Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-23 / 147. szám

1976. JÜMUS 23., SZERDA msem 'éj/fr "B ^Mmav Szívesen látott vándorok A feneketlen zsák — Másfajta kötöttségek — Eltévedt Csipkerózsika Vannak szívesen látott ván­dorok? Ezer és tízezer szám­ra. Hogyan, hiszen hosszú évek óta nem hallani mást, mint a munkaerő-vándorlás kárhoztatását Igaz, a leg­utóbbi két esztendőben — de csak az összefoglaló átlagokat tekintve! — mérséklődött a munkahelyet változtatók szá­ma, ám akkor is túlzás szíve­sen látott vándorokról beszél­ni, vagy mégsem? A közvéle­kedés nem tesz különbséget a fölös és a szükséges, azaz a társadalmilag előnyös, illetve hátrányos munkaerő-forga­lom között. Innét származnak a félreértések. Mert hibaegy- kalap alá venni a bérnöveke­dést hajszoló, semmiféle mun­kával ki nem békülő vándor­madarakat,' s azokat, akika társadalmi, gazdasági fejlődés irányát tükrözve egyik ága­zatból a másikba kerülnek, alacsony termelékenységű te­rületekről magasabb haté­konyságú munkahelyekre mennek át. Az ipar étvágya Hosszú idő telt el úgy, hogy szinte minden munkára je­lentkezőt az ipar fogadott be Pest megyében. Borsod után Pest megye iparában dolgoz­nak a legtöbben, s a csúcs 1970-ben volt, 107 ezer em­berrel. A munkaerő utáni ét­vágy azóta mérséklődött, jó­zan belátásból meg kénysze­rűségből is. És törvénysze­rűen. A gazdasági fejlődés meghatározott szakaszában — nemzetközi tapasztalatok iga­zolják — lelassul, majd meg­áll az ipari foglalkoztatottak számának növekedése. Más, az un. háttérágazatok kerül­nek előtérbe. Ahogy országo­san, a megyében is erre tar­tunk. Feneketlen zsákként nyelte el a jelentkezőiket az ipar — mind az új vállalatok, mind a már meglevők fejlődése mun­kahelybővítéssel járt —, ám érdekes módon a gyarapodás mértéke miatt nem ^ttf hanem a szállításban és a" kereskede­lemben volt a legnagyobb. A kereskedelemben például sok olyan nő tevékenykedik ma, aki ipari munkahelyet hagyott ott — bejáróként a főváros­ban, legtöbbször bejáróként a megyében is —, s ezt aligha tarthatjuk kedvezőtlen ván­dorlásnak. Ami ugyancsak ér­dekesség, s ellentmond a köz­hiedelemnek: a negyedik öt­éves tervben a megyében a mezőgazdasági foglalkozá­súak tábora nem apad, sőt, csekély gyarapodást tapasz­talhatunk. Abonyban például a jól gazdálkodó, megfelelő szociális körülményeket nyúj­tó közös gazdaságok komoly vetélytársai munkaerővonzás szempontjából az ipari üze­meknek. Autógyárban csupán a szerve­zeti változások növelték a lét­számot 1975-ben, négy eszten­dőn át az változatlan volt. Ugyanakkor a termelési érték megkétszereződött — tavaly nyolcmilliárd forintot tett ki —, a vállalati eredmény a négyszeresére nőtt. Mi tör­tént? „Csupán” annyi, hogy a munkaerő mennyisége ugyan nem bővült, de felhasználásá­nak hogyanja teljesen eltért a korábbiaktól. A termékszer­kezet átalakítása ugyanazt a munkást kétszer akkora ér­ték előállítására tette képes­sé, s mert a korszerűbb ter­mák jobban értékesíthető, a vállalati eredmény is meg­többszöröződött. Másik, nem kevésbé nyo­mós bizonyítékkal előhoza­kodva. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége idén 2200, jövőre már 3000 konténert készít. A főként tő­kés piacokon értékesített szállítótartályok előállítását úgy szervezték meg, hogy nem nőtt a váci üzemben a mun­kaerő-szükséglet, hanem fa­lakon belül találták meg az átcsoportosítható embéreket. Az általuk létrehozott érték korábbi munkájuk társadalmi hasznának a többszöröse, az­az hasonló termelési értékhez változatlan termelési szerke­zet mellett háromszor-négy- szer annyi ember kellene! Nem véletlen Korántsem véletlen, hanem nagyon is a másfajta kötött­ségek megjelenítője, hogy az említett két termelőhelyen fokozatosan csökkent a mun­kaerő-vándorlás, s ma jóval alatta van a megyei átlagnak. Az új technika, technológia, a korszerű eszközök és gyártási módok hatásos megkötői a munkaerőnek — a váci gyár­ban a dolgozóit hatvan száza­léka törzsgárdatag, s rendkí­vül rövid idő alatt átálltak a konténergyártás fogásaira — ahogy ennek lehetünk tanúi a Mindig új Napjainkban az a jellemzője a megyei foglalkoztatási hely­zetnek, hogy mindig új térké­pet készíthetünk, mert olyan gyorsak a munkaerő megosz­lásában a változások. Előre­nyomulnak a termeléshez kapcsolódó kiegészítő tevé­kenységek — így például a fó­ti, kistarcsai, törökbálinti raktárkomplexum, a budaörsi, dunakeszi hűtőház jelentős létszámot foglalkoztat —, s ezen megint nem szabad si­ránkozni. Hazatalált ugyanis az az el­tévedt Csipkerózsika, aki rossz helyen aludta álmát. Csipkerózsika a mesék vilá­gának alakja, mégis, odaté­vedt a foglalkoztatáspolitika terepére, s a hiszékenyeket az­zal biztatta, hogy az ipar fej­lődését függetleníteni lehet a háttérágazatok korszerűsítésé­től, magyarán: előbbihez kel­lenek, utóbbihoz semmi szük­ség új emberekre. A megyei foglalkoztatási — területfej­lesztési — intézkedések az országosnál előbb, s hatáso­sabban tessékelték el Csipke- sózsikát, igaz, sok vita köze­pette. Nyomós bizonyítékok Hallani lehetett persze sok­félül: nagy bajok lesznek ab­ból, ha az ipari foglalkozta­tottak száma egy adott érték­nél megáll. A megye legna­gyobb üzemében, a Csepel megye építőipari vállalatai­nál is. A nagyobb bér mellé tehát — amit napjainkban, a ho­zott rendelkezések nyomán csak „feketén” kaphat meg a munkahelyet változtató — felsorakozik, mint vándorlási tényező az érdekes munka, s főként igaz ez a fiatalok ese­tében. Ez azért lényeges, mert ma már csupán két forrásból táplálkozhat a megyében a munkaerő-utánpótlás: a pá­lyakezdő fiatalokból s a még háztartásban dolgozó nőkből. Illúzióink azonban e két for­rást illetően sem lehetnek, hi­szen a megyében 140 ezer nő dolgozik, s a még otthon le­vők száma alig néhány ezerre tehető. Kényszer, de hasznos Indokoltan egyre nagyobb hangsúllyal beszélünk a munkaerő-gazdálkodás javí­tásának szükségességéről. Ar­ról a kényszerről tehát, mely most már minden népgazda­sági területen tapasztalható, s mely elengedhetetlenné teszi a munkaerő átcsoportosítását, a nem hatékony termelőhelyek fölszámolását. Nincs lehetőség a népgaz­dasági munkaerőforrások lé­nyeges bővítésére — a me­gyében, számítások szerint 1980-ra az összes foglalkozta­tottak száma mindössze tíz­ezer fővel nő —, azaz a már meglevőt ‘ kell újraelosztani. Ennek emberi, gazdasági, te­rületi hatásait nagy hozzáér­téssel szükséges mérlegelni, de a társadalmi érdekek ve­szélyeztetése nélkül nem kí­nálkozik más út, jobb megol­dás. A szívesen látott vándo­rok a társadalmi, gazdasági haladás természetes kísérői. Ne gyanakodva, hanem e vándorlás útját egyengetve szemléljük, segítsük mozgásu­kat. ök azok, akik magukért és mindannyiunkért jó célok felé vándorolnak. Mészáros Ottó Ülésezett a SZOT Nagyobb jogkör,felelősség Irányelvek a bizalmiakról — Új főtitkár-helyettesek Kedden ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, amely első napirendi pontként szervezeti kérdésekkel foglal­kozott. Az elnökség javaslata alapján, Gáspár Sándor főtit­kár előterjesztésére, a tanács­ülés egyhangúlag Gál Lászlót és Herczeg Károlyt, a SZOT titkárait — a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkár- helyettesévé, Juhász Ottót, az Építők Szakszervezetének tit­kárát és Vas Jánost, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetőjét a szaktanács titká­raivá választotta. Egyidejűleg Juhász Ottót és Vas Jánost az elnökség és a titkárság tag­jává is megválasztotta a ta­nácsülés. Második napirendi pontként Vas Jánosnak, a SZOT ti tiká­rának előterjesztése alapján, a bizalmiak és a bizalmi-tanács­kozások szerepéről szóló irány­elveket vitatták meg. A tanácsülés a szakszerve­zeti demokrácia fejlesztésének egyik legfontosabb követelmé­nyeként hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti vezető szervek minden lényeges kérdés eldön­tése előtt tanácskozzanak a tagsággal, illetve közvetlen képviselőivel, a bizalmiakkal. A tagság a szakszervezeti cso­portértekezleteken vagy tag­gyűléseken juttassa kifejezésre véleményét, érdekeit. A bizalmiak jogköre isme­retes módon jelentős mérték­ben bővült, egyben felelőssé­gük is fokozódik. A jövőben ki kell kérni a bizalmiak egyet­értését a csoportjukhoz tarto­zó dolgozók személyi alapbé­rének megállapításakor, a ma­gasabb kitüntetésekkel kapcso­latos javaslatok elkészítésekor, továbbá akkor, ha valakit fi­zetett rendkívüli szabadságban vagy jutalomszabadságban ré­szesítenek, ha a vállalati la­kás, lakástámogatás, szociális juttatás ügyében döntenek. Kincskereső talajtérképezők • Harminchatról harmincnyolcra • Robbantásos technológia Emlékszem, néhány éve jár­tam hasonló vegykonyhában, kincskereső talajtérképezők kö­zött. Akkor a gazdaságok ér­dektelenségét panaszolták. Vallatják a földeket — Ilyen gondunk nekünk soha nem volt — mondja Bor­sos Arnold, a Dél-Pest megyei tsz-szövetség agrokémiai labo­ratóriumának vezetője Ceglé­den. A laboratórium nyolcfőnyi gárdája — mérnökök, techni­kusok — nyolc esztendeje lá­tott munkához a ceglédi, a nagykátai és a monori járás gazdaságaiban. Talajminták ezrei kerültek lombikba, hiszen sokféle talajtípus lelhető egy- egy gazdaságban, akár egy-egy táblán belül is. Ki vallatják a földeket, mennyi bennük a nitrogén, a foszfor, a kálium, a mész, s az egyéb alkotóelem, s a vizsgálat nyomán kitű­nik: mennyi és miféle műtrá­gya szükséges a jó termés megalapozásához, megállapít­ják, hogy mely növénykultúra termesztésére alkalmas legin­kább a terület, milyen talaj­javító eljárások nyújtanak le­hetőséget a gyatrább földek gazdagítására, a termelőszö­vetkezeti szakemberekkel kö­zösen dolgozták ki a vetésszer­kezetet. — Minden harmadik-negye­dik évben sort kerítünk vala­mennyi tsz-ben a tápanyag­vizsgálatra, de akad olyan gaz­daság, mint az abonyi tsz-ek, a dánszentmiklósi Micsurin, albertirsai Dimitrov, amely évente megrendeli a szántók, illetve szőlők, gyümölcsösök talajvizsgálatát. S hogy a szakmai utasítás szerint gondoskodnak-e a föl­dek táperővisszapótlásáról a termelőszövetkezetekben? Nem vágják-e sutba a terveket, az ajánlott receptorát? — Az ilyesmi egy-kettőre kiderülne, hiszen figyelemmel kísérjük az Agroker forgalmát — említi a laboratórium ag­rármérnök-kémikus vezetője. A legtöbb gazdaságban nem takarékoskodnak oktalanul a műtrágyával. Előfordul persze, mint ahogy az ellenkező vég­let is, amikor a szükségesnél is többet rendelnek, fölösle­gesen. A szerves veszendőbe megy Más téma, hogy számottevő mennyiségű drága műtrágya lenne megtakarítható, ha a szerves trágya jó része nem menne veszendőbe. — Erről többnyire nem a gazdaságok tehetnek, az ok a szűkös gépellátásban keresen­dő. Kevés a markológép, a trágyaszóró. Ami viszont biz­tató a jövőre nézve: kidolgoz­ták, s a Szerencsi Állami Gaz­daságban a közelmúltban be is mutatták a szerves trágya terítésének úgynevezett rob­bantásos technológiáját, mely anyagot számítva, 828 ezer má­zsa műtrágya megtakarításával egyenlő. A ceglédi agrokémiai labo­ratóriumban, hallom, 3680 táb­la talajadottságait, termésered­ményeit dolgozták fel lyukkár­tyára. Tavaly 25 ezer hektár talajvizsgálatát végezték el, továbbá — az állattenyésztés szolgálatában — 1500 takar­mányvizsgálatot, 300 lucema- lisztminta elemzését. Szakta­nácsaik értékét, munkájuk eredményét azonban nem rög­zítik pontos feljegyzések, csu­pán annyi bizonyos, számot­tevő részük van abban, hogy évről évre többet ad a gabo­na, a kukorica, több szőlőt szüretelnek, gyümölcsöt szed­nek a három járás gazdaságai. Hinné az ember, hogy lerak­ván az alapokat, túljutottuk a munka nehezén is? — Húszmázsás búzatermést harminchat mázsára emelni nem művészet, de harminchat­ról harmincnyolcra feltornász­ni a hektáronkénti hozamot, s ezt állandósítani, ez a nehe­zebb része a dolognak — cá­folja vélekedésemet Borsos Arnold. Talányosnak tűnt sokáig, hogy miért nincs arányban az eredmény a ráfordított ener­giával, hiába a jó talajszerke­zet, a megmunkálás, a táp­anyag-visszapótlás, kivált a gyümölcsösökben, szőlőskertek­ben, zöldségkuitúrákban. Miért? A hiba a mikroelemek hiányában keresendő. A vas-, réz, mangán-, kobald-, molib- dénionokat csak milliomod részben veszi föl a növény, de szüksége van ezekre az ele­mekre. S noha a levélanalízis tapasztalatai nyomán mikro­elemekkel dúsított hatóanyag kipermetezése, a lombtrágyá­zás eredményei egyre biztatób­bak, de a téma még számos rejtélyt tartogat a kutatóknak, agrokémikusoknak. A. Z. szerint a szántóföldre billentős tehergépkocsin kijuttatott 40— 50 mázsás trágyahalmokat pa- xittöltettel robbantják szét. A módszer elterjesztését nálunk a Pest megyei Növényvédő Ál­lomás szervezi. Eredmények lyukkártyán A szervestrágya-hasznosítás jelentőségét támasszuk alá né­hány adattal! Egy négyezer hektár szántóterületet birtokló, s tehenet, növendékállatot, hí­zómarhát számítva összesen ezer jószágot tartó gazdaság­ban hozzávetőleg a műtrágya negyven százalékát, azaz kö­rülbelül 1,2 millió forintot ta­karíthatnak meg szerves trá­gyázással. Az országos fölmé­rés szerint 300 ezer hektár ta­lajerő-utánpótlását oldhatná meg évente a magyar mező- gazdaság, ami a hektáronkénti átlagosan szükséges 267 kiló nátrium-kálium-foszfor ható­Ugyancsak ki kell kérni a bi­zalmi egyetértését az üdülési beutalók személy szerinti oda^ ítélésekor, és hasonló a hely­zet, ha szakszervezeti segély­ről, végül ha szakszervezeti kitüntetésről döntenek. A szakszervezeti bizalmiak egyetértési hatásköre nem vo­natkozik a magasabb vezető állásúakra, és a választott sze­mélyekre, mivel ők hatásköri- leg magasabb szervekhez, tes­tületekhez tartoznak. Velük kapcsolatban a választott ve­zető testületek gyakorolják a szakszervezeti jogokat. A vezető szakszervezeti szervek módszerbeli és mun­kastílusbeli tanácsokkal segí­tik a bizalmiakat megnöveke­dett feladatkörük ellátásában. A bizalmitanácskozások rend­szere is alkalmas fórum a bizalmiak továbbképzésére. A bizalmitanácskozások leg­fontosabb funkciója, hogy a tagság véleménye, akarata, ja­vaslata gyorsan eljusson a döntésre illetékes szakszerve­zeti testületekhez. A bizalmiak és főbizalmiak tanácskozását minden olyan alapszervezet­ben létre kell hozni, és folya­matosan működtetni kell, ahol a tagság véleménynyilvánítása közvetlenül taggyűlés útján nem lehetséges. A bizalmiak tanácskozása nagyon fontos képviseleti fórum, de természe­tesen nem vezető szerv, nem helyettesítheti a műhelybizott­ságot vagy szakszervezeti bi­zottságot. Álláspontjának ki­alakításával segíti az üzemi vezető szerveket a lehető leg­jobb döntések kialakításában, vagyis a bizalmitanácskozáso­kon állást foglalnak, s nem döntést hoznak. A vállalati szakszervezeti tanácsnak és a szakszervezeti bizottságnak nem jogi, de erkölcsi-politikai kötelessége számba venni a bizalmitanácskozás állásfogla­lását. A bizalmitanácskozások­kal kiegészül, közvetlenebbé válik a szakszervezetek tevé­kenysége. A tanácsülésen Karakas László munkaügyi miniszter is részt vett. Az OBT-emlékpIakettjét kapta a Benta Völgye Tsz kollektívája Az Országos Béketanács kezdeményezésére a Hazafias Népfront minden évben meg­rendezi a béke és barátság hónapját. Ez alkalomból az OBT emlékplakettet adomá­nyoz a békemunkábam élen­járó kollektíváknak. Az idén Pest megyében a Benta Völ­gye Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet részesült a magas feltüntetésben. Az Országos Béketanács emlékpl a két tjének átadására tegnap délután Érden, a szö­vetkezet tanácstermében ke­rült sor. Kovács Antalné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára meleg szavakkal köszöntötte a szö­vetkezet dolgozóit, majd be­vezetőjében a nemzetközi mé­reteket öltő békeharc eredmé­nyeiről, szükségességéről be­szélt, számos példiát felsora­koztatva. — A Benta Völgye Terme­lőszövetkezet 560 dolgozót számláló kollektívája — mon­dotta a továbbiakban — egy csepp a tengerben, a világ­méretű mozgalomnak kis egy­sége, ám internacionalista ér­zelmükkel, békeszeretetükkel legkiválóbbak, a póldaadók közé tartoznak. A szövetkeze­tét testvéri barátság fűzi sok békeharcos csoporthoz. Szov­jet, NDK-beli, bolgár, lengyel, finn kapcsolataik vannak, külföldi delegációk egész sora keresi fel szövetkezetüket, s meggyőződhetnek arról, hogy a szolidaritási akciókon túl a ■béke védelmezése alatt a la­kosság életszínvonalának eme­lését, jobb ellátását is értik. Erre törekednek nap mint nap. Kiváló kollektívájukat a megyében az elsők között tartják számon. Kovács Antalné elismerő szavak kíséretében nyújtotta át a kitüntetésit, amelyet a kö­zösség nevében Dékány István elnök vett át A szövetkezet vezetője régóta tevékenykedik a békemozgalomban, s Pest megyében az elsők között tűz­hette mellére az Országos Bé­ketanács jelvényét — még évekkel ezelőtt A baráti hangulatú ünnep­ség további részében a nép­front megyei titkára hossza­san elbeszélgetett a jelenle­vőkkel, köztük a szocialista brigádvezetőkkel. H. A. A Vöröskereszt a békéért A Magyar Vöröskereszt or­szágos elnöksége keddi ülé­sén Hantos János fő­titkár előterjesztésében — megvitatta a Vöröskereszt első, Belgrádban megrende­zett béke-világkonferenciájá- naJc ajánlásait, és határozatot fogadott el. A Magyar Vörös- kereszt saját tevékenységé­vel á liga jelszavának — Per humanitatem ad pacem (em­beriességgel a békéért) — meg­valósításáért küzd. hangsú­lyozza a határozat. A Magyar Vöröskereszt szer­vezeteinek mindennapos te­vékenységét az akcióprogram figyelembevételével tervezi és szervezi. Az országos elnök­ség szakbizottságot hozott létre, amelynek fő feladata a belgrádi akcióprogram vég­rehajtásának tanulmányozása és figyelemmel kísérése a Ma­gyar Vöröskereszt tevékeny­ségében. Az országos elnökség a Magyar Vöröskereszt több mint egymilliós tagsága ne­vében csatlakozott a Béke­világtanács elnökségének új stockholmi felhívásához, s tá­mogatja és tevékenységével előmozdítja a felhívás célki­tűzéseinek valóra váltását. Együttműködik a magyar munkásmozgalommal és részt vesz annak minden olyan ak­ciójában, amely hozzájárul a világbéke megszilárdításá­hoz. i Kovács Antalné átnyújtja Dékány Istvánnak az Országos Béke­tanács kitüntetését. Bozsán péter felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents