Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

Ebédidő Próbára teszi a rekkenő hőség azokat az embereket, akik munkáját ezekben a napokban az egész ország figyeli. A ne­héz munka közben bizony jól esik a hűvösben pihenni egy keveset. Képünkön: a dányi Magvető Termelőszövetkezet kombájnosai déli pihenőt tartanak. Tóth János, Vér Lajos, Szabó Lajos. Bene István és Bense István kombájnjaik ár­nyékában falatoznak. (Barcza Zsolt felvétele) Több tej az állami gazdaságokból A korábbinál jobb eredmé­nyeket érnek el az állami gaz­daságok szarvasmarha-te­nyésztői, erről tanúskodnak az év első hat hónapjának ered­ményei. Az Állami Gazdaságok Országos Központjának össze­sítése szerint, a tehénlétszám június 30-án 98 943 volt az üzemekben, 5810-zel több, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. Az egy tehénre jutó tejter­melés az év első hat hónapjá­ban 1789 liter volt. Azzal szá­molnak a tenyésztők, hogy az állami gazdaságokban az egy tehénre jutó éves tejtermelés eléri majd a 3 ezer 500—3 ezer 550 litert, ami az elmúlt évi 3 ezer 327 literes eredményhez viszonyítva, jelentős fejlődés- nek számit. A murvakavics és társai Nem elés a beruházás Pécelen alig két hónapja nyílt meg egy korszerű fog­orvosi rendelő a Petőfi utcá­ban. Az átalakítás, építkezés az indokoltnál hosszabb ideig elhúzódott, az átadás előtt a nagyközségi tanács költségve­tési üzeme rohammunkával elvégezte a szükséges pótláso­kat, sőt — gondoskodott a te­rep rendezéséről, a füvesítés­ről, a pázsit elkészítéséről is. Az átadáson megjelentek el­ismeréssel szóltak a munkák­ról, s ugyanekkor utasítást ka­pott az üzem néhány apróbb tennivalóra, egyebek között ar­ra, hogy a bejárati résznél te­rítsen el úgynevezett murva­kavicsot. Angol pázsit helyén — gaztenger Az üzem dolgozói már más­nap két taligányi kavicsot szállítottak a helyszínre, jó nagy tehergépkocsival, s azt kupacban szórták le az útra. Ez a kavicskupac ma is ott díszeleg, hat héttel az átadás után. Szétterítése mindössze öt percbe kerülne. A fogfájós betegek átlépik vagy kikerülik a kupacot, az orvos néha át is hajt rajta. Hat hete senki nem vette a fáradtságot, hogy lapátot fog­jon. Lehet, hogy mire a cikk megjelenik, már egyik tanács­tag-társammal szétterítjük a kupacot De felháborítónak tartjuk, hogy ezidáig senki­nek sem jutott eszébe: a több százezer forint költségű mun­kát be kellene fejezni. Terven felül nyílt községünkben egy fogorvosi rendelő, s maradt egy kis szépséghibája — a hanyagság. Jelentős összegért füvesítet­ték is a fogorvosi rendelő kör­nyékét, de kaszát vagy fűnyí­ró gépet azóta sem látott a kis terület. Az angol pázsit ma már nem pázsit, inkább csak gaztenger. — Közömbösek az állampol­gárok, közömbösek az illeté­kesek? — vetődik fel a kér­dés. Sajnos, elég sok jelenség er­re enged következtetni. Példaként említjük meg az egyik péceli lakos esetét. Saját pénzén vásárolt nagyobb mennyiségű kockakövet, s a helyszínre szállíttatta. Az ál­lampolgár kérte a tanácsot, hogy a kövekből a megépülő Kossuth Lajos utcához tarto­zó egyetlen betorkolló úton ké­szíttessen úgynevezett kocsirá- zót, ami egyébként előírás is. Nos, ezek a kockakövek hó­napok óta várakoznak beépí­tésükre. Az illetékesek nem intézkednek a kövek felől, an­nál inkább a kőtolvajok. Luca széke? Az autóbusz több mint fél éve, a vasútállomás érintésé­vel, a Rét utcán át jár. Hóna­pokkal ezelőtt többen kérték a tanácsot, hogy a korábban még pár centis burkolatmélye­dést javíttassa ki. Csak egy vö­dör aszfalt kellene, de a mé- 1 balesetveszélyt jelent. Két nap múlva egy-egy vödör ka­vicsot szórtak a mélyedésbe, de a tölteléket az első arra haladó gépkocsi kivágta. A lyuk maradt, s ha sürgősen nem törniük el, egyre nagyobb lesz. Az állampolgár és az illetékes Nem nagy ügyekről van szó. Kevés munkával, több gon­dossággal megelőzhetők lenné­nek a panaszok. A nemtörő­dömség folytán hitelüket veszt­hetik az illetékesek. A tanács nagy jelentőségű tevékenysé­gét ismerve, a tanácstagban megfogalmazódik a kérdés: ha nagyszerű létesítményeket ké­pesek vagyunk alkotni, miért nincs felügyelő tekintet, gon­doskodás az apró, de bosszan­tó hibák kijavítására? K. I. A PEST MEGYE 1 HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1976. JÚLIUS 15., CSÜTÖRTÖK Segítenek a vállalatok is Mogyoród a fejlődés útján Akár hegyi falunak is beil- i lenék a kilencszázéves Mo­gyoród, ha domborzati viszo­nyait tekintjük. Ütjai hirtelen emelkednek és lej ten ele, óva­tos fékezésre kényszerítik az autóst. Nem tanácsos szágul­dani errefelé, bár az út minő­sége száguldásra alkalmasnak látszik. Űtépítők lepik el a falu határát és belső utcáit is: ne­hézjárású teherautók szállít­ják a község szélén épülő M 3- as autópályához a sódert a helybeli Arany János Termelő- szövetkezet bányájából. * Ha jön a zivatar... Talán úgy is mondhatnám, hogy útjainknak áldás ez az építés, mert községi útjainkat, s a falut megközelítő szakaszo­kat felújítja az autópálya be­ruházója, hiszen valamennyi fontos anyagszállitó vonal az M 3-ashoz. A cég a pálya men­tén tizenegy lakást bontott le, s a tulajdonosokat vásárláshoz, illetve építéshez segítette. Csa­lódnunk is kellett. Egy ré­gebbi terv szerint, községünk­ben lett volna le- és ráhajtási lehetőség. Reméljük, hogy ez nem veszett el véglegesen. Az M 3-assal való közvetlenebb kapcsolat, úgy vélem, Mogyo­ród fejlődését is meggyorsíta­ná — mondja Hoiló Miklós, a mogyoródi községi tanács elnö­ke. — Haszna is van, az útjaví­táson kívül, az M 3-asnak, enyhíti belvizgondjainkat — folytatta Holló Miklós. — Esztendők óta igyekszünk Vázatestű porcelánlámpa a templom egyik oszlopfő­jén... Ugyanaz a kor, ugyanaz az ember. Az égbetörő épülete­ken éppúgy otthagyta a keze- nyomát, mint a kis szerszá­mokon, használati tárgyakon. Tehát az is, ez is érték szá­munkra, mert ugyanannak az emberi gondolatnak, emberi érzésnek a kifejezője és mesz- szi századokon át is mond, üzen valamit a ma emberé­nek. Kép és szöveg: I oiöno í nenníl Madaras oszlopfő millió forint volt, a tényleges hatvanmillió. Jól működött a társulat, a költségtöbblet meg­térítése nem a lakosságra há­rult: az induláskor háromezer forint hozzájárulást szabtak meg, s az nem emelkedett. Hatvan közkifolyós kutat kapott a falu, és mind több család igényli a bekötést, ma már három-négyszáz házban folyik víz a csapbóL A mun­kára a Dunamenti Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gö­döllői üzemegysége vállalko­zott. Nincs viszont víz a falu tá­volabbi részén, a HÉV-állo- más környéki telepen, ahol há­romszázan laknak. Mint a ta­nácselnök elmondta, az idén végképp rendeződik ennek a falurésznek a sorsa. A terü­leten 1968-ban tiltották meg az építkezést, de a tilalom ellenére sok hétvégi házat és néhány családi lakóházat is emeltek a tulajdonosok. A te­lep ma két elkülöníthető rész­re oszlik: lakó- és üdülőne­gyedre. A tanács nem tudta megakadályozni az építést, a bírságokat viszont kiszabta, majd többnyire megadta a fennmaradási engedélyt. Lehet majd építkezni A tényleges helyzetet figye­lembe véve készítették el Mo­gyoród távlati fejlesztésére szóló agglomerációs tervét, melyben természetesen meg is határozták a HÉV-állomás- környéki telep fejlesztési irá­nyát is: eszerint lakó- és üdü­lőövezet lesz. — A Pest megyei Tanácsi Tervező jelenleg dolgozik a telep rendezési tervén, szep­temberre kapjuk meg. Tavaly feloldották az építési tilalmat, de építési engedélyt az átgon­dolt rendezés érdekében csak a terv átvétele után adhatunk ki. A megvalósításhoz saját erőből nem tudunk hozzáfog­ni, csak az építési korlátozá­sokat tartathatjuk meg, pél­dául olyan helyre, ahol a terv szerint marad az erdő, nem adunk ki engedélyt. . A telepnek sok mindenre szüksége lenne: vízre, vala­mennyi lakásha villanyra. Az érdekelj vállalatok valószínű­leg segíteni fognak, például a j Budapesti Közlekedési Válla­lat és az EGYT Gyógyszerve­gyészeti Gyár, amelynek ezen a részen van a raktára. Je- 1 lentős összeg kell a telep ren­dezésére, a vizet és villanyt nem is számítva, csaknem há­rommillió forintot írt össze a tervező. A községi vezetők I igyekeznek javítani a telepi' körülményeket, 1976. április 4- én nyílt meg itt egy száz négy­zetméter alapterületű élelmi­szerbolt. A tanács adta a tel­ket, építtetője a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ volt. A faluban, a tanácselnök sze­rint, kielégítő a kereskedelmi ellátás. Az ÁFÉSZ által fenn­tartott üzletek többnyire ve­gyes forgalmúak, szakbolt nin­csen Mogyoródon, a helybeliek nagyobb bevásárlások végett Gödöllőre utaznak. Az élelmi­szerüzletek árusítanak zöldsé­get, de a legtöbb és legjobb zöldáru a magánkiskereskedő boltjában kapható. Idén' nyi­tottak gázcseretelepet, s most készül egy olajkút, amit az ÁFÉSZ üzemeltet majd. Mogyoródon háromezer­háromszáz ember lakik, s bár a tanácselnök szerint, a köz­ség alapellátása megfelelő, úgy tűnik, tennivaló akad bő­ségesen. A fejlesztés Budapest agglo­merációs övezetében különösen fontos politikai feladat. örszigethy csökkenteni a belvizveszeiyt. Legutóbb 1972-ben vonult el vidékünk felett olyan nagy zi­vatar, hogy házakat mosott alá. A víz többsége a Somlyó- hegyről zúdul a falura, s a csapadék sebességét, erejét most csökkenti az M 3-as töl­tése. A négy esztendővel ez­előtti belvíz igen nagy káro­kat okozott: egy héten keresz­tül öt billenőplatós Z1L hord­ta, ingajáratban, az anyagot az útjavításhoz, a vízmosások be­töltéséhez. Az utak nagy lejté­si szöge miatt nálunk folyama­tos a belvízrendezés, a negye­dik ötéves terv időszakában például ötmillió forintot köl­töttünk erre a célra, 1976-tól 1980-ig pedig 3 millió százezer forint lesz a ráfordítás. Ivóvízvezeték tizenegy kilométeren Mogyoródon ma már csak a fölösleges vízzel' kell bajlódni, míg a korábbi években a víz­hiány volt az általános. A köz­ségben csak néhány, egészsé­ges vizet adó kút volt, s az új fúrások sem vezettek meg­felelő eredményre. A negyedik ötéves terv során megvalósult a falu ivóvízhálózata: 1969- ben jött létre Főt, Csömör és Mogyoród Regionális Vízmű Társulata. A munkák első sza­kasza Mogyoródon 1971-ben készült el, az utolsó 1975-ben. — A három községbe csak­nem száz kilométer hosszú vezeték kellett, ebből Mogyo­ródon tizenegy kilométer. Ter­vezett költsége harmincnyolc­lyedést máig sem töltötték fel. Esztendők óta gond ugyanott, hogy a keményburkolatú út­ról nem folyik le a víz. Csu­pán egy öt centiméter átmé­rőjű lyukat kellene vésni. Luca széke is akad Pécelen. Ügy tűnik, már sohasem ké­szül el a piactéri épületegyüt­tes, pedig az illetékesek szerint csak néhány apróbb hibát kel­lene kijavítani. Lassan halad a hat tanácsi lakás kialakítá­sa: a lakásokat régesrég át kellett volna adni az egykori moziépületben. Ezt a házat évek óta hol bontják, hol épí­tik, s még ma is félkész. Ala­kítgatása már megért egy tervciklust, s ha ilyen ütem­ben halad a munka, az ötö­dik ötéves tervben sem feje­zik be. A napokban az Erzsébet-sé- tányon néhány szennyvízakna mellett felvágták a tavaly el­terített aszfaltot. A mélyedés ezen az úton most nem kis — A mányi cserepesipar egyetlen bizonyítéka — mond­ta a gazda, akiben igazi mű­gyűjtőt ismertünk meg. A példa Milyen az igazi gyűjtő és régiséggyűjtő? Érdemes erről néhány szót szólnunk, rámutatva Borús Ferenc példájára, hiszen a gyűjtés manapság igen nagy divattá vált rálunik. Borús Ferenc maga restau­rálja, tisztítja és ragyogó tisztán is ő tartja a legjelen­téktelenebbeknek látszó apró­ságokat is. A régi tárgyak szeretete mutatkozik meg eb­ben, s indító oka, hogy meg akarja azokat menteni az utó­kornak. A régi tárgyak elmúlt ko­rokról mesélnek és sokszor egy eddig figyelemre se mél­tatott, mindennapi használati tárgy a nyomravezető régi kultúrák folyamatosságának, összefüggéseinek vizsgálatá­ban. Ezért fontos az azonosí­tás — megállapítani, hogy honnan való lehet a tárgy, hol készült, mire használják? Szóyal egy kis tudományos búvárkodást is kíván az iga­zi gyűjtőmunka, mely aztán épp olyan szenvedéllyé válik, vagyis egyre nagyobb lesz, akár maga a műgyűjtés. Érték számunkra Beszélgetésünk végén a zablagyűjteményről esik szó, s kiderül, hogy ugyanazok a madarak láthatók egy Zsám­ltóhrnn olnlspriilt vfihlnn mint. itt szabad kezet kapott volna a kőfaragó az oszlopfők kiképzé­sében, és szárnyaló képzeleté­nek játékos ötleteivel enyhí­tette nehéz munkáját. A dombról leereszkedve, kis házat láttunk, külső fele tele lószerszámokkal... A gazda, Borús Ferenc, a lámpamúzeum alapítója és tulajdonosa. A ház belső díszítése, ugyancsak nem más, mint a falakat teljesen el­borító sokféle használati tárgy. I algyűjtéssel kezdte, most már 300 különféle bora van, az­tán jöttek a lámpák, vasalók, pecsétnyomók, csengők, fegyve­rek, lószerszámok és a többi sokféle eszköz, használati tárgy. Különösen érdekes egy má­nyi cserépkulacs, a következő felirattal: „Nagy. Fejér Jánosé ez a tsutora, készítette Trá- ki Török András. Kőtt Mányon húszadikán májusban 1843-ik Esztendőben, Vivat”. Zsámbék két legszembetű­nőbb idegenforgalmi neveze­tessége a romtemplom és a lámpamúzeum. A román-gót stílusban épült templom, az ország egyik legnevezetesebb műemléke és a főleg múlt szá­zadi petróleumlámpákból álló kis magángyűjtemény egymás­tól távolinak látszik. Ha azon­ban nem találunk a kettő kö­zött összefüggést, nem merítet­tük ki azt a nagyszerű élmény­anyagot, mely Zsámbékon kí­nálkozik a művelődéstörténeti emlékek iránt érdeklődőknek. A dombról leereszkedve Miután megnéztük a szépen rendszerezett lámpagyűjte­ményt, felkapaszkodtunk a kis dombra, és megcsodáltuk a boltívek alatt még látható osz­lopfők változatosságát. Mintha Üzenet a ma emberének Száll a madár, Hogyan lehet valaki igazi műgyűjtő? Megyei tanácstag fogadóórája Bernáth Józsefné megyei ta­nácstag holnap, július 16-án, 13 órától 15 óráig, fogadóórát tart a Gödöllői Háziipari Szövet­kezet elnöki irodájában (Isa- szegi út 10/12. sz.).

Next

/
Thumbnails
Contents