Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

2 1976. MÁJUS 11., KEDD Ká^ÁR JÁÜ@S FELSZÓLALÁSA A Pest megyei küldöttek padsoraiból. (Folytatás az 1. oldalról.) Rövidesen 60 esztendeje lesz annak, hogy megszületett a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. Ismeretes, hogy e csaknem hat évtized alatt a szovjet nép, lenini pártja ve­zetésével, hallatlanul nagy nehézségeket küz­dött le, és bebizonyította, hogy nem lehet megállítani azon az úton, amelyen Lenin iránymutatása szerint elindult. A szovjet nép minden nehézséget és akadályt leküzdve meg­védte hazáját az agresszorral szemben, újjá­építette országát, begyógyította a háborús pusztítások sebeit és új, nagy lendülettel foly­tatja kommunista építőmunkáját. Eredményeinket harcban értük el A szocializmus világrendszerré vált. A szo­cialista országok népei következetesen halad­nak a szocialista társadalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom épí­tésén. A kapitalista világ kizsákmányoltjai, ott élő osztálytestvéreink is nagy erővel kitartóan harcolnak emberi jogaikért, létbiz­tonságukért. A kapitalizmus súlyos krízisben van. A gazdasági válság olyan formában je­lentkezik, amivel korábban nem számoltak. S a kapitalizmus politikai válságban is van, ezt bizonyítja, hogy a leghatalmasabb és a leg­erősebb tőkésországok is szinte lázas betegek. Az imperializmus elnyomása alól felszaba­dult egykori gyarmati népek is a társadalmi haladás útját keresik. Mind több ország nyil­vánítja ki, hogy nem akar kapitalista úton járni, s mind több hangoztatja a — saját ér­telmezése szerinti — szocialista fejlődés igé­nyét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszilárdításáért, a , különböző társa­dalmi rendszerek közötti békés egymás mel­lett élés gyakorlati allwlmazásáért, a nem­zetek szabadságáért és a társadalmi haladá­sért folytatott küzdelemben nagy lépéssel közelített fő harci céljához. Ingyen semmit sem kaptunk, mindenért keményen kellett dolgozni, küzdeni, s minden területen csak az agresszív erőkkel, az imperializmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az imperializmus ter­mészete nem változik, amíg létezik, imperia­lizmus marad. Történelmileg azonban új hely­zet, hogy az imperializmus lehetőségei korlá­tozottak, befolyási övezete összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci ked­vét. Európában még jelenleg is van egy or­szág, Spanyolország, ahol ugyan megrendült, de még él a fasiszta rendszer. Latin-Amerika számos országában a monopoltőkés, imperia­lista körök az urak, ők birtokolják a hatal­mat és kegyetlen elnyomó, fasiszta rendszer­rel szállnak szembe a nemzeti, a társadalmi törekvésekkel. Klasszikus, az egész emberi­ségnek szemet szúró, minden^ tisztességes embert felháborító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyetlen terror és el­nyomás, amelyben ma is része van a chilei népnek, ottani testvéreinknek és elvtársaink­nak. Az imperializmus a Közel-Keleten is min­dent megpróbál, hogy ne érvényesüljön az igazság, s hogy visszaszerezze és fenntartsa befolyását ebben a térségben. Harcban értük el tehát mindazt, amit eddig elértünk és harc árán fogunk a továbbiakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ha a jövőre gondol. A feltételek ugyan javultak, könnyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. A világ arculatához természetesen sok vo­nás hozzátartozik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint mindennapi életünkkel: ha a szép számmal meglevő napi problémákat és gondokat nézzük, más képet kapunk, mint ak­kor, ha megfelelő alkalommal — és ez a kongresszus ilyen alkalom — egy pillantást vetünk az alapvető dolgokra, azokra a tenden­ciákra és irányzatokra, amelyek a fejlődés út­ját mutatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A ha­ladó erők azért harcolnak, hogy az emberi­ség sorsa jobbá váljék. A jelenleg még ellen­tétes viszonyokat tükröző világ a ma ifjúsá­gának öröksége. De a világ nagyot változott. Már nem olyan, mint 30, 50 vagy 70 eszten­dővel ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, nehéz küzdelemben szerzett, értékes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék örök­sége, amelyet a világ haladó ifjúságának kö­telessége megőrizni és tovább gyarapítani! A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelet­tel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fö­lött aratott győzelem napjáról. Önök — sze­rencsére — felnőttként nem élték át a máso­dik világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tá­rult a második világháború kitörését követő időszakban, 1939. szeptember elseje, majd 1941 júniusa után. Bizony, rettenetes, világ volt az! Erős meggyőződés és szilárd jel­lem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az ember a jövőben. Az ellenség hatalmas volt és legyőzhetetlennek látszott. Ne higgyék, hogy valami veteránlegenda az, hogy a Hit- Ier-fasizmus. mint rendszer, szövetségeivel, a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmé­mében egy új középkor, új barbárság korsza­kával fenyegette Európát és az egész világot. A világhódító útra indult fasizmus soha töb­bé nem jön már vissza. Fasiszta törekvések még fognak jelentkezni; a monopoltőke és a burzsoázia — ha baj van —, semmilyen esz­köztől nem riad vissza. De a fasiszta világ­hatalom és rendszer, mint olyan, a második világháború füzében elégett és megsemmisült. Megmentették tőle az emberiséget azok, akik szembeszálltak erejével. A Hitler-fasizmust és szövetségeseit az antifasiszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győzelemhez hozzá­járultak minden nép legöntudatosabb fiai, akik nem nyugodtak bele a fasiszta megszállásba, a barbárság új korszakába. Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a Hiitler-fasiz- mus megsemmisítésében a döntő szerepet Lenin országa, a Szovjetunió töltötte be. Tisz­telettel és hálával emlékezünk a harcra, amelyet a szovjet emberek — joggal — Nagy Honvédő Háborúnak neveznek. Megvédték ha­zájukat, s ez a győzelmük világtörténelmi jelentőségű. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szétzúzta a fasiszta agresszort, ma is a népek békéjének legfőbb . őre és oltalmazója. A világban tehát, amelyet- a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus világ- rendszerré vált, a gyarmati rendszer széthul­lott, az imperializmus lehetőségei korlátozot­tak és végre eljutott az emberiség oda, hogy egy új világháború megakadályozása reális le­hetőséggé vált. A fejlődés objektív törvé­nyei hatnak, érvényesülnek. Adottak a felté­telei annak, hogy a nemzetek és a népek szabadok legyenek, a az elnyomottak és ki­zsákmányoltak felemelhessék fejüket, meg­szabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak bennünket arra is, hogy a szubjektív tényezőknek nem kis sze­repük van a jövő alakulásában. A történel­met emberek csinálják — adott lehetőségek és feltételek között. Mi, marxisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a néptömegek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a tör­ténelmet. ­Európában 31 éve béke van, s hogy a má­sodik világháború után született ifjú nemze­dék soha meg ne ismerje a háborút, az a tet­teken, a munkán, a harcon és az álhatatos-' ságon múlik Jó magam optimista vagyok, tel­jes bizalommal tekintek ifjúságunk és az emberiség jövője elé. Munkánkhoz kedvezők a feltételek Pártunk, kormányunk világos és követke­zetes külpolitikát folytat. Tudják, ezt bará­taink, ellenfeleink és ellenségeink is. Kom­munista és munkáselveinkből, a magyar nép érdekeiből kiindulva formáljuk, képvisel­jük külpolitikánkat. Együtt haladunk a Szovjetunióval, szövet­ségeseinkkel, a Varsói Szerződés országai­val; gazdasági tevékenységünkben a KGST- országokkal, s teljes és meggyőződéses hívei vagyunk a világ jelenleg létező három nagy forradalmi áramlata, a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom és a nemzeti szabadságharc erői szoros együttműködésének. Ez a három forradalmi erő együtt támogatja valamennyi békeszerető ember küzdelmét a tartós és igazságos békéért. Töretlenül és teljes mér­tékben szolidárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. A Magyar Népköztársaság mindent meg­tesz a békéért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élé­séért. Hajlandók vagyunk az együttműködés­re a kapitalista világ minden reálisan és józanul gondolkodó emberével, akit a való­ság meggyőzött arról, hogy az emberiségnek nincs más választási lehetősége: vagy az atomháború szakadékéba zuhan, vagy meg­tanulja és gyakorolja a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élését, gyümölcsöző együttműködését. Pár­tunknak ez a külpolitikai alapállása, kor­mányunk ezt a külpolitikát folytatja és rea­lizálja. Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eligazodni, s megismerni törté­nelmünkkel, keserűen állapítja meg, hogy a magyar történelem tele van vereséggel. El­bukott a Rákóczi-szabadságharc; leverték az 1848—49-es szabadságharcot és polgári for­radalmat, az 1919-es Tanácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő középiskolás diák néha fel is kiált: mikor győzünk már egyszer? Aki azonban társadalmi kérdésekkel fog­lalkozik és némiképpen eligazodik az ideoló­giában, a politikában, az tudja: népünk tra­gédiáinak fő oka mindig az volt, hogy soha­sem kedveztek a külső körülmények és a haladás élére álló legjobbakat, az igaz ügy képviselőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, ame­lyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jövendővel kötöttünk szerző­dést és nem a múlttal! A haladás útján já­ró országok közé tartozunk, nagy szövetsége­seink vannak, munkánkhoz, harcunkhoz kedvezőek a feltételek, jövőnk biztosított. A nemzetközi munkát, külpolitikai tevé­kenységünket illetően tehát elmondhatjuk, hogy ma a. világ haladó erői szemében a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Ma­gyar Népköztársaságnak, a szocializmust épí­tő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúságtól, hogy érté­kelje, óvja és gyarapítsa tovább ezt a meg­becsülést, amelyet csak tisztességes, az egész emberiség érdekeivel egybeeső politikával vívhattunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is ebben a szellemben hallassa sza­vát a nemzetközi kérdésekben. Képviselje bátran, önérzetesen és töretlenül a békés egymás mellett élés politikáját, internacio­nalizmusunkat, megbonthatatlan szolidaritá­sunkat a világ haladó erőivel. Ennek adja­nak hangot itthon, a mindennapi munkában és az ünnepélyes eseményeken, s a nemzet­közi fórumokon is, így a közelgő varsói Eu­rópai Ifjúsági és Diáktalálkozón, majd a havannai Világifjúsági Találkozón is. Olyan tiszta és becsületes hangon beszéljenek ezekről a kérdésekről, mint pártunk, kormá­nyunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma kép­visel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe tekint, legyen bá­tor! Fiatal korunkban reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmondhatjuk — bár jóslással nem foglalko­zunk —, hogy jóra fordul az egész emberi­ség sorsa. A világ helyzetét, a tényleges erő­viszonyokat tekintve úgy látjuk, közeledik az az idő, amikor — amint klasszikusaink meg­fogalmazták — hz emberiség a szükségszerű­ség korszakából a szabadság korszakába lép­het. önökön és a világ egész haladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn be­lül ebbe az új szakaszba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocializmus, a béke győzzön. Előre hát, fiatalok! i A hatékony termelés további fejlődésünk kulcskérdése Az MSZMP XI. kongresszusa felmérte az ország helyzetét, megszabta a közvetlen tenni­valókat és világos távlatokat mutatott mind­nyájunk számára. Eredményesen befejeztük a IV. ötéves tervet, és — mint a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésén megállapította — megfelelően kezdtük az V. ötéves tervet: az ev első három hónapjában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. Az ország politikai helyzete jó. Sokfélekép­pen bizonyítható, hogy népünk óriási több­sége egyetért a párt politikájával, s a fejlett szocialista társadalom építése valóban nem­zeti programmá vált Elég, ha arra utalunk, hogy a kongresszust követően az országgyű­lési választásokon az ország lakossága szinte egyhangúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt követő hétköznapokon tetteivel támogatta és támogatja ezt a politikát. És sorolhatnánk a példákat; néhány nappal ezelőtt a május 1-1 ünnepségek szintén bizonyítottak népünk egységét, azt, hogy népünk saját programjá­nak vallja, szavakkal és tettekkel egyaránt tá­mogatja a szocializmus építését. Természetesen a nép támogatásáért, a mind jobban izmosodó szocialista nemzeti egységért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövetségnek is mindennap be­csülettel meg kell dolgoznia. De jelenünk biztató, a hangúlát jó, a munka politikai fel­tételei kedvezőek. Távlati programunk is egyetértésre és támogatásra talált, és tapasz­talataink alapján teljes joggal mondhatjuk, hogy a párt a programnyilatkozatában foglal­takat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem akarom azt mondani, hogy nincsenek problémáink. Ünnepi alkal­makkor — amilyen a KISZ kongresszusa is —, jó, ha számot vetünk a munka eredmé­nyeivel, de hétköznap elsősorban a gondok­kal kell törődnünk, hogy még gyorsabban haladhassunk. A XI. kongresszus, majd a párt Központi Bizottsága ismét felhívta a fi gyeimet arra, hogy mindenütt és minden tekintetben dol­gozzunk hatékonyabban, javítsuk munkánk minőségét. A hatékony és jó minőségű munka további fejlődésünk kulcskérdése az élet, a gazdasági és a kulturális építés minden terü­letén. Ha például a népgazdaságban az ösz- szes rendelkezésre álló termelő kapacitást a lehető legjobban hasznosítanánk, óriási meg­takarításokat érhetnénk el a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy amikor a legkorszerűbb ipari berendezések csak napi 1,2 műszakban dolgoznak, akkor szánté bűn nehezen előteremthető összegekkel bővíteni azt a kapacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk szabad munkaerő gyakorlatilag! nincs, nem is lesz. A meglevő munkaerővel kell intezívebben, jobban és fő­leg ésszerűbben gazdálkodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogv térjünk vissza a verejtékezésre, a ..kenyérgőzzel” való munká­ra. A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás nem ezt jelenti, hanem a termelés jobb meg­szervezését, a munkafeltételek javítását és természetesen a munkaidő teljes és lelkiisme­retes kihasználását. Ami az adminisztratív munkaerőt illeti, a létszámfelvételi zárlat az első lépése volt annak az intézkedéssorozat­nak, amelynek célja, az adminisztrációs munka javítása. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott adminisztráció fölös munkaerőt köt le, hanem azért is, mert emö- gött is meglapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végeznünk a lakásügy, a tömegközlekedés és a közszolgáltatás terén a helyzet javításáért. Vannak problémáink az ifjúságot közelebbről érintő területeken is: még több iskola, tanterem, kollégium, meg­felelő kulturális intézmény kellene és sok minden más hiányzik még. Időnként a köz­ellátásban is adódnak átmeneti problémák, részben az időjárás, részben az irányító mun­ka gyengeségei miatt. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország fizetési mérlegének javítására, az export fo­kozására. Ehhez szükség van az ipar termék- szerkezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a megfelelő elgondolások. A nemzet­közi gazdasági hatások nálunk nagyon erőtel­jesen érződnek. A jelenlegi viszonyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgozni, népgazdaságunk akkor tud fejlődni, ha a nemzeti jövedelem 45 százalékának megfe­lelő importcikket hozunk be. Fizetségként azonban a nemzeti jövedelem 45 százaléka erejéig exportálnunk kell. Ehhez komoly erő­feszítések kellenek. Számítunk arra, hogy a reá háruló feladatokat mindenki becsülettel megoldja és segíti az ország fizetési mérlegé­nek javítását. Az ifjúság kötelessége és feladata a forradalom továbbvitele Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gondolva azért nem feledjük el, hogy például az ország nemzeti jövedelme 15 év alatt megkétszereződött, s hogy ma már a fej­lett szocialista társadalom építésén dolgo­zunk. Olyan üzemeink vannak, mint a győri Rába Vagon- és Gépgyár, az Ikarus, a Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár és számos más, ha­sonló ipari üzem; vannak olyan mezőgazda- sági üzemeink, mint a bábolnai, a nádudvari — és lehetne még jó néhányat sorolni, amelynek teljesítményét szívesen elfogadnánk országos átlagnak. Igyekezni is kell, hogy je­lenlegi eredményeik mihamarabb országos át­laggá váljanak. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy a gyógyszerexportban Magyarország az egy főre számított átlagot tekintve a világ első országai között van, Európában Svájc mögött jelenleg a másodikak vagyunk, a fényforrá­sok, izzólámpák exportját illetően is körül­belül hasonló a helyzet. Az autóbusz-export­ban hazánk jelentős tényező Európában. Az egy főre jutó gabonatermelésben Magyaror­szág jelenleg Európában az első helyen áll. Vannak tehát eredményeink, de mindez nem elegendő. Többet kíván tőlünk saját progra­munk, s többet népünk, ifjúságunk, mert gyorsabban szeretne előreháladni. Márpedig a mi kötelességünk a nép ügyének becsületes szolgálata. Van mire építenünk. Magyarországon mun­káshatalom van, megszűnt az embernek em­ber általi kizsákmányolása, nemzeti függet­lenségünk sérthetetlen, népünk békében él és végzi alkotó munkáját. Ez a magyar ifjúság közvetlen öröksége. S ha ifjúságunk jól foly­tatja azt, amit az elődök elkezdtek, akkor bizakodással nézhetünk a jövőbe, a fejlett szocializmus útján eljutunk végső célunkhoz, a kommunizmushoz. A programnyilatkozat főként az ifjúság törekvéseit fejezi ki. Becsüljék hát az örök­séget, amely nem csekély, tiszteljék az elért eredményeket, de fejlesszék is tovább! Az ifjúság kqtelessége és feladata a társadalmi, a szocialista forradalom, a tudományos-tech­nikai forradalom továbbvitele. Neki kell meg­oldania a feladatot: az osztályok megszünte­tését, a város és a falu, valamint a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbsé­gek megszüntetését. Nagyszerű, lelkesítő fel­adat ez. Önöknek kell megvalósítaniuk a tár­sadalmi igazság teljes érvényesítését. Azt hiszem, ennek akkor jön el az ideje, amikor szocialista hazánkban minden fiatal egyfor­ma lehetőséggel indulhat el életútján. Aki a közoktatás, a képzés és hasonló területek kérdéseivel foglalkozik, az tudja, hogy ma-* napság ez még nincs így. De lehet és kell tenni azért, hogy valóban minden fiatalnak egyforma érvényesülési lehetősége legyen. Ér­demes és kell is dolgoznia az ifjúságnak a í l t

Next

/
Thumbnails
Contents