Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

*■ >•••>. &v. III. ÉVFOLYAM, 133. SZÄM V 1976. JÚNIUS 6., VASÁRNAP Az utolsó fehér folt is eltűnik Épül a valkói óvoda „Együttműködési szerződés, amely egy részről létrejött Valkó nagyközségi közös ta­nács végrehajtó bizottsága, más részről a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Mezőgazda­sági Termelőszövetkezet között a Valkó községben épülő óvo­da támogatása, illetve férő­hely biztosítása tárgyában .. ■— olvasható a megállapodás, amelyet dr, Csighy Tiborné tanácselnök és Furulyás János téesz-elnök írt alá a napok­ban. Az iratban foglaltak sze­rint a nagyközségi tanács vál­lalja, hogy húsz esztendőn ké­présztől a téesz valkói üzem­egysége valamennyi dolgozó­jának gyermekét fölveszik az óvodába, a termelőszövetke­zet pedig ennek ellenében 500 ezer forint értékű munkára tett ígéretet. /Ugyanitt olvasható, hogy az óvoda építésére 1976 —1977-ben kerül sor, átadási határideje 1977. augusztus 20-a. A hiányzó egymillió Az elmúlt esztendőben többször írtunk arról, hogy já­rásunkban Valkó az egyetlen község, amelynek nincs óvo­dája, s a tanács vezetői ez idáig hiába törekedtek egy gyermekintézmény megvalósí­tására. Most, az V. ötéves terv elkészülte után örömmel fo­gadott a tanácselnök és a vb- titkár: a jövő héten lesz Val­kó százszemélyes óvodájának a kitűzése. — Milyen anyagi fedezetük Van az építkezéshez? — 1973 óta tartalékoljuk a pénzt az óvodára, egymillió­háromszázezer forintot sike­rült összegyűjtenünk. A me­gyei tanácstól az idén négy- százezer, jövőre pedig egymil­lió-százezer forintot kapunk. Saját bevételünk ebben az esztendőben 500 ezer forint lesz. Összesen tehát 3 millió 200 ezer forintunk van az óvo­dára. A tervezett költségvetés végösszege pedig 4 millió 200 ezer forint — mondta dr. Csi­ghy Tiborné. — Honnan teremtik elő a hiányzó egymilliót? — Félmilliót ad a termelő­szövetkezet, ez már biztos pénz. A többi megszerzésekor tár­sadalmi segítségre számítunk, s az eddigi jelentkezés alap­ján, úgy érzem, nem is alap­talanul. Mert például az er­dészet valkói üzemegységének szocialista brigádjai 80—100 társadalmi munkaórára vállal­koztak, az első nagyobb, ön­ként vállalt feladatuk a terü­let bekerítése lesz, s ehhez in­gyen adja az anyagot az erdé­szet. A gépgyártól összegsze­rű ajánlatot még nem kap­tunk, de megígérték, hogy se­gítenek. Sajnos, a Ganz Mű­szer Művek gödöllői Árammé­rő Gyárát és a Hazai Fésűsfo­nó kistarcsai gyárát hiába ke­restük meg — pedig jó néhá­ny an dolgoznak ott Valkóról —, azt a választ kaptuk, hogy ők Gödöllőt támogatják. Jó kapcsolatban vagyunk a Jász­berényi úti Épületkerámiaipari Vállalattal. Felajánlották, hogy az összes téglát rendelkezé­sünkre bocsátják, a burkoló­anyagot is, s ez utóbbit mél­tányos áron — folytatta a ta­nácselnök. Téglajegyek, kisiparosok — Minek köszönhető ez a jó kapcsolat a vállalattal? — Zsámbokon van egy kis telephelyük, ahol 30—40 asz- szony dolgozik (kevesebb, mint egy-egy környékbeli vagy budapesti gyárba bejáró dol­gozó), s a vezetők látják, hogy milyen gondjaink vannak. Most készül például a zsám- boki óvoda konyhája, s a ke­rámiaipar felajánlott 100 négy­zetméter mozaiklapot ingyen. Ezeket a zsámboki asszonyok ragasztják össze. Pedig ezzel a vállalattal nincs is írásos megállapodásunk. E vállalati és üzemi fel­ajánlások azonban még nem teszik ki az egymilliót. A kö­zös tanács a lakossághoz for­dult. 26 ezer .forint értékben bocsátottak ki téglajegyeket, melyek ellenértékének egy ré­sze már a tanács számlájára került. A termelőszövetkezet gumiüzemének szocialista bri­gádja az elmúlt esztendőben egy kommunista szombaton 16 ezer forintot termelt meg, hozzájárulásként az óvodához. A tanács vezetői elmondták, hogy nagyon lelkesek a köz­ségi kisiparosok. Az óvoda ösz- szes felmenő fala 208 köbmé­ter, eddig három kőműves: Pintér Sándor, Török Sándor és Juhász József jelentkezett társadalmi munkára, ők a fa­lak felét fogják felhúzni. Tervezés — társadalmi munkában A s/akipari munkákra is volt jelentkező: Gádor László kisiparos két hétre jelentke­zett, hogy majd szereli a villany- és vízvezetékeket. A fölajánlás értéke körülbelül 6 ezer forint. N. Szabó Mihály kisiparos a tetőcsatornázás fe­lére vállalkozott, munkája ér- | teke 4 ezer forint lesz. A kis­iparosok mellett szakmunká­sok is jelentkeztek társadalmi munkára. Balassa Imre vil­lanyszerelő nyolcnapi szak­munkát ígért, s mellette fele­sége lesz a segédmunkás. Pin­tér Sándor lakatos hat napra vállalkozott, Sziráki János ács pedig egy hétre. Huszonhatan segédmunkát ígértek: Dóczi János például 20 napot, Tóth Vilmos 15-öt, Pintér András tízet, sok asszony 5—S—10 napo­kat. Rövid szorzás után kiszá­moltuk, hogy a község lakói 160 nap segédmunkát vállaltak, s ha a helyi szokások szerinti napszámot nézzük, a 150 fo­rintot, a segédmunka értéke körülbelül 24 ezer forint. Nemrégiben jelentkezett a termelőszövetkezet valkói mű­helyének Dózsa szocialista bri­gádja, valamennyi lakatos- munkát elvállalták, 12 ezer fo­rint értékben. A vállalások még nem fejeződtek be: a na­pokban a tanács vezetői kis megbeszélésre hívták össze azokat a szülőket, akiknek gyermeke két esztendőn belül óvodáskorú lesz. A száz szü­lő közül negyvenötén jöttek el, s közülük harmincán ott helyben, azonnal társadalmi munkára is vállalkoztak. A többiek majd a családdal való tanácskozás után döntik el, mi­ben tudnak segíteni. Nagyszerű rekord A valkói nagyközségi közös tanács ez idáig különböző be­ruházásaira a termelőszövet­kezet építőbrigádját kérte fel kivitelezőnek. A szövetkezet­nek azonban magának is sok az építenivalója, így az óvodá­hoz nem kötöttek velük kivi­teli szerződést. A helyi kisipa­rosokból szerveznek házilagos brigádot, ők lesznek az épít­kezés gazdái. Júliusban kezdik el az óvoda alapozását; ehhez a termelőszövetkezet vonul fel (így törlesztik a vállalt 500 ezer forint egy részét), majd a na­gyobb gépi munkákat is ők végzik el. Munkával teli hónapok tel­nek majd el, míg megnyithat­ják a százszemélyes valkói óvodát. Akkor már bízvást el­mondhatjuk, hogy nem „fe­hér folt” Valkó járásunkban. Az intézmény szükségességét mutatja az a nagy társadalmi összefogás, amilyenre eddig nem volt a községben példa. Örszigethy Erzsébet Sárgarépából 530 mázsa Zöldségtermesztés az üllői rendszerben A túrái Galgamenti Rá­kóczi Termelőszövetkezet pél­daadó járásunkban arra, ho­gyan lehet a zöldségtermesz­tésben magas termésátlagokat elérni. Tavaly talán a legki­emelkedőbb teljesítményt a sárgarépa-termesztésben értek el, hektáronként 530 mázsát takarítottak be. A korszerű technológia kialakítása érde­kében ebben az esztendőben tagjai lettek az üllői gyökér­zöldség termesztési rendszer­nek. Magnéziumból klorofill Tápanyag levélen át A Péti Nitrogénműveknél a gyorsan ismertté és népszerű­vé vált levéltrágya, a Mikra- mid után a kutatók most újabb levél táplálék kikísérler tezéséhez kezdtek. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium megbízásából mag­néziummal és káliummal dúsí­tott mikroelem-koncentrátu- mokat állítanak elő. A mag­nézium egyébként egyre nép­szerűbb a mezőgazdászok kö­rében, mert nagymértékben segíti a levelekben a klorofill­képződést. Gödöllői művészek a képernyőn HETSZAZ MUNKÁS JELENTKEZETT Járásjáró, mozgó vetélkedő Nagy forgalom volt az utób­bi hetekben a járási-városi Juhász Gyula Könyvtárban. Városunk szocialista brigádjai böngésztek a könyvek között, s kértek tanácsot, felvilágosí­tást a könyvtárosoktól. Az el­múlt napokban különösen a járás nevezetességével foglal­kozó kiadványokat lapozgat­ták: gyakran volt kézben Bé­kés István kötete, amely a la­punkban is közzétett Pest me' gyei barangolások című soro­zat gyűjteményes kiadása; de sokszor kértek a brigádtagok a Pest megye művészeti emlé­kei című könyvet. A városi szocialista brigá­dok ugyanis az év elején kez­dődött kuturális verseny utol­só előtti fordulójára készültek, melyre június 6-án, vasárnap kerül sor. A művelődési ház munkatársai a járási hivatal művelődésügyi osztályával kö­zösen ezen a napon mozgóve' télkedőt szerveznek, a brigá­dók egy autóbuszkirándulás közben „jáirásismereflből" vizs­gáznak. A művelődési versenyre hétszáz fizilcai munkás jelent­kezett, a kirándulásra pedig csaknem kétszázan. A találko­zó helye a gödöllői autóbusz- végállomás : innen indulnak a Múzeumba, ahol az intézméfiy igazgatója mutatja be, ismer­teti a kiállításokat és a mú­zeum munkáját. Ezt követően a hevtzgyörki XIII. századi templomnál állnak majd meg, az utolsó állomás pedig a tú­rái kastélypark lesz. A brigádtagok ezen a kirán­duláson nemcsak vizsgáznak, hanem áj ismereteket is sze­rezhetnek, s ezeket haszonnal kamatoztathatják majd a be­fejező vetélkedőn, melyet egy hét múlva rendeznék meg az Agrártudományi Egyetem au­lájában. —őr— A tervek szerint a televízió júniusi művészeti magazinja Pest megyei képzőművészeket mutat be a képernyőn. Járá­sunkban D. Fehér Zsuzsa művészettörténész két művészt ke­resett fel otthonában: a Gödöllőn élő Remsey Jenő festő­művészt és Szekeres Erzsébetet, aki faliszőnyegeivel szerepel egyre több országos kiállításon és pályázaton. Felvételünk Remsey Jenő művész műtermében készült. Ifj. Fekete József felvétele Kisgépek — juhászatoknak Osztrák gyártmányú kis­gépekkel korszerűsítik a mun­kát a magyar juhászatokban. Az üzemekben a következő években igyekeznek fellendí­teni az állattenyésztésnek ezt az ágazatát; az épületek léte­sítésére, illetve korszerűsíté­sére 40 százalékos állami tá­mogatást vehetnek igénybe. Az állattartók számára kedvezően változott meg a gyapjú felvá­sárlási ára is. A juhtenyésztők azon túl, hogy fokozzák az ál­latok teljesítményét, a terme­lékenység növelésére új gépe­ket állítanak munkába. Új tag a Rába-családban Az új jármű — nagy telje­sítményű, speciális tűzoltóko­csi. A prototípus elkészült, és rövidesen a Leninvárosi Ole­fin Művekben lép szolgálatba. A tűzoltókocsi kialakításá­ban közreműködött az eszter­gomi Műszeripari Művek és az osztrák Rosenbauer cég is. Esztergomban a kocsi felépít­ményét gyártották, az osztrák cég pedig a tűzoltóberende­zést szállította. A futómű, a motor és az egész járóképes alváz Győrött készült. Falvak hajdani sorsa III. Mitől puszta a puszta? A tatárjárás után feudális pártharcok dúlták ezt a vidé­ket is. Domokos visegrádi vár­nagy 1283-ban a veszprémi püspök birtokait pusztította, köztük Szentendrét Is. Tamás váci püspök a Margitszigetre akart menekülni, de útközben meggyilkolták. A XIII. szá­zadban három tényező hatott a nagymérvű falupusztásodás irányába: a tatárjárás, a ko­rabeli földesúri majorsági gazdálkodás hanyatlása és a földesúri magánháborúk ál­landósulása. I vacs és Szentja- kab elpusztásodását mindhá­rom tényező együttes hatása okozhatta. Földesúri magánháborúk Az az átalakulás, amely a régi arisztokrácia bukását hozta országszerte és új csa­ládok felemelkedését az Ar- pád-ház kihalása után, Pest megyét kevéssé érintette, mi­nél az itteni birtokosok, a Rá­tátok, Ákosok, Csákok, Kom- poltiak Vencel király mellől Károly Róberthez állottak 1304—1307 között. Pest me­gye északi része Rátót-nem_ beli Domokos hatalmi terüle­téhez tartozott, aki jelentős szerepet töltött be az 1308-as országgyűlésen, amelyik elha­tározta Károly Róbert király- lyá koronázását. Csák Máté éppen ezért 1311-ben végig­dúlja és majdnem a pusztá­val teszi egyenlővé a Vác és a Tisza közé eső területet, „a király szolgáidnak birtokait és népeit. A XIV. század első negyed­évében a központi hatalom átmenetileg megerősödött. Az 1320-as években a királyi ha­talom már szinte az ország egész területét megtisztította a tartományurak ellenállásától. Ugyanakkor a királyi hatalom megszilárdulásával az osztály­elnyomást is biztosította, amennyiben visszaszorította a parasztság harcát, kiszorította a vármegyei szervezetben he­lyenként elért befolyását. Az­zal azonban, hogy Károly Ró­bert felszámolta az ország ter­melőerőit legnagyobb mérték­ben pusztító feudális belhábo- rúkat, magánháborúkat, meg­nyitotta az utat a termelőerők növekedése, a mezővárosi és városi fejlődés, az áruforga­lom viszonylagos zavartalan­sága, az egyszerű árutermelés rendjének kialakulása előtt. Obulus a romok között Az. 1332—1337-1 pápai ti- zedjegyzékekben a Vác és Gö­döllő közötti helységek — amelyek korábban már létez­tek, sőt oklevelesen is feltűn­tek — nagy része nem szere­pel, annak jeleként, hogy gyér lakossággal bírnak vagy éppen pusztán állnak, és emiatt meg­adóztatásuk a kgreszteshadjá- rat céljára nem lehetséges. Mogyoród sem szerepel — pe­dig joggal elvárhatnánk, hogy hozzájárul az ügyhöz —, újjá­éledése azonban csak az 1340- es évekre tehető. Szentjakab- falva — „villám sancti Jaco­bi” —, amelyet 1247-ben Sán­dor bán, szebeni és dobokai is­pán Ilsvazyg (Isaszeg), Bagata (Bag?), Meger (Káposztásme- gyer), Kerepes falvakkal együtt IV. László engedélyé­vel feleségére hagyományo­zott, 1362-ben már puszta és a váci püspök birtoka. Ivacs falu — a templomá­nak maradványai között talált pénz, Károly Róbert 1338-ban Budán vert ezüst obulusa alap­ján — még lakott volt ekkor. Amikor Ivacs először tűnik fel oklevélben, 1430-ban, már puszta. A XV. század első éveiben Szántói Lack Dávid, szlavón bán és testvére, Szántói Lack Jakab, aki 1403—1408-ig erdé­lyi vajda, egyezség szerint el­cserélték Pest megyei birto­kaikat Zsigmond királlyal — többek között — Bihar, Valkó stb. megyei birtokokra. A Pest megyei birtokok: Veresegy­ház a Sarfew (Sárfő) nevű pusztával; az 1430-as határjá­rásból megtudjuk, hogy a ne­vezett puszta a veresegy­házi és a zsidói határt képe­ző, ugyancsak Sárfőnek neve­zett patak mellett volt. Ehhez a birtokhoz tartozott még Ik- lad, Karancz (Garancs), Za- badthelky (Szabadtelek) és Gardon (Gárdony). Szabadte- leknek neve mutatja, hogy már régen megüresedett hely­ről van szó. Gárdony pedig hegy, az 1430-as határjárásból kiderül, hogy Szada, Szentja- kab-puszta és Gödöllő hármas- hátárán állott. A felsorolt puszták jól mu­tatják a pusztásodási folya­mat méreteit a vidéken a XIV —XV. sz. fordulóján. Erre az időre a megye bal parti tele­pülései közül mintegy száz helység néptelenedett el, aminek csak kisebbik oka volt az apró falvak összetelepülése a megelőző századokban. A pusztásodás indítékait legfő­képpen a háborús dúlásokban, a feudális magánháborúk pusz­tításaiban és a pestisjárvá­nyokban jelölhetjük meg. Nem lehetett aralni Már tárgyaltuk az 1241-es tatárjárás eseményeit a kör­nyéken, de az utána követke­ző elmenekülésről és éhínség­ről még nem volt szó. A már tavasszal a Dunáig előrehatoló tatár seregek lehetetlenné tet­ték az aratást a Dunától ke­letre. Országszerte elmaradt a vetés 1242-ben, mert a Dunán­túl elfoglalása után csak a nyár végén vonultak ki a ta­tárok az országból. Az első. az 1243-as termés nagy ré­szét pedig sáskajárás pusztí­totta el. A Duna pesti és vác: oldalán — többek között — a megmaradtak nem tértek visz- sza feldúlt falvaikba közvetle­nül a tatárok kivonulása után hanem a folyó mentén halá­szattal és vadászattal igyekez­tek az éhinséges időt átvészel­ni. Sokan a riasztó hírek miatt, tartva egy újabb táma­dástól, a Dunántúlra költöz­tek.­A Rátótok és Csák Máté feudális magánháborúja az 1310-es években véget ért a környéken. A békésebb kor­ban ismét gyarapodni kezdő la kosságot 1348—49-ben pestis- járvány sújtotta. Másrészt a XIV. század végére már ki­bontakozófélben volt a job­bágy-paraszti osztályharc egyik új formája is: az elván­dorlás, az elmenekülés a feu­dális terhek elől, a születő mezővárosok védelme alá. Mindezek a folyamatok külön­böző mértékben ugyan, de együttesen a falupusztásodás irányába hatottak. Horváth Lajos (Vége) 1 1 ▲

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents