Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

Volt egyszer egy repülőgépgyár 4. Korlátlan megrendelő: az állam A nagy sikerű budapesti hadirepülőgép-kiállítás után az ország figyelme ismét Aszód felé fordult, ahol 1917. május 29-én rendezték meg a második aszódi repülőnapot. Keretei és méretei lényege­sen nagyobbak voltak, mint az elsőé, annál is inkább, mert a rendezvény fővéd­nökségét Auguszta főherceg­nő vállalta, és megjelent az ünnepségen József Ferenc fő­herceg is. Különvonatok Aszódra Az ekkor már országos hí­rű gyár bemutatója iránt igen nagy az érdeklődés. Bier és „vezérkara” ezúttal is jó üz­letembernek bizonyult. Hogy a fővárosi érdeklődők leuta­lását is biztosítsa, különvona- toltat (Budapest—Aszód, Aszód—Budapest) indítottal!. A pünkösd. hétfői bemuta­tón, a szemerkélő eső és bo- rongós idő, valamint a bor­sos helyárak (I. hely 15 ko­rona, II. hely 10 korona) el­lenére is hatalmas tömeg je­lent meg a repülőtéren. A bosnyák zenekar gondosko­dott a hangulatról, de azt a zenekaron kívül a felsora­kozott' 8 kétüléses harci gép látványa is biztosította. A gépek megszemlélése után a pilóták sétarepülésre vit­ték a vendégeket és azokat, akik a repülési díjat befi­zették. József Ferenc főher­ceget maga Bier „sétáltatta” meg a levegőben, aki a le­szállás után nagy elismerés­sel nyilatkozott az aszódi gépek tökéletes üzembizton­ságáról. A repülőnap csak a sötétség beálltával ért vé­get. A csúcsmagasság: 4300 méter A közönség tehát jól szó­rakozott, de a részvénytársa­ság is megtalálta a számítá­sát . Nekik a reklám, a pro­paganda kellett (ezért készí­tették el fémből a repülő­napot hirdető jelvényt is!), mert ez biztosította a nagyobb jövedelmet, a busásabb profi­tot. Egy repülőgép ára ugyanis 120 000 korona. A cél pedig, hogy minél többet adjanak el. Egyelőre persze nem kellett félni. Javában folyt a hábo­rú, korlátlan megrendelő az állam volt. Elérkezett a gyár fejlődé­sének tetőpontjára. Sorozat­ban készítették a különböző típusú repülőgépeket. Eükor már a következő sorozatokat gyártották: a C. Il-t és a C. III-at. Az előbbiből kb. 70 da­rabot készítettek, mely gépe­ket 150/145 LE-s Hiero, vagy 160 LE-es Austro—Daimler motorokkal láttak el. A C. III-ból Aszódon kb 50 dara­bot, a bécsi W. K. F. gyár­ban pedig 8 darabot állítot­tak elő. Ennek a változat­nak a motorját elölről áram­vonalazott fémborítással lát­ták el. A típus műszaki ada­tait pontosan ismerjük. Mé­retek: fesztáv (felső) 12,62 m; (alsó) 13,80 m, hosszúság: 3,82 m; magasság 3,12 m, szárnyfelület: 37,56 négyzet- méter. Súlyadatok: üres súly 980 kg; felszálló súly: 1310 kg. Repülési jellemzők: max. sebesség: 150 km/óra; utazó- sebesség: 130 km/óra; csúcs- magasság: 4300 m; hatótávol­ság 800 km. Személyzet: 2 fő. Fegyverzet: 1 db 7,69 mm-es forgatható Schwarzlose-gép- puska. Természetesen a gé­pet fával borították, ezért nevezték ezeket a gépeket „furnir Lloyd”-nak. A fejlődés további adatait mutatja, hogy felépültek a hatalmas hangárok és szere­lőcsarnokok, a 300 lóerejű gőzgépközpont szolgáltatta az erőt és villamosságot, ön­álló vízmű biztosította a szükséges vizet. Az üzemré­szekben az akkori viszonyok­nak megfelelő legmodernebb gépék biztosították a célirá­nyos és egyre fokozódó ter­malést. Nem túlzás tehát a megállapítás, mely szerint a Magyar Lioyd Repülőgép- és Motorgyár „ ... nemcsak a Mo­narchia, hanem egész Közép- Európa egyik legmodernebb aero-ipari...” üzeme. ...és akik gyártották? Megismertük Magyarország egyik fontos hadiüzemének keletkezését, fejlődését, gyárt­mányait. Nem szóltunk azon­ban azokról, akik a hangá­rokban és szexelőcsarnokok­ban reggeltől estig dolgoz­tak, akik verejtékes mun­kájukkal, szakértelmükkel létrehozták ezt a kiváló üze­met, akik előállították a gé­peket. Nem ismertettük an­nak, a mintegy 700 munkás­nak az életét, küzdelmét, akik Aszódon éltek, és aki­ket a közbeszédben „lloydis- ták”-nak neveztek. Pedig az aszódi Lloyd-gyár szervezett munkáskollektívája 1917-től kezdve jelentős szerepet ját­szott a környékbeli munkás- mozgalom megszervezésében. Jelentőségük az 1918—1919-es forradalmak idején pedig or­szágos fontosságú, példát mu­tató. Asztalos István (Vége) „... nemcsak a Monarchia, hanem egész Közép-Eurőpa egyik legmodernebb aero-ipari” üzeme volt. Vssutasköszöntő az állomáson Havonta 450 vagon A gödöllői MÁV-állomáson csütörtökön délelőtt a vasutas­nap alkalmából felhúzták a lobogóikat, s kora délután meg­kezdődött a hivatalos ünnep­ség is. A pántalapszervezet, a szakszervezeti bizottság és az állomásvezetés képviselői meg­koszorúzták a hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulóján el­helyezett márvány emléktáb­lát. Az ünneplő közönség a kultúrteremben gyülekezett. Martinak Ferenc párttitfcár mondott köszöntőt. A gödöllői ünnepség vendége volt Ko- vács-Sebestyén Béla főmérnök, a MÁV Budapesti Józsefvárosi Pályafenntartási Főnökség képviseletében, Torma Ernő, a főnökség szakszervezeti titká­ra. Készülődés az őszi csúcsra A vasút negyedszázados fej­lődéséről, a vasutasnap jelen­tőségéről Dobos István állo­másfőnök mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy már most fel kell készülniük a nagy erőpróbát kívánó őszi csúcs­forgalomra. Arról is szólt, hogy a gödöllői MÁV-állomást is érinti az az új menetrend, amelyet Európa-szerte az idén vezettek be. Tájékoztatta a je­lenlevőket arról a tervről, mely szeirnt a közeljövőben két esztendőre szóló menet­rendet szerkesztenék. A zavartalan munkához alapfeltétel a gondos műszaki fejlesztés, a megfontolt szerve­Vonat érkezik a gödöllői állomásra. A háttérben az új negyed, az alsóparkt lakótelep látszik. zés. Dobos István szólt a pá- lyakarbantartás fontosságáról, s arról, hogy itt fegyelem nél­kül lehetetlen a munka. A vasút működése elválasztha­tatlan a közúti közlekedéstől. Az utóbbi hat évben a vasúti közlekedés energiaigénye har­minc százalékkal csökkent, mi­közben a közúti közlekedés energiaszükséglete húsz száza­lékkal nőtt. A közúti közleke­déssel szemben feltétlen elő­A szerző felvétele nye a 'Vasútnak, hogy mivel kényszerpályán mozog, nagy­mértékben automatizálható, és jobban is szervezhető. Az állomásfőnök a gödöllői állomás történetéről is beszélt. Ma felszerelése korszerű; ön­működő térközbiztosító beren­dezéshez csatlakozó, egy állító­központos INTEGRA segíti a munkát. Kirakodás határidőre készítve, ünnepélyes keretek között búcsúztatják azokat a fiatal szakmun­kásokat, akik alighogy megkapták a szakmunkás-bizonyítványukat, bevo­nulnak katonának. Leveleznek velük, folyamatosan tájékoztatják őket a gyár életéről, majd a katonai szolgálat befejezésekor értesítik, hogy visszavár­ja őket a gyár. A visszatérő fiatalokat ünnepélyesen fogadják és köszöntik. A gyár vezetése meghitt, közvetlen kap­csolatot tart fenn a fiatalokat az üzem­be küldő szülőkkel, honvédségi alaku­latokkal és mindazon intézményekkel is, melyek a fiatalok nevelésében részt vesznek. Az egyre növekvő termelési eredmé­nyekben jelentős szerepe van az üze­mekben kiválóan működő termelési agitáeiónak. Valamennyi műhelyben, üzemrészben feltűnő helyen megtalál­hatók azok a táblák, grafikonok, ame­lyek a termelési célkitűzéseket, a ter­vek teljesítését Szemléltetik. Itt he­lyezik el az egyéni vállalási lapokat. Nagy tiszteletet ébresztett bennünk, hogy bárhol jártunk, ipari vagy mező- gazdasági üzemben, mindenütt ott lát­tuk nagyméretű fényképeken azokat, akik a termelés élenjárói, vagy éppen a szocialista munka hősei. Mindenütt tapasztaltuk, hogy a szovjet emberek nagy megbecsüléssel övezik azokat, akiket a munkában elért eredmények alapján kitüntetésben részesítettek. I A mezőgazdasági területek fejleszté­\ ________2______2_ seert rendkívül so­ka t tesznek a megyeszékhely ipari üze­mei. A Szovjetszkij kerület pártbiáott ságának első titkára mondta el, hogy a kerület üzemei 130 helyen építenek a megye kolhozainak mezőgazdasági létesítményeket, közöttük például 36 búzatárolót. A gumigyár saját fejlesz­tési alapjából korszerűen berendezett művelődési házat épített, a televízió- gyár évente dolgozói számára két öt­emeletes házat épít 236 lakással, lakó­házanként mintegy 70 ezer rubel ér­tékben. Ugyancsak ez a gyár egymillió rubelos beruházással és számtalan kommunista szombat szervezésével épített fedett sportcsarnokot, 50 mé­teres fedett uszodával. A városban több olyan nagyüzemük működik, amely 500 személyes úttörőtábort tart fenn az Irtisz folyó partján, illetve a hegyvidékeken. Az állattenyésztés fejlesztésére nagy gondot fordít az SZKP Omszk megyei bizottsága. A Szovjetunió összes me­gyéi közül Omszk a vajtermelésben az első, tejtermelésben a negyedik helyet foglalja el. Hústermelésben igen jelen­tős szerepet tölt be a megye egyik leg­nagyobb állattenyésztő kombinátja, mely 1973-ban jött létre, nyolc szov- hoz egyesülésével. Összesen 170 ezer sertést tenyésztenek a kombináthoz tartozó telepeken, ebből a kombinát központjában, egyetlen helyen. 90 ez­ret. Tavaly — a megyei fogyasztáson kívül — 20 ezer tonna húst adtak át az államnak. Egy mázsa hús ter­melésének önköltsége 80 rubelbe ke­rült és 142 rubelért értékesitik. Ma­gyar fiatalok is dolgoznak e kombinát eptkezésén, méghozzá Pest megyeiek, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói. Eptőtábori munkában vet­tek itt részt. Igen nagy elismeréssel szóltak a kombinát vezetői a fiatalok ottani teljesítményéről, munkájáról. A kombinátnak saját lakótelepe, is­kolája és óvodája van. Delegációnk tiszteletére az intézmény óvodájának végzős csemetéi rgtönzött műsorral kedveskedtek. Nagyon tanulságos volt a párt- és állami szerveknek az a tu­datos törekvése, hogy a fiatalokat óvo­dás kortól a munkábalépés időszakáig megalapozottan részesítik folyamatos, intézményesített nevelésben. A tudatos nevelés kedves és jellemző epizódjának voltunk részesei az óvo­dások műsorát követően. Egy szőke, kék szemű, hatéves kisgyermek jött hozzám és megkérdezte: — Bácsi, abban az országban, ahon­nan jöttetek, ott nincs háború? Amikor elmondtam, hogy nincs, a gyermek nagy megnyugvással vette tudomásul. Természetesen a követke­ző kérdése az volt. hogy „a bácsiék- nál iskola nincs?” Mire mondtam: Miért, ha nincs akkor eljössz velünk?” A válasz: „Természetesen!” Am e válaszban nem elsősorban az iskolá­tól, az ismeretlentől való félelem rej­lett — ahova ősszel kell menniük —, hanem annyira szeretik az óvodában számukra biztosított programot, hogy továbbra is ott szeretnének maradni. | A pártszervezetek szervezeti életé­r _____________ nek javítását, az Om szk megyei párbizottság igen jelen­tős feladatának tekinti a pártfegyelem szilárdítását. Ezt a célt szolgálta a pártszervezetekben lebonyolított tag- könyvcsere, melynek során minden párttaggal beszélgetést folytattak. Minden kommunistának be kel­lett számolnia arról, mit végzett amióta tagja a pártnak, s hogy ítéli meg saját tevékenységét. Emellett vé­leményt kértek a kommunistáktól az alapszervezet vezetőségének munkájá­ról. Különösen figyelemmel kísérték azokat, akiknek korábban pártfegyel­mi büntetést adtak. A beszélgetéseket — a mi tagkönyvcserénk gyakorlatá­tól eltérően — a kerületi pártbizott­ságokon folytatták le, a kerületi párt­végrehajtóbizottsági tagok irányításá­val. Ótt intézték az adminisztrációs munkát is. Jellemző, hogy az Omszk városi pártalapszervezetekben 62 ezer kommunista közül csak 3 százalék nem, kapott új párttagsági könyvet. Jelenleg Omszk megyében a taglét­szám eléri a 115 ezret. Nagy gondot fordítanak a pártszervezetekben a káderkérdésre, a kommunisták eszmei, ideológiai felkészítésére. A tagfelvéte­lek során elsősorban a fizikai munká­sok kerülnek be a pártba, a tagjelöl­tek mintegy 73 százaléka közvetlenül a termelésben dolgozó fizikai munkás és az 1300 tagjelölt mintegy 80 százalé­ka komszomolista, 44 százaléka pedig a nők sorából kerül a pártba. I A megyeszékhely, omszk város —---------------------------- amellyel látoga­tásunk során módunk volt részlete­sebben megismerkedni — Szibéria második legnagyobb város-a. Belépett már a Szovjetunió 14 nagyvárosa, az egymilliós lakosűak sorába. Ez iparilag fejlett városra elsősorban a géngyár­tás és a vegvioar' dinamikus fejlődése a jellemző. Hét kerületben több mint 900 alapszervezetben tevékenykednek a város kommunistái. Emlékezetes pontja marad látoga­tásunknak a Filharmónia megismeré­se. Olyan intézmény munkájába pil­lanthattunk be, amely Szibéria kultú­rájának és népi művészetének ápolá­sára hivatott. Az 500 tagú ének-zene és táncegyüttes magas színvonalon telje­síti e feladatát. Az orosz népművé­szet kiváló reprezentánsa külföldön is. Vezetőjük régi. tapasztalt pártmunkás, korábban a megyei pártbizottság agit­prop. osztályát vezette, majd a Test­nevelés! Főiskola rektora volt, jelen­leg a kultúra e fellegvárának irányí­tója. A megye sokszámú kulturális, mű­vészeti életének szoros tartozéka a képzőművészek klubja. Megismerked­hetünk itt a szibériai emberek életét és munkáját bemutató alkotásokkal. Külön öröm volt számunkra, hogy nagy melegséggel és elismeréssel be­széltek a Pest megyei képzőművészek omszki bemutatkozásáról, kiállításáról. Az. omszki művészek alkotásaikkal is kifejezik ragaszkodásukat a szibériai tájhoz, a természethez, az orosz nép történelméhez, haladó hagyományai­hoz. Műveikben kifejezésre jut az a keménység és kitartó munka, melyet a természet megkövetelt a Szibériá­ban élő. dolgozó és alkotó embertől. Az Omszki Testnevelési Főiskola munkája is érdekes élményt nyújtott Igazgatója A. A. Gromiko, korábban a szovjet birkózóválogatott edzője volt. Tapasztaltuk azt a szívós, kemény munkát, amely a főiskolán korszerű létesítményekkel, edzési és versenyfel­tételek megteremtésével folyik orszá­gos bajnokok és olimpikonok nevelé­sére. elvtársi gondosko­dással győződhet­tünk meg ismételten arról a nagy és szerteágazó kommunista építőmunká­ról, mely a Szovjetunióban a kommu­nista párt vezetésével folyik. Megtisz­teltetés volt érezni vezetőktől és dol­gozóktól azt, hogy az omszkiak építő­munkánkban, a szocialista építés ma­gyarországi terveinek valóra váltásá­ban együtt gondolkoznak, együtt érez­nek velünk. Jó érzéssel búcsúzhattunk ettől a gyönyörű, hatalmas méreteket jelentő szibériai tájtól, ahol mindenütt meleg­szívű barátokra, nagyszerű elvtársak­ra és harcostársakra találtunk. Szibéria sokkal hatalmasabb — győ­ződtünk meg róla — ereje és gazda­sága, potenciálja sokkal erősebb, mint az Írásokból vagy dokumentumok­ból kiolvasható. De hogy ez a szibériai gazdaság a nép anyagi erejévé és jó­létévé váljon, ahhoz harcokban edzett, bátor kommunista vezetőkre van szükség, szilárd, keménykezű és meg­feszítetten dolgozó munkásokra, kol­hozparasztokra. Olyanokra, amilyenek a mai Szibéria és Omszk földjén ne­velkednek, élnek. ARATÓ ANDRÁS Barátok között. Az állomás harmincnégy szállító partnerrel, vállalattal tartja a kapcsolatot: a gyáraik, üzemek és a szövetkezetek gyakori megrendelők. A Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat, a Nógrád megyei ÁEV, a Váci Építőipari Vállalat, to­vábbá a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat részéire továbbít és fogad az állomás küldeményeket. Fontos a szállítmányok elvi­tele is: havonta Gödöllőre kö­rülbelül 450 vagon rakomány érkezik, ennek 70 százalékát az 1-es számú Volán 12-es üzem­egysége viszi el. A jó kapcso­latnak köszönhető, hogy szinte valamennyi kocsit határidőn belül ürítik ki. Az 1-es Volán Vállalat 8-as üzemegysége fő­ként a Gyógyáruértékesítő Vállalat részére fuvaroz: ha­vonta 50—70 vasúti kocsit kell kiraknia; kartonban, konténer­ben, bálákban érkeznek a kü­lönféle gyógyáruk. Az állomásról havonta 100— 120 megrakott vasúti kocsi in­dul útnak. A MÁV és a HÉV együttműködik a szállításban: a Cinkotáig érkező kocsikat Gödöllőre továbbítják. A la­kosság tüzelőellátásában is se­gít a MÁV: iparvágányon a TÜZÉP részére 50—70 vagon- nyi árut továbbít. Kitüntetések, jutalmak Az ünnepi beszédet követően kitüntetéseket, jutalmakat ad­tak át a dolgozóknak. Nyolcán érdemelték ki a törzsgárda- jelvény arany fokozatát, egy alkalmazott kiváló dolgozó lett, hárman rendkívüli elő­léptetést kaptak az állomás dolgozói közül. Ezen az ünnep­ségen kaptak kitüntetést és ju­talmat a pályafenntartásban tevékenykedők is: Buskó And­rás, Bukovenszky János, Tol- mácsi József és Hornyák Lász­ló lett kiváló dolgozó. Másod­szor vehette át az arany foko­zatú törzsgárdajelvényt Majo­ros Mátyás és Bódi István. So­kan pénzjutalomban részesül­tek a péceli, a gödöllői és az aszódi pályamesteri szakasz dolgozói közül. Csiba József

Next

/
Thumbnails
Contents