Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-19 / 144. szám

omoali jegyzet Meglepetés Néha olyan meglepeté­sek érik az embert, hogy na. Fura dolog, bevallom, de abban a percben, ami­kor a fekete kalapos, feke­te öltönyös, szétálló gallé- rú, fehér inges öregúr alak­ja eltűnt az ABC-áruház előtti sokadalomban, mind­járt az újságolvasók jutot­tak az eszembe. Tartják kezükben a la­pot (a precízek kihajtják), és arcrezdülés vagy bármi- : lyen más érzelemnyilvání­tás nélkül bekebelezik azo­kat a híreket, amelyek pél­dául azt tudatják, hogy eladó VI. Pál pápa repülő­gépe (amelyikkel 1964-ben Jeruzsálembe utazott), hogy ismét látta valaki a Loch Ness-i szörnyet (leg- j alább egyszer tisztessége­sen lefényképeznék!), hogy Tchatchwa és Kutchba af­rikai falvak között egy idomított struccmadár lát­ja el a postaszolgálatot, hogy Floridában megala­kult a nagymamák tánc- együttese (miniszoknyában, tolldíszekkel lépnek fel), hogy Bambergben 8,5 mé­ter hosszú, 256 kilós ke­nyeret sütött egy pék, hogy egy belga postás nyolc esztendői óhajt élve eltemetetten tölteni... Persze, jó kis hírek ezek, s meglehet, volt is idő, amikor ezek miatt egymás kezéből marcangolták a lapot a derék újságolva­sók. Csámcsogtak rajta, találgattak, próbálták megfejteni a hátteret, amelyről rendszerint egyál­talán nem tesznek említést az ilyen hírek, pedig az még érdekesebb, mint ma­ga a hír. Ma már máskép­pen van ez. Valljuk be, alig törődünk ezekkel a hí­rekkel, átfutjuk, magunk­ba fogadjuk, aztán elfe­lejtjük. Annyi minden tör­ténik, s annyi a különle­gesség, hogy az ilyeneket már fel se veszi az ember. Jó, jó, de hát akkor — na, ez az, ami foglalkoztat — hogy vannak a meglepeté­sek, amelyek megédesítik mindennapi életünket? Mert ki tagadná: a meg- ■ lepetésekre olyan szükség i van, mint egy falat ke­nyérre, ezek nélkül egy­szerűen beszürkülünk, mint az őszi égbolt. De mit te­gyünk, ha nekünk már egy nyolc évig tartó élve eltemetés se számít? Jó, elismerem, néha hoznak meglepetést a labdarúgó­mérkőzések, de nem min­denkinek, így pedig már nem az igazi. Végül ott, az évszázados gesztenyefák alatt, a Sza­badság téri Árnyas büfé szabadtéri morzsás-zsíros- jaffafoltos könyöklőjénél jöttem rá a titok nyitjára. Az öregúr — akit figyel­tem — tíz deka kolbászt kért mustárral, és egy sze­let kenyérrel. Amikor megkapta, a kis cukrásztál­cával odaegyensúlyozott az egyik könyöklőhöz, s ko­mótosan kikotorászta zakó­ja zsebéből a fanyelű bics- j kát. Ügyesen — körömmel — kihalászta a pengét, ! majd mély átérzéssel fala­tozni kezdett. Vendégek jöttek és mentek, embe­rünk rendületlenül szelte a kolbászból a vékony kari­kákat, évtizedek rutinjá­val kicsit bevágta, majd letörte a kenyeret, itatta a papírtálcán szétterült mus­tárt. Szépen, nyugodtan evett, ami még nem meg­lepetés, bár lehetne az is. Az utolsó falat kenyéren gondosan megtisztította a pengéjét, a falatot bekapta, a pengét bekat- tmtotta. A papírtálcát be­dobta a hulladékos bödön- be, majd rendkívüli gon­dossággal, óvatos, mégis erőteljes ütésekkel leverte ruhájáról az esetleges mor­zsákat. Amikor jóllakottar, és menetkészen ott állt hangosan így szólt: „To­vábbi jó étvágyat, a vi­szontlátásra!” Azzal elbal­lagott. Ott aztán mindenkinek megállt a kezében a kol­bász, a lacipecsenye, az ol­dalas, a szendvics, a jaf- fáspohár ... Bamba arccal néztek az öreg után, aki — mondom — hamarosan eltűnt a forgatagban. Fehér Béla Fiatalok Veresegyházon III. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM 1976. JÜNIUS 19., SZOMBAT Borsófejtés éjjel-nappal A vérségi—kartali határból: háromszáz vagon gabona Először az őszi árpát vágják Az ötödik veresegyházi ifjú­sági találkozó első estéjén, jú­nius 17-én, csütörtökön gaz­dag programon vettek részt a fiatalok. Elsőként a művelődé­si központ énekkara lépett a színpadra, Vadász Ágnes kar­nagy vezetésével, majd a hely­beli Forrás irodalmi színpad mutatta be a Marad a gyerek, ha látszik című műsorát. Ezt követően a tatabányai Komép Színpad szerepelt Módszerta­ni bemutató című összeállítás­sal. Nagy tapssal jutal­mazták a három csodalegény, a felső képen látható Fanyű- vő, Hegyhengergető és Vas­gyúró modern mese játékát. A három legény elnyerte a három királylány kezét, de a szokványos mesével ellentét­ben megszelídítették az alsó képen látható, nagy kosarak­ból szerkesztett sárkányt, aki elmondta, hogy délelőtti köz­ponti fűtés Csipkerózsika vi­rágoskertjében. A tatabányai­ak előadásán gyakran harsant föl a nevetés. A találkozón fel­lépő irodalmi színpadok tagjai­nak azonban nemcsak jó szóra­kozás, hanem valóban mód­szertani bemutató is volt ez az A labdarúgás játékszabá­lyairól szóló kis könyvecskét böngészem, mielőtt elindulok a gödöllői járás labdarúgó játékvezetőinek évadzárójára. Olvasom, hogy a játékkal és a mérkőzés eredményével kapcsolatos bírói döntések véglegesek, korlátlan joga, hogy a mérkőzést megszakít­sa, sőt beszüntesse, a játéko­sokat figyelmeztesse vagy ki­állítsa ... Nem akarok szabálymagya- rázatot írni, mindezt csak elő­szónak szántam ahhoz a be­szélgetéshez, melyet a járási labdarúgó szövetségben foly­tattunk abból az alkalomból, hogy a szidott-szeretett bírók munkájuk mérlegének meg­vonására tanácskozásra jöt­tek össze. Pusztaszeri Ferenc össze­foglalójában elmondta, hogy a lezárult bajnoki évadban huszonöt játékvezető mű­ködött közre rendszeresen Valójában harmincöt tagú a keret, ám néhány bíró, időn­ként megjelenik, majd né­hány mérkőzés után egy idő­re ismét elmarad. Két játék­vezető a megyei bajnokság­ban vezetett mérkőzéseket, munkájukkal elégedettek vol­tak. Három bírónak volt fe­gyelmi ügye. Igaz, nincs még kiöregedett játékvezető, de mindig akad olyan, aki a sípot vitrinbe te­szi; valamilyen ok miatt ab­(Barcza Zsolt felvételei) előadás. A műsorok után Diny- nyés József daltulajdonos ve­zényletével jókedvűen indul­tak a tavaly általuk alapozott Találkozók útjának átadásá­ra, majd friss, fényes lapátok­kal kezdtek neki az újabb éj­szakai társadalmi munkának. A gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezet Dózsa György úti fényképészműtermében min­dig nagy a forgalom. Perna Pál, részlegvezető elmondta, hogy a szocialista címért küzdő brigádjuk igen sokat tesz a színvonalas kidolgozás és a népszerűség érdekében. Tóth Mária brigád vezető a restaurálóba kalauzol. Előttem a brigádnapló, amelyből meg­ismerhetem az 1975. márciusá­ban alakult kollektíva minden­napi munkáját, életét. A váro­si szociális otthon lakóinak egy bahagyja a játékvezetést. Az utánpótlás nevelése érde­kében minden évben rendez- nejt tanfolyamot. Az idén hat játékvezető tett vizsgát. Régi, kipróbált játékvezetők: Mol­nár, László, Lovász, Bálint Varga, Maszlag, Gecse és Sur- man. Tizenegyen vannak, aki­ket utánpótlás erősségeiként tartanak számon. A legvérmesebb szurkolók sem vitatják — bár a be­kiabálásokból ez sokszor nem tűnik ki —, hogy a játékve­zető a mérkőzés parancsnoka. Tudósításainkban sokszor megemlítettük, hogy nem tör­tént kiállítás, rendben folyt le a mérkőzés, kemény, de sportszerű volt a küzdelem. Sajnos, ez még nem vált ál­talánossá — ezért is említjük meg külön —, s ezen minde­nekelőtt a csapatok vezetői és sportkörök segíthetnek. Még egyszer felelevenednek az izgalmas mérkőzések, a vihar miatt félbeszakadt, majd újból folytatott találko­zók, s azok is, amelyeken po­font kapott a bíró, és végleg beszüntette a játékot. És em­lékszünk persze a kitűnő mérkőzésekre, ahol csak a já­tékban volt rendkívüli. Kö­vetkezik a nyári szünet, pi­hennek a játékvezetők is, hogy augusztusban újra ke­zükbe vegyék a sípot. Csiba József A vérségi egyesült Barátság Termelőszövetkezetben Hrkaj Pál elnök szerint június 30- án az őszi árpa vágásával megkezdődik az aratás. A szö­vetkezet tagja a Gödöllői Tan­gazdaság búza- és borsóter­mesztési rendszerének, s ennek megfelelően magas szinten, jó gépesítettséggel kiváló fajtá­kat termesztenek a vérségi és a kartali határban. Búzát 920 hektáron vetettek: többségé­ben Bezosztája, Rannája, Au­róra és Kavkáz fajtát, s az idén kísérletképpen 25 hektá­ron megpróbálkoztak a jugo­szláv Száva fajtával is. Gépszínből terménytároló Tavaszi árpa 250, őszi árpa pedig 30 hektáron van. A ga­bona vetésterülete megegyezik a tavalyival, ezzel szemben a csoportjáról készült kép láttán elmesélték, hogy vállalták az idős emberek patronálását: ha szüksége van valamelyik lakó­nak fényképre, igazolványkép­re, a helyszínre mennek, s ingyen megcsinálják a felvéte­leket. A műteremben rend és tisz­taság uralkodik, készenlétben áll a felvevőgép, ha valaki ér­kezik, percek alatt elkészül a kép. A részlegvezető elmond­ta, hogy tavaly tatarozták és korszerűsítették a műtermet, erre a célra a szövetkezet több mint 85 ezer forintot fordított. A részleg dolgozói, a brigád­tagok arról is beszéltek, hogy szívesen vállalnának több kö­zületi munkát, műszaki felvé­telek és kiállítási fotók készí­tését. De nemcsak a műhely­ben dolgoznak. Legutóbb a művelődési házban rendezett fotókiálításon a városi pályá­zat első helyezettjének, Molnár Tibor,né, laboratóriumi dolgo­zónak a képét láthattuk. Sze­retnének ezután mind jobban bekapcsolódni a város fotóséle­tébe. Legutóbb például vállal­ták, hogy az amatőröknek mi jus 1-e és szeptember 30-a kö­Az erdőkertesi községi ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbb június 17-i ülé­sén egészségügyi kérdések­kel foglalkozott. Ezért vett részt a megbeszélésen dr. Mer- sány Géza járási-városi főor­vos is. Elsőként a népesedés- politikai határozat végrehajtá­sáról esett szó. A jelenlévők hangsúlyozták, hogy a várandós mamák részé­re a jövőben több szaktanács- adó órára van szükség. A vég­rehajtó bizottság határozatot hozott, hogy a községben minél előbb meg kell alakítani a kis­mamák klubját, ahol szakszerű útmutatást kapnak a születen­dő gyermek helyes gondozásá­ra, nevelésére. Erdőkertesen a másik nagy gondot a hétvégi nehézkes be­tegellátás okozza. A lakosság lélekszámúnak növekedése magborsó területét 300-ról 380 hektárra emelték. Az előző évihez képest jobb a szövetkezet gépparkja. Két új E 512-es típusú NDK gyárt­mányú kombájnt vásároltak, most összesen öt van, s dolgoz­nak még négy SZK 4-es kom­bájnnal is, amelyeket RA adap­terrel szereltek fel a magborsó betakarításához, két SZK 5-ös pedig rendről szedi fel a levá­gott növényt. Terveik szerint a magborsó betakarítása a ga­bonaaratás félidejéig tart, ek­kor négy kombájnt átcsopor­tosítanak. a gabonatáblákra. Tavaly még segítségül kellett hívni a Gödöllői Tangazdasá­got. erre az idén nem lesz szükség. A folyamatos aratáshoz nem elegendő csupán a meg­felelő géppark, tárolóhelyekre is szükség van. Erre a szezon­ra egy gépszínt alakítottak át zött minden pénteken délután 5-től 6 óráig ingyenes szakta­nácsadással szolgálnak. A műtermi felvételek mellett sokszor hívják őket esküvőre, névadókra, s egyéb rendezvé­nyekre. Munkaterületük foko­zatosan bővül. Szerződést kö­töttek a MOKÉP-pel, melyben vállalták, hogy a mozik kiraka­tába helyezendő képeket má­solják: a MOKÉP adja a nega­tívot és a szöveget. E képeket montírozzák, és nagy szériák­ban állítják elő. Ez a munka további gépesítést igényel, de érdemes is, mert a termelési érték növekedésével a befek­tetés rövid idő alatt megtérül. Az igényes munka bizonyí­téka, hogy a panaszkönyv csak porosodik az üzletben: a Forte fotósbrigáddal elégedettek a megrendelők. Búcsúzáskor egy fényképet mutatnak, amelyen csinos női fejek, valóságos fri­zurakölteménnyel díszelegnek. A képek körül a felirat: Gö­döllői Vegyesipari Szövetkezet fotóbrigádja, melynek tagjai: Tóth Mária, Herbai Józsefné, Molnár Tiborné, Balogh Mária, Fauszt Borbála, Szabados Ág­nes, és Perna Pál. Cs. J. szükségessé teszi egy új kör­zeti szolgálat létrehozását. A vb-ülésen elhangzott, hogy ez a régi kívánság még az ötödik ötéves terv során teljesül. A KÖZÉPMAGYARORSZAGI közmű- és mélyépítő VALLALAT felvételre keres normást, normatechnológus es mélyépítőiparban jártas műszaki előkészítőket Jelentkezés: a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Gödöllő. Tessedik Sámuel u. 6. gabonatárolónak, így most 300 négyzetméterrel növekedett a tárolóhely. Erre nagy szüksé­gük is van, ugyanis a Ter­ményforgalmi Vállalat kérésé­re vállalták mintegy hatvan vagonnyi kenyérgabona tá­rolását jövő szeptemberig. A vállalattal előzetesen 230 va­gon gabonára kötöttek szerző­dést, ám a legutóbbi termés- becslés után még hetven va­gonra pótlólag kellett szer­ződni. A gabona pillanatnyi állapotából úgy látják, hogy a tavalyi 39 mázsás hektáron­kénti átlaggal szemben az idén több mint 40 mázsát arathatnak le. Határszemlén a megrendelő A termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy egyelőre nyug­talanok, mert nem látják biz­tosítottnak a gabona zökkenő­mentes elhelyezését és átvéte­lét. Az aszódi malom közvet­len átvételre mindössze het­ven vagont vállalt, a többit diszpozíció alapján kell zsá­kolniuk és talán a Ferencvá­rosi Malomba kell vinniük. Az előző évelt tapasztalatai alap­ján várható, hogy napi 8—10 vagonnyi búzát is learatnak. Emellett tárolóhely kell körül­belül 75 vagonnyi kukoricá­nak és árpának, 30 mázsa sa­ját vetőmagnak. Külön gondot okoz a 100 vagon magborsó, amelynek tisztítása és tárolása szintén a Barátság feladata. Ez annál is inkább fontos, mert 5—6 féle magborsót is termesztenek az idén, s ebből nagy mennyiség kerül exportra. A nyugatnémet megrendelő képviselője a kö­zelmúltban járt határszemlén, s megállapította, hogy van­nak olyan táblák, amelyekről 28 mázsa hektáronkénti ter­més is várható. Tavalyi ter­mésátlaguk 18 mázsa volt, 1976-ra 16-ot terveztek, ám a teljes területet figyelembe vé­ve, jobbra számítanak: a vár­ható átlag 22 mázsa lesz. A szállítóeszközök is elegen­dők az aratás idejére. Négy billenős teherautóval hordják a terményt, s ezen felül a ga­bonához van még hat traktor­vontatta pótkocsi, a borsóhoz pedig három. Jókor jött az eső A vérségi egyesült Barátság Termelőszövetkezet munkásai azonban az aratás előtt sem pihennek. Jó ütemben folyik a 270 hektárnyi területről a zöldborsó betakarítása. Hrkaj Pál elmondta, hogy a korai fajtáknak alacsony hatvan hektáron volt a termésátlaga. A teljes zöldborsómennyiség betakarítása három szakasz­ban történik, a második beta­karítás már sikeresebbnek ígérkezik, mert jókor jött az eső, s szépen megnőtt a borsó. A tervek szerint a teljes terü­letről 65 vagonnyi szemes bor­só várható. Kombájnok adap­terrel vágják, hat Hampster típusú rendfelszedő pótkocsi fejezi be a földeken a mun­kát. A borsófejtő gépek állan­dóan, éjjel-nappal dolgoznak, 12 órás műszakokban váltják egymást a gépkezelők. A ter­mést a Dunakeszi Konzerv­gyárba viszik: az üzemmel 1974-ben kötöttek öt esztendő­re szóló szerződést. örszigethy Erzsébet SPORT -(- SPORT -I- SPORT + SPORT BIZTATÓ AZ UTÁNPÓTLÁS Bírótalálkozó -»síp nélkül Szakianácsadás minden pénteken Vizitben a Forte-brigádnál Egészségügyről Erdőkertesen Klub a kismamáknak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents