Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

1976. JÚLIUS 17., SZOMBAT Történelmi emlékhely Mohácson Augusztus 29-én lesz a mo­hácsi csata 450. évfordulója: ebből az alkalomból a Bara­nya megyei Tanács és Mohács város tanácsa megemlékezés­sorozatot rendez. Emlékezni és emlékeztetni, tragikus múltunk igazságait feltárni, közreadni a történel­mi tanulságokat — így lehet­ni összefoglalni a rendezők szándékait. Az egykori csata­mező hét és fél hektárnyi te­rületén már kirajzolódnak az emlékhely körvonalai: köz­pontját a Papp László által 1960-ban feltárt tömegsírok al­kotják. A csata helyét Vadász György Ybl-díjas építésznek, a mohácsi történelmi emlék­hely tervezőjének alkotása je­löli majd meg. A nyolc méter magas kapu; össze nem érő íveinek fehér kőtömbjei há­romirányú bronzhálót fognak közre. Magát a bronzkaput Pölöskei József ötvösművész készíti, s a kapun belépve az emlékhely, s a park tárul a nézők szeme elé. A látogató az első körönd- ben a gyepdombra elhelyezett térképkövet látja, amely a 450 évvel ezelőtti csata mozzana­tait ábrázolja. A földbe sül­lyesztett épületben kétoldalt kiállító árkádok lesznek, ahol a Hadtörténeti Intézet 14 tab­lón mutatja be a csatával ösz- szefüggő történelmi dokumen­tációt. Itt kap helyet Illés Gyula szobrászművész dísz- kútja is. Az épületből kilépve tűnnek elő a süllyedő gyepkö­rök, középpontjukban az 1960- ban feltárt két tömegsírral. A megemlékezést a csatáról augusztus 29-én az emlékhe­lyen tartják, s kiállítást ren­deznek a Mohácsi csata tör­ténete címmel. A megemléke­zés középpontjában a Magyar Történelmi Társulat emlékülé­se áll. A helybeliek kezdeményezé­sére Nemeskürty István A hollószárnyú enyészet címmel a csatával foglalkozó, kétré­szes színjátékot írt, bemuta­tását a Pécsi Nemzeti Szín­ház vállalta. Kisenciklopédia Kétszáztizennégy szakember készítette, a világ csaknem száz népének irodalmát öleli fel, s megközelítőleg 3200 író­ról' nyújt tájékoztatást a Gon­dolat Kiadónál az idén meg­jelenő Világirodalmi Kis­enciklopédia. A kiadvány olyan esztétikai és irodalom­történeti információkat tartal­maz, amelyek az olvasók leg­szélesebb körének érdekesek. A könyv első része magukról az írókról ad rövidebb-hcsz- szabb tájékoztatást, a máso­dik az egyes nemzeti irodal­mak fejlődésének fő vonásait mutatja be. A kiadvány első­sorban a Magyarországon hoz­záférhető műyek íróiról nyújt tájékoztatást, s előnyben ré­szesíti a XIX. és XX. század világirodalmát a régebbi ko­rokkal szemben­Nincs nyári A törökbálinti művelődési házban Július idusa. Az év, a nyár, a vakáció közepe. Aki teheti pihen, üdül. A pontosabb idő déli 12, s a helyszín; Törökbá­lint. Amikor a Munkácsy Mihály művelődési ház udvarába lép­ve zongoraszó üti meg füle­met. A hang után megyek. A zeneteremben Boschán Jenőné vezetésével vagy öt apróság kalimpál felváltva, zongoráz­ni tanulnak. Ebéd után Erkel — A szakkör most is javá­ban üzemel — mondja Fuksz Ilona, a művelődési ház veze­tője. A balettesek, s a gyere­kekből alakult tizennégy tagú fúvószenekar most tart nyári születet. Nem sokáig. Várjuk már a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének felhívását, mely népzenei ta­lálkozóra invitálja a kis rezes­bandát. — Lesz-e nyári szünet? — Szerettem volna, de nem lehet. Most éppen szabadsá­gon vagyok. A ház persze nyitva áll. Múlt szombaton a nyugdíjasok rendeztek járási sakkversenyt. Mi vittük el az első és a harmadik díjat. — Alig három napja a férfi­kórussal —. a harminckét fel­nőttel, s családjukkal — Bala- tonszemesre kirándultunk. Nagyszerűen sikerült. Végig­énekeltük az utat, s dallal — az Ernani és a Bánk bán bor- dalaival köszöntük meg a csárdában az ebédet. Tömegsi- ker volt, vastapsot kaptunk a vendégektől, a pincérektől. — A kórus most készül az országos minősítő versenyre Szentendrére. Tavalyelőtt az ezüstöt kaptuk meg, reméljük, idén elhozzuk az aranylantot is. Pihenőre készül a felnőtt fúvószenekar is. Együtt a táborlakókkal Ha nem is nagyon, de azért mégis érződik a nyár. Az ifjú­sági klub tagjai például az ed­digi heti három alkalom he­lyett most csak egy-két alka­lommal jönnek össze ping­pongozni, zenét hallgatni, té­vét nézni. A községi KISZ-szervezet tagjainak zöme egyben az if­júsági klubnak is tagja. Nyá­ron a KISZ szervezte progra­mokat látogatják. A tavalyi — bevált — gyakorlathoz hason­lóan idén is közös délutáno­kat szerveznek a Kertészeti Műkincsek Mexikóból A közelmúltban megrende­zett emlékezetes két perui tárlatot követően újabb latin­amerikai kiállítás nyílt meg tegnap Budapesten. A Szép- művészeti Múzeumban Mexi­kó több ezer éves kultúrájából tekinthetnek meg remekbe­szabott válogatást az érdeklő­dők. Ismereteink már eddig is voltak a maják, az aztékok pompás építészetéről, tárgy- kultúrájáról. A mostani be­mutató abban különbözik minden eddig látott anyagtól, hogy a történelem folyamatá­ban juttatja el hozzánk ennek a népnek indián gyökerekből táplálkozó kultúráját. Ez a kiállítás felér egy utazással, a legjelentősebb kultúrákat rep­rezentálja, kezdve a preko- lumbián Mexikótól napjaink képző- és iparművészetén ke­resztül a népi mesterek tárgy­formálásáig. Maszkok, állat- és ember- figurák (képünkön), vázák népesítik be a kiállítás legré­gebbi anyagát, amelyek szin­te kivétel nélkül kapcsolatban vannak népi hiedelmekkel, motívumlkincsük leginkább a termékenység és különböző istenségek köréihez kapcsoló­dik. Számos esődsten-ábrázolás gazdagítja ismereteinket. Az azték főváros, Tenochtitlan szertartási központjának ma­kettje mellett láthatjuk a mixték és azték képírásos kó­dexek másolatait, a bonampa- ki (1945-ben felfedezett) fest­mények templomának egy az egyhez arányai díszes fal- és mennyezetképeit. Gazdag anyag tárja elénk a spanyol hódítás utáni Mexikó művészetét. A sort a modem kor mestereinek bemutatkozá­sa követi, többek között olyan neves alkotók műveivel, mint Bejár szobrai, Tamayo, Si­queiros, Rivera, Orozco fest­ményei, Posada metszetei. A kortárs építészetről fotók és makettek nyújtanak ízelítőt A tárlat egyik legszínesebb része a népművészetet bemu tató terem: kerámiák, üveg tárgyak, bábok serkentik ál­landó kérdezősiködésre és elis mérésre a látogatót A több mint ezer tárgyat felvonultató kiállítás, amely tíz esztendeje vándorol konti­nensünk országaiban, hazai múzeumi életünk kiemelkedő nyári látnivalója. Gazdagsá­gával, ötletes rendezésével nemcsak ismereteinket bővíti, hanem egy földrajzilag távol eső ország népét, kultúráját kedvelteti meg velünk. M. Zs. Kutató Intézet építőtáborának lakóival. Idén a tavalyinál is gazdagabbak lehetőségeik. Teljes a felszerelés a lemez­lovas programokhoz; a lemez­játszó és a magnó mellé a hangfalakat, a keverőasztalt is beszerezték. Augusztustól a nagyteremben lesz az ingyenes zene, tánc. Kocsis Mária, az új klubve­zető szervezi majd ezt is, mint a többi ifjúsági műsort. Nem egyedül. A volt klubvezető — Bodó Magdolna — a helyi ICISZ-bizottság titkára — együttműködik vele a nyári sportversenyek, s egyéb szóra­kozások megvalósításában. Legkésőbb keddre — Augusztus elsején a fel­nőtt fúvószenekarral megyünk Pilisvörösvárra a népzenei ta­lálkozóra... Augusztus húsza­dikán Tárnokon vendégszerep- lünk az ottani jubileumi ün­nepségén ... Ha rossz idő lesz, akkor a hónap végén a műve­lődési házban lesz a kiskato- nák eskütétele is / .. — sorol­ja Fuksz Ilona. — Adós va­gyok még a helyi közönségnek néhány író-olvasó találkozó­val. Ha még maradt volna pénzünk, azt is nyáron tarta­nánk ... Vendégünk volt jú­nius végén egy osztrák labda­rúgócsapat. — Groteszk dolog: minden szombaton azt hiszem, hogy, a jövő héten már semmi dol­gom, végre moshatok, vasal­hatok, pihenhetek, hiszen sza­badságon vagyok. De hétfőre, legkésőbb keddre már jönnek a gyerekek, a felnőttek, vagy valamelyik tömegszervezet: tartsunk ilyen, meg olyan programot. És én akkor újra dolgozn i kezd ele. V. G. P. Sok-sok fontos teendő A Pest megyei művészek hivatása, lehetőségei A közelmúltban alakult meg — mint lapunkban hírül adtuk — a Magyar Képzőművészek Szövetségének Pest megyei terü­leti szervezete. Milyen céljai és lehetőségei vannak? — ehhez kívánunk hozzászólni az alábbi cikkünkkel, melyet vitaindító­nak is szánunk. Várjuk Pest megye festőinek, szobrászainak, grafikusainak, lapunk bármely olvasójának véleményét. Most, hogy megalakult a Magyar Képzőművészek Szö­vetségének Pest megyei Terü­leti Szervezete, mely átfogó programmal nemcsak a szö­vetségi és alaptagok tevékeny­ségét szervezi, hanem hivatott arra, hogy figyelemmel kísér­je a köztéri szobrok, közintéz­mények murális munkáinak megvalósulását egyre maga­sabb színvonalon, arra is jo­gosult, hogy a művészjelöltek, amatőrök kibontakozását pal­lérozza, hogy megyénk képző- művészete fejlődésének gazdá­ja, őre legyen. Ezer teendő sürget. Pest megye hazánk sűrű vi­déke, dinamikus táj. Ebben a térségben a változás, átalaku­lás még inkább állandó tör­vény. Sárfalas házak helyén ötszintes épületek emelkednek, hajdani falukból városok iz­mai bontakoznak. A képzőmű­vészet itt akaratlanul is kró- nilcairásra kötelezett, s meg is örökíti példás szorgalommal az erdőkhöz tömődött üzemeket, az ipar és a természet újsze­rű találkozásait. Örvendetes, hogy a szentendrei képzőmű­vészeti központ mellett ellen­pontként felzárkózott a váci Duna-mühely, s az is köztu­dott, hogy Zebegény, Nagyma­ros már régebben kialakította karakterét, azzal, hogy létre­jött a táj festői feldolgozása. Ez a folyamat nem állt meg, sokkal inkább felgyorsult. A festészet ügyeletese Dunabog- dányban Hock Ferenc és Kris­tóf János, Gyomron ifj. Pál Mihály farag, mintáz mindig új szobrokat, a ráckevei Du- na-parton Patay László, Dömsödön Bazsonyi Arany, Vecsési Sándor fordítja festé­szetté a neszező vízi táj szín­ajánlatait. Százhalombatta műteremlakásokat épít, remél­jük, hogy hamarosan Nagykő­rös és Cegléd is követi pél­dáját. Egyszóval; a szentendrei művészet és a váci Duna-mű- hely Pest megye képzőművé­szetének két kiemelkedő pólu­sa, de nem teljessége. A mű­vészetpolitikának szükséges is számbavenni ezt a tényt, a fejlődés nem egy helyre kor­látozódik, a szárnyakon is ha­lad előre, a Dél-Pest megyei Nagy István csoport grafikusai festői, szobrászai egyre erőtel­jesebben zárkóznak fel az or­szágos értékrendhez. Sürgető, hogy megyénk képzőművészei váljanak mű­veikkel az építészet szövetsé­gesévé, s ezt igényeljék is tő­lük. Itt az ideje, hogy az agg­lomeráció körkörös sugarában a művészet vegye át a hiányzó természet harmónianövelő funkcióját, ezzel ápolja a tár­sadalmi közérzet alkotó jelle­gét. A technológia sehol ne nélkülözze a színekkel és for­mákkal kifejezett emberi ér­zelmeket, a tér csak így őriz­heti, növelheti humanisztikus lényegét. A beruházások a fő­város körül, immár megyénk gyűrűjében a jövőben is foko­zódni fognak, ennek következ­tében az építészet csak a fes­tészet és szobrászat nélkülöz­hetetlen segítségével kerülheti el nyomasztó monotóniáját. Szentendre, Vác, Zebegény után megyénk teljes vizuális feltárását kérjük a festőktől; kincsek várakoznak felhaszná­latlanul — művek fedezzék fel munkások és tsz-dolgozók tízezreinek környezetük eddig nem érzékelt szépségét. Fedez­zék fel úgy, hogy megfestik, fedezzék fel, úgy, hogy e ké­pek közintézmények belső te­rében találkozzanak rendre közönségükkel. Zebegény fes­tővé segítette Szőnyi Istvánt, és sok olyan ma még alig is­mert hely van, mely a ma még ismeretlen festőket művésszé avatná azáltal, hogy meghívás­sal, külső, belső letelepedéssel minden alkotó megtalálná ön­maga számára egy ma még ki nem osztott, fel nem parcellá­zott környezetet tényleges vi­zuális kincseivel. Arról van szó, hogy az ismert kép- és szoborlelőhelyek mellett új kincsesbányákat szükséges nyitni, melyek léteznek, me­lyek • új festők szellemi izom­zatút növelhetik. Így szűnne meg megyénk sok képzőmű­vészeti fehér foltja, ha a vizu­ális ügyelet állandóvá terebé­lyesedne egyenletes hatásfok­kal Visegrádtól Abonyig, Rác­kevétól Szobig. A helyi erők igénye kezdeményezheti az összefogást, így válhat sok ta­nács, tsz, üzem a jó művek teremtő pártfogójává nem sza­vakkal, hanem növekvő költ­ségvetéssel. A látáskultúra megannyi műhelye a megyéinkben léte­sülő iskolagalériák, üzemi tár­latok sora, az állandó és nyá­ri mű vész telepek programja. A Területi Szervezet tiszte, hogy ezen új formákat de­mokratikus érzülettel, de a minőség iránti igénnyel ellen­őrizze, támogassa, és egyúttal rostálja a vadhajtásokat. Csak azokat, nem a kísérletezéseket, nem az amatőrök lelkesedé­sét szükséges korlátozni. A fejlődés soros teendője, hogy evente megrendezzük a Pest megyei képzőművészeti kiállítást. Ez a seregszemle váltakozva legyen gondja, öröme a rendező városnak, Szentendrének, Vácnak, Ceg­lédnek, Nagykőrösnek. Ezen ismétlődő megyei tárlaton mérhetjük le az elért eredmé­nyeket és a problémákat is. Tény, hogy Pest megye je­lentős vizuális erőkkel rendel­kezik. Itt az ideje, hogy orszá­gos, később nemzetközi felada­tot vállaljon. Igaz, Pécs, Mis­kolc, Szombathely, Sopron mar „lefoglalta” a kisplasztikái, textil, grafikai, kerámia mű­fajok hazai seregszemléjét, de nekünk is maradt valami lé­nyeges. Csak nem szabad vá­rakozni, késlekedni a megva­lósítással, mert szerencsére fi­gyelő, gyors városaink vannak V ásárhelytől Győrig. Hogy például Pest megye megren­dezhetné a magyar rajz bien­nal éját, mely szobrászatunk és festészetünk alapja, nyitánya. A mesterművek motozásának rajzirányát összegezhetné a kritika országos fontosságú megyei tárlatunkon, ahol ven­dégeskedhetne a hazai művé­szet bármelyik jeles képviselő­je A batik és ipari plasztika fontos műfajának, továbbá a népművészet és a gyermek­rajz eredményeit felvonultató országos kiállítások szervezé­sére is gondolhatunk. Minden bizonnyal megerősödés köz­ben a területi szervezet kez­deményezni fogja hazánk minden táján élő művészeinek Pest megyei meghívását kiál­lítótermeinkbe. Ezt követheti a nemzetközi kapcsolatok bő­vítése, megyei ösztöndíjak biz­tosítása fiatal tehetségek szá­mára. nemzetközi művésztelep létrehozása, köztéri művek megrendelése. Fontossági sorrendben szüksé­ges megvalósítani természete­sen mindezt úgy, hogy a meg­fontolás az erők egyesítésével és a kezdeményezések bátorsá- gávál történjen. Nem feledkez­hetünk meg arról, hogy na­gyok a lehetőségeink, különö­sen, ha jó szándékkal, együtt dolgozunk érte. Losonci Miklós Szakmunkástanulók Beiskolázási mérleg A népgazdasági terv a szak­munkásképző intézmények első évfolyamára ez évben összesen 58 ezer 200, köztük 5 ezer kö­zépiskolát végzett fiatal — ezen belül 18 ezer 750 leány — felvételét irányozta elő. Az iskoláztatás tavaszi időszaká­ban a terv 85,8 százalékra tel­jesült, további 5 ezer 500 fia­Kár, hogy csak fiz nap Ahoi tizenkét éves vezetőket képeznek A táborvezető-helyettes, Bállá Józsefné piros nyakken­dőt köt, amikor tábori körsé­tára indulunk. — Nálunk ez a szokás — mondja. — Egyébként épp jó­kor jött — folytatja, mert ma tartjuk a honvédelmi napot. A váci járás őrsvezető- képző táborában vagyunk, Göd-alsón. A Duna-part mel­lé épült kis házakat roman­tikus hangulatot árasztó nö­vényzet övezi. A kis belső ta­vakon kacsák úszkálnak. — Ha ezeket a tavakat meg-' tisztítanák és megfelelően ki­építenék, kitűnő csónakázó le­hetne itt,' a gyerekek szívesen fogadnák — mondja Balláné. A focipályán most kivéte­lesen nem rúgják a labdát, hanem az úttörők a tikkasztó hőségben az akadályverseny­re készülődnek. Izgatottan vár­ják az indító sípszót. Az őrök azonban, mint mindig, most is fegyelmezetten állnak a vártán. Egyikükkel, a perő- csényi Darányi Zsolttal sike­rül szóba elegyednem. — Most vagyok először út­törőtáborban, és az egyetlen bánatom, hogy csak tíz na­pot tölthetek itt. Társa, a verőcemarosi Só­gor Attila hozzáteszi: — Mindig nagyon jó a kaja. Közben elkezdődik a hon­védelmi nap eseménysorozata. Az ebédlőben szellemi totót rendeznek. A pajtások úttörő­mozgalmi és honvédelmi isme­reteikről adnak számot. Néhány méterrel odébb a kis Wágner Zoli fújja ki ma­gát laposkúszás-feladatának si­keres teljesítése után. — Majdnem hozzáértem a spárgához, de aztán mégis si­került — lihegi. — Tegnap éjjel riadó volt, „huligánokat” kergettünk el — dicsekszik a dunakeszi Sza­káll Emese, aki szintén túl van már a kúszáson. Bállá József­né később súgja meg nekem, hogy a titokzatos támadók ifi­vezetők voltak, álarcban ... Sajnos, bármennyire szeret­ném, nem nézhetem végig az egész napos vetélkedő- és aka­dályverseny-sorozatot. Arra azonban e kevés idő is elég, hogy megállapíthassam: a göd- alsói táborban a fegyelem nem megy a gyerekek jó han­gulatának rovására, hanem an­nak szolgálatában áll. Tévét akárki nézhet, mégis ezt mondják: — Amíg együtt vagyunk, játszunk inkább. Tévézni otthon is lehet. Külön sportfelelőse van a tábornak, több sportágban baj­nokságot rendeznek. Üszótan- folyamot rendeztek. Kirándul­nak, egy alkalommal például Leányfalura mentek, gyalog­szerrel ... Nagyon hasznos, hogy a leendő őrsvezetőket nyolc-tí­zen játszható játékokra tanít­ják meg, így ha ősszel visz- szatérnek iskoláikba, az őrsi gyűléseket színessé tehetik. Az persze már rajtuk múlik, hogy valóban jó foglalkozásokat tartsanak. G. M. tál pedig éppen akkor volt az előzetes orvosi vizsgálatokon. Bár a felvételek még nem zá­rultak le, a Munkaügyi Minisz­tériumban már összegezték az eddigi tapasztalatokat. A nem végleges adatok sze­rint az általános iskolát idén elvégzett mintegy 115 ezer fia­tal közül az összlétszám 44,2 százaléka jelentkezett szak­munkásképzésre, s ez az arány némileg magasabb a múlt évi­nél. Az a tény, hogy a szakmun­kásképző iskolákba a legna­gyobb arányban — 63 száza­lékban — a községekben, illet­ve tanyákon élők jelentkeznék, egyúttal jelzi azt is, hogy ez az iskolatípus igényelné a leg­több diákotthoni helyet, mivel az iskolák a városokban, ipari centrumokban működnek. Megfigyelhető, hogy a vá­lasztott szakmacsoportok körét tekintve a jelentkezők létszá­ma különösen a kohászatban és az építőiparban marad el a tervezettől, alacsony a je­lentkezettek száma az épí­tőgépszerelő, a gépiforgá- gácsoló, a lakatos- és szer­számkészítő, a szerkezet­es karosszérialakatos szakmák­ban, amellett, hogy hiány van az utánpótlásban még jó né­hány műszer-, vegy- és papír­ipari szakmában is. A szakmunkásképzésbe kap­csolódó lányok aránya több éve javuló tendenciát mutat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents