Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

1976. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK 3 Ma zár a tavaszi BNV Jelentős üzleteket kötött a Mechanikai Művek Távol és közel Táncoló bábu Nem egyszerre Objektív igény ment kibocsátásához, a Hejő- csabán elkészülő üzemben ez Tegnap, a vásár utolsó szak­mai napján — a korábbiakhoz képest — semmit sem lanyhult az érdeklődés: már kora reg­geltől fogadták a kiállítók üz­letfeleiket, a tárgyalótermek szinte egy percig sem voltak üresek. Délelőtt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Népfront főtitkárának vezetésével fel­kereste a vásárvárost a Nép­front Országos Tanácsának több tagja. A vendégeket Föl­des László, a HUNGEXPO ve­zérigazgatója fogadta, s kalau­zolta a BNV-n. Ugyancsak teg­nap megtekintették a vásárt az MSZMP Központi Bizott­ságának ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának ve­zetői és munkatársai is. Az elmúlt szakmai napoljon az eddigi tárgyalások eredmé­nyeként több hosszú lejáratú magánjogi szerződést írtak alá; többek között a MOGÜRT szovjet partnerével, az AVTO- PROMIMPORT-tal 24 millió rubel értékű megállapodást kötött, amelynek értelmében 1980-ig garázsipari berendezé­seket exportálunk a Szovjet­unióba. A Mechanikai Müvek elekt­rolit kondenzátorai, automati­kus fázisjavító berendezései nemzetközi érdeklődést vál­tottak ki. A SIEMENS cég például jelentős mennyiségű VINNI KELL a kis Tra­bantot az Állami Biztosító kár­felvevő irodájához, mert hogy „koccantunk”, és odalett a hát­só lökhárító. Vinni kell, de csak munkaidőben, azaz reg­gel 8-tól kora délutánig vi­hető. Később nincs félfogadás, de azért félórái könyörgés árán egy délelőttre szóló eltá­vozást ad a munkahelyi fő­nök. Az már külön pech, hogy intézni kell a nyári túrához szükséges útlevelet is, ami ugyancsak munkaidőben in­tézhető, a főnök hallani sem akar újabb eltávozásról. Se­baj : majd a ház asszonya ... Ö úgy is három hete nem volt már ráutalva a főnöki jóindulatra, akkor is szakor­vosi vizsgálat miatt kellett el­távozást kérnie. Két hét múl­va meg, amikor a gyerek új heverőjének megvásárlása ese­dékes, legfeljebb kitotózzuk, hogy a bútor szállítása miatt ki kérjen egynapi szabadságot. MINEK emiatt bosszankod­ni? Ugyan! Ez a rend, ez a szokás, végtére is, ki kíván­hatja, hogy a biztosítónál, az IBUSZ-nál, az orvosi rende­lőben és a bútorszállítóknál akkor kezdődjék a munkaidő, mikor nálunk befejeződik. Ar­ról nem is beszélve, hogy gon­dolni kellene a váltott mű­szakban dolgozókra is, s ak­kor, ugye, ezeknél a szolgálta­tási intézményeknél szintén váltott műszakban kellene dol­gozni, hogy fogadhassák azt is, aki délelőtt, és azt is, aki dél­után dolgozik. Komplikált, hogy ne mondjam, megoldha­tatlan feladat. S úgy látszik, annyira komp­likált, hogy az efféle ide-oda futkosásokra (szaknyelven: a törtnapi hiányzásokra) évente elmegy összesen 600 millió munkaóra. Összehasonlítás­ként: ha — nemcsak a mun­kafegyelem megszigorításával, de a szolgáltatások jobb szer­vezésével. a hivatalok mun­kaidejének célszerűbb beosz­tásával, vagy éppen a gyógy­kezelés koncentrálásával — csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni az egésznapos hiányzásokat, akkor ez száz­millió munkaórát jelentene, körülbelül annyit, mintha a foglalkoztatottak számát 50 ezerrel növelnék. HATALMAS TARTALÉK! Különösen ebben a munka­erőínséges világban, amikor még csak remény sincs a fog­lalkoztatottak számának je­lentősebb növelésére, s ami­kor az iskolákból kikerült fia­talok még a nyugállományba vonulókat sem pótolhatják. Mindez könnyen elviselhető, mint mindennek az átrende­zése, átszervezése, azért, hogy — a köznyelvi fogalmazással metálpapír-kondenzátorra je­lentette be igényét, Kapocsy Sándor kereskedel­mi főosztályvezetővel a KGST-n belüli kapcsolatbővü­lésekről beszélgettünk. El­mondotta: — Az Elekitromodul közre­működésével két évre szóló megállapodás jött létre az NDK-partnerrel, miszerint az idén és jövőre összesén 1 mil­lió 200 ezer metálpapírfény- cső fázisjavító kondenzátort, továbbá 400 ezer elektrolit kondenzátort rendelt a Mecha­nikai MűvéktőL élve — e rejtett tartalékokhoz hozzáférjünk és hasznosíthas­suk. Mert ehhez mindenek­előtt hozzá kellene szoktatni a rendszerekben, a gazdasági tevékenység nagyobb egysé­geiben való gondolkodásmód­hoz és el kellene sajátítani e rendszerek és nagyobb egysé­gek komplex tervezéséhez szükséges tudnivalókat. Fel kellene ismerni, hogy a bú­torszállítás, a biztosítási te­vékenység, vagy éppen'a kü­lönböző hivatalok, tanácsok munkarendje és munkaideje n,em ütközhet azok munka­rendjével és munkaidejével, akik miatt e szolgáltatások és hivatalok léteznek. Nagy té­vedés ugyanis azt hinni, hogy a termelő és a szolgáltató in­tézmények párhuzamos mun­kaideje kizárólag magánbosz- szúságok oka és forrása. Az ügyfél és legfeljebb a közvet­len főnöke ugyan kényelmet­len helyzetbe kerül, az igazi veszteség azonban a munka- időalap csökkenésében mutat­ható ki, és az igazi vesztes a népgazdaság. Az a népgazda­ság, amelynek irányítása, ter­vezése és szervezése végül is egységes elvek és követelmé­nyek alapján történne, ha nem kellene időről időre szembe­nézni bizonyos partikuláris — és gyakorta kivédhetetlen — törekvésekkel. Míg bizonyos szakmákban mindenki számá­ra természetes az osztott mű­szak (orvos, kereskedő, taxis, autóbuszvezető, újságíró, vas­utas éjjel-nappal lehet szolgá­latban), addig hivatalokban ezt elképzelhetetlennek, ért­hetetlenül megoldhatatlan­nak tartják. LENNE MEGOLDÁS, sok­féle. Például — s következik ez az eddig leírtakból — tu­domásul lehetne és kellene venni, hogy nem az ügyfél van az ügyét intéző hivatalért, ha­nem fordítva. S ami ebből adó­dik: netán sokkal komolyab­ban lehetne gondolkodni — esetleg cselekedni! — az ügy­ben, hogy a hivatal, a szol­gáltató intézmény alkalmaz­kodjék is az ügyfél elfoglalt­ságához, munkaidőbeosztásá­hoz. Többek között oly mó­don, hogy élhetne a világszer­te — és nálunk is (igaz: csak lassan) — terjedő rugalmas munkaidőbeosztással. En lek lényege: akkor legyünk a hi­vatalban, amikor az ügyfél fel­kereshet bennünket. Ez szabá­lyozható, szervezhető — még­hozzá oly módon, hogy a hi­vatalok és az ügyfelek is jól járnak —, csak szabályozni, szervezni kellene. Éppen azért, hogy ne veszítsük el azt a sok- millió munkaórát, amire ége­tő szükség van. Vértes Csaba Üj profiljukat, a telefon- gyártást illusztrálják a vitrin­ben kiállított narancs- és cit­romsárga, piros, fehér készü­lékek, amelyeken már feltün­tették a saját CB 76 MM tí­pusjelzést, a konstrukció lé­nyegesen nem tér el a jelen­leg forgalomban levő távbe­szélő-készülékektől, legfeljebb a mikrofon módosításával a hang jobbnak ígérkezik. 1977 januárjától kezdik meg az abonyi gyáregységben az új termék gyártását, 120 ezres szériára készültek fel. A tele­fonok iránt nagy a bel- és külföldi érdeklődés — tőikés- és fejlődő országok üzletkötői is kértek tájékoztatást az ex­portlehetőségekről. Természe­tesen a hazai piacot nem állít­ják háttérbe. Ma zárja kapuit a tavaszi BNV, az utolsó napon a vásár­város újból a nagyközönségé. H. A. A tagkönyvcserével kapcso­latos beszélgetéseket befe­jezték, a tapasztalatokat ösz- szegező taggyűléseket is meg­tartották. A- legfontosabb ta­nulság azonban éppen az volt, hogy a beszélgetéseket nem szabad abbahagyni. Ám mielőtt a tanulságok­ról szólnánk, lássuk a té­nyeket. Több mint száz Három alapszervezet tarto­zik Tök községben az Egyet­értés Termelőszövetkezet üze­mi pártvezetőségének irá­nyítása alá. A negyedikkel koordinációs kapcsolata van ez év óta, mert a szomszé­dos Tinnye termelőszövetke­zete egyesült az Egyetértés­sel. — Maradjunk most a há­rom ide tartozó alapszerve­zetnél, hiszen a mi házunk táján is van probléma bőven — mondja Kelemen Béla, a termelőszövetkezet üzemi pártvezetőségének titkára. — Több mint száz párttaggal be­szélgettünk. Senki se kérte tagságának a törlését, a ve­zetőség sem tett kizárási ja­vaslatot. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a beszél­gető csoportok nem végez­tek alapos munkát. Ezt bizo­nyítja a sok építő gondolat és bírálat, mely éppen a be­szélgetések során került fel­színre. Ismerős dolgok, ese­tenként mégis meglepőek ... Lássunk közülük néhányat. Mindhárom alapszervezetben egybehangzó törekvés a párt vezető szerepének erősítése. A helyi tanács például a párt- szervezet megkérdezése nél­kül döntött arról, hogy há­rommilliós költséggel egy ut­cában vízelvezetőt ' építtet. Ezt az elhatározást nagyon megsínylette a községfejlesz- tésd alap. Az emberek egyön­tetű véleménye szerint há­rommillióból sok mindent meg lehetett volna oldani, ha a párttagság véleményét előre kikérik, és megszervezik a társadalmi munkát. Most már eső után. köpönyeg. De a ta­Ha feltesszük a kérdést, tá­voli ígéret-e az automatizálás, bizonyára rögtön akadnak, akik visszakérdeznek: miért lenne ígéret? Hiszen működ­nek automaták a megye ipa­rában szép számmal, ott talál­hatjuk azokat a mezőgazdaság­ban, a szállításban, sőt leg­újabban a kereskedelemben is. Az automata azonban még nem automatizálás! Reális cél , A párt X. kongresszusán fo­galmazták meg először azt a reális célt, hogy hazánk az ipa­rilag fejlett országok szintjét a belátható jövőben eléri. Ennek egyik tényezője a műszaki fej­lesztés, aminek része az auto­matizálás. Itt azonban elen­gedhetetlen az ésszerű sor­rend: gépesítés — automatizá­lás — számítógépes irányítás. Példával élve: a megye sütő­ipari üzemeiben a tejles mun­kamennyiségnek mindössze tíz, tizenkét százalékát látják el automaták. A Dunamenti Hő­erőmű Vállalatnál a 215 mega­wattos áramtermelő blokkok mindegyikét külön kis számí­tógép vezérli és ellenőrzi, az ember tevékenysége valójában a felügyeletre korlátozódik. Ez­zel azt is kimondtuk, hogy bi­zonyos területeken, még a gé­pesítés is rendkívül alacsony színvonalú,* másutt viszont — az említett erőművi egysége­ken túl a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, az ikladi Ipari Műszergyár, az Egyesült Vila- mosgépgyár ceglédi gyáregysé­ge bizonyos üzemrészeiben, a nulságot nem szabad elfelej­teni. Tavaly egymást érték a ta­nácskozások az egyesülés té­májáról. Ennek végrehajtása után a cselekvésen a sor, egyébként is leköti az időt a sok munka. Az információ­csere akadozik, esetlegessé vált. Nem arról van szó, hogy tovább szaporítsák az össze­jöveteleket, hanem az adott keretek között több lényeges információt szeretnének kap­ni az emberek. Például az egyesülés eddigi gazdasági ta­pasztalatairól. Látható ered­mények ugyanis vannak. Jobb a traktorok, munkagé­pek elosztása, kihasználása, helyesnek látszik a termék- szerkezet szűkítése is. Ke­vesebb növényfélét vetettek már eleve, és azok termelése gazdaságosnak ígérkezik. A tsz-tagok mégis kételkednek abban, hogy keresetük, jöve­delmük eléri-e majd a ta­valyi színvonalat. Az embe­rek megtanultak számolni, akkor is, ha a közösről, ak­kor is, ha saját érdekükről van szó. A tinnyeiek például eddig tejesítménynorma nél­kül, órában számolták sa­ját keresetüket. Az Egyetértés Termelőszövetkezetben azon­ban már egy évtizede telje­sítményben számolnak. Ezt követeli a fejlettebb tech­nika is. A beszélgetések al­kalmával majdnem mindenki több információt kért a bé­rezési rendszerről, mely sze­rintük nem világos. Ezeket az információkat már meg is adta a szövetkezet vezetősé­ge, és lassanként egyre in­kább meggyőződnek az embe­rek arról, hogy keresetük át­laga hosszabb távon kiegyen­lítődik. Nincs értelme a na­pi keresetet külön-külön ki­számítani. Az éves jövede­lem egyébként az egyesülés előtt Tinnyén 33 ezer, Tö­kön pedig 34 ezer 600 forint volt. Érdemes volt odafigyelni Szóba került a közellátás, főképpen a kenyérellátás rom­lása. Az asszonyok itt sem ér­Váci Kötöttárugyár üzemében — viszonylag kiterjedt az au­tomatizálás. Ellentmondás? Rejlik ben­ne az is, de elsősorban annak bizonyítéka, hogy a gazdaság, az ipar nem minden területén érnek meg egyszerre az auto­matizálás — sőt, az ennél ko­rábbi lépés, a gépesítés — fel­tételei. Amilyen hiba lehet te­hát a késés, olyan károkat okozhat az adottságokat figyel­men kívül hagyó sietség. Drága játékszer Lorenzo Medici herceg a XV. században automata bábut készíttetett. A lányalak citerá- zott, a zene ütemére táncolt, majd végül meghajolt; a mu­tatvány véget ért. Napjaink­ban a „bábuk” a nap jó részé­ben mozdulatlanok; a forgá­csoló automaták átlagos mű- szakszáima álig több, mint a normál szerszámgépeké! Medi­ci herceg és társasága játszott az automata bábuval. Napja­ink automatáinak túlnyomó többsége drága ahhoz, hogy a szervezetlenség játékszere le­gyen. Vannak tisztes eredmények. Az automatizálás például dön­tő szerepet játszott abban, hogy a Dunamenti Hőerőmű Válla­latnál évről évre folyamatosan csökkent az egy kilowattóra villamosenergia előállításához felhasznált hőmennyiség; az automatizáltság magasabb fo­ka teszi lehetővé, hogy míg a Cement- és Mészművek gyá­raiban átlagosan 1,8 óra idő­ráfordítás kell egy tonna ce­nek rá a régi módszer sze­rint kenyeret sütni. A zsám- béki sütőüzemet meg kellett szüntetni, Dunaharasztiból pedig gyenge minőségű ke­nyereit kapnak. Beszélgetésünkbe bekapcso­lódott egy idő után Péntek Fe­renc, az I-es alapszervezet titkára is. Elmondta, hogy a három közül az ő alapszer­vezete a legnagyobb. A be­szélgetések során szinte min­denki kifejezte, mennyire örül, hogy végre mindent el­mondhatott, ami a szívét nyomta. Személyi sérelmek is szóba kerültek, de a lénye­ges a közösségi gond volt. Az emberek igénylik a kapcsolat rendszerességét, állandóságát; hiányolják, hogy nincs a párt- szervezetnek* saját helyisége, ahol otthon érezhetnek ma­gukat. A taggyűléseket a mű­velődési házban tartják, ahol ilyen alkalommal csak ven­dégnek érzik magúkat a párt­tagok. Visszatérő kívánságként fe­jezte ki mindenki azt, hogy az egyéni beszélgetéseket nem szabad abbahagyni. Restel­kedni valónk is volt. Egyik nyugdíjasunk például szóvá tette, hogy évek óta gyen­gélkedik, pártmunkát már nem tud vállalni, alig tud va­lamit a munkánkról, mert hosszú idő óta senki se nyi­totta rá az ajtót. Emberi dol­gok ezek, és éppen ezért kü­lönös figyelmet érdemelnek. Fiatalok véleménye Kelemen Béla közbeszólva azt is elmondta, hogy az utóbbi időben négy fiatalt vettek fel a pártba a KISZ- szervezet ajánlására. A ve­lük folytatott beszélgetéskor mindannyian kifejezték, hogy felvételük előtt még tartalma­sabb szervezeti életet, jobb politikai munkát vártak a pártszervezettől. Mindany- nyian büszkék arra, hogy a tartalmasabb munka érdeké­ben ők is többet dolgozhat­nák, de a pártvezetőség szá­mára is hasznos tanulság fi­gyelmeztetésük. Nagy Albert 57 percre zsugorodik. Ikladon, az ÉVIG ceglédi gyárában az automaták munkába állítása átlagosan három, négyszeresé­re, bizonyos műveleteknél tíz­szeresére növelte a termelé­kenységet, s ugyanakkor lét­számot szabadított fel. Évek csatája Vannak tisztes eredmények, írtuk le az előző bekezdés el­ső mondataként. Folytassuk így: vannak nehéz gondok. Az automatizálás megköveteli & dolgozók szakmai összetételé­nek változását, egyebek között a műszerészek csoportjának gyors növekedését. Az auto­maták beállítása, vezérlőegysé­gének programozása, karban­tartása lényegében szellemi munka, de miféle „státust” találnak erre, s milyen bért fizessenek? A legutóbbi évek­ben az automata esztergagé­pek állománya a korábbiaknál gyorsabban, átlagosan eszten­dőnként három százalékkal gyarapodott, kihasználásuk vi­szont megkövetelné a további munkaműveletek átszervezé­sét, korszerűsítését, de erre a termelőik nehezen vállalkoz­nak, mivel csak a közvetlen hasznot nézik, s az nem min­dig kimutatható. Érvek csatája ez, s bár ki­menetele nem kétséges, a küz­delem heves. Az ember évszá­zadokkal ezelőtt fölismerte, l'ogy bizonyos ismétlődő moz­gásokat, műveleteket gépekkel, szerkezetekkel is elvégeztet­het, s napjainkban, nem tartoz­nak a csodák közé a teljesen automatizált üzemek. (Jelzés­szerű példa erre: a Dunai Ce­ment- és Mészműhöz hasonló termékki bocsátásé, .teljesen automatizált francia cement­gyárat számítógépek segítségé­vel mindössze öt ember irá­nyítja.) Ám amikor a folyama­tok megszervezése a feladat — ami az automatizálás feltétele —, sűrűn visszahökken az aka­dály előtt az ember, mert nagynak tartja. Tárgyilagos térkép Távlati műszaki fejleszté­sünk főbb irányai címmel 1970. decemberében fogadott el egy dokumentumot az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság, amely egyebek között ki­mondja: .,A társadalmi-gazda­sági fejlődés és a vele kapcso­latos technológiai és szervezé­si változások' az automatizá­lást, a műszerezést és a számí­tástechnika széles körű alkal­mazását objektíve igénylik.” Ez az igény azonban nem egy­szerre teremtődik meg minden területen, bár napjainkban ta­lálkozhatunk ilyen felfogással és gyakorlattal, ami fölös ki­adásokhoz, az eszközök pazar­lásához vezet. A tennivalókról tárgyilagos térképet készíteni, a sorrendet, a beveendő had­állások egymásutánját megál­lapítani éppúgy dolga az ipa­rosításnak, mint az egyes vál­lalatoknak. Az automatizálásnak — ahogy arra a párt XI. kong­resszusának határozata rámu­tatott — elsősorban ott van ér­telme, ahol rövid idő alatt nö­veli a munka társadalmi haté­konyságát. S ezek a területek a megyében is- megtalálhatók, így a gépiparban, az élelmi­szer-feldolgozásban, az építő­anyag-termelésben. Húzzuk alá: nem szabad mindenütt na­pirendre tűzni az automatizá­lást, de ahol érettek a feltéte­lek hozzá, ott a mainál gyor­sabbá kell tenni a haladást, egyebek között a fejlesztési támogatások ésszerűbb felosz­tásával is. Hosszú út A kezdetnél tartunk, hi­szen a helyzetet jellemzi, hogy első ízben csupán 1972-ben ke­rült sor — akkor is kísérleti jelleggel — átfogó, a népgaz­daság egészét felölelő vizsgá­latra és elemzésre az automa­tizáltsággal kapcsolatban. Hosszú tehát az előttünk álló út. * Mégis neki kell vágni. S mert a megteendő távolság .nagy, csak úgy járhatjuk be sikerrel, ha az erőt jól beoszt­juk. Ez utóbbi most az auto­I matizálás legfontosabb pontja. Mészáros Ottó •• ügyintézés - munkaidőben? Jó tapasztalatok Tökön Beszélgetés a kommunistákkal í Az új telefonok mikrofonja tökéletesebben adja vissza a hangot. Bozsán Péter felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents