Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

1976. JÜNIUS 4., PÉNTEK Primőr a Duna Tsz-ből A csepeli Duna Termelőszövetkezet kétszáz hektáron ter­meszt primőrárut. A növényházban hetente nyolcvanezer darab hegyes, erős paprikát szednek, a karalábéból naponta 120—150 ezer darabot szállítanak a Zöldért Vállalatnak, a MÉK-nek és saját zöldségüzleteikbe. Osztályozás után cso­magolják a csípős, hegyes paprikát. Az ellátás javításáért A Dunakanyar ÁFÉSZ tervei Elkészültek a Dunakanyar ÁFÉSZ idegenforgalommal kapcsolatos tervei. Hogyan elé­gítik ki a nyári hónapokban megnövekvő igényeket? Erről adott tájékoztatást Várhegyi Sándor einöhelyettes. Különösen két üdülő- és ld- rándulóközpontban keletkezett idényjellegű feszültség: Kis­orosziban és Surányban. Az előbbi a szigetcsúcs egyre lá- togatottabh nyaralótelepe 1200 üdülóparceltáyal. A 800 embert számláló helyi íákoSság 4 ezer­re duzzad a nyári hónapokban, az üzlethálózat azonban csak a helybeliek áruellátását ké­pes lebonyolítani egyetlen ve­gyesboltjával, és azzal az ital­bolttal, amely csupán egytál­étel főzésére van berendezked-' ve. A felmérés eredménye: az ellátás zavartalanságát csak olyan vendéglátókombinát old­hatja meg, amely önkiszolgáló étteremmel is rendelkezik, to­vábbá egy legalább 600 négy­zetméter alapterületű ABC kisáruházra is szükség van a községben. Ezek a létesítmé­nyek a holtidényben természe­tesen csökkentett kapacitással üzemelnek majd. Surányban főképpen a nya­ralók étkeztetése okoz gondot. A jelenlegi korszerűtlen csár­da már nem tud megbirkózni ezzel a feladattal, öreg falai megérettek a lebontásra. He­lyén „Endétt" elemekből • ki­várt a szövetkezet olyan önki­szolgáló éttermet éltesíteni, amely egyszerre 160 vendég ét­keztetésére alkalmás. Holt­idényben a közelmúltban át­alakított presszó elégíti majd ki a kis lélekszámú helybeli lakosság ilyen jellegű igényéit. Ezek a beruházások megha­ladják az ÁFÉSZ pénzügyi eszközeit, ezért pályázati for­mában terjesztették be kimun­kált terveiket az illetékes szerveknek. Felavatták a Heve kishajót Tegnap délután rövid ün­nepség keretében avatta föl Ráckvén a Keve névre keresz­telt kishajót Császár Ferenc, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese. A húsz személy szállítására alkalmas, tíz méter hosszú. 500 köbcentiméteres, 30 lóerős motorral fölszerelt vízi jármű­vet a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat horánvi hajójavító üzemében a KPM műszaki-fejlesztési hozzájá­rulásával építették, kísérleti jelleggel. Az üzemnek ez az első ilyen típusú motoros ha­jója. A PKJV-nek a Duna Szob- tól Adonyig, illetve a Sorok­sári Dunaágban Dömsödig az egyéb szállítóeszközök mellett most már 28 motoros kishajó­ja van. A tegnap avatott Keve a hivatalos engedély kiadása után naponta 5 és 21 óra kö­zött menetrend szerint fél­óránként közlekedik majd. így Ráckeve és Kerekzátony ösz- szeköttetése nemcsak az uta­sok részére válik kényelme­sebbé és gyorsabbá. Könnyebb lesz a PKJV dolgozóinak mun­kája is, akik eddig kézi hajtá­sú ladikon szállították az át­kelőket. Például: kisüzem Hol hasznos az üzemi demokrácia? Budaörsi tapasztalatok Vannak bizonyos alkalmak, melyeken a vendégnek — mégha nem is hívatlan — nem nagyon örülnek — sza­badkozom, mikor a közel­múltban egyik ismerősöm ma­gukhoz invitált. Aki azt gon­dolja, hogy valamiféle csalá­di esemény elől próbáltam ki­térni, téved. Nagy Ferenc, a Budapest vidéki Postaigazga­tóság (BUVIG) javító-szerelő üzemének megbízott vezetője arra kívánt rávenni, hogy ve­gyek részt az üzem budaörsi központjában egy munka- megbeszélésükön. Egy korábbi beszélgetésünk szolgáltatta a meghívás indí­tékát. Álékor az üzemi de­mokrácia kérdéseiről, gyakor­lati megvalósításának mód­szereiről, lehetőségeiről cse­réltük ki véleményünket. A vita hevében azt találtam mondani, hogy szerintem nap­jainkban főleg a jól szerve­Nem megy máról holnapra Tápióbicskén tervszerűen felszámolják a parlagföldeket Megvolt a tavaszi határjá­rás Tápióbicskén is és kiderült, hogy zártkertiben, szántóföldön jelenleg 351 hektárnyi terület megműveletlen, egy hektárral kevesebb, mint tavaly. Három éve azonban 409 hektár fölött volt a parlagon maradt föld, azóta azonban a helyi tsz erdő- telepítéssel vagy másként csökkentette a művelés nélkül hagyott területet és néhány földdarabka gazdája szintén munkába fogott. Még így is ezen a tavaszon Tápióbicslke maradt a nagykátai járás és az egész megye községei kö­zött első a parlaglistán. A já­rás 14 többi községében alig 150 hektár a megműveletlen főid. De ennek-a-községnek a határában, sem lesz sokáig olyan sok, komoly kezdemé­nyezések indultak meg a par­lagföldek eltüntetésére. A község keleti odalán sok tápiószentmártoni gazdának volt kisebb földdarabja, ami, miután szövetkezetbe léptek, most az Aranyszarvas Tsz-é. Ezek az apró parcellák azon­ban nem egy tagban feksze­nek, közéjük ékelődik sok egyéni tulajdonban levő, de 1 LITERES PALACKOKBAN IS műveletlen földdarab, továbbá állami tulajdon, többnyire nadrágszíj parcella, amikkel a tápióbicskei Április 4. Tsz ren­delkezik. Ezekről azonban most lemondott az Arany- szarvas Tsz javára cs ez­által nagyjában összefüggő 127 hektárt kitevő terület alakult ki. A Aranyszarvas Tsz a maga részéről vállalta, hogy ezen a vele szomszédos község hatá­rában elterülő földön erdőt te­lepít. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy a telepítés elő­készületébe még ebben az év- ' ben belefog. Kiszántja a mál­nait sem érő öreg szőlőtőkéket, a burjánzó gazt, elegyengeti másutt is a földet és jövő ta­vasszal, amennyit csak tud be is ültet fával. A község nyugati részét az Április 4. Tsz és a tanács ve­zetői még a határszemle előtt bejárták, hogy megállapítsák, miképpen lehetne táblás gaz­dálkodást kialakítani. Van ezen a részen földje a tsz-nek is, de csak kis darabok, s kö­zéjük ékelődnek magántulaj­donba levő, részben megmű­velt. részben parlagon heverő apró parcellák. A magántulajdonban levő megműveletlen földek ál­lami tulajdonba vételének nincs akadálya, sőt jog­szabály írja elő. Két esztendeje és tavaly a községi tanács ezeknek a föld­daraboknak a tulajdonosait, de a határban levő többi parlag tulajdonosát is összesen fél­ezernél több írást szétküldve felszólította, hogy földjüket ha­ladéktalanul műveljék meg. Az egész határban tucatnyian tettek csak eleget a felszólí­tásnak. A makacs tulajdono­sok most már újabb írást nem kaDnak. Mindent összevéve ezen a részen két ötven-ötven hektá­ros tábla alakítható ki, tehát megteremthető a nagyüzemi gazdálkodás lehetősége. Aka­dályozzák a munkát azonban a szanaszét közbeiktatódott megművelt kis'parcellák. Ezek tulajdonosainak a tsz csere1 ingatlant ajánl fel, amennyi­ben azonban nem fogadják el erélyesebb hatósági intézke­désre, esetleg kisajátításra lesz szükség. Mindenesetre a jövő gazdasági évben ezen a részen is a föld jó része már nem marad par­lagon. »Akkor is lesz azonban még száz hektárnál többet kitevő megműveletlen föld a határ­ban. Ennek eltüntetése a kö­vetkező esztendők feladata lesz, mert akár erdősítéssel, akár szántóföldi műveléssel hasznosítják, komoly költség nélkül a munka meg nem kezdhető. Egyszerre pedig az összes parlagföld megművelé­sére nem biztosíthat anyagi fedezetet a termelőszövetke­zet. Sz. E. zett nagy-üzemekben, gyáraik­ban teremtődnek lehetőségei a demokratikus fórumok kiala­kításának, s ebben a közeg­ben nyeri el Igazi lehetőségét az üzemi demokrácia. Alaptalan aggodalom — Mindenhol, a legkisebb üzemben is csak a dolgozók aktív együttműködésével lehet eredményt elérni — tiltako­zott Nagy Ferenc. Állításom cáfolataként saját üzemét hozt^^iéldának, ahol rend­szeresen, havonta tartanak munkamegbeszélést, melyen az elmúlt időszak eredmé­nyeit és a legfontosabb tenni­valókat tárgyalják meg. — A résztvevők annyira megszokták a tájékoztatásnak és a véleménynyilvánítási le­hetőségnek ezt a formáját, hogy ha egyszer valamilyen okból elmarad, már szóvá te­szik — mesélte. És hozzátet­te: — Mindannyiunknak, ve­zetőknek, munkatársaknak jobb, ha itt, a Thegbeszélésen hangoznak el az ellenvélemé­nyek, mintha a munka köz­ben lenne fönnakadás. De ezt a légkört személyesen kell megismerni! Ezt követően egyeztünk meg abban, hogy adott alkalom­mal részt veszek egy ilyen, ki­bővített munkamegbeszélé­sükön. Mégis, mikor kézzel­fogható közelségbe került a meghívás, két aggályom is tá­madt: ha előro értesülnek az újságíró látogatásáról, nem lesz-e" túlkozmetikázott a ta­nácskozás? Ha pedig váratla­nul csöppen a megbeszélésre az idegen, jelenléte nem for­rasztja-e a résztvevők torká­ra a szót? Az üzem vezetője azonban megnyugtatott: min­den alkalommal fontos témák szerepelnek a napirenden. Ha bárkit feszélyezne a jelenlé­tem, az első percek után bi­zonyosan a téma köti majd le a figyelmét. így hát elfo­gadtam a meghívást. S való­ban az aggodalmam alapta­lannak bizonyult. Az első meglepetést a részt­vevők száma' okozta. A ta­nácskozáson az üzemvezető, a művezetők, a csoportvezető!?, a három szocialista brigád ve­zetője, a szakszervezet és a KISZ képviselője, összesen tizennégyen voltak jelen. Ez a létszám különösen akkor meg­lepő, ha tudjuk, hogy az üzemnek alig ötven dolgozó­ja van. Az első pillanatban túlzottnak tűnő arány magya­rázata, hogy a kis üzem hat, egymástól meglehetősen el­különülő tevékenységet végző csoportok munkáját csak így lehet összehangolni. — Egyik területen dolgozók sem zárkózhatnak el a töb­biek gondjai elől — mondja az üzemvezető. — És nemcsak azért, mert bizonyos átfedések is adódnak. Az üzem elé tű­zött célokat is csak akkor tud­juk^ elérni, ha minden mun­katársunk ismeri a különböző területek feladatait. Az értekezlet résztvevői elő­ször is a következő időszak terveivel ismerkedtek meg. A BUVIG az idén körülbelül 4 millió forint többletbevételt szeretne elérni. Az üzem el­sősorban ipari tevékenységé­nek növelésével, az alközpon­ti berendezések gyorsabb fel­szerelésével, átadásával és a vonalak minél előbbi üzem­be helyezésével járulhat hoz­zá e terv sikeréhez. Sopánkodás helyeit Az ún. betárcsázó áramkö­rök, vagyis a hatjegyű szám­mal közvetlenül fővárosi köz­ponthoz csatlakozó állomások kiépítéséhez az átviteltechni­kai és az alközpontszerelő csoport összehangoló munká­jára van szükség. Bár e fel­adatok csaknem 80 százalé­kát elvégezték már, a tanács­kozáson mindkét egység kép­viselői pontosan egyeztethet­ték a még megoldandó rész­leteket is. A pontos koordiná­ció nyomán a he’yi központok terhelése nélkül létesíthet már kapcsolatot a külvilággal a szentendrei ÉTI, a pilisvö- rösvári ércbánya és az Épü­letszobrászati Vállalat, éshar marosan a Fóti Gyermekváros meg a Papíripari Vállalat is. így a többi előfizetőt is gyor­sabban kapcsolhatják majd, hiszen csökken a helyi vona­lak terhelése. Az üzemre különösen nagy terhet rónak a ^következő hó­napokban a 81-es. közút fel­újításával, szélesítésével kap­csolatos feladatok. Budaörs— Páty—Z sómból: vonalon 15 kilométer hosszan meg kell szüntetni az utat kísérő lég­vezetéket, s a kapcsolat új megteremtését kell kidolgoz­niuk. Bár a munka oroszlán­része az alközpontfelújító cso­portra vár, a megvalósításhoz tervezett 5600 munkaórából jelentős hányad jut a lakato­sokra, az alkatrészgyártókra, a kábelesekre és a szerelőkre is. Az átviteltechnikái utakat elő kell készíteni, új berende­zéseket kell üzembe állítani é> néhány főközpont is átala­kításra szorul. Itt néhány percre vita sza­kította meg a feladategyezte­tést. Az üzemvezető az első negyedévben meglehetősen gyorsan növekvő túlórák el­len emelt szót, s az igények előzetes bejelentését kérte. A vélemények megoszlottak: teljesíthető-e a küiszolgálati, váratlan meglepetéseket is tartogató munkák során ez a feltétel? Végül is kompro­misszum született, mely sze­rint kivételes esetekben utó­lagos jelentést is elfogadnak. A jelenlevők között azonban megegyezés jött létre. Ennek értelmében jobban ügyelnek arra, hogy a túlórákat valós feladatok megoldására hasz­nálják föl, és senki ne tekint­se külön juttatásnál?, kereseti forrásnak. A továbbiakból kitűnt, hogy g budaörsi üzem is munka­erőgondokkal küszködik. Helyt zetüket nehezíti, hogy sajátos feladataikhoz általában jjpl képzett, s a részterületeken is jártas műszerészekre, vil­lanyszerelőkre lenne szüksé­gül?. Hiány van azonban la­katosokból és a zsinórokat szerelő női betanított munká­sokból is. Kis létszámú cso­portokról lévén szó, egy-két ember betegsége, szabadsága már nehezíti a munkát. A gondok közös megbeszélése azonban lehetőséget ad arra, hogy a céltalan sopánkodás helyet segítséget ajánljanak és nyújtsanak egymásnak a különböző közösségek. Bon- dor András brigádvezető, az átviteltechnikai csoport tech­nikusokból álló Telstar bri­gádja nevében ez alkalom­mal ajánlotta föl, hogy az al­katrészszerelő és a felújító csoportnak három napon ke­resztül segítséget adnak vas- szerkezeti és lakatosmunkák elvégzésével. Kormos László, a Ho Si Minh brigád vezetője két új dolgozó gyors betaní­tását vállalta a közösség ne­vében. Egyre szélesedő igény Ezt követően számos kér­dés került még napirendre. Hogyan lehet eleget tenni a szigorú érintésvédelmi köve­telményeknek, a gyakran kor­szerűtlen környezetben elhe­lyezett központoknál? Ki mi­lyen felelősséggel tartozik az anyagok, alkatrészek meg­óvásáért a telep átalakítása miatt nem éppen tökéletes raktározási lehetőségek köze­pette? Sorolhatnám még a sok esetben heves vitákra ösztön­ző témákat. De úgy érzem, nem ez a lényeg, hanem a ta­nulság, melynek alapján pon- tosítanom kell korábbi tóje­lentésemet. E kisüzem terme­lési tanácskozásának ellenté­tektől nem mentes, de mégis­csak alkotó hangulata azt bi­zonyította, hogy az üzemi de­mokrácia egyre szélesedő igénnyé válik. Az üzem mé­reteitől függetlenül pótolha­tatlan eszköze a munkahelyi közösségek összehangolt mun­kájának, és nélkülözhetetlen alapja a közös eredmények el­érésének. Lakatos Tamás í t

Next

/
Thumbnails
Contents