Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

1976. JUNIUS 20.. VASÁRNAP VARSÓ Megkezdődött az európai ifjúsági találkozó Leonyid Brezsnyev üzenete a fiatalokhoz Szombaton, röviddel tíz óra után. Varsóban a Kultúra és Tudomány Palotájában meg­kezdődött az európai ifjúsági és diáktalálkozó, amelyen Európa legjelentősebb nemzet­közi és nemzeti ifjúsági és diákszervezetei képviseltetik magukat. Harmincegy országból több mint ezeregyszáz küldött érke­zett e nagyszabású találkozó­ra és megfigyelőiként jelen vannak Chile, Kuba, Angola, Vietnam ifjúsági szervezetei­nek, valamint az ENSZ-nefc, az UNESCO-nak, a Béke-világta- nácsnak és a Szakszervezeti Világszövetségnek képviselői is. A Lengyel Szocialista Ifjú­sági Szövetségek föderációja nevében Andrzej Hudrzejews- ki, az elnökség tagja üdvözöl­te az egybegyűlteket. Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke beszédé­ben tolmácsolta Edward de­reknek. a LEMP KB első tit­kárának üdvözletét. Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol KB első titkára a résztvevők előtt felolvasta Leonyid Brezsnyev üdvözlő táviratát. Az SZKP főtitkára üzeneté­ben hangoztatja: „A helsinki európai csúcstalálkozó a béke megőrzésének és megszilárdí­tásának, a kölcsönös bizalom fokozásának és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesz­tésének hosszútávú perspektí­váját nyitotta meg az európai államok és népek előtt Ah­hoz, hogy ez a perspektíva mindennapi realitássá váljék, teljesein és minden oldalúan végre kell hajtani az európai tanácskozáson elért megálla­Kádár János távirata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte a találkozó részt­vevőit: „Kedves fiatal barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt nevében köszön­tőm az európai ifjúsági és diáktalálkozón jelenlevő nem­zetközi és nemzeti ifjúsági szervezetek képviselőit. A békéért, a biztonságért és a társadalmi fejlődésért küzdő erők harcának — melyből a magyar nép és ifjú­ságunk is tevékenyen részt vállal ;— kiemelkedő ered­ményei vannak. Az emberiség történelme során először érte el, hogy egy új világháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. Valamennyiünk alapvető érdeke, hogy a népek a békés egymás mellett élés szellemében közö­sen formálják az emberiség boldogabb jövőjét, őrizzék az öt kontinens békéjét. Európa és a világ haladó ifjúsága is joggal lehet büszke az elért eredményekre, hiszen részese azoknak. Meggyőződésem, hogy felelősségteljes tanácskozásuk a nemzetközi szolidaritás szellemében méri fel az ifjú nemzedék tennivalóit és cselekvési programot ad az eny­hülési folyamat elmélyítéséért vívott küzdelmükhöz. Őszintén kívánom, hogy az európai ifjúság e jelen­tős fóruma végezzen eredményes munkát, szolgálja a tartós béke, a biztonság, az együttműködés és a társa­dalmi haladás ügyét.’’ podásokat, konkrét tartalom­mal kell megtölteni őket. Az európai enyhülés folya­matának visszafordíthatatlan­ságáért, a gazdasági és társa­dalmi haladás biztosításáért folyó harc új távlatokat nyit a dolgozók, a fiatalok jogai védelme számára a különböző társadalmi rendszerű európai országok ifjúsági mozgalma közös akcióinak és sokoldalú kapcsolatainak fejlesztésére” — hangzik Leonyid Brezsnyev üdvözlete. Dr. Mciróthy László felszólalása A délutáni ülésen felszólalt dr. Maróthy László, az MSZMP .Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára is. Bejelentet­te, hogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára táviratban kö­szöntötte az európai ifjúsági és diáktalálkozót. Ezután hang­súlyozta : Európa demokratikus és bé­keszerető ifjúsága ezekben a napokban várakozással és nagy figyelemmel tekint Var­sóra, ahol a második világhá­ború utáni történelem legna­gyobb és legreprezentatívabb európai ifjúsági találkozója ült össze. Fontos közös munkát végez­hetünk, hiszen kommunisták és szocialisták, liberálisok és radikálisok, ateisták és hívők számára egyaránt a béke, a népek biztonságának erősítése, kapcsolataik és együttműkö­désük gazdagítása a fejlődés egyetlen igazi perspektívája. Munkánkhoz jó feltételeket teremt, hogy a nemzetközi életben meghatározóvá vált és tovább halad «lőre a feszült­ség enyhülésének folyamata. Az erősödő bizalom alapján lehetőség nyílt a katonai szem­benállás mértékének csökken­tésére, az európai államok és népek gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésé­nek fejlesztésére. Ehhez a fo­lyamathoz kiemelkedő módon járult hozzá a Szovjetunió és a szocialista országok béke­politikája. Dr. Maróthy László ezt kö­vetően az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki záróokmányának konkrét magyarországi meg­valósítását mutatta be és szó­lott társadalmunk demokra­tizmusának állandó fejleszté­séről. De minden nép és minden fiatal érdeke, hogy tovább folytatódjék az elmúlt évek­ben megindult kedvező törté­nelmi folyamat, az enyhülés, a békés egymás mellett élés tér­nyerése — mondotta. A varsói találkozó feladatát abban látjuk — hangoztatta befejezésül —, hogy az elmúlt években megindult fejlődést tovább vigye, bizonyítsa elkö­telezettségünket a béke és a társadalmi haladás mellett, őszinte és nyílt vita alapján új területeket kutasson fel a ha­ladó és békeszerető európai fiatalok közös munkájának gazdagítására. A találkozótól konkrét eredményeket es megegyezéseket várunk: ki­munkálásukhoz küldöttségünk elvi álláspontunkra támasz­kodva, a kölcsönös megértés, és konstrufctivitás szellemében kíván hozzájárulni. LIBANON Diplomáciai erőfeszítések Nem enyhül a feszültség A libanoni események kö­zéppontjában továbbra is a le­hetséges politikai megoldás keresése áll. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára Damasz- kuszban úgy nyilatkozott, hogy 48 órán belül esedékes az arab rendfenntartó erők Liba­nonba érkezése. Faruk Kaddu- mi, a PFSZ politikai osztályá­nak vezetője nyilatkozatban közölte, hogy a palesztin moz­galom „örömmel üdvözölte azt a politikai szerepet”, amelyet Szíria a libanoni rendezés ér dekében kifejtett, de szembe helyezkedik a Szíriái katonai erők jelenlétével. Asszad Szí­riái elnök, háromnapos hiva­talos franciaországi látogatása befejeztével, szombaton dél­után visszarepült Damaszkusz­ba. Az elnök látogatásáról ki adott közös közlemény megál­lapítja, hogy a megbeszélések során mindkét fél hangsúlyoz­ta: véget kell vetni a libanoni testvérháborúnak. Szombaton Bagdadba érkezett Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabad! tási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. Arafat a libanoni válságról tárgyal az iraki vezetőkkel. Az iráni lá­togatáson tartózkodó Anvar Szadat egyiptomi elnök szom­bati teheráni sajtóértekezletén bejelentette, hogy a libanoni válság ügyében üzenetet inté­zett az Egyesült Államok és Franciaország kormányához. Ahmed Iszkainder Szíriái tájékoztatásügyi miniszter be­jelentette, hogy Szadat egyip­tomi és Asszad szíriai .elnök !a jövő hét közepén Híjadban találkozik. A TASZSZ szombati libano­ni összefoglalójában egyebek közöiöt megállapítja: a feszült­ség Libanonban nem enyhül Az egymással szemben, álló csoportok között néhány nap­pal ezelőtt létrejött tűzszüneti megállapodást nem tartják be. A„.tűzszünet., félrúgásának ^tefiftír%zWOTl' d": jobboldali erők. A mongol párt kongresszusa után Tegnap délelőtt elutazott Ulánbátorból az MSZMP delegációja, amely részt vett a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán. A delegációt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezette. Tagjai voltak: Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága ipari, mezőgazdasági és közlekedési osz­tályának vezetője és Kádas István ulánbátori nagykövet, aki a mon­gol fővárosban csatlakozott a küldöttséghez. A magyar vendegeket az ulánbátori repülőtéren D. Molomzsamc, az MNFP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára, T. Ragcsa, a Politikai Bi­zottság tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, a mongol—ma­gyar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság társelnöke, és más mongol vezető személyiségek búcsúztat­ták. A delegáció ma érkezik vissza Budapestre. Az elmúlt napokban a Nagy Népi Hurál (a parlament) üléstermének padsoraiban a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusának kül­döttei között a csikósok, juhá­szok, gulyások mellett foglalt helyet Csojzsil és Ulzijbajbar dízelmozdony-vezető, Siren- dib, a Tudományos Akadémia elnöke, Ganzsur, az ulánbátori távfűtőmű lakatosa. Az akadémiai elnök kivéte­lével ezek a nevek — leg­alábbis a külföldi olvasónak — semmit sem mondanak. Ám a mellettük álló foglalkozás­megjelölések már magukban is érzékeltetik azt a korszak- alkotó változást, amelyen Mongólia az elmúlt fél évszá­zadban átment. Valóban kor­szakalkotó: az ázsiai ország a feudalizmusból lépett át köz­vetlenül a szocializmus korá­ba. Az 1920-as évek elején, a népi forradalom idején az analfabéta nomád pásztorok földjén azt sem tudták, hogy mi fán terem a vasút, a fém­megmunkálás, a tudomány (ha csak a buddhista lámák „tu­dományát” nem számítjuk). A naturális gazdálkodás közepet­te még a kézműipar is csak nyomokban volt felfedezhető. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán tar­tott beszámolójában pedig Jumzsagijn Cedenbal, a Köz­ponti Bizottság első titkára, a Nagy Népi Hurál elnökségé­nek elnöke már a bányaipar, a belterjesedő mezőgazdaság, a paneles lakásépítés, a minden­re kiterjedő nyolcosztályos is­kolai oktatás eredményeiről, feladatairól adhatott számot a tanácskozás 813 küldöttének és a világ 59 marxista—leninista pártja, nemzeti felszabadító mozgalma képviselőinek. Az Ázsia szívében elterülő ország életének gyökeres meg­változtatásában — a mongol nép elhatározásán, akaratán, munkáján kívül — döntő sze­repe volt és van a Szovjet­uniónak és a szocialista közös­ség többi tagjának. Erre a tényezőre támaszkod­va tűzhették ki a mongol kom­munisták azt a célt. amelyet a Központi Bizottság beszámoló­jában Jumzsagijn Cendenbal úgy fogalmazott meg, hogy „a Mongol Népköztársaságnak, mint az egységes szocialista vi­lágrendszer elszakíthatatlan részének gyorsított ütemben kell fejlődnie és viszonylagos elmaradottsága ellenére a test­véri szocialista országokkal többé vagy kevésbé egy időben kell a kommunizmus építésé­nek útjára lépnie’’. A gazdaságilag előrébb tar­tó szocialista országok fejlesz­tési üteménél jóval gyorsabb fejlesztési ütemet (a kongresz- szus határozata értelmében az ipari termelés a mostani öt­éves tervben 60—65 százalék­ban növekszik), egyebek kö­zött éppen a Szovjetunió és a többi KGST-ország testvéri se­gítsége teszi lehetővé. A szoros együttműködés, az egyetértés — és ezt az MNFP XVII. kongresszusa ismételten megerősítette — természete­sen nemcsak a gazdaságra ter­jed ki. A tanácskozáson el­hangzott beszámolók, felszóla­lások világosan tükrözték, hogy a mongol kommunisták szov­jet, magyar, NDK-beli elvtár­saikkal, a nemzetközi kommu­nista mozgalommal azonos módofi ítélik meg az európai enyhülés, a leszerelés, a közel- keleti válság, az ázsai bizton­ság problémáit. A Mongol Népi Forradalmi Párt -XVII, kongresszusán fel­vázolt út nem könnyű, de va­lós feladatokat tűz a szocializ­must építő mongol nép elé. A BT előtt a dél-afrikai események Továbbra is feszült a hely­zet Dél-Afrika nagyobb váro­saiban és más térségekben, ahol az utóbbi napokban véres összetűzések zajlottak le a faj­üldöző rezsim rendőrsége és a tüntető néger lakosok között. Nem hivatalos adatok sze­rint a rendőrségi brutalitás­nak eddig 101 halálos áldozata van és több mint ezren meg­sebesültek. Szombaton hajnalban a Biz­tonsági Tanács rendkívüli ülé­sen vitát kezdett a Dél-Afri- kában az utóbbi napokban le­zajlott tragikus eseményekről. Az ülésen a Biztonsági Tá­ji nács nyolc tagja — Benin, Gu- H yaua, Líbia, Pakisztán, Pana- ü ma, Románia, Svédország, lan- zánia — határozattervezetet terjesztett a fórum elé, A határozattervezet felszólít­ja a dél-a<rikal kormányt arra, hogy sürgősen vessen véget az afrikai nép ellen irányuló erő­szaknak, és tegyen azonnali lépéseket az apartheid és a faji megkülönböztetés felszá- _ molására. > Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője az ülésen felszólalva kijelentette: a világ ismételten meggyőződ­hetett arról, hogy a Vorster- rezsim és cinkosai — fasiszták. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió élesen elítéli a dél-afrikai fajüldöző hatóságok emberte­len bűncselekményeit és a leg­határozottabban követelik azok azonnali megszüntetését. — A Szovjetunió küldöttsé­gének véleménye szerint érvé­nyesíteni kell az ENSZ alap­okmányában lefektetett szank­ciókat ’ Dél-Afrika ellen — hangsúlyozta felszólalásában Jakov Malik. Délután ismét összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy folytassa a vitát a dél­afrikai helyzetről Hét nap krónikája A krokodil és a skorpió Husszein és Asszad - Az afrikaan nyelv következményei - Valahol az NSZK-ban - A szocialista világ hírei - Urna előtt Itáliában Befejeződött a Szever-hadgyakorlat A leningrádi katonai kör­zet csapatainak Szever (Észak) fedőnevű hadgyakorlata pén­teken befejeződött. A hadgya­korlaton részt vett csapatok visszatérnek elhelyezési körze­teikbe. A gyakorlat kitűzött céljait teljesítették. Az NDK, Norvégia, Lengyelország, Finn­ország és Svédország fegyve­res erőinek megfigyelői, akik jelen voltak a hadgyakor’aton, elutaztak a Szovjetunióból. Talán furcsa, de a világsaj­tóban a héten újra felelevene­dett egy anekdota — a mind véresebb és veszélyesebb liba­noni válsággal kapcsolatban. A történet, amely a jelenlegi krízist megelőző polgárhábo­rús szakaszban született, arról szól, hogy a krokodil és a skor­pió át akar keveredni egy szé­les folyón. Ám mindketten panaszkodnak a parton: a kro­kodil, hogy a víz alatt úszva mindig eltéveszti a célt —, a skorpió, hogy egyáltalán nem tud úszni. A tanácstalanságban a skorpió felajánlja, hogy he­lyet foglal a krokodil hátán és irányítja majd, de a másik tart az álnok állat halálos ma­rásától. A skorpió nem tagad­ja korábbi bűneit, viszont hoz­záteszi: ha megölné társát mindketten belefulladnának a vízbe. Neki is indulnak, mire a folyó közepén a skorpió bele­mar a krokodilba. Az már el­merülőben van, amikor utol­só erejét összeszedve megkér­di: „Ha olyan logikusan elma­gyaráztad, miért nem fogsz megtámadni, mégis mire volt jó, amit tettél?” Halálán van a skorpió is, de még képes a vá­laszra: „Ne felejtsd el, Liba­nonban vagyunk...” Valóban, ami Libanonban történik az távolesik a logiká­tól, rációtól, nem véletlen, hogy újságolvasó és kommen­tátor egyre nehezebben képes kiigazodni a bonyolódó szöve­vényben, az egymásnak ellent­mondó jelentésekben. A kavar­gásban mégis van azonban egy figyelemre méltó „szilárd pont’” a szélső jobboldal egy­re határozottabban készíti egy külső beavatkozás út­ját. A hét derekán, ami­kor már-már úgy látszott, hogy rendeződött a zöld­sisakosok, az arab béke- fenntartó csapatok Libanonba küldésének ügye, súlyos provo­káció történt: meggyilkolták az amerikai nagykövetet. A rész­letek továbbra is homályosak. Egyelőre nem tudták megálla­pítani, hogy a diplomáciai ko­csit követő testőrök autói, miért tértek le az útról; kide­rült az is, hogy a foglyokkal csak órákkal később végeztek. A baloldali hazafias erők és a palesztin ellenállás —, ame­lyek az első pillanattól kezdve határozottan elhatárolták ma­gukat a terrorcselekményektől —, úgy értékelik, a történteket, hogy megpróbálták tudatosan kiélezni a helyzetet a tárgya­lások felborítása, s a külföldi beavatkozás bátorítása céljá­ból. A sajnálatos eset, máris ürügyként szolgált arra, hogy az amerikai hadihajók részére kikötési engedélyt kérjenek Libanonba. Libanonról, és a Közel-Ke­letről esett szó Moszkvában, il­letve Párizsban, ahová ugyan­azon a napon, csütörtökön szinte egyszerre érkezett meg Husszein jordániai uralkodó, s Asszad szíriai elnök. Már ma­ga az a tény, hogy a korábbi látogatási gyakorlatoktól elté­rően a jordániai király látoga­tott a szovjet és a szíriai elnök a francia fővárosba, mutatja a közel-keleti képlet bonyolult­ságát. A moszkvai megbeszélé­sek jó alkalmat nyújtottak ar­ra is, hogy szovjet részről, a nemrég közzétett TASZSZ- nyilatkozat gondolatmenetét folytatva, újra felhívják a fi­gyelmet minden külső inter­venciós kísérlet beláthatatlan következményeire. Kiéleződött a helyzet Af­rika déli részein is, ha úgy tetszik, egy eldobott gyufaszál fellobbantotta a hosszú ideje halmozódott gyúlékony anya­got. Sowetóban, Johannes­burg feketék által lakott elővárosában kötelezővé tették a búrok által beszélt nyelv, az afrikaan tanulását az is­kolákban. Ezért tüntették a diákok, s először csupán a tanrend megváltoztatását kö­vetelték. Ám a felvonulók­hoz mind többen . csatlakoz-- tak... A mozgalom egyik vá­rosról a másikra terjedt, s kifejezte az ország afrikai többségének elkeseredettsé­gét és tiltakozását a fajüldö­ző kormány politikájával szemben. Halottak és sebesül­tek százai maradtak az ut­caköveken, tömeges letartóz­tatások történtek s Pretoriá­ból gyakorlatilag rendkívüli állapotot rendeltek el az egész országban. A történtek kínos visszhangot keltettek Washingtonban is, hiszen a közeljövőben esedékes egy Vorster—Kissinger találkozó „semleges területen”, valahol Nyugat-Németországban. Pe­dig az Egyesült Államok most láthatólag nagy súlyt helyez afrikai befolyásának növelésére. Erre utal, hogy külügyminiszterének körútja után most Rumsfeld had­ügyminiszter és Scranton, ENSZ-képviselő tanácskozik különböző fővárosokban, a fe­kete kontinensen. A hét folyamán fontos hí­reket kelteztek a szocialista világból. A bolgár parlament újjáválasztotta az ország ál­lami vezető testületéit; sze­mélyi változásokra került sor a román kormányban; Cseh­szlovákiában a Nemzeti Front az ősszel esedékes választá­sokról folytatott tanácsko­zást. Ulánbátorban megtar­tották a Mongol Népi Forra­dalmi Párt XVII. kongresz- szusát. A magas pártfórum nagy hangsúllyal szólt az ázsiai biztonsági rendszer megteremtésének szükséges­ségéről, s a belső feladatok között az új ötéves terv, az ország ipari-agrár alapokra történő átállítása szerepelt vezető helyen. Berlinben, a következő KGST-tanácsülés színhelyén a Honecker— Faggyejev találkozó jelezte az előkészületeket. Mozgalmas napokat írtunk hazai viszonylatban is, az MSZMP és a Magyar Nép- köztársaság kormányának külkapcsolataiban. A Francia Kommunista Párt Budapestre látogató küldötségét fogadta Kádár János is, miniszterel­nökünk, Lázár György Pá­rizsban járt, ahol mindenek­előtt a kétoldalú kapcsola­tok, a gazdasági együttmű­ködés kérdései kerültek elő­térbe. Németh Károly Var­sóban folytatott megbeszélé­seket, találkozott Edward Gie- rekkel is, s a hagyományok­nak megfelelően, magas szintű pártküldöttség képviselte a magyar kommunistákat Ulán­bátorban, Biszku Béla veze­tésével. A szomszédos Ju­goszláviával hivatott erősí­teni a jó viszonyt a horvát miniszterelnök útja hazánk fővárosába. S mire e sorokat kézhez- veszi az olvasó, sok tízezer olasz iskolában megnyílnak a választókörzetek. Minden idők leghevesebb, legszen­ved él vesebb, s mintegy száz- milliárd lírás számlát eredmé­nyező kampánya után, szom­baton egynapos csendes gon­dolkodási időt kapott Itália negyvenegymillió szavazópol­gára, hogy ma és holnap döntsön az ország további útjáról. Európa s az egész világ nem kis várakozással tekint a csizma alakú félszi­getre, hogy milyen kormányt eredményez majd — a válasz­tás olasz módra ... Réti Ervin é i

Next

/
Thumbnails
Contents