Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

1976. JÜNIUS 17., CSÜTÖRTÖK Tököli mozaik Üj iskolát épít — mint is­meretes — a Pest megyei 3- as számú Szövetkezeti Építő­ipari Vállalat. A munkálatok befejezésének határideje 1976. november 7. A község veze­tőinek kérésére azonban az építőipari vállalat dolgozói vál­lalták, hogy augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére befe­jezik az iskola építését. Ezért, ha majd elkészül az iskola, dicséretet érdemelnek. A dol­gozók számítanak a község la­kosainak társadalmi munkájá­ra is, s ezzel a tököli gyere­kek szeptemberben már az új iskola korszerű és világos tan­termeiben kezdhetik a tanévet. ★ A Tököl melletti Kis-Duna- part üdülőtelkei között veze­tő úton mindig öröm volt sé­tálni. Bizonyára a kellemes erdei, dunai levegőre vágytak, akik e telkeken tetszetős fa­házukat felépítették. A telkek többségén erdei fák is álltak. A fákat azonban sok telektu­lajdonos kivágatta, van, ahol négy-öt maradt meg csupán. Akadnak házak azonban, ahol teljesen kiirtották őket. So­kan a kivágott fák helyén ve­teményeskertet alakítottak ki. Pedig az akác-, a fenyőfák alatt jólesik a nyári melegben a hűsölés. A szép fák védel­méért emelek most szót: a le­hetőséghez mérten óvják őket. ★ Megszépült, korszerűbb lett a tököli művelődési ház. Di­cséret illeti ezért a dolgozó­kat, a község vezetőit, akik segítették a munkálatokat. Jó lenne azonban, ha a megszé­pült művelődési ház rendez­vényeiről időben értesülnének a tököliek. Mert nem elég, hogy egy-egy műsor alkalmá­val négy-öt plakátot függesz­tenek ki a községben. Az elő­adásokra következetesen szer­vezni kellene az embereket, felhívni a figyelmüket egy- egy érdekesnek ígérkező ren­dezvényre. Egyaránt érdeke ez a művelődési háznak és a tö- kölieknek. ★ v Tököl határában, közel a termelőszövetkezet tanyájához, lehegesztett cső emelkedik ki a földből. A Budapesti Víz­művek kutatott itt ivóvíz után, és a próbafúrások során me­leg vizet találtak. A csövet lehegesztették, a vizet azóta sem hasznosították. A tököli termelőszövetkezet kérte a Budapesti Vízműveket, adja át számára a kutat, de a költsé­gekben nem tudtak megegyez­ni. A víz hőmérséklete — mint mondják — nem meg­felelő a fürdésre. Bizonyos azonban, hogy a meleg vizű forrás más módon hasznosít­ható lenne. Bundies Péter Tököl Ingerülten A napokban — június 8-án — betértem az albertirsai presszóba, hogy feleségemnek vegyek egy négyforintos fagy­laltot. A pult mögött csinos fiatal hölgy szolgálta ki a vendégeket. Annyira ingerült volt, s olyan idegesen szolgált ki, hogy — öregember létem­re — nagyon elcsodálkoztam és megdöbbentem. Szokatlan ez, mert az ÁFÉSZ eszpresz- szójában mindig kitűnő volt a fagylalt és udvarias a ki­szolgálás. Kár lenne, ha a presszó hírnevét effajta bá­násmód lerontaná Virág Mihály Albertirsa Nincs viz, szökik a kép A múlt szombat este sok száz péceli tv-tulajdonos is ké­szülékén figyelte az 500. oszt­rák—magyar mérkőzést. Az el­ső félidőt végig is drukkoltuk, majd utána a tv-torna kö­vetkezett, amikor a kép össze­ment, majd teljesen elsötétült. Ültünk izgatottan, vártunk — fél óra is eltelt, sehol semmi fény. Pécel negyedrésze sötét­ségbe borult. Bosszantó dolog, mert 500. mérkőzést csak egy­szer láthat a néző. Mérgünk aztán fokozódott Ha már nincs adás, megfürdünk és lefekszünk. Igen ám, de a boy- lerból nem folyt meleg víz. Nincs áram, nincs nyomás. A harmadik meglepetés vasár­nap reggel ért bennünket: a konyha úszik a víztől, mert a hűtőgép az áram hiányában kiengedett. Az élelem egy ré­sze meg elromlott. Végre, va­sárnap reggel 8 óra felé kap­tunk áramot. A méregből ez is elég lett volna. De a bosszúságok va­sárnap este folytatódtak. Alig kezdődött el ugyanis a film, újból összeállt a kép, és elsö­tétült a készülék, és vele együtt Pécel negyedrésze. Ha először lenne ilyesmi, nem írnék. De évek óta így megy, és egyre sűrűbben. Már előre félünk, hogy az olimpiát sem tudjuk majd nézni, mert akkor is elszökik az áram. Jó volna, ha az elektromo­sok olyan biztosítékot tenné­nek az Isaszegi úti trafóállo­másba, hogy az a nagy meg­terhelést is kibírná. Sok száz péceli tv-néző nevében M. Jánosné A váciak óhaja Országos napilapban ol­vastam nemrégiben, hogy Vá­ci György többszörösen kitün­tetett könyvkötőmester az Akadémiai Nyomda könyv- kötészetével közösen Martom- vásáron redezett kiállításon mutatta be e szakma történe­tét. A kiállításról, amelyen értékes könyvritkaságokat is megtekinthettek a látogatók, így írt a Petőfi Népe című Bács megyei lap 1976. június 2-i számában: az országos hí­rű, halasi származású Váci György könyvkötőmester hosszú évek munkája során összegyűjtötte a könyvköté­szet tárgyi emlékeit, s rövide­sen Halason, a városi könyv­tárban, kiállítás keretében mutatja be. Ügy gondolom, óhajommal mások is osztoznak. Azt sze­retném, ha az immár magát vácinak valló mester váro­sunkban is bemutatná gyűjte­ményét. Jó lenne, ha a mar- tonvásári és kiskunhalasi ki­állítás után az újabb bemuta­tót Vácott rendeznék. Galambos Ferenc tanár Vác író—olvasó találkozó Az ünnepi könyvhét alkal­mából június 9-én Baranyi Ferenc költő látogatott el Kocsérra. Az író—olvasó ta­lálkozó vendégeit Horváth •Tánosné tanárnő köszöntötte. Ezután Baranyi Ferenc és más kortárs költők versei hangzottak el. A műsor után a költő dedikálta köteteit. Minden irodalombarát jól és hasznosan szórakozott. Borzák Tibor Kocsér Önzetlen segítség Június 7-én délelőtt a nagymarosi vasútállomáson vettem észre, hogy kabátomat — kulcsaimmal, értéktár­gyaimmal — a zebegényi állo­más peronján felejtettem. Nagymaroson fiatal vasutas­lány teljesített szolgálatot, aki azonnal segítségemre sietett. Visszatelefonált Zebegénybe, ahol az ottani állomás egyik dolgozója megkereste elve­szett kabátomat és megőrizte. Ugyancsak elismerés illeti a ZB 55—37 rendszámú gépko­csi vezetője is, aki ugyan vá­ci lakos, de Nagymarosról a lehető leggyorsabban Zebe­génybe vitt, ahol értékeimet átvehettem. Ezúton szeret­ném megköszönni — bár ne­vüket nem ismerem — a vas­útállomás dolgozóinak és a gépkocsi vezetőjének önzetlen segítségét. K. J. Budapest A sport nem szégyen ! Mind többet beszélünk napjainkban a testedzés és a sportolás fontosságáról. A mozgás, izmaink erősítése óv­ja egészségünket, segít meg­őrizni fizikai erőállapotunkat. Az új lakótelepeken azonban nemigen nyílik lehetőség a testedzésre. Így van ez Szi- getszentmiklóson is. Éppen ezért figyeltem meg­lepődve — egy este, sötétedés után —, hogy fiatalok és idő­sebbek népesítik be az utat, a ház körüli teret, talajgyakor­latokat végeznek, futnak. Megkérdeztem a köztük tor­názó egyik fiatalt, Szabó Ág­nest, a dunaharaszti gimná­zium tanulóját: miért nem láthatók kocogók, tomázók napközben, sötétedés előtt e tájon. Azt válaszolta, hogy so­kan kinevetik őket, mutogat-, nak rájuk, s ezért várnak az alkonyaiig. a MÁV-állomásig vezető úton. A járda mindkét végén behaj­tani és kerékpározni tilos jel­zőtáblákat helyeztek el. A bi­ciklistákat azonban nem soká­ig tarthatta vissza a tiltó táb­la, mert megváltoztatták fel­iratát. Ugyancsak megrongál­ták a patak hídját is, amelyet a városi tanács a járdával egy időben építtetett. Jó néhány korlátlécet kitörtek és elhaji- gáltftk, nem kímélték a vil­lanyburákat sem. Sajnálatos az is, hogy a parkon át utat törtek maguknak a lovas ko­csik és más gépjárművek. Szennyezik a levegőt, port kavarnak. Hathatós intézke­dés kellene, hogy a parkban felüdülést kívánó, tiszta leve­gőre vágyó emberek óhaja zavarmentesen teljesüljön. Kelemen János Gödöllő Együtt az úttörőcsapatok és a MÉH A hasznosítható hulladékok gyűjtése népgazdasági érdek, mivel a hulladék textília, pa­pír és fém feldolgozásával új alapanyagok állíthatók elő. Ugyanakkor begyűjtésükkel védjük környezetünk tisztasá­gát is. Probléma azonban, hogy a hasznosítható hulla­dékanyagok begyűjtésére ke­vés a MÉH-átvevőhely. Ezen Pedig többet érne, ha a mutogató, kárörvendő embe­rek inkább közéjük állnának és együttes erővel, összefo­gással kísérelnék: meg jó spor- ’ tolási lehetőségek megterem­tését a lakótelepen. Ifj. Váci Károly Szigetszentmiklós Parkrongá/ók Néhány éve a gödöllői ta­nács bitumenes járdát épített a városból az alsó parkon át kíván segíteni a Közép-ma­gyarországi MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat új kezde­ményezésével. A helyi taná­csok, társadalmi szervezetek és úttörők támogatásával lét­rehozza az úttörőcsopotok ke­zelésében működő MÉH tár­sadalmi begyűjtőhelyeket, amelyek hetenként két-három napig tartanak nyitva. Pest megyében már nyolc begyűjtőhely működik: kettő Abonyban, egy-egy Foton, Nagymaroson, Pusztavacson, Százhalombattán, Tápiósze- csőn és Tápiószelén. Az úttö­rőcsapatok már működő be­gyűjtőhelyei a MÉH telepein májusban 2700 mázsa vas-, 160 mázsa papír- és 60 mázsa textilhulladékot adtak át, amelynek — begyűjtési árral számított — értéke 130 ezer forint. A Közép-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat Kora nyári körkép Nyár van, irány a Duna. Baj azonban,- hogy a Liget utcai és a Rév úti köves utak elhanyagolt állapotban van­nak. A Rév úton busz is köz­lekedik, mégis gödröket kell kerülgetni azoknak, akik Ho- rány szigetére igyekeznek. Nem ártana több gondosko­dás a gyerekekről sem. Duna­keszi játszóterei felújításra várnak. Hosszai idő óta sem­miféle új játék nem jelent meg. Sőt — mivel a gyártele­pi játszótér csúszdájának le­meze elkopott — balesetve­szélyessé vált, leszerelték. Üjat nem tettek fel helyette. Kényelmesebbé tenné a várakozást, ha a Kossuth La­jos út eleji buszmegállóhoz padot állítanának fel. Solymosi László Dunakeszi ——— ■———————r Szerkesztőségi üzenetek M. I. tatabányai olvasónknak üzenjük: Várakozzék türelemmel, kérését teljesítjük. N. A.-né göd-felsői és társai le­velére válaszoljuk: Panaszukat to­vábbítottuk az illetékes szervek­hez, amelyek azt hamarosan ki­vizsgálják. — Válaszol az illetékes Június 3-án Uj megálló, bo­nyodalmakkal címmel megje­lent cikkükre, amelyben Horváth József érdi lakos tesz panaszt a Vadlúd utcai megállóhely díjtétele ellen, az alábbiakban közöljük: az új megállóhelyet — díjszabási elveinknek megfelelően — a már korábban is meglevő Tárnoki elágazás megálló­helyhez soroltuk be. Az érdi autóbuszállomástól a menetdíj 2 forint 70 fillér volt. Ez 90 fillérrel valóban magasabb, mint a 45 filléres alaptarifából a kilométerek alapján képezhető díjtétel lenné. Helytelen volna azonban minden megállóhelyre külön díjtételt megállapítani. Fel­sőbb szerveink beleegyezésé­vel a díjképzésnek azt a for­máját alkalmazzuk, hogy az egymáshoz közel levő meg­állóhelyeket egy díjtétel alatt szerepeltetjük. Ez okozza, hogy utasaink egy része elő­nyös, másik része pedig hát­rányos helyzetbe kerül. így, ha az érdi autóbuszállomás és a Vadlúd utca közötti me­netdíjat továbbra is 2,70 fo­rintban számoljuk el, úgy a Vadlúd utca és Pusztazámor között utazók 4 forint 10 fil­lért fizetnek. Panaszosunk bejelentése alapján új díjtételt szabunk meg ezen az útvonalon. Érd autóbuszállomástól 1 forint 80 fillér, +20 fillér biztosítás lesz a menetdíj a korábbi 2,90-nel szemben. A Puszta- zámorról utazók menetdíja az eddigi 4 forint 10 helyett 5 fo­rintra módosul. Ebből követ­kezően az Érd-Vadlúd utcai állomás után minden meg­állóhely díjtétele 90 fillérrel magasabb lesz. Az új díjszabást 1976. jú­nius 15-ével léptetjük ér­vénybe. Dr. Hetényi Mátyás, a Volán 20,sz. Vállalat kereskedelmi főosztályvezetője Perőcsénytől Tomszkig, Moszkváig Keményebben az acélnál Levelezésünk zömét pana­szos ügyek, emberi problémák kiderítése alkotja; gyakran be­számolunk követésre méltó kezdeményezésekről, újszerű próbálkozásokról, közfigyelmet felkeltő eseményekről. Olykor azonban éppen levelezőink hívják fel figyelmünket élet- sorsokra, eseményekben gaz­dag, változatos életutakra, amelyek feltétlenül nyilvános­ságot érdemelnek. Perőcsénybői kaptunk le­velet Nagy Tibor tanártól, aki egyben az ottani pártsz^ vezet titkára is. Arról számol be, hogy 62 esztendő múltával a községbe látogat egy hajdani tanító, aki itt kezdte pályáját, innen vezetett útja a nemzet­közi munkásmozgalomhoz. Negyvennégy évet töltött a Szovjetunióban, jelenleg Bu­dapesten, a veteránok ottho­nában él. Szegényen, mezítláb Kelemen Andor hajlott hátú, 83 éves ember, gondolkodása friss, úgy emlékezik évtize­dekkel ezelőtti epizódokra, ese­ményekre, mintha csak tegnap történtek volna. — Valóban, pályámat Perő- csényben kezdtem Tanár akartam lenni, de apánk tönk­rement, s nem taníttathatott. Bátyám azonban segített, s így elvégeztem a tanítóképzőt. Szegény falu volt akkortájt Perőcsény, szegény egyházköz­ségé volt iskolánk is. Alsótago­zatos gyerekeket tanítottam ... Nyáron még ment a dolog va­lahogy, jöttek a fiúk, a lányok, mezítláb, de télen? Akinek volt cipője, az jött, akinek nem, az rongyokból, hulladékból tákolt össze magának lábbelit. — A gyerekek a fát is ma­gukkal hozták; vaskályhával fűtöttünk. Három osztály ta­nult egy tanteremben, 90—100 gyerek. Elgondolkozva, emlékei kö­zött kutatva, simít végig koc­kás öltönyén. — Gondoktól terhes volt az élet akkor, gyenge volt e vidék földje. Emlékszem szőlőt ter­mesztettek e tájon —kevés si­kerrel. — Aztán kitört az első vi­lágháború. Vámosmikolára vittek, itt soroztak be katoná­nak. Mit tudták az emberek, hova indulnak? Egy itteni ta­nár (Vámosmikola járási szék­hely volt akkoriban), nyitotta fel szememet. Az Űj Korszak című lapot járatta, amely an- tiklerikális és szocialista esz­méiről volt híres. Zigány Zol­tán, majd Somogyi Béla szer­kesztette, akit a Tanácsköztár­saság bukása után agyonver­tek ... Tomszki internacionalisták — Sötét korszak következett ezután életemben. Front Nyu- gat-Galíciában ... Lövészár­kokban tengettük életünk ... 1916-ban már alig bírtuk, ami­kor hadifogságba estünk. Ez már Észak-Bukovinában volt. Végigjártuk Ukrajnát,, először Kámenyec Szpodolszkban vol­tunk. Aztán a garnicai gyűj­tőtáborba indítottak. Járvá­nyos betegség, kolera, tífusz dúlt itt. — A két hét után átirányí­tottak a nyugat-szibériai Tomszkba. Hamarosan megin­dult a szervezkedés, a hadifog­lyok között internacionalista mozgalom bontakozott ki, A háború, a monarchia ellen agitáltunk. A tomszki interna­cionalisták vezetője Münnich Ferenc volt, akihez személyes jóbarátság fűzött. Ekkor már képzett marxista volt, s így mozgalmunk konkrét, előremu­tató tartalmat öltött. A fiatal szovjet állam el­lenségei Tomszkba is betörtek. Kolcsak csapatai foglalták el a várost. A bolsevikokkal bör­tönbe vetették. Kelemen An­dor is csak 1920-ban szabadult ki a fogságból, ekkor már a bolsevik párt tagjaként. Először a kormányzósági rekviráló bizottság munkatár­saként vett részt a feketézők, az élelmiszer-rejtegetők elleni küzdelemben. Később a tomsz­ki kormányzósági kórházban agitált aztán az oktatásügyben dolgozott. Ekkor már a párt- szervezet magyar szekciójának elnökségi tagja, Tomszkban pe­dig elnökségi titkár lett. A párt nem sokkal később — az akko­ri Novo Nyikolajevszk — a mai Novoszibirszk magyar pártiskolájába küldte, politikai oktatónak. Hamarosan átvette az iskola vezetését. 1921-ben Moszkvába rendel­ték, mert megkezdődött a ha­difogolycsere, s szükség volt munkájára. — Negyvennégy évet éltem a Szovjetunióban. Végigkísér­tem az első fiatal szocialista állam küzdelmét. Ha kellett tolmácsoltam, voltam a politi­kai emigránsok igazgatóságá­nak a titkára is. Hat évig tevé­kenykedtem a szovjet állam­biztonsági szerveknél, vezérőr­nagyként szereltem le. Kelemen Andor, aki párt­munkásként dolgozott, katoná­nak jelentkezett, amikor a hit­leri fasiszta erők megtámad­ták a Szovjetuniót. Gyenge egészségi állapota, kora miatt azonban fél év múltával lesze­relték. A szovjet tájékoztatási iro­dához, a TASZSZ-hoz hívták dolgozni. Itt tevékenykedett 1942-ig, amikor Münnich Fe­renc, a szovjet rádió magyar adásának főszerkesztője kérte, dolgozzon náluk. Münnich Fe­renc 1945-ben hazatért Ma­gyarországra, s Kelemen An­dor lett á főszerkesztő. 1955- ben nyugdíjba ment, s öt év múlva visszatért hazájába. Példa a mának Osztrovszkij regénye, Az acélt megedzik jár eszem­ben ... A haladásért küzdők­nek, a történelem előrevivői­nek sokszor keményebbeknek kell lenniük, mint az acél. Ke­lemen Andor 83 éves tapaszta­latával példa lehet a ma em­berei előtt. És, ha a napok­ban Perőcsénybe látogat, át is adhat ebből sokat az itt élők­nek, a ma gyermekeinek, akiknek déd- és nagyszüleit tanította — taníthatta. Virág Ferenc 1 l i.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents