Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

1976. JUNIUS 26., SZOMBAT

(Folytatás az 1. oldalról.)

Ma már mindinkább elfogadott, hogy a munkaerőigények mérséklésének, a belső munkaerő-tartalékok feltárásának és hasznosításának a műszaki fejlődés előrevitele mellett egyik- legeredményesebb eszköze az üzem- és munkaszervezési tevékenység fokozása. Ezért időszerű, hogy erre a feladatra ismét ráirányítsuk a figyelmet és nagyobb következetességgel kérjük számon a pért és a kormány határozatainak végrehajtását.

1976. január 1-től lépett érvénybe az igazgatási és adminisztratív-ügyviteli létszámfelvételi zárlat. A rendelet végrehajtásától azt várjuk, hogy lefékezi az indokolatlan alkalmazotti létszám- növekedést, s ha kismértékben is, de javítja a foglalkoztatott létszámarányokat. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy hathatós intézkedéseket tegyünk az adminisztráció egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkenésére. A rendelet megjelenését követően problémaként merült fél az ez évben végző, közgazdasági jellegű közép- és'-' felsőfokú szakképesítésű, körülbelül 10 —11 ezer főből mintegy 7—9 ezer fiatal elhelyezése. E gond megfelelő megoldásáról a kormány külön határozatban intézkedett. A fiatalok munkába állítása, a népgazdasági érdek és az egyéni érdek összhangja mellett, megoldottnak tekinthető.

A létszámfelvételi zárlat pozitív hatása mellett kedvezőtleneket is kiváltott. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely rugalmasabban alkalmazkodik az élet állandó változásaihoz, a realitásokhoz. Felszabadítható létszám persze nemcsak a vállalatoknál és szövetkezeteknél, hanem a költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél, intézményeknél is található. Ezért rendelkezett a Minisztertanács e szervezetek munkájának felülvizsgálatáról, munkaerőmegtakarítást eredményező egyszerűsítéséről, a párhuzamosan működő, indokolatlanul széttagolt, valamint a nélkülözhető intézmények esetleges összevonásáról. . ;

A lazaságokat fel kell számolni

1976-ban került sor a másodállás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért -a korábbinál szigorúbb feltételekhez köti a fő álláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. Korlátozó szabályaival ügyel arra, hogy a másod- és mellékfoglalkoztatások ne képezhessenek indokolatlan, aránytalan jövedelemszerzésre alapot. Ez a rendelkezés nem rövid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt követeli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősorban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozóktól pedig azt várja el, hogy képességeiket, tudásukat mindenekelőtt a fő állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák.

A pótlólagos munkaerő- forrásod szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerő-fluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. Ez az intézkedés elsősorban azokat a vállalatokat segíti, amelyek nagy hatékonyságú termel »berendezések

több műszakos kihasználását irányozzák elő, vagy termékeik jelentős részét fontos hazai és külső szükségletek, igények kielégítésére termelik, s amelyek a népgazdaság számára kiemelt fontosságú beruházások kivitelezésén, üzembe helyezésén dolgoznak.

A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér-megállapításának új, szigorúbb szabályozása is.

Jelentős munkaidő-veszteség származik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és a dolgozóknak. Ezért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ellátást végző vállalatok, intézmények félfogadását, nyitva tartási idejét. Ki kell dolgozni ennek olyan rendjét, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Budapesten és több, megyében már történtek intézkedések ezzel kapcsolatban, s a kezdeti tapasztalatok biztatóak.

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állo- mánybavétel szigorítását, az

Megyénk képviselői, az első sorban, balról jobbra: Tóth Attiláné, az albertinsai Dimitrov Tsz szaktechnikusa (Pest m., 8. vk.)> Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes (Pest m., 10. vk.), Kovács Istvánné, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse (Pest m., l. vk.). A második sorban: Bánáti Gézáné pedagógus (Pest m., 21. vk.) és dr. Cselőtei László, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára (Pest ni., 2. vk.). Mögöttük: dr. Vámos Marietta körzeti orvos (Pest m., 5. vk.) és Nagy Imre, a PEVDI csoportvezetője (Pest m., 22. vk.).

jasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére.

Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat,, részesíteéS|, előnyben. Szükség van az '‘’irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is.

ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában,

A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok követicezetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélikül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például: hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidőbeosztást, jóllehet azt sem a termelés feltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete, termelési-együttműködési kapcsolatai nem indokolják, sőt az esetek többségében zavarokat okoznak.

A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. — A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállítására.

Bérpolitikai intézkedések

Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedéseik végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A minisztériumok, a fővárosi és a megyei tanácsok, valamint a vállalatok és intézmények többsége biztosítja a határozatok következetes végrehajtását. A tanácsok munkájában

— a jobb munkaerő-gazdálkodás kialakítása érdekében

— erősödött az önálló kezdeményezés.

A munkaerő-elosztást bér- politikai intézkedésekkel is igyekeztünk befolyásolni. 1976. január 1-vel felemeltük az óvodai és bölcsődei dolgozók, majd ezt követően a papíriparban folyamatos munkarend oen és három műszakban dolgozóik bérét. Ennek hatására a gyermekintézményekben csökkent a betöltetlen állások száma, a papíriparban pedig mérséklődött a létszámcsökkenés, sőt egyes gyáregységekben emelkedett a létszám.

A munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhanglását hatékonyan segíti a megfontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javításai elsősorban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megkönnyítése.

A tervegyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányoz elő. Ugyanakkor ezt a minisztériumnak és a tanácsoknak — a megyei és helyi

T

egnap délelőtt az élelmiszertörvény vitájával folytatódott az országgyűlés nyári ülésszaka. Különösen nagy tetszésnyilvánítást kiváltó felszólalás volt Barát Endréé, a váci járási párt- bizottság első titkáráé. Képviselővé választása óta első ízben kért szót a Parlamentben. Régebbi szóhasználattal élve tehát ez volt az országgyűlési „szűzbeszéde”.

Mi volt a felszólalás sikerének titka? Főként, az, hogy a megye életéből vett példák egész sorával bizonyította, az élelmezési törvény megalkotásának szükségességét. Átgondolt, s tényekkel bizonyított felszólalását módosító javaslattal is kiegészítette, amelyet dr. Romany Pál, miniszter, a törvényjavaslat előterjesztője, zárszavában elfogadásra javasolt a képviselőknek. Barát Endre módosító javaslatát az új törvény megszavazása előtt Apró Antal, az országgyűlés elnöke terjesztette elő, s a képviselőház egyhangúan elfogadta.

Érthető, ha az ülésszak első szünetében Pest megye valamennyi képviselője őszinte elismeréssel gratulált Barát Endre felszólalásához. A téma egyébként. amelyről felszólalásában beszélt: a megye élelmiszergazdaságának eredményei és gondjai, tovább gyűrűzött a szünetekben. Győré Sándor, az abonyi SágVári Endre Termelőszövetkezet elnöke, az Elnöki Tanács tagja, a megye 9. választókerületének képviselője arról a jó kapcsolatról beszélt képviselőtársainak, ami az általa vezetett gazdaság, valamint a felvásárló szervek között az elmúlt esztendők során kialakult. Igaz ugyan, mondotta, nekünk nincs kapcsolatunk a MÉK-kel, mi a termékeinket a Terrpény forgalmi Vállalatnak, a cukorgyárnak és a Húsipari Vállalatnak adjuk el, ezért értékesítési problémáink sincsenek. Talán, ha zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznánk, mi is csatlakozhatnánk azokhoz, akik ma nagyobb rendet kívánnak termékeik értékesítésében.

— A zöldségtermesztés gondjai valóban nagyok — kapcsolódott a témához dr. Cselőtei László, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a megye 2. választókerületének képviselője. — Annak ellenére, hogy az elmúlt öt esztendő átlagában évente mintegy 18—19 millió mázsa zöldség termett hazánkban, ami több, mint a kétszerese annak, amit idehaza elfogyasztunk. Hogyan lehetséges ez? A gondok eredője, hogy nem mindig egyidőben, megfelelő mennyiségben és minőségben jut el a vásárlóhoz a megtermelt áru. Az ok a termelési és kereskedelmi feltételek hiányában keresendő. Melyek ezek? A termelési feltételek közé tartozik a korszerű gépek, műtrágyák és növényvédő szerek biztosítása a mezőgazdasági termelőüzemek számára. A folyamatos és jó minőségű áruellátás kereskedelmi feltétele viszont a megfelelő tárolás, raktározás biztosítása. Ugyanakkor a kereskedelem jelenlegi érdekeltségi rendszere a nagy tömegű és olcsó zöldségtermesztés ellen hat. A kereskedelem ugyanis pillanatnyilag jobban megtalálja a számítását, ha kisebb mennyiségű, de drágább árut hoz forgalomba. A kérdés, úgy érzem jogos: mit tehet az egyetem e gondok mielőbbi megszüntetése érdekében? A korszerű termelési feltételek biztosítása érdekében nagyon sokat. E feltételek érvényesítése ugyanis elsősorban mindenütt azoktól a helyi szakemberektől függ, akik itt tanulnak az egyetemen. A termékszerkezet megválasztásától kezdve egészen a legkorszerűbb gépek üzembe állításáig. Rajtunk múlik, hogyan és mire tanítjuk meg őket.

Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a megye 10. választókerületének képviselője más nézőpontból közelítette a témát.

— A felszabadulás előtt — mondotta — a lakosság mintegy hatvan százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, illetve az

élelmiszeriparban. Ez azt jelenti, ha figyelembe vesszük az akkori exportlehetőségeket, hogy egy, a mezőgazdaságban vagy az élelmiszeriparban dolgozó termelte meg egy másik — az élet más területén munkálkodó — ember élelmét. Ma viszont a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban együttesen a lakosságnak csupán a húsz százaléka dolgozik, vagyis egy embernek önmagán kívül még másik négy ember számára kell megtermelnie az élelmet. Ugyanakkor az élelmiszerek exportja a felszabadulás előtti évekhez viszonyítva a négyszeresére emelkedett, s az ország dollárbevételének a 40 százalékát biztosítja. A kérdés: hogyan lehet mégis jelentősen növelni a mezőgazdaság termelését lényegesen kisebb létszámmal, növekvő exportkötelezettségek mellett lényegében azonos földterületen? Dr. Cselőtei Lászlónak igaza van: a gépesítés és a kemizálás fokozása biztosíthatja csak alapvetően az egyre növekvő termék- mennyiséget. Ez azonban már túllép az ország határain, mivel sem a magyar gép- sem a magyar vegyipar egyedül nem tudja kielégíteni az ilyen irányú igényeket. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kívánt mértékű fejlesztése nem egy-egy gazdaság vagy terület, hanem népgazdasági feladat, amely csak nemzetközi bázisra támaszkodó program alapján valósítható meg. Hogy rrfilyen szerep jut ebben az új törvénynek? Szemléletalakító és befolyásoló szerepe a legdöntőbb: a termelés, a felvásárlás, a feldolgozás és a tárolás összhangja alapvető kérdés, de ezt eredményesen csak helyben lehet megoldani. Ä megoldás kulcsa: a jó helyi kapcsolatok kialakítása a közös cél, a több és jobb minőségű mezőgazdasági termék előállításának érdekében.

Prukner Pál

A jövőbemi intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is, hogy azok ne teremtsenek újabb, s főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli munkaterheket, alkalmazotti munkaerőigényeket.

Korszerűsíteni keU majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendiben foglalkoztatottak műszakpótlékáit.

A szakmunkásképzés fejlődése

A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képziés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésről 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott.

A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelő munkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. A törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá.

A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolákban megszeirezhetö a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül — felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési

rendszerét is.

A kiképzett szakmunkások száma — fejtegette a továbbiakban egyebeit közt a miniszter — összességében megfelel az előirányzatoknak. Ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmában jelentkező — jogos igényt nem tudtunk kielégíteni. A mutatkozó hiány pótlása érdekében egyrészt a felnőtt szakmunkásképzésben egy sor rugalmas, új formát vezettünk be, másrészt növeltük a nehéz szakmák tanulóinak ösztöndíját. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosítottak teljes megoldást.

A pályaválasztási tevékenység szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk, hogy mind több tanulót képezhessünk a hiányszakmákban is. A szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőttképzést.

Az elkövetkező időszak gazdaságfejlesztő intézkedései azt igényim, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább 50 százalékát a szakmunkásképzésbe iskolázzák be. Napjainkban ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában. Öt év múlva már csak 75 százaléka dolgozik a bizonyítványának megfelelő szakmában, Ez részben természetes. Egy részük továbbtanul, szellemi dolgozóvá válik, más részük társadalmi, közéleti tevékenysége révén kerül új munkahelyre. Vannak olyanok is, akik ugyan fizikái munkások maradnak, de nem tanult szakmájukat folytatják. Amikor e helyzet megváltoztatására törekszünk, számolnunk kell bizonyos át- csoportosítási szükségletekkel is. Az indokolatlan szakmaelhagyás megszüntetéséért sokát tehetnek a vállalatok. ■

Fontos állomása volt a szakmunkásképzés fejlődésének, hogy 1973-ban a fővárosi és a megyei tanácsok átvették a szakmunkásképző iskolák közvetlen irányítását. Feladatukat felelősséggel látják el, biztosítják a töretlen fejlődést.

A szakmunkásképzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A jövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és biztosítani akarjuk, hogy iskolarendszerünk stabil legyen, de nem merev. Rugalmasan alkalmazkodjék a követelményekhez, állítson megfelelő igényeket a tanulókkal szemben, »de kerülje el a maximalizmust, a túlterhelést.

Feladataink sikeres végrehajtása érdekében továbbra is érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkatevékenységek szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát.

Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkásképzés. Az Oktatási Minisztérium — mint a közismereti tantárgyak gazdája — 1978-tól korszerűsített tananyagokat vezet be a tantárgyak oktatásához. Ezek segítik a műveltség gyarapítását és a marxista nevelés eredményességét. Folytatjuk az intézményhálózat fejlesz^' tését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi tényezőit.

A dolgozók növekvő aktivitással valósítják meg a terveket

Dolgozó népünk támogatja a párt politikáját, egyetért az V. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokkal, növekvő aktivitással vesz részt azok megvalósításában. Az 1976. év eddigi eredményei biztatóak.

(Folytatás a 3. oldalon.)

I

A nyári ülésszak folyosóján

jának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. *A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni. Mindenekelőtt a munkaerő-szükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeressé, általánossá tétele, a mormamunka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdítása.

A munkaidő jobb kihasznápártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni.

További erőfeszítéseket kell tenni a még háztartásban levő. munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartásával — esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyáknak, másrészt lehetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultaik munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdí-