Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-10 / 136. szám

1976. JŰNIUS 10., CSÜTÖRTÖK 'xMiap Vezetni igen? A rádió Falusi randevú cí­mű legutóbbi adásában a mű­sorvezető panaszkodott. A kö­zelmúltban riportot készítet­tek egy óvónővel, s a műsor elhangzása után a pedagógus­nak — fogalmazzunk szépen! — szemrehányást tettek fe­lettesei a nyilatkozat miatt, mondván: engedélyt kellett volna kérnie. Nekem is van hasonló törté­netem. A szentendrei járás­ban történt az eset, be­leértve Szentendre városát is. Tévedés ne essék, én nem a pedagógusokat akarom bánta­ni, inkább őket, a tekintélyü­ket szándékozom növelni. A múltkorában megbeszél­tem a járási-városi KÖJÁL munkatársával, a városban, járásban folyó egészségügyi felvilágosító munka egyik szervezőjével, hogy e fontos témáról színes beszámolót ké­szítünk. A megbeszélt idő­pontban felkerestem hát a lelkes ügyintézőt; lássunk munkához. Ekkor közölte, el­marad az egész. Az egyik iskola igazgatója nem hajlan­dó nyilatkozni, illetve nem mer nyilatkozni. Tanácsi en­gedély kell hozzá. Megkerestem a tanácsi ille­tékest. — Nem tartom jónak a rendelkezést — mondja. — A tiltó szabályt nem én hoztam, az elődeimtől örököltem. Mondja meg az igazgatónak, engedélyezem, nyilatkozhat a sajtónak. Ha kell, írásban is megadom az engedélyt. Nem kell az írás! Ha igaz­gató lennék, lealázónak tarta­nám ezt a felettesi rendelke­zést. Az igazgatói kinevezé­semhez erkölcsi bizonyítvány, különböző párt- és tanácsi szervek hozzájárulása szük­séges, sok milliós vagyon van a kezemben, felelek érte, de felelek annak a sok száz gyereknek a tanulmányi mun­kájáért, erkölcsi, politikai ne­veléséért, akit rám bíztak. És akkor nem mondhatom el, hogy mi az újság az iskolá­ban? Nevetséges, és a tájé­koztatásra vonatkozó rende­lettel ellentétes. K. Gy. M. Tápiószentmártoni mozaik Férfi a hímzőráma mellett - Sötét lámpahelyek Uj munkaalkalom nőknek — Társadalmi vízellenőrzés Szép a tápiószentmártoni ÁFÉSZ kirakata. Színesek és pompásak a fénylő selyem­fonallal hímzett rózsák, tuli­pánok és mindenféle más vi­rág: a helybeli öregek nap­közi otthonában remekbe ké­szült hímzések. Vagy kettőn- hármon cédula, arról olvas­ható le, hogy régi ismerő­sünk, Varga József keze- munkái. Tudtuk, meg' is írtuk, hogy a most 78 esztendős Varga József az októberi forradalom Vörös Hadseregének katonája volt a távoli szovjet földön, az illegális kommunista mozga­lom harcosa, azután itthon, a valaha volt birkózóbajnok, je­lenleg Tápiószentmárton nagyközség tanácstagja az öregek napközi otthonában társait zeneszóval szórakozta­tó nyugdíjas, fővárosi villa­mosvezető, saját maga tanult meg előbb citeráznd, később zongorázni. Arról viszont még nem volt tudomásunk, hogy újabban éppoly szépen hímez, ahogyan muzsikál. Ugyan mikor és hol tanulta meg? — Itt, vagy két éve — vá­laszolja a napközi otthonban a hímzőráma mellett ülve, tűbe fűzött piros fonállal vi­rágfüzért írva a kdfeszített fe­hér vászonra. — Lehetőséget teremtettek az asszonyoknak, hogy aki tud, hímzéssel tölt- hesse idejét, aki meg nem, megtanulhassa. Néztem, néze­gettem, hogyan csinálják, az­tán magam is kedvet kap­tam hozzá. Engem ugyan nem tanított senki, de hát ez sem ördöngős mesterség. A férfi is beválik a hímzőráma mel­lett, csali jó szeme és ügyes keze legyen. Nem az átalány sok Igaz is, mi az a tűt kezel­ni annak, aki billentyűn, hú­ron értően és érzelemmel já­EPfiTOlPARfl SZÖVETKEZET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, ács, burkoló, vasbetonszerelő, asztalos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, festő, bádogos, parkettás, tetőfedő, szigetelő, lakatos, könnyűgépkezelő, „Edilmac” toronydarukezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, rakodókat, raktárkiadót, kubikosokat, takarítónőket. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. A Húsipari Hizlaló Vállalat FELVESZ gyakorlattal rendelkező, érettségizett tűzrendészeti előadót és mezőgazdasági gyakorlattal rendelkező normást. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti osztályán, 1780 Budapest, Nagytétény, 83ő. utca. ratja még a nyolcadik X-hez közel is mozgékony ujjait. Hogy alkonyaitól pirkada­tig világosak legyenek az ut­cák, Tápiószentmárton nagy­községi tanácsa sűrű lámpa­sort helyezett el. Az áramdí­jat évek óta nem a tényleges fogyasztás mértéke szerint, hanem az áramszolgáltató vállalat kívánságára, átalány­ban fizeti. Ezen a tanács vál­toztatni kíván és felhívta a vállalatot, hogy a jövőben a ténylegesen elfogyasztott áram mennyisége szerint állítsák ki a számlát Nem az átalányt sokallja a tanács, hanem a közvilágítás lámpahelyeinek karbantartá­sát kevesli. Az a tapasztalat ugyanis, hogy amióta bevezet­ték az átalányrendszert, ha valami hiba történik, a javí­tásra sokszor a bejelentés után csak több héttel kerül sor. Ennek következtében hiába állnak sűrűn a lámpák, gyakran sötét marad egy-egy utcaszakasz. Persze, ha ég a lámpa, fogy az áram. Talán — ezt remélik — amennyiben a díjat a fogyasztás szerint fizetik, nagyobb érdeke lész a vállalatnak a javítás gyor­sabb végrehajtása. Üres telek Gyakori panasz községeink­ben, hogy az évekkel ezelőtt készült rendezési terv szűkre szabta a beépíthető belterület határát. Nem tud emiatt ter­jeszkedni a község Tápió- szentmártonnak éppen ellen­kező a panasza: feleslegesen széles határt állapít meg a rendezési terv; indokolatlan­nak tartják az 540 hektárt kitevő belterületet. Éppen ezért a nagyközségi tanács legutóbbi ülésén bi­zottságot küldött ki a rende­zési terv módosításának elő­készítésére. Vizsgálja meg a bizottság, szükséges-e beépít­hető belterületnek nyilvání­tani a falu szélén álló házak túl nagy belsőségeit, amelyek már a mezőgazdasági terület­tel érintkeznek. Továbbá bel­terület-e a temető és más, a községközponttól távoli hely, amit — mielőtt házhelynek osztanának fel — nagy költ­séggel közművesíteni kellene. Csakhogy a kijelölt belte­rület megszűkítése nem aka­dályozná-e meg új családi otthonok építését és nem len­ne-e általában gátja a fejlő­désnek? Nem. Viszonylag sok a foghíjas, beépítetlen telek a házsorokban. Ezenkívül je­lenleg is két utcában 66 álla­mi tulajdonban levő házhe­lyen akár azonnal is épít-1 kezhet, aki megveszi. Mind a I két utcát máris ellátták köz- világítással. Néhány rövid éven belül ezek a telkek bi­zonyára gazdára lelnek, de belterületen még akkor is lesz házépítésre lehetőség. Vagy 50, a házhely megenge­dett nagyságánál nagyobb, illetve többlet lakótelek van még a községben. A legtöbb azonnal, kisebb részük gyor­san lebonyolítható egyszerű műszaki megosztás után be­építhető. Ez idő szerint azon­ban valamennyire nézve fel­függesztették a kötelező el­idegenítést, tehát tulajdono­saik nem kényszerültek elad­ni azokat. Viszont szükség esetén a megyei tanácstól a felfüggesztés feloldását' lehet kérni. Van tehát egyelőre és jó ideig elég üres telek a- nagyközségben. Átépítés rövidesen Kevés a nők számára a munkahely Tápiószentmárton- ban. Rövidesen azonban egy­szerre nyolcvan asszony és leány találhat helyben mun­kaalkalmat a budapesti Mo­dell Női Szabó Szövetkezet most létesülő telephelyén. A tanács a volt evangélikus is­kola épületét a szövetkezet rendelkezésére bocsátotta. A szövetkezet 250 ezer forintot utalt át a tanácsnak, hogy abból az épületben szükséges átépítést elvégezhesse. Tár­gyalnak azonban arról is, hogy a szövetkezet az épületet megvásárolja a tanácstól. Az átépítés rövidesen meg- | kezdődik, s ha elkészül, * nyomban megérkeznek a var­rógépek, meg az egyéb szük­séges berendezés, úgy, hogy néhány hónap múlva, de még az év vége előtt megindulhat a munka. A munkavállaló nők általában nem szakkép­zettek, betanításuk az üzem megindulásáig megtörténik. A készletek nem kimeríthetetlenek Tavasz kezdetétől állandó probléma a vízvezetékkel már ellátott községekben, hogy sokan vezetékes vízzel öntözik házuk kertjében a virágokat, veteményeket. Annak ellené­re, hogy általában ott az ásott kút az udvarban, és ha nem is ad ivóvíz minőségű vizet, locsolásravalót azért igen. _ Csakhogy nehezebb a kútból vizet merni, vagy a kerekét forgatni, mint egy mozdulattal megnyitni a víz­vezetéket. A községi vízművek azon­ban nem kimeríthetetlenek, legfeljebb ivásra, főzésre ad­nak elegendő vizet, de már öntözésre nem. Elő is fordul nem egy helységben, ' hogy nyaranta, amikor legnagyobb a vízigény, sokszor jóformán nem is csordogál a csap. Ügy látszik, ez lehet a helyzet Tá- piószentmártonban is, mert a nagyközségi tanács most tár­sadalmi vízellenőrzést vezet be. A társadalmi vízellenőrök feladata lesz szabálysértési eljárás kezdeményezésével megakadályozni a vízpocséko- lást. Szokoly Endre Nagyobb lesz az érdi húsüzem Bővítik az érdi Bentavölgye Tsz húsüzemét. Az új telep a régi helyett 15 ezer sertést dolgoz fel évente. Az új telepnek, amelyet a szövetkezet maga épít, egyelőre még csak a falai készültek el. Dénes Iván felvétele Fiatalok a húsprogramért A KISZ Központi Bizottsá­ga húsprogram védnökségi operatív bizottsága szerdán befejezte kétnapos ülését, amelyet ezúttal Szegeden, a Csongrád megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat köz­ponti telepén tartottak meg. A kibővített ülésen „Kiváló hús­programi védnökségért" zászlót, oklevelet, illetve em­lékplakettet adtak át a prog­ram megvalósításában sikere­sen részt vevő KlSZ-bizottsá- goknak, szocialista brigádok­nak, fiataloknak, valamint a munkájukat leginkább segítő más dolgozóknak. JL Jetem delén jártam, semmi sem volt olyan L jó, de olyan nagyon rossz sem, inkább L csak csendes, amikor bementem a közértbe. Ugyanis a barátnőm elha­gyott, mert nem akartam feleségül venni és gondoltam, veszek egy mirelit töltött káposz­tát. Vettem is, kifizettem, kijöttem. Aztán visszamentem, mert gondoltam, vásárolok gombócot is. Így aztán egyik kezemben a kosárral, benne a gombóccal, másik kezem­ben a töltött káposztával értem a pénztár­hoz, ahol azt mondták, fizessem ki a töltött káposztát is. Mondtam, azt már kifizettem az imént. Mire a nő: ne tartsam fel, de itt nem lesz lopva. Felháborodottan mondtam, hogy micsoda hang ez, én orvos vagyok, nem tolvaj, vonja vissza. Erre ő kiáltott az üzlet­vezetőnek, hogy bolti szarkaságon kapott rajta és még nekem áll feljebb. Nem húzom a dolgot, nem írtam alá semmit, de igazolni magamat, azt kellett. Aztán kiutaztam egy szimpozionra, ahol korreferátumot tartottam a spirocháták po­tenciális szimmetriájáról, így elmulasztot­tam (mint a levélszekrényben lapuló értesí­tés után átvett ajánlott idézésből kiderült) az elsőfokú szabálysértési eljáráson való sze­mélyes megjelenést. Felhívtam az illetékes előadót, aki sajnálkozva közölte, hogy ő ugyan akceptálja Storöhonsingent, ahol folyt a szimpozion, ha ugyan van ilyen nevű város, de a büntetést azt már kirótta, sú­lyosbító körülménynek értékelve távolma­radásomat. Kérdeztem mennyi, mondta 3000 forint, majd megkapom az értesítést. A fe­jembe szállt a vér, mondtam, hogy ha meg­kapom, el is tépem és lecsaptam a kagylót. El is téptem. Nem a kagylót, az értesítést. De aztán jött a többi, mindenféle meg­hagyás, meg utolsó értesítés, mely szerint ha nem fizetem be a 6879 forintot, akkor 30 napi elzárásra büntetnek. Visszaírtam, hogy egy frászt. Na és mit tesz isten, amint megyek be a laborba, amit vezetek, látom ám ülni a pá­ciensek padján azt az üzletvezetőt, aki engem betaszított a bolti tolvajlás kategó­riájába. Na megállj csak! — gondoltam és gyorsan kinyomoztam mi a neve és mijá­ratban van. Hát gépkocsivezetői jogosítványt akart. Magam vizsgáltam meg a vonatkozó vérmintát és beírtam a leletbe némi spi- rochéta pallidát is, ami sem a valósággal, sem a hippokráteszi eskümmel nem egyezett, de meghajszolt lelkiállapotommal igen. A pofát aztán valóban beráncigálta a nemi- beteggondozó, a biztonság kedvéért összes hölgypartnereit szintén, köztük legnagyobb elégtételemre azt a pénztárosnőt is. aki töltöttkáposzta-tolvajnak minősített. Nem is lett ebből semmi bajom, sőt a káröröm virá­gos jókedvet okozott, melyben kissé többet ittam a kelleténél, no. Másnap mólésan és letörten mentem be a rendelőbe, ahol is hívott az igazgató. Nem, nem a spirocháták ügyében, hanem baráti sajnálkozással közölte, hogy kénytelen más­nap délelőtt 11.35 perckor fegyelmi bizott­ság elé állítani. Kérdeztem miért. Mondta: mégsem illő, hogy egy orvos, sőt nemzet­közi szakhírnévnek is örevendő orvos bolti csenésben legyen ludas. Egy szó mint száz. kiderült, hogy a 30 napi elzárás helyett, vagy vele párhuzamosan, ki tudná, odairányult a hivatali gépezet, hogy kiértesítette munka­helyemet: vonják le fizetésemből a pénzbír­ságot, amelyre ezésezévi ennyiésennyi per COMBÓ PÁL i ...ZET Gépezet (35.) ennyiésennyi számú rendelet kifolyásából (kézzel beírva) „bolti eltulajdonítás kísérlete végett” ítélt az ilyenésilyen hatóság. Mond­tam az igazgatónak, hogy ne hülyéskedj, Gyula, és előadtam neki, mi történt, ő mondta, hogy ez felháborító, de nem hülyés­kedik, ami hivatali le- vagy felirat, azt sza­bályszerűen kell elintézni, mondjam el hol­nap is, ami történt. Hát nem! Hogy én odaáll jak és mentege- tödzzem, mintha leplezni akarnám a töltött káposzta eltulajdonítására irányuló kísérle­temet?! „Etikai ügy? Egy frászt!” — gondol­tam és hazamentem, becsomagoltam, ma­gamhoz vettem az útlevelemet és elindul­tam a Nyugatiba. Még azt sem tudtam, hová fogok távozni, de mindenesetre, gondoltam, Storöhonsingenben elkezdhetem az új éle­tet. Ám nem tartott az út csak Hegyesha­lomig, mert ott kiderült, hogy az útlevelemet közben letiltották a fegyelmi vizsgálat miatt, vagy a harmincnapi elzárásra változtatott: pénzbüntetés miatt, de az is lehet, hogy másért, én azt már ki nem nyomozhatom. Ha a feltartóztatás után hazamentem volna, talán ugyan megtudhattam volna, de spon­tán dühömben megpróbáltam éjjel átlépni a határt, persze infravörössel megláttak a határőrök, előbb fel- aztán letartóztattak. A bíróság minden enyhitő körülményt figyelembe vett és alig háromhónapos bör­tönbüntetésre ítélt. Az utolsó szó jogán csak azt ígértem meg, hogy soha többé nem eszem töltött káposztát. Mire a bírónő, aki­nek volt humorérzéke, azt mondta, hogy nem is szerepel a börtönmenüben, úgy hogy e fogadalmam teljesítésében nem akadályoz meg. Tessék elgondolni, micsoda lelkiállapotba kerültem! Már csak két programpont élte­tett. Ha kiszabadulok — határoztam el im­már mániákusan — 1. megölöm az üzletve­zetőt, 2. szakavatott csempésszel átvezette­tem magam a határon. Ámde egyikre sem került sor, sem a kiszabadulásra, sem a vá­gyott gyilkosságra, sem a határ illegális, de immár szükséges átlépésére. Ugyanis volt két börtöntársam, egy házasságszédelgő és egy bankrabló, akik egész nap csak rajtam röhögtek, hogy milyen balek vagyok, sőt, még éjjelente is fel-felkeltettek, hogy meg­kérdezzék, mit választok a másnapi menü­ből, gombócot, vagy töltött káposztát, vagy üzletvezető-metéltet. Végül is kiborultam és nekikestem, mire elpáholtak és még ráadá­sul engem csuktak egyesbe a börtönszabá­lyok súlyos megsértéséért. Na aztán, hogy onnan kiengedtek, szép csendesen kötelet fontam a lepedőmből és megfojtottam vele előbb a bankrablót, aztán a bigámistát, vé­gül magamat is felkötöttem, ámde leszedtek, hogy most már törvényesen, állami ítélet- végrehajtó akasszon fel. Ennek pedig hol­nap lesz a napja, alig valamivel életem dele után, amiké»- is, mint mondottam volt, be­tértem a özértbe vacsorát vásárolni, ámde elkapott a gépezet te

Next

/
Thumbnails
Contents