Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
1976. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP 3 A felszmdulás 31. évf Járási, városi ünnepségek a megyében CEGLÉDI JÁRÁS A ceglédi járás vállalatainak, termelőszövetkezeteinek dolgozói Jászkara jenöre jöttek össze tegnap délután, hogy megemlékezzenek hazánk fel- szabadulásáról. A hősi emlékműhöz sokan hozták el koszorúikat. Rapi Sándor esztergályos, Keltái Jenő: Szabadság című versét mondta el. Podmanicz- ky István, a községi pártbizottság titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit, közöttük Bállá Jánost, a járási pártbizottság első titkárát és Mihail Szergejevics Alekszszandrovot, az. ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselőjét. Az ünnepi gyűlésén dr. Csa- lótzky György, a Pest megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen adták át a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést Kánya András és Óvári Mihály kombájnos- szerelöknek. Este a Tápiómente népi, együttes adott műsort. DABASI JÁRÁS Dabason már a kora délutáni órákban megkezdődtek A dabasi járási ünnepség résztvevőinek egy csoportja. Nagy Iván íelvétele az ünnepségek. A nagyközség párt- és állami vezetői, az üzemek és gazdaságok vezetői megkoszorúzták a szovjet hősök sírjait, akikre Illés Géza, Dabas III. kerületének alapszervi titkára emlékezett. A koszorúzást követően a 3. számú általános iskola úttörői adtak rövid műsort. A járási kiemelt ünnepségre a nagyközség művelődési házában került sor. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglaltak a járás és a nagyközség pártós állami, valamint az üzemek és gazdaságok vezetői. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Jászfalvi Teréz, az 1. számú általános iskola hetedik osztályos tanulója szavalta el József Attila A Dunánál című versét. A művelődési ház nagytermét megtöltő közönséget Kovács Sándor, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte. Ünnepi beszédet Aranyosi László, a Pest megyei pártbizottság osz- vályvezető-helyettese mondott. Az ünnepi gyűlés Kovács Sándor zárszavával és az In- temacionálé hangjaival fejeződött be. Ezt követően Máit és jelen címmel — Petrányi Bálintné tanár rendezésében — az 1. számú általános iskola irodalmi színpada adott igen tartalmas zenés-táncos- irodalmi műsort GÖDÖLLŐI JÄRAS A gödöllői járás kiemelt ünnepsége tegnap délután Péce- len fél négykor kezdődött a Köztársaság téri felszabadulási emléktábla megkoszorúzásával. A járás és a község mintegy félezer dolgozója, lakosa jött el, hogy együtt emlékezzenek a hazánk felszabadulásáért életüket áldozó harcosokra. Elhozták koszorúikat, s a kegyelet virágjait a járás és a község üzemeinek és intézményeinek képviselői, a szovjet és a román hősök sírjához. A művelődési házban dr. Magyari András, az MSZMP Pest megyei bizottságának tagja, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára ünnepi megemlékezésében arról szólt, milyen sokat fejlődött a járás az elmúlt 31 esztendőben, elsősorban a mezőgazdaságban, de ugyanakkor az iparosodás is — különösen az elmúlt esztendőkben — jelentős szerepet kapott a járásban. Az ünnepséget színvonalas műsor követte, melyen — többek között — fellépett a pácéit szövetkezetek Petőfi Sándor ezüstdiplomás férfikara, az állattenyésztési szakiskola irodalmi színpada és tánckara is. (Folytatás a 4. oldalon) A forradalom rendje Szabadságunk születésének körülményei pontosan _ leírhatók. Megtették ezt történelemkönyvek szerzői, visszaemlékezések szenvedélyes szavú fogalmazói, tanulmányok hűvös józanságú alkotói. Mégis, akik nem élték át a véres és boldog, könnyes és félelmetes, kétségbeesést és reménykedést váltogató pillanatot, már csak felidézni, s nem újraélni tudják azt. Ügy hihetik: egy nemzet lefeküdt este szolgaként, s reggel felkelt szabadon. Mert a nagy történelmi tablókon, legyenek bármennyire részletezőek is, zászlókat látni és sugárzó arcokat, rohamra lendülő testeket. Mintha minden csak előre mutatna, mintha minden csak egy cél felé szágul- dana. Igen, ez a szemszög is igaz. Ahogy a másik szintén. Az, mely láthatóvá teszi a káoszt, a már nem s a még nem viharos örvényű állapotát. Mindazt, ami rend után kiált. Ma, harmincegy esztendő múltán is beszélni kell erről? Igen, igen! Mert hálatelt szívvel emlékezünk azokra, akik meghozták szabadságunkat. Mert büszkék vagyunk rá, hogy élni tudtunk a szabadsággal, haladni az új történelem nyitotta utakon. Mert új ország teremtődött munkánk nyomán. Csak egy valamit tanulunk meg, kovácsolunk ki kínnal, keservvel: a rendet. A forradalom rendjét. Rend? A tudatosan vállalt és tartott fegyelem. Nem egyarcúság, de egycélúság. Rend? A tisztességes, minden lehetőt megtevő munka. Kukoricaföldön és minisztériumban, koszos műhelyben s patika tisztaságú üzemcsarnokban. Rend? A vita utáni döntés s az egységes végrehajtás. Ennek sodra nem a könnyűt emeli magasba, hanem a nehezet. S mégis, vállalja, mert érti, mit miért tesz. Rend? Aktákban és anyagrendelésekben. Mert mögöttük emberek mindennapja áll. Munkája, ügye, öröme, bosszúsága, boldogulása, szomorúsága. Rend? Igaz szó a tanári katedráról, s a szövetkezeti elnök szájából. Erős hit abban, hogy az igazság soha nem bénító. Rend? A tehetséges fölkarolása, a törtető orron koppintása. A nyíltság tisztelete, a hamiskodás félrelökése. Rend? Simogatás és keményre zárt ököl. Annak ismétlése: mindenki elsősorban önmagáért felel, s csak azután lehet szava másokra. Rend? Múltunk és jelenünk értő összekapcsolása, ahol a való való, a vélt vélt marad. Ahol a holnap sem tejjel-mézzel folyó Kánaán, de emberibbé, szebbé tehető, ha olykor verítékkel, idegek pattanásig feszítésével is. Rend? Választó- vonal cselekvők és szájtátók közé. Szabad pálya azok előtt, akik mindannyiunkért elégedetlenkednek, s megállj azoknak, akik mindig, mindenhol, mindenben maguknak kaparnak. Rend, a forradalom rendje? Kegyetlenül nehéz! Hiszén nem elegendőek hozzá törvények, rendelkezések, szervezetek. Kevés hozzá a jövedelem szabályozása, a gépek kihasználtságának javítása, a földek bevetése. Nem teszik ajándékként kezünkbe szónoklatok és újságcikkek, tervteljesítések és külkereskedelmi számadatok. Ezek is kellenek hozzá, s ezer más. Legfontosabb azonban a nép mind nagyobb tömegeiben gyökeret verő fölismerés: a forradalom rendje nem óhaj, hanem követelmény. Mindenkire és mindenkor érvényes. Nem kívánni kell, hanem formálni. Nem sóhajtozni utána, hanem törekedni rá. Nemcsak beszélni róla, hanem minél sűrűbben tanúságot tenni mellette. Kis és nagy ügyekben Egyetlen munkadarab elkészítésében, s milliárdos beruházásnál. Tervezésnél és végrehajtásnál. Igazságok és vélt igazságok szétválasztásánál. Kádár János, a párt Központi Bizottsága első titkára 1976. február 4-én a budapesti pártaktíva-értekezleten rámutatott: „Nagyon sokat beszélünk mostanában a demokráciáról, a szocialista demokráciáról. Nekem az a meggyőződésem: a mi rendszerünk demokratikus, sok demokratikus intézményünk van, pártunk munkastílusa demokratikus. De az én fogalmaim szerint a szocialista demokrácia egy forradalmi nép forradalmi rendje is! A demokrácia nemcsak protestálási jog, hanem forradalmi rendet is jelent, amelynek megvannak a maga szabályai, amelyektől kivételes eltérés akkor lehet, ha hozzájárulást, engedélyt kérnek és engedélyt kapnak.” 1\,1 intha rendtanulásunk, rendkovácso’.ásunk közepette el-elfelednénk: a rendnek szabályai vannak, s áthágni azokon annyi, mint föladni az utat, mely a jobbhoz, a holnaphoz vezet. A rend nagy szabályai mögött, rejtve, nem akarva, de létezve találhatunk ostobákat, korlátoltakat, fölöslegeseket, embert semmibe vevőket. Am félresöprésük éppen a rend, a forradalom rendjének erősítésével mehet csak végbe, s nem mindenféle rend. mindenféle szabály félretolásával! Itt húzódik ösztönösség és tudatosság között a rendkívül fontos, mert egész jövőnket befolyásoló határvonal. Meg kell tanulnunk a forradalom rendjének minden szavát, rezdülését, szabályát, mert csak így tudunk birokra kelni látszatrenddel, a felszínrenddel, a bürokráciarenddel, a kispolgárrenddel, a kaszárnyaszerű renddel. Csak a forradalom rendjének igaz tudása és gyakorlása kovácsol egységet, szilárdat, tartósat, holnapba vivőt. Mészáros Ottó '--------------------------------------------------------------------------------------- - —........... A proletárdiktatúra biztosa KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT LATINCA SÁNDOR 1886. április 5-én látta meg a napvilágot Aradon egy szorgalmas, törekvő munkásember harmadik gyermekekén! A család mindegyik gyermeik, így Sándor neveltetésére is nagy gondot fordított. Az 1906-ban érettségizett fiatalember az évek folyamán szerte Európában utazásokat tett. Hamarosan hírlapíróként és vezető műszaki tisztviselőként dolgozik és már 1910- ben belép a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az immár határozott elveket valló, külföldet járt, művelt fiatal férfit a világháborúban a Monarchia egyik legszebben dekorált tartalékos tisztjeként látjuk viszont. Tulajdonosa a bronz, a kisezüst és a nagyezüst vitézségi érmeknek (az ellenforradalom ezért osztogatta a „vitézi” címeket), a Károly csapatkeresztnek, mindkét Signum Laudisnak, a koronás aranyérdemkereszt- nek, írásbeli dicséreteknek — de hősiessége és bátorsága sem feledtetik a leveleiben megnyilatkozó éles háborúellenességét. A szociáldemokrata értelmiségiben beért az elszánt forradalmár. „Gyűlölöm ... ezt a megfertőzött társadalmi rendszert, amely idehozott engem” — írja feleségének. Nem meglepő tehát, hogy aktívan vesz részt az őszirózsás forradalom eseményeiben. Hamarosan megtalálta élete értelmét. A Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége küldi 1919 januárjában Kaposvárra titkárként, hogy irányítsa és szervezze a föld népét. A forradalmi helyzet megoldásának igénye késztette arra, hogy szerepet vállaljon a Somogybán már 1919. március 10-én az SZDP és a Munkástanács javaslatára megalakult háromtagú direktóriumban. (Véglegesen a ta- nácshatalom szilárdította meg ezt a megoldást később.) A testület irányította a megyei szocializálásolcat, a 200 hold feletti birtokok termelőszövetkezetekké való átalakítását. Latinca feladata volt a közellátás ügyeinek intézése is: a lehetőségekhez képest megoldotta Kaposvár és a vidék termékcseréjét. A sokasodó ellenforradalmi megmozdulások azonban szükségessé tették a direktórium felszámolását és a kormányzótanácsi biztosi intézmény bevezetését a megyében. A tanács'kormány Latinca Sándort nevezte ki erre a tisztségre. Latinca politikai érzékét dicséri, hogy a proletárdiktatúrát ésszerű kompromisszumok és célravezető, rugalmas megoldások segítségével gyakorolta. A válságos napokban nyugalmat és határozottságot mutatott. Egész tevékenysége arra irányult, hogy megnyerje és megtartsa a falusi szegénységet, a parasztságot a munkásosztály ügyének. A fehérterror elszabadulása azonban őt sem kímélte. Bár a helyi bírósági szervek először nem találták bűncselekmény hiányában megbün- tethetőnek, az időközben Kaposvárra érkező Prónay-külö- nítmény tisztjei 1919. szeptember 17-én a Kaposvár melletti Nádasdi-erdőben bestiális körülmények között meggyilkolták. F. T. Szovjet és magyar vezetők táviratváltása Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte a magyar vezetőknek: Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának. Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének. Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Budapest Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek nemzeti ünnepük — Magyarországnak a fasiszta elnyomás alóli felszabadítása 31. évfordulója alkalmábóL 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg felszabadító küldetését teljesítve kiűzte Magyarország földjéről a fasiszta elnyomókat, a magyar nép életében új, nagyszerű fejezet kezdődött. A magyar dolgozók, a kommunisták pártjának vezetésével, a szocializmus építésének útjára léptek, és történelmileg rövid idő alatt korszerű ipart, élenjáró mezőgazdaságot hoztak létre, nagy eredményeket értek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A testvéri Magyarország jelenleg sikeresen váltja valóra a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának a fejlett szocialista társadalom felépítésére vonatkozó útmutatásait. Széles körű megbecsülésre tett szert a Magyar Népköztársaság következetes külpolitikája, aktív részvétele a békéért és a nemzetközi biztonságért folyó küzdelemben, hozzájárulása, a szocialista államok közösségének erősítéséhez. A szovjet emberek nagyra értékelik pártjaink, országaink és népeink megbonthatatlan szövetségét, a jelenkor valameny- nyi alávető kérdésében megnyilvánuló teljes nézetazonosságot, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti állandóan fejlődő sokoldalú kapcsolatokat. A Szovjetunió kommunistái és egész dolgozó népe, az SZKP történelmi jelentőségű XXV. kongresszusának határozataitól vezettetve, a továbbiakban is azon lesznek, hogy mélyítsék pártjaink és államaink közötti sokrétű együttműködést, a szovjet és a magyar nép javára. E nevezetes napon kívánunk Önöknek, kedves barátaink, és a testvéri Magyarország dolgozó népének új sikereket a szocializmus építésében, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a népgazdaság fejlesztésének V. ötéves terve teljesítésében, s kívánunk hazájuknak további felvirágzást. Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága. L. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke. ★ ★ ★ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő táviratot küldte a szovjet vezetőknek: L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának. N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének. A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Moszkva Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész népünk nevében szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából hozzánk intézett szívélyes üdvözletüket és baráti jókívánságaikat. 31 éve annak, hogy a szovjet hadsereg hősies harca eredményeként népünk a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás útjára léphetett. Az elmúlt évtizedek alatt történelmi lépést tettünk előre, leraktuk és megszilárdítottuk a szocializmus alapjait, nagy eredményeket értünk el az ország anyagi és szellemi javainak gyarapításában. Dolgozó népünk most a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a XI. kongresszuson megjelölt feladatok végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik. Felszabadulásunk óta hazánkat, népünket a testvéri barátság és a sokoldalú együttműködés széttéphetetlen szálai fűzik a társadalmi haladás élharcosához, s nagy szövetségesünkhöz, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz. Azon leszünk, hogy e testvéri kötelékeket tovább erősítsük. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveitől vezérelve — vállvetve a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunióval — következetesen síkraszáll a szocialista országok együttműködésének széles körű fejlesztéséért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom internacionalista egységének további erősítéséért, minden antiimperiaiista erő tömörüléséért, közös célkitűzéseinkért, a békéért és a társadalmi haladásért. A tisztelet, a megbecsülés és az elvtársi szeretet érzésével üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az elmúlt hetekben tartotta meg XXV. kongresszusát. A szovjet kommunisták ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson áttekintették a kommunizmus építésében elért nagyszerű eredményeket. a XXIV. kongresszuson elfogadott békeprogram végrehajtásában elért nagy sikereket és kijelölték a továbbhaladás útját. Az SZKP XXV. kongresszusa nemcsak a Szovjetunió népei számára volt kiemelkedő esemény, hanem a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség számára is. A magyar kommunisták biztosak abban, hogy az SZKP XXV. kongresszusán hozott határozatok végrehajtása jelentős mértékben előmozdítja mind a kommunizmus építésének, mind a béke és biztonság megszilárdításának nemes ügyét. Nemzeti ünnepünkön a magunk és a magyar nép nevében további nagy sikereket kívánunk Önöknek és az önök személyén keresztül a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommunizmus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Budapest, 1976. április 3. i t
