Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-07 / 83. szám

1976. ÁPRILIS 7., SZERDA %mtap Heti jogi tanácsok A családi pótlékról. Az utóbbi időben több leve­let kaptunk családi pótlékkal kapcsolatban. Ezekből is arra a következtetésre juthatunk, hogy helyesen szolgálja a gyermekvédelmi szempontokat az új társadalombiztosítási jog- szabálynak az a rendelkezése, amely szerint a családi pótlék a különélő szülők háztartásában lévő gyermek után a másik szülő jogán is megállapítható. Egyik olvasónk a középiskolai tanulmányokat folytató gyer­mekével kapcsolatban ér­deklődik; számára kedvező vá­laszt adhatunk, mert a gyer­mek 19 éves koráig, akkor is megilleti a családi pótlék, ha már érettségi vizsgát tett. Ilyen kedvezményben a bizto­sított eddig csak a szakmun­kástanuló gyermeke után ré­szesült. Egy másik levélben az ár­vaellátásról érdeklődnek. Az árvaellátásban részesülő har­madéves szakmunkástanuló, a szakmunkástanuló otthonban, továbbá térítés nélkül intézet­ben vagy otthonban elhelye­zett gyermek után családi pót­lék nem jár. A társadalombiz­tosításról szóló jogszabály vég­rehajtási rendelkezése megál­lapítja, hogy az a gyermek, aki után családi pótlék nem jár, milyen feltételekkel vehető figyelembe, a családi pótlékra jogosító gyermekek számának megállapításánál. Az egyedül­álló biztosított árvaellátásban részesülő gyermeke után is kaphat családi pótlékot. Ehhez a témához még annyit, hogy régen 18 napi munka alapján lehetett megállapítani a csalá­di pótlékra való jogosultságot az új rendelkezés szerint most 21 napi biztosítási idő szüksé­ges. A kollektív szerződésekről. Egyik olvasónk arról értesít, hogy vitája van a kollektív szerződés előkészítő bizottságá­ban a többiekkel, mert közpon­ti jogszabály rendelkezéseit is fel akarják venni a szövegbe. Minthogy most folynak javá­ban a kollektív szerződést elő­készítő munkálatok, országszer­te, így. jó, ha ezzel a kérdéssel' is a következőkben gyakrab­ban foglalkozunk. Olvasónknak igaza van: a kollektív szerződésben nem is- mételhetők meg a központi jog­szabályok rendelkezései. A Mü.M—SZOT irányelvei is ki­mondják ugyanezt. Ez egyrészt feleslegesen növelné a kollek­tív szerződés terjedelmét, és nem tűnne ki, hogy a szöveg­ben mi a kollektív szerződés és a jogszabály rendelkezése. A legnagyobb veszély nem is eb­ben van, hanem láttunk már nem egy olyan kollektív szer­ződést, amely a jogszabály ren­delkezését kivonatosan, és en­nélfogva pontatlanul közölte, amelyből félreértések és tör­vénysértések keletkeztek. Az azonban már helyes, ha a kol­lektív szerződésen kívül, hoz­záférhetővé teszik a gyakran alkalmazott központi szabályo­kat, valamint a vállalat belső életét szabályozó rendelkezése­ket. A legtöbb probléma azonban azokkal az újabb rendelkezé­sekkel van, amelyek a vállalati jövedelemszabályozás rendsze­réről, a bérszabályozásról, az érdekeltségi rendszerekről, és a részesedési alap felosztásáról szólnak, illetve azokkal kap­csolatosak. Ezért ezekről essen most szó. A részesedési alap sáréi. felosztá­Ez a kérdés annál is inkább érdekes, mivel évek óta a ré­szesedések fizetésének időpont­jában több vitára adott okot, mi is számtalanszor foglalkoz­tunk ezzel, és tanácsaink nyo­mán hozzá is jutottak néhá- nyan a jogtalanul elvont ré­szesedésükhöz. Főleg abból származtak a viták, hogy, aki a részesedés kifizetésekor nincs a vállalatnál, de az egész évet ledolgozta, mégis kirekesztik a nyereségből. Ez remélhetőleg a jövőben már nem fordul elő. A Mü.M, és a SZOT egységesen foglalt állást: aki ledolgozta a tárgyévet, azt megilleti az év végi részesedés akkor is, ha nincs már a vállalatnál a kifi­zetéskor, feltéve, ha egyéb ki­záró ok vele szemben nem ér­vényesülhet. A most készülő kollektív szerződésekben meg kell határozni a naptári év egész folyamán a vállalatnál munkaviszonyban álló dolgo­zóknak a munkabérük, il­letőleg a vállalatnál mun­kaviszonyban töltött idejük alapján járó részesedés sza­bályait. Ezt a dolgozók mun­kabére, és a vállalatnál el­töltött idő arányában kell fi­gyelembe venni, ez utóbbinál az áthelyezést megelőző mun­kaviszonyokat is mindaddig, amíg ez az áthelyezési folya­mat meg nem szűnik. Ezen kí­vül további juttatásokat lehet előírni, akik ugyanannál a vállalatnál törzsgárdatagok, ezen kívül juttatást lehet adni a kiváló munkáért, példamuta­tó magatartásért, a differenciá­lásra, rendelkezésre álló ősz- szegből. Több kérdésre adjuk meg a választ azzal, hogy a vállalat­nál foglalkoztatott, de ott mun­kaviszonyban nem álló üzem­orvosnak, szakmunkás tanuló­nak is adható, év végi részese­dés, de ezt is akkor a kollek­tív szerződésben szabályozni kell. A bölcsődében megbetegedett gyermek szüleinek táppénzé­ről. Két kismama járt nálunk a közelmúltban. Mindketten azt panaszolták, hogy amikor gyer­mekük megbetegedett, azonnal érte kellett menni, a vállalat­nál igazoldtlannak tekintették azt a napot, ha nem dolgoztak legalább 4 munkaórát. Mivel máshol is volt hasonló problé­ma, ezekre a jelenségekre az illetékesek is felfigyeltek, és ezzel kapcsolatban állást is fog­laltak. Ennek alapján ha a gyermeket a bölcsőde, az óvo­da megbetegedés miatt haza- küldi, akkor ennek napját igazolni köteles. Az igazolás alapján a táppénzbe vételi jog­gal rendelkező orvosok és a táppénzes felülvizsgáló főor­vosok a keresőképtelenség el­ső napjaként a lapon megje­lölt kiállítási időpontot utólag is kötelesek figyelembe venni, így a kismama erre a napra is táppénzre jogosult. Rövid kérdés — rövid felelet. B. Z.-né Gödöllő: A Munka Törvénykönyve le­hetőséget ad olyan vállalati utasítás végrehajtásának meg­tagadására amely a dolgozó egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszé­lyeztetné vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba üt­közik. Olvasónk ezt tette, ami­kor több kisgyermekes család­anya létére túlórázásra akar­ták kötelezni, illetve fele rész­ben éjszakai munkára akarták kötelezni. Ha emiatt a munka­megtagadás miatt munkaviszo­nyát felmondják, a vállalati munkaügyi döntőbizottság min­denképpen orvosolni fogja az ügyet. Rövid kérdés — rövid felelet. A kisajátítási határozatban felhívták Sz. T.-né nyánspáti levélíróink figyelmét bizonyá­ra, hogy a kisajátítás ténye ellen nincs helye további eljá­rásnak, viszont az összegszerű­ség miatt bírósághoz fordul­hat. A munkaruhakérdésben és az ügyeletidíj-követelésben a tsz. alapszabályában foglaltak az irányadók. Azt nézze át le­vélírónk, és ha nem kapja meg azt a juttatást, akkor fordul­jon a szövetkezeti döntőbizott­sághoz panasszal. Február 25-i számunkban a tsz-tagság idejének a szol­gálati időbe való beszámításá­val kapcsolatban adtunk tájé­koztatást Z. E.-né üllői olva­sónk kérdésére. Kiegészítjük korábbi közlésünket azzal, hogy a tsz-tagságban eltöltött 10 esztendejét csak akkor szá­mítják be, ha eléri a nyugdíj- korhatárt. A tsz-tagok csökke­nő nyugdíjkorhatárát korábbi közléseinkben évenkénti bon­tásban vezettük le. Tehát nem a jogszabályban előírt szolgá­lati időt kell elérnie olvasónk­nak, hanem a jogszabályban meghatározott korhatárt. Dr. M. J. Tisztességtelen gazdálkodás - gazdasági bírság A Legfőbb Ügyészség tapasztalatairól Népgazdasági és állampol­gári szempontból egyaránt fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a gazdálkodó szervek — vállalatok, szövetkezetek — ne fordíthassák saját céljaikra a jogszabályba, hatósági rendel­kezésbe ütköző, illetőleg a szocialista gazdálkodás elvei­vel ellentétes módon szerzett anyagi előnyt, az olyan hasz­not, amelyre a lakosság, egész szocialista gazdálkodásunk jo­gos érdekeinek megsértésével tettek szert. Mindezt jogsza­bályi rendelkezéseik írják elő — s az említett érdekek jogi szankcionálásának, nevezete­sen a gazdasági bírság alkal­mazásának tapasztalatairól nemrégiben tájékoztatót tar­tott a Minisztertanács ülésén a legfőbb ügyész és a Legfel­sőbb Bíróság elnöke. Kiterjeszteft szankciók A gazdasági bírsággal kap­csolatos tapasztalatokról a Legfőbb Ügyészségen kért tá­jékoztatást Tóth Ferenc, az MTI igazgatásügyi tudósítója. Érdeklődésére elmondták: a Tíz nap rendleleteiből Az építési műszaki-gazdasá­gi normatívák átárazásáról az Országos Tervhivatal, a Pénz­ügyminisztérium, és Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium 100/1976. OT—PM —ÉVM. számú együttes köz­leményét a Pénzügyi Közlöny 5. száma tartalmazza. A tejértékesítés és borjú- szaporulat elszámolható ár- kiegészítésről ugyanitt talál­ják meg az érdekeltek a Pénz­ügyminisztérium és a MÉM 306/1976. ÉM—MÉM számú együttes közleményét. A vállalati jogi tevékenység felügyeleti vizsgálatának ta­pasztalatairól a Belkereskedel mi Minisztérium közleményt adott ki, amelyét az érdekel­tek a Kereskedelmi Értesítő 6. számából ismerhetnek meg. A munkahelyi vendéglátó tevékenység utáni kedvezmé­nyek igénybevételéről ugyan­itt jelent meg a Belkereske­delmi Minsztérium egy másik fontos közleménye. Az 1976—80. évi kollektív szerződések megkötéséhez a Munkaügyi Minisztérium által kiadott iránymutatására, amely a Munkaügyi Közlöny 3. számában jelent meg, ismét felhívjuk a figyelmet. Válaszol az illetékes Építési tanácsadó • Milyen következmények­kel jár az engedély nélküli vagy az engedélytől eltérő építkezés? Nemcsak társadalmi, de ma­gánérdek is, hogy települé­seink rendezetten fejlődjenek, hogy az egyes épületek elhe­lyezése, kialakítása megfelel­jen az építésügyi és hatósági előírásoknak. Az engedély nél­kül vagy az engedélytől elté­rően építkezőkkel szemben kü­lönféle intézkedésekkel léphet fel a hatóság. Ezek közül a legsúlyosabb az építmény bontásának el­rendelése. Erre akkor kerül sor, ha az engedély nélkül vagy attól eltérő módon ké­szített épület nem felel meg a rendezési terveknek, és az épí­tésügyi szabályoknak; továbbá, ha a szabálytalanság átalakí­tással sem szüntethető meg. Akkor is lebontást kell elren­delni. ha az épület közvetle­nül veszélyezteti az élet- és közbiztonságot, vagy ha az épít­mény állékonysága nem felel meg a műszaki követelmé­nyeknek. A bontást elrendelő építés­ügyi hatóság határozata tartal­mazza a végrehajtás határide­jét is. Amennyiben a kötele­zett a megszállott határidőn belül nem hajtja végre a bon­tást, az építésügyi hatóság építésrendészeti bírságot szab ki. Ez az épület vagy épület­rész értékének 10 százaléka. Ha a bontás ezután sem tör­ténik meg, hatósági úton hajt­ják végre a bontást. A költsé­gek az építtetőt terhelik. Amennyiben nem rendelik el a bontást, az építésügyi ha­tóság fennmaradási engedélyt adhat az épületre, de egyide­jűleg kiszabja az építésrendé­szeti bírságot is. Ennek össze­ge ugyancsak az építmény ér­tékének 10 százaléka. A fenn­maradási engedélyben bizo­nyos átalakítást is elrendelhet­nek. A fennmaradási engedélyké­relemhez ugyanazokat a mel­lékleteket kell csatolni, mint az építési engedélykérelem­hez (kivéve a tulajdonjog iga­zolására szolgáló iratokat). A kérelemre 500 forintos illeték­bélyeget kell ragasztaná. A fennmaradási engedély érvé­nyességének időtartama válto­zó; lehet végleges, meghatáro­zott időre szóló, vagy a visz- szavonásig érvényes. A fenn­maradási engedély magában foglalja a használatbavételi engedélyt is, de házadómentes­ség vagy adókedvezmény csak a végleges fennmaradási enge­dély alapján adható. • Mit kell tutfni az építés­rendészeti bírságról? Az építésrendészeti bírság csak akkor szabható ki, ha az építkezés befejezése óta még nem telt el 10 év, és ha a sza­bálytalanság 1 évnél rövidebb ideje jutott a hatóságok tudo­mására. Az 1973. március el­seje előtti cselekmények ese­tében akkor sem lehet már építésrendészeti bírságot ki­szabni, ha az elkövetés óta nem telt el 10 év. Továbbra is fennmarad azonban a lehe­tőség az átalakítás vagy lebon­tás elrendelésére. Nem lehet a bírságot kiszabni abban az esetben sem, ha az építésügyi hatóság elrendelte a bontást és ezt az építtető a határidőn belül végrehajtotta. Az építésrendészeti bírságot csak az építtetőkre lehet ki­szabni. így például nem sújt­ható bírsággal az építési mun­ka kivitelezője; ellene szabály­sértési eljárást lehet indítani. Abban az esetben is kiszab­ható az építésrendészeti bírság, ha az épületet a használatba­vételi engedélyben megjelölt rendeltetési céltól — 30 na­pot meghaladó időn át — el­térő céllal használják. Ilyen­kor a bírság azt sújtja, aki meg nem engedett célokra használta az épületet, függet­lenül attól, ki az épület tulaj­donosa. A bírság alapjául szol­gáló építményértéket a kisajá­títással kapcsolatos kártataní­tás szabályai szerint számítják. Wächter Roland, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezetője gazdasági bírság jogintézmé­nyének 1968-ban kormányren­delettel történt bevezetése le­hetőséget teremtett arra, hogy vagyoni szankcióval sújtsák azokat a gazdálkodó szerveze­teket, amelyek — önállóságuk keretében — a gazdaságpoliti- kai célkitűzésekkel és a szo­cialista gazdálkodás elveivel ellentétes tevékenységet foly­tatnak. A közvetlenül e szer­vezetek nyereségét terhelő anyagi elmarasztalás az emlí­tett visszaélések megelőzésére is szolgál. 1973-ban minisztertanácsi rendelettel kiterjesztették a gazdasági bírság alkalmazási körét a népgazdaság érdekeit jelentősen sértő vagy veszé­lyeztető további esetekre. Az új szabályozás nyomán a korábbinál élénkebb lett a bírság indítványozása: 1973— 75-ben összesen 135 indítványt nyújtott be a bíróságokhoz a legfőbb ügyész, a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigazga­tósága, a KNEB, az Országos Anyag- és Árhivatal, a Köny- nyűipari, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a fő­városi és megyei tanácsok végrehajtó bizottságai. Minőségrontás, árdrágítás A gazdálkodó szervezetek legkülönfélébb szabálytalan­ságait tükrözték a gazdasági bírság kiszabását előidéző ma­gatartások. Főként jogtalan tevékenység, szövetkezeti ta­gok szabálytalan foglalkozta­tása, minöségrontás és árdrá­gítás miatt indítványoztak el­járást. Egyes szövetkezetek az alap­szabályukban meghatározott tevékenységi körük engedély nélküli túllépésével értek el jelentős nyereséget. Fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tek — a többcsatornás termék­forgalmazási szabályok hely­telen (téves vagy rosszhisze­mű) értelmezésével — tevé­kenységüket kiterjesztették nagykereskedelmi jellegű for­galomra, sőt, termelőeszközök nagy tételben való eladására vagy közvetítésére. Ugyancsak fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek, továbbá egyes me­zőgazdasági tsz-ek azzal sze­reztek jogtalanul hasznot, hogy az alapszabályuktól el­térő, az engedélyen túlmenő ipari, építőipari tevékenységet végeztek. Több nagy iparvállalat a korábbi években — vállalko­zási, illetőleg bérmunkaszer­ződésnek nevezett — olyan megállapodásokat kötőit me­zőgazdasági téeszekkel. ame­lyek alapján a segédmunkás­ként foglalkoztatott szövetke­zeti tagokért nem a béralap­ból, hanem általános üzemi költségként — az ipari bére­ket jóval meghaladó — óra­bért fizettek. Az ár csökken­tése nélkül gyengébb minősé­gű termék szállításával elért jogtalan haszon. Illetőleg így okozott kár miatti bírságügyek jórészt minőségellenőrzési la­zaságokból — különösen egyes gabonafelvásárló és -feldolgo­zó vállalatoknak az adagolás­ban és a keverésben tanúsí­tott felületessége miatt — adódtak. Az árrendelkezések megsze­gésével történt tisztességtelen haszonszerzés miatt indult, a legtöbb eljárás. Többször kel­lett kiszabni gazdasági bírsá­got például maximált áras be­ruházások kivitelezőinek túl­számlázásai miatt. Máskor a maximált kereskedelmi ha­szonkulcsot egy téesz azzal lépte túl, hogy az importár- engedménvekkel nem csök­kentette eladási árait. Differenciált ítéletek Kellő differenciáltsággal ha­tározták meg az ítéletek a gaz­dasági bírság mértékét — alaposan mérlegelve a körül­ményeket, szem előtt tartva az egyedi és az általános vissza­tartó hatást. Általában a meg­állapított jogtalan anyagi előny, illetve kár összegét 15— 25 százalékkal meghaladó mértékű bírságot szabtak ki. Ugyanakkor az átlagosnál ki­sebb — a jogtalan előnyt csu­pán 5—10 százalékkal megha­ladó mértékű, sőt, mérsékelt — összegű gazdasági bírság megállapítása volt indokolt ' egyes kedvezőtlen adottságú, hátrányos helyzetű fogyasz­tási és értékesítő szövetkezet­tel vagy téesszel szemben. Egyes esetekben indokolt volt, hogy engedélyezzék a kisza­bott gazdasági bírság egyszer­re történő megfizetése helyett a részletfizetési kedvezményt, különösképpen azért, hogy ne gátolják a megbírságolt gaz­dálkodó szervezet megfelelő további működését, A gazdasági bírságot kisza­bó döntések helyességét Iga­zolja, hogy az utóbbi évek­ben csupán öt jogerős ilyen ítélet ellen terjesztettek elő kérelmet törvényességi óvásra. A gazdasági bírságról szóló 1973. évi minisztertanácsi ren­delet azt is előírja, hogy u megbírságolt vállalat, szövet­kezet. illetőleg felügyeleti szerve köteles gondoskodni a hatáskörébe tartozó személyek felelősségre vonásáról. A Leg­főbb Ügyészség 1975. végén megvizsgálta, hogy a jogerő­sen befejezett ügyekben mi­ként érvényesültek a személyi felelősségre vonás szabályai. Meaállapította: 1973—1975-ben nyolcvan érintett vállalat kö­zül tizenegynél egyáltalán nem alkalmaztak a felelős személyek ellen semmiféle fe­lelősségre vonást; a megbírsá­golt gazdálkodó szervezetek­nek csupán a felénél volt a személyi felelősségre vonás helyes, megfelelően nevelő és egyben visszatartó hatású. Az említett vizsgálat egyéb­ként feltárta a személyi fele­lősségre vonással kapcsolatos rendelkezéseknek más jogsza­bályokkal — például munka­jogi, szövetkezeti jogi előírá­sokkal — összefüggő néhánv fogyatékosságát is, ezért a legfőbb ügyész Indítványozta az illetékes minisztereknél az érintett jogszabályok módosí­tását. EMLÉKEZZ A NEVEDRE! Színes, szinkronizált szovjet-lengyel film. Találkozás — húsz év után ... EMLÉKEZZ A NEVEDRE! ’sssssssss^sssssss/ssssssssssssssssssrssssssyssssysrsssjyysssssssssssssss/Yssssssssssssssssssssryyssssssssssssssssssssss* Áprilistól a megye mozijainak műsorán. Április 8—11: Cegléd; Április 16—18: Öcsa; Április 12—14: Abony; Április 29—május 2: Budaörs; Május 3—4: Dunaharaszti.

Next

/
Thumbnails
Contents