Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

1976. JÚLIUS 13., KEDD Micrtt Jf . A. vasutasok ünnepén Kitüntetések, kiállítások A XXVI. vasutasnap gazdag eseménysorozatából kiemelke­dett a központi ünnepség, amelyet Budapesten, a Nyugati pályaudvar Utasellátó éttermé­ben tartottak. Itt adta át a kiváló vasutas kitüntetéseket dr. Abrahám Kálmán közleke­dés- és postaügyi államtitkár. Pest megyeiek elismerése Régi hagyomány, hogy ilyen­kor részesülnek magas elisme­résben a vasút munkájában kiemelkedő részt vállaló dol­gozók, s ez alkalommal veszik át rendkívüli előléptetésük ok­mányait is. így volt ez a Bu­dapesti Vasútigazgatóságnál is, ahol a kultúrteremben meg­rendezett ünnepségen Tóth Já?-rs vasútigazgató adta át az érdemes vasutas kitüntetést, il­letve a vezérigazgatói dicsére­teket. Pest megyéből Buglós Béla szobi vonatvezető és Bócza Pál ceglédi pályafenntartási dolgo­zó szolgált rá az érdemes vasutas kitüntetésre. Vezér- igazgatói elismerésben hárman részesültek, valamennyien ceg­lédiek: Keszthelyi István moz­donyvezető, Lenke fi Mihályné raktárkezelő és Sándor József ruhatárkezelő. Heten kaptak igazgatói dicséretet. Ünnepség volt megyénk két legnagyobb vasúti csomópont­ján, Cegléden és Vácott is. A ceglédi vasutasotthoniban Nagy Sándor állomásfőnök emlékezett meg a MÁV fejlő­déséről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek válto­zásáról, s mindazokról az ered­ményekről, amelyet a vasút az elmúlt harminc évben elért. Tizenöt vasutas kapott kiváló dolgozó kitüntetést és nyolc- vanheten kaptak törzsgárda- oklevelet. Vácott a csomóponti kultúr­otthonban a szolgálaton kívüli vasutasok ünnepeltek, közülük tizenkettőn lettek kiváló dol­gozók, és ötvennégyen kaptak törzsgárdaoklevelet. * * Allomásavató Erd-alsón Érd-alsó MÁV-állomás vas­utasai csendesen ünnepeltek, de községük nagy örömére át­adták rendeltetésének a nem­régen elkészült állomásépüle­tet. Az új létesítmény nem csupán impozáns külsejét, de méretét és berendezéseit te­kintve is figyelemre méltó: nyolcszor nagyobb a régi felvé­teli épületnél, a várótermek alapterülete csaknem 150 négy­zetméter. Az épület egyik szárnyában korszerű bisztrót rendeztek be, amelyben ötféle meleg ételt, szendvicseket, va­lamint tejterméket is ■ lehet kapni. A vasutasoknak min­den igény kielégítő, kényelmes szociális helyiségek, eszközök (öltöző, mosdó, hűtőszekré­nyek stb.) állnak rendelkezé­sükre. A mintegy 20 millió forint költséggel létesített felvételi épület átadásával kapcsolat­ban Varga László, Érd-alsó állomásfőnöke elmondta, hogy a község ötödik ötéves tervé­ben ez az első befejezett be­ruházás. Az új állomás átadá­sával régi vágyuk teljesült. Innen ugyanis csaknem 15 ezren járnak vonattal Buda­pestre dolgozni. Találkozó a sportpályán A XXVI. vasutasnap gaz­dag eseménysorozatát vasár­nap a Vasutasok Szakszerve­zetének egész napos kulturá­lis és sportünnepsége zárta be. A BVSC budapesti sportte­lepén reggel 9 órától késő es­tig szórakoztak a vasutasok és családtagjaik, valamint a meg­hívott vendégek. Egész nap tartott az amatőr rádióbemu­tató. Délelőtt a felnőttek és a gyermekeknek sportvetélkedőt rendeztek. Délután az MNSZ könnyűbúvárai, hajó- és re­pülőmodellezők, válogatott műugrók tartottak látványos bemutatólcat. A sportprogra­mot a Szolnoki MÁV SE és a BVSC öregfiúk, majd a vas­utasválogatott és a csehszlo­vák vasutasok nemzetközi lab- darú gómérkőzése zárta be. A vasutasok II. Rákóczi Fe­renc születésének 300. évfor­dulójára emlékezve — Sáros­patakon is ünnepséget rendez­tek. A találkozó a nagy feje­delem szobrának koszorúzásá­val kezdődött, ahol a Rákóczi nevét viselő szocialista brigá­dok képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait. Az iskola- kertben rendezték meg az ün­nepi nagygyűlést. A Rákóczi gimnáziumban kiállítás nyílt a vasutas újítók munkájából. A sárospataki vasútállomáson pedig a korábban használat­ban levő gőzösök mellett a korszerű új mozdonyokat mu­tatták be. Ha torzít a • Nem dogma • Pénz nélkül is • A leggyengébb pont Azt állítják a szakemberek, hogy a vállalat középtávú terve az önvizsgálat tükre, vagy legalábbis az kellene, hogy legyen. Ez utóbbival ki­mondtuk, hogy nem mindig sikerül a hű képet adó tü­kör kiosiszolása, torzít tehát, mert az önvizsgálat nem volt elég alapos, minden részletre kiterjedő. A terv ugyan pa­pírra került — s esetleg vál­toztatás nélkül a jóváhagyást is megkapta —, de a vállalati szervezet különböző részei nem értik igazán feladatukat, tenni valóikat, s a végrehaj­tásnak így kezdenek neki. Előre látható, hogy bajok lesznek, de most azzal inté­zik el a gondot: menet köz­ben kialakul a megoldás. Határok, keretek Több változata készült az ötéves tervnek valamennyi termelőegységnél, s ez helyes, mivel a sokoldalú vizsgálódás tárja fel a forrásokat, az aka­dályokat. Kétségtelen, a vál­lalatok számára végső soron meghatározottak a célok és az eszközök, hiszen a népgazda­sági tervnek és a szabályozó- rendszernek ez a szerepe. Vi­tathatatlan azonban,, hogy az adott kereteken belül megle­hetősen nagy a mozgássza­Mai művészet - történelmi háttérben A finn delegáció hétvégéje a Dunakanyarban Hétfőn délelőtt a Parlament Munkácsy-termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a magyar—finn barátsági hét fővédnöke, fogadta a hazánkban tartózkodó finn küldöttség vezetőségét, élén Kaiért Kivistö közokta­tási miniszterrel. Az Európai Biztonsági és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának tisztségviselőivel, a munkacso­portok vezetőivel, tegnap délután találkozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában a finn dele­gáció vezetősége. A bizottság tevékenységéről dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára adott tájékoztatót. A finn delegáció vezetője nyomaté­kosan leszögezte: mindkét ország közös célja a helsinki záróokmányban foglaltak végrehajtása. A finn delegáció vezetősége ugyancsak tegnap tett látogatást a Medicor Művekben. Itt a politikai és gazda­sági, valamint a tömegszervezetek vezetői fogadták és tájékoztatták a vendégeket. A magyar—finn barátsági hét alkalmából Finnor­szágban tartózkodó magyar küldöttség vezetősége, élén Kállai Gyulával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa lomát. elnökével, vasárnap a Liberális Néppárt és a Svéd Nép- ' párt vezetőivel találkozott. Ezt követően délután a ma­gyar delegáció Rovaniemibe érkezett, ahol Veszprém finn testvérvárosának nevezetességeivel Ismerkedett meg. Felkeresték a könyvtárat és a skanzent, valamint egy motoros szánokat gyártó üzemet. Czóbel-kiállításra, majd meg­tekintették a megyei művelő­dési központot. Elismeréssel szóltak a színházteremről, gyönyörködtek a Mónus-test- vérek fazekasremekeiben. A város utcácskáin barangolva érdeklődéssel hallgatták cr. Majláth szeretettől fűtött, lel­kes szavait, aki ismertette az egyes történelmi, helyekhez fűződő emlékeket. Beszélt a rab Rábyról, a dalmátokról, a répi népszokásokról. A finn küldöttség tagjai gyönyörköd­ve szemlélték a magaslatról a Dunát, s a szemközti szige­ten túl Főt kéttornyú temp­A IV. finn—magyar barát­sági hét eseményeire hazánk­ba érkezett finn delegáció több tagja, élükön Kalevi Ki­vistö oktatásügyi miniszterrel, hét végén — mint vasárnap hírül adtuk — a Dunakanyar­ba látogatott. A küldöttséget elkísérte Paul Jyrkünkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete és Inzsel Ottó, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának titkárhe­lyettese. Figyelemfelkeltő tájékoztató A gazdag program első ál­lomása Szentendre volt, ahol a városi pártbizottság szék­hazában Simon János, az MSZMP Szentendrei városi Bizottságának első titkára és Turcsányi Imréné, a Hazafias Népfront városi Bizottságá­nak titkára fogadta a vendé­geket. Bevezetőül Inzsel Ottó tájékoztatta a finn oktatás­ügyi minisztert és kíséretét Pest megye életéről, majd Simon János mutatta be Szentendrét — egyelőre csak szavaikban. Beszélt a város természeti adottságairól, a környező táj szépségéről, s A zöldeskék szín világában a vendégeket. Kalevi Kivistö, a delegáció vezetője elfogadta a meghívást, s mint mondot­ta, érdeklődésüket sikerült fölkelteni Szentendre iránt. Kíváncsian indultak a vá­rosba, hogy megnézzék, mi­ként él egymás mellett a gaz­dag múlt és a még gazdagabb jelen. Műremekek varázsa Az idegenvezető tisztét dr. Majláth Imre, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa töltötte be. Elő­ször Kovács Margit Kossuth- díjas keramikusművész gyűj­teményéhez kalauzolta finn barátainkat. A látogatók nagy figyelemmel haladtak, terem­ről teremre megcsodálva a magyar népmesekincs agyag­ba öntött alakjait, a keleti motívumokkal fűszerezett al­kotásokat és a mitológiai hő­söket. Kalevi Kivistö — a vendégkönyvbe írt soraiban — megragadónak és mélyen emberinek minősítette Kovács Margit művészetét. A séta a patriedusházak között, a Szentendrei Teátrumon át folytatódott a várdombra, Nem lanyhult a vendégek figyelme a dús programban. Ugyanolyan friss érdeklődés­sel tértek be később a Kmetty János emlékkiállításra, mint kora délután a Kovács Mar- git-múzeumba. Tetszett a küldöttségnek a képek mo­numentális egyszerűsége, a zöldeskék színvilág, ami az átszeUemülést szimbolizálja. Gépkocsiba ülve ezután a finn miniszter és kísérete el­látogatott az 1972-ben épült művésztelepre, Bálint Ildikó grafikusművész otthonába. Hosszan beszélgettek a mű­vésznővel és férjével, Luko­viczki Endrével, a készülő plakátokról, grafikákról, mű­vészi terveikről. Az oktatás­ügyi minisztert nagyon érde­kelték a művészházaspár munka- és életkörülményei, a müvésztelep mindennapjai Itt az újat szolgálják A beszélgetés során meg­kérdeztük, mi kötötte le leg­jobban a figyelmét, mi ra­gadta meg leginkább a dele­gáció vezetőjének érdeklődé­sét? — Nagyon nehéz megmon­dani, hogy mi tetszett leg­jobban, hiszen lényegében minden erősen hatot rám. A történelem itt, Szentendrén beleszól a hétköznapokba. Azt tapasztaltam, hogy ugyanak­kor a művészet éppen olyan fontos szerepet játszik a város életében, mint a történelem. Különösen az ragadott meg, ahogyan segítik itt a fiatal művészeket, ahogyan az új művészet fejlődését szolgál­ják. A művészházaspár ott­honában érdekes viszontlát­ni azokat a plakátokat, ame­lyeket már Finnországból is­merünk. Ezen a délutánon a kellemes hatások áradata ért, örülök, hogy mindebben ré­szem volt. A vendégek estefelé bú­csúztak el Szentendrétől, és Visegrádra mentek, ahol a Sllvanus Szálló éttermében vacsoráztak. Itt adta át Tur­csányi Imréné Kalevi Kivistö- nek Szentendre város emlék- plakettjét, Farkas Ádám al­kotásét. Bálint Ibolya röviden ismertette a település ahonnan — mint ismert — történetét a római kortól nap- J megkapó kilátás nyílik a vá­rainkig. Ezután sétára hívta ■ rosra. A vendégek betértek a Ä finn vendégek Szentendre ódon utcáival ismerkednek. A kép előterében dr. Majláth Imre, Simon János, Paul Jyrkünkallio, Kivistö asszony és Kalevi Kivistö miniszter. badság a helyi teendők és sorrendjük kialakítására. Ez­zel jól élni azonban csak ak­kor sikerül, ha mélyre hatol az önvizsgálat, ha megteremti az összhangot a megoldandó feladatok és a rendelkezésre álló emberi, anyagi képessé­gek között. Meglehetősen sok vitát vál­tott ki, s némi értetlenkedés­be ütközött, hogy a Csepel Autógyár ötödik ötéves tervé­nek kidolgozásakor minden változatban a termelési érték „lassú” növekedése szerepelt. Amíg a gyár árbevételét a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban megkétszerezte, addig a következő fél évtizedben csu­pán további kétmilliárdot kí­ván gyarapodásként elérni. Föntebb idézőjelbe tettük a lassú meghatározást, ez ugyanis viszonylagos. Ponto­san az önvizsgálat tárta fel, hogy az árbevétel tömegének növelésénél fontosabb az ösz- szetétel változtatása, s az, hogy a termelő állóeszközök állományán belül jelentős át­rendeződés menjen végbe. Fehér és fekete Érdekes tapasztalatokkal szolgálnak a megismert válla­lati programok. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a tervezők például a kapaci­tástartalékokra, s a termék- szerkezet változására. Ez etény, hiszen — egyetlen ese­tet kiragadva — bebizonyo­sodott, a könnyűipar több te­rületén, így a gyapjú-, a pa­mut- stb. iparban a termelés- növekedés negyven százaléka beruházások nélkül elérhető. Ugyanakkor a termékszerke­zet korszerűsítésében — amint azt saját ismereteink s a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium távlati fejlesztési főosztályá­nak tapasztalatai megegye­zően igazolják — a vállalati elképzelések alig támaszltod­nak a kooperáció, a szakoso­dás nyújtotta előnyöltre. Hasonlóan az előbbiekhez, ellentmondás rejlik abban is, hogy a józanabb jövedelem- politika változatlanul mohó beruházási kedvvel társul, az­az míg a vállalati tevékeny­ség egyik résziterepén reális ítéletalkotásra vezetett az ön­vizsgálat, a másikon nem. S bővíthetjük a figyelmeztető jelek sorát azzal is, amit az élőmunka bőmarkú mérésé­nek, túl nagyvonalú kezelésé­nek, azaz irreális létszámter­vezésnek nevezhetünk. A józanság értéke Napjainkban a Magyar Ha­jó- és Darugyár váci gyár­egységében a teljes termelés háromnegyedét már a konté­nerek előállítása teszi ki. Ké­zenfekvőnek látszik, hogy a keresett áru kibocsátását a gyár gyors iramban bővítse. Ha csupán erre az egyetlen tényre koncentrálnak a terve­zők, ha az önvizsgálat felüle­tes, akár meg is nyugodhat­nak abban, hogy a tervidő­szak felére megkétszereződik a konténerek mennyisége. A gyári irányítás azonban azt is sorra vette, hogy a termelés növekedése mind több tőkés importból származó anyagot követel, tehát lépéseket kell tenni — s történtek is, még­pedig sikeresnek látszok — az importszükséglet mérsék­lésére. Az ugyancsak az ön­vizsgálat része volt, miként lehetne a berendezések ma nagyon is átlagos kihasznált­ságát javítani, s erre szintén részprogramok készültek. Olyasfajta illúziót , persze nem táplált senki, hogy a vál­lalatok tökéletes, minden részletükben maximumot nyújtó tervet tesznek le az asztalra. A segítség ugyan nem volt lebecsülhető — így a minisztériumok kijelölték a k' emelten fejlesztendő és a megszüntetendő termékcso­portokat, meghatározták az iparági fő haladási irányokat stb. —, de teljesnek sem tart­hatjuk. Az elkerülhetetlenül több bizonytalansági tényező­vel kellett tehát a vállalatok­nak számolniuk a programok kialakításakor. Ez is hozzájá­rult a túlzott óvatossághoz, illetve a lehetőségek felérté­keléséhez, s persze, az szin­tén, hogy a vállalatok maguk sem próbáltak meg minden homályos részletnek a végé­re járni. Ráhagyatkoztak b!- zonyos tényezők hatásának tervezésekor kiötölt becslé­sekre, licitálásszerű remé­nyekre. Ez utóbbit különösen a beruházási és a belföldi ér­tékesítési tervfejezeteknél sű­rűn tapasztalhattuk. Elővett tartalékok Mit ér az önvizsgálat, azáz miért fontos? A Mezőgép Tröszt vállalatai az ország mezőgazdasági gépgyártásá­nak kilencven százalékát kép­viselik. Ez a szinte egyed­uralkodó helyzet joggal kelt­hetné a budaörsi trösztköz­pontban azt a tévhitet, hogy megy minden rendben, a hol­nappal semmi gond. A kriti­kus szemszögből végzett vizs­gálódás azonban föltárta a mezőgépgyártás belső egye­netlenségeit — így sok más mellett a kis sorozatok okoz­ta nagy fajlagos ráfordításo­kat, a szállítás korszerű esz­közeinek, az önjáró rakodó­gépeknek a hiányát stb. —, s egyben azokat a tartalékokat is, amelyekhez bátran nyúl­hatnak. E tartalékok egyike a vállalatok közötti szakosodás meggyorsítása, a másik a nemzetközi együttműködés fo­kozása, csupán kettőt említve a sok közül. öt évre persze nem lehet úgy tervezni, hogy minden apró részlet a helyén legyen. Ahogy azt valaki szellemesen megfogalmazta, nincs mód a vállalati cselekvés dogmáját megalkotni. Szükség sincs er­re. Arra azonban igen, hogy a termelők például fölfigyel­jenek a világszerte tapasztal­ható irányzatra, mely a taka­rékosság jegyében növeli a termékek megbízhatóságát és tartósságát. Más jellegű, de ide tartozó esettel előhoza­kodva: a könnyűiparban a következő tíz, tizenöt évben 350 olyan telephelyet szüntet­nek meg, amely alkalmatlan a fejlesztésre. Mégis, ezeknek az egységeknek egy nem je­lentéktelen csoportja úgy vé­li, hogy lényeges beruházáso­kat kell végrehajtania! Első a szervezet Tagadhatatlanul növeke­dett a készség az önvizsgálat­ra, az ötéves vállalati tervek ezt tanúsítják. A baj ott van, hogy a program készítői sok­szor csupán kapacitásukat, anyagellátási, beruházási s más hasonló, dologi feltétele­ket mérlegeltek, s magát a szervezetet nem helyezték a figyelem gyújtópontjába. Ho­lott sűrűn nem a dologi rész­ben, hanem a szervezetben, annak tökéletlen működésé­ben lelhető meg a gondok for­rása. Mégis, az önvizsgálat a legkevésbé erre terjedt ki, amiben közrejátszhat az is­merethiány, a módszertani elmaradottság, de még in­kább az, hogy itt „kényes” kérdésekre kellett volna vá­laszt adni. Arra, hogy az egy­mással párhuzamosan dolgo­zó, avagy egymás útjait ke­resztező szervezetrészek mi módon építhetők fel másként, tökéletesebben, mi bennük a fölösleges, s mi az erősítendő. Az önvizsgálat e leggyen­gébb pontja azt sejteti, hogy a legnagyobb feladatok, a leg­nehezebb teendők ezen a te­rületen találhatók. A terme­lési, értékesítési, fejlesztési si­kerek reménye tehát csak ak­kor táplálkozhat biztos forrá­sokból, ha — akár a kész programok további finomítá­sa, részleteik újraelemzése árán is — itt lesz a leggyor­sabb a haladás. M. O. A 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents