Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-24 / 148. szám
1916. JÚNIUS 24., CSÜTÖRTÖK o Bale se t veszélyes átjáró Albertirsán a Dánosi úti vasúti átjáró olyan rossz állapotban van, hogy egyaránt veszélyes a gyalogosok és kerékpárosok számára. Az aggasztó helyzetről többen is beszámoltak már. Sokak kerékpárja szorult be a kockakövek közé, máskor lovas kocsi áthaladásánál történt kis híján baleset, a gépkocsival közlekedőknek pedig majd kirázza a lelkét a rossz út. Gyors intézkedés kellene, mielőtt még komolyabb baj nem történik az átjárónál. Virág Mihály Alberti rsa Már van menetrend A Pest megyei Hírlap június 10-i számában a Postabontás rovat Nincs új menetrend című cikkében kifogásolták, hogy a Csepel—Tököl közötti autóbuszvonalon utazók nem jutnak menetrendhez és csak a végállomásokon értesülhetnek a változásokról. A panasszal kapcsolatban közöljük, hogy e vcmal menetrendjét a nagyobb utasforgalmú megállóhelyeknél kifüggesztettük. Intézkedtünk a néhány nap alatt elfogyott .vonalmenetrendek újabb kiadásának sokszorosításáról és terjesztéséről. Reméljük, hogy intézkedésünkkel megoldódnak a problémák. Dr. Párta Tivadar Volán 20. sz. Vállalat főoszt.-vez. Rossz út Közérdekű problémáról szeretnék beszámolni. Perő- csényben — a Pest megyei Hírlap 12 évvel ezelőtt megjelent cikke nyomán — kényelmes bekötő út készült. Erre nagy szükség volt akforgalma. A növekvő igény- bevétel azonban annyira megrongálta az utat, hogy félő: a Volán nem engedi lezen a megsüllyedt és összetöredezett úton közlekedni az autóbuszokat. Pedig azok zavartalan érkezésére és indulására nagy szükség van: a Börzsöny e tája közkedvelt kirándulóhely is. A forgalom mai igényeinek megfelelően kellene megjavítani a lassanként használhatatlanná váló utat. Akár összefogással, hi- sze érdeke ez a községbeli termelőszövetkezetnek, a pe- rőcsényieknek és a kikapcsolódást kereső turistáknak is. Csömör Nándor Dunakanyar Intéző Bizottság helyi csoportjának elnöke Perőcsény Szépülő városkép Három esztendeje jártam .utoljára Gödöllőn. A Szabadság tér elszomorító látványt nyújtott akkor. Embernagyságú gaz borította, a tanulók sporttelepét az öltözők romjai tarkították. Most gyönyörű a játszótér, felépült az öltöző. Ízlésesen formálták át a teret, a gépkocsivárakozást kényelmes és árnyas parkírozóhely biztosítja. A jó levegőről fenyőcsemetékkel beültetett park gondoskodik, szem- gyönyörködtetőek a műkőből készült virágtartókban pompázó rózsák és muskátlik. Dicséret illeti ezért mindazokat, akik részt vették a tér kiaílakításábajn. S. J. Budapest Késik az újság Gyakran járok Mendére, kedvelt falumba, amelynek történetét is írom. Sajnálatos tapasztalatomról szeretnék ezúttal szólni. A reggeli lapok Tököli mozaik Sokak panaszát szeretném ezúttal szóvá tenni. A tököli TÜZÉP telepén vásárolják a helybeliek a fűtéshez, főzéshez szükséges szenet. A német brikettet azonban az utóbbi időben csak lapáttal lehet a vödrökbe rakni, mivel a telep vezetője nem engedi a vasvilla használatát., Ezért nagyon sok por, föld kerül a zsákokba, vödrökbe, s az tönkre teszi a kályhákat. ★ ) Másik észrevételem ugyancsak a szolgáltatásokkal kapcsolatos. Tökölön sokan panaszolják, hogy a boltokban, az üzleteikben nem árulnak kis méretű zseb- és borotválkozótükröket. Pedig ezek rendkívül praktikusak, kis helyen elférnek, falra akaszthatok. ★ Követésre méltó, új kezdeményezésről szeretnék beszáJD __at ku lásának évfordulóját a szigetszentmiklósi pajtások is. Ünnepi csapatgyűlést tartottak, amelyen 700 gyerek vett részt. Ekkor avatták fel az új molni. A tököld nagyközségi művelődési házban hozzáértő képzőművész irányításával szakkör alakult. A képzőművészetét kedvelők itt megismerkedhetnek az érdekes, a szép, a nevezetes alkotásokkal, fejleszthetik esztétikai érzéküket, gyarapíthatják ismereteiket. Az első szakköri foglalkozást június 16-án délután 6 órai kezdettel rendezték a művelődési házban. A képzőművészeti szakkörben folyó tartalmas munka bizonyára kedves időtöltése lesz a Tökölön élő idősebb és fiatalabb lakosoknak egyaránt. Bundies Péter Tököl Jubileum Gazdag programmal ünnepelték meg a Magyar Úttörők Országos Szövetsége megaűakisdobosokat és úttörőkét, s a szülők is fogadalmat tettek, hogy a szocializmus szellemében nevelik gyermekeiket. A pajtások színvonalas sport- versenyeken mérték össze erejüket, s népi táncokat mutattak be. A szigetszentmiklósi úttörők egész évben következetesen készültek az évforduló megünneplésére. Gyűjtötték az elmúlt 30 év úttörőjátékait, dalait, hajdani — ma már felnőtt — úttörőket kerestek fel, hogy évtizedekkel ezelőtti tevékenységükről érdeklődjenek. E munka során maradandó élményeket, új ismereteket szereztek, amelyek segítségükre lehetnek az elkövetkező évek munkájában. If j. Váczi Károly Szigetszentmiklós Kevés a képeslap Gyakran utazom az ország különböző nevezetes tájaira, megtekinteni az ottani látványosságokat, nevezetességeket. Különösen kedvelem a Dunakanyar történelmi nevezetességekben gazdag vidékét, sokszor kirándultam kikapcsolódást adó nyaralóhelyekre, mint például Surányba vagy Horányba. Gyakran akartam ezekről a helyekről valamilyen emléket magammal vinni, amelyek majd a későbbiekben e tájakra emlékeztetnek. Képeslapokat akartam vásárolni, amelyek szemlélésekor felelevenedik előttem a látott tájak szépsége. Meglepődéssel tapasztaltam azonban, hogy a Dunakanyar e vidékéről nemigen kaphatók képeslapok. Jó lenne, ha a postahivatalokat, elárusítóhelyeket megfelelően ellátnák ilyen lapokkal, mert ezek nagyban hozzájárulnak e helyek, tájak megszerettetéséhez. Farkas Béla Kaposvár Kirándulás a történelmi múltba A Székesfehérvárhoz közeli Tác község határában, Fö- vénypusatán tárták fel a római kori Gorsium város romjait. Az ásatásokat 1958-ban kezdték, s rábukkantak a II. századi hat-nyolcezer lakosú város — épületeinek, utcarészleteinek, villáinak alapjaira. A pomázi helytörténeti szakkör június 19-én szervez tanulmányi kirándulást e történelmi nevezetességű helyre. A résztvevők két csoportban indultak a Déli pályaudvarról, először Székesfehérvár nevezetességeivel, látványosságaival ismerkédtek, majd innen indultak Tácra. Balogh Gyula szakköri titkár, Párnáz Válaszol az illetékes A Pest megyei Hírlap május 27-i számában Vonat helyett autóbusz címmel Simó Pál Domonyról kifogásolta, hogy megszüntettük a 18 óra 35-kor Aszódról Nógrádkö- vesdig közlekedő vonatot. Ezúton tájékoztatjuk, hogy a járatot nem szüntettük meg, csupán ’— az utazási igényeknek megfelelően — más időpontban indítjuk. A menetrend megváltoztatását hosszas vizsgálat előzte meg Megállapítottuk, hogy a vonat 40—60 utassal közlekedett. Közülük a rendszeresen utazók száma — amint arra a menetjegyekből következtethettünk — általában 15—20 volt. Az öt kocsiból álló szerelvény befogadóképessége 400. Kihasználatlanságával szemben a 14 óra 58-kor induló vonat rendszeresen utasokkal zsúfolva hagyta el Aszódot. Ez okozta azt, hogy az Iklad—Domony- felső megállóhelyen felszálló — az Ipari Műszergyár délelőtti műszakjából hazautazó — dolgozók naponta állva vagy a lépcsőn utazhattak. Az Ipari Műszergyár dolgozói korábban ez ellen tettek panaszt. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a 2 órakor befejeződő műszakból érkezőket csak a 15 óra 8 perckor áthaladó szerelvény vehette fel. Problémájukon csak mentesítő vonat beállításával segíthettünk volna. Sem többletmozdony, sem pedig szerelvény nem állt azonban rendelkezésünkre. így — jelentős anyagi ráfordítás nélkül — az előbbi megoldást választottuk, vagyis megváltoztattuk az említett szerelvény menetidejét. Az Ipari Műszergyár dolgozóinak ezáltal orvosoltuk jogos sérelmét, megszűnt a vonat zsúfoltsága, kielégítőek, kulturáltak utazási feltételeik. Panaszosunk gondjain nem segíthetünk, mert esetleges intézkedésünkkel indokolatlanul pazarolnánk népgazdaságunk amúgy is szűkös energiakészletét, s megsértenénk az energiatakarékosságra vonatkozó párt- és kormányhatározatokat. Fülöp Eajos, a MÁV budapesti igazgatóságának osztályvezetője Szerkesztőségi üzenetek F. B. kaposvári olvasónknak köszönjük tájékoztatását, kedvező észrevételeit továbbítjuk az illetékeseknek. Ifj. B. I.-né monori olvasónk türelmét kérjük, problémája megoldásának lehetőségéről érdeklődünk az illetékeseknél. kortájt, mivel így az autóbusz bejárhatott a községbe, az iskolás gyerekeknek nem kellett kilométereket gyalogolniuk. Jelenleg is nagy a sokszor késnek. Gyakran korábban jön meg az Esti Hírlap, mint a Pest megyei Hírlap. Előfordul, hogy a Képes Űjság vagy a Tv-újsóg szombaton, sőt még vasárnap sem jut el az olvasók kezébe. A mendeiek többsége Budapestre jár dolgozni, s minthogy hétfőn nem kézbesítik a lapokat, s a helybeliek három-négy órát is utaznak naponta, az olvasásra nemigen marad idő. Valószínű, hogy az újságok tervszerű szétosztását már Pesten időben kellene megkezdeni, hiszen az újság csak akkor érheti el célját, ha eljut az olvasókhoz. Kővári József nyugdíjas Budapest ÜGYLET — BÖKKENŐKKEL Karón innen — karón túl MINTHA HASZONSZERZÉSRŐL LENNE SZÓ? Hosszú sorompó Amióta a Soroksári utat lezárták, és az 51-es, bajai útra Csepelen át könnyebb kijutni, a taksonyi híd „előlépett”, főútvonallá vált. Ezért is okoz különös fennakadásokat a forgalomban a HÉV-számyvonal túlságosan is elővigyázatos sorompókezelése. Pontosabban: a híd eleve egy nyomsávú. De még ezen az egy sávon is osztozik a közúti forgalom a Szigethalom—Taksony HÉV-vonal sínéivel. A sorompó kézi kezelésű. És itt kezdődnek a gondok: sokszor tíz perccel a vonat érkezése előtt a sorompó már zárva van. Hogy ez mennyire indokolatlan, azt bizonyítja az is, hogy ha a vonat Taksony felől jön, akkor előbb keresztezi az 51-es utat, mintsem a hídra érne. Mégis, a főúton, ahol már fénysorompó van, még percekig zavartalan a forgalom, miközben a híd előtt kétoldalt már hosszú sorok állnak. Elvileg a sorompó zárása a menetrendhez igazodik. Erről például a Volán-buszok vezetői kapnak egy kis táblázatot, hogy járataikat még a sorompózárás előtt át tudják juttatni a hídon. A gyakorlatban azonban ez sem jelent semmit: több forgalmi dugónál is a buszvezetők méltatlankodnak a leghangosabban, mert a sorompókezelő, vagy aki őt utasítja, a kiadott menetrendet sem tartja be. Ezért fordult már elő néhányszor, hogy műszakváltáskor a Csepel Autógyárba igyekvő, vagy onnan jövő dolgozók késtek indokolatlanul. Felmerülhet — és joggal — a kérdés: ha már fénysorompóra nem futja egy ilyen forgalmú hídon, akkor legalább a saját maguk által kiadott sorompiólezárási időket miért nem tartják be? És miért kell ilyen feleslegesen hosszú ideig zárva tartani? Sz. J. I. Hétről hétre sok olyan levelet kapunk olvasóinktól, amelyekben panaszos ügyekről, egyéni sérelmekről, közérdekű problémákról számolnak be. Gyakran tudatják kedvező észrevételeiket megyénk fejlődéséről, a. városok, a falvak szépülő arculatáról, kedvező társadalmi jelenségekről. A beérkező levelek hangvételét figyelve, nem túlzás azt állítanunk, hogy sokhelyütt szinte családtagnak tekintik lapunkat; sokszor kérik tanácsunkat, segítségünket köz- és egyéni ügyekben. Ilyen eset H. L.-né kérése is. íme, egy részlet az üllőd H. L.-né kétségbeesett hangú leveléből: csak Önökben bízom már, ha megtörténik velem ez a szégyen, akkor nem éleit az élet... Megosztották a telket Mi is történt voltaképpen Üllőn, ami a már korántsem fiatal, 73 éves idős asszonyt ennyire felzaklatta? Tavaly nyáron, H. L.-né némi pénzmagra akart szert tenni, s elhatározta, amúgysem nagy kertje egy részét eladja. Nincsen ebben semmi kivetnivaló. H. L.-nénak nyugdíja sincs, mindössze 300 forintnyi segélyt kap. Nyolcvanhárom éves férjének tanult szakmája lakatos, de a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgozott, a Ló- nyai utcai zálogházban volt liftes, majd raktáros. Így hát az ő nyugdíjára vannak utalva, azaz 1200 forintra. A zöldség, a bab, a krumpli megterem a ház mögötti kertben. Míg nem jött a telekrészeladás ... Egy meleg nyári napon történt tavaly, hogy az egyik falubeli arra járt, s ajánlkozott: megveszi a telekrészt, mivelhogy házat akar építeni. — Nem kellett neki nagy kert, semmit sem akart ültetni. Csak annyi, hogy ne kerítéstől kerítésig érjen majd a ház — így az asszony. — Szép összeget ígért érte, 40 ezer forintot. A megállapodás megtörtént, a kerítések között leszúrtak két karót, s ami attól távolabbra esett, az a vevőé, ami pedig a ház felé, az marad. Éppen elegendő a zöldségeknek, a babnak. Csinos vetemé-’ nyesrt lehet belőle kialakítani. Aláírás fondorlattal Tavasszal a zöldségféléket rendesen elvetette az asszony, s akkor érte az első meglepetés. Az — immár új telektulajdonos — tapintatosan felhívta a figyelmét: rossz helyre ültette a növényeket, mert az az övé... H. L.-né magabiztosan mutatta a karókat, mondván: az lehetetlen, hiszen minden a megállapodás szerint történt, ő bizony nem tévedett. Ám az új telektulajdonos nem kevésbé bizonytalanabbul lobogtatta a szerződést, állítva: itt a papír, ország-világ meggyőződhet róla, hogy neki van igaza. Ez volt a második meglepetés, minthogy az asszony erről semmit sem tudott. Márpedig az aláírás hibátlan volt, alján a 83 éves férj aláírásával. Hogyan is született ez a szerződés? A telket megvenni szándékozó helybeli kivárta a megfelelő alkalmat, s az idős, magáról már alig-alig tudó, járni szinte képtelen embert áttámogatta az egyik rokon közeli lakásába, ahol körültekintően, pontosan és megbízhatóan előkészítették a szabályos, hibátlan adás-vételi szerződést. Azt a szerződést, amely-’ ről H. L.-né, aki a telek eladását elhatározta, csak tavasszal, a tavaszi munkák kezdetén szerzett tudomást. A következmények ... Először is a két karó közötti rész valamivel több, mint 100 négyszögöl, a szerződésbeli pedig több mint 150. H. L.-né kezét tördelve mutatta, mekkora helyet jelent ez: — Idáig, a ház faláig terjedne az új telektulajdonos kertje, nem maradna kutam, sufnim ..., még veteményesem sem, amiből az élelemre éppen hogy' csak telik. Jogilag hiteles A szerződés hiteles. Van mégis egy szépséghibája, amelynek lényege bennefoglal- tatik egy másik hivatalos írásban. Abban, amelyben az asszony megtámadja — jogi úton — a szerződést. A férj részéről ez áll benne: Itt nem tudom, hogy mi van pontosan a szerződésben, idős, beteg ember vagyok, rosszul látok, igyekeztem pontosan átolvasni, de nem tűnt fel nekem, hogy más állna benne, mint 100 négyszögöl. Utána következik a hivatalos aláírás, a pecsét. A vevő ugyan vállalta azt, hogy visszaadja a karókon túli területet. Egy feltétellel: ha H. L.- ék visszafizetik a 40 ezer forintból — arra a telekrészre — eső összeget. Mindez a közelmúltban tör-’ tént Az embernek önkéntelenül is a századforduló váltóhistóriái jutnak eszébe. — Az életben még sohasem akartam ennyire semmit, nem akarók könyöradományokból élni — esdekel H. L.-né. Erkölcsileg inmorális Így hát szabályos a szerződés. Legalábbis a papírok szerint. Van azonban egy másik oldala is a dolognak, amely megkérdőjelezi az egésznek morális, erkölcsi alapját. Helyénvaló-e 40 ezer forint kecsegtető reményének felcsillan- tásával elkápráztatni és azután megtéveszteni egy magatehetetlen. 83 éves, önmagáról és a külvilágról alig tudó öregembert? Aztán akad egy másik szépséghiba is. Az új telektulajdonosok már nem szándékoznak házat építeni. El akarják adni a telket. Naponta árulják. A telek pedig ma már többet ér. Negyvenezer forint nem kis pénz. Egy telek értéke nem lebecsülhető. Felelősségteljes feladat, ha eladásáról vagy vételéről döntünk. Nem minden nap ad el az ember telket. Az eladásnak megvan a — jogszabály meghatározta — módja: Ezt nem ismerheti mindenki, különösen, ha — mint H. L.-ék esetében — idős emberekről van szó. Segítségre szorulnak, s ebben környezetüknek, az üayet ismerőknek kell támogatniuk őket. A szabályokat. a törvényeket ismerő jogász pedig megfelelő segítséget adhat ilyen esetekben. Virág Ferenc I 1 i
