Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-09 / 135. szám
A vizet rendezték, következik az óvoda BÖRZSÖNYI SZOLGÁLAT Huszonhét úitörővasutas Gödöllőről Lapunk tegnapi száma tudósított arról, hogy vasárnap felavatták a börzsönyi úttö- rővasutat, amelyet a Magyar Úttörők Országos Szövetsége harmincadik születésnapjára készítettek, ajándékoztak a pajtásoknak. Verőcemaroson mintegy húszezer úttörő és KISZ-fiatal adott egymásnak találkozót. Városunk és járásunk is képviseltette magát a színes avatóünnepségen; Gödöllőről száz pajtás, a járásból pedig háromszáz úttörő és hetven ifivezető utazott vasárnap az ünnepség színhelyére. S amire nagyon büszkék a fiatalok: az az öt kürtös, aki az ünnepség kezdetére adta meg a jelet, a gödöllői Körzeti Állami Zeneiskola tanulója. Végezetül egy hír amely ugyancsak szorosan kapcsolódik az új létesítményhez: július 23-a és augusztus 4-e között huszonhét gödöllői út- törővásutas táborozik majd a királyrét! Express-táborban. Ők azok, akiket a tél folyamán a gödöllői MÁV-állomá- son képeztek ki az úttörő- vasutasi szolgálatra, tanították meg őket a legfontosabb tudnivalókra. Az említett időszak alatt a ceglédi járási és a váci városi pajtásokkal tel- teljesítenek szolgálatot. (fb) Répa és uborka a györki határban A bag—hévízgyörki Petőfi Termelőszövetkezet ebben az esztendőben nem foglalkozik közös szántóföldi zöldségtermesztéssel. A termelőszövetkezet határában csupán az egy tagban kimért háztáji földekbe vetettek uborkát. A tagok ebben az esztendőben más munkát is vállaltak, részesművelésre. így 1976-ban a szövetkezet 50 hektárt szánt cukorrépa-termesztésre, s ennek egyéni megművelésére a tagokkal szerződést kötöttek. Többen vállaltak ezerkétszáz- ezerhatsizáz négyszögölt. Ezen a területen a vetésen és répakiemelésen kívül mindent kézzel végeznek el. Lesz-e időben avatás? Panaszos levél nyomán... Csömör változatos domborzata település, öt és fél ezer lakója, ez idáig állandó belvízveszélynek volt kitéve: egy- egy nagy zápor, zivatar után homokfolyamokat hömpölyge- tett az esővíz az utcákon. A IV. ötéves terv időszaka alatt javult a helyzet, ugyanis a község több területén sor került az utak és a belvizek rendezésére. Csömör egyik leghosszabb útját, a Rákóczi utat portalanították, s gondoskodtak a belvíz elvezetéséről is. Megoldották a Béke tér vizeinek rendezését is, ugyanitt az utat is felújították, korszerűsítették. Csömörön először A községben belvízből mindig sok volt, ivóvízből viszont kevés. Éppen ezért volt áldás a községre az 1969-ben Mogyoróddal és Fóttal közösen megalakított vízműtársulat. A tervek szerint a három község vízvezetékének kiépítése és a víznyerési bázisok kialakítása 66 millió forintba kerül. Ennek több mint egyharmadát Csömörön építették be. Még a IV. ötéves terv időszakának zárása előtt megindult Csömörön a közkutakból a víz: 1974 decemberében volt az ünnepélyes átadás. A társulat másik két községében még nem végeztek a munkákkal. Társadalmi segítségnek, s a példamutató ösz- szefogásnak köszönhető, hogy Csömör volt az első a sorban. Jasó Ferenc, a Hazafias Nép-! front községi bizottságának elnöke. alapos, mindenre kiterjedő szervezéssel összpontosította az önkéntes társadalmi segítséget. A lakosság családonként 4 ezer forint társulati dijat vállalt, a községi tanács pedig 3 millió forinttal járult a vízmű megépítéséhez. Csömör a főváros agglomerációs övezetébe tartozik, éppen ezért fokozottan kell ügyelniük az ellátás színvonalára. Megállapítható, hogy a településen megfelelő az egészségügyi, valamint a művelődési és oktatási ellátás; két jól felszerelt iskola és egy korszerű művelődési ház működik itt. Az iskoláskorú gyerekek száma azonban nő, ezért az 1975—76-os tanévben be kellett vezetni a kétműszakos oktatást. Az oktatási helyzet változásáról szólva a község óvodai ellátottságát is meg kell említeni. Ugyanis ma Csömörön a három-hatéves gyermekek száma több mint háromszáz, elhelyezésükre 1973-ban mindössze egy nyolcvanszemélyes óvoda szolgált. A gondok enyhítésére két esztendővel ezelőtt tették meg az első lépést. Fölállítottak egy faházat, amelyben egy huszonöt személyes csoportot tudtak elhelyezni. Az oktatás színvonalának kárára 1975-ben az egyik iskolai termet egy újabb 25-ös létszámú csoport számára rendeztek be. Csömörön nem csupán óvodai helyben, hanem képzett óvónőkben is hiány van. Nyolc óvónőből mindössze hárman rendelkeznek megfelelő képesítéssel. A képzett óvónők hiányának egyik oka, hogy nem tudnak a jelentkezőknek lakást adni: a község két szolgálati lakása pedagógusoké. Az óvodai zsúfoltság megszüntetése érdekében 1976. május elsején kezdték el egy százszemélyes óvoda építését. E célra a fejlesztési alapból 1976-ban és 1977-ben csaknem kétmillió 300 ezer forintot fordítanak, a várható társadalmi munkák értéke 200 ezer forint. Üzemek és vállalatok 1 millió 125 ezer forintot utalnak át a tanácsnak: az Ikarus és a a helyi termelőszövetkezet 500—500 ezer forintot, az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár százezret, a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat 25 ezret. A Középületépítő Vállalat ígéretet tett valamennyi műszaki ellenőri feladat ellátására. A kivitelezők: kisiparosok Az óvodaépítéshez a megyei tanács egymillió forintot ad. A községi tanácsnak a kötelező tartalékokkal együtt 4 millió 600 ezer forintja van. Jelentős költségcsökkentő tényező az is, hogy a járási hivatal műszaki osztálya társadalmi munkában készítette el a terveket. Az óvoda kivitelezése körül kezdetben viták voltak. Az építésre vállalkozott a Kistar- csai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, de a tanácsi vezetők végül három helyi kisiparos mellett döntöttek. Egyikük az építői szakipari, a másik kettő a vízvezetékTájékozlalv, közös vacsora Kismama-találkozó Galgaliévizen A Galgavidéke ÁFÉSZ szak- I szervezeti bizottsága, és a sző- ; vetkezet vezetősége a szülési és gyermekgondozási szabadságon levő dolgozói részére kismama-találkozót rendezett a galgahévízi bisztró helyiségében. A találkozó alapvető célja az volt, hogy a szövetkezet vezetősége tájékoztassa a távol- | levő dolgozókat az ÁFÉSZ jelenlegi gazdasági helyzetéről, valamint az V. ötéves terv fontos célkitűzéseiről. A szak- szervezeti bizottság tájékoztatta a kismamákat a kollektív szerződés azon pontjairól is, amelyek részben a törvények értelmében, részben pedig az ÁFÉSZ által kollektív szerződésben biztosított jogaikat tartalmazzák. A találkozó végén a túrái általános iskola irodalmi színpada harminc perces műsorral szórakoztatta a megjelent kismamákat és a gyere| keket. A találkozó zeneszóval ! „fűszerezett” közös vacsorával fejeződött be. Előadói ankét a vezetésről A TIT Pest megyei szervezetének mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztálya, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete június 10-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor előadói ankétot rendez a járási hivatal nagytermében. Dr. Burján Ambrus egyetemi docens, dékánhelyettes, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tart előadást, a vállalati irányítás alapkérdéseiről, a korszerű vezetési rendszerek kialakításáról. és a központifűtés-szerelési munkálatait végzi majd. Május elseje óta sajnos nem sokat mozdítottak az óvodai építkezésen. Bekerítették a területet és beoltották a meszet, meg kiásták a pincét. A vb- titkár véleménye szerint ilyen ütemben kétséges, hogy tartani tudják az 1977. augusztus 20-i határidőt. Az építés szervezéséről, a műszaki feladatokról érdeklődve azt a választ kaptuk, hogy a három fővállalkozó kisiparos irányítja a munkát, s ők adják ki alvállalkozóknak a megbízatásokat. A felelős: a tanács Nincs okom kételkedni abban, hogy a csömöri kisiparosok lelkiismeretesen végzik majd munkájukat, de végtére mégis csak a tanács feladata, hogy összehangolja a jelentke. ző társadalmi erőket, mint ahogy ezt Valkón már most, az óvoda építésének megkezdése előtt teszik. Mert a községi intézmények gazdája a tanács, s magától értetődő, hogy minden ezzel kapcsolatos munka menetéért felelős. Járásunkban ebben az ötéves tervben javul az óvodai ellátás helyzete. De nem mindegy, hogy mikor lehel elvágni az avatást jelképező nemzetiszínű szalagot. Kimondatlanul is verseny van a val- kói és a csömöri óvodaépítők között: mindkét faluban 1977. augusztus 20-ára tervezik az átadást, bár a kezdésre Valkón két hónappal később került sor. E két intézmény megvalósításán összemérhető lesz nemcsak a tanácsok munkája, hanem a lakosság faluszerete- te is. Örszigethy Erzsébet Próba vá Panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe: a gödöllői ÁFÉSZ-áruházban a legdivatosabb, a legkeresettebb cipőkből, csak az eladók ismerősei és a borravalót, csúszópénzt fizetők kaphatnak. Az utóbbi állítás — a levélíró szerint is — csak feltételezés, mivel ő maga nem próbálkozott ily módon megszerezni az eladók „jóindulatát”. A levélre mégis felfigyeltünk, s megszületett' az elhatározás: szerezzünk bizonyságot a feltételezésről. Kedvesen, udvariasan... A cipőosztályon éppen nincs telt ház. Sokszoknyás parasztnéni nézegeti a tárolókra kitett cpőket, majd tanácstalanul kérdezi az eladótól: — Aranyoskám, mutasson valami jó, széles lábfejű szandált. — Tessék nézni, itt, ezt a feketét. Nem nagyon nyitott, mégis szellős, talán illik is a néni lábára. A néni megforgatja, nézegeti, majd leengedi hátáról a kosarat, leül, s megkezdődik a próba. Az eladólány — talán 18 éves — figyeli, megfelel-e a méret, közben egy gondozott frizurájú fiatalasszony toppan eléje. — Telitalpú olasz szandált szeretnék, de nem látom a polcon. — Nincs olasz cipőnk, csak NDK- és csehszlovák import- szandált tudok adni. Ezek közt is akad telitalpú, bár a sarka nem nagyon magas. — Egy szép, sárga szandált vesz le az állványról, s a fiatalasz- szony kezébe adja, nézze meg, Utcák, terek díszei Gödöllő belterülete a tavasz megérkeztével alaposan megváltozik. Nemcsak azért, mert kizöldülnek a parkok, lombot öltenek a fák. A Városgazdálkodási Vállalat dolgozói gondos* kodnak arról, hogy tetszetősebbé tegyék a város belterületét, az utcákat és tereket. A város hangulatát még kellemesebbé teszik az utcai betonvázák, amelyekben szép, színes virágok nyílnak. Képünkön: Serfőző Sándor, a Városgazdálkodási Vállalat parképítő brigádjának dolgozója gondozza, öntözi a virágokat. Ifj. Fekete József felvétele barátkozzon vele. Annak tetszik is, kihúzza lábát a papucsból, s bebújik az új cipőbe. Csinos darab, az kétségtelen. — Hogyan érzi magát benne? Nem nyomja sehol? — hangzik a kérdés. — Kényelmes, el is viszem. — Már tenné a kosarába, de az eladó utánaszól: — Tessék várni, hozok egy másik párat dobozzal együtt. Elindul a raktárba, közben látja, hogy a néni elégedetlen azzal, amit próbál. — Szoros? — A szélesség jó volna, csak töri a pánt a sarkamat. — Mindjárt keresünk egy másikat. — A raktárból három dobozzal jön vissza. Kettőt kinyitva letesz a földre, a parasztasszony mellé, egyet pedig kibont a másik vevőnek. — Felpróbálja? — Ha azonos a méret, akkor felesleges. A doboz a kosárba kerül, a vevő fizetni megy, majd távozik. „Nem leszek hálátlan" Két farmernadrágos diáklány jön. — Van valami klassz cipőtök? — Nincs semmi különlegességünk. Nézzetek be a hét végén. Iráni szandált várunk. — Milyen fazonú? Meg tudnád mondani? . — Igen, van egy fél pár belőle. Fehér, három-négy centiméteres a talpa, magas a sarka ... — Hűűű... Ezt megnézzük. Visszajövünk pénteken. Megindulnak a kijárat felé, s az eladó mellett egy újabb vevő tűnik fel. Jól öltözött nő hallgatta az előbbi beszélgetést, s most megpróbálja rábírni az eladót, mutassa meg neki a fél pár cipőt. — Nem hozhatom ki — szabadkozik a kislány —, mert akkor többen is kérnék és nem tudok adni belőle. — A nő tovább erősködik. — Pestről jöttem, s nem tudom, érdemes-e visszajönnöm a hét végén. Mutassa meg, nem leszek hálátlan, — Higgye el, nem engedi meg a főnöknőm, hogy kihozzam. — Bemegy a raktárba, s valóban üres kézzel tér visz- sza. Széttárja karját: — Nem mutathatom meg. — Hasonló sincs? — Várjon csak! Ha világoskék megfelelne, akkor tudnék mutatni egy hasonlót. —• Té- rül-fordul, már hozza is a magas sarkú, pántokból álló cipőt. — Jaj, de klassz! Ezt már korábban kinéztem magamnak, de az orrom előtt fogyott el az utolsó darab. A parasztasszony közben kiválasztotta a megfelelő cipőt, a másik kettőt visszaadja az eladónak. — Nagyon jó lesz ez, aranyoskám, s milyen jó ízlése van. — A néni elégedetten megy a pénztárhoz. A kék szandál már a nő lábán, illeg-billeg benne. A másikat is felpróbálja, azt nehéz becsatolni, újabbat kér. Az eladó újra beszalad a raktárba, s leteszi a másik pár cipőt is. Próba, illegés, majd megint próba, újra néhány lépés, végre megszületik az elhatározás: — Megveszem. A cipő dobozba kerül, a nő egy húszast csúsztat az eladó zsebébe, aki határozott hangon mondja: — Nem szabad elfogadnom, ne tessék ... A pénztárnál ketten, hárman várakoznak. A pénztáros hosszú hajú, csinos arcú lány, bekukkant minden dobozba, s közben magyaráz. Belenéznek a dobozba — Meg kell néznem, mert már előfordult, hogy a kedves vevő a 400 forint feliratú dobozban 480 forintos cipőt akart elvinni. — A kedves szót persze, keményen megnyomja. S ezt nem állja szó nélkül az egyik sorbanálló: — A szalag mellett is meg kell fogni minden munkadarabot. — Az más — mondja a pénztáros, ajkbiggyesztve. — Nem egészen — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik vevő —, maguk felelősek az osztályról kivitt áruért. — Ismerős arc érkezik a cipőosztályra. A gondozott frizurájú asszonyka a sárga szandállal. — Az osztály vezetőjét keresem. — Tessék várni! — De az asszonyka az eladó után siet a raktárba. — Gidófalvy Zoltánná vagyok, a megyei kereskedelmi felügyelőségtől, próbavásárlást csináltam, szeretném a számlát ellenőrizni. Lengyel Júlia, a cipőosztály helyettes vezetője előkeresi a szállítójegyzékét, s megmutatja, hogy a kiállított blokk és a számla egyezik. Ezután a kereskedelmi felügyelő az ellenőrző könyvbe bejegyzi a próbavásárlás tényét, tapasztalatait, majd megkérdezi: miért szolgálnak ki a raktárból is. — Kilencszáz—ezer modellünk van, s ez a mennyiség minden nagyságban nem fér a tárolókra. Eladóink ismerik a fazonokat, s ha valakinek határozott elképzelése van arról, hogy milyen cipőt szeretne, és nem találja a tárolón, az eladó tud segíteni. — De miért nem tették ki pont azt a tetszetős kék szandált? — Abból mindössze 3 pár van, ugyanis még május elején érkezett. A faggatás abbamarad, a próbaként megvásárolt cipőt visszaáruzzák. Bőven volt idő Mindez hétfőn a déli órákban történt, akkor, amikor a szokásosnál jóval kevesebben jönnek vásárolni, tehát az eladónak több ideje és energiája van egy vevő kiszolgálásához. Az udvarias eladó tanácsot ad, segít a választásban, s nem erőszakosan, de megpróbál a tetszetősebb, drágább termékre rábeszélni. Hiszen érdeke, hogy az üzletből elégedetten távozzanak, máskor is visszatérjenek a vevők, ugyanígy az is, hogy az osztály minél nagyobb forgalmat érjen el. Ám az ilyen rábeszélésre, közös válogatásra sokkal kevesebb idő jut délután négyöt óra körül, amikor egyszen-e sokan kérdeznek, s az eladók — az itt dolgozók is — néha emeltebb hangon, türelmetlenebbül válaszolnak. Az érzékenyebb emberek megsértődnek. Pedig tudomásul kellene vennünk, nekünk, vásárlóknak is, hogy az önkiszolgáló cipőosztályon nem foglalkozhatnak mindenkivel úgyanúgy, mint a hagyományos rendszerű cipőboltokban. Ami pedig a borravalót illeti: azt hiszem, itt is mi, vásárlók követjük el a hibát. Cz. V. t t i 1
