Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
1976. MÁJUS 30., VASÁRNAP XHMao 5 Utolsó simítások Százhalombattán, a városi tanács épülete mellett elkészült a Dunai Kőolajipari Vállalat dolgozói számára épített 43 lakásos ház. A budai járási építőipari szövetkezet dolgozói már az utolsó simításokat végzik az épületen, a lakók június első felében költözhetnek a régen várt otthonba. Koppány György felvétele Gépesíthelőség, ellenállóképesség Sokoldalú hibridek A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet tudományos munkatársai nagy hozamú, gépi betalcarításra alkalmas, jó ellenállóképességű hibridkukoricák kinemesítésén fáradoznak. Az 'ezekhez szükséges tenyésztési alapanyagok, az úgynevezett vonalak előállítása 6—8 évet venne igénybe. Ezt az időt azonban a felére csökkentik, mert évente két generációt nevelnek. Az idei első nemzedék már „felnőtt” az intézet Csongrád megyei, kiszombori telepén. Az üvegházban télen vetett magból fejlődött növények május végére csöveket érleltek. A termések törése után mindjárt a tenyészker- tekben szabad földbe került a mag, amelyből a második generációt nyerik majd az őszi betakarításkor. A tenyészkerti nevelés lehetőséget nyújt a szigorú szelektálásra, a legjobb tulajdonságokkal rendelkező kukoricatörzsek kiválasztására. Kozmikus metsorológia Május 17—24. között Miskolcon tartotta IX. ülését a szocialista országok kozmikus meteorológiai állandó munka- csoportja, amely az Interkoz- mosz programjainak megfelelően, a kozmikus tér kutatása és békés célú felhasználásában megvalósított együttműködésről tanácskozott. Az ülésen Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttségei vettek részt. Nemcsak kereskedők Versenyben a dabasi járás könyvterjesztői Az ünnepi könyvhét megnyitásának napján, tegnap tartották szokásos évi értekezletüket a dabasi járás könyvterjesztői Dabason. Mészáros József, a dabasi ÁFÉSZ járási könyvesboltjának vezetője tájékoztatta a megjelenteket a könyvterjesztők múlt évi munkájáról, s az előttük álló feladatokról. A könyvesbolt 1975-ben csaknem 2,6 millió forint értékű könyvet adott el, 13 százalékkal többet mint egy évvel korábban. Az összforgalom 60 százalékát a járás 60 könyv- terjesztője teljesítette. A könyvárusok nemcsak eladók, az általuk népszerűsített műveket jól ismerik, az olvasók igényeinek megfelelően ajánlják, megpróbálják befolyásolni az olvasók érdeklődését. A legjobb eredményt Dabason, Bugyin és Pusztava- cson érték el, ahol az egy vásárlóra jutó könyvek értéke 60, 58, illetve 50 forint volt. A könyvesbolt idei terve 2,8 millió forint, a könyvterjesztők vállalták, hogy ennél nagyobb • értékesítési eredményt érnek el, tehát a bolt hárommilliós forgalomra számíthat. A beszámolót követő hozzászólásokból kiderült, hogy a könyvértékesítés más közszükségleti cikkhez képest lassúbb folyamat: míg a könyvállomány forgási sebessége tavaly 111 nap volt, addig a közszükségleti cikkeké alig haladta meg a 10— 15 napot. A kereskedelmi vállalatoknak az az előnyös, ha az áru mielőbb a vevőhöz jut, s árán új termékeket vásárolhatnak. A könyveknél más a helyzet. Egy-egy regényt, novellát vagy verses- kötetet nem gyártanak folyamatosan, s három-négy- évenként adják ki újra őket. Nem lehet belőlük újat rendelni, viszont a könyvesbolt nem tud több esztendőre elegendő mennyiséget tárolni. A gondokat tetézi, hogy évek óta megoldatlan az iskolai kötelező olvasmányok kiadása. E könyvek többségét nem lehet megkapni, s ez bizony gyakran nehezíti az oktatást. Az értekezleten a 20 legjobb eredményt elért könyv- terjesztőnek nagy értékű könyvutalványt adtak át, a járási könyvtár pedig 1000 forint értékű könyvet kapott a dabasi ÁFÉSZ-től. A megjelentek valamennyien beneveztek az idei könyvterjesztési versenybe. Cz. V. Házhoz viszik az olvasnivalót a ráckevei járásban Százötvenezer forint értékű könyv érkezett a ráckevei járású szövetkezeti könyvesbolt^ ba az ünnepi könyvhét alkalmából. Szép Jánosné boltvezető elmondotta, hogy ennek a könyvmennyiségnek is — akárcsak egész évben — mintegy 70**=-75 százalékát a bizományos könyvterjesztőik értékesítik. A járás területén 17 községben harmincötén foglalkoznak könyvterjesztéssel a. bolt megbízásából. Közülük kettőt épp az ünnep alkalmából részesített elismerésben a Kis-Dunamenti. ÁFÉSZ vezetősége. Szigetfű Imréné duna- varsányi boltos bizományost, aki a legutóbbi 5 hónap leforgása alatt 30 ezer forint értékű könyvet adott el és Kluck Rózsa pedagógus bizományost, aki 20 éve teljesíti ezt a nemes kul túrmissziót és most vonul nyugdíjba, a tanév végén. Az ünnepi könyvhéten utcai árusítást szervez Dömsödön az ABC áruház, a dunaharaszti gimnázium iskolaszövetkezete, valamint Kis Mihályné piaci bizományos. Szigethalmon a rendelőintézet csarnokában lesz rendszeres árusítás, Szi- getszentmiklóson és Dunavar- sányban az általános iskolák úttörői a házakhoz kopogtatnak be a könyvcsomagokkal. Ráckevén, a buszmegálló fedett váróhelyiségében is lehet könyvet venni. A szövetkezeti könyvesbolt az eltelt három esztendő alatt igen eredményes fejlődésről adhat számot. 1971-ben még ráfizetéses volt az üzlet, a következő évben már 70 ezer, 1975-ben pedig 350 ezer forint nyereséggel zárták az évet. A forgalom a négy évvel ezelőtti 2 millióról 2 millió 630 ezer forintra nőtt 1975-ben. A visszaküldött könyvek száma örvendetesen csekély, a múlt évben mindössze 30 ezer forint körül mozgott az értéke. Ebben azok a hibás könyvek is szép számmal szerepelnek, amelyeket nem tudtak kicserélni, a kevésnek bizonyult elosztóraktári készletek miatt. T. A. Kivitelezők A Nagykátai Járási Építőipari Szövetkezet tervei Az elnöki irodában szokatlanul ízléses oklevél adja tudtul, hogy a Nagykátai Járási Építőipari Szövetkezet idén ünnepelte megalakulásának negyedszázados jubileumát. Sok gonddal-bajjal és nem kevés eredménnyel- telt el e 25 esztendő; néhány szövetkezet, közös vállalkozás el is vérzett ezalatt a járásiban: csődbe jutott, szanálták, feloszlatták. Az egyiknek — a Járási Szolgáltatóipari Szövetkezetnek — profilját épp ez a szövetkezet vette át. S vele a gondot, felelősséget. — Én is részt vettem a szanálási bizottság munkájában — meséli az elnök, Visegrádi József —, s őszintén szólva, máig sem értem, hogyan engedhették idáig fajulni a dolgot az illetékesek. Mindegy, ránk az tartozik, hogy 1974. március 4. óta hozzánk tartoznak a lakossági szolgáltatások: a férfi, női fodrászat, kozmetika — olyan szalonunk van, hogy Pesten is megirigyelhetnék!—, az órás, a cipész, a rádió-tv szerviz és a háztartási gépjavítás. Tavaly csupán a szolgáltató ágazat 1,2 millió forintot hozott a szövetkezetünknek. Fő feladatuk — természetesen — továbbra is az építőipari tevékenység; még inkább az, mint valaha. Gépekkel könnyebb — Korábban kevés kivitelező munka akadt számunkra a járásiban, mert a nagyberuházások., oz mi kicsik vagyunk, inkább csak karbantartásokat, felújításokat vállaltunk. A járáson kívül, elsősorban Budapesten. Időközben azonban a Szolnok megyei Építőipari Vállalat nem vállalt már újabb megbízatásokat a környéken és a járási pártbizottság azt az igényt támasztotta velünk szemben, hogy az V. ötéves tervben mi legyünk a helyi beruházások kivitelezői. — Mit jelent ez a fogalmazás: kicsik vagyunk? * — Általában 280—300 szövetkezeti tagot és néhány alkalmazottat. Nos, hogy eleget tehessünk a járási igényeknek, — ha már a létszámot nem emelhetjük —, gépesítenünk kellett. Ebben az évben eddig 1,2 milliót fordítottunk gépek beszerzésére; elsősorban a nehéz földmunkákat kívántuk megkönnyíteni, de vettünk traktort, emelőt, szállítószalagot és betonkeverőket is. Betont például végre sehol sem kell kézzel keverni. Aztán vásároltunk néhány szállítóeszközt is, egy ZIL tehergépkocsit az anyag-, és egy Roibur, meg egy Nysa mikrobuszt a dolgozók szállítására. Ma már a vidékről szállított dolgozók nem hajlandók ponyvás teherautóval végigmenni a falun. Márpedig mi csak az iparban szegényebb vidékekről, például a Jászságból tudtunk munkásokat hozni. Át kell dolgozni a tervet Ha valaki, Visegrádi József jól emlékezik a ponyvás teherautók, a „fakaruszök” korszakára, hiszen régi szövetkezeti tag, sőt, 1960 óta elnök. Előbb Kákán, majd — a két építőipari szövetkezet egyesülését követően — nemsokára Nagylcátán is őt választották elnökké. — Jókora utat tettünk meg a fúzió éve, 1965 óta —mondja elgondolkozva. — Akkoriban hatvanan-hatvanöten voltunk, a létszám tehát csaknem ötszörösére nőtt, a termelési érték viszont majdnem tízszeresére: akkor 4,5 millió körül mozgott, az idén januárban pedig 43 milliós tervet készítettünk, de már dolgozunk az újon: fél év alatt is tovább nőttek az igények. — Valami újabb megrendelés érkezett? — — Olyasformán. Mi leszünk például a generálkivitelezője a járási földhivatal 7 millió forintos költségű központi épületének, amit még az idén el kell kezdeni. Ránk vár egy sor felújítási, bővítési munka a járás üzemeinél, iskoláinál, intézményeinél. Most tárgyalunk az illetékesekkel a Ceglédi Sütőipari Vállalat nagykátai üzemének 14 milliós beruházási munkáiról — ezt jövőre kell elkezdeni —, és nemrég kaptuk a jelzést, hogy a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ lakásépítő szövetkezetét alakít, s minket akar megbízni a 40 lakásos tömbépítkezéssel. Van a szövetkezetnek termelő részlege is, amely PV típusú párásító berendezéseket gyárt a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szakosított sertéstelepeinek. Évente 8 millió forint értékű megrendelést kap a gazdaságoktól, ám sajnos, „adj uramisten, de mindjárt" alapon. — Nekünk annyi pénzünk nincs, hogy félmilliót fordíthatnánk a berendezéshez szükséges ventillátorok készletezéMitŐl lesz maibb egy esküvő? A zok közé tartozom, akik — népes famíliájuk, kiterjedt rokonságuk révén — már sok esküvői szertartáson, lakodalmi vígságon vettek részt. Élményeim tehát rendkívül változatosak, tapasztalataimat sokfelé gyűjtögettem. Általában elmondhatom, hogy ezekbe a családi ünnepekbe ma még gyakran „belejátszik” a régi idők sokszólamú visszhangja. A rossz hagyományokra, a megüszkösödött szokásokra gondolok. Szerintem ezek ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor nem tudnak még új — hogy úgy mondjam — maibb értelmet adni a házasságkötés ünnepének. Természetesen a „maibb” alatt nem az értendő, hogy jobban megy a sorunk és ennek azzal akarunk nyomatékot adni, hogy ki vesz drágább, mutatósabb ajándékot az ifjú pár- I nak. Attól nem lesz maibb, meghittebb a lakodalom, ha a tegnapi száz forint helyett ma ötszáz forintért forgatjuk meg a menyasszonyt a táncban. Egy esküvő fényét, meghittségét a gondolatok gazdagsága is növelheti. Az olyan gondolatoké, amelyeket például Virág Dániel, a nyugdíjas bányász hozott magával Miskolcról Szolnok városába, ahol László fia feleségül kérte Kertész Margitot. A fiatal pár neve — Kertész Margit és Virág László — úgy csendül, mintha balladából kölcsönözték volna. Ennél szebben talán csak a nyugdíjas bányász szavai szóltak az ünnepi vacsorát megelőző percekben... „Messziről jöttünk, egy zajos ipari nagyvárosból... Otthon hagytuk a hétköznapok gondját-baját, és elhoztuk szívünk minden melegét, hogy részesei lehessünk az ifjú pár, az egész násznép boldogságának ...” Kockás levélpapírról olvassa üzenetét a nyugdíjas bányász. Nézem a kezét. Micsoda kezek! „Január, február, március...” Csaknem ötven január, február, március a föld mélyén. Már a harmadik kockás levélpapírt is letette aZ asztalra. Vajon hányszor rugaszkodott neki újra meg újra, hogy papírra vesse érzéseit, gondolatait. Tudom, hogy roppant nehéz sorsa volt, de erről egy zokszót sem ejt. Debrecenről beszél, * ahol az egyetemi menzán magyar—orosz szakos tanárnak készülő Margit és a vegyészet tudományával ismerkedő László egymásra találtak. Arról szól, hogy szerinte a diákélet is gyökeresen megváltozott. Véglegesen a múlté és soha nem tér vissza a Nyilas Misik tragédiája és egykori megaláztatása. Többször járt Debrecenben. Elmondja, hogy ez a város a tudomány fellegvára, ahová Észak-Magyarország, a Dunántúl és a Jászkunság is önti a tudásra éhes ifjúságot. A nyugdíjas bányász nem stilusművész. Életábrázoló. Szavainak hangulata éppúgy megérinti a fiatalokat, mint az idősebbeket. Pedig mondanivalójának sava borsa csak most következik. „Az a kötelességetek — fordul a fiatalokhoz —, hogy megvédjétek a diplomát. Azután valahol majd fészket raktok. Arra kérlek benneteket, hogy leendő otthonotokban ne a drága és fényűző bútor, az ilyen meg olyan mintás szőnyeg, ne a külsőség legyen a legfontosabb kellék, hanem a megértés, a békesség, a családnevelés. Az, hogy mindig jó közérzettel töltsétek szabad óráitokat”. Elkértem a kockás levélpapírokat, amelyekre a munkában elnehezült kéz oly sok szép tanácsot, intelmet rajzolt, szálkás betűkkel, de fegyelmezett rendben. Legszebb emlékem soksok esküvő közül. Ám azok sem érezhetik magukat megcsa- latva, akik az elmondottak hallatán azt hiszik, hogy ennyiből állt a szolnoki esküvő. Bőven kapott az ifjú pár ajándékot, ezzel azonban sem ők, sem szeretteik nem hivalkodtak. Volt eszem-iszom is, a zenészek pe dig hajnalig húzták a talpalávalót. Mindez egy szerényen, ízlésesen díszített tisztiklubban zajlott le. Örömével, vígságával senki sem akarta lepipálni a másikat. Együtt örült, együtt ünnepelt az egész násznép. Csak akkor törött el a mécses, csak akkor szökött örömkönny a szemekbe, amikor a nyugdíjas •bányász útravalója szóbakerült. Kőszegi Frigyes sére, így aztán állandó gondban vagyunk, hogyan tegyünk eleget az egyik negyedévről a másikra esedékes megrendeléseknek. — Mi a megoldás? — Vagy az, hogy a gazdaságok egy évre előre adják fel a megrendeléseiket — így előrelátóéban tudnánk készletezni —, vagy az, hogy egy kereskedelmi vállalat — például az Agroker — vállalja magára a készletezést és a berendezés forgalmazását. — Tulajdonképpen mióta lettek olyan kényesek a sertések, hogy már meg sem lehetnek párásító berendezés nélkül? — Magyarán: mire való a berendezés? Arra, hogy a férőhelyek bővítése nélkül, ugyanabban az istállóban több sertést tarthassanak a szakemberek. Ehhez állandóan friss, megfelelően hűtött és megfelelő páratarlalmú levegő szükséges. Fél cv eltelt - verseny nélkül A munkaversenyről, s a szocialista brigádmozgalomról szeretnék hallani befejezésül. Az elnök gondterhelt: — Keveset mondhatok a munkaversenyről. Volt nálunk verseny, minden évben, de — őszintén szólva — mindig csak megalkuvással tudtuk eldönteni az elsőséget. — Annyira gyengék voltak a teljesítmények? — Annyira tisztázatlan, kiforratlan volt az egész. Hiányzott a pontos mérce, amivel az eredményeket megmérhettük volna és az összehasonlítási alap a különböző munkakollektívák tevékenysége között Nem tudtuk: hogy lehet a felújítási munkákkal megbízott kőműves brigád teljesítményét összevetni a szolgáltató részleg rádióműszerészeiével? — Miért kell ezeket egymáshoz viszonyítani? Minden ■ szakmában ki kell dolgozni a követelményeket, a verseny- feltételeket, s azok teljesítését kell számonkémi. — Erre törekszünk most éppen. Mondhatnám, hogy mulasztás terheli a munkaver- seny-mozgalom gazdáját, a szövetkezeti bizottságot, de nem lennék igazságos: ha mi, a szövetkezet gazdasági és pártvezetői nem foglalkoztunk a munkaverseny reális megszervezésével, miért verjem el a port a bizottságon? Az önkritika tiszteletre méltó dolog, különcben, ha elvezet a felismert hiba kijavításáig. Mert ez most a legsürgősebb feladat: kidolgozni a verseny- feltételeket, és megszervezni a versenyt, mielőbb. Előtérben a pontos, jó minőségű munkával, a határidők betartásával, az ésszerű takarékossággal. Építsenek a szocialista brigádokra, hiszen bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani. Hívják segítségül a kommunistákat, mert ha 17 párttag nem is sok egy szövetkezetben, ahhoz, hogy példát mutasson — elég. • Nyíri Éva nrv A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 12. sz. üzemegysége FELVÉTELRE KERES GÖDÖLLŐI MUNKAHELYRE gépipari technikusi végzettséggel rendelkező MŰSZAKI ELŐADÓT, valamint gödöllői—váci munkahelyre országos érvényű darukötözői vizsgával rendelkező RAKODÓMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet: oödöllő, Dózsa György u 65. Vác, Deákvári fasor 2. i k
