Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-22 / 146. szám

1976. JUNTOS 22. KEDD TASZSZ-nyilatkozat Ciprusról A TASZSZ hétfőn az alábbi nyilatkozatot közölte: Az utóbbi időben fokozód­nak az arra irányuló kísérle­tek, hogy megosszák és felszá­molják az egységes ciprusi ál­lamot. Az országban a szaka­datlan külföldi beavatkozás következtében csaknem két esztendeje nem folyik normá­lis mederben az élet. A cipru­siak ezrei lettek földönfutóvá saját országukban. A Bizton­sági Tanácsnak és az ENSZ közgyűlésnek a ciprusi válság rendezését célzó határozatait nem hajtják végre. A sziget görög és török közösségének képviselői közötti tárgyalások zsákutcába jutottak. Ciprus te­rületén változatlanul külföldi csapatok állomásoznak. Nem szabad szemet hunyni afelett sem, hogy bizonyos körökben mindinkább megnyilvánul az a törekvés, hogy Ciprust, az ENSZ-határozati megkerülésé­vel a NATO támaszpontjává változtassák. A Szovjetunió a ciprusi vál­ság kezdetétől fogva és annak valamennyi szakaszában sür­gette és jelenleg is sürgeti, hogy a rendezés alapját a cip­rusi állam függetlenségének szuverenitásának és területi épségének elvei képezzék, hogy kiiktassanak mindenfaj­ta külföldi beavatkozást és Ciprus belügyét magúik a cip­rusijaik old ják meg a sziget gö­rög és török lakossága érdekei­nek kellő figyelembevételével. Mint ismeretes, a rendezésnek ezek az elvei képezték az ENSZ által elfogadott határo­zatok alapját. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy szovjet vezető körökben ko- moly aggodalommal szemlélik a ciprusi rendezés indokolat­lan halogatását, és azokat a kísérleteket, hogy a súlyos helyzetet, amelybe a Ciprusi Köztársaság került, arra hasz­nálják fel, hogy a ciprusi nép érdekeitől idegen határozato­kat erőszakoljanak rá a köz­társaságra. A Szovjetunió el­lenzi, hogy a ciprusi rende­zés lehetőségeit a ciprusi nép megkerülésével egyes orszá­gok vagy katonai tömbök szű­kén vett érdekeinek megfele­lően próbálják keresni. A Szovjetuniónak változatlanul az a véleménye, hogy a cip­rusi probléma rendezésének legjobb lehetősége egy széles képviseletű nemzetközi cipru­si konferencia összehívása len­ne az ENSZ kereteiben. A Szovjetunió határozottan sürgeti, hogy haladéktalanul és maradéktalanul hajtsák végre a Ciprussal kapcsolatos ENSZ- határozatokat, s kész együtt- mű'ködini más államokkal a ciprusi válság igazságos meg­oldása, valamint az esemé­nyek olyan alakulásának meg­akadályozása érdekében, amely tovább élezné a helyzetet eb­ben a térségben. Ffttfőn Moszkvában Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára megbeszélést folytatott Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel, aki munkalátogatá­son tartózkodik a Szovjetunió­ban. A megbeszélés során Leo- nyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a Szovjetunió az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott kül­politikai programnak megfele­lően továbbra is a hagyomá­nyos jószomszédi kapcsolatok elmélyítésére törekszik Finn­országgal. A főtitkár hozzá­fűzte: a Szovjetunióban nagy­ra értékelik Kekkonen elnök, valamint a finn haladó és de­mokratikus erők arra irányuló tevékenységét, hogy megszilár­dítsák az országok közötti jó­szomszédi kapcsolatokat és bi­zalmat, erősítsék a békét. Kekkonen elnök jelentősnek nevezte a békéért, a nemzet­közi együttműködésért, a sza­badságért és a népek függet­Jiinius 24-én ül össze az egységes nemzetgyűlés Vietnamban Hanoiban már minden ké­szen áll az április 25-én meg­választott egységes nemzet- gyűlés első ülésének a meg­nyitására. A hétfői lapokban jelent meg a hivatalos közlemény, amely szerint Truong Chinh, a VDK nemzetgyűlése állandó bizott­ságának elnöke és Nguyen Huu Tho, a DIFK tanácsadó testületének elnöke közösen úgy döntött, hogy az egységes nemzetgyűlés első ülését jú­nius 24-én, csütörtökön nyitják meg Hanoiban. Ugyancsak Hanoiban, június 20-án kezdődött meg a Viet­nami Hazafias Front Központi Bizottságának a konferenciája, amelyen megbeszélik a Viet­nami Nemzeti Frontok egyesü­lésének az előkészületeit. lenségéért vívott további harc programját, amelyet az SZKP XXV. kogresszusán fogadtak el. A felek kijelentették, hogy tovább szélesítik az 1948-as szovjet—finn barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződésen ala­puló együttműködésüket poli­tikai, kereskedelmi, gazdasági és egyéb területeken. A megbeszélésen a felek le­szögezték, hogy a nemzetközi enyhülés további elmélyülésé­nek és visszafordíthatatlanná tételének ez idő szerint ked­veznek a feltételek. Leonyid Brezsnyev kijelen­tette, hogy változatlanul ér­vényben van Urho Kekkonen elnök 1977. évi hivatalos szov­jetunióbeli látogatásra szóló meghívása. A finn köztársasá­gi elnök a meghívást elfo­gadta. A találkozó meleg, baráti légkörben folyt le. MOSZKVA Brezsnyev—Kekkonen megbeszélés I A Szovjetunió legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szov­jet kormány meghívására hétfőn reggel munkalátogatásra Moszkvába érkezett Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke. Korunk kérdései A szocialista országok a katonai enyhülésért A politikai enyhülés eddigi eredményeinek biztosításához, ahhoz, hogy ne lehessen visz- szafordítani őket, előre kell lépni a katonai enyhülés vo­natkozásában is. Ha ez elma­rad, egy idő után elkerülhe­tetlenül visszahat magára az enyhülésre. A legújabb ENSZ-kimuta- tások szerint a világ mintegy évi 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Ez nemcsak a katonai potenciál felhalmozá­sának mértékéről tanúskodó, megdöbbentő adat, hanem egyben azt is érzékelteti, mi­lyen Összegeket vonnak el a békés alkotó céloktól. A szocialista külpolitika — a lenini diplomáciának a nyomvonalán haladva, amely­nek első dekrétuma a béké­ről szólt — megsokszorozza erőfeszítéseit minden lehetsé­ges területen a katonai eny­hülés céljából. A vlagyivosz- toki megállapodás - szellemé­ben azt javasolta a Szovjet­unió az Egyesült Államoknak: a hadászati fegyverfajták kér­dését úgy vizsgálják meg — a legszélesebb összefüggésben —, hogy ne elégedjenek meg csupán a már kifejlesztett esz­közök limitálásával. A szov­jet indítványok lényege: tilt­sák meg közös megegyezéssel egyebek közt a ballasztikus rakétákkal felszerelt Trident- típusú atom tengeralattjárók és a B—1 típusú (a B—52-t felváltó) nagy hatósugarú ha­dászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban, illetve az ezeknek megfelelő fegy­verrendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, a mindmáig érvényben levő ja­vaslatokat az amerikai fél nem fogadta el, a SALT-tár- gyialások elhúzódtak. A szovjet megfigyelők — miközben sürgetik az érdemi továbblépést — nem borúlá­tók a SALT-tárgyalások ki­menetelével kapcsolatban, A legutóbbi szovjet—amerikai megállapodás a békés célú nukleáris robbantásokról — amelyet Moszkvában L. I. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, Washingtonban Ford elnök írt alá, s amely a föld alatti atomkísérletek korláto­zásáról a két évvel ezelőtt kö­tött megállapodást egészíti ki — azt bizonyítja, hogy ha megvan a jószándék, akkor lehetséges a nehézségek áthi­dalása. Ami közvetlenül kapcsoló­dik a nukleáris fegyverekhez: mindenekelőtt el kell érni, hogy a részleges atomcsend atomcsenddé teljesedjék. Ez természetesen azt jelenti, hogy valamennyi atomhatalomnak csatlakoznia kell a szerződés­hez, s a tilalomnak minden szférára vonatkoznia kell. Nem kevésbé fontos, hogy szerződés szülessék a vegyi fegyverek betiltásáról és meg­semmisítéséről, az emberi-ter­mészeti környezet katonai felhasználásának eltiltásáról, s az újabb, különösen pusztí­tó erejű fegyverek és fegy­verfajták előállításának meg­tiltásáról, Ami a természeti környezetet illeti, igen fontos, hogy' a Szovjetunió és az Egyesült Államok e kérdés­ben a lényeget tekintve már egyetértésre jutott, és azonos szövegű tervezetet készített a „környezeti hadviselés” betil­tásáról, amellyel most a gen­fi leszerelési bizottság foglal­kozik. A természeti környeze­tet károsító fegyverfajták a gyakorlatban nehezen választ­hatók el azoktól a tömeg- pusztító eszközöktől, ame­lyeknek hatása még a nuk­leáris fegyvereknél is ször­nyűbb. A katonai enyhülés egyik fontos területe a bécsi tárgya­lások, amelyek immár 1973 októbere óta folynak a Hof- burgban a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről. Hazánk — amely a tárgyalásoknak nem közvetlen részvevője — tel­jes mértékben támogatja a többi szocialista ország javas­latát, amely a másik fél in­dítványainak sok elemét Is fi­gyelembe veszi és végered­ményben reményes folyama­tot vetít előre: azt, hogy azo­nos százalékkal csökkenjék a Közép-Európában csapatokkal rendelkező valamennyi állam szárazföldi és légi erőinek létszáma és fegyverzete — beleértve a nukleáris fegy­verzetet is. Sajnos, a NATO-országok magatartása még nem tette lehetővé az egyezmény gya­korlati kidolgozását: kitarta­nak az „aszimmetrikus csök­kenés” követelése mellett. A Európai ifjúsági és diáktalálkozó Magyar—lengyel megállapodás Vasárnap a késő éjszakai. órákig tartottak a bizottsági j ülések a Varsóban folyó európai ifjúsági és diáktalál­kozón. A résztvevők még az előkészítő tanácskozásokon megállapodtak a bizottságok felállításáról és az egyes bi­zottságok előtt szereplő napi­rendi pontokról. Olyan átfogó problémákról van szó, ame­lyek különös hangsúlyt kap­nak az ifjúsági mozgalomban, így az európai politikai hely­zet fejlődésének értékelése, az ifjúsági és diákszervezetek szerepe az európai biztonsági és együttműködési értekezlet határozatainak megvalósításá­ban, az európai ifjúság hely­zetének politikai, társadalmi és gazdasági vonatkozásai, va­lamint az európai ifjúsági és diákszervezetek együttműkö­dése és közös akciói. A napirendi pontok közül néhányat külön szemináriu­mok és kerekasztal-konferen- cia keretében tárgyalnak meg a résztvevők. A bizottsági ülé­sek csakúgy, mint a szeminá­riumok és a kerekasztal-konfe- renciák, lehetőséget adnak a különböző politikai és ideoló­giai nézeteket valló fiatalokat érintő témák nyílt, őszinte megvitatására. Várható, hogy az egyes bizottságokban doku­mentumokat hagynak jóvá, amelyeket belefoglalnak majd az európai ifjúsági és diákta­lálkozó záródokumentumába. Vasárnap este a DÍVSZ és a találkozón megfigyelői minő­ségben részt vevő latin-ameri­kai ifjúsági szövetség szerve­zésében nagyszabású chilei szolidaritási gyűlésre került J sor a Varsótól mintegy 70 ki­lométerre felevő Zalesie ifjú- j sági táborban. Több mint 800 bel- és külföldi fiatal előtt felszólalt Jevgenylj Tyazsel- nyikov, a Szovjet Komszomol Központi Bizottságának első titkára és Gladys Marin, a i Chilei Kommunista Ifjúsági i Szövetség főtitkára. A felszó- . lalók egyaránt hangsúlyozták, hogy a fasiszta diktatúra ellen harcoló chilei néppel való szo­lidaritás az európai ifjúság in­ternacionalista kötelessége. nyugati országok ragaszkod­nak az un. „kollektív felső ha­tár” koncepciójához is. Indít­ványuk szerint a NATO-tag- államok és a Varsói Szerző­déshez tartozó országok Kö­zép-Európában állomásozó fegyveres erőinek létszámára azonos felső határt kell meg­állapítani, mégpedig úgy, hogy annak „kollektív kere­tei” között bármelyik fél „sza­badon gazdálkodhat”. Ez azt jelenti, hogy például a NA- TO-n belül csökkenthetik egyes országok fegyveres erői­nek létszámát, közben azon­ban más országok, például az NSZK már ma is igen korsze­rű fegyveres erőit még növel­hetik is! Ez nem sértené meg a „kollektív felső határ” kon­cepcióját, teljesen nyilvánva­ló viszont, hogy ellentmonda­na a közép-európai katonai enyhülés alapvető érdekeinek. Tény, hogy a NATO-diplo- mácia 1976-ban a közép-eu­rópai térséggel kapcsolatban az eddiginél árnyaltabb ma- j nőverezéshez folyamodott Az j amerikai kiegészítő javaslat az ezer nukleáris robbanófej, a célba juttató eszközök és 29 ezer amerikai katona kivoná­sát összekötötte azzal a köve­teléssel, hogy vonjanak visz- sza a csökkentés térségéből egy szovjet harckocsizó had­sereget. Joggal állapították meg a katonai szemleírók, hogy sem haditechnikai, sem bármilyen más szempontból nem lehet bebizonyítani, hogy a fegyveres erők teljesen kü­lönböző és összehasonlítha­tatlan részelemeinek csökken­tése katonai vonatkozásban egyenértékű lenne. A katonai enyhülésnek csu­pán néhány fontos szférájáról szóltunk, de a bécsi példa is bizonyítja, hogy a szocialista országok részéről nem hiány­zik a türelem, a tárgyalókész­ség, az állhatatosság. A kato­nai enyhülés folyamatának — az időleges megtorpanások el­lenére is — folytatódni kell, hogy az „felzárkózzék” majd a politikai enyhüléshez. Vajda Péter A résztvevők egyhangúlag elfogadott határozatban ítélték el a chilei katonai junta ke­gyetlen terrorpolitikáját, és követelték Luis Corvalannak, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárának és a többi bebör­tönzött chilei hazafianak ha­ladéktalan szabadon bocsátá­sát. ★ Hétfőn délelőtt Varsóban aláírták a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség és a Len­gyel Szocialista Ifjúsági Szö­vetségek föderációja közötti, 1976—1980-ra szóló együttmű­ködési megállapodást. Az egyezményt lengyel részről Zdislaw Kurowski, a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetsé­gek Föderációja főtanácsának elnöke, magyar részről dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első tit­kára írta alá Jelen volt Né­meti József, hazánk varsói nagykövete is. A szerződő felek megelége­déssel állapították meg, hogy a két szervezet közötti hagyomá­nyos testvéri barátság es együttműködés az elmúlt években tovább mélyült és fejlődött. Rámutattak arra, hogy az együttműködés to­vábbfejlesztésének alapja a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus. A megállapodás külön feje­zetet szentel annak, hogyan vesz részt a magyar és a len­gyel ifjúság a fejlett szocialis­ta társadalom építésében. Az elkövetkezendő öt evben nagy figyelmet szentelnek az eszmei-politikai nevelőmuriká­ban történő együttműködés­nek. A két szervezet leszögez­te, hogy a jövőben is követke­zetesen erősíti a fiatalok kom­munista nevelését. Kölcsönö­sen kicserélik tapasztalataikat a fiatalok különböző rétegei körében végzett eszmei-politi­kai nevelőmunkáról, a burzsoá ideológia befolyása ellen irá­nyuló közös tevékenységükről. Mindkét szervezet nagy je­lentőséget tulajdonít az ifjú­sági turizmus fejlesztésének. Az egyezmény hangsúlyoz­za, hogy a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek és a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetségek Föderációjának együttműködése nemzetközi téren egyre szélesebb mérete­ket ölt. A két szervezet a jö­vőben is aktívan hozzájárul a szocialista országok ifjúsági szervezetei közötti sokoldalú együttműködés további elmé­lyítéséhez. Erősíti kapcsola­tait a tőkés országokban mű­ködő kommunista ifjúsági szervezetekkel, támogatja a teljes nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin­amerikai ifjúság antiimperia- lista harcát. A felek végezetül leszögez­ték, hogy a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetségek Föderációja to­vábbra is rendszeres konzultá­ciókat tart a nemzetközi ifjú­sági és diákmozgalom aktuá­lis kérdéseiről. ★ Bizottságokban folytatta munkáját hétfőn Varsóban az európai ifjúsági és diáktalál­kozó. Mind az öt bizottságban ala­pos és nyílt vita bontakozott ki a napirenden szereplő kér­désekről. A találkozó keretében hét­főn nagygyűlést tartottak a vietnami néppel való szolida­ritás demonstrálására a Var­sótól mintegy 30 kilométerre fekvő Nieporet ifjúsági tábor­ban. A gyűlésen felszólalt dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára is. Beszédében mél­tatta a varsói európai ifjúsági és diáktalálkozót, amely a béke, az együttműködés es a társadalmi haladás jegyéljen végzi munkáját. Szólt a hős vietnami nép világtörténelmi jelentőségű győzelméről, mely a haladás és a béke erőinek győzelme is volt. Az imperia­lizmus erői — hangsúlyozta — figyelmeztető vereséget szen­vedtek szennyes háborújuk­ban. Maróthy László ezután rá­mutatott, hogy a vietnami nép példamutató küzdelmét az európai ifjúság is támogatta. Szólt az DÍVSZ kezdeménye­zésére kibontakozott, „Vádol­juk az imperializmust” kam­pányról, és a világméretű szo­lidaritás szép példájaként em­lítette a Nguyen Van Troi ne­vét viselő iskola felépítését. Ezután a Magyar Népköz- társaság, a magyar nép és a magyar ifjúság aktív segítsé­géről beszélt. ★ Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke hétfőn fogadta a varsói európai ifjúsági és diáktalálkozó külföldi küldött­ségeinek vezetőit. Újabb tűzszünet Libanonban A TASZSZ szovjet hírügy­nökség az Asszad szíriai ál­lamfő és Dzsallud líbiai mi­niszterelnök damaszkuszi tár­gyalásainak eredményeként el­ért újabb libanoni tűzszüneti megállapodásit ismertetve kö­zölte: e megállapodás a többi között előirányozza, hogy az arabközi biztonsági erők meg­érkezése után kivonják a bej­rúti repülőtér térségében tar­tózkodó szíriai csapatokat, a biztonsági erők ellenőrzése mellett megnyitják a repülő­teret, kölcsönösen szabadon engedik a hadifoglyokat, s csökkentik a fegyveres alaku­latok létszámát Bejrutban. A nemzeti felszabadító erők és a palesztin ellenállási moz­galom vezetősége külön-külön jóváhagyta a megállapodást, s egyetértett azzal, hogy az arabközi biztonsági erők első alakulatai Libanonba érkezze­nek. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint az arabközi biztonsági erők egy-egy líbiai, illetve szíriai zászlóaljból álló első kontingense elfoglalta ál­lásait a bejrúti repülőtéren és környékén, a libanoni főváros déli elővárosaiban, illetve a Szaidát övező dombvidéken. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter egyiptomi diplomaták közvetítésével üze­netben mondott köszönetét a palesztin vezetőknek a meg­gyilkolt amerikai diplomaták holttestének elszállításához, il­letve a Libanonban élő külföl­diek evakuálásához nyújtott segítségükért. A BT elítélte Dél-Alrikát További súlyos zavargások A Biztonsági Tanács szom­bati rendkívüli ülésén közfel­kiáltással elfogadott határo­zatban élesen elítéli a Dél-af­rikai Köztársaság kormányát az afrikai lakossággal szem­ben tanúsított erőszakért és a faji megkülönböztetés ellenfe­leinek meggyilkolásáért. A Biztonsági Tanács felszó­lítja a dél-afrikai kormányt, tegyen sürgős lépéseket az apartheid és a faji megkülön­böztetés felszámolása érdeké­ben. A viszonylag csöndes hétvé­ge után hétfőn reggel újabb súlyos zavargások robbantak ki Pretoria környékén négy, négerek lakta településen. Is­kolásgyerekek és felnőttek kőzáport zúdítottak buszokra, majd felgyújtották őket. A pretoriai rendőrség vezetője közölte, hogy négy városba — Hammanskraalba. Hebronba, Mabopaneba és Attridgeville- be — megerősített rendőri egy­ségeket vezényelték. Áldoza­tokról egyelőre nincsenek je­lentések. A hetvenes évek közepére olyan sajátos helyzet alakult ki, amely sürgetőbbé teszi, mint valaha, hogy a katonai enyhülés legfontosabb területen az előrehaladás az eddiginél gyorsabb legyen. Az SZKP XXV. kongresszusa számba vette annak a békeprogramnak mérlegét, amelyet a párt előző kongresszusa dolgozott ki, s — amely Kádár János szavaival szólva — közös programunkká vált. A tanácskozás sommázásából kitűnik, hogy nem volt még hasonló időszak, amikór a békés egymás mel­lett élés megalapozásában és elmélyítésében olyan eredményeket sikerült volna elérni, mint a múlt néhány esztendőben. Ez azonban még ellentmondá­sosabbá teszi azt, hogy közben (mintha a világon mi sem változott volna) tovább tart az a fegyver­kezési verseny, amelyet az imperializmus kénysze- rített az emberiségre. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon nem folytatódhat két egyidejű, egymásnak ellentmondó tartalmú folyamat: egyrészt az eny­hülés térhódítása — másrészt a pusztító fegyver­fajták felhalmozása és a katonai költségvetések növelése.

Next

/
Thumbnails
Contents