Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-06 / 106. szám
1976. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK Remény és realitás Két pont között Termelési hagyományok Az élvonal értelmezése Inkább csak a szakemberek előtt ismeretes: Közép-Európában nincs párja annak a kukoricái eldolgozó-üzemnek, amely Monoron működik. Az itt található technika és technológia a nemzetközi élvonalat testesíti meg. Egy másik, de ellenkező előjelű példa. A Magyar Görd ülőcsapágy Művek diósdi gyárában a termelő állóeszközök — gépek, berendezések — nagyobb része nullára leírt, azaz, köznapibban fogalmazva, teljesen elhasznált, elöregedett. A séma azt sugallja, hogy amit Monoron előállítanak áruként, az kiváló, amit meg Diósdon, az csapnivaló. A sémáik mindig veszélyesek. A termelésiben különösen azok. Az adottságokkal összhangban Nehéz helyzete ellenére ugyanis Diósd éveken át bizonyságát adta annak, hogy1 növekvő mennyiségben megfelelő minőségű terméket képes kibocsátani. Ezek szerint a láváié, a nemzetközi élvonalat megtestesítő technika nem is olyan fontos? A válasz árnyalt, a feltételeket hangsúlyozó megfogalmazásban olvashatjuk a párt XI. kongresz- szusa határozatában. Így: „A műszaki fejlesztésre rendelkezésre állé anyagi és szellemi erők ésszerű felhasználásával arra kell törekedni, hogy a népgazdaságunk adottságaival összhangban álló területeken a technikai haladás élvonalába kerüljünk." A mondat két lényeges mozzanatot emel ki. Egyrészt az ésszerű felhasználást, másrészt a népgazdaság adottságaival összhangban álló fejlesztést. Ez a rangsorolás követelményét is kifejezi, illetve elutasítja azokat az elképzeléseket — legyenek műszakilag bálmennyire vonzók —, melyek adottságainkat figyelmen kívül hagyják. Például: rendkívül nagy az anyag- vagy energiaigényük, nehezen és drágán beszerezhető importtermékeket tartalmaznak sitb. Vannak úgynevezett termelési tradícióink, s ezek többsége alkalmas alap arra, hogy nekirugaszkodhassunk az élvonal elérésének, illetve a már megszerzett helyet megtartsuk. Egyik sem könnyű, mert hiszen a technikai haladás nem statikus állapot, hanem örökösen új jellemzőket felvonultató folyamait Házasság régi és új között Műszeriparunk néhány területe nemcsak nemes hagyományokra tekinthet vissza, hanem annak is tanúságát adja, hogy fogékony az újra. A Ganz Műszer Művek Áram- mérőgyára a legrégibb magyar vi llamosm űszerek egyikének nagybani termelője. Tavaly 475 ezer darab árammérő volt a teljes árukibocsátás s ebből 286 ezer kivitelre került E műszerek túlnyomó többsége azonban sokféle al- katrésizében, megmunkálásában már alig hasonlítható a korábbi konstrukciókhoz, s ennek eredményeként mértéktartó összehasonlítások szerint is, a világ öt legjobb fogyasztásmérője között van a helye. Ez utóbbi üzleti értékét foglaljuk egyetlen számadatba: a gyár tőkés exportja 1975-ben 3,1 millió dollárt tett ki. A magyarázat? A termelési tradíciók 'folytonos gyarapítása, a friss kutatási eredmények feldolgozása, az értékelemzés másutt mostohán kezelt módszerének alkalmazása s így tovább. Példánk sejteti, hogy a technikai haladás élvonalának elérése aligha pusztán az elhatározásokon múlik. Márpedig sűrűn lehetünk tanúi annak, hogy szándékainkat azonosítjuk lehetőségeinkkel, s az élvonal reményét úgy fogjuk fel, mint — függetlenül a feltételek meglététől vagy hiányától — elérhető realitást. Az ésszerűség mércéje Az áraimmérőgyártásiban nemcsak az a fontos, hogy rendelkezésre állnak a kellő szellemi — s részben, de az ötödik ötéves tervben már fokozódó mértékben —, anyagi források, hanem az szintén, hogy viszonylag csekély anyagigénnyel bocsátanak ki egységnyi terméket, mégpedig •— a szellemi erőfeszítéseiket s az élőmunkát megfizettetve — értékes árut. S ami legalább ennyire lényeges: a korlátozott felvevő képességű hazai piac mellett nagy tételek külföldi eladására nyílik mód termékeikből. Közhely, de nagyon igaz ugyanis, hogy nem elég a jót előállítani, hanem azt el is kell adni. Ha nem sikerült volna más országokban — elsősorban a Szovjetunióban és a Német Demokratikus Köztársaságban — kialakítani a tartós értékesítés fettételeit az autóbuszok számáréi, akkor arra sem lettünk volna képesek, hogy megteremtsük a korszerű technika és technológia alkalmazására módot adó sorozatnagyságot, azaz a szellemi és anyagi erők koncentrált felhasználását. A Csepel Autógyár idén 11 ezer önjáró autóbusz- padlóvázat bocsát ki — s az ésszerűség mércéje, a hatékonyság szerint a gépipari átlagnál fajlagosan kisebb ráfordításokkal, de nagyobb nép- gazdasági szintű nyereséggel. Óhajok helyett Két pont között legrövidebb út az egyenes. Igemáim, de nehogy elfeledkezzünk arról: az egyenes által összekötött tót pont sem mellékes, azaz kijelölésük döntő! Mert sűrűn ugyan megtesszük az iparfejlesztésben. az egyenes utat, csak éppen ahová elérkezünk rajta, az a cél nem sokat ér! Egy tonna acélból sok minden készülhet S itt, már a felhasználás útjának meghatározásakor érvényesülnie kell az alaptalan reményeket félretoió realitásoknak. Számítások Igazolják ugyanis, hogy például a Pestvidéki Gépgyár huzalzo- máncozó berendezéseiben — melyek nemzetközi színvonalat képviselnek — egy tonna fém ötször annyit ér, mint egy hagyományos, azaz nemzetközileg már korszerűtlennek számító feldolgozó, megmunkáló gépben. A Pestvidékd Gépgyárban óhajok helyett — s nemzetközi együttműködéssel — megteremtettek egy olyan termékcsaládot, amelyet bátran odaállíthatnak a legigényesebb vevő elé is. A baj ott van, hogy a nemzetközi szintre kacsintgató óhaj sokkál- sokkal több, mint a legyártott, értékesíthető termék. Örökösen „elképzelések” születnek a vállalatok túlnyomó részénél, de úgy, hogy az elképzelések tényleges realitását nem vizsgálják. Szükségszerű gyorsítás A teendők egyik csoportja a népgazdasági fő ágazatok szerkezetének átalakításához, elsősorban is a központi fejlesztési programokhoz kapcsolódik. A második csoport azonban a vállalati feladatok sűrítője, s amíg az első minden tekintetben nagy figyelmet kap, a második még nem került eléggé előtérbe. Igazolja ezt — mind a gépiparban, de a könnyűipar megyei termelőegységeiben is — a gyártás- és gyártmány- fejlesztés kívánatosnál lassúbb mértéke, s az, hogy napjainkban még mindig csak teljesítetlen feladat ennek gyorsítása. Holott a vállalatok nem passzív szemlélői a kereslet — a kül- és belföldi vásárlóképesség — változásának, hanem aktív műszaki fejlesztéssel, árpolitikával lényeges befolyásolni! Kétségtelenül többen táplálják az élvonal elérésének reményét, mint amennyien mérlegelik is annak realitását. Kézenfekvő lehetőségek — így az egyszerű kereskedelmi kapcsolatokon túl az együttműködés a KGST-országok vállalataival — sem eléggé kihasználtak, a rejtettebbekről nem bestziélve. Vannak tehát tartalékok, s haladásra ösztökélő eredmények, nem kevésbé már ma meglevő adottságok. Az irányítás valamennyi szintjének dolga, kötelessége, hogy mindezeket a jelenleginél jobban a népgazdasági érdekek szolgálatába állítsa. Mert azt, hogy lépni kell, mindenki tudja. Merre lépjünk s hogyan, ez az, amit csakis az irányítók mondhatnak meg. Mészáros Ottó Közlekedésjogi konferencia Tegnap Sopronban megnyitották a IV. országos közlekedésjogi konferenciát. A háromnapos tanácskozás vitaindítójaként dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter tartott előadást, amelyben kifejtette, hogy a jogalkotóknak és. alkalmazóknak is feladatuk a közlekedés fejlődésének, biztonságának elősegítése,' a közúti áru- és személyszállítás zavartalanságának biztosítására. A konferencia céljairól dr. Patkós hajós, a Fővárosi Bíróság elnöke beszélt. A megnyitó plenáris ülés után a konferencia már szerdán a különböző munkabizottságokban folytatta munkáját. A szocialista Magyarországért Megjelent az NSZK-ban Kádár János gyűjteményes kötete A Marxistische Blätter kiadó gondozásában megjelent az NSZK-ban Kádár János válogatott beszédeinek és cikkeinek gyűjteményes kötete A szocialista Magyarországért címmel. A könyv megjelenésének alkalmából az Unsere Zeit, a Német Kommunista Párt központi lapja öthasábos ismertetést közölt, amelyben méltatja a gyűjteményes kötetben megjelent írásokat. Nemzetközi elméleti konferencia Tihanyban A tanácskozást Győri Imre nyitotta meg Tihanybam szerdán megkezdte munkáját az a háromnapos nemzetközi tanácskozás, amelyet a kommunista és munkáspártok nemzetközi elméleti és tájékoztató folyóirata, a Béke és szocializmus, valamint az MSZMP Központi Bizottsága rendez a három nagy forradalmi erő, a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom együttműködése, és a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért vívott harc kérdéseiről. A tanácskozáson 43 testvérpárt képviselői vesznek részt, akiket Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára üdvözölt, majd bevezető szavaiban elmondotta: — A magyar kommunisták számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a folyóirat szerkesztőségének felkérésére házigazdái lehetünk ennek a nagy jelentőségű tanácskozásnak. Pártunk kiemelkedő fontosságot tulajdonít annak, hogy a testvérpártok nyílt, őszinte eszmecserék során megbeszélik közös harcuk időszerű kérdéseit. Ezáltal nemcsak együttes erőfeszítéseik sikerét mozdítják elő, hanem a hasznos tapasztalatcsere az egymást gazdagító viták eszközeivel segítik mozgalmunk minden osztagát a nemzeti méretekben folytatott harcban is. Győri Imre végül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Tihanyban összeült elméleti konferencia hozzájárul a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéhez, fellépésének hatékonyságához. Az Akadémia közgyűlésén Befejezték tanácskozásaikat az osztályok Tegnap további három osztály ülését rendezték meg az Akadémia 136. közgyűlésén. Folytatódott a kémiai tudományok osztályának ülése, ezenkívül a matematikusok, a biológusok, valamint a nyelv- és irodalomtudományok művelői cseréltek eszmét. A kémiai tudományok osztályülésén Vajta László akadémikus elnökölt. Tétényi Pál akadémikus, Szénhidrogénkémiai folyamatok fémkatalizátorok jelenlétében című előadásában hangsúlyozta, hogy a különböző fémkatalizátor működésének megismerésére irányuló vizsgálatok a petrolkémiai iparban nagy szerepet játszó folyamatok fejlesztéséhez nyújtanak támpontot. Markó. László, a kémiai tudományok doktora arról adott hírt, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetem szerve&kémiai tanszékén Márta Ferenc akadémikus és Bérces Tibor, a kémiai tudományok kandidátusa közös előadásban számolt be az Akadémia gázreakció- kinetikai tanszéki kutató csoportjában végzett szénhidrogénkémiai kutatásokról. A po- liolefinek oxidativ degradáciöjáról tartott előadást Tudós Ferenc akadémikus. A biológiai tudományok osztálya Balogh. János elnökletével tartotta meg ülését. Az osztályelnök beszámolójában elmondta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyein két fő irányban jelölték ki a kutatásokat. Az egyik: Az életfolyamatok szabályozásának mechanizmusa (bioreguláció), a másik Az ember és természeti környezetének (bioszféra) védelme címet viseli. A beszámoló szakterületként ismertette e két irányban elért főbb eredményeket. A matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén Császár Ákos akadémikus, osztályelnök summázta az elmúlt időszakban végzett munkát. A matematikus tudósok megvitatták a számítástechnika alkalmazási lehetőségeit. A nyelv- és irodalomtudományok osztálya nagy szintézisek, összefoglaló munkák állását vizsgálta meg. Szabolcsi Miklós akadémikus, osztályelnök Készülő szintéziseink a tudományfejlődés folyamatában című előadása bevezetőt nyújtott ehhez a munkához. Imre Samu, a nyelvtudományok doktora A magyar nyelv- tudomány néhány szintézise című előadásában két, ma is folyó, nagy összegző munka — az Üj magyar tájszótár és a Nyelvművelő kézikönyv — alapján elemezte a kutatási koncepciót. Az új kutatási eredményeket felhasználó, a világirodalom nagy fejlődési tendenciáiról tájékoztató, most készülő Világirodalom története című könyvsorozatról adott tájékoztatást Köpeczi Béla akadémikus, főtitkárhelyettes. Számos tanulmányt, monográfiát köszönhetünk a legutóbbi évek folklórkutatásá- nak :— mondotta egyebek között Ortutay Gyula akadémikus, a Néprajztudományunk vállalkozásai, eredményei című előadásában. A nyelv- és irodalomtudományok osztályának ülésével befejeződtek az egyes tudományok, illetve tudományágaik legjobb művelőinek, kutatóinak szakmai tanácskozásai. Az Akadémia 136. közgyűlése ma zárt ülésen folytatja munkáját. A KISZ kongresszusának küldötte A munkásfiatalság képviselője Harminchárom • küldött képviseli Pest megyét a KISZ IX. kongresszusán. A megyei küldöttek többsége fizikai munkás, ők képviselik megyénk fiatalságának nagyobb részét. Mellettük sorakoznak a mérnökök, adminisztrátorok, középiskolai tanulók, főiskolai és egyetemi hallgatók. Most arra készülnek, hogy a KISZ legmagasabb fórumán elmondják a jobb eredmények elérését és az ifjúságunk általános fejlődését segítő elgondolásaikat, javaslataikat. Közöttük van Tápai Júlia, a Mechanikai Művek dolgozója is. A torgácsolámühelyben kezdte Még csak 22 éves, de már csaknem nyolc éve dolgozik a Mechanikai Művek kondenzátoregységében. Betanított segédmunkás. — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a kongresz- szuson — mondja. — Azért is, mert sok tapasztalatra tehetek szert a néhány nap alatt, s ezeket a jövőben hasznosítani tudom a mindennapi munkában. Hosszú volt az út, amíg megválasztották kongresszusi küldöttnek. Azért ment dolgozni, tizennégy.évesen, mert a családban ő a legfiatalabb gyerek — a kilencedik — és otthon anyagi gondjaik voltak. Arra az időszakra így emlékezik: — Meguntam, hogy mindig a nővéremtől öröklött ruhákban járjak. Szerettem volna divatosabban öltözni. Elsősorban ezért jelentkeztem a Mechanikai Műveknél. Az egyik nővérem és egy bátyám már ott dolgozott évek óta. A for- gácsolóműhelybe kerültem, könnyebb munkákat bíztak rám. Később a munkatársaim rávettek, menjek velük, társadalmi munkára, kulturális összejövetelekre. Kezdett más is érdekelni. Ez a „más” a tanulást jelenti: arra vállalkozott, hogy elvégzi az egyéves szerelési tanfolyamot. Betanított segédmunkásként dolgozott tovább. — Négy évvel ezelőtt vettek fel a KISZ-be — folytatja. — Nem váratlanul, hiszen minden jelentősebb megmozduláson ott voltam. Minden, úgy jött magától. A többiekkel sokat jártam színházba, néha hangversenyekre. Pontosan, lelkiismeretesen Először pontos, lelkiismeretes munkájára figyeltek fel az üzemben. Magasabb lett az órabére. Később a KlSZ-alap- szervezetben jó szervezőkészségével, őszinte lelkesedésével tűnt fel; Amikor az alapszervezet agit.-prop.-titkárává választották, már a kondenzátoregységben dolgozott, mint szerelő. — Kisebb feladatokat bíztak ráim — mondja. — Cikkeket Írtam a faliújságra, társadalmi munkaakciókat szerveztem.. Három évvel ezelőtt elküldték! a Salgóbányán megrendezett egyhónapos KISZ-vezetőképző táborba. Ezután már köny- nyebbnek éreztem a KISZ- munkát. Két éve sincs, hogy megválasztották KISZ alapszervezeti titkárnak és azóta beiratkozott a gimnáziumba, tagja a gyár irodalmi színpadának. Sokat olvas, ahogy ő mondta, nemcsak kötelező olvasmányokat. A közelmúltban a KISZ budai járási bizottságának tagja lett, és mint instruktor segítette a KISZ vezetőségi választások előkészítését a Pest megyei Közútépítési Vállalatnál. — Nagy izgalommal készülök a kongresszusra. Az ifjúmunkás szekcióban veszek majd részt. Ott szólalok fel. Jelenleg leginkább a munkássá válás folyamata érdekel. Hogyan lesz valakiből munkás? Egyszerű a kérdés, de nem könnyű a válasz. Tudjuk, sok gyár vesz részt az Egy üzem — egy iskola mozgalomban, de akadnak olyanok is, akik csak az oktatási osztályon, vagy szerencsésebb esetben a KISZ- szeivezetükön keresztül tartják a kapcsolatot egy-egy általános iskolával. Véleményem szerint ezeket a kapcsolatokat erősíteni kell. Szervezzünk még több üztemlátogatást, jobban támogassuk — társadalmi munkával — az iskolákat. Ha erősödik az üzemek és az iskolák közötti kapcsolat, mindenképpen több lesz a szakmunkástanuló. Az általános iskolások, amennyiben jobban megismerik a szakmákat, hamarabb tudnak dönteni, milyen pályát, foglalkozást válasszanak maguknak. Jobban élni a lehetőségekkel Ezután elmondja, a KISZ IX. kongresszusának abból a szempontból is nagy jelentősége lesz, hogy elfogadják a módosított szervezeti szabályzatot. —- A fiatalok — folytatja Tápai Júlia — sok támogatást kapnak. Mindenki számára lehetőség nyílik továbbtanulásra, munkára, szórakozásra. Most arra van szükség, hogy jobban éljünk ezekkel a lehetőségekkel, tartalmasabbá, színesebbé tegyük a szervezeti életet. Csak így léphetünk előre. Erről dönt majd a KISZ IX. kongresszusa, meghatározza a feladatokat. A határozatok megvalósításába természetesen minden KISZ-tagnak be kell kapcsolódnia. ' R-jxin László I í 1
