Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-11 / 110. szám
2 1976. MÁJUS 11., KEDD Ká^ÁR JÁÜ@S FELSZÓLALÁSA A Pest megyei küldöttek padsoraiból. (Folytatás az 1. oldalról.) Rövidesen 60 esztendeje lesz annak, hogy megszületett a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. Ismeretes, hogy e csaknem hat évtized alatt a szovjet nép, lenini pártja vezetésével, hallatlanul nagy nehézségeket küzdött le, és bebizonyította, hogy nem lehet megállítani azon az úton, amelyen Lenin iránymutatása szerint elindult. A szovjet nép minden nehézséget és akadályt leküzdve megvédte hazáját az agresszorral szemben, újjáépítette országát, begyógyította a háborús pusztítások sebeit és új, nagy lendülettel folytatja kommunista építőmunkáját. Eredményeinket harcban értük el A szocializmus világrendszerré vált. A szocialista országok népei következetesen haladnak a szocialista társadalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. A kapitalista világ kizsákmányoltjai, ott élő osztálytestvéreink is nagy erővel kitartóan harcolnak emberi jogaikért, létbiztonságukért. A kapitalizmus súlyos krízisben van. A gazdasági válság olyan formában jelentkezik, amivel korábban nem számoltak. S a kapitalizmus politikai válságban is van, ezt bizonyítja, hogy a leghatalmasabb és a legerősebb tőkésországok is szinte lázas betegek. Az imperializmus elnyomása alól felszabadult egykori gyarmati népek is a társadalmi haladás útját keresik. Mind több ország nyilvánítja ki, hogy nem akar kapitalista úton járni, s mind több hangoztatja a — saját értelmezése szerinti — szocialista fejlődés igényét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszilárdításáért, a , különböző társadalmi rendszerek közötti békés egymás mellett élés gyakorlati allwlmazásáért, a nemzetek szabadságáért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben nagy lépéssel közelített fő harci céljához. Ingyen semmit sem kaptunk, mindenért keményen kellett dolgozni, küzdeni, s minden területen csak az agresszív erőkkel, az imperializmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az imperializmus természete nem változik, amíg létezik, imperializmus marad. Történelmileg azonban új helyzet, hogy az imperializmus lehetőségei korlátozottak, befolyási övezete összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci kedvét. Európában még jelenleg is van egy ország, Spanyolország, ahol ugyan megrendült, de még él a fasiszta rendszer. Latin-Amerika számos országában a monopoltőkés, imperialista körök az urak, ők birtokolják a hatalmat és kegyetlen elnyomó, fasiszta rendszerrel szállnak szembe a nemzeti, a társadalmi törekvésekkel. Klasszikus, az egész emberiségnek szemet szúró, minden^ tisztességes embert felháborító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyetlen terror és elnyomás, amelyben ma is része van a chilei népnek, ottani testvéreinknek és elvtársainknak. Az imperializmus a Közel-Keleten is mindent megpróbál, hogy ne érvényesüljön az igazság, s hogy visszaszerezze és fenntartsa befolyását ebben a térségben. Harcban értük el tehát mindazt, amit eddig elértünk és harc árán fogunk a továbbiakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ha a jövőre gondol. A feltételek ugyan javultak, könnyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. A világ arculatához természetesen sok vonás hozzátartozik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint mindennapi életünkkel: ha a szép számmal meglevő napi problémákat és gondokat nézzük, más képet kapunk, mint akkor, ha megfelelő alkalommal — és ez a kongresszus ilyen alkalom — egy pillantást vetünk az alapvető dolgokra, azokra a tendenciákra és irányzatokra, amelyek a fejlődés útját mutatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A haladó erők azért harcolnak, hogy az emberiség sorsa jobbá váljék. A jelenleg még ellentétes viszonyokat tükröző világ a ma ifjúságának öröksége. De a világ nagyot változott. Már nem olyan, mint 30, 50 vagy 70 esztendővel ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, nehéz küzdelemben szerzett, értékes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék öröksége, amelyet a világ haladó ifjúságának kötelessége megőrizni és tovább gyarapítani! A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fölött aratott győzelem napjáról. Önök — szerencsére — felnőttként nem élték át a második világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tárult a második világháború kitörését követő időszakban, 1939. szeptember elseje, majd 1941 júniusa után. Bizony, rettenetes, világ volt az! Erős meggyőződés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az ember a jövőben. Az ellenség hatalmas volt és legyőzhetetlennek látszott. Ne higgyék, hogy valami veteránlegenda az, hogy a Hit- Ier-fasizmus. mint rendszer, szövetségeivel, a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmémében egy új középkor, új barbárság korszakával fenyegette Európát és az egész világot. A világhódító útra indult fasizmus soha többé nem jön már vissza. Fasiszta törekvések még fognak jelentkezni; a monopoltőke és a burzsoázia — ha baj van —, semmilyen eszköztől nem riad vissza. De a fasiszta világhatalom és rendszer, mint olyan, a második világháború füzében elégett és megsemmisült. Megmentették tőle az emberiséget azok, akik szembeszálltak erejével. A Hitler-fasizmust és szövetségeseit az antifasiszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győzelemhez hozzájárultak minden nép legöntudatosabb fiai, akik nem nyugodtak bele a fasiszta megszállásba, a barbárság új korszakába. Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a Hiitler-fasiz- mus megsemmisítésében a döntő szerepet Lenin országa, a Szovjetunió töltötte be. Tisztelettel és hálával emlékezünk a harcra, amelyet a szovjet emberek — joggal — Nagy Honvédő Háborúnak neveznek. Megvédték hazájukat, s ez a győzelmük világtörténelmi jelentőségű. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szétzúzta a fasiszta agresszort, ma is a népek békéjének legfőbb . őre és oltalmazója. A világban tehát, amelyet- a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus világ- rendszerré vált, a gyarmati rendszer széthullott, az imperializmus lehetőségei korlátozottak és végre eljutott az emberiség oda, hogy egy új világháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. A fejlődés objektív törvényei hatnak, érvényesülnek. Adottak a feltételei annak, hogy a nemzetek és a népek szabadok legyenek, a az elnyomottak és kizsákmányoltak felemelhessék fejüket, megszabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak bennünket arra is, hogy a szubjektív tényezőknek nem kis szerepük van a jövő alakulásában. A történelmet emberek csinálják — adott lehetőségek és feltételek között. Mi, marxisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a néptömegek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második világháború után született ifjú nemzedék soha meg ne ismerje a háborút, az a tetteken, a munkán, a harcon és az álhatatos-' ságon múlik Jó magam optimista vagyok, teljes bizalommal tekintek ifjúságunk és az emberiség jövője elé. Munkánkhoz kedvezők a feltételek Pártunk, kormányunk világos és következetes külpolitikát folytat. Tudják, ezt barátaink, ellenfeleink és ellenségeink is. Kommunista és munkáselveinkből, a magyar nép érdekeiből kiindulva formáljuk, képviseljük külpolitikánkat. Együtt haladunk a Szovjetunióval, szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival; gazdasági tevékenységünkben a KGST- országokkal, s teljes és meggyőződéses hívei vagyunk a világ jelenleg létező három nagy forradalmi áramlata, a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nemzeti szabadságharc erői szoros együttműködésének. Ez a három forradalmi erő együtt támogatja valamennyi békeszerető ember küzdelmét a tartós és igazságos békéért. Töretlenül és teljes mértékben szolidárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. A Magyar Népköztársaság mindent megtesz a békéért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Hajlandók vagyunk az együttműködésre a kapitalista világ minden reálisan és józanul gondolkodó emberével, akit a valóság meggyőzött arról, hogy az emberiségnek nincs más választási lehetősége: vagy az atomháború szakadékéba zuhan, vagy megtanulja és gyakorolja a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, gyümölcsöző együttműködését. Pártunknak ez a külpolitikai alapállása, kormányunk ezt a külpolitikát folytatja és realizálja. Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eligazodni, s megismerni történelmünkkel, keserűen állapítja meg, hogy a magyar történelem tele van vereséggel. Elbukott a Rákóczi-szabadságharc; leverték az 1848—49-es szabadságharcot és polgári forradalmat, az 1919-es Tanácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő középiskolás diák néha fel is kiált: mikor győzünk már egyszer? Aki azonban társadalmi kérdésekkel foglalkozik és némiképpen eligazodik az ideológiában, a politikában, az tudja: népünk tragédiáinak fő oka mindig az volt, hogy sohasem kedveztek a külső körülmények és a haladás élére álló legjobbakat, az igaz ügy képviselőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jövendővel kötöttünk szerződést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé tartozunk, nagy szövetségeseink vannak, munkánkhoz, harcunkhoz kedvezőek a feltételek, jövőnk biztosított. A nemzetközi munkát, külpolitikai tevékenységünket illetően tehát elmondhatjuk, hogy ma a. világ haladó erői szemében a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságnak, a szocializmust építő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúságtól, hogy értékelje, óvja és gyarapítsa tovább ezt a megbecsülést, amelyet csak tisztességes, az egész emberiség érdekeivel egybeeső politikával vívhattunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is ebben a szellemben hallassa szavát a nemzetközi kérdésekben. Képviselje bátran, önérzetesen és töretlenül a békés egymás mellett élés politikáját, internacionalizmusunkat, megbonthatatlan szolidaritásunkat a világ haladó erőivel. Ennek adjanak hangot itthon, a mindennapi munkában és az ünnepélyes eseményeken, s a nemzetközi fórumokon is, így a közelgő varsói Európai Ifjúsági és Diáktalálkozón, majd a havannai Világifjúsági Találkozón is. Olyan tiszta és becsületes hangon beszéljenek ezekről a kérdésekről, mint pártunk, kormányunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma képvisel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe tekint, legyen bátor! Fiatal korunkban reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmondhatjuk — bár jóslással nem foglalkozunk —, hogy jóra fordul az egész emberiség sorsa. A világ helyzetét, a tényleges erőviszonyokat tekintve úgy látjuk, közeledik az az idő, amikor — amint klasszikusaink megfogalmazták — hz emberiség a szükségszerűség korszakából a szabadság korszakába léphet. önökön és a világ egész haladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn belül ebbe az új szakaszba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocializmus, a béke győzzön. Előre hát, fiatalok! i A hatékony termelés további fejlődésünk kulcskérdése Az MSZMP XI. kongresszusa felmérte az ország helyzetét, megszabta a közvetlen tennivalókat és világos távlatokat mutatott mindnyájunk számára. Eredményesen befejeztük a IV. ötéves tervet, és — mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megállapította — megfelelően kezdtük az V. ötéves tervet: az ev első három hónapjában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. Az ország politikai helyzete jó. Sokféleképpen bizonyítható, hogy népünk óriási többsége egyetért a párt politikájával, s a fejlett szocialista társadalom építése valóban nemzeti programmá vált Elég, ha arra utalunk, hogy a kongresszust követően az országgyűlési választásokon az ország lakossága szinte egyhangúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt követő hétköznapokon tetteivel támogatta és támogatja ezt a politikát. És sorolhatnánk a példákat; néhány nappal ezelőtt a május 1-1 ünnepségek szintén bizonyítottak népünk egységét, azt, hogy népünk saját programjának vallja, szavakkal és tettekkel egyaránt támogatja a szocializmus építését. Természetesen a nép támogatásáért, a mind jobban izmosodó szocialista nemzeti egységért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövetségnek is mindennap becsülettel meg kell dolgoznia. De jelenünk biztató, a hangúlát jó, a munka politikai feltételei kedvezőek. Távlati programunk is egyetértésre és támogatásra talált, és tapasztalataink alapján teljes joggal mondhatjuk, hogy a párt a programnyilatkozatában foglaltakat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem akarom azt mondani, hogy nincsenek problémáink. Ünnepi alkalmakkor — amilyen a KISZ kongresszusa is —, jó, ha számot vetünk a munka eredményeivel, de hétköznap elsősorban a gondokkal kell törődnünk, hogy még gyorsabban haladhassunk. A XI. kongresszus, majd a párt Központi Bizottsága ismét felhívta a fi gyeimet arra, hogy mindenütt és minden tekintetben dolgozzunk hatékonyabban, javítsuk munkánk minőségét. A hatékony és jó minőségű munka további fejlődésünk kulcskérdése az élet, a gazdasági és a kulturális építés minden területén. Ha például a népgazdaságban az ösz- szes rendelkezésre álló termelő kapacitást a lehető legjobban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk el a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy amikor a legkorszerűbb ipari berendezések csak napi 1,2 műszakban dolgoznak, akkor szánté bűn nehezen előteremthető összegekkel bővíteni azt a kapacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk szabad munkaerő gyakorlatilag! nincs, nem is lesz. A meglevő munkaerővel kell intezívebben, jobban és főleg ésszerűbben gazdálkodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogv térjünk vissza a verejtékezésre, a ..kenyérgőzzel” való munkára. A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás nem ezt jelenti, hanem a termelés jobb megszervezését, a munkafeltételek javítását és természetesen a munkaidő teljes és lelkiismeretes kihasználását. Ami az adminisztratív munkaerőt illeti, a létszámfelvételi zárlat az első lépése volt annak az intézkedéssorozatnak, amelynek célja, az adminisztrációs munka javítása. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott adminisztráció fölös munkaerőt köt le, hanem azért is, mert emö- gött is meglapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végeznünk a lakásügy, a tömegközlekedés és a közszolgáltatás terén a helyzet javításáért. Vannak problémáink az ifjúságot közelebbről érintő területeken is: még több iskola, tanterem, kollégium, megfelelő kulturális intézmény kellene és sok minden más hiányzik még. Időnként a közellátásban is adódnak átmeneti problémák, részben az időjárás, részben az irányító munka gyengeségei miatt. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország fizetési mérlegének javítására, az export fokozására. Ehhez szükség van az ipar termék- szerkezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a megfelelő elgondolások. A nemzetközi gazdasági hatások nálunk nagyon erőteljesen érződnek. A jelenlegi viszonyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgozni, népgazdaságunk akkor tud fejlődni, ha a nemzeti jövedelem 45 százalékának megfelelő importcikket hozunk be. Fizetségként azonban a nemzeti jövedelem 45 százaléka erejéig exportálnunk kell. Ehhez komoly erőfeszítések kellenek. Számítunk arra, hogy a reá háruló feladatokat mindenki becsülettel megoldja és segíti az ország fizetési mérlegének javítását. Az ifjúság kötelessége és feladata a forradalom továbbvitele Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gondolva azért nem feledjük el, hogy például az ország nemzeti jövedelme 15 év alatt megkétszereződött, s hogy ma már a fejlett szocialista társadalom építésén dolgozunk. Olyan üzemeink vannak, mint a győri Rába Vagon- és Gépgyár, az Ikarus, a Kőbányai Gyógyszerárugyár és számos más, hasonló ipari üzem; vannak olyan mezőgazda- sági üzemeink, mint a bábolnai, a nádudvari — és lehetne még jó néhányat sorolni, amelynek teljesítményét szívesen elfogadnánk országos átlagnak. Igyekezni is kell, hogy jelenlegi eredményeik mihamarabb országos átlaggá váljanak. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy a gyógyszerexportban Magyarország az egy főre számított átlagot tekintve a világ első országai között van, Európában Svájc mögött jelenleg a másodikak vagyunk, a fényforrások, izzólámpák exportját illetően is körülbelül hasonló a helyzet. Az autóbusz-exportban hazánk jelentős tényező Európában. Az egy főre jutó gabonatermelésben Magyarország jelenleg Európában az első helyen áll. Vannak tehát eredményeink, de mindez nem elegendő. Többet kíván tőlünk saját programunk, s többet népünk, ifjúságunk, mert gyorsabban szeretne előreháladni. Márpedig a mi kötelességünk a nép ügyének becsületes szolgálata. Van mire építenünk. Magyarországon munkáshatalom van, megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, nemzeti függetlenségünk sérthetetlen, népünk békében él és végzi alkotó munkáját. Ez a magyar ifjúság közvetlen öröksége. S ha ifjúságunk jól folytatja azt, amit az elődök elkezdtek, akkor bizakodással nézhetünk a jövőbe, a fejlett szocializmus útján eljutunk végső célunkhoz, a kommunizmushoz. A programnyilatkozat főként az ifjúság törekvéseit fejezi ki. Becsüljék hát az örökséget, amely nem csekély, tiszteljék az elért eredményeket, de fejlesszék is tovább! Az ifjúság kqtelessége és feladata a társadalmi, a szocialista forradalom, a tudományos-technikai forradalom továbbvitele. Neki kell megoldania a feladatot: az osztályok megszüntetését, a város és a falu, valamint a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek megszüntetését. Nagyszerű, lelkesítő feladat ez. Önöknek kell megvalósítaniuk a társadalmi igazság teljes érvényesítését. Azt hiszem, ennek akkor jön el az ideje, amikor szocialista hazánkban minden fiatal egyforma lehetőséggel indulhat el életútján. Aki a közoktatás, a képzés és hasonló területek kérdéseivel foglalkozik, az tudja, hogy ma-* napság ez még nincs így. De lehet és kell tenni azért, hogy valóban minden fiatalnak egyforma érvényesülési lehetősége legyen. Érdemes és kell is dolgoznia az ifjúságnak a í l t
