Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

4

A PEST MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE

A PEST MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE

5

Után falura kerültek, folytatják-e a megkezdett pezsgő közművelődési munkát. Kapnak-e olyan feladatokat, megbízatásokat, amelyek aktív közreműködésüket biztosítják a kulturális, politikai munkában. Ugyancsak a termelőszövetkezeteink példája bizonyítja, hogy lehetséges kialakítani olyan gyakorlatot, miszerint az egyetem évei alatt az agrárértelmiségnek szinte életszükségletté vált művelődés a termelőszövetkezetekben a tudásuk átadását ■zolgálja. Meggyőződésünk, elvtársak, hogy a falu életében nemcsak a pedagógusokat, az úgynevezett tősgyökeres értelmiséget lehet és kell bevonni a köz- művelődésbe, hanem az agrárértelmiséget is. Annál is inkább, mert olyan értelmiségi rétegről van szó, amely nemcsak származásában, de kapcsolataiban, életvitelében is rendkívül szorosan kötődik a munkásosztályhoz, a parasztsághoz.

Igaz, hogy a megyei szervekre is hárul feladat abban, hogy az agrárértelmiségnek a közművelődésért folytatott munkáját erkölcsileg jobban megbecsüljük, jobban elismerjük.

Néhány szót a termelőszövetkezetek női dolgozóiról, akik a termelőszövetkezet aktív tagjainak 39%-át teszik ki.

Ügy értékeljük a helyzetet, hogy a tsz-ek javpló gazdasági körülményeinek és a Központi Bizottság nőpolitikái határozata megvalósításának hatására nagyobb figyelmet kapott a politikai munka a nők körében. Javultak élet- és munkakörülményeik. Növekedett politikai akitvitásuk. Van fejlődés abban, hogy a vezető testületekbe bevonják őket. A tsz-önkormányzati szerveknek mintegy 30%-a nő.

Miben látjuk mégis a gondokat? Abban, hogy miközben nagy gyorsasággal változik a mezőgazdasági munka jellege, nő a szakosodás, a szakképzettség iránti igény, addig ez a változás legkevésbé tapasztalható és érezhető a nőknél, női dolgozóknál. A szakképzettség rendkívül alacsony a dolgozó nők körében. A legtöbb nő a növénytermesztésben dolgozik. És mindez nemcsak azt jelenti, hogy nehéz fizikai munkát végeznek, olyat, ami döntően kézi munkára épül, hanem az egyben érezteti negatív hatását a jövedelmekben és az előrejutásukban is.

Ha gz utánpótlást, a fiatal lányok helyzetét vesszük alapul, akkor azt kell mondani: bár abszolút számuk valamennyire növekedett a mező- gazdasági szakiskolákban, mégis többségük még nem ismerte fel pontosan a szakképzettség szükségességét. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy rövid idő után otthagyják a szakmát.

Ez tehát olyan összetett, bonyolult feladatot jelent, ami igényli, hogy megyei szinten is érdemben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, keresve és kutatva a megoldási lehetőségeket. Egyben olyan témának is tartjuk ezt, ami felsőbb szintű állásfoglalást, központi koncepció kimunkálását is igényli.

Megjegyzem még azt is, hogy a szövetkezetekben dolgozó nőbizottságok hatásos, jó formának bizonyulnak. Nagy segítséget adnak helyileg a nőpolitikái határozat megvalósításának. Pártszervezeteinknek azonban nagyobb igényt kell támasztaniok a nőbizottságok munkájában azért, hogy e tevékenység ne redukálódjon szociális, érdekvédelmi

bizottságokra. A párt Központi Bizottsága nem ezért hívta életre a nőbizottságokat. Feladatuk mindenekelőtt politikai megbízatás. Megyei szinten segítséget és nagyobb útmutatást kell adni számukra, hogy nagyobb aktivitással és hozzáértéssel tudjanak dolgozni az eszmei-politikai és kulturális feladatok megoldásában.

Arról is szólni kívánok, hogy az elmúlt 15 évben bekövetkezett gazdasági, politikai változások, hogyan alakították a termelőszövetkezeti parasztság eszmei, kulturális arculatát.

Vitán felül áll: a legnagyobb fegyvertény az, hogy a parasztság a szövetkezeti nagyüzemi, gazdaság mellé állt. Másfél évtized alatt felismerte, megtanulta és fejlesztette ezt a nagyüzemi gazdálkodást. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gazdasági építőmunkában bekövetkezett változás önmagában is tudatformáló erő.

Parasztságunk ezt a lépést, ezt az utat a munkásosztály és pártja vezetésével tette meg. De cselekvő részesei vagyunk annak a folyamatnak is, hogy ez az út a parasztságot munkában, szervezettségben, gondolkodásban alakítja, formálja, erősíti szocialista vonásait és végső soron közelebb hozza a munkás- osztályhoz.

Gyökeresen változott a parasztság viszonya a közös tulajdonhoz. Ügy éreztük, hogy a vizsgálat, amit a termelő- szövetkezetekben folytattunk, nagy erővel bizonyította: a parasztság életében a szövetkezet meghatározó lett. Ezen keresztül vizsgálja, értékeli a politikát. Tudatosodott benne, hogy a szövetkezet nemcsak életszínvonalát, életkörülményeit javítja, de megteremti számára a teljes, a minden oldalú létbiztonságot.

Hatásában fel sem mérhető, hogy a korábban a természetnek, a társadalomnak kiszolgáltatott, a szellemi életből kizárt parasztembernek ügyes-bajos dolga akad, akkor van kihez fordulnia, van kihez mennie. És ez a termelő- szövetkezet!

Amit rendszerünk nyújtott a parasztságnak társadalombiztosításban, társadalmi juttatásokban, a nyugdíjrendszer egységesítésében, orvosi egészségügyi ellátásban, fizetett szülési szabadságban, gyermekgondozási segélyben, ezt, ha politikailag vetjük össze, akkor azt kell mondani, hogy ez közeledés a munkás- osztályhoz. Ha emberileg nézzük, hogy ez mit jelent, akkor azt felelhetjük: nyugodt, anyagilag megalapozott jelent, és öregkort biztosít a parasztságnak. Messzemenően helyeseljük, hogy a termelőszövetkezetek önerejükből is rendkívül sok irányú anyagi, erkölcsi és emberi támogatást adnak számukra.

A tudati változások nagyon rangos fokmérője, hogy a közösben végzett munkának becsülete van. A termelőszövetkezetekben az emberek megítélését mindinkább a munka alapján mérik. A munka legfőbb értékmérője az emberek megítélésének. Gyökeret eresztett a szocialista brigádmozgalom a termelőszövetkezetekben, és ez önmagában a fejlettebb tudatszintnek az eredménye. De egyben bázisa, forrása a szocialista értékeknek munkában, gondolkodásban, magatartásban.

A szocialista brigádmozgalom, amely a tagság egésze szempontjából legszervezettebb erőnek számít, a dolgozók 28,3%-át fogja át, közte tekintélyes számban dolgozó nőket is.

A tudatban bekövetkezett pozitív változást jelzik a nagyobb, szélesebb közösség iránti megnyilvánulások a termelőszövetkezetben, ami a társadalmi munkában és munkafelajánlásokban jut kifejezésre.

Általános gyakorlat és jellemző lett megyénkben, hogy óvoda-, iskolaépítésben, közművelődési intézmények közös fenntartásában és létesítésében napról napra érezzük a termelőszövetkezetek cselekvő támogatását

Nem rendhagyó példaként és esetként említem meg tapasztalatunkat Kőcseren. Ebben a kis községben 8 hónap alatt egy 4 tantermes új napközi otthonos iskolát építettek a tanyai gyerekek számára. És további terveik vannak. Jóleső érzéssel hallgattuk, hogy beszámoltak arról, mit akarnak tenni bölcsődeépítésnél. Milyen elgondolásaik, igényeik vannak, hogy a művelődési otthon munkája elevenebb _ élettel telítődjék meg. Nem rendhagyó eset az sem, aminek a ráckevei járásban vagyunk a tanúi. Az itt működő termelőszövetkezetek több milliós felajánlásokat tettek azért, hogy az V. ötéves tervben Ráckeve járási központjában megépüljön az új művelődési ház.

A tudatban és a közösségi magatartásban bekövetkezett változást jelzi mindaz, ami kifejezésre jut abban, hogy élni tudnak a szövetkezeti demokrácia adta jogokkal.

Emlékeztetem az elvtársakat az út elejére. Amikor megalakultak a termelőszövetkezetek. Jól emlékszünk arra az időre, hogy akkor a lecke az volt: meg kell tanulni viselkedni a közgyűléseken. Tudni kellett 3 órán keresztül fegyelmezetten ülni és hallgatni a közgyűlést. Tudni kellett szavakba önteni véleményt, kérést, javaslatot. Nagy utat tettünk meg azóta.

A szövetkezeti demokrácia nagy iskolája annak, hogy közös dolgainkról közös felelősséggel döntsünk. Nagy iskolája a tulajdonosi szemlélet és magatartás elmélyítésének. Haladva a megkezdett úton, rendkívül fontos politikai igény, hogy a vezetés a termelőszövetkezetekben tegye még érdemibbé a szövetkezeti demokrácia formáit, tegye még tartalmasabbá ezeket a fórumokat.

A korszerű nagyüzemi gazdaságok méretei nem szoríthatják háttérbe a tagság és a vezetés közötti meghitt, őszinte és alkotómunkát ezeken a tanácskozásokon. A korszerűség jelenítsen elmélyültebb, fokozottabb munkát a szövetkezeti demokrácia alkalmazásában.

Az a tapasztalat, hogy a szövetkezeti parasztság aktívabb, politika iránt érdeklődőbb, fogékonyabb része bekapcsolódott jobban a közéleti munkába is. Szívesen vállalnak közéleti megbízatásokat tanácsi szervekben, a népffontmozgalomban. Jelenleg 928 tsz- tag tevékenykedik a különböző szintű tanácsokban.

Jelentős változás érezhető a termelőszövetkezeti parasztság életmódjában, életvitelében. Kezdi maga körül megteremteni az emberibb, kulturáltabb élet feltételeit. Ez kifejezésre jut a lakáskultúrában, a háztartások fejlesztésében, gépesítésében, a rádió, a televízió, az újságok elterjedésében. És a fiatalabbaknál — amit nagyon lényeges dolognak tartunk — a tanulás, a művelődés, a kulturáltabb szórakozás iránti igényben.

A tudatban és a magatartásban bekövetkezett pozitív irányú változások mellett — amelyeket mi jellemzőnek, meghatározónak minősítünk — találkozunk negatív megnyilvánulásokkal, /jelenségekkel is. Ezek a termelőszövetkezeti parasztoknál differenciáltan és ellentmondás formában jelentkeznek. Ügy tapasztaljuk, hogy az idősebb generációnál vannak többen, akik erősebben kötődnek a paraszti múlthoz, szokásaikhoz, mint a fiatalabbak. Így viszonylag erős még a vallásos világnézet hatása, mindenekelőtt az idősebbeknél és a nőknél. Gyakran erőteljes erkölcsi ráhatást és nehéz szívvel elutasítható gáláns ajándékkal, vagy takarékbetétkönyvben megjelenő pressziót gyakorolnak a fiatalokra, annak érdekében, hogy esküdjenek templomban, iárassák a gyerekeiket hittanra, vagy kereszteltessék meg őket.

Tudati elmaradásként tartjuk számon a termelőszövetkezeti tagok egy részénél jelentkező politikai közömbösséget, érdektelenséget, elkülönülést a közügyektől. Bár ez a jelenség a termelőszövetkezeti tagok egy kisebbik részénél jelentkezik, mégis politikailag fontosnak tartjuk, erre felfigyelni és küzdeni ellene.

Kispolgári ézemlélet és magatartás megnyilvánulásaként jelentkezik a termelőszövetkezeti parasztok egy részénél a vagyonszerzésre, a harácsolásra való törekvés. Egyes paraszti családoknál a tekintélyt, a rangot még mindig a felhalmozott anyagi javak mértéke adja.

Mindezekkel öszefüggésben azonban, azt szeretném hangsúlyozni, hogy látnunk kell a saját feladatainkat, tennivalóinkat. A gazdálkodás ügyei mellett, együtt a termelőszövetkezet gazdasági és politikai vezetésével, többet kell tennünk annak érdekében, hogy az anyagi jólét és lehetőség birtokában — amivel ma a parasztság, a termelőszövetkezeti parasztság rendelkezik —, kapjon nagyobb segítséget, útmutatást a kulturáltabb, emberibb élethez, hogy életükben, munkájukban és szemléletükben kapjon nagyobb rangot a közösség ügye és érdeke, a tudás és a művelődés kérdése.

Végső soron ezt a gondolatkört azzal fejezhetem be, hogy a vizsgálat abban erősített meg bennünket: termelőszövetkezeti parasztságunk ezt a szocialista rendszert magáénak érzi. Életét ezen belül képzeli el. A párt politikáját helyesli, elfogadja, és cselekvőén támogatja. Nagy eredmény, hogy ezt mondhatjuk ki végső következtetésként.

Tisztelt Pártbizottság! Kedves Elvtársak!

Az eszmei-politikai, kulturális munka fejlesztését termelőszövetkezeteinkben mindenekelőtt pártszervezeteink irányító munkájának fejlesztésétől várjuk.

Pártszervezeteink á korábbi évekhez képest szervezetileg megerősödtek, erősödött tömegbefolyásuk. Több mint 8600 párttag él és dolgozik a termelőszövetkezetekben, megyénk párttagságának majd 20%-a. Termelőszövetkezeteinkben 6 pártbizottság, 32 pártvezetőség és 234 pártalapszervezet működik. A pártszervezetek az egyre erősödő gazdasági alapok bázisán eljutottak arra a színvonalra, hogy nagyobb hozzáértéssel és színvonalasabban foglalkozhatnak az eszmei-politikai és kulturális kérdésekkel.

Miért hangsúlyozzuk ezt? Mert úgy látjuk, hogy több termelőszövetkezet pártszervezeténél van bizonytalanság, tanácstalanság — úgy is mondhatnám — bátortalanság, amikor ezzel a kérdéssel találkoznak.

Ez vezetett bennünket arra, hogy a pártmunkának e területén jelentkező legfontosabb feladatokat írásban is megfogalmazzuk.

Nem érthetünk egyet azzal, hogy több elvtársunk valósággal fetisizálja ezt a témát, és úgy állítja be, mintha az ideológiai munka elvont elméletieskedés lenne. Nem érthetünk egyet azzal a felfogással sem, amely az eszmei-politikai munka kérdéseit leszűkíti a pártoktatásra. Még akkor sem, ha messzemenően elismerjük, hogy a pártoktatás az eszmei-politikai munkának a leghatékonyabb területe. Nem tudjuk elfogadni azt a beállítást sem, amely az ideológiai munkát azonosítja a kulturális munkával. A kulturális élet kérdései kétségen kívül az ideológia jelentős szférája. De mégiscsak egy része. Mi abban erősítjük pártszervezeteinket, hogy az eszmei, az ideológiai és a kulturális munkát, a maga sokoldalúságában kezeljék, szemléljék és végezzék.

Elvi, ideológiai kérdésekkel találkoznak termelőszövetkezeteink pártszervezetei például akkor is, amikor arról van szó, hogy az egyéni vagy csoportérdekeket a népgazdasági érdek fölé helyezzék. Ideológiai tisztánlátásra, szilárd politikai magatartásra van szükség ilyen esetekben és akkor is, amikor a gazdálkodásban különböző pénzügyi manipulációkkal, mérleghamisításokkal, üzérkedéssel, erkölcstelenül magas és jogtalan keresetekkel, családi és rokoni összefonódásokkal, s ehhez hasonló jelenségekkel találkoznak pártszervezeteink.

Ideológiai tisztánlátásra és következetes politikai magatartásra van szükség, amikor a vallásos ideológia különböző megnyilvánulásaival találkoznak pártszervezeteink a párttagoknál. Egyéni elbírálás alapján, de a párt elveinek megfelelően kell érvényesíteni az elvi követelményekért. A párttagoknál a vallás nem magánügy, és ez elvi követelmény.

Lényeges feladatnak tartjuk, hogy a pártszervezetek, több ideológiai, politikai, kulturális témát dolgozzanak fel, s tárgyaljanak meg taggyűléseken, vezetőségi üléseken, a pártélet különböző fórumain. Alakítsák ki sajátos tennivalóikat. Működtessenek olyan bevált, népszerű agitáeiós formákat, eszközöket, mint a termelőszövetkezeti híradók, a pártnapok, politikai vitakörök, amelyek ez ideig a termelőszövetkezetek 45— 50%-ában működnek.

Mindez lehetővé teszi, hogy a párttagság rendszeres információval és áttekintéssel rendelkezzék. Több érvanyagot kapjanak a párt politikája melletti képviseletre és kiállásra, amit nagyon lényeges feladatnak tartunk.

Már szóltam arról, hogy a pártoktatást az ideológiai munka elismert, jelentős eredményeket felmutató területének tartjuk. Szóvá teszem azonban, hogy az alsó- és középszintű vezetők

ideológiai és politikai képzésénél még többet kell tennünk. Továbbképzésük érdekében kívánjuk létrehozni 1977-től a szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó speciális tanfolyamot.

Egyoldalúságot látunk abban, hogy a párt tömegpropaganda-tanfolyamai közül évek óta a termelőszövetkezetben a gazdaságpolitikai és a nemzetközi kérdések tanfolyamai dominálnak. Az eszmei-politikai nevelés, a párt politi-' kájának átfogóbb ismerete igényli, hogy teremtsünk jobb arányokat a tanfolyamoknál és növeljük a kultúrpolitikai és valláskritikai tanfolyamok számát.

A pártirányításban kapjon nagyobb rangot a kultúra, a művelődés ügye.

A vizsgálat megerősítette, hogy a fejlődés ellenére a termelőszövetkezeti dolgozók általános és szakmai műveltsége elmarad a fejlődés támasztotta kö- veteményektől. Nem lennénk igazságosak, ha elhallgatnánk azt, hogy a parasztság a régi társadalom bűne miatt átlagosnál lényegesen alacsonyabb, általános és szakmai műveltséggel lépett a szocialista nagyüzemi gazdákodás útjára. A parasztság azóta él a kultu- rálódás adta lehetőségekkel. Az iskola* rendszerű képzés fontosságát mind több termelőszövetkezetünk ismerte fel. Az utóbbi években elmondhatjuk, hogy növekszik a tanulás igénye, rangja. A termelőszövetkezeti vezetés tekintélyes része maximálisan segíti a tanulást. Néhány évvel ezelőtt még egyedi jelenség volt, hogy Hermádon, Tökön, Dunavar- sányban vagy Foton biztosítottak: a kihelyezett osztályok működésének feltételei. Ma a termelőszövetkezetek nagy részében erről a gyakorlatról tudunk számot adni. Bár a fejlődést messzemenően értékeljük, mégis hangsúlyozni kell a munka továbbfolytatását, hiszen a 45 éven aluli tsz-tagok 35%-a, a vezetők 1,5%-a ugyanis még nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel.

Azt tapasztaljuk, hogy mind nagyobb az érdeklődés a szakmai ismeretek iránt, a vezetés és a tagság részéről egyaránt.

Ez nem véletlen, mert itt a termelőszövetkezet és a dolgozók érdekei felismer- hetőbben esnek egybe. Biztató, hogy megyénkben a mezőgazdasági dolgozók nagyobb százaléka rendelkezik szakmai végzettséggel, mint az országos átlag. De ez sem feledtetheti velünk az eltéréseket szakmánként és gazdaságonként. A szakmai képzésben főleg az okozza a gondot, hogy a mezőgazdasági jellegű szakmák még mindig nem elég vonzóak a fiatalok és szüleik előtt. így a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezett gyerekek közül a mezőgazdasági, állat- tenyésztő és növénytermesztő tagozatra beiskolázott gyermekek tanulmányi eredménye a többi szakmák alatt marad. Tovább nehezíti a helyzetet az a körülmény, hogy a nappali tagozaton végzett szakmunkások jelentős hányada nem szakmájában, illetve nem a mező- gazdasági nagyüzemekben dolgozik.

A megyei tanács legutóbbi vizsgálata szerint az 1975-ben végzett hallgatók csupán 15,6°/0-a helyezkedett el a megye mezőgazdaságában. A mezőgazdasági szakmunkásképzés koncepciójával megyei szinten is, de még inkább felsőbb szinten foglalkozni kell.

Végezetül néhány összefüggésben szeretnék szólni az iskolán kívüli művelődés helyzetéről a termelőszövetkezetekben.

Nagyon sok jó tapasztalat halmozó-