Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

1976. JÚNIUS 30., SZERDA iMritm Tanácskozik az európai kommunista és munkáspártok értekezlete A magyar delegáció a berlini Konferencián. Közös program - közös cselekvés sokat kiabálnak a demokrá­ciáról és szabadságról, a való­ságban az egyiket és a mási­kat is csak olyan mértékben készek eltűrni, amennyiben ez nem érinti teljhatalmukat. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy itt, ezen az értekezleten, kollek­tíván kinyilvánítsuk: párt­jaink készek hozzájárulni a közösen kitűzött célok eléré­séért foLyó harchoz. Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről érdemes külön szólni. A for­radalmi tapasztalat általáno­sításában történő erőfeszíté­sek egyesítéséről van szó a Marx, Engels, Lenin által lét­rehozott tudományos kommu­nizmus elméletének tovább­fejlesztéséről. A forradalmi elmélet fejlesztésében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista mozgalom által felhalmozott tapasztalat valóban óriási. Ez vonatkozik a szocializmus leg­különbözőbb feltételek között történő építésének tapasztala­tára is, amely mind közös törvényszerűségeit,, mind a konkrét formáik solcrétűségét démbnstfdljá. Vonatkozik továbbá a töme­gek létérdekeinek védelmé­ben, a forradalmi erők össze­fogásában, a különböző fej­lettségi színvonalú országok szocializmusért folyó harcá­ban szerzett tapasztalatokra is. Mindez a tapasztalat elem­zést, általánosítást követel, annál is inkább, mivel min­den egyes testvérpárt tapasz­talatában a nemzeti sajátossá­gokkal összefüggő megismé­telhetetlen specifikum mel­lett változatlanul jelen van­nak azok a közös vonások is, amelyek egész mozgalmunk érdeklődésére számot tarta­nak. Maga az élet is állan­dóan hoz valami újat az egyes országokban és világméretek­ben lejátszódó objektív társa­dalmi-politikai és gazdasági folyamatok fejlődése, a közös céljaink eléréséért folyó harc terén. Amikor nagy figyelmet szentelünk a kommunista csa­ládban élő elvtársaink alkotó tevékenységének, mi abból in-, dulunk ki, hogy az egyik vagy másik tétel . helyességének vagy ellenkezőleg, hibás vol­tának kritériuma csakis a gyakorlati tapasztalat lehet. Addig azonban, míg a gya­korlat kimondja végső ítéletét, lehetséges és szükséges is ezeknek a tételeknek felül­vizsgálata elvtársi vitában, a nézőpontnak és az egyes pár­tok tapasztalatainak széles körű egybevetése útján. Nyil­vánvaló, hogy ez nyereséget jelent mind az elméletnek, mind a gyakorlatnak, és hasz­nos egész közös ügyünknek. Ügy vélem, hasznosak len­nének az időről időre össze­hívandó sokoldalú találkozók is, amelyek a kölcsönös tájé­koztatást és véleménycserét szolgálják egyik-másik idősze­rű politikai kérdésben. :ása nélkülözhetetlen az európai béke és biztonság szavatolásához. Ahhoz azon­ban, hogy ezt a célt elérjük, s ahhoz, hogy a feszültség eny­hülése visszafordíthatatlanná, a béke pedig valóban meg- bonthatatlanná váljon, nem­csak a kormányok erőfeszíté­sed, hanem a néptömegek ak­ciói is szükségesek. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szé­les tömegek világosan meg­értsék: alapvető érdekeik azt követelik, hogy aktívan tá­mogassák a béke, a biztonság és együttműködés megszilár­dítását célzó kezdeményezé­seket és lépéseket. Vélemé­nyünk szerint ma ez egyik legfontosabb feladata a kom­munistáknak. az egyes test­vérpártoknak és valameny- nyiüknek közösen. Ügy vél­jük, elvtársak, hogy értekez­letünk jelentős szerepet játsz­hat és kell, hogy játsszék eb­ben a nemes ügyben. Itt, az európai kommunis­ta pártok találkozóján, termé­szetesen elsősorban az eu­rópai helyzetről esik szó. Ezzel együtt dokumentumunk tervezetében nagy teret szen­telünk a békéért és a tár­sadalmi haladásért földré­szünkön folyó harc és a bé­kéért és társadalmi haladá­sért bolygónk más részén folyó harc kölcsönös össze­függésének. És ez törvény- szerű. A szocializmus, amint tanításunk alkotói előre lát­ták, az emberiség tovább­haladásának objektív feltéte­lévé és parancsoló szük­ségletévé vált. Mi az egész föld békéjé­ért és biztonságáért harco­lunk. Erről a szószékről for­ró üdvözletünket küldjük a nemzeti és felszabadító moz­galom valamennyi résztve­vőjének, ismételten válto­zatlan támogatásunkról biz­tosítjuk az országaik sza­badságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásáért folytatott igazságos harcu­kat. Az ázsiai, afrikai és latin- amerikai népeknek a béke és a haladás ügyéhez történő hozzájárulása vitathatatlanul egyre növekszik. A szocializ­mus már mély gyökereket eresztett sok olyan országban, amelyek lerázták az imperia­lizmus gyarmati igáját, a sza­bad, független fejlődés út­jára léptek. A nemzetközi életben jelentős szerepet ját­szik az el nem kötelezettsé­gi mozgalom. Á dokumentum a marxizmus-leninizmus elvein alapul A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsok­szorozza mindegyikük erejéj, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrásai­kat hatalmas lehetőségekkel egészíti ki. A pártok, az ál­lami szerveit, a vállalatok és tudományos intézmények kol­lektívái, a társadalmi szerve­zetek, az állampolgárok milliói és milliói közötti mély, szer­ves és szakadatlanul növek­vő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről be­szélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek való­di testvéri szövetségéről. En­nek szilárd alapja, öszekap- csoló ereje a marxista—leni- nista pártok harci közössége. Óriási szerepe van a szocia­lista és a kapitalista országok kommunistái együttműködé­sének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részé­ből sok testvérpárt képviselői együttesen kidolgozták az európai békéért és biztonsá­gért folyó harc programját. Most mindenki láthtja, hogy eat a programot alapjában vé­ve megvalósítottuk. Mi, szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista or­szágok kommunistái, mély el­ismeréssel adózunk a tőke or­szágaiban élő elvtársainknak, akik szolidárisak voltak velünk mind történelmünk nehéz pil­lanataiban, mind a megszo­kott béltés munka napjaiban. A magunk részéről mi mindig kinyilvánítjuk szolidaritásun­kat azzal a harccal, amelyet osztálytestvéreink folytatnak a kapitalizmus táborában, arra, törekszünk, hogy erkölcsi és politikai támogatást nyújtsunk számukra. A nyugat-európai országok kommunistának aktív tevé­kenysége, állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a mun­kásosztály és a monopóliumok hatalma ellen küzdeni képes vadamennyi erő összefogásáért, a ténylegesen demokratikus rendszerek létrehozásáért, a szocializmusra való átmenet előfeltételeinek megteremté­séért folytatott harcukban ta­núsítanak, meghozza gyümöl­cseit. Éppen a széles néptö­megek létérdekeiért folytatott következetes és lankadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erővé az olasz és a francia, a finn és a portugál kommunista párt, valamint Dánia, az NSZK és más kapi­talista országok kommunista pártjai. Ennek egyik meggyő­ző bizonyítéka volt az a kima­gasló siker, amelyet az Olasz Kommunista Párt ért el a kö­zelmúltban megtartott parla­menti választásokon, az a si­ker, amelynek mindnyájan örülünk, és amelyhez gratu­lálunk olasz elvtársainknak. Különösen fontos az, hogy az imperializmus reakciós kö­rei ellen folytatott harcban a széles demokratikus áram­latokkal összefogva — bele­értve a szociáldemokratákat és keresztényeket — a kommu­nisták forradalmárok marad­nak, s a kapitalista társada­lom szocialista rendszerrel va­ló felváltásának meggyőződé- ses hívei maradnak, egész te­vékenységüket e történelmi feladat megoldásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak a munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik’ lés akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akik­nek érdekeit kifejezi és védel­mezi. De éppen ez teremti meg a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is. A konferenciának általunk egyeztetett dokumentumában a kommunisták kinyilvánít­ják készségüket, hogy hozzá­járulna k a világ új, igaz­ságos gazdasági rendjének kialakításához. A fejlett ál­lamoknak a volt gyarmati és függő országokkal való egyenrangú politikai és gaz­dasági kapcsolataiért és együttműködéséért — ami­lyen kapcsolatok már régen kialakultak ez utóbbiak és a szocialista államok között — folyó harc fontos részét jelenti pártjaink közös in­ternacionalista kötelezettse- gének. Elvtársak! Minden egyes résztvevő nézeteinek tiszteletben tartá­sa, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapasztala­tainak átfogó egybevetése, a partnerek érdekei iránt meg- nyilvánvaló baráti figyelmesség lehetővé tette valamennyiünk számára, hogy közös érté­kelésre és következtetésekre jussunk számos olyan idő­szerű kérdésben, amelyek­nek ma óriási jelentőségük van Európa és az egész vi­lág számára. Olyan fontos dokumentumot tudtunk ki­dolgozni ezekben a kérdések­ben, amely a marxizmus— leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentumot úgy tekinti, mint amely pár­tunkat arra kötelezi, hogy energikusan és állhatatosan harcoljon az európai kom­munisták által kollektíván kitűzött célok eléréséért. Meg vagyunk győződve ar­ról is, hogy az európai kom­munisták egységének zászla­ját magasra emelő értekezle­tünk eredményei hozzá fog­nak járulni erőfeszítéseink egyesítéséhez, a dolgozók lét­érdekeiért, a demokráciáért és a szocializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásához. Elvtársak, köszönöm a fi­gyelmüket NICOLAE CEAUSESCU: Minden erőt mozgósítani kell a helsinki dokumentumok valóra váltására „A Román Kommunista Párt delegációja attól az óhaj-1 tói indíttatva vesz részt az európai kommunista és mun­káspártok értekezletén, hogy ennek a tanácskozásnak a munkája sikerrel záruljon, hozzájáruljon pártjaink szoli­daritásának és együttműködé­sének erősítéséhez, a. munkás- osztálynak és a széles néptö­megeknek a társadalmi hala­dásért, a biztonságért és a bé­kéért való fokozott harcához az európai kontinensen és szerte a világon” — jelentette ki felszólalásában Nicolae Ceausescu, a Román KP fótit, kára. Él a proletár internacionalizmus Igaz, néha hallani ilyen kér­déseket: továbbra is időszerű-e a proletár internacionalizmus, nem évült-e el? Egyesek pe­dig ilyen aggályokat hangoz­tatnak: vajon a kommunistá­kat egyesítő internacionalista kapcsolatok erősítésére szóló felhívások nem jelentenek-e egy valamiféle szervezett köz­pont felélesztésére irányuló törekvéseket? Ezek meglehetőeen különös aggályok. Amennyire ismere­tes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár internacionalizmust illeti, vagyis a munkásosztály­nak, valamennyi ország kom­munistáinak a közös célokért folyó harcban való szolidari­tását, a nemzeti felszabadulá­sért és társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolidaritásukat, a testvérpár­toknak az egyenjogúság min­den egyes párt függetlensége szigorú betartásával megvaló­suló önkéntes együttműködé­sét —, mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több mint száz éve a kommu­nisták, korunkban is teljes mértékben megőrzi egész óriá­si jelentőségét. Ez a szolidari­tás a kommunista pártok és általában a munkásmozgalom hatalmas és kipróbált fegyve­re volt és marad. Egyébként közcs osztályel- lenségürik, a nemzetközi bur­zsoázia, nem kevés példáját EDWARD GIEREK: A Román KP főtitkára az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet eredmé­nyével foglalkozva kijelentet­te: „Nyíltan meg kell monda­ni, hogy. azok a remények, amelyeket a népek a helsinki­ben aláírt dokumentumokhoz fűztek, mindmáig nem telje­sültek. Az a véleményünk, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ok­mányai egységes egészet alkot­nak, s hogy minden erőt moz­gósítani kell azok maradékta­lan és teljes megvalósításá­ra”. Európában két katonai tömb áll egymással szemben. Véle­ményünk szerint addig nem lehet beszélni az európai biz­tonság létrejöttéről, míg nem tesznek határozott lépéseket a leszerelés, elsősorban a nukleá­ris leszerelés irányában — mondotta. Nicolae Ceausescu szólt az internacionalizmusról, a pár­tok közötti kapcsolatok fejlesz­téséről, majd kijelentette, hogy a Román Kommunista Párt a jövőben is teljesíti kö­telességét, mint a nemzet­közi és kommunista munkás- mozgalom aktív része, a jövő­ben is munkálkodni fog az együttműködés és a szolidari­tás erősítésén Európa és az egész világ összes kommunis­ta és munkáspártja között. Az utolsó évtizedek nagy európai fordulatainak fő hajtóereje a szocializmus nyújtja akciói nemzetközi egyeztetésének a forradalmi erők elleni harcban. Ott, ahol a kizsákmányoló rend­szert veszély fenyegeti, ott, ahol a harc során felülkere­kednek a nemzeti és társadal­mi felszabadulás erői; a de­mokratikus erők, az imperia­lizmus szó szerint lázas kí­sérleteket tesz ellentámadásai egybelmngolására. Napjaink­ban ennek számtalan példáját láthatjuk Európáiban, Afriká­ban és más helyeiken egyaránt. Most, amikor egyes nyugat- európai országokban kirajzo­lódott a kommunisták kor­mányban való részvételének perspektívája, a reakciós kö­rök, különösen a NATO tábo­rában, a leplezetlen nyomás, az ilyen országok belügyeibe való beavatkozás kampányát Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pártja nevében mély elégedettségének adott kifeje­zést, hogy egybehívták ezt a konferenciát, és hogy talál­koztak egymással az európai testvéri kommunista és mun­káspártok legmagasabb szintű képviselői. Annál is inkább, mivel az erre vonatkozó kez­deményezés a Lengyel Egye­sült Munkáspárttól és az Olasz Kommunista Párttól in­dult ki — mondotta Gierek, majd az értekezlet dokumen­tumáról szólva kijelentette: „Sok millió kommunista ne­vében, akiket mi itt képvise­lünk, e dokumentumban olyan programot terjesztünk elő, amely megfelel Európa jelen és jövőbeli igényeinek és kö­vetelményeinek”. Gierek hangoztatta, hogy az utóbbi évtizedben mélyreható társadalmi, gazdasági és poli­tikád fordulatok mentek végbe Európa helyzetében és életé­ben. Ezeknek a nagy európai fordulatoknak fő hajtóereje a szocializmus. Ez az új szocia­indították meg. És figyeljék meg elvtársaik, hogy mi ellen szállnak hadba: az általános választások eredményei ellen. Íme, kiderül, hogy az impe­rialista politikusok, akik oly A néptömegek akiivil Elvtársak! A kommunisták nem zár­kóznak be mozgalmukba. Mindig készek arra, hogy erő­feszítéseiket egyesítsék szóké­val, akiknek drága a béke és a népek érdekeinek ügye. Az európai értekezlet záródoku­mentuma jó alapot teremtett A lengyel és a portugál pártküldöttség a tanácskozáson: balról az első Edward Gierek, a negyedik Alvaro Cunlial. lista társadalmi rendszer tette lehetővé Lengyelország gyors fejlődését is. Lengyelország agrár-ipari országból ipari- agrár országgá változott. A LEMP KB első titkára ezután rámutatott, hogy mint minden más országnak, Len­gyelországnak is vannak le­győzendő nehézségei, például legutóbb a kapitalista világ recessziójából és inflációjából fakadó, azzal összefüggő ne­hézségeken kellett úrrá len­ni. De Lengyelországban en­nek ellenére következetesen akarnak tovább haladni a tár­sadalom életszínvonala állan­dó emelésének útján. Edward Gierek elmondotta: Lengyelországnak a többi ál­lamhoz fűződő kapcsolatait az határozza meg, hogy a más társadalmi berendezkedésű országokkal a békés együttélés szellemében építi ki kapcsola­tait, mivel ez' történelmi szük­ségszerűség. Lengyelország azonban sohasem feledkezik meg róla, hogy a béke védel­mének is a proletár interna­cionalizmushoz való hűség a legfőbb biztosítéka. Edward Gierek végül is kö- , szönetét fejezte ki a Német Szocialista Egységpártnak a konferencia méltó megrende­zéséért és példás előkészíté­séért. i

Next

/
Thumbnails
Contents