Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
4 1976. JÚNIUS 20., VASÄRNAP TV-FIGYELŐ 30 győzelmes év Tanulságok. Bosszankodásra és elégedettségre, örömre egyaránt okot adott a csütörtöki Nyolcadszor kiváló vállalat című riport, amely a nyugati megyehatárra kalauzolta a nézőt, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságba. Bosz- szaakodhattuk a gyakran ért- hetetlenség fúló szakzsargonon, de az interjúalanyok közül többen nagyon világosan fogalmaztak meg roppant fontos — és a gazdaság gyakorlatában hasznosított — felismeréseket. Példáid azt, hogy bármennyire szükséges is a korszerű mezőgazdaságban a minőségi takarmánygyártás, azért nem szabad rangjától megfosztani az olcsó tömegtakarmányt, s melléktakar- mámyt, például a kukoricaszárat sem. S erről nem feledkezhetünk meg, még ha a gazdaság takarmánygyára valóban pompás látványt nyújtott, és ha a következő években, évtizedekben mind több helyen lesz is szükség ezekre a kevés munkaerőt igénylő — igaz, nem kevés pénzbe kerülő — üzemekre. A meglevő eszközök jó kihasználásának másik okos példáját mutatta be a riporter, amikor a szarvasmarhatartás tapasztalatairól érdeklődött a gazdaság szakembereitől. Ismételten bebizonyosodott, hogy nemcsak betonférőhelyen, hanem a régi istállókban is adhatnak sok tejet a tehenek. Persze, csak akkor, ha a régi épületekben dolgozók birtokában vannak az állattartás új szakismereteinek, az adott körülmények között alkalmazható legkorszerűbb módszereknek. A jövő útja — s ez is egyértelműen kiviláglott az adásból — természetesen nem a régi istálló. Herceghalmon is felépítik nemsokára a tehenészet új épületeit. Múltról, jövőről. Folytatódott a húsizrészes Háború és béke. Értékítéletet mondani még korai volna, hiszen most jónak vagy rossznak tetsző sajátosságai még ellenkezőjükre is fordulhatnak. Ami szerencsés ötletnek hat: a jövőben egy-egy alkalommal két részt látnak majd az érdeklődök (jó lenne, ha azt hihetnénk: az érdeklődő milliók). Tehetséges művészek ügybuzgalmát! jóakaratát tapasztalhattuk A jeladat című tudományos-fantasztikus tévéjátékban is — nem rajtuk, hanem szerepeiken múlott, hogy nem ajándékozták meg a nézőt igaza élménnyel. Az első részben még remélhettük, hogy a jövőt idéző játékban fontos dolgokról lesz szó. Elvekről, állhatatosságról, emberségről (és egyáltalán: egy valóságosan elképzelhető jövőről). Csalódtunk. A péntek esti harmadik rész már legfeljebb csak a ki kit lő le?- kérdés izgalmát adta. Hiába futkostak annyit a szereplők a nagy számú — fotocellával működő — ajtón, hiába láttunk annyiszor a képernyőn további — valamiféle titokzatos adatokat mutató — képernyőket, ezek nem voltak képesek felkelteni a műfajtól várható tartalmas izgalmakat Mert egyébként meggyőződésünk, hogy a tudományosfantasztikus témájú műalkotások ugyanúgy emberközpontúnk, mint a jelenben játszódó művek. A feladat című játék nem ilyen volt Daniss Győző A Műcsarnok kiállítása a BNV-n Nagyszabású nemzetközi képzőművészeti kiállítás készül a Budapesti Nemzetközi Vásár B-pavilonjában. A Műcsarnok, saját területének háromszorosán, 6000 négyzetméteren rendezi meg tíz szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Kuba, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Vietnam szocialista-realista művészetének magyarországi bemutatóját. A 30 győzelmes év című reprezentatív tárlat — amely tavaly nyáron Moszkvában a Manyezsban, az év őszén Berlinben az Altes Múzeumban, majd ez év tavaszán Prágában a Fucik park brüsz- szeli pavilonjában kapott helyet — a szocialista társadalom építésének eredményeit, a testvérnépek életét ábrázolja. MEGÉRTEK Tegnap befejeződtek Érden, a Vörösmarty gimnáziumban az érettségi vizsgák. Nyolcvan végzős hallgató adott számot az elmúlt négy év munkájáról. Felvételünkön Bakos Mária, a IV/C osztály tanulója a vizsgabizottság előtt. Bozsán Péter felvétele' A gépet szeretni kel! MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Kiskunlacházán, a Petőfi Tsz- ben Klinkó Károly gépszerelőt keresem. Az emberek jól ismerik és szeretik. Ezt érzem Csánk Zoltán mezőgazdasági főágazatvezető szavaiból is: — Egyike a legpontosabb embereknek. Szerény, sok mindenhez ért, de nem hivalkodik vele. Bármely gépen megül, aratásban, őszi betakarításban mindig számíthatnak rá. A műhelyben is értőn bánik a szerszámokkal. Vallomás Előkerül Klinkó Károly. A ezemélyleírás ráillik. Mikor kérem: meséljen önmagáról, nehezen ered meg a szava, jobb kezének hüvelykujjával lesimítja huszáros, szőke bajuszát, azután csak elkezdi a vallomást. — Kunbaracsrói jöttünk apámmal Lacházára, 1956-ban, a peregi téeszben lett elnök. Akkor én ötéves voltam, nem sokat tudtam magam körül a világról, de ma már ezt a közösséget tartom szűkebb hazámnak, hiszen tulajdonképpen itt nőttem fel. Gyermekkorától vonzották a gépek. Nem akart tűzoltó lenni, se katona, se más, eljegyezte magát a gépekkel. Kiskunlacházán, a gépjavítóban tanulta a szakmát, mezőgazdasági gépszerelő bizonyítványt kapott 1968-ban. Egy évvel azután megvált a gépjavítótól, mert ott nem foglalkoztak tovább a gépekkel. Elszegődött a Petőfi Tsz-hez a műhelybe, nem hagyta el kedvenceit. Kérdezem, milyen mezőgazdasági gépeket ismer? Mosoly, egy simítás a bajuszon, azután sorolja. Kiderül a végén, hogy a legújabb K— 700-as szovjet erőgép az egyetlen, amelynek még nem fedezte föl minden csínját-bínját. Azzal most ismerkedik. A gépeknél jobban csak a családját szereti. Felesége 21 hónappal ezelőtt kislánnyal ajándékozta meg, az apróság új hanggal gazdagítja a családi harmóniát, kerek szemeit tágra nyitja a világ csodáira. A mi leszek, ha nagy leszek játékot később kezdi majd a nagymamával és anyukával, műszaki érzéket azonban volt kitől örökölnie. Édesanyja műszerész a peregi téeszben. Lehet, hogy a kicsi is megszereti a gépeket? Együtt a szövetkezettel A kiskunlacházi Petőfi Tsz nagy területen gazdálkodik. Gabonát, kukoricát, lucernát termesztenek, paprikát Kalocsának és a konzerviparnak, a gyümölcsösben szamócát, ri- bizlkét, almát, őszibarackot, sárgabarackot. Szép állatállományuk van a szarvasmarhatelepen. A szövetkezet tagjai büszkék a vagyonukra, s okosan gazdálkodnak. Együtt és céltudatosan. — Saját munkaterületünkön kívül tudunk a szövetkezet egészének dolgairól is — mondja Klinkó Károly —, nem bújunk meg a magunk csigaházában. Minden érdekel bennünket, igyekszünk tájékozódni, együtt élni a szövetkezettel. Másképp nem is lehet elképzelni. Havonta rendszeresen tudomásunkra hozza a vezetőség az eredményeket, terveket, hibákat, gondokat. Mi pedig komolyan vesszük, amit hallunk. A jónak együtt örülünk, de együtt vagyunk a bajban is, mozdulunk, ha segíteni kell. Lefelé néz, gondolkodik. Ilyenkor ráncba gyűri a homlokát. A ráncok furcsán hatnak fiatal, napbarnította arcán, a töprengés megöregíti néhány percre. Kérdezném, mi bántja, de már újból vidám fény szökik a szemébe, s megszólal : Megtalálják a tennivalót — Pista bácsi a megmondhatója, hogy most is a Duna partján lennék a lucernatáblán, ha nem esne az; eső. Ez az idő kizökkentett bennünket, nem jó. Kaszálni kellene, silózni. Pista bácsi, azaz Huber István növénytermesztési ágazatvezető rábólint: így igaz. Az emberek mindig tudják, mit kell csinálni. Vérükben van a munka, nem szeretnek tétlenkedni. Klinkó Károly meg végképp nem állhatja, ha nem tud mit kezdeni magával. Persze, ez ritkán fordul elő. Rendszerint megtalálja a tennivalót. Nemrég például ekét fabrikáltak a műhelyben társaival, a K—700-as géphez. Nem érkezett meg időben az erőgép minden tartozéka, ezért szovjet ekét alakítottak át, amit aztán a nagy gépre kötöttek. Csak úgy, maguktól. Tudták, hogy szükség van rá, hát megcsinálták. Az első lucernakaszálást már befejezték a 130 hektáron, nem is akármilyen eredménnyel. Szénában számítva átlagosan harmincnégy mázsát takarítottak be hektáAmatőrök közelről | Munkás, mérnök, diák. | Ami összeköti őket: az I irodalom, a művészetek i szeretete. Ez a nemes szen- | vedély hozta el őket ide, | Veresegyházra, hogy ta- I lálkozhassanak hozzájuk 1 hasonló érdeklődési körű | fiatalokkal, megismerjed- I jenek egymással, kicserél- I jék tapasztalataikat, el- § mondják egymás produk- = dóiról a véleményüket. I Van, aki most járt itt elő- I szőr, van, aki már szinte = hazajön, annyiszor lépett I dobogóra a veresegyházi | Váci Mihály Művelődési = Központ színpadán. Nem- 1 csak az évről évre ismétlő- ! dö veresegyházi találkozó- = kon, hanem a negyedéven- I ként megrendezett Forrás - Fórumokon. Cserebere fórum Gimesi János szakmáját tekintve elektrotechnikus. Már harmadik esztendeje, hogy felhagyott tanult mesterségével, azóta a ceglédberceli művelődési ház igazgatója, s egyben vezetője az ifjúsági klubnak is. Ez utóbbi minőségben érkezett ide a klub hat tagjával együtt. — Váratlan volt a meghívás — mondja —, hiszen klubunk még semmiféle minősítési fokozattal nem rendelkezik, ezért gazdag tapasztalataink sincsenek. Egy kicsit úgy érezzük még magunkat, mint a szerencsét próbálni induló mesterlegény: üres a tarisznyánk, de bízunk benne, hogy mire hazaérünk, tele lesz jobbnál jobb ötletekkel... Azért nem egészen véletlen a meghívásuk: ez év tavaszán Ceglédbercelen rendezték meg a ceglédi járás ifjúsági klubjainak cserebere fórumát. Tizeinkét klubot láttak vendékül s a vélemények szerint jó házigazdáknak bizonyultak. Hogy mi a könnyebb: klubot vezetni, művelődési házat igazgatni vagy eligazodni az elektrotechnikában? Kétségkívül az utóbbi az egyszerűbb, ronként, szemben a szintén nem rossz, tizenkilenc mázsás megyei átlaggal. Kimagaslóan jó termés. A második kaszálást mostanában kezdték, a termés fele már rendben van. Gyors, pontos munkához jó gépek kellenek. S ahhoz, hogy jó gépek legyenek? Ügyes szerelők, gondos gépkezelők. S lelkiismeretesség. Ezért dicsérendő Klinkó Károlyék felfogása: együtt élni a szövetkezettel, lelkükön viselni a javát, sorsát. A határban Is — Másodéves szakmunkás- tanuló voltam, amikor először gépre ültem, aratni, SZK—4- es kombájnra. Megkedveltem. Azóta minden évben kimegyek a műhelyből a földekre. Nyáron aratok, ősszel silózok. Dolgoztam már E 512-es NDK- kombájnon, az idén lengyel gépet próbálgatok, úgy fest, jól beválik. Az SZK—5-ös szovjet kombájn jó barátom. Nem idegenek az MTZ-k sem, erős, jó traktorok. Azt mondom, egyik gép se tud többet nálam. Nem fognak ki rajtam. Lehajtja a ‘éjét, talán úgy érzi. szerénytelenség, amit mondott. Gyorsan hozzáteszi: — Mindig átböngészem a gépek prospektusait, hogy meggyőződjem arról, mit tudnak. Az nem számít, hogy esetleg mi nem fogjuk be valameny- nyi műveletre azt a gépet, csak szeretek tisztában lenni azzal, hogy melyik mire képes. Nagy pénzbe kerülnek, értékesek. Ha jobban ismerem őket, beléjük látok, ha nyűgösködnek, ha valami bajuk van. Szeretni kell a gépeket, hiszen társaink jóban-rossz- ban. S elmerülten mesél a gépeiről. Szőke haja a homlokára hullik, nem törődik vele. Elmondja még, hogy jól érzi magát a szövetkezetben. Elégedett a keresetével. Az aszA veresegyhg mert az elektrotechnikának törvényei, kötött szabályai vannak, a közművelődésnek pedig még nincsenek. Gimesi János mégsem bánja a cserét, ezért is van most itt Az a ház Balogh Erzsébet, a ceglédi Kossuth gimnázium harmadik osztályos tanulója, illetve szeptembertől negyedikes, már-már szinte profinak számít a szavalok között Hogy miért? 1973-ban az országos Petöfi-szavalóversenyen, még mint általános iskolai tanuló, már a középdöntőig jutott. Ugyanabban az esztendőben pedig már országos második lett az Auróra 73 szavalóversenyen, amely egy felejthetetlen tizenöt napos szovjet utazással járt Kijev—Moszkva— Tbiliszi—Jereván útvonalon. Tavaly a József Attila-sza- valóversenyen szerepelt szép sikerrel, a közelmúltban pedig Kazinczy-érmet nyert a szép magyar kiejtési versenyen. — Már tavaly is emlékezetes napokat töltöttem itt, Veresegyházon. Ezért is jöttem el szívesen újra. Az elődöntőn sikeresen túljutottam, a döntőben pedig majd elválik, mi lesz. Hogy miért szavalok? Szeretnék valami szépet adni az embereknek. Számomra csodálatos élményt jelent minden vers, ugyanakkor közelebb visz életem nagy tervéhez. Hogy mi ez a nagy terv? Az érettségi után szeretne felvételt nyerni a Színművészeti Főiskolára. — Sokan biztatnak, mások riasztanak. Az elhatározásom azonban szilárd. Városunkban lakik a csodálatos tehetségű színésznő, Patkós Irma néni. Már többször elindultam, hogy bekopogtatok hozzá, s a véleményét kérem, de a háza előtt valahogy mindig megszony? Biztosan így gondolkodik ő is, sosem panaszkodik. Meg akarom tudni, véleménye szerint meg vannak-e elégedve munkájával a főnökei? Most két oldalon simít a bajuszán, méltatlankodva néz rám, s nem válaszol. Egy szót se, mintha megkövült volna. Biztatom, érzi azt az ember, hogy mit gondolnak róla. Ezzel egyetért, mégis arra kér, faggassam erről inkább Pista bácsit, mégis más, ha ő nyilatkozik. Pista bácsi szívesen segíti ki: — Ne hallgasd, el, Karcsi, tudod te jól, hogyan vélekedünk rólad. Jól dolgozol, mindenki tudja. Később még megtoldja Huber István a szűkszavú dicséretet azzal, hogy Klinkó Károly keze, esze aranyat ér. Nem könyököl semmiféle pozícióért, csendben dolgozik, teszi, amit tennie kell. Társai jól megvannak vele. Széles látókörű ember. Tanul, egyedül is, továbbképzéseken is. Aktívan részt vesz a társadalmi munkában, mindenben, ami a szövetkezet, a község életét érinti. Minden ideköti, ami valamit számít az életben. Bálint Ibolya ízí találkozón torpanok. Nem tudom, mit szólna, ha ismeretlenül rányitnám az ajtót és elmondanám neki az én nagy tervemet ... Be kell lépni abba a házba. Minél előbb. Csak azt tanácsolhatjuk, hallva szép versmondását, ízes magyar beszédét. .. A játék öröme Az imént még csak báb volt Hermann József a paraván mögött a Fanyűvö és Boldizsár című mesejátékban, amelyet a tatabányai KOMEP Színpad mutatott be a megnyitó estéjén, aztán hirtelen, többi bábtársával együtt előlépett a paraván mögül, hogy élő játékban folytatódjon tovább a jól ismert mese. A foglalkozása: finommechanikai műszerész a Szénbányák Tervező Irodáján. Húszesztendős, s alig egy éve tagja az országosan is jó hírű irodalmi színpadnak. Ezt az országos hírt mi sem bizonyítja jobban: az együttes veresegyházi előadása volt a KOMÉP Színpad idei hetvenedik nyilvános fellépése! Pedig még fél esztendő sem telt el 1976-ból! — Az irodalom, a játék szeretete vitt az együttesbe, s nem bántam meg, pedig hetenként három estémet foglalnak le a próbák, és akkor még nem számoltam a fellépéseket. Nagyszerű dolog játszani s megosztani másokkal a játék örömét... Ha elfáradok... Onódi Ferenc építész üzemmérnök Budapesten. A hobbyja: a rajzolás... — Kilenc esztendeje kezdődött Egyik műszaki rajzot készítettem a másik után. Belefáradtam. Pihentetőül minden különösebb elképzelés nélkül firkálgatni kezdtem egy elrontott rajzpapírra. A vonalak emberekké, díszítő mintákká formálódtak. Elmaradtak a számok, a szabályos mértani rendbe sorakozó vonalak, a begyakorlott, gépies mozdulatok. Ügy éreztem, élni kezd körülöttem a papír és én szabadjára engedhetem a fantáziámat anélkül, hogy 'vétenék akár a statikai, akár az anyag törvényszerűségei ellen. Attól kezdve, ha elfáradtam vagy elborult a kedvem, a rajzolás felüdített, lehiggasztott. Számomra ma sem több, mint pihentető, kedvcsináló nemes szenvedély ... Felvételi előtt Bánkuti József isaszegi asztalos viszont a hivatásának szeretné választani a festészetet. Azért is jött el ide. Veresegyházra, hogy készüljön a főiskolai felvételire. — Néhány esztendővel ezelőtt még költő szerettem volna lenni. Füzeteket írtam tele, de gondolataimnak sehogy sem sikerült megtaláln' a tökéletes kifejezési formákat. Akkor kezdtem el festeni, rajzolni. Ügy éreztem s ezt vallom ma is: költésze nélkül nincs festészet. Ebben a műfajban sikerült megtalálnom az egyéniségemhez leginkább közelálló kifejezési formákat is. Sokat, nagyon sokat szeretnék tanulni, ezért jelentkeztem a főiskolára. Talán sikerül... = Diák, munkás, mérnök. | Ami összeköti őket: az I irodalom, a művészetek | szeretete. Ez a nemes | szenvedély hozta el őket | ide, Veresegyházra, ahol i immár öt esztendeje bizto- 1 sítanak otthont néhány | napra azoknak a fiataloknak, akik így kívánják | szebbé, tartalmasabbá ten- s ni életüket. Pruluier Pál