Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-10 / 136. szám
1976. JŰNIUS 10., CSÜTÖRTÖK 'xMiap Vezetni igen? A rádió Falusi randevú című legutóbbi adásában a műsorvezető panaszkodott. A közelmúltban riportot készítettek egy óvónővel, s a műsor elhangzása után a pedagógusnak — fogalmazzunk szépen! — szemrehányást tettek felettesei a nyilatkozat miatt, mondván: engedélyt kellett volna kérnie. Nekem is van hasonló történetem. A szentendrei járásban történt az eset, beleértve Szentendre városát is. Tévedés ne essék, én nem a pedagógusokat akarom bántani, inkább őket, a tekintélyüket szándékozom növelni. A múltkorában megbeszéltem a járási-városi KÖJÁL munkatársával, a városban, járásban folyó egészségügyi felvilágosító munka egyik szervezőjével, hogy e fontos témáról színes beszámolót készítünk. A megbeszélt időpontban felkerestem hát a lelkes ügyintézőt; lássunk munkához. Ekkor közölte, elmarad az egész. Az egyik iskola igazgatója nem hajlandó nyilatkozni, illetve nem mer nyilatkozni. Tanácsi engedély kell hozzá. Megkerestem a tanácsi illetékest. — Nem tartom jónak a rendelkezést — mondja. — A tiltó szabályt nem én hoztam, az elődeimtől örököltem. Mondja meg az igazgatónak, engedélyezem, nyilatkozhat a sajtónak. Ha kell, írásban is megadom az engedélyt. Nem kell az írás! Ha igazgató lennék, lealázónak tartanám ezt a felettesi rendelkezést. Az igazgatói kinevezésemhez erkölcsi bizonyítvány, különböző párt- és tanácsi szervek hozzájárulása szükséges, sok milliós vagyon van a kezemben, felelek érte, de felelek annak a sok száz gyereknek a tanulmányi munkájáért, erkölcsi, politikai neveléséért, akit rám bíztak. És akkor nem mondhatom el, hogy mi az újság az iskolában? Nevetséges, és a tájékoztatásra vonatkozó rendelettel ellentétes. K. Gy. M. Tápiószentmártoni mozaik Férfi a hímzőráma mellett - Sötét lámpahelyek Uj munkaalkalom nőknek — Társadalmi vízellenőrzés Szép a tápiószentmártoni ÁFÉSZ kirakata. Színesek és pompásak a fénylő selyemfonallal hímzett rózsák, tulipánok és mindenféle más virág: a helybeli öregek napközi otthonában remekbe készült hímzések. Vagy kettőn- hármon cédula, arról olvasható le, hogy régi ismerősünk, Varga József keze- munkái. Tudtuk, meg' is írtuk, hogy a most 78 esztendős Varga József az októberi forradalom Vörös Hadseregének katonája volt a távoli szovjet földön, az illegális kommunista mozgalom harcosa, azután itthon, a valaha volt birkózóbajnok, jelenleg Tápiószentmárton nagyközség tanácstagja az öregek napközi otthonában társait zeneszóval szórakoztató nyugdíjas, fővárosi villamosvezető, saját maga tanult meg előbb citeráznd, később zongorázni. Arról viszont még nem volt tudomásunk, hogy újabban éppoly szépen hímez, ahogyan muzsikál. Ugyan mikor és hol tanulta meg? — Itt, vagy két éve — válaszolja a napközi otthonban a hímzőráma mellett ülve, tűbe fűzött piros fonállal virágfüzért írva a kdfeszített fehér vászonra. — Lehetőséget teremtettek az asszonyoknak, hogy aki tud, hímzéssel tölt- hesse idejét, aki meg nem, megtanulhassa. Néztem, nézegettem, hogyan csinálják, aztán magam is kedvet kaptam hozzá. Engem ugyan nem tanított senki, de hát ez sem ördöngős mesterség. A férfi is beválik a hímzőráma mellett, csali jó szeme és ügyes keze legyen. Nem az átalány sok Igaz is, mi az a tűt kezelni annak, aki billentyűn, húron értően és érzelemmel jáEPfiTOlPARfl SZÖVETKEZET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, ács, burkoló, vasbetonszerelő, asztalos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, festő, bádogos, parkettás, tetőfedő, szigetelő, lakatos, könnyűgépkezelő, „Edilmac” toronydarukezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, rakodókat, raktárkiadót, kubikosokat, takarítónőket. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. A Húsipari Hizlaló Vállalat FELVESZ gyakorlattal rendelkező, érettségizett tűzrendészeti előadót és mezőgazdasági gyakorlattal rendelkező normást. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti osztályán, 1780 Budapest, Nagytétény, 83ő. utca. ratja még a nyolcadik X-hez közel is mozgékony ujjait. Hogy alkonyaitól pirkadatig világosak legyenek az utcák, Tápiószentmárton nagyközségi tanácsa sűrű lámpasort helyezett el. Az áramdíjat évek óta nem a tényleges fogyasztás mértéke szerint, hanem az áramszolgáltató vállalat kívánságára, átalányban fizeti. Ezen a tanács változtatni kíván és felhívta a vállalatot, hogy a jövőben a ténylegesen elfogyasztott áram mennyisége szerint állítsák ki a számlát Nem az átalányt sokallja a tanács, hanem a közvilágítás lámpahelyeinek karbantartását kevesli. Az a tapasztalat ugyanis, hogy amióta bevezették az átalányrendszert, ha valami hiba történik, a javításra sokszor a bejelentés után csak több héttel kerül sor. Ennek következtében hiába állnak sűrűn a lámpák, gyakran sötét marad egy-egy utcaszakasz. Persze, ha ég a lámpa, fogy az áram. Talán — ezt remélik — amennyiben a díjat a fogyasztás szerint fizetik, nagyobb érdeke lész a vállalatnak a javítás gyorsabb végrehajtása. Üres telek Gyakori panasz községeinkben, hogy az évekkel ezelőtt készült rendezési terv szűkre szabta a beépíthető belterület határát. Nem tud emiatt terjeszkedni a község Tápió- szentmártonnak éppen ellenkező a panasza: feleslegesen széles határt állapít meg a rendezési terv; indokolatlannak tartják az 540 hektárt kitevő belterületet. Éppen ezért a nagyközségi tanács legutóbbi ülésén bizottságot küldött ki a rendezési terv módosításának előkészítésére. Vizsgálja meg a bizottság, szükséges-e beépíthető belterületnek nyilvánítani a falu szélén álló házak túl nagy belsőségeit, amelyek már a mezőgazdasági területtel érintkeznek. Továbbá belterület-e a temető és más, a községközponttól távoli hely, amit — mielőtt házhelynek osztanának fel — nagy költséggel közművesíteni kellene. Csakhogy a kijelölt belterület megszűkítése nem akadályozná-e meg új családi otthonok építését és nem lenne-e általában gátja a fejlődésnek? Nem. Viszonylag sok a foghíjas, beépítetlen telek a házsorokban. Ezenkívül jelenleg is két utcában 66 állami tulajdonban levő házhelyen akár azonnal is épít-1 kezhet, aki megveszi. Mind a I két utcát máris ellátták köz- világítással. Néhány rövid éven belül ezek a telkek bizonyára gazdára lelnek, de belterületen még akkor is lesz házépítésre lehetőség. Vagy 50, a házhely megengedett nagyságánál nagyobb, illetve többlet lakótelek van még a községben. A legtöbb azonnal, kisebb részük gyorsan lebonyolítható egyszerű műszaki megosztás után beépíthető. Ez idő szerint azonban valamennyire nézve felfüggesztették a kötelező elidegenítést, tehát tulajdonosaik nem kényszerültek eladni azokat. Viszont szükség esetén a megyei tanácstól a felfüggesztés feloldását' lehet kérni. Van tehát egyelőre és jó ideig elég üres telek a- nagyközségben. Átépítés rövidesen Kevés a nők számára a munkahely Tápiószentmárton- ban. Rövidesen azonban egyszerre nyolcvan asszony és leány találhat helyben munkaalkalmat a budapesti Modell Női Szabó Szövetkezet most létesülő telephelyén. A tanács a volt evangélikus iskola épületét a szövetkezet rendelkezésére bocsátotta. A szövetkezet 250 ezer forintot utalt át a tanácsnak, hogy abból az épületben szükséges átépítést elvégezhesse. Tárgyalnak azonban arról is, hogy a szövetkezet az épületet megvásárolja a tanácstól. Az átépítés rövidesen meg- | kezdődik, s ha elkészül, * nyomban megérkeznek a varrógépek, meg az egyéb szükséges berendezés, úgy, hogy néhány hónap múlva, de még az év vége előtt megindulhat a munka. A munkavállaló nők általában nem szakképzettek, betanításuk az üzem megindulásáig megtörténik. A készletek nem kimeríthetetlenek Tavasz kezdetétől állandó probléma a vízvezetékkel már ellátott községekben, hogy sokan vezetékes vízzel öntözik házuk kertjében a virágokat, veteményeket. Annak ellenére, hogy általában ott az ásott kút az udvarban, és ha nem is ad ivóvíz minőségű vizet, locsolásravalót azért igen. _ Csakhogy nehezebb a kútból vizet merni, vagy a kerekét forgatni, mint egy mozdulattal megnyitni a vízvezetéket. A községi vízművek azonban nem kimeríthetetlenek, legfeljebb ivásra, főzésre adnak elegendő vizet, de már öntözésre nem. Elő is fordul nem egy helységben, ' hogy nyaranta, amikor legnagyobb a vízigény, sokszor jóformán nem is csordogál a csap. Ügy látszik, ez lehet a helyzet Tá- piószentmártonban is, mert a nagyközségi tanács most társadalmi vízellenőrzést vezet be. A társadalmi vízellenőrök feladata lesz szabálysértési eljárás kezdeményezésével megakadályozni a vízpocséko- lást. Szokoly Endre Nagyobb lesz az érdi húsüzem Bővítik az érdi Bentavölgye Tsz húsüzemét. Az új telep a régi helyett 15 ezer sertést dolgoz fel évente. Az új telepnek, amelyet a szövetkezet maga épít, egyelőre még csak a falai készültek el. Dénes Iván felvétele Fiatalok a húsprogramért A KISZ Központi Bizottsága húsprogram védnökségi operatív bizottsága szerdán befejezte kétnapos ülését, amelyet ezúttal Szegeden, a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat központi telepén tartottak meg. A kibővített ülésen „Kiváló húsprogrami védnökségért" zászlót, oklevelet, illetve emlékplakettet adtak át a program megvalósításában sikeresen részt vevő KlSZ-bizottsá- goknak, szocialista brigádoknak, fiataloknak, valamint a munkájukat leginkább segítő más dolgozóknak. JL Jetem delén jártam, semmi sem volt olyan L jó, de olyan nagyon rossz sem, inkább L csak csendes, amikor bementem a közértbe. Ugyanis a barátnőm elhagyott, mert nem akartam feleségül venni és gondoltam, veszek egy mirelit töltött káposztát. Vettem is, kifizettem, kijöttem. Aztán visszamentem, mert gondoltam, vásárolok gombócot is. Így aztán egyik kezemben a kosárral, benne a gombóccal, másik kezemben a töltött káposztával értem a pénztárhoz, ahol azt mondták, fizessem ki a töltött káposztát is. Mondtam, azt már kifizettem az imént. Mire a nő: ne tartsam fel, de itt nem lesz lopva. Felháborodottan mondtam, hogy micsoda hang ez, én orvos vagyok, nem tolvaj, vonja vissza. Erre ő kiáltott az üzletvezetőnek, hogy bolti szarkaságon kapott rajta és még nekem áll feljebb. Nem húzom a dolgot, nem írtam alá semmit, de igazolni magamat, azt kellett. Aztán kiutaztam egy szimpozionra, ahol korreferátumot tartottam a spirocháták potenciális szimmetriájáról, így elmulasztottam (mint a levélszekrényben lapuló értesítés után átvett ajánlott idézésből kiderült) az elsőfokú szabálysértési eljáráson való személyes megjelenést. Felhívtam az illetékes előadót, aki sajnálkozva közölte, hogy ő ugyan akceptálja Storöhonsingent, ahol folyt a szimpozion, ha ugyan van ilyen nevű város, de a büntetést azt már kirótta, súlyosbító körülménynek értékelve távolmaradásomat. Kérdeztem mennyi, mondta 3000 forint, majd megkapom az értesítést. A fejembe szállt a vér, mondtam, hogy ha megkapom, el is tépem és lecsaptam a kagylót. El is téptem. Nem a kagylót, az értesítést. De aztán jött a többi, mindenféle meghagyás, meg utolsó értesítés, mely szerint ha nem fizetem be a 6879 forintot, akkor 30 napi elzárásra büntetnek. Visszaírtam, hogy egy frászt. Na és mit tesz isten, amint megyek be a laborba, amit vezetek, látom ám ülni a páciensek padján azt az üzletvezetőt, aki engem betaszított a bolti tolvajlás kategóriájába. Na megállj csak! — gondoltam és gyorsan kinyomoztam mi a neve és mijáratban van. Hát gépkocsivezetői jogosítványt akart. Magam vizsgáltam meg a vonatkozó vérmintát és beírtam a leletbe némi spi- rochéta pallidát is, ami sem a valósággal, sem a hippokráteszi eskümmel nem egyezett, de meghajszolt lelkiállapotommal igen. A pofát aztán valóban beráncigálta a nemi- beteggondozó, a biztonság kedvéért összes hölgypartnereit szintén, köztük legnagyobb elégtételemre azt a pénztárosnőt is. aki töltöttkáposzta-tolvajnak minősített. Nem is lett ebből semmi bajom, sőt a káröröm virágos jókedvet okozott, melyben kissé többet ittam a kelleténél, no. Másnap mólésan és letörten mentem be a rendelőbe, ahol is hívott az igazgató. Nem, nem a spirocháták ügyében, hanem baráti sajnálkozással közölte, hogy kénytelen másnap délelőtt 11.35 perckor fegyelmi bizottság elé állítani. Kérdeztem miért. Mondta: mégsem illő, hogy egy orvos, sőt nemzetközi szakhírnévnek is örevendő orvos bolti csenésben legyen ludas. Egy szó mint száz. kiderült, hogy a 30 napi elzárás helyett, vagy vele párhuzamosan, ki tudná, odairányult a hivatali gépezet, hogy kiértesítette munkahelyemet: vonják le fizetésemből a pénzbírságot, amelyre ezésezévi ennyiésennyi per COMBÓ PÁL i ...ZET Gépezet (35.) ennyiésennyi számú rendelet kifolyásából (kézzel beírva) „bolti eltulajdonítás kísérlete végett” ítélt az ilyenésilyen hatóság. Mondtam az igazgatónak, hogy ne hülyéskedj, Gyula, és előadtam neki, mi történt, ő mondta, hogy ez felháborító, de nem hülyéskedik, ami hivatali le- vagy felirat, azt szabályszerűen kell elintézni, mondjam el holnap is, ami történt. Hát nem! Hogy én odaáll jak és mentege- tödzzem, mintha leplezni akarnám a töltött káposzta eltulajdonítására irányuló kísérletemet?! „Etikai ügy? Egy frászt!” — gondoltam és hazamentem, becsomagoltam, magamhoz vettem az útlevelemet és elindultam a Nyugatiba. Még azt sem tudtam, hová fogok távozni, de mindenesetre, gondoltam, Storöhonsingenben elkezdhetem az új életet. Ám nem tartott az út csak Hegyeshalomig, mert ott kiderült, hogy az útlevelemet közben letiltották a fegyelmi vizsgálat miatt, vagy a harmincnapi elzárásra változtatott: pénzbüntetés miatt, de az is lehet, hogy másért, én azt már ki nem nyomozhatom. Ha a feltartóztatás után hazamentem volna, talán ugyan megtudhattam volna, de spontán dühömben megpróbáltam éjjel átlépni a határt, persze infravörössel megláttak a határőrök, előbb fel- aztán letartóztattak. A bíróság minden enyhitő körülményt figyelembe vett és alig háromhónapos börtönbüntetésre ítélt. Az utolsó szó jogán csak azt ígértem meg, hogy soha többé nem eszem töltött káposztát. Mire a bírónő, akinek volt humorérzéke, azt mondta, hogy nem is szerepel a börtönmenüben, úgy hogy e fogadalmam teljesítésében nem akadályoz meg. Tessék elgondolni, micsoda lelkiállapotba kerültem! Már csak két programpont éltetett. Ha kiszabadulok — határoztam el immár mániákusan — 1. megölöm az üzletvezetőt, 2. szakavatott csempésszel átvezettetem magam a határon. Ámde egyikre sem került sor, sem a kiszabadulásra, sem a vágyott gyilkosságra, sem a határ illegális, de immár szükséges átlépésére. Ugyanis volt két börtöntársam, egy házasságszédelgő és egy bankrabló, akik egész nap csak rajtam röhögtek, hogy milyen balek vagyok, sőt, még éjjelente is fel-felkeltettek, hogy megkérdezzék, mit választok a másnapi menüből, gombócot, vagy töltött káposztát, vagy üzletvezető-metéltet. Végül is kiborultam és nekikestem, mire elpáholtak és még ráadásul engem csuktak egyesbe a börtönszabályok súlyos megsértéséért. Na aztán, hogy onnan kiengedtek, szép csendesen kötelet fontam a lepedőmből és megfojtottam vele előbb a bankrablót, aztán a bigámistát, végül magamat is felkötöttem, ámde leszedtek, hogy most már törvényesen, állami ítélet- végrehajtó akasszon fel. Ennek pedig holnap lesz a napja, alig valamivel életem dele után, amiké»- is, mint mondottam volt, betértem a özértbe vacsorát vásárolni, ámde elkapott a gépezet te
