Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

Kevesebb az íróasztal m. Évfolyam, 117. szám 1976. MÁJUS 19., SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A lakosság és a közügyek Három jelölő gyűlés Pécelen A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának javas­lata alapján a tanács határo­zatot fogadott el, mely sze­rint az időközi tanácstagi vá­lasztásokat május 23-ra tűzik ki. Gödöllő város és a járás területén különböző okok miatt összesen tizenhat ta­nácstag megválasztása válik szükségessé. Pécel nagyközségben a vá­lasztásokat megelőző három jelölőgyűlés már lezajlott. A tanács és a Hazafias Nép­front a jelölőgyűléseket meg­felelően előkészítette, ám a részvétel nem volt olyan Hagy, mint a korábbiakon. Hagyományos összefogás lajviszonyok miatt helyenként megtelnek a szennyvízderítők, s a fürdőszobákat nem lehet használni. Felajánlották, hogy a tanács felhívása alapján bármilyen társadalmi munká­ban hajlandók részt venni. Túlzott igények A gyűléseken a Hazafias Népfront jelöltjeit fogadták el. A 18-as választókörzetben ifj. Nánai József gépésztechnikus, a 29-es választókörzetben Szűcs László villanyszerelő, s a 38-as választókörzetben Földvári Sándor, a Rákosvöl­gye Termelőszövetkezet péceli üzemegységének vezetője lett a tanácstagjelölt. Az előadók ismertették a megye, a járás és a nagyköz­ség IV. ötéves tervében elért eredményeit, s a jelen terv­időszakban meghatározott fel­adatokat. Sok szó esett termé­szetesen az egyes tanácstagi körzetek gyarapodásáról, a megvalósult létesítményekről. A 18-as számú választókörzet­ben például megépült a gáz­vezeték, a mély fekvésű utat a tanács nagy költséggel fel­töltette, s bővítették a vízve­zetékhálózatot. is. Az előadók hangsúlyozták a társadalmi munka fontosságát. Az össze­fogásnak immár hagyományai vannak Pécelen. A jelölőgy üléseknek egészsé­ges, de néha túlzott igényeket támasztó volt a légköre. Bi­zony, jó lenne, ha minden utca kemény burkolatot kapna, fel­tétlenül szükséges lenne a szennyvízcsatorna bővítése, fel kellene újítani a villamos fel­sővezetékeket, és sok más sür­gető tennivaló is beletartozna ebbe a felsorolásba. Ám csak e néhány igény valóra váltása is sok-sok millió forintba ke­rülne. Ezen még a sok lelkes társadalmi munkás sem tud segíteni. Pécelen ebben az évben jár­önépítésre mintegy 10-0 ezer fo­rint áll rendelkezésre. Érthe­tő, hogy ebből nem telik sok járdára, a bejelentések alap­ján mégis 15 utcában 10 kilo­méternyit kellene építeni. Az egyik tanácstagi beszámolón például felmerült, hogy az egyik kevésbé forgalmas ut­cában a víz, a gáz, a társa­dalmi munkában megépült szennyvízcsatorna után, a ka­pott járdaszegélylapokhoz ad­jon a tanács járdaépítéshez szükséges anyagot is, s jó len­ne, ha az út kemény burko­latot is kapna. Nem vitás: az ilyen túlzott igényeknek sem Pécelen, sem másutt nem tud­nak a tanácsok eleget tenni. Ismerjék, intézzék A Pécelen megtartott mos­tani jelölőgyűlések után a ta­pasztalatok ismét azt mutat­ják, hogy a lakosság élénken érdeklődik a közügyek iránt, s aktívan részt venni kíván a település építésében, szépí­tésében. Véleményt alkottak az elmúlt esztendők munká­járól, bátran elmondták a hibákat, elemezték a hiányos­ságokat. így valósulhat meg az, hogy a lakosság közügyéit mind szélesebb körben ismer­jék, intézzék. K. I. Virtus helyett munkaszeretet, állhatatosság Szakmunkás fiatalok az NDK-ba Több éve már minden nyá­ron megjelennek a város üze­meiben, szakmunkásképző- intézetében és gimnáziumában a falakon német demokratikus köztársaságbeli munkahelye­ket bemutató prospektusok, az NDIÍ-beli munkalehetőségeket reklámozó falragaszok. A tavalyi „húszak” Másfél héttel ezelőtt érke­zett meg a gödöllői városi ta­nács munkaügyi osztályára a Munkaügyi Minisztérium kör­levele azzal a tájékoztatóval egyetemben, amely az idei év NDK-beli munkalehetőségeit tartalmazza. Tavaly a város­ból húsz fiatal vállalta a tájé­koztatóban vázolt feladatokat. Húszuk közül többen idő előtt tértek vissza. Vajon miért? Pólyák Pál, a városi tanács munkaügyi osztályának veze­tője: — A tavaly kiutazott fiata­lok között sok olyan akadt, aki kalandvágyból, a hirtelen tá­madt szabadság lehetőségét ki­használva vágott neki az út­nak. Ök csak azt a célt látták maguk előtt: minél előbb mo­tort vásárolni, egy kis pénzt félretenni és a lehetőségekhez képest kellemesen eltölteni kint azt a két vagy három évet. Sokan tévedtek. A kinti fiatalok életét választott tár­sadalmi szervezetek irányítják és ezek a szervezetek komo­lyan veszik megbízatásukat. Nem tűrik a fegyelmezetlen­séget, a pontatlanságot. A munkára, vagy közösségi élet­re alkalmatlanokat hamarosan hazaküldik. így történt ez a tavalyi „húszak” esetében is. A munkaügyi osztály — a tavalyi példán okulva — idén alaposabban megszűri a je­lentkezőket. Azelőtt mind­össze 30 százalékuk tanult szakmát. A többi tovább­tanult, vagy „íróasztalt” ke­resett magának. Ennek idén vége. A vállalatok admi­nisztratív létszámát tovább növelni nem lehet. A fia­talok többségének az esetleg áhított iroda helyett be kell émde a műhelyekkel, szerelő­csarnokokkal. Szakma plusz nyelv Az NDK-beli munkalehető­ségek egyébként rendkívül kedvezőek. A kereset 600 és 890 márka között van, a szak­tudástól, a beosztástól és a gyártól függően. Az idén nyá­ron tíz munkahely közül vá­laszthatnak azok, akik szak­mát tanultak, vagy akik ked­vet éreznek ahhoz, hogy a másfél tucat szakma vala­melyikét elsajátítsák. Er­furt, Drezda, Karl-Marx-Stadt, továbbá Lipcse és Zwickau üzemei várják a jelentkezőket. — A fiataloknak a szerződés értelmében két, vagy három éven át kell kint dolgozniuk — mondja Pólyák Pál. — Ez­alatt az őket fogadó üzemek gondoskodnak elhelyezésükről. A szállásköltségek rendkívül alacsonyak. Havi 30 márkáért kulturált körülmények között lakhatnak és heti 6 márkáért üzemi étkeztetésben részesül­nek. A szokásos évi 15 nap szabadságot 3 nap pótszabad­ság egészíti ki. Ez a hazauta­zás megkönnyítésére szolgál. Van azonban még egy rendkí­vüli előnye a kint eltöltött éveknek. Az, aki szakma nél­kül utazik ki, három év alatt alaposan megtanulhatja a nyelvet, sőt még szakmunkás- vizsgát, is tehet egy-egy mes­terségből. Alap az induláshoz Az sem lényegtelen mellék- körülmény, hogy a fiatalok — alapos beosztással — kinti ke­resetüknek mintegy 50 száza­lékát félretehetik. Ez pedig — a vállalt évek leteltével — mindenképpen jó alap arra, hogy hazaérve megkönnyítse a fiatalok „indulását”. A jelentkezőknek egy dolgot azonban nem szabad elfelejte­niük: dolgozni utaznak ld. Szükséges tehát, hogy a ka­landvágy és a virtus kitartás­ba, munkaszeretetbe, csap’jon ált. Berkó Pál Egy esküvő és egy versenygyőztes Születésnapi készülődés Túrán A fiatal pár a szovjet síroknál; munkásőrök és fittörök álltak disz- őrséget. A hozzászólók elismeréssel beszéltek az eredményekről, s megemlítették a gondokat is. Egyes utcákban sürgőssé vált a feltöltés, részben a köz­lekedés, részben az élelmiszer- boltok ellátása érdekében. Sok hozzászóló tett felajánlást tár­sadalmi munkára. Győré György, Tárcsái úti lakos pél­dául vállalta, hogy megszerzi a töltési anyagot, s gondosko­dik az anyag szakszerű be­építéséről is. Prókai Imre és mások sürgették, hogy a ki­sebb utcák is kapjanak csator­nát, mivel a kedvezőtlen ta­,/Cérem, én találtam egy szamarat" Á feledékenység dokumentumai A Minivizor, a bütykös és társai EGY SZAMÁR VÁR. Még­pedig izgalomtól remegő iá zá­sok közepette. Ráadásul nem is salátát, répát vagy valami Útjavítás hét kilométeren A Pécel—Isaszeg bekötő úton mintegy hétkilométeres szakaszon a KFM IV. számú üzemegységének dolgozói javít­ják az út kátyúit. Képünkön: Kővágó István és Tóth Vendel aszfaltoznak. Ifj. Fekete József felvétele hasonló csemegét, hanem egy dátumot. Június másodikát. Számára ugyanis ez az időpont lesz a bizonyosság napja. Megtudja végre, kié lesz. A szóbanforgó jószágot éppen egy évvel ezelőtt, 1975. jú­nius 2-án veszítette el tulaj­donosa, illetve találta meg mostani gazdája. A becsületes megtaláló azonnal bejelentet­te az ügyet a gödöllői városi tanács ügyfélszolgálati irodá­jánál. A talált tárgyak osztá­lyán. A szamár azóta nála van és várja: vajon jelentke­zik-e régi tulajdonosa? Ha nem: marad ott, ahol van, a becsületes megtalálónál. ÉVENTE TÖBB TUCAT tárgyat veszítenek el és ta­lálnak meg a városban. Bene Lászlóné előadó, a városi tanács ügyfélszolgálati irodá­jának vezetője így beszél er­ről: — Irodánkban két füzetben vezetik a keresett és a beho­zott tárgyakat. Elég sok van mindkettőből. A „népszerű­ségi” lista mindkét füzetben a következőképpen alakul: Az első helyen a kerékpárok áll­nak. A másodikon az akta­táskák, a harmadikon pedig az igazolványok és irattárcák. Az irodán az a szokás, hogy jegyzőkönyvet vesznek fel a „találás” körülményeiről, s a tárgyakat három hónapig bent tartják. A harmadik hónap elteltével azután átadják használatra a becsületes meg­találónak. ö egy évig hasz­nálhatja, de eladnia nem szabad. Ha egy év letelte után sem jelentkezik, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy a szóbanforgó dolgot ő veszítette el, végképp a meg­találóé lesz a „találmány”. GYAKRAN ELŐFORDUL olyan eset is, hogy a rendőr­ség bukkan rá egy-egy elha­gyott motorra, mopedre, vagy kerékpárra Ilyenkor — az egy év elmúltával — az ügy­félszolgálati iroda a Bizomá­nyi Áruház Vállalatnál érté­kesíti a talált tárgyakat. Alig egy hónapja három kismotort és öt kerékpárt adtak el így. Tulajdonosaik nem jelentkez­tek. A füzetek bejegyzéseiből kitűnik, hogy a nyári hóna­pokban vagyunk a legfeledé­kenyebbek. Ilyenkor kezde­nek sokasodni a bejegyzések, amelyek között néha egészen meghökkentők is akadnak. Találtak már személykocsi- és teherautó-kereket, sebes­ségváltót, borral teli literes üvegeket, Minivizor televíziót. Többféle motorkerékpárt, egy kombájnra való gumibelsőt és karórát is. Se szeri, se szá­ma az elveszített kerékpá­roknak és kerékpár-alkatré­szeknek, de volt a talált tár­gyak között két malac, sőt egy vizsla is, a már említett sza­már mellett. Szatyrok, retikü- lök és egyéb használati tár­gyak tucatjai jelzik, bizony, nem vigyázunk kellőképpen értékeinkre. ÉS AMI A LEGÉRDEKESEBB: sokan álmukban sem merik gondolni, hogy akadhatnak becsületes emberek,' akik nem megtartani, hanem a tulajdo­nosokhoz visszajuttatni igye­keznek az útón-útfélen elha­gyott tárgyakat. Elképzelhe­tő persze, hogy közöttük is akadnak olyanok, akik nye­részkedő szándékkal teszik mindezt. Az irodában min­denesetre más színű golyós- tollal vezetik azoknak a ne­vét, akik „feltűnően szeren­csések”, s túlságosan gyakran akadnak talált tárgyakra. B. P. Ezekben a hetekben vala­mennyi magyar úttörő lázasan készülődik az úttörőmozgalom születésének harmincadik év­fordulójára. Az. őrsök, a rajok felkutatják a csapatok régi vezetőit, csapatgárdistáit, út­törőit, gyűjtik az értékes do­kumentumokat, írják a moz­galom történetét. A túrái útitörők Szaltuszen- kó filmklubja is hasonlóan készülődik a nagy ünnepre. A munkát már ősszel elkezdték, s most fogtunk hozzá az össze­gyűlt anyag rendezéséhez, hi­szen rohamosan közeledik jú­nius 2-a, a születésnap. A szakkör által összegyűjtött történelmi dokumentumok nagy részét a gyömrői úttörő­múzeumban is kiállították. Er­re nagyon büszkék vagyunk, de még két más dologgal is di csekedhetünk. Az egyik egy esküvő, Ta­kács Borbála volt szakköri tag esküvője. Először történt meg ugyanis Túrán, hogy név­adónk, Szaltuszenkó gárda­hadnagy sírját az esküvő után felkereste az ifjú pár. Büsz­kék vagyunk szakkörünk má­sik neveltjére, Kiss T. Máriá­ra is; a napokban kaptuk az értesítést a péceli Ráday Pál gimnáziumból, hogy egykori klubtitkárunk megnyerte az ifjú kémikusok országos ver­senyét. Ügy érezzük, hogy ez a két esemény oda kerülhet a sok érdekes album és tabló mellé á születésnapi ünnepsé­gen. Őszi Erika klubtitkár Anyakönyvi hírek Született: Néző Ferenc és Kaszás Irén: Ferenc, Lagy- jánszki István és Pohl Mag­dolna Gizella: Mariann, Ko­vács László József és Hacker­schmidt Mária: Andor, Pintér Tibor és Katona Ilona: Adri­enn Bernadett, Suhajda Jó­zsef és Farsang Katalin: Me­linda, Németh László és Pata­ki Erzsébet: László Róbert, Ledényi Károly és Born Kata­lin Erzsébet: Ákos, Dávid András és Pásztor Terézia: Ibolya, Riedl József Kálmán és Kecskés Éva: Tamás, Kris­tóf József és Tóth Zsuzsanna: József, Földi István László és Kovács Margit: Csaba, Hajdú József és Dudás Mária: Anna­mária, Kupecz Mihály és Gyi- mesi Magdolna: Mihály, Nyári István és Kurunczi Anna: Ta­más, Seres János és Nógrádi Veronika: Zsolt, Ivony László és Nagy Erzsébet: Miklós, Körmöndi János és Csató Margit: Krisztina, Gánicz Gyula és Pál Margit: Tibor, Mike István és Mukk Julian­na Paula: Árpád, Maszlag Mihály és Varga Erzsébet: Zsolt, Lázár Já«os és Szénási Mária: Róbert, Molnár József és Lengyel Mária Julianna: Krisztina, Viola János és Sza­mosvölgyi Ágnes Edit: Tibor. Névadót tartott: Sontra András és Gazdag Anna: Nor­bert, Csermetics Béla és Ba­logh Zsuzsanna: Zsuzsanna, Truczhó Béla és Grosz Mária Klára: Béla Ferenc, Rózsahe­gyi János István és Boros Er­zsébet: Richárd, Lányi Aladár és Habüda Mária: Balázs, Papp Mihály és Major Erzsébet: Beáta. Szénást László és Ecker Margit: Péter, Fekete László és Tóth-Miklós Mária: Laura, Kiss < László és Hernyes Mar­git: Zoltán, Gombos Gábor Árpád és Inke Katalin Ágnes: Andrea, Urban András Ist­ván és Herédi Anna: Andrea, Adonics Ferenc és Németh Ilona: Attila. Házasságot kötött: Kiss Já­nos és Pathó Csilla Éva, Mol­nár Imre és Rajcsányi Irma, Szilasi József és Rock Margit, Sólymos Sándor és Sibak Zsu­zsanna, Győri László és Bak- sa Mária. Elhunyt,: Haunold Alajosné Furtek Katalin 80 éves, Kis Lászlóné Remeczki Julianna 82 éves, Wächter Antalné Lé­vai Ilona Mária 81 éves, Med- gyes Andrásáé Bognár Mária 90 éves, Balázs Andrásné Mo­solygó Zsuzsanna 78 éves. / k A k

Next

/
Thumbnails
Contents