Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-04 / 104. szám

"^Msííw 1976. MÄJTTS 4., KEDD Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (Folytatás a 3. oldalról) A kutatási szabadság kér­déskörét elemezve egyebek közt kiemelte, hogy a kutatási szabadságot nem veszélyezteti ae irányításban érvényesülő preferenciáit alkalmazása. Legfeljebb akkor, ha a kuta­tási szabadságot úgy értelmez­zük, hogy mindenki azzal a témával foglalkozik, amelyet ő a legérdekesebbnek tart, ez azonban helytelen szemlélet. Az Akadémia főtitkára vége­zetül foglalkozott a nemzetkö­zi kapcsolatok fontosságával, a középtávú kutatóhelyi beszá­molók és tervek elbírálásával, majd hangsúlyozta, hogy a tu­dománypolitikai irányelvek végrehajtását áttekintő vizsgá­lat, segíti az Akadémia né­hány gondjának megoldását is. lázár György felszólalása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében kö­szöntötte a közgyűlést Lázár György. Hangsúlyozta, hogy az Akadémia közgyűlése fontos esemény, melynek külön je­lentőséget ad az, hogy a tu­dományos életben is lezárult egy tervidőszak. Értékelni kell tehát eddigi munkánkat. A tudomány képviselői és a kor­mányzat között jó, gyümölcsö­ző a kapcsolat. Az együttmű­ködés rendszeres és kifejezi a politikának, a gyakorlatnak és a tudománynak azt az egy­másrautaltságát, szövetségét, amely a szocialista társada­lomban minden eddiginél ked­vezőbb feltételeket teremt a tudomány fejlődése, a haladás számára. Ez a jó együttmű­ködés hosszú ideje tartó és töretlen, összefügg pártunk csaknem két évtizede köve­tett irányvonalával. Az elmúlt tervidőszak, ered­ményeiről szólva hangsúlyozta: népgazdaságunk eredményei­ben — elsősorban a termelé­kenység növekedésében — döntő szerepe volt a kutatás és fejlesztés mind szélesebb körben érvényre jutó hatásá­nak, a műszaki színvonal emelésének. A tudományos ku­tatás és a műszaki fejlesztés megnövekedett társadalmi, népgazdasági jelentőségének megfelelően nőttek az e célra fordított összegek. Emelkedé­sük gyorsabb volt, mint a nemzeti jövedelem növekedési üteme. Az országos távlati tu­dományos kutatási terv előse­gítette a társadalmi igények és a kutatómunka összehan­golását. Nagyobb szerepet kap­tak a kutatómunkában szocia­lista jövőnk legfontosabb kér­dései, a szocialiimus építésé­nek távlati feladatai. Bonyo­lult tennivalókat kell megol­danunk, s mindezek csak úgy hajthatók végre, ha az eddi­gieknél is nagyobb mértékben számolunk a tudomány se­gítségével. eredményeivel és azok minél gyorsabb alkalma­zásával. A tudományos ered­mények járulhatnak hozzá a leghatélcony abban a termelé­si szerkezet további korszerű­hoz. nélkülözhetetlenek azok a tudományok, amelyek az em­ber közösségeivel, gazdasági és társadalmi viszonyaival, kap­csolataink erkölcsi, jogi sza­bályozásával és mindezt egy­ségbe foglaló világnézetével foglalkozik. Elmondhatjuk te­hát, hogy jövőnk társadalmi építésében a tudásnak, a tu­dománynak új, az eddiginél is meghatározóbb szerepe van kialakulóban. Ez megnöveli a tudomány munkásainak társa­dalmi felelősségét is. Lázár György előadásának befejező részében a munka hatékonyságát növelő feltéte­lekről szólt. Rámutatott, hogy az eddigieknél is aktívabban kell bekapcsolódni a nem­zetközi tudományos munka- megosztásba, majd az MSZMP Központi Bizottsága és a kor­mány nevében köszönetét I mondott az Akadémia eddigi testületi vezetőinek munká­jáért és sok sikert, eredmé­nyes tudományos és közéleti tevékenységet kívánt a köz­gyűlés résztvevőinek. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott szavait követően Fülöp József akadé­mikus tartotta meg Ásványi nyersanyagszükségletünk ala­kulása és kielégítésének for­rásai című előadását. Hang­súlyozta, hogy hazánk ásványi nyersanyag- és energiaszük­ségletének kielégítésében nagy feladatok hárulnak a földtani kutatásra. Hazánk a világ ásványi nyersanyaggal közepesen ellátóit országai közé tartozik, fejlődésünk biztos alapja ezen a téren is a KGST-n belüli együttműkö­dés. A délelőtti program utolsó eseményeként átadták az akadémiai díjakat Aiadíák az akadémiai díjakat A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1976. évi Akadémiai aranyérmet Bognár Géza akadémikusnak adományozta, aki a hazai mikrohullámú híradástechni­kai kutatás kezdeményezője, irányítója és a magyar mik­rohullámú híradástechnikai ipar egyik megalapozója. Akadémiai díjat kapott Csapodi Csaba, az irodalom­tudományok kandidátusa, Cs. Gárdonyi Klára, az irodalom- tudományok kandidátusa, Vi­kar László, a zenetudomá­nyok kandidátusa, Bereczki Gábor, a nyelvészeti tudomá­nyok kandidátusa, Balogh Sándor, a történelemtudomá­nyok doktora, Csonka Rózsa, a történelemtudományok kandidátusa, Harsányi István, az MSZMP KB Politikai Fő­iskolájának tanszékvezető do­cense, Szántó György, a tör­ténelemtudományok kandidá­tusa, Pataki. György, a fizikai tudományok közelmúltban el­hunyt doktora, posztumusz kitüntetést kapott, Doby Já­nos, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa, Bozó Sándor, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, és Dunay An­tal, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa, Szabó György, az orvostudo­mányok doktora, Kozák Miklós, a műszaki tudomá­nyok doktora, Nyeste László, a kémiai tudományok kandi­dátusa és Veres Attila, a BME mezőgazdasági kémiai technológiai tanszék tudomá­nyos főmunkatársa, PalkOvics Miklós, az orvostudományok doktora, Viski László, az ál­lam- és jogtudományok dok­tora, Hámor Géza, a földtu­dományok kandidátusa. Az Akadémia közgyűlése délután osztálygyűlésekkel folytatódott Az agrártudomá­nyok osztályán Láng Géza akadémikus osztályelnök tar­tott beszámolót. Az orvosi tu­dományok osztálya zárt ülést tartott. Petrányi Gyula aka­démikus az emberen végzett kutatások etikáját elemezte. A föld- és bányászati tudo­mányok osztálya dr. Szádecz- ky-Kardoss Elemér akadé­mikus elnökletével tanácsko­zott. Az ülésen dr. Nagy Ferenc akadémikus és dr. Bognár József akadémikus tartott elő­adást. Ma a közgyűlés újabb osz­tályülésekkel folytatja mun­káját. TV-FICYELŐ sítéséhez, új fejlesztett tech­nológiák bevezetéséhez, s ez­zel a gazdasági tevékenység jövedelmezőségének növelésé­hez. A megnövekedett köve­telményeknek tudományos éle­tünk csak akkor tehet ele­get, ha biztosítjuk, hogy a gazdaságpolitikai célok és a tudománypolitika még szerve­sebb kapcsolatba kerüliön. A népgazdaságban, a vállalatok munkájában a tudomány ered­ményeinek a termelés ható­erejévé kell válniuk. — Előrenéző, jövőbe néző társadalmat építünk. Szép kifejezője ennek pártunk prog­ramnyilatkozata — mondotta a továbbiakban a Miniszter- tanács elnöke. — Szocialista jövőnk építésében, a hoszabb távra szóló gazdasági, műsza­ki-technikai feladatok megha­tározása és megvalósítása mel­lett a társadalmi életviszonyok tudatos alakítása, a tudati vi- szonvolc fejlesztése kerül mind­inkább munkánk középpont­jába. Elő kell segítenünk tár­sadalmunk szocialista létvi- szonvainak gazdagodását, a szocialista erkö’cs és életmód szabályai szerint élő. dolgozó, alkrtó közösség kialakulását, feilődését. Tá-sadaloménítö te­vékenységünkhöz nélkülözhe­tetlen, hogv envre többet tud­junk az emberről. Ez nemcsak a gazdasági hatékonyságunk szempontjából fontos, hanem azért is nélkülözhetetlen, mert semmiféle tudományos isme­ret alkalmazásánál nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, mi­lyen emberi viszonyokat vál­toztatunk meg egy-egy új fel­fedezéssel. Tudnunk kell, ér­dekeltek-e az emberek az új ismeretnek megfelelő cselek­vésben, avaev ellenkező az ér­dekük. A kérdések tisztázásá­Közscg a Dráva partján. ^ 3 folyó menti település: Barcs. Országszerte jól ismert hely­ségnév, sőt termelőszövetke­zetének, a Vörös Csillag Tsz- nek a neve ás ismerősen cseng. Voltaképpen e közös gaz­daság történetéről szólt Ko- valik Károly péntek esti ri­portja, amelynek során Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is megszólalt. Óhkal- joggal, hiszen ő volt az egyik alapítója, szervezője, majd első elnöke e szövetke­zetnek, amely alig tucatnyi ember összefogásának ered­ményeként alakult, s amely immár több évtizede változat­lanul mintagazdaság. Jóízű beszélgetések, őszinte monológok, hangulatos felvé­telek — tartalmasra is, szép­re is sikeredett ez a műsor, amelyet Örsi Ferenc — az egykori pécsi újságíró, ma or­szágosan ismert író — forga­tókönyve alapján készítettek el. Jókedvű május. Több iaP 5s beszámolt annak a műsornak az előkészületeiről, amelyet május elsején este a buda­pesti Fészek Klubból sugá­roztak. Kialvatlan szerkesz­tők, újra meg újra sminkelt színészek mondták el, hogy mennyi fáradsággal, izgalom­mal jár egy-egy ilyen, or­szágra szóló szórakoztató ösz- szeállításnak az elkészítése. Négy színhely, ki tudja, hány közreműködő, ki tudja, hány lámpa, kábel és kamera... Azért — valljuk be — jól szórakoztunk! Főképpen azért, mert a vártnál' több volt az eddig nem ismert, új szám. Azt, hogy ki tetszett a legjob­ban, bizonyára mindenki el­döntötte már az adást köve­tően. Egy biztos, Szuhay Ba­lázs e legszívesebben nézett s hallgatott közreműködők kö­zött volt! íj gépek Budakalászcn. Ismét Pest megyébe látogatott a te­levízió vasárnap esti műsora, a Hét. Ezúttal Budakalász szövőgyárában készített ri­portot Szegvári Katalin, még­pedig abból az alkalomból, hogy javában tartott a nagy­szabású rekonstrukció. Reketye Károly, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezér­igazgató-helyettese mondotta el, hogy a régi, lassan és na­gyon zajosan dolgozó masinák helyébe sorra szerelik fel azokat az új, szovjet gyártmányú, úgynevezett mikrovetélő gé­peket, amelyek sokkal gyor­sabban; jóval kisebb zajjal — és tegyük hozzá: jobb minő­ségben — szövik a különféle kelméket. Az eddig helyére tett huszonnégy szövőgépről lekerülő áru kilencven száza­léka első osztályú! Ez a bizo­nyítvány joggal mondható ki­tűnőnek. De nemcsak' e nagy teljesít­ményű, remek gépekre hívta fel a nézők figyelmét ez a ri­port, hanem arra is, hogy mi­képpen sikerült a bonyolult szerkezeteket olyan gyorsan és olyan jól munkába állítani. Tudós tanácsadók, szakértők működtek közre a rekonst­rukcióban: a Budapesti Mű­szaki Egyetem oktatói, kuta­tói. ölt vállalták, hogy tudo­mányos munkájuk részeként segítséget adnak a budakalá­szi gyár megújításához, s nemcsak a szövés bonyolult műveletének legújabb muta­tóit számították ki, de még az új gépek kezelőinek az okta­tására is vállalkoztak. Há­Asszonyok, életek, változások Dolgosán, szorgalmasan, a munkát szeretve PEST MEGYEI reososkcB — Én, ötvenéves? Hajaj, ak­kor még kislány voltam — mondta nevetve Kati néni, a Nőkről nőknek műsor pénteki adásának utolsó nyilatkozója. A riporter, Bakonyi Péter fag­gatózására elmondta, 62 esz­tendős, Pestre jár be Pilis- szentlászlóról takarítani. Ma­gánházakhoz, néha 14—16 órát is dolgozik, ha ott aludt, reg­gel ötkor újra kezdi. Arról nem szólt, fáradt-e, de a friss nevetés az ellenkezőjére utalt. SOKAT BÍRNAK EL az asz- szonyok, hihetetlenül sokat. A Pes t megyei asszonyok különö­sen teherbíróak, találékonyak, alkalmazkodóak. Ez derült ki Balyó Mária e heti műsorából is, amely Pest megyei asszo­nyok címmel része volt a me­gyei rádióakció sorozatnak. Négy nagyközségből kaptunk tudósítást, de ennél jóval na­gyobb horizontú kép sejlett föl a beszélgetések mögül. A kitű­nően szerkesztett műsorban éles fénynyalálbban rajzolódott ki egy-egy portré, jóval több volt ez, mint egyszerű infor­mációcsokor. Lehetetem tovább nem gondolkodni az elhangzot­takon. HÁNYFÉLEKÉPPEN ÉL­NEK a Pest megyei asszo­nyok? Milyen a sorsuk? Száz­féle. Van, aki palotában él, Túrán, s két aiutó is áll a csa­lád garázsában, amelyhez tar­tozik. Van, aki a két és fél ezer forintos keresetet is jó pénznek tartja, olyan munká­ért, amelyért hajnali ötkor kel, s harminc kilométert utazik. Vannak Pestre vágyók, s olya­nok, akik az üzemi, szalag melletti munkát választották helyben, szintén Túrán, mert így el tudják látni a gyereke­ket iskola előtt, s megint olyanok, akik természetesnek tartják, hogy az egész család kétműszakos. Vagyishogy a munkahelyén ledolgozott nyolc óra után még otthon a kert­ben is el kell látni a tenniva­lókat, s vinni az árut a piac­ra hajnalban a fóliák alól. — Beleszoknak a gyerekek is — mondta az egyik riportalany. — Megértik, hogy csak így le­het előbbre jutni. Az egyik fa­luban üresen állnak a házak, nincs rájuk vevő, másutt, az romszéki Erzsébet szövőnő mondta el a tévénézőknek, hogy mit s hogyan tanult az egyetemen, s azt is, hogy mennyivel jobban tud dolgoz­ni most, e „felsőfokú” átkép­zés után. Könnyed Fórum. A televí­zió egyik legkedveltebb, leg­többek által figyelt műsora a Fórum. Legutóbbi adását is izgalommal vártuk, hiszen e világpolitikai kérdezz-felelek tudós részvevői szinte minden nézői tudakozódásra pontos és teljes választ adnak. Így volt ez most is, ám az adás után mégis kissé keser­nyés szájízzel keltünk fel a székből. Nem a kielégületle- nül hagyott válaszok, hanem az adás légköre miatt. Mint annyi más tévéműsor, ez is túl könnyeddé, túl lezserré, túl pajtáskodóvá vált. Rész­vevői a kelleténél többször — és bizalmaskodóbban — tár- salkodtak egymással, s így a még oly lelkes és érdeklődő néző i$ kirekesztve érezhette magát. Nagy kár lenne ezt a mű­sort elsekélyesíteni! Juhász Ferenc arcai. Akik csak burjánzó, láva mód tova- ömlő versfolyamait ismerik, bizonyára nehezen tudták el­képzelni: milyen is lehet Ju­hász Ferenc, az ember. A va­sárnap este vetített portré­filmje után immár tudhatjuk: mennyi művészi készülődés, nagy fegyelemmel végzett, már-már tudósi munka után indulnak útjukra azok a vers­folyamok, s hogy a költő ép­pen azért nagy költő, mert „civilként” is olyan tudatos, fegyelmezett. Egyébként ez a portré is Pest megyei műsor volt, hiszen Juhász Ferenc itt született, s élt egy ideig a fő­várostól nem messze, Bián. Akácz László agglomerációs övezet községei­ben, rossz albérletekben zsú- íolódnakk családok. Néhányan színiház.ba is járnak. Pestre, a Csárdáskirálynőt hallottuk említeni, helybeli szórakozás nemigen van. Mi érdekli az öregeket? — hangzott el a kérdés. — A munka — mond­ta e.gy férfihang. — És szóra­kozás semmi? — Az is van. Beszélgetünk a feleségemmel, már 45 éve... — Vásárolni já­runk be Pestre — mesélte egy fiatal nő —, bár Vácott néha jobb cuccokat lehet kapni, mint ott. De hát Pest, az Pest. És akkor reggel bemegyünk, s ott vagyunk egész nap. Lesti Istvánná — Böske né­ni — Tápiószecsőn — magán­szektorban, a szőlőjükben dol­gozik, tagja a helyi asszony­kórusnak — vád és panasz nélkül tárgyilagosan jegyezte meg: — A fiatalok nem szeret­nek dolgozni. Csak utazgatnak, járnak le, föl. Böske néninek, azt hiszem nincs egészen iga­za. Úgy lett volna pontos, ha azt mondja, hogy a fiatalok már nem szeretnek annyit dol­gozni, mint az idősebbek, az előttük járó, magát könyörte­lenül hajszoló nemzedék. RÉGI ÉS ÚJ SZOKÁSOK, gondok mustja forr nagyon elevenen a főváros körüli Pest megyei nagy- és kisközségek­ben. Még kell hozzá idő, hogy bégéhez érjen a folyamat. A gyors és bámulnávaló anyagi fejlődés nemcsak jóval járt, nem is általános. A sokrétű ipartelepítés még mindig nem képes helyhez kötni mindenkit, az életformaiváltás az új igé­nyekkel új gondokat is szül. A zsúfolt Gödről sokan, fő­ként fiataléit, Pestre vágynak. Nem ok nélkül. Lukács István­ná védőnő is elmondta, amit a fiatal anyák: nagyon kevés a bölcsődei, óvodai férőhely, sőt az idén szeptemberben az iskolásokkal is baj lesz. Négy vagy öt első osztálynak kell indulnia, tanterem pedig nincs. De nincs a több ezer lakosú községben például nőgyógyá­szati szakrendelés sem — évente 120 csecsemő születik — Vúcra kell küldözgetni a vá­randós mamákat. Panaszos az élelmiszerellátás is, Pestről kell cipelni mindent. Pilisszántóról éles vita fosz­lányait kapta el a mikrofon: ott öregek problémáiról volt szó. Egyéni gazdálkodók élnek a községben — nem lehetett szövetkezetét szervezni —, s mintegy kétszáz asszony nem tudta ledolgozni a nyugdíjhoz szükséges időt. Többen élnek egyedül, magukra utalva 70 évesen a szociális segélyből. A jelenlegi munkaalkalmakra — bedolgozás — nagy a panasz: nem folyamatos az anyagellá­tás, emiatt kevés a kereset a darabja 3 fillért érő, exportra készülő ruhaszárító csipesz szereléséiből. Ha Pestről var­rást kínálna valamelyik vál­lalat, lenne rá munkáéra, vál­lalkozó. Túrán, ahol — mint Takács Gyula tanácselnök is említette — igen jó tsz műkö­dik, 300 személyautó van a fa­luban. S egy asszonyt, aki népviseletbe öltözve dolgozott a kihelyezett üzem szalagja mellett, ezt válaszolta, amikor megkérdezték, miért jött el ide dolgozni: — Nagyobbak az igé­nyek, mint régen. Így jobban telik rájuk. Építkeztek, arra kell a pénz. ENNYIRE KÜLÖNBÖZŐ hátterekkel, de csupa dolgos, szorgalmas, a munkát szerető asszony szólalt meg ebben a műsorban. Okkal, joggal: ez a jellemző a Pest megyei asszo­nyokra. Kell, hogy munkájuk eredménye, következménye egy kényelmesebb, nyugalma­sabb, harmonikusabb élet le­gyen. S nekik is, nemcsak .az utódoknak. Műemléknéző kirándulás RÖVID ÉS TARTALMAS ri­portban Návai Anikó azt ku­tatta a rádió hétfő déli, Mű­emlékek Pest megyében című műsorában, milyen a műemlé­kek helyzete, védelme a me­gye kevésbé nevezetes helysé­geiben. Elsőként a sződligetí vízimalmot kereste föl. A szomszédságában lakó család, Slmik Albert, a községi tanács elnöke, a Műemlékvédelmi Felügyelőség, Pákái Jolán, a megyei tanács építészeti osztá­lyának főmérnöke, s maga a riporter is teljesen egyetérte­nek abban, hogy SzőcUigetnek ezt az egyetlen és becses mű­emlékét meg kellene menteni a további ' pusztulástól. Igen ám, csakhogy ehhez elég sok pénz kellene. Nemcsak a hely­reállításához, hanem a megvá­sárlásához is. A vízimalom ugyanis magántulajdonban van, és borsos árat kémek ér­te. Valószínűleg az az akadá­lya annak, hogy a vendéglátó- ipar megvásárolja, rendbeho­zassa, s valami olyan csárdát alakítson ki belőle, amilyen van néhány az ország más vi­dékein. Ez is járható út, jobb, mint, hogy malik, pusztul to­vább az épület. De azt is el le­het képzelni, ho'gy vízimalom­ként állítják helyre, múzeumi funkcióval. Hangulatos őrzője lenne a múltnak. S erre a cél­ra akár jelenlegi tulajdonosa is tatarozhatná! Rád községben a Muzslya- kastély épületét kereste föl a rádió. Az értékes barokk kas­tély elhanyagolt állapotban van. Egyik részét le is zárták — valamikor iskola volt —, mert már . veszélyes. Csernák József tanácselnök szerint több millió forint kellene a rendbe­tételéhez; ennyi pénze a helyi tanácsnak nincs. Mint kide­rült, a megyei tanácsnak sem. Ezért keres gazdát a rádi kas­tély. Paka Jolán, míg erről be­szélt. megemlítette, hogy az elmúlt években valakik hogy kik, azt nem tudtuk meg — már töröltetni akarták a kastélyt a műemlékek listájá­ról. Természetesen ehhez nem kaptak hozzájárulást, így a kastély megmenekült,, feltehe­tően a lebontástól. De sorsa még mindig nem megnyugtató, nem tisztázott! Szerencsére nemcsak mosto­ha sorsú régi épületei vannak a megyének. Kösd ősi, az 1300- évek elején épült templomát példamutatóan védi, óvja nem­csak a falu plébánosa, dr. Vis- nyay Lajos, hanem államunk is. A legnagyobb dicséret hang­ján szólhatunk a gótikus, ba­rokk és neoklasszicista eleme­ket egyesítő szép épület most kezdődő külső felújításáért so­kat áldozó Műemlékvédelmi Felügyelőségről. Kozák Károly, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal régé­szeti csoportvezetője még két, kevéssé ismert emlékre iránj*í- totta a figyelmet. Budajenő közelében — az ásatások után kiderült —. látható épület nem barokk kori temetőkápolna, mint korábban hitték, hanem az egvkori Jenő község plébá­niatemploma. Eredetében még a tatárjárás előtti idők­ből. Mai formáját ezután nyer­te el. Páratlan ékességű kő­dombormű látható benne a szentély gótikus ajtaja fölött. Nem messze innen. Tök és Perbál között egy másik Árpád- kori templom maradványai ta­lálhatók. Ez a terület még so­kat ígérő ásatásokra vár. A RIPORT VÉGÉN Zsám- békról kaptunk szomorú, nosz­talgikus tudósítást. Tudtuk, most újra hallhattuk: a,gyö­nyörű zsámbéki romtemplom pusztul. Jövője bizonytalan, jelenlegi gazdája, a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal legfeljebb a lehulló köveket helyezi vissza, másra nem te­lik az erejéből. A rádióban erről már nem esett szó, de a hallgatóban megfogamzoít a kérdés: arra sincs erő, hogy az ócskavas­nak se jó, vacak kerítés helyé­be mást tegyenek, vagy egy­szerűen azt is távolítsák el?! Védelmet úgyse nyújt, s a fen­séges romhoz nem illik. Csontos Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents