tettek kezdeményezőkészségről tanúságot. A NATO-államok válasza ezekre a szocialista javaslatokra késik, ami a tárgyalások elhúzódásához vezethet. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a nyári szünet utáni újabb szakasz kezdete szeptember második felére esik. Honecker-Gierek megbeszélés A Lengyelországban üdülő Eh eh Honedkeír, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára szombaton szívélyes, baráti légkörű megbeszélést tartott Edward Gierekkel, a LEMP Központi Bizottságának első titkárával. Véleményt cseréltek a két ország közötti mindenoldalú együttműködés további bővítéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről. Különös figyelmet szenteltek annak, hogyan mélyítsék el a két pánt együttműködését a szocialista ál- lamiközöisség politikai irányvonalának megvalósításában. LIBANON Ismét a fegyvereké a szó Zátonyra futottak a szíriai— Palesztinái megbékélést szorgalmazó líbiai kísérletek: Jász- szer Arafat nem hajlandó Damaszkuszba utazni, hogy találkozzék Hafez Asszad szíriai államfővel, bár a palesztin vezetők pénteken éjjel tartott csúcstalálkozójukon úgy határoztak, hogy Damaszkuszba küldik Faruk Kaddumit, a PFSZ politikai osztályának vezetőjét, valamint Jasszer Abd Rabbut, a PFSZ tájékoztatási osztályának vezetőjét. Libanonban tovább tombol a polgárháború. Az AP bejrúti jelentése szerint szíriai harckocsik a palesztin gerillák Bejruttól északra levő állásait lőtték, jobboldali fegyveresek pedig újabb támadást intéztek a Bejruttól keletre levő Tell-Zaatar palesztin menekülttábor ellen. Az A1 Moharrer című bejrúti lap megbízható forrásokra hivatkozva arról ír, hogy széles körű katonai akció van előkészületben a palesztinaiak és a nemzeti-hazafias erők Bejrut nyugati szektorát ellenőrzésük alatt tartó csapatai ellen. Sajtójelentések szerint a szírialak megállították csapataik kivonását Libanon különböző körzeteiből. Lapzártakor érkezett: A palesztinai ellenállási mozgalom szóvivője közölte, hogy a PFSZ mégsem küld delegációt Damaszkuszba, amíg el nem rendelik a szíriai csapatok visszavonulását, tehát a Faruk Kaddumi vezette küldöttség nem utazik Szíriába. PERUI KOMMÜNIKÉ A forradalmi folyamat megvalósítását elősegítő részleges átszervezés Limában a kormány részleges átszervezésére került sor pénteken. A perui minisztertanács és a fegyveres erők főparancsnoksága képviselőinek részvételével rendkívüli ülést tartottak. A tanácskozáson Guillermo Arbulu tábornokot nevezték ki kormányfővé a nyugállományba vonuló Jorge Fernandez Maldonado tábornok helyett. Az ország külügyminiszterévé Jósé de la Puentét nevezték ki. Űj miniszter került a földművelésügyi tárca élére is. „A fegyveres erők kormánya MARATONI ÜLÉS UTÁN Spanyol kormányprogram - tüntetésekkel — hangsúlyozza az ez alkalomból Limában közzétett kommüniké — újból megerősíti szilárd eltökéltségét, hogy a perui forradalom ideológiai alapjainak megfelelően folytatja a forradalmi folyamat megvalósítását”. A kommunisták ma is a haladás élén Az emberek hol a Caraban- chal-börtön előtt jönnek ösz- sze tüntetni a politikai foglyok szabadon bocsátásáért, hol a város főutcájában, a Jose Antonizan szállnak szembe a kivezényelt és vadul támadó karhatalommal, mert a haza szabadságáért, mindany- nyiuk kiszabaduláséért is megkezdődött a küzdelem. Megkezdődött? Negyven esztendeje, hogy a Spanyol Köztársaság belső, ellenforradalmi lázadás szervezésével, külső, zsoldos erők igénybevételével, s a német náci, meg olasz fasiszta diktatúrák nyűt, gátlástalan segítségének felhasználásával Franco tábornok rátámadt. A támadás nyomán kirobbant polgárháború Európa e századi történelmének legvéresebb fejezetei közé tartozik. A harc a nemzeti felszabadulásért, tehát éppen négy évtizede kezdődött. Csak éppen a négy évtized nagyobbik részében a fasizmus bizonyult erősebbnek. Még a polgárháborúban azért, mert a nemzetközi reakció akkor nemcsak Spanyolországban, hanem Euró- pa-szerte erősödőben volt. A fasiszta szenny nemcsak az Ibériai-félszigetet öntötte el, hanem mire Franco elvégezte véres munkáját és sírba tette a respublikát, Hitler hordái már meghódították Nyugat- Európa nagy részét, és állig Az olasz szakszervezetek gazdaságpolitikai feltételei Andreotti befejezte tárgyalásainak első fordulóját ségi üléséről kiadott közlemény szerint az olasz szak- szervezetek hajlandóak „lojálisán. együttműködni” a megalakítandó kormánnyal. Az olasz szakszervezetek a következő fő gazdaságpolitikai intézkedéseket szabták együttműködésük feltételéül: 1. a foglalkoztatottság növelését célzó iparfejlesztés; 2. a nem kiemelt szektorokra fordított kiadások csökkentése; 3. harc az adó visszaélések ellen; 4 hatékonyabb hitelpolitika a mezőgazdaságban. A szakszervezetek nem mondanak le a „mozgó bérskála” elvéről, de hozzájárulnak az évi 8 millió líránál magasabb béreik „ideiglenes befagyasztásához”. Maratoni kormányülés után a spanyol kabinet tíz nappal hivatalba lépése után, szombaton hajnalban nyilvánosságra hozta programját, amelyben továbbra is csak részleges amnesztiát ígér, s kilátásba helyezi a régóta várt és számtalanszor beharangozott demokratikus reformokat. A madridi kormány helyi idő szerint pénteken délután 5 órakor ült össze, Hét és fél órás vita után a kabinet húsz tagja egyhangúlag meghozta döntését a programról, amelyet János Károly valószínűleg július 25-én léptet majd életbe. Pénteken délután az ülés idején Cadizban és Murciában tüntetők ezrei vonultak fel — a rendőrség most is beavatkozott, noha a hatóságok korábban engedélyezték a megmozdulást: az ország déli részén fekvő Cadizban őrizetbe vett 9 személyt, a tüntetők vezetőit. Andreotti megbízott miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásai első fordulójának befejeztével szombaton kijelentette, hogy megbeszélései során több egyetértéssel találkozott, mint nézeteltéréssel. A megbízott miniszterelnök elmondta, hogy a pártja vezetőségétől kapott információk mérlegelése után előreláthatólag már jövő keddre összeállítja a kormányprogram vázlatát. A programtervezetet valamennyi párt'rendelkezésére bocsátják, hogy alapul szolgáljon a további pártközi tárgyalásokhoz. ★ A három legjelentősebb olasz szakszervezet, a CGIL, a CISL és az UIL közös vezetőfegyverkezve a Szovjetunióra készültek rátámadni. S ebben az időszakban elsősorban Anglia és Franciaország magatartása, be nem avatkozása politikájuk a fasizmus malmára hajtotta a vizet. Az ellenállás Franco rémuralmával szemben azonban soha sem szűnt meg. Kommunista partizánok még tíz évvel a köztársaság bukása után is harcoltak, a Guardia Civil sok rémtettét fizettették meg a kopók vérével. De a túlerő — s megintcsak nemzetközi méretekben számolva az erőiket — nem nekik kedvezett. A második világháború után az Egyesül Államok vezette nemzetközi imperializmus a hidegháború korszakát diktálta Európának. Az Egyesült Államok, s nyomában Nyugat-Európa kormányainak nagy része (tisztelet például a skandináv kivételinek!) Francót nemcsak eltűrte, hanem fokozatosan szalonképessé tette, maga mellé vette. Az a viszonylagos gazdasági fellendülés, amelyet Franco Spanyolországa a hatvanas években elért, csakis annak köszönhető, hogy a spanyol—amerikai katonai paktumért, a spanyol főidre telepített nukleáris ar-. zienálohért a spanyol uralkodó osztály ellenszolgáltatást kért és kapott. De ebben az időben márkibontakoztak annak az új. demokratikus nemzeti összefogásnak a körvonalai is, amely ma — Franco halála óta — szinte óráról órára erősödőén uralja az ország politikáját. Mért a francóizimus, a negyvenéves, meglkorhadt rezsim, védekezésre kényszerült berendezkedni. A spanyol nép képviselőinek egységfrontja ma a kommunistáktól a kereszténydemokratákig, a katalán nemzetiektől a baszk munkásokig terjed. Ha Madrid az utcára megy, másnap Barcelona válaszol néki, sBilbaóból a héten is éppúgy érkeztek hírek, mint1 Andalúziából. A küzdelem nem lesz rövid, én nem lesz könnyű. Spanyol- országban sok okból nehezebbek a harc feltételei, mint Portugáliában. De Európa baloldali erői, közöttük is elsősorban a kommunisták, akik negyven évvel ezelőtt elsőnek siették a nemzetközi brigádok zá-jziai alá, ma is törhetetlen szolidaritással állnak a spanyol nép oldalán. iem körül folyik a harc. Franco maradék hívei, akik azonban fontos pozíciókat foglalnak el, e téren engedményekről hallani sem akarnak. Olaszországban Andreotti, a kijelölt miniszterelnök a pártok vezetőivel megkezdte tárgyalásait. A kommunista Ing- raóval úgy találkozott, mint a parlament elnökével, a római kormányalakítási procedúra egy ilyen tájékozódó eszmecserét is előír. A választások utóhulláma most jutott el az Olasz Szocialista Pártig: De Martino főtitkár lemondott; utódának egy viszonylag fiatal politikust választottak meg, Craxit, s már ő tárgyalt And- reottival, hogy esetleg egy kereszténydemokrata—szocialista kormányt hozzanak létre, amely bizonyos kérdésekben még a kommunisták támogatását is igényelné. Dél-Európához tartozik Ciprus. A világ békemozgalma és a Szakszervezeti Világszövetség joggal hívta fel a héten a figyelmet a ciprusi kérdés megoldatlanságára, Azt hiszem, ez a probléma előbb- utóbb ismét a lapok címoldalára fog kerülni. Végül tegyünk említést egy jelentős szovjet—francia megállapodásról, amely a földrészünk nukleáris biztonságát is szolgálja az által, hogy esetleges véletlen vagy jóvá nem hagyott nukleáris incidensek ügyében intézkedik, s például a Moszkva—Párizs forródrót alkalmazását írja elő. Sau- vagnargues francia külügyminiszter moszkvai látogatásakor Gromiko azt hangsúlyozta, hogy ki kell zárni mindenféle vargabetűt és eltérést attól a vonaltól, amely a szovjet— francia kapcsolatokban az utóbbi tíz év során kialakult. Pálfy József l á Majdhogynem ehhez hasonló „patthelyzet” alakult ki Libanonban is. A keresztény jobboldali csapatok támadásai nem érték el céljukat a sokat szenvedett palesztin menekülttábornál, Teli Zaatarnál. A szír csapatok megkezdték visszavonulásukat Szidon kikötőváros térségéből. Dzsallud líbiai miniszterelnök fáradhatatlan közvetítési kísérletei révén látszott, hogy létrejöhet egy damaszkuszi találkozó a palesztin vezető, Arafat és a Szíriái köztársasági elnök, Asz. szad között. Ám a szír csapatok kivonásának lassúsága miatt ez a találkozó egyelőre elmaradt. Szaúd-Arábia fővárosában viszont, a haladásellenes arab erők fellegvárában, Khalcd király hármas csúcstalálkozóra fogadhatta vendégelt: Szadat egyiptomi és Nimeri szudáni elnököt. A három államfőnek ma egy közös ellenfele van, 6 ez Kadhafi elnök Líbiája. (Viszont az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy Szudán visszavonta a Biztonsági Tanácsnál benyújtott panaszát, amelyet arra az állításra alapozott, hogy a két héttel ezelőtt Nimeri elnök ellen megkísérelt puccsot líbiai segítséggel szervezték.) Dél-Európában is mozgal- mos volt a hét. Portugáliában Eanes, az új elnök elfoglalta tisztét és Mário Soárest nevezte ki miniszterelnöknek. A szociáldemokrata politikus ezzel elérte célját. Fé- lig-meddig névrokona, a spanyol Suárez, az új madridi kormányfő most fogalmazta meg kormánya programját, amely — legalábbis szavakban — bizonyos óvatos, csekély reformokat helyez kilátásba. Egyelőre azonban az esedékes amnesztia, a fran- cóista uralom idején börtönbe vetett munkások, szakszervezeti és politikai vezetők javára meghirdetendő közkegyepen v ci. wniuuci tejeli öíiQvaznak a nyugatnémet polgárok. Schmidt e pillanatban mégis nyugodtabban tekinthet a szavazás elé, mint vendéglátója ... A Ford—Schmidt találkozónak kétségtelen megvolt a jelentősége a gazdaságipénzügyi együttműködés terén, továbbá egyeztethették taktikájukat a választási időben különösen hálás témában: a terrorizmus elleni harc területén. Az izraeli kommandóakció Entebbe repülőtere ellen ezt a kérdést drámai formában vetette fel. Alkalmat adott arra, hogy az imperialista hatalmak valamilyen „nemzetközi terrorizmus” elleni intézkedések sürgetésének ürügyén, „a rend és a törvény” védelmezőiként léphessenek fel — elsősorban a saját közvéleményük előtt tetszelegjenek ebben a pózban azok az államférfiak, akik rövidesen a választók elé állnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amikor az Izrael elleni afrikai panasz alapján összehívták, a nyugatiak sürgősen ellen javaslattal éltek, és a terrorizmus elleni nemzetközi fellépést követelték ebben. Javaslatuk nem kapott többséget, de any- nyit elértek, hogy közben az afrikai országok pedig visszavonták a maguk javaslatát, mivel bizonyosra lehetett venni az USA vétóját ez ellen. elnöke között, akkor most arra kellene következtetni, hogy kettejük közül Carter a ke- \«ésbé liberális ... A kommentátorok óvatosad a demokrata párti elnökjelölt előzetes megítélésében. Egyelőre csak azt emelik ki, hogy hallatlan eltökéltséggel küzd a Fehér Házba való bekerülésért. Egyelőre csak azt húzzák alá, hogy egy érdeme máris van a demokrata párti tömegek szemében: egységessé tudta tenni a johnsoni idők óta szétzilálódott pártot. Egyelőre csak arra figyelmeztetnek, hogy „Jimmy” mindenki szavazatára számít, ezért senkit sem akar elveszteni. Így adódott, hogy semmitmondó programbeszéde a homályos ígéretek egyvelege volt, külpolitikai téren például az enyhülés igenlése elegyedett egy-egy, a Szovjetunió iránt kevésbé barátságos mondattal. Hadd iktassam ide az angol Guardian véleményét: „Ha valaki annyira határozott abban a szándékában, hogy győzzön, mint Carter, és ha valakinek annyira nincs elgondolása arról, hogy mit tegyen, ha győz, akkor az már zavaró jelenség.” Az ellentáborban, a republikánusoknál még áll Ford és Reagan versengése. Augusztus elején rendezik meg a konvenciót, amelynek részvevői majd döntenek. Addig Ford az elnöki teendőit végzi. A héten például az USA elsőszámú nyugat-európai szövetségesének, az NSZK-nak vezetőjét, Schmidt kancellárt fogadta. A bonni vendég is választási küzdelem kellős köze. Az amerikai elnökválasztási kampány már vagy fél éve tart, de csak most kezdődik a döntő szakasza, most, amikor kezd kialakulni: kikből áll a két páros a november 2-i megmérkőzésen, a demokrata párt ezen a héten döntött. A New York-i Madison Square Gardenban, annyi óriási profi mérkőzés színhelyén, már „az első menetben” eldőlt, hogy James (Jimmy) Carter, volt georgiai kormányzó és amerikai mogyoróültetvényes lesz a szamár emblémájú párt hivatalos elnökjelöltje. Utána ugyanilyen simán elrendezték azt is, hogy vele egy „ticket”- en Mondale minnesotai szenátor indul alelnökjelöltként. Az utóbbi személyi döntés azért érdekes, mert az amerikai politikai életben szinte hagyomány, hogy az elnökjelölt és az alelnökjelölt nem vall azonos nézeteket. Cartert jóformán alig ismerik, az előválasztások idején sem, most, az elnökjelölő konvención elmondott beszédében sem igyekezett elárulni, hogy milyen elképzelései lennének arra az esetre, ha győzne a választásokon, és bekerülne a Fehér Házba. Mondale politikai állásfoglalását már ha- tározottabbnak lehet mondani, őt úgy tartják számon, mint liberális és józan gondolkodású honatyát. No, de ha különbséget lehet mindenkor találni' az USA elnöke és alHét nap krónikája Forró drót Moszk¥aés Kicsoda Carter? — Egy „ticket" már megvan — „Patthelyzet" a Biztonsági Tanácsban Lesz-e palesztin-szír csúcstalálkozó? — Mozgalmas hét Dél-Európában
