Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-10 / 136. szám
2 kMüod 1976. JÜNIUS 10., CSÜTÖRTÖK Helsinki szellemében Új lehetőségek az együttműködéshez Közös közlemény Púja Frigyes finnországi látogatásáról T ASZSZ-ny üatkozat Libanonról A Púja Frigyes finnországi látogatásáról kiadott közös közlemény megállapítja, hogy a külügyminiszterek a magyar—finn kapcsolatokra jellemző barátság és együttműködés légkörében beható eszmecserét folytattak országaik kétoldalú kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Finn Köztársaság hagyományos baráti kapcsolatai minden területen eredményesen fejlődtek. Kedvezőek a kapcsolatok a jövőbeni kilátásai is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új tevékenységi területeket nyitott, s ezek különösen jó lehetőségeket nyújtanak a magyar—finn együttműködéshez. Púja Frigyes nagyra értékelte a Finn Köztársaság kormányának nemzetközi tevékenységét, amely aktív semlegessé- gi politikával jelentősen hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeréhez. Sorsa külügyminiszter kifejezte Finnország nagyra becsülését a Magyar Nép- köztársaság eredményes béke- politikája iránt. Mindketten megállapították, hogy a két ország viszonya kiváló példája a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének. Kifejezésre juttatták, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát kétoldalú kapcsolataik alapjának és nemzetközi tevékenységük fontos elemének tekintik, s minden tekintetben annak megvalósítására törekszenek. Ügy vélik, hogy a záróokmányba^ foglaltak következetes végrehajtása megfelelő feltételeket teremt a feszültség tartós enyhüléséhez, az európai népek kapcsolatainak fejlesztéséhez. A felek véleménye szerint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakasza után a nemzetközi kapcsolatokat általában az enyhülés jellemzi. Az enyhülés tartóssá tétele szempontjából a felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az 1977-ben Belgrádban megtartandó értekezletnek. Kifejezték, hogy támogatják ezt a konferenciát és minden más olyan törekvést, amely a záróokmány konkrét megvalósítására irányul. A felek a belgrádi értekezlet előkészítése érdekében továbbra is érintkezésbe maradnak egymással. Púja Frigyes hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Kalevi Sorsa külügyminisztert, és ő azt köszönettel elfogadta. CSAK RÖVIDEN... SZERDÁN a KREMLBEN folytatódtak a szovjet—indiai tárgyalások. A megbeszéléseket baráti, szívélyes légkör jellemzi. A tárgyalásokon szovjet részről részt vett Leo- nyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko, indiai részről pedig Indira Gandhi, Jes- vantrao Csáván, Shanker Ghos és Inder Gudzsral. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz,ponti Bizottságának első titkára szerdán délben Kölnbe érkezett, ahol találkozott Willy Brandttal, a Nyugatnémet Szocialista Párt elnökével. A délután folyamán Bonnban Walter Scheel köz- társasági elnök fogadta a lengyel vezetőt. Ezt követően Gierek, Helmut Schmidt szövetségi kancellárral találkozott. TITO jugoszláv államfő szerdán Ankarában a Koru- türk köztársasági elnökkel és Demirel miniszterelnökkel megtartott tárgyalásaival befejezte a törökországi látogatásának hivatalos részét. (Folytatás az 1. oldalról.) A Libanonban történtek túllépik a libanoni kereteket. Egyebeik között erről tanúskodik Franciaországnak az a nyilatkozata, hogy esetleg francia csapatkontingenseket küld Libanonba. Az Egyesült Államok tengeri haderői változatlanul Libanon partjainak közelében cirkálnak. A Szovjetunió már figyelmeztetett arra, hogy a libanoni és az egész közel-keleti helyzet még bonyolultabbá válhat, ha nem vetnek véget a libanoni ügyekbe való külföldi beavatkozási kísérleteknek. A Szíriái Arab Köztársaság részéről többször elhangzott az a nyilatkozat, hogy a Libanonba küldött szíriai csapatok feladata segítséget nyújtani a vérontás megszüntetéséhez, Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Libanonban folytatódik a vérontás, sőt még nagyobb arányban: Az a veszély fenyeget, hogy a libanoni eseményék szélesebb körű nemzetközi konfliktussá terebélyesednek. Ezért a Szovjetunió felszólítja az ösz- szes államokat, tartózkodjanak olyan lépéstől, amely ellentétes a függetlenség, a szuverenitás és a területi egység tiszteletbentartásánialk elveivel, azért, hogy ezék az általánosan elismert nemzetközi elvek Libanon viszonylatában is maradéktalanul érvényesüljenek. Ennék érdekében Libanonban elsősorban a vérontást kell megszüntetni. Elengedhetetlenül szükséges, hogy mindazok a felék, amelyeket valami módon bevontak a libanoni eseményekbe, haladéktalanul szüntessék be a tüzet. Ami azokat az államokat illeti, amelyek a Libanonban kialakult helyzethez fűződő érdekeltségükre utalva, a libanoni ügyekbe való közvetlen katonai beavatkozással fenyegetőznek, a Szovjetunió kénytelen kijelenteni: a közel-keleti térség sokkal közelebb van a Szovjetunióhoz, mint azokhoz, akik ilyen fenyegetésekkel lépnek fel, s a Szovjetunió nem kevésbé érdekelt abban, hogyan alakul és fog alakulni a helyzet Libanonban és körülötte. Ezt senkinek nem szabad figyelmen kívül hagynia. Szovjet vezető körök szükségesnek tartják felhívni a figyelmet a libanoni eseményeknek még egy aspektusára. Mint ismeretes, Libanon területén a palesztinaiak százezrei élnek, akik ebben az országban találtak menedékre, és a Palesztinái ellenállási mozgalom soraiban folytatják bátor harcukat törvényes nemzeti jogaikért, az araboknak, az izraeli agresszió következményeinek felszámolásához fűződő közös érdekeiért. S mi történik most velük? őket is bevonták a véres, testvérgyilkos háborúba. A Szovjetunió azt várja, hogy most kellő felelősségérzetet tanúsítsanak mind a libanoni eseményekbe közvetlenül belevont felek, mind az összes többi állam, amely tudatában van a közel-keleti helyzet további kiéleződése veszélyének. ★ A MENA hírügynökség ismertette egy hivatalos szíriai szóvivő nyilatkozatát, mely szerint kedden este a szíriai, a líbiai és az algériai' államfők telefonbeszélgetés során megegyeztek abban, hogy líbiai és algériai katonai egységek hamarosan Damaszkuszba érkeznek, és csatlakoznak a szíriai haderőkhöz a libanoni biztonság és stabilitás fenntartása érdekében. A megállapodást néhány órával azelőtt kötötték, hogy az Arab Liga elhatározta az arab békefenntartó haderő megalakítását. GENFBEN szerdán több mint húsz ország képviselőjének felszólalásával folytatódott a foglalkoztatási világkonferencia, amelynek munkájában 1200 delegátus vesz részt 115 államból. A délutáni plenáris ülésen felszólalt Timmer József, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának tifkára. Vendégünk: Oskar Fischer Oskar Fischer 1923. március 19-én született, munkáscsaládból származik. Szabónak indult, később főiskolai végzettséget szerzett. 1946 óta tagja a Német Szocialista Egységpártnak. A VIII. kongresszus (1971) óta az NSZEP KB tagja. Oskar Fischer 1946 és 1955 között az ifjúsági szövetségben dolgozott különböző funkciókban: így az FDJ járási titkára volt Sprembergben, majd az FDJ Brandenburg-tartományi elnöke. 1951-ben a Szabad Német Ifjúság Központi Tanácsának tagja és titkára lett. 1951- ig, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség vezető munkatársává és titkárává történt kinevezéséig Brandenburg tartomány parlamentjének volt a képviselője. Oskar Fischer 1955-től dolgozik a külügyminisztériumban. Először az NDK szófiai nagykövete, majd főosztályvezető lett, 1965-től külügyminiszter-helyettesként tevékenykedett. 1973-ban államtitkárrá és a külügyminiszter állandó helyettesévé, majd 1975 januárjában a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterévé nevezték ki. Oskar Fischer magas állami és társadalmi kitüntetések viselője. Megérkeztek az első külföldi pártküldöttségek Hétfőn ül össze a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa Ulánbátorban befejezéshez közelednek a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusának előkészületei. Szerdán megérkeztek a mongol fővárosba az első külföldi pártküldöttségek. A kongresszusra összesen mintegy kétszáz külföldi vendéget várnak, körülbelül hatvan ország kommunista és munkáspártjainak, demokratikus mozgalmainak képviseletében. A mongol párt- kongresszus június 14-én, hétfőn kezdi meg munkáját az ulánbátori kormánypalotában. Az Unen, a Mongol Népi Forradalmi Párt központi lapja szerdai számában Demcsi- gijn Molomzsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a legutóbbi, XVI. pártkongresszus végrehajtásáról írt nagy cikket. A XVII. kongresszuson — írja — a pártnak és a népnek a legutóbbi pártkongresszus óta elvégzett munkáját összegezik, s egyben megjelölik a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés további távlatait. \ Az elmúlt ötéves időszak fő eredményei közül Molomzsamc kiemeli, hogy a nemzeti össztermék 25 százalékkal, az ipari termelés 55 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 23 százalékkal nőtt az előző évi tervidőszakhoz képest. A mongol népnek a szocializmus építésében elért eredményeihez — írja az MNFP Politikai Bizottságának tagja — nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió és a testvéri szocialista országók internacionalista segítsége. Szárdiniai úlinapló Újra a két „vörös” községben Sima betonon kapaszkodik fel a kocsink a magas gránittömbre, amelyet a völgyből egy óiási hegykoporsónak nézne az ember. Az egyik oldalon meredek sziklafal, a másikon az enyhén lejtő hegyoldal, melynek fügekaktuszerdejét keskeny sávokban szeli ketté a lefelé kígyózó út. Egyre csak arra várok, mikor ér véget beton, és kezdődik a keskeny, kavicsos, poros út, amelyet inkább neveznék ösvénynek, mint szerpentinnek. Ám sehol a por, sehol a kavics, sima betonon gördülünk be a faluszélre és onnét fel a főutcába. S ahogy elnézem a házakat, mintha azok is szebbek, gon- dozottabbak lennének, mint hat esztendővel ezelőtt, amikor itt jártam. Monteleone Rocca Doria — számomra eddig ez a név jelképezte Szárdinia elmaradottságát, a „vita di ca- ne”-t, a „kutyaéletet”, amelyről annyit panaszkodtak nekem annak idején. Meg is írtam riportkönyvemben, A keserű mézben ennek a falunak szomorú históriáját. Az történt, még 1969-ben, hogy a község akkori polgármestere végső elkeseredésében ilyeneket mondott: „Látjuk a televízióban a jól öltözött embereket szép kocsikkal. Látjuk, milyen nagy dolgok történnek, hogyan halad előre a világ. Mi ott fönn úgy érezzük, hogy mindentől el vagyunk zárva, akárcsak őseink. Ezért elhatároztuk, hogy eladjuk a községet .. Visszagondolok hat év előtti itteni látogatásomra. Magam előtt látom a fekete ruhás asz- szonyokat, lányokat, amint a vízzel telt vödrökkel a fejükön, fáradt léptekkel kapaszkodnak fel a hegytetőre. Szinte hallom Piredda Maria Vit- toria, a falu kommunista párt- ütkára édesanyjának szavait, amint arról panaszkodik, hogy nincs pénze a községnek, ezért nem működik a szivattyú, ami felhúzná a vizet; nincs állatorvosuk, ezért csak feketén vághatnak. És hallom az idős asszonyt, aminf a lelkemre köti: „írja meg, hogy akármilyen szegények is vagyunk, ez a falu nem eladó.. ★ Vajon él-e még Piredda Maria Vittoria? Igen, látom, ott áll az emeletes házak közé szorult kis földszintes viskó, ahol rátaláltam. Az ajtó zárva. De már jön is felénk egy ember, akiben azonnal fölismerem az idős asszony fiát. Piga Antoniót. Már várt bennünket. Hat év után először nekem illik beszámolni. Leteszem az asztalra a könyvemet és megkeresem benne a községről írt riportot, legyen ez a vezérfonala beszélgetésünknek, mi változott hat év óta? Piga Antonio most is párttitkár, de azóta a községi tanács ülnöke is és helyettes polgármester. Legutóbb a községi választásokon 128-an szavaztak, és ebből 86-an a kommunistákra. Abszolút többség ez, de mégsem egyedül kormányoznak, mert úgy tartják, annyi mindent kell megoldani a faluban, hogy az nem megy másként, csakis az ösz- szefogással. Lássuk hát sorjában. Nem hordják már a völgyből az asszonyok a vizet, itt van fönt, a vízgyűjtőből szívja fel a gép. Van villany is, mert bár a községnek most is van adóssága, az áramra azért jut pénz. És az út? Magam tapasztaltam, itt van, elkészült már. De Piga Antonio elégedetlen. Szélesebb út kellene, olyan, amelyen a nagyobb kocsik is elférnek, hiszen itt van a bánya, az értékes építőkővel, a a tufával. Most csak négyen dolgoznak benne, de ha lenne jó út, dolgozhatnának akár öt- venen is. Munkaalkalmakat teremtene a bánya az isten háta mögötti falunak. Mert csakis ez tartóztathatná fel az elnéptelenedés folyamatát. Megyünk az utcán, és sorra mutatják: ez a ház is üres és üres amott is. Akik nem kényszerültek messzebbre, azok többnyire Porto Torresbe járnak, a tengerparton az utóbbi évtizedben felépült olajfinomítóba, a vegyi üzemekbe. A háború után 600 lakosa volt a falunak, ma már csak 370. De mit tehet az elnéptelenedés ellen a baloldali községi tanács? Jó helyre fordítani a kevés pénzt — ennyit és nem többet. Nos, ebből a kevés pénzből, amióta ott jártam, orvosi rendelőt építettek. De mi minden kellene még, hogy itt tartsák az embereket, akik a nyomor, a tönk szélére jutva se adták el falujukat, pedig úja*t ígértek érte a romantikus hegytetőre vágyó amerikaiak. Mielőtt elköszönnék, még meglátogatom Piredda Maria Vittoriát. A konyhában találkozunk. Nem tudom, megismer-e annyi év után? De amikor elmondják neki, ki vagyok, újra megszorítja a kezem, szárd nyelven mond valamit, és én fordítás nélkül is értem. Mert azt mondja szóval is, meg a szemével is: „Ugye, megmondtam, hogy ez a falu nem eladó.. ★ Megint ismerős utakon visz a kocsi, Sassaritól alig ptven kilométerre, a községbe, amelynek neve nekünk ismeretlenül is ismerősen hangzik. Úriba megyünk. E név jó érv lenne Úri baloldali igazgatásának büszkesége: az új iskola. azon nyugatnémet nyelvész számára, aki éppen a magyar és szárd helységnevek összehasonlítása alapján állítja: rokon a két nép. Ám amit az összehasonlító nyelvtudomány e témában felmutathat, édeskevés ahhoz, hogy bizonyítsuk a fülünknek, bármilyen kedvesen is hangzó állítást. Úriba annak idején azért látogattam el, mert az akkor még kevés számú baloldali igazgatású községek közé tartozott. De az már régen volt, azóta az egyetlen Oristano megye kivételével baloldali igazgatás van Szárdinia minden megyéjében. S ha valamit most megtudok Úriban, akkor az éppen az, hogy miként tud gazdálkodni, fejlődni egy baloldali igazgatású község. Sechi Vitoriot keresem, a kommunista polgármestert, s a többi régi ismerőst, Simula Antoniot, Martinez Raimondot. Vasárnap délelőtt van, a polgármester az irodájában. Kisvártatva megjön Simula Antonio is a fivérével. „Martinez Raimondo sajnos nem jöhet, nemrég temettük el” — mondja a polgármester. Emlékszem, ő volt az, aki meghívott Úriba a Porto Torres-i gyárkapu előtt. És hol van Múlás Bernardino, a kommunista párt- szervezet titkára? „Megint emigrációba kényszerült — mondja Sechi Vittorio. — Visz- szament Nyugat-Németország- ba.” Pedig, amikor 70-ben itt jártam, mennyire örült, hogy tízévi távoliét után végre itthon lehet! Azért van mivel dicsekednie Sechi Vittoriónak. Mert, ha munkaalkalmat nem is tudnak adni mindenkinek, annyi minden épült itt a hat év alatt, hogy nem csoda, ha akkora tekintélyre tett szert a baloldali igazgatás. A választások eredményeként 12 kommunista és három kereszténydemokrata ülnök került be a tanácsba. Most a kereszténydemokratákat is befogadták a végrehajtó bizottságba, nincs megkülönböztetés, hiszen tekintettel vannak a sok katolikusra is, aki a kommunista pártra szavazott. De lássuk a hat év mérlegét. Sechi Vittorio, mintha listáról olvasná, olyan könnyedén mondja fejből az adatokat. „Építettünk 2,5 kilométer csatornát, két kilométer vízvezetéket ... Minden utunkat rendbehoztuk... Elkészült a sportpálya, van vágóhidunk, közmosodánk, tej- és élelmiszerraktárunk. Megcsináltattuk a templom kupoláját...” És a legnagyobb büszkeség: Sassari megyében Úri az egyetlen község, ahol minden gyereknek jut hely az óvodában. Belelapozok a könyvembe és lám, rájövök, valamit még meg kell kérdeznem, hogy hű legyen az összehasonlítás. Múlás Bernardino, aki szakmunkás Porto Torresben, 1970-ben megmutatta a fizetési céduláját. Akkor 75 ezer lírát keresett. És most? 220 ezret. Ám Múlás Bernardino, kérdezés nélkül is magyaráz: „Ugye, akkor azt mondtam, a megélhetést leszámítva, havi 15 ezer lírát, ha félre tudok tenni. Most a különbség az, hogy még ennyit se. Akkor 20 ezer líra volt egy zakó, most 70 ezer; akkor másfél ezer líráért vettem egy kiló húst, most 6 ezerért...” Elbúcsúzunk. És már kint az utcán, Sechi Vittoriónak eszébe jut, hogy nézzük meg az iskolát. „Erről nem is szóltál nekem” — mondom neki —, mire ő ravaszkásan rámkacsint: „Valami meglepetés is kell, nemde? Nehogy azt hidd, hogy a hat év alatt nem csináltunk semmit...” S amikor neki is felteszem a kérdést: „No, de honnét, miből?” — azt a választ kapom, mint oly sokszor az olasz baloldali igazgatású községekben: ,Mi itt tisztességesen gazdálkodunk, itt nincs protekció, korrupció, itt minden líra a közösséget gazdagítja...” Komoly erkölcsi tőke ez a baloldal, a kommunisták számára, amely minden bizonnyal kamatozni fog majd most is, az előrehozott júniusi politikai választásokon. Faragó Jenő (Következik: Az orgozolói kommunista polgármester)
