Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

Seregszemle-eredmények Április 4-én rendezik ■ a gálaműsort Veresegyházon A gödöllői járás úttörői és kisdobosai nagy lelkesedéssel készültek a járási úttörő kul­turális seregszemlére. A pajtá­sok három művelődési házban mutatták be műsoraikat. Egy- egy alkalommal a különböző szakágak versenyzői szerepel­tek. Az első bemutatót az éneklő és hangszeren játszó általános iskolások számára, a bagi Dó­zsa György művelődési köz­pontban tartották március 7-én. Ezen a napon ötvenhat műsorszámot nézett végig a zsűri. A műsor magas színvo­nalát mutatta, hogy a bemuta­tót követően 21 aranyfokoza­tot adtak ki. Tizennyolc isko. Iából érkeztek a szereplők, s majd mindegyikhez került arany, vagy ezüst fokozat. Több szólóénekes szerepelt, s megszólalt furulya, zongora, sőt még trombita és citera is. A túrái Bartók Béla művelő­dési házban március 14-én tartották a népijáték-néptánc- báb járási bemutatóját. Ezen a versenyen már kevesebb volt az arany fokozat, tizenhat is­kola pajtásai szerepeltek. Ara­nyat nyertek a versegtek, a galgamenti csárdással, a zsámbokiak karikatánccal és az aszódi 2-es számú iskola kisdobosai népijátékkal. Igen népes volt a szereplők tábora március 21-én a veres- egyházi művelődési központ­ban, ahol az úttörő- és gyer­mekirodalmi színpadok léptek fel, tábortűzi programokat mutattak be a pajtások, húszán pedig verset mondtak. Az irodalmi színpadi kate­góriában a hévizgyörki csoport az erdökertesi Érke, a veres- egyházi Forrás és a Hózápor nevű együttes ért el arany fo­kozatot. A gyermekszínpadok közül a szadaiaknak volt a legnagyobb sikerük a Kompu­ter és A kolozsvári bíró című darabokkal. A szavalok kö­zül öt pajtás lett aranyérmes. A járási úttörő kulturális seregszemle legjobbjai- részt- vesznek a megyei döntőn: az éneklő raj kategóriában a ve­resegyháziak és az isaszegiek, az irodalmi színpadok közül a hévizgyörki, az erdökertesi, a két veresegyházi és a szadai együttes. Két népitánccsoport is utazik a döntőre: a bagi kis­dobos és a zsámboki úttörő- csoport. A jól sikerült, színvonalas szakági bemutatók résztvevői közül tizenhét pajtás, illetve csoport lép fel az április 4-i gálaműsorban, amelyet a ve­resegyházi művelődési köz­pontban rendeznek meg. Sze­repelnek itt a vendégfogadó veresegyházi, a vérségi, péce- li, szadai, aszódi, valkói, gal- gahévízi, erdökertesi, hévíz- györki, bagi, mogyoródi, túrái és zsámboki úttörők és kisdo­bosok. Ő. E. Két nap a városért Fákat is ültetnek Szombatra és vasárnapra társadalmi munkát szerveztek a János utcai szolgáltatóház környékének rendbehozatalá­ra a gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezet szocialista brigádjai. A két munkaszüneti napon — a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat egyik szakemberé­nek irányításával — a szolgál­tatóház: előtti parkolóhely sze­gélyköveket kap, a'járdaszige­teket pedig virágosítják. Már beszerezték Isaszegről az Er­dőgazdaságból azokat a facse­metéket is, amelyeket az iro­daház tőszomszédságában ül­tetnek majd el. Tisztségviselőket választottak Közgyűlés a Szilasmentiben Tervtárgyaló közgyűlést tar­tottak március 31-én, szerdán a kerepesi Szilasmenti Mező- gazdasági Termelőszövetkezet­ben. A megjelenteket — köz­tük dr. Török Ottót, a Pest megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályának képviselőjét és Novak Lászlót, a gödöllői járási hivatal me­zőgazdasági osztályvezetőjét — Sárossy János, a termelő- szövetkezet elnöke köszöntöt­te. Ezt követően javaslatot terjesztettek elő a közös gazdaság különfé­le tisztségviselőinek meg­választására. A közgyűlés legfontosabb napirendi , pontja volt a kö­zös gazdaság 1976. évi terme­lési * és pénzügyi tervének megtárgyalása. A tervet dr. Elekes István főkönyvelő terjesztette a tag­ság elé. A mostani közgyűlés hatá­rozott a szövetkezet alapsza­bálya néhány pontjának mó­dosításáról, amelyeket az új gazdasági helyzet, valamint a belső szerve- , zet további javítása tett szükségessé. Ezután a tagság titkos szava­zással tisztségviselőket válasz­tott meg egyes munkakörökbe, illetve az időközben megüre­sedett társadalmi funkciók­ba. A közgyűlés Fűzi Gábor agrármérnököt a szövetkezet elnökhelyettesévé választotta meg. Két személy kivételével lényegében új ellenőrző bi­zottságot alakítottak. Megma­radt tisztségében Szűcs György és Marinov László, most kapót bizalmat a tagság­tól Szánti Ferenc — akit az ellenőrző bizottság elnökévé neveztek ki —, valamint Tóth Istvánná, Baran Józsefné, Katona Ferenc és Kemény Hugó. Ugyancsak megalakí­totta a közgyűlés, a napjainktól a szövetke­zetekben is létrehozandó, öttagú társadalmi bírósá­got. Ennek tagjai lettek: dr. Ábrahám Béla, Rapcsi Fe- rencné, Megyeri István, Gróf László és Vizi Antal. A nő­bizottságban megüresedett he­lyekre Márton Máriát és Szá­raz Katalint választották meg. Foglalkozott még ‘a közgyű­lés a háztáji szakcsoport munkájával, amely a jövőben a közellátás helyzetén is sze­retne javítani. F. I. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 80. SZÄM 1976. ÁPRILIS 3., SZOMBAT Felszabadulásunk ünnepén Kitüntetések tanácsi dolgozóknak Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából a taná­csi és polgári védelmi munka elismeréseként kitüntetéseket adtak át. A Tanácsi Munkáért kitün­tetés arany fokozatát kapta meg Kelemen Mihály, a vérsé­gi községi tanács elnöke és Né­meth Istvánná, a járási hiva­tal főelőadója. A Tanácsi Munkáért kitün­tetés ezüst fokozatát nyújtot­ták át Burillák Józsefnénak, a járási hivatal főelőadójának, Szolnoki Ferencnének, az aszó­di nagyközségi tanács főelő­adójának, Palócz Istvánnénak, az aszódi nagyközségi tanács főelőadójának, Varga Ferenc­nének, a valkói nagyközségi közös tanács előadójának és Horváth Bélának, a veresegy­házi nagyközségi tanács főelő­adójának. A Tanácsi Munkáért kitün­tetés bronz fokozatát kapta Harangozó Mihály, a járási hi­vatal gépkocsivezetője, Kovács László, a járási hivatal sze­mélyzeti csoportvezetője, Lő- rincz József, a járási hivatal főelőadója, Novák László, a járási hivatal osztályvezetője, Streng Ferencné, a járási hi­vatal főelőadója, Szatmári László, a járási hivatal gép­kocsivezetője, Görög László, Bag nagyközség közös tanácsá­nak elnöke, Németh Imre, a kistarcsai nagyközségi közös tanács elnöke, Jánosi Károly- né. Erdőkertes községi taná­csának elnöke, Kemenczei Já­nosáé, az aszódi nagyközségi közös tanács hivatalsegédje és Zdenkó Lászióné, a tanács ad­minisztrátora, Mészáros Ist­vánná, a galgahévízi községi tanács előadója, Simon József, Isaszeg nagyközség tanácsel­nöke, Czétényi Sándorné. a tanács adminisztrátora, Szelei Józsefné, a kartali községi ta­nács előadója, Altrichter Mik- lósné, a kistarcsai nagyközségi közös tanács előadója és Be­senyői Dezsőné, a tanács ad­minisztrátora, Sellei Miklósné, a péceli nagyközségi tanács pénzügyi csoportvezetője, Be- recz Jánosné, a túrái nagyköz­ségi tanács igazgatási előadója, Király Istvánná, a túrái nagy­községi tanács előadója, Kádár Lukács, Veresegyház nagyköz­ségi tanácsa főelőadója, Bácsik Józsefné, a tanács előadója, il­letve Halász Istvánná, a ta­nács adminisztrátora és Korecz Lászlóné, Verseg nagyközségi tanácsának hivatalsegédje. A Tanács Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki Holló La­josáét, a járási hivatal cso­portvezetőjét és Borna Imrét, a járási hivatal gépkocsiveze­tőjét, valamint Drenyovszki Mihálynét, Nagytarcsa közsé­gi tanácsának előadóját, Szabó Mihálynét, a péceli nagyköz­ségi tanács előadóját, Bogács Józsefnét, a valkói nagyköz­ségi közös tanács előadóját. A Kiváló Pénzügyi Dolgozó kitüntetést nyújtották át Pál Istvánnénak, a járási hivatal főelőadójának. A polgári védelem terén hu­zamosabb időn keresztül vég­zett munkájuk elismeréseként a Honvédelmi Érdemérem ki­tüntetés 25 éves munkáért járó fokozatát vette át özv. Zsinlca Istvánná, Veresegyház vöröskeresztes titkára. A ki­tüntetés 10 éves munkáért járó fokozatát nyújtották át Kulics Lászlónénak, az aszó­di bölcsőde dolgozójának. A kitüntetéseket az appará­tusi, illetve a községekben megtartott ünnepségeken nyúj­tották át. A gödöllői városi tanács munkatársai közül sokéves munkája elismeréseképpen a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát kapta Gányi Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese. A Tanácsi Munkáért kitün­tetés ezüst fokozatát kapta meg Benedek János, a városi tanács elnöke. A kitüntetés bronz fokoza­tát nyújtották át Barsi László műszaki osztályvezetőnek, He­rényi Zoltánná előadónak, Tóth Józsefné pénzügyi osz­tályvezetőnek, Gádor Jánosné és Jenei Istvánná előadóknak, Mihalovics Mária adminiszt­rátornak, dr. Pecznik Jánosné gondnoknak, Krizsán Zoltán gépkocsivezetőnek, Sári László főelőadónak és Lukács László­né műszaki előadónak. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Suck Zoltán, a tanács főelőadója. Pv-vetélkedő Aszódon „A honvédelmi nevelés, az ál­talános iskolai nevelésnek nem külön területe, hanem olyan feladat, amely az oktató-neve­lő munka egészét áthatja. A honvédelmi ismeretek azoknak a speciális ismereteknek, jár­tasságoknak és készségeknek a rendszere, amelynek alapjait az általános iskolában is fon­tos feladatunk lerakni. Az is­meretanyagot az osztályfőnöki órák során, szakkörökön és az évenként megrendezett hon­védelmi napon igyekszünk el­mélyíteni a tanulókban.” Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Burján János, az aszódi I-es számú általános is­kola igazgatója, március 29-én, Tejfelt ettek bekötött szemmel Fordított nap április 1-én Első ízben rendeztek csü­törtökön, április 1-én a gödöl­lői Agrártudományi Egyetemen fordított napot. Ennek lényege, hogy úgyszólván teljesen fel­borult a rend: a diákok tartot­tak előadást, a tanárok pedig beültek az egyetem padjaiba. A diákok maguk közül válasz­tottak rektort, továbbá eltöröl­ték az órákon és gyakorlati foglalkozásokon megszokott katalógust. Tanszéki értekez­letet hívtak össze áz egyetem legnagyobb előadótermében, ezen csaknem kétszázan vol­tak jelen — természetesen a diákok. Ilyen népes tanszéki értekezlet nagyon régen lehe­tett már. A programban azonban nemcsak oktatás szerepelt, ha­nem egyéb események is szí­nesítették . a fordított napot. Kispályás labdarúgó-mérkő­zést rendeztek a gazdász- és a gépészkari oktatók csapatai között. A bíró személye hadd maradjon titokban; az április elsejei jegyzőkönyv arról árul­kodik, hogy a gépészkar taná­rai nyertek 2:l-re. Ezen túlsá­gosan nem csodálkozhatunk, hiszen csapatuknak a gépész­karegykori dékánja — ma már rektorhelyettes — rúgta a győztes gólt. Éjfél utáni tréfás vetélkedő színhelye volt az hétfőn az Aszód, Iklad és Do- mony úttörőcsapatai között megrendezett polgári védelmi ■vetélkedőt. A versenyek folyamán a pajtások egyaránt számot adhattak felkészültségük­ről, az elméleti és gyakor­lati feladatok megoldása közben. A komoly felkészülést igénylő elméleti és gyakorlati próbák között akadt néhány tréfás feladat is, például egy imitált épülettűz eloltása in­jekciós fecskendővel. A vetél­kedő zsűrije — amelynek el­nöke Kováts Tibor, a járási hivatal művelődési osztályá­nak dolgozója volt, a zsűri tagjai pedig a helyi állami és párt vezetőkből, valamint a já­rás polgári védelmi vezetői­ből kerültek ki — igen szín­vonalasnak találta a versenyt. Támogatták a kezdeményezést a községi gazdálkodó egysé­gek is, a helybeli ÁFÉSZ és a Vegyesipari Szövetkezet, amelyek összesen mint­egy 8 ezer forint értékben ajánlottak fel díjakat a versenyben induló úttörő­csapatoknak. A verseny győztese ,az aszódi 1-es számú általános iskola csapata lett. Őket a do­bogón a 2-es számú ikladi is­kola pajtásai követték. A do- monyi pajtások pedig a har­madik helyen végeztek. Hónig Antal egyetem. A legjobbak njérték össze ügyességüket: bekötött szemmel ették, a tejfölt, rög­tönzött zenekarok adtak mű­sort. Az esemény végén le­mondott a diákrektor: Kiss Miklós harmadéves gépész­hallgató. Képünkön a diákrektor megnyitja a fordított nap egyik attrakcióját. Groteszk ’78 cí­mű fotókiállítást. Egyetemi képzőművészeti kör Tárlat a járási hivatalban A gödöllői Agrártudományi Egyetem képzőmúvészköre ti­zenegy esztendeje alkot, dol­gozik. Nemrégiben, március 17-én ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg az egyetem B kollégiumában tárlatukat. Ezt a kiállítást a képzőművé­szeti kör ismét bemutatja, ez­úttal a járási hivatal nagy­termében. A kiállítást dr. Pecznik János professzor, a kulturális bizottság elnöke nyitja meg április 3-án, szom­baton fél egykor. S: onilati jegyzet Várnak Kíváncsiskodó természetű lény az ember, talán ezért is szereti annyira a krimiket. Kézbe veszi a könyvet, s né­hány lap átolvasása után már is tiszta a helyzet. Tudja, kit tettek el láb alól, a babramunka ekkor kezdő­dik. At kell olvasnia kétszáz csellel, intrikával megtűz­delt oldalt, hogy a könyv végén azután minden kide­rüljön. Az utolsó oldalakon a szerző beavatja a kíván­csiskodót a Nagy Titokba, s így senki sem marad bi­zonytalanságban. A gyilkos csuklóján bilincs kattan, a lidércnyomás egyetlen perc alatt szertefoszlik, elégedett boldogság, derűs nyugalom árad szét az arcokon. A mindennapok titkai en­nél sokkalta kifürkészhetet- lenebbek. Titok, talány — bárhogy is rúgkapálunk el­lene —, mindig marad. El­kallódnak, összegabalyod­nak az események szálai és mozgatórugói, mert. nincs ott a jóindulatú író, aki egy irányba terelné az ese ményeket figyelő ember gondolatait, és segítene mindent egyértelművé ten­ni. Talán ezen a héten is akadt. Most, amikor igazán nem panaszkodhatunk té mahiányra. Fontos hét volt ez a mostani. Titokban be lopakodott Gödöllőre is a tavasz, csütörtökön több­kevesebb derültség közepet­te letudtuk április elsejét, az ugratások napját. Téma­hiányra tehát — mondom —, nem panaszkodhattunk. S hogy most még sem ezek­ről a dolgokról írunk, annak egyetlen oka van: egy ta­lány. A hét közepén Buda­pestre utazván, a HÉV-en az egyik ablak alatti sze­méttartó ládikó fedelén tű­vel, vagy késsel felkarcolt írásra lettem figyelmes. „A csillaghegyi strandon min■ den vasárnap megtalálhat­ták vagyunk. Ica és Mari.’’ Vasárnap közeledvén, eszembe jutott az üzenet. Vajon mikor, hogyan és miért kerülhetett mostani helyére ez a pársoros írás. Sokáig töprengtem és mert nincs szerencsém ismerni a szóban forgó — akarom mondani a dobozka fedelén a múlandósággal dacoló — lányokat, így azt sem tu­dom „pusztába vésett” ki­áltás” maradt-e rövidke üzenetük. Jó lenne tudni, vajon há­nyán olvasták el eddig so­raikat, s vajon hány esetben adtak ötletet valakinek, s hányszor futott zátonyra a vállalkozókedv azon a sem­miségen, hogy a sorok ol­vasójánál éppen nem volt fürdőnadrág. Ám ha alapo­san belegondolunk, nem le­het mindegy az sem, mikor adták fel a hirdetést? Le hetséges, hogy azóta már évek teltek el, a sorok ré gesrég aktualitásukat ve­szítették és így a lóvátett balekok tömege áll sorban vasárnaponként Ica és Mari nevét rebegve a csilaghe- gyi strand bejárata előtt. Titokzatos ügy ez. Hasonlít a „levél” azoknak a sokat szenvedett hajótörötteknek üzeneteire, akik a sorsra, a hullámok szeszélyére bíz­zák szerencséjüket és sza­badulásukat, amikor pa­lackba zárt pár soros írást hajítanak a tengerbe. A bizonyosság megszerzés séhez valójában igen kevés dolog kell. Elegendő volna annyi, hogy vasárnap zseb- revágjam a fürdőnadrágo- iitat és elinduljak Csillag­hegyre, a strandra, s ott be­mondassam a megafonba: „Icát és Marit várják a be­járatnál.” Gyanítom azon­ban, hogy még nincs nyitva a strand, vagy ha mégis; meglehet, hogy a hírre Icák és Marik tömege rohanna lihegve a bejárathoz. Lehet, hogy ők is a tömegben len­nének, s pihegve szegeznék nekem a kérdést: mit aka­rok? Pirulva, kissé zavartan, csak annyit mondanék: „A hirdetésre jöttem.” És elő­húznám úszósapkámból a szemétláda fedelét. Berkő Pál

Next

/
Thumbnails
Contents