Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
1976. JÚNIUS 1., KEDD "k/ŐrÍOD A népfront és a közművelődés Keresik az új formákat, lehetőségeket Társadalmunk fejlődésének Jelenlegi szakaszában a szocialista tudat formálása, a szocialista közgondolkodás alakítása a közművelődés legfőbb feladata. Ez nemcsak a népművelők munkáját határozza meg, hanem mdndazokét, akiknek szívügye a kultúra terjesztése, az emberek műveltségének gazdagítása, látókörének szélesítése. Ebből a tevékenységből egyre erőteljesebben veszi ki a részét a Hazafias Népfront is. Erről beszélt Szanka Ferencné pedagógus a Dabason rendezett népfront- küldöttértekezleteri s erről szóltak mások másutt is. Negyven munkaközösség A Hazafias Népfront V. kongresszusa állásfoglalásának megfelelően megyénkben is egymás után alakultak a művelődési munkaközösségek s a számuk ma már eléri a negyvenet. Bizonyára sokakban felmerült már a gondolat: ugyan mi szükség volt a népfront keretén belül e munkaközösségek megalakítására, amikor a tanácsok mellett kulturális állandó bizottság, a termelőszövetkezetekben kulturális bizottság, a művelődési házakban pedig társadalmi vezetőség működik? A válasz: ebben az esetben nem illetékes állami vagy társadalmi szervek újabb bizottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a mások művelődését is elősegíteni akaró, közéleti érdeklődésű emberek közösségéről van szó, akik azt tekintik legfőbb feladatuknak, hogy a kultúra ebben az országban valóban tömegessé váljon. A programok, amelyeket e munkaközösségek maguk elé tűztek, megalapozottak, reálisak, és a művelődésnek igen széles körét ölelik fel: a felnőttoktatás szervezésének a segítésétől kezdve a természettudományos ismeretek népszerűsítésén át egészen az olvasótáborok létrehozásáig. A közvetlen cél: segíteni a kultúra demokratizálódását, a tömeges önművelést. Nem lebecsülendő erénye e munkaközösségek tevékenységének: nem csupán a meglevő népművelési módszereket népszerűsítik s teszik tömegessé, hanem keresik a köz- művelődés új lehetőségeit, örömmel felkarolnak minden új, hasznosnak tűnő kezdeményezést. Hogy ez mit jelent? Az önképző, öntevékeny közösségek és klubok szervezésének segítése mellett sok olyan új elképzelést segítettek valósággá válni, amelyek ma már népszerűségükkel igazolják létrehozásuk helyességét. E nemes törekvés egyik legjellemzőbb eredménye: az olvasótáborok életrehívása volt, amelyben a fiatal írók dicséretes kezdeményezése mellett a fő érdem a Hazafias Népfronté volt A népfrontaktívák ott tevékenykedtek az első, a Heves megyei felsőtárkányi olvasótábor megszületésénél épp úgy, mint ahogy most segítik például Pest megyében a rövidesen újra megnyíló olvasótáborok szervezését, gazdagnak ígérkező programjaik kialakítását. Az, hogy az idén már húsz helyen nyílik olvasótábor, csak a mi megyénkben, nem lenne elképzelhető a népfront segítsége nélkül. Az önművelődés segítése És a népfront segítője, támogatója az önművelődés legkülönbözőbb formáinak. Az idén például már egyre több szakmunkásképző intézetben is sor került rendhagyó irodalmi és művészeti órák szervezésére, amire korábban csak az általános és középiskolákban volt példa. Vagy az, hogy tavaly az ünnepi könyvhét gazdag megyei eseménysorozata nemzetiségi könyvnapokkal bővült Buda- kalászon, s az idei könyvhéten hasonló programot szervezek Dunabogdányban, szintén azt bizonyítja, hogy a népfront támogatója minden új közművelődési kezdeményezésnek. Másik példa: a megváltozott társadalmi körülmény — pontosabban a gyermekgondozási szabadság bevezetése — támasztotta néhány esztendővel ezelőtt annak igényét, hogy valamilyen módon segíteni kellene a három évig odahaza maradó kismamákat: ne szakadjanak el a közösségi élettől, ne vessék vissza őket ezek az évek tudásúk, műveltségük fejlesztésében. Klubot kellene alakítani számukra, mondogatták a népművelők. Az ötlet életrevalónak tűnt, a legtöbb helyen azonban nem futotta az egy-két helyi népművelő erejéből, hogy valóra is válthassák a jó elképzelést. Hiszen ehhez tudni kell, hány kismama van odahaza a falu- ban-városban, hajlandók lennének-e részt venni egy ilyen jellegű klub munkájában s ha igen, mire kiváncsiak, milyen programokat szeretnének. Igen sok helyen segítettek a népfrontaktivisták ebben a felmérő-szervező munkában, aminek eredményéképpen ma már mintegy húsz kismamaklub működik Pest megyében, a többi között Szentendrén, Dunavarsányban, Szádén, Tá- piószentmártonban és másutt. Politikai ismeretterjesztés i Az elmúlt időszakban jelentősen fejlődött o népfront- bizottságok tömegpolitikai munkája is. A politikai isme retterjesztés jól bevált hagyományait felhasználva széles körben ismertették a párt politikáját, mozgósítottak annak végrehajtására. Évente átlagosan százhetven helyen szerveztek népfrontesteket, előadássorozatokat, vitákat, amelyek keretében közérdekű témákról adtak tájékoztatást. E rendezvények hallgatósága a megye lakosságának legkülönbözőbb rétegeiből tevődött össze, s nem csupán befogadói voltak a hallottaknak, hanem véleménynyilvánításukkal hozzájárultak a helyes következtetések alakításához is. Ami igen jelentős: ezek rendezvények azokhoz is utat találtak, akikhez más szervezetek, mozgalmak nem mindig jutottak el, akik más tömegoktatásban nem vettek részt A népfrontbizottságok már harmadik esztendeje szervezik a politikai vitaköröket, amelyekből ma már hetvenhat van a megyében. A dolgok lényege: általánosságok és régi receptek helyett a jelenlegi valóságnak megfelelő megoldásokat keresnek — és találnak is — a népfrontbizottságok a közművelődés hatékonyabbá tételére. Természetesen ennek a sok. színű munkának az eredményei nem jönnek létre egyik hónapról a másikra, de — amint azt az olvasótáborok vagy a kismamaklubok jó példája is igazolja — biztosan előbbre vezetnek. E tapasztalatok összegezésének is fontos fóruma lesz a népfront VI. kongresszusa. Prukner Pál Az érték önmagában is minőség, de nem mindegy, hogy milyen mértékű a társadalmi hatásfoka. A jó művészet kellő tálalás és szerencse esetén hamarabb éri el visszhangját az emberek tudatában, s ez a pont az, amelynél a közművelődés fokozottan köthet szövetséget a képzőművészettel. Ebből a szempontból is tanulságos Molnár Elek kerámiaművész ráckevei tárlata. Ötletet adó tárlat Mintegy harminc tál, maszk, padlóváza, szobor vendégeskedett az Ady Endre gimnáziumban két hétig, és csaknem ezren nézték meg az ízléssel elhelyezett műtárgyakat. A középiskolások nap mint nap szemléltek, a ballagásra érkező szülők csak pillantás erejéig, de mindenkire hatott valamiképp. A fiatalság képzeletét mozgatta, másoknak ötletet adott az otthon további díszítésére. Nem közömbös, hogy az iskola a tárlat időpontjában előrelépett hazai kiállítóhellyé, hiszen Budapestről, Nagykőrösről, Gyomráról érkeztek turisták az üdülőövezetbe, s mivel a kastély zárva van, ezúttal a gimnázium aulájában leltek rá a képzőművészet kincsére. Szomszédos községekből, Sziget- szentmiklósról, Szigethalomról érkeztek általános iskolás csoportok. A szépség erejével A vendégkönyv sokminden- ről árulkodik. Elsősorban arról, hogy hazánk minden szöglete ismert hely, hiszen minden különösebb propagálás nélkül a kerámiák nézője volt Oldrich Tesarik, a Csehszlovák Kultúra igazgatója, dunaharaszti tanár, szigetbecsei nyugdíjas, Csepel autógyári munkás. A külön örömet jelent,, hogy a bejegyzések között értékes megállapításokat is találhatunk, mely azt jelzi, hogy a megismétlődő, naponkénti szemlélődés ízlésfejlődést jelentett a gimnazisták tudatában. Ez több jó benyomásnál, ez életre szóló hatást jelent, ielent- het. Ifj. Váczi Károly ezt írja: A témák változatosak, nagyon jó, hogy középpontban az ember és a család áll. Egyesek a művész derűjét dicsérték, mások magabiztos formakultúráját, modorosságtól mentes tiszta vonalvezetését. Észrevették többen az állatfigurák kedvességét, a színek összhangját, kerekded finomságot. Idézem a most végző Horváth Imre véleményét, mely a diákság általános közérzetét is kifejezte akaratlan: Gazdagabb lettem! Molnár Elek megtanított arra, hogy agyagból nemcsak sárkunyhókat, hanem művészi értékű tárgyakat is lehet csinálni. I<jaz értékek Ez az igazi alkímia, mindenből arany, igaz érték lehet az emberség, az értelem, tudás és szorgalom eredményeként. Sárból aranyat növelhet az ember. Móricz e nagy álmát Molnár Elek kerámiákkal valósította meg. s érzelmekhez szóló, ifjúságot nevelő esztétikai értékeit csaknem ezren fedezték fel Ráckevén. A vendégkönyv írott nyomai szerint stratégiai erővel, tényleges hatásfokkal. Nagykőrös fogott ke zet Ráckevéval, hiszen a művek onnan érkeztek; Arany János hajdani városából Ady Endre egyik szellemi otthonába. Losonci Miklós írásbeli érettségi a dolgozók középiskolájában Hétfőn a magyar nyelv és irodalmi dolgozatok megírásával megkzedődtek az írásbeli érettségi vizsgák a dolgozók középiskoláiban. A most befejeződő tanévben a gimnáziumok és a szak- középiskolák IV. osztályaiba 33 ezer 900 dolgozó iratkozott be, tavaly mintegy 24 ezren fejezték be a tanulmányaikat. Az összes negyedikesek egy- harmada a fővárosban tanul. A megyék közül 3500 érettségiző felnőttjével Borsod- Abaúj-Zemplén megye és Miskolc messze kiemelkedik, második 1900 negyedikesével Fejér megye. Az országban a középfokú felnőttoktatásban jelenleg 175 ezren vesznek részt, egyhar— maduk esti, kétharmaduk levelező tagozaton tanul. Ugyan- csak hasonló az arány a szakközépiskolák javára, Az I—III. évesek osztályvizsgáit júniusban tartják. Az utóbbi években örvendetesen megnőtt az érdeklődés az esti és a levelező középiskola iránt, a továbbtanulók aránya öt év alatt 40 százalékkal emelkedett. TV-FIGYELO A harmadik halár, ugyan volt-e tévénéző, aki végigülte a magyar—lengyel koproduk- ciós filmnek mind a nyolc folytatását? Hogy az első néhány részt sokan pézték, az biztos! Ám afelől sem lehet kétség, hogy az idő előrehaladtával egyre csökkent a fi* gyelők tábora. Hogy miért? Nem is annyira azért, hogy unalmassá válták a hetente jelentkező folytatások, hanem inkább azért, mert érdektelenné. Egyszerűen nem voltunk rá kíváncsiak, hogyan alakul Bukówiaűnak és társainak a sorsa. A lengyel futárok kiestek a nézők kegyeiből ... Most aztán lehet tűnődni: hogyan következett be ez! Hogyan sikerült ilyen gyengére ennek a különben nagyon izgalmas és alig ismert történelmi anyagnak a filmes földolgozása. Alighanem az volt a bibi, hogy A harmadik határ készítői nem döntötték el: doEgy sokoldalú ember mondja el emlékezéseiben véleményét a korról, az emberekről, a társadalomról. Olyan egyéniség, aki maga is tevékeny résztvevője, formálója volt kora társadalmának. Lázár Vilmosról van szó. Arról az emberről, akinek tájékozottsága szinte bámulatos: mindenkit ismert, mindent elolvasott. Egyaránt othonosan mozgott a mezőgazdaságban és a világpolitikában, az irodalomban és a szociológiában, a pszichoanalízisben és a történelemben. Valóságos polihisztor volt. Lázár könyvéhez írt bevezetőben Vitányi Iván írja: „Az élete egyszerű és példás. Ha nem is vitt végbe egyénileg kiemelkedő hőstetteket, mindvégig az első sorban csinált végig mindent, amit egy magyar kommunista értelmiséginek kellett.” Minden idegszálával kötődött a magyar munkás- mozgalomhoz, amely mellett az 1910-es évek eleje óta hűségesen kitartott. Munkássága, sajátos feladata úgy alakult, hogy a harmincas években sok jeles embert megismert. A Társadalmi Szemle, a Gondolat, a Korunk, a Világirodalmi Figyelő munkájában vett részt. A magyar progresszió számos kiemelkedő egyéniségével került kapcsolatba.. Viszaemlékezéseinek nagy része is ezekhez az időkhöz, emberekhez kapcsolódik. Az Emlékek és találkozások című részben Bajcsy-Zsiliszky Endréről, József Attiláról emlékezetes portrét rajzolt. Nagyon jól ismerte korát, pontosan eligazodik a bonyolult kérdésekben, s igyekszik való képet alkotni Bajcsy-Zsilinsz- kyről és József Attiláról. Baj- csy-Zsilinszkyiről szóló írása hozzászólás egy vitához, de mégis egy igazi Bajcsy-Zsi- linszky-pályakép kerekedett ki belőle. A Portrévázlat és tisztelgés című részben a kötetet sajtó alá rendező Körösi József Lázár Vilmosnak azokat az írásait gyűjtötte egybe, amelyeket Nagyváthy Jánosról, a jeles XVIII. századbeli mezőgazda- sági tudósról, Agárdi Ferencről, Antal Jánosról és Erdei Ferencről írt. Erdeire emlékezése valóságos kis esszé remekmű. Művészien rajzolja meg ennek a nagyszerű embernek, agrártudósnak, írónak az arcképét, pontosan elemzi a körülötte lévő világot. Kár, hogy a Földművelésügyi Minisztériumban vele töltött két esztendei munkásságukról már nem írhatott, bár tervezte. Ez is, mint sok más terve, nem valósulhatott meg, mert közbeszólt a halál. Így a torzóban maradt művét is érdemes és élmény olvasni, mert olyat mond el kora társadalmáról, amit rajta kívül senki más nem mondhatott volna el. Olyan érzékletesen festi meg korát, azt a közeget, amelyben élt, mozgott, hogy a későbbi nemzedék is el tud igazodni az akkori időkben. A kötet befejező részében a mezőgazdaságról, a társadalomról szóló írásait, cikkeit, tanulmányait olvashatjuk. Ez a rész is meggyőz bennünket, hogy Lázár Vilmos a szocializmus ügyének önzetlen harcosa, kiváló mezőgazdasági szakember, nagyszerű szuverén egyéniség, következetes kommunista volt, akinek a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent visszaemlékezéseit, írásait öröm olvasni. Szenes Iván könyvéből sok mindenre választ kapunk, ami akkor sokak számára tűnt érthetetlennek, vagy nehezen érthetőnek. Elemzi a pártnak az ellenforradalmi támadás előtti és alatti helyzetét, emlékeztetve, hogy a személyi kultusz következeiében súlyos helyzet alakult ki a magyar munkás- mozgalomban: a pártban. Leírja, hogy az ellenforradalmi támadás idején a vezetés nem volt egységes és így fokozatosan a Nagy Imre-féle revizionista csoport kezébe csúszott át a hatalom. A fordulat akkor következett be, amikor Kádár b és a köréje csoportosult leninista erők szakítottak a revizionistákkal, bejelentették, hogy létrejött a párt forradalmi központja, amely harcot hirdetett az ellenforradalom ellen, megalakította a forradalmi munkás—paraszt kormányt és megkezdte a párt újjászervezését. Szenes sorra veszi az eseményeket, leírja, hogy alakult meg a párt forradalmi központja, melyek voltak a párt újjászervezésének feltételei 1956. november 4. után, milyen volt az MSZMP politikai irányvonalának kialakítása és szervezeteinek kiépítése, az ellen- forradalom leverését követő hónapokban. Elemzi a pártszervezés eszmei-politikai és szervezeti alapjainak kidolgozását. Nemcsak rögzít, hanem értékel is. Hangsúlyozza, hogy az elvi szilárdság, a bizalom légköre megteremtésének fontosságát. Lényeges állomás volt az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi ülése, amelyen elfogadták azt a határozatot, amely megállapította az ellenforradalom okait és előzményeit, az események jellegét, az adott politikai helyzetet, és foglalkozott a párt belső életével, a párt előtt álló feladatokkal. Ez az elvi állásfoglalás meggyorsította a konszolidációt. Könyve további részében a szerző a munkáshatalom megszilárdulásának időszakával, az országos pártértekezlet eredményeivel, az ifjúságpolitika megalapozásával foglalkozik. Rámutat, hogy az eszmei- politikai egység megszilárdulása tette lehetővé az átigazolások gyors végrehajtását, az MSZMP tömegbefolyásának erősödését, amely 1957 május elsején hatalmas felvonulásban, tömeggyűlésben csúcsosodott ki, amikor Budapest népe a Hősök terén hitet tett a szocializmus, az MSZMP politikája mellett. i Végül a párt újjászervezésének befejező szakaszát ismerteti, hangsúlyozva, hogy a helyes marxista—lenjnista politika, a Kádár János vezette Központi Bizottság, a párt szervezeti erejének szilárdsága, a helyes gazdaságpolitika eredményezte, hogy 1957 végére megújhodott a párt, s 1958- tói.már a szocialista építés új kérdései, mindenekelőtt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése került napirendre. A kötetet korabeli cikkek, röpiratok kliséi, valamint do. kumentumjellegű képek teszik még tartalmasabbá. Szenes Iván kitűnő munkát, alapos kutatást végzett. Ebben nagy segítségére voltak az MSZMP KB, a Budapesti Pártbizottság illetékes osztályai, valamint a Párttörténeti Intézet munkatársai, akik kutatómunkáját kumentumhű történelemidézést csinálnak-e, vagy egy háborús krimit. Az előbbi elkészítéséhez több hitelre lett volna szükség, az utóbbi megcsiná- lásához viszont több izgalomra. így viszont... Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit — ezt láhatta a néző, és aki olvasta azokat az emlékezéseket, amelyeket e témáról részben a Valóság című folyóirat, részben az Élet és Tudomány közölt, csak a fejét csóválhatja, hogyan lehetett ezzel a nagyon gazdag históriai anyaggal ilyen rosszul gazdálkodni. Mindez pedig azért is szomorú, mert nemrég unatkoz-' tuk végig a félig-magyar készítésű Benyovszky-sorozatot, amely — hogy úgy mondjuk — szintén nem tartozott a „nézett” műsorok közé. Voltaképpen abban is ez a dramaturgiai tétovaság volt a ludas: egy kis igaz történelem, egy kis kitalált mese. Vagyis: ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit... Ügy látszik, lassacskán be kell látnunk, hogy az efféle sorozatok elkészítése a magyar televíziónak nem megy: any- nyi más remek műsor szomszédságában igencsak kézlegyintés fogadja a történelmi témájú, kalandosnak szánt sorozatokat. Joggal, sajnos, joggal! Reménykedjünk? Merjünk még reménykedni? Znidsc^ofidok, Piacraj bolt, t>a járó embereknek nem kell bizonygatni, hogy a zöldségellátás enyhén szólva nem kielégítő. Sem a választékkal nem lehetünk megelégedve, sem pedig az árakkal. Egy leves hovatovább ... Ne mondjunk árakat — mindenki tudja, hogy nem filléres kiadásokról van szó. 1 Dicséretére a Hét című tévéműsornak, vette a bátorságot, és vasárnap esti adásában nekivágott a sokat emlegetett zöldségfrontnak. Regős István szerkesztő-riporter próbálta kinyomozni, hogy miért kevés' és miért olyan drága a levesbe, a főzeléknek való. Nem az ő hibája, hogy végül is nem kaptunk egészen tiszta képet. A termelő a kereskedelmet okolta, a kereskedelem a termelőt — mind a kettő viszont az időjárást és a megszaporodott növényi kártevőket... Panasz tehát van bőven, csak sárgarépa, hagyma meg krumpli nincs! Dehát nem panaszkodni kell, meg haszonkulcsokra hivatkozni, hanem ellátni a lakosságot: ültetni, kapálni, öntözni, és a megtermelt zöldséget időben átvenni... A Hét riportere úgy ígérte, hogy folytatja a nyomozást. Izgatottan várjuk, hogy közérdekű faggatózásániak mi lesz a foganatja. Akácz László Megújhodott a párt A kommunista párt újjászervezése Magyarországon, 1956-1957 Szenes Iván a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent művében — arra vállalkozott, hogy megírja 1956—1957 mindenki számára emlékezetes hónapjainak történetét, a párt újjászervezésének időszakát. Munkájában elsősorban a párt szervezeti fejlődését, a párttagság létszámának, összetételének, a párt választott szervének, illetve függetlenített apparátusának alakulását kíséri figyelemmel. Azt vizsgálja, hogy az eszmei-politikai folyamatok miként hatottak az emberre, a párttagokra. A történetnek már 20 éve, de valamennyiünkben élnek az akkori idők, mi magunk is részesei, alkotói voltunk az eseményeknek. « á t i Az ünnepi könyvhét politikai könyveiből Egy emlékirat lapjairól Nagykörös és Ráckeve kézfogása Molnár Elek vendégkönyve
