Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-12 / 111. szám

19:6. MÁJUS 12., SZERDA Heti jogi tanácsok Meddig jár a baleseti táp­pénz? ' Az utóbbi időben több olyan olvasónk keresett fel bennün­ket, akik az üzemi balesettel kapcsolatos társadalombizto­sítási szolgáltatásról érdek­lődtek. Olyan kérdésekről be­szélgettünk a tanácsadáson, hogy szükséges-e az üzemi baleset miatt keresőképtelen­né váló dolgozó esetében is az előírt időtartamú előzetes biz­tosítási idő, mikor kaphat munkaképesség-csökkenés esetén is ellátást a dolgozó és hogyan alakul a baleseti já­radék összege? Elekben a kérdésekben adunk most olvasóinknak el­igazítást A baleseti táppénz az előze­tes biztosítási idő tartamától függetlenül és időbeli korláto­zás nélkül, tehát szükség ese­tén egy éven túl is jár, mind­addig, amíg a sérült az üze­mi baleset miatt keresőkép­telen. A fokozott gondoskodás je­gyében a baleseti sérültet 67%-ot el nem érő munkaké­pesség-csökkenés esetén is kaphat ellátást, mégpedig bal­eseti járadékot, ha munkaké- pesség-csökénése a 15 száza­lékot meghaladja. A baleseti járadék összege a munkaképesség-csökkenés fokához és a sérült havi át­lagkeresetéhez igazodik. A baleseti sérülteket munkaké­pesség-csökkenésük mértéke szerint 1—1 fokozatba sorol­ják. Az egyes fokozatokban meg­állapítható baleseti járadék mértéke a mezőgazdasági szö­vetkezeti tagoknál jelenleg alacsonyabb, mint a munka- viszonyban álló dolgozók nyugdíjrendszerében. Ennek megfelelően az egves fokoza­tokban a járadék összege — a fokozatok sorrendjében — a havi átlagkereset 8, 10, 15, il­letve 30%-a­A baleseti sérültek kedvez­ménye, hogv a baleseti jára­dékot nem három évi, hanem a balesetet megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. A foglalkozási betegség sajátos­ságaira tekintettel csak a fog­lalkozási betegség veszélyé­nek kitett munkakörben elért keresetet lehet figyelembe venni, és szükség esetén a já­radék megállapítását megelő­ző egy évnél korábbi kereset is alapul vehető. Ha a felelős beosztású dolgo­zó a kártérítési igény érvé­nyesítését vétkesen elmu­lasztotta, másfél havi átlagke­reset erejéig terjedhet a fele­lőssége. 1 A Munka Törvénykönyve szerint, másfélhavi átlagkere­setével felel a kollektív szer­ződésben meghatározott fele­lős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási, vagy ellenőrzési feladatai el­látása körében okozta. Egyik olvasónk, aki az em­lített felelős beosztásban dol­gozik, mulasztást követett el, mert addig késlekedett a ha­táskörébe tartozó egyik dolgo­zóval szemben a kártérítést kiszabni, amíg az elévült. Most emiatt vele szemben ér­vényesítette az igazgató a kártérítési felelősséget. Olvasónk azt panaszolja, hogy vele szemben nagyobb összegben érvényesítette a vállalat a kártérítési igényt, mint amennyi összegért a ténylegesen vétkes dolgozót tették felelőssé. Egyik kérdésben olvasónk­nak nincs igaza. Mégpedig ab­ban, hogy vitatja felelősségét. Ha tényként beigazolódott, hogy szándékosan vagy gon­datlanul járt el, mert elmu­lasztotta a kárt okozó dolgozó­val szemben a kártérítést ki­szabni, akkor nem mentesül­het a kártérítési felelősség alól. A másik vonatkozásban viszont olvasónknak van iga­za. mert a felelős beosztású dolgozónak a másfélhavi át­lagkereset erejéig terjedő fe­lelőssége azonban nem halad­hatja meg annak a dolgozó­nak az anyagi felelősségét, akivel szemben a kártérítési igény érvényesítését elmulasz­totta. Ha a szocialista brigád szer­ződésben vállalva segít a bri­gád valamelyik tagjának és ekkor történik a baleset, az munkaviszony keretében ki­fejtett tevékenységnek minő­sül. Minket is felkeresett az egyik bányaüzemben dolgozó szocialista brigád, és elmond­ták, hogy az egymást segítő, elvtársi közösségi szellem fej­lesztésének érdekében vállal­ták, hogy a brigádon belül, egymás problémájának meg­oldásához segítséget nyújta­nak. Egy ilyen segítségnyúj­táskor érte egyiküket a bal­eset. A munkaügyi vita során azzal utasították el a balese­tet szenvedett dolgozót, hogy nem munkaviszony keretében végzett munka közben érte sérülés, nem a munkahelyén, nem munkaidőben szenvedte el a balesetet, ennélfogva a vállalat felelőssége nem álla­pítható meg. Nem helyes ez a vállalati döntés, ezért azt a tanácsot adtuk a szocialista brigád tag­jainak, hogy vigyék az ügyet munkaügyi bíróság elé. Egy hasonló ügyben a kö­zelmúltban a munkaügyi bí­róság utalt a Munka Törvény- könyvének arra a rendelkezé­sére, amely szerint a vállalat a dolgozónak a munkaviszdny keretében okozott káráért vét­kességére tekintet nélkül tel­jes mértékben felel. A válla­VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Építési tanácsadó Aki közterületet — például közutat, járdát, teret, parkot — eredeti rendeltetésétől el­térő célra kíván használni, a községi vagy nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak szakigazgatási szervé­től — városokban a városi tanács vb. műszaki osztályá­tól — köteles köztefülethasz- nálati engedélyt kérni. • Milyen esetekben szükséges az engedély? Közterület-használati ■ enge­délyt kell kérni árusító bódék és egyéb fülkék elhelyezésére, az építési munkákkal kap­csolatos állványok, építő­anyagok, törmelékek elhelye­zésére, alkalmi és mozgó áru­sításra, javító-szolgáltató te­vékenységre, valamint az olyan üzlethomlokzat, kira­katszekrény, ernyőszerkezet, hirdetőberendezés, cég- és címtábla elhelyezésére, mely a közterületbe ' nyúlik. • Mit tartalmazzon a kére- lem? A közterület-használati en­gedélynek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakcímét, a közterület-használat célját és időtartamát, a közterület­használat helyének, módjá­nak és mértékének pontos meghatározását. A kérelem­hez mellékelni kell a közte­rületen folytatni kívánt te­vékenység gyakorlására jo­gosító okiratot (például ipar­jogosítványt), valamint egy 50 forintos illetékbélyeget. Az építésügyi hatóság az engedélyben állapítja meg a közterület használatának mód­ját, feltételeit, s az érvényes­ségi időt. Ez utóbbi lehet meg­határozott ideig tartó, bizo­nyos feltétel bekövetkeztéig tartó vagy visszavonásig ér­vényes. A közterület-haszná­lati engedély érvényességé­nek meghosszabbítását is le­het kérni, az előző engedély lejárta előtt 15 nappal, az il­letékes építésügyi hatóságtól. A közterület-használatért dí­jat kell fizetni, melynek • gy- ságát a helyi tanács végre­hajtó bizottsága állapítja meg. Összegét és befizetésének módját az engedély tartal­mazza. Ha a közterületet használó nem az engedélyben megál­lapított módon jár el vagy nem tesz eleget díjbefizetési kötelezettségeinek, az építés­ügyi hatóság az engedélyt megvonja. Mindazok, akik engedély nélkül közterületeket vesz­nek igénybe, szabálysértést követnek el, s 1000 forintig terjedő pénzbírsággal sújt­hatok. Wächter Roland, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezetője lat akkor mentesül a felelős­ség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül- eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elhárít­hatatlan magatartása okozta. Ekkor mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. Megállapította, hogy az üze­mi baleset és a dolgozót ért kár között megvan az okoza­ti összefüggés, a vállalat nem tudta magát kimenteni. Mun­kaviszony keretében szenved­te el a dolgozó a balesetet, ha I a munkaviszonyból folyó kö­telességek teljesítésével ösz- szefüggésben következett be — mondja a bíróság. A dol­gozók közötti kölcsönös segí­tés elve megvalósulásának ugyanis egyik gyakori módja, hogy a szocialista brigádok tagjai segítenek egymásnak. Az e munka közben elszenve­dett balesetért a vállalat fe­lelőssége akkor áll fenn, ha a baleset a munkaviszonyból fo­lyó kötelezettségek teljesítésé­vel összefüggésben követke­zett be. E kötelezettségek fennállását pedig akkor lehet megállapítani, ha a segítség- nyújtás a vállalat részére fel­ajánlott társadalmi munka keretében, tehát a szocialista brigád erre vonatkozó válla­lása alapján, a vállalásnak a vállalat illetékes szerveinek tudomására hozásával és azok által való elfogadásával, vala­mely közösségi cél megvaló­sulása érdekében történik. A dolgozó tehát a vállalat intéz­kedésével szemben megnyerte a pert. Dr. M. J. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a Pest megyei Hír­lap szerkesztősége minden hé­ten szerdán, du. 5—7 óráig in­gyenes jogi tanácsadást tart olvasói részére a Hírlapkiadó Vállalat (Bp. VIII. Blaha Lujza tér 3.) földszinti tanács­adó termében. Tisztességtelen árkalkulációért, munkaerő-csábításért megbírságolják a gazdálkodó szervezeteket Több év tapasztalatai felől érdeklődve a Legfőbb Ügyész­ségen, arról kaptunk tájékoz­tatást, miként vált be a gya­korlatban, milyen eredmé­nyekhez vezetett a gazdasági bírságolás jogintézménye. Em­lékezetes, hogy erről a témá­ról nemrégiben a Miniszter- tanács is tárgyalt. Az országos ügyészi hálózat vizsgálati értékelése szerint a gazdasági bírságolás jogintéz­ményét eddig eredményesen alkalmazták ugyan, de nem annyira hathatósan, amennyi­re lehetett volna, illetőleg kel­lene alkalmazni. Ismeretes, hogy a gazdasági bírság jog­intézményének 1968 elején tör­tént bevezetésével a jogalkotó lehetőséget teremtett az önál­lóságukkal visszaélő, a gazda­ságpolitikai célokkal, a szocia­lista gazdálkodás elveivel el­lentétes tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek meg­büntetésére, az ilyen jellegű cselekmé­nyek megelőzése érdeké­• ben. Jogászok és gazdasági szak­emberek egybehangzó vélemé­nye szerint ez a szankció már kezdetben is alkalmas volt — mind a jogtalanul szerzett jö­vedelem elvonásával, mind pedig az ezt meghaladó' össze­gű bírság kiszabásával — a tisztességtelen haszonszerzés és a jogtalan tevékenység meggátolására. Pontosabban: alkalmas lett volna. A bírság indítványozására feljogosított szervek azonban csak viszony­lag ritkán éltek az ilyen eljá­rás megindításának lehetősé­gével. Például 1968-ban egy­általán nem tettek indítványt, A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSE A munkaszüneti napokra járó díjazásról Egy Pest megyei ÁFÉSZ egyik kisvendéglőjében ze­nészt alkalmazott. Az illető­nek hetenként háromszor, ezenkívül munkaszüneti és az ezt megelőző napokon napi hat órán át 100 forint mun­kadíjért kellett játszania. Nem sokkal később a zenész az ÁFÉSZ döntőbizottságához panasszal fordult, mert a munkaszüneti napokra nem kapott felemelt mun­kabért. A döntőbizottság elutasította, mire a Pest megyei Munka­ügyi Bíróságon pert indított, de az is elutasító ítéletet ho­zott. Álláspontját azzal in­dokolta, hogy a munkaszü­netkor való munka a túl­munka egyik fajtája és ezért a megállapított béren felül különdíjazásra is rendszerint alapul szolgál. Az erre való jogosultság azonban csali ab­ban az esetben áll fenn, ha a munkaszüneti nap nem a dol­gozó meghatározott munka­idejére esik. Ezúttal a zenész éppen a munkaszüneti na­pokra kötött szerződést és így azok beszámítanak rendes munkaidejébe. Az ezeken a napokon végzett munka tehát nem túlmunka. Ezért a ze­nész részére túlmunkadíjazás nem állapítható meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a Pest me­gyei Munkaügyi Bíróság íté­letét hatályon kívül helyezte és az ÁFÉSZ-t a követeit összeg megfizetésére köte­lezte. A határozat indokolása sze­rint a munkaszüneti napo­kon általában nem kell dol­gozni, azonban olyan válla­latoknál, amelyek rendelteté­sük folytán munkaszüneti na­pokon is működnek, rendsze­resen foglalkoztathatók. Ilyen vállalat a kisvendéglő is. Amennyiben a dolgozó mun­kaszüneti napon is dolgozik, illetményén felül az aznapi munkáért járó díjazás is meg­illeti, kivéve, ha túlmunkáért ellenértékre nem jogosult. E jogszabályi rendelkezések alapján kétségkívül megálla­pítható, hogy a zenészt mun­kaszüneti napon — átlagkere­setén felül — még az aznapi munkájá­ért járó díjazás is megil­leti. Egyébként a munkaügyi és a belkereskedelmi miniszter együttes rendelete értelmé­ben túlmunkáért pótlék nél­küli alapbérre jogosult. A Legfelsőbb Bíróság a munka­szüneti napokra a napi továb­bi 100 forintot megítélte. H. E. Tíz nap rendeletéiből A dolgozók lakáépítésének támogatásáról szóló, 26/1971. VI. 24.) PM—ÉVM—MüM. szá­mú együttes rendelet, és az egyes építési kölcsönökről szó­ló 5/1971. (II. 8.) PM—ÉVM. számú együttes rendelet egy­séges szerkezetbe foglalt szö­vege a Pénzügyi Közlöny áp­rilis 29-1 számában jelent meg. Egyéb hivatalos közlemények címszó alatt ugyanitt fontos bírósági állásfoglalás jelent meg arról, hogy az állami tu­lajdonban álló ingatlan keze­lője a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja, és a tu­lajdonos kötelezettségeit tel­jesíti. A mezőgazdasági termé­nyek, állatok és állati termé­kek felvásárlási árának sza­bályozásáról szóló 18/1975. (IX. 20.) MÉM—ÁH. számú rende­let módosításáról intézkedő 15/1967. (IV. 27.) MÉM—ÁH számú rendelet a Tanácsok Közlönye május 6-i számában ismerhetik meg az érdekeltek. A vállalati és szövetkezeti beruházások állami támogatá­sáról ugyanitt jelent meg a 8/1976, (IV. 30.) PM. rendelet. Az igazgatási és adminiszt­ratív ügyviteli létszámfelvételi zárlatról szóló rendelkezések helyes alkalmazásával kapcso­latban kiadott hivatalos köz­leményt a Művelődésügyi Közlöny május 5-i száma tar­talmazza. s az 1969—1971-es időszakban is évente átlagosan csak 6—8 esetben tettek, még 1972-ben sem haladta meg a bírság- indítványok száma a 20-at. A kormány 1973-ban kiadott új — a gazdasági bírságolás jog- intézményét továbbfejlesztő — rendeletében kimondta, hogy gazdasági bírságot kell ki­szabni a jogtalanul szerzett — ilyen gazdasági tevékenységből szár­mazó — anyagi előny és kárt okozó, szabálytalan tevékeny­ség esetében. Egyúttal kiter­jesztette a szóban forgó szank­ció alkalmazásánajk korét a népgazdaság érdekét jelentő­sen sértő, vagy veszélyeztető további esetekre is. Ami a jogalkalmazás részle­tes tapasztalatait illeti — mondták a Legfőbb Ügyész­ségen — évről évre fokozato­san nőtt ugyan az indítványok száma, de az indítványozó szervek köre nem szélesedett. A felügyeleti és az ágazati minisztériumok — amint er­ről a kormányt is tájékoztat­ták — a gazdasági bírság in­dítványozására biztosított jo­gukkal csekély mértékben él­tek; több minisztérium egyál­talán nem nyújtott be ilyen indítványt. Szembetűnő és el­gondolkodtató, hogy egyálta­lán nem érkezett bírságindít­vány a bíróságokhoz a dolgo­zók életét, testi épségét és egészségét súlyosan veszélyez­tető mulasztás miatt. Mind­amellett a legutóbbi években az indítványok megalapo- zottabbak voltak, mint a korábbiakban, külö­nösképpen a bírsággal szank­cionálni kívánt jogellenes te­vékenységet illetően. Nem ala­kult ilyen kedvezően « kép a bírság alapjául szolgáló jog­talan anyagi előny vagy kár összegszerűségének megjelölé­sét illetően. Több tsz tagságának körét tagtoborzással próbálta bőví­teni: a magasabb jövedele­mért ipari munkahelyükről ki­lépett munkásokkal és mun­kakorlátozás alá így nem eső ipari nyugdíjasokkal. E válla­latok ilyenformán a jogszabá­lyok ki játszásával kárt okoz­tak, a tsz-ek pedig jelentős előnyt szereztek. Megfontolan­dónak látszik — vélik a Leg­főbb Ügyészségen — hogy új­ból, az eddiginél egyértelműb­ben szabályozzák a tsz-tagok állami vállalatoknál való fog­lalkoztatásának módját. Az árrendeilkezések megsze­gésével elért tisztességtelen haszon miatt indult a legtöbb gazdasági bírságolási eljárás. Ebben az esetkörben jó né­hány ügy tárgya volt ipari szövetkezetek által a szabad­áras termékek költségténye­zőinek túlzott összegű megál­lapítása vagy tévesen kétsze­resen számítása, valótlan ár­kalkulációval elért tisztesség­telen haszon. Több gazdálkodó szervezet úgy jutott jogtalan anyagi előnyhöz, hogy el nem végzett munkát számított fel; volt olyan építőipari szövetke­zet, amely a szerződéssel el­vállalt kivitelezési munkát — szabálytalanul! — kisiparossal végeztette el s az árkülönbö­zetet megtartotta. Gyakran kiélezett vitákban kellett végső soron a Legfel­sőbb Bíróságnak határoznia a gazdasági bírság kiszabásáról, a jogszabályok különböző ér­telmezése, a hatósági intézke­dések és álláspontok eltérései miatt. A legmagasabb bírói fó­rum az eljárás alá vont gaz­dálkodó szervek tevékenységét mindenkor a jogszabályoknak és a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek következetes fi­gyelembevételével ítélte meg, s adott az egész bírósági gya­korlatra kiható iránymutatást. MÁJUS 13-TÖL MÁJUS 19-IG CEGLÉD, DUNAKESZI, Szabadság Rákóczi 13—16: Első előadáson: 12—13: Hattyúdal Huszárkisasszony 15—16: Két pont között 13—16: Piedone, a zsaru a legrövidebb görbe 17—19: Felejthetetlen dal 17: A londoni férfi 17—19: Esti előadáson: 19—20: Sutjeska Kabaré* ÉRD CEGLÉD, 11—13: Zongora a levegőben Kamara 16—17: A hazáért harcoltak 13—16: Nappali fény ig—20: Én és a tábornok 17—19: Ludwigh I—II. FŐT GÖDÖLLŐ 13: Koma kalandjai 13—16: A keresztapa 14—16: Keserű csokoládé másik arca 17—18: Árvácska 17—19: Blokád I—II. GYÄL SZENTENDRE 13: Kard és kereszt Terem 14—15: Babaház 16— 17: Helga és Michael* 13 16: Blokád l—XI. i/iCTAorcA 17—19: A keresztapa ivjoi másik arca 13—14: Egy király cycMTCKinDC New Yorkban SZENTENDRE 15—16: Árvácska Kert 17—18: A lopakodó hold 13—19: A stadion őrültjei LEÁNYFALU VÁC, Kert Madách Imre í?e"rr f* ,cl?aretla 15—16: Gyilkosságok ' 14 16: Ne féljetek péntek este a szerelemtől 77—18. Kard és kereszt 17—19: Aranyvadaszok 19—20: Puha ágyak, ABONY kemény csaták* 13— 14: Helga és Michael* NAGYKATA 15—16: Felejthetetlen dal 13—14: Élt egyszer egy 17—19: Piedone, a zsaru énekes rigó m inArioc 15—16: Halhatatlanok bUUAUKo i7—19. Elszakadás* XS-t«: Csillag a földön I-II. PIUSVORÖSVÁR 15—16: Első előadáson: Lázadás a buszon 14—16: Emlékezz a nevedre! 17—19: Azonosítás 17—19: Folytassa, Kleo! DABAS POMAZ 14- 16: Nadira ”-14: Árvácska 17—19: Magánbeszélgetés 12—16: P**0132110050“ 17— 18: Az 5. hatalom DUNAHARASZTI RÁCKEVE í-—ifi.: 13—16: ín és a tábornok H-«; vőu" egyszer eey 17~18: ZT 5zárllyak oé,kÜ' vadnyugat I—II. * DUNAKESZI SZIGETSZENTMIKLÓS VÖrös Csillag 13"16: ™*„ egy 13—16: Arany vadászok I—II. 17—19: A londoni férfi 17—18: Zongora a levegőben •Csak 16 éven felülieknek! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents