Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-24 / 97. szám

Vasarnap: irány a börzsönyi úttörővasút Kommunista műszakok járásszerte A közelgő KlSZ-kongresz- szus tiszteletére több kommu­nista műszakot is szerveznek járásunk területén ezen a hét végén. A sort az ikladi Ipari Műszergyár 40 KISZ-tagja nyitotta meg, ők tegnap, pén­teken a balatonlellei járási- városi úttörőtábor csatorna- ásási munkálataiban segéd­keztek, nagy szorgalommal, Ez egyébként egymillió forin­tos beruházás, s a mielőbbi siker érdekében minden fel­ajánlásra, segítségre nagy- nagy szükség van. Ma, szombaton kommunista műszakot tartanak a túrái, az aszódi ÁFÉSZ KISZ-esei, az aszódi Vegyesipari Szövetke­zet ifjúkommunistái, a péceli Ruházati Szövetkezet KISZ- tagjai és ifjúsági brigádjai, a vérségi Barátság és a buda­pesti Aranykalász termelőszö­vetkezet KISZ-tagjai és szo­cialista brigádjai, s ugyan­csak kommunista műszakot tartanak a Rákosvölgye Ter­melőszövetkezet fiataljai is. Az ikladi Ipari Műszergyár­ban és a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai üzemé­ben és a valkói Zöldmező Termelőszövetkezetben teljes létszámmal tartanak kommu­nista műszakot. A Tangazda­ság KISZ-szervezetének tag­jai kisegítő munkára — a jó kapcsolat révén — a Gyó- gyértnál munkálkodnak. Április 25-én, vasárnap is­mét kommunista műszakot tartanak a valkói Zöldmező Termelőszövetkezetben, s dol­goznak a péceli Vegyesipari Szövetkezet KISZ-tagjai is. Otthoni, tehát falubeli tár­sadalmi munkát szervezett va­sárnapra a budapesti össze­fogás, a kerepest Szilasmenti termelőszövetkezet, a péceli és a lurai KISZ-bizottság, va­lamint a szadai és nagytar- csai területi KISZ-szervezet fiatalsága. Vasárnap körülbelül 400 fiatal — közülük 150 ifivezető — nyolc teherautóval, egy mikrobusszal és egy autó­busszal utazik az úttörőszö­vetség harmincadik születés­napjára építendő börzsönyi úitöfövasút munkálataihoz — társadalmi munkára. Részt vesznek az akcióban a gal- gamácsai, a dányi, az aszódi, a hévizgyörlci és az isaszegi KISZ-bizottság által beszer­vezett fiatalok, a veresegyházi területi KISZ-szervezet tagjai, a péceli iskolák, valamint a kistarcsai VILLÉRT fiataljai. A kommunista műszakok bevételének egy részét a fia­talok a balatonlellei tábor fejlesztésére ajánlották fel. Egyébként május 8-ig, tehát a kongresszusig még több helyen szerveznek társadalmi mun­kát vagy kommunista mű­szakot. Ezt tervezik például az isaszegi Lignifer Szövet­kezet, a túrái Galgamenti— Rákóczi Termelőszövetkezet és a gödöllői Tangazdaság ifjúkommunistái is. A KISZ gödöllői városi bi­zottsága tájékoztatása szerint a börzsönyi úttörővasút építé­sén dolgozik vasárnap hu­szonöt ifivezető a Török Ignác Gimnáziumból, valamint a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet ifjúíkommunistái. Kom­munista műszakot tartanak a Dunakanyar Regionális Víz­mű gödöllői üzemmérnöksé­gén és a Gödöllői Gépgyár­ban. F. B. Ülésező népfronlvezetőségek Ünnepi előkészületek A járás két községének nép­frontvezetősége is ülést tart a hét végén. Váckisújfalun szom­baton este a helybeli népfront­elnökség tanácskozásának napi­rendjén az autóbusz-váróter­mek építése, valamint két kö­zelgő ünnep, május elseje és az anyák napi ünnepség elő­készítése szerepel. Szadán — ugyancsak szom­baton este — a tanácsháza épületében tartja meg tanács­kozását a községi népfrontbi­zottság. Az ülésen a bizottság értékeli az elmúlt tél községi kulturális életének eseményeit, s egyebek között tervet tár­gyal meg a május elsejei ün­nepség előkészítésére. VÁLTOZÁSOKRÓL - ŐSZINTESÉGGEL Tanácskoztak a krónikaírók Április 21-én, szerdán tar­tották újjáalakuló ülésüket a gödöllői krónikaírók. Az össze­jövetelen részt vett Polónyi Péter járási népművelési fel­ügyelő és Barkóczi István, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. Heltai Miklós, a városi kró- nikaíró-mozgalom vezetője is­mertette a feladatokat, s mu­tatta be az előadót, Fábián Gyula írót, a Mezőgazdasági Múzeum főmunkatársát, aki a népi írók mozgalmáról szólt. Egyszerű helyzetjelentés volt az — mondta a többi között —, amit Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Kodolányi János és társaik adtak, de mennél egyszerűbb és pontosabb volt a kép, annál megdöbbentőbb és cselek­vésre kcsztetőbb. Elmesélte, hogy Váci Mihállyal, Veres Péterrel és Simon István­nal 1945 után bejárták az or­szág jelentékeny részét, s eb­ből az időből hozta magával Veres Péter felejthetetlen út­mutatását, amit át is adott a krónikaíróknak: a mostani teendő a változások megírása, de továbbra is azzal az őszinte­séggel, amivel feltárták a meg­előző idők állapotait. Az érdekes, színes, tanító szándékú előadást követően Polónyi Péter beszélt arról, hogy a város és a járás művelő­dés munkájának összhang­ja örvendetesen javul. Akácz Jánosné, az Illés István utcai iskola krónikása a kró­nikák stílusáról, a színvonal­beli problémákról ejtett szót, majd Budai Zoltán, a HUMÁN képviselője beszélt, hogy a múlt értékeinek gyűjtésével is a jövőt kell szolgálnunk. Hel­tai Gábor, a Török Ignác gim­názium igazgatója a kollektív munkára, a kapcsolatok fenn­tartására hívta fel a figyelmet. Ennek egyik módja a helytör­téneti szoba ügyeleté lehet amelyet a szerda délelőtti és a péntek délutáni órákban ke­reshetnek fel. Fábián Gyula, miután több meghívást kapott, megígérte, hogy a város kulturális életé­ben továbbra is örömmel részt vesz. III. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1976. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Segítséget kapnak a kistermelők Húsfedezet a háztájiból Falvainkban egyre keveseb­ben vállalják szívesen az ál­lattartást, s éppen ezért ko­moly gondot okoz népgazda­ságunknak a hússal való ellá­tás. Hazánkban legnépsze­rűbb ma is a disznóhús, s ezért a sertéstenyésztés nagy­arányú fejlesztésére van szük­ség. Országos felmérés szerint a teljes sertésállománynak több mint a fele a kisterme­lő gazdaságokból kerül ki. A termelői-tenyésztési kedv azonban hullámzó, ennek egyik oka a sertés szabad- j piaci árának ingadozása. Az utóbbi két esztendőben az említett árak emelkedése miatt jelentősen csökkent a malac- és süldőtartó kisgaz­daságok száma. Az elmúlt esztendőben a helyzeten ko­cakihelyezési akcióval igye­keztek változtatni az állatfor­galmi vállalatok. Járásunkban 1975 szeptemberéig három- százhatvankét kocát helyez­tek el a kistermelőknél, leg­több — szám szerint száz — Gödöllőre került. A kister­melőkhöz kiadott kocasüldők­nek mintegy nyolcvan száza­léka volt vemhes. Sajnos, az akció nem hozta meg a kí­vánt eredményt, az állattar­tók száma nem gyarapodott megfelelő mértékben. A téeszek vállalják Ebben az esztendőben új akció indult el, amely talán — a jobb szervezeti keretek mellett — eredményesebb lesz a korábbinál. A program is­mertetésére koordinációs érte­kezletet hívott össze a járási hivatal mezőgazdasági osztá­lya, amelyen termelőszövet­kezeteink számára tájékozta­tót tartott a Pest és Nógrád megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat, a Gabonafor­galmi Vállalat képviselője, és a megyei állattenyésztési felügyelőség. Az új akció lényege, hogy a kocakihelyezést és a hízók takarmányellátását és átvéte­lét ezentúl minden községben a termelőszövetkezetek vállal­ják. A téesz feladata a sertés- akció koordinálása. Gyakorla­tilag ez azt jelenti, hogy a szövetkezet vásárolja meg a társgazdaságoktól a vemhes kocát és — felár nélkül! — adja tovább a kistermelőnek. Vállalja emellett, hogy meg­szervezi a táppal és takar­mánnyal való folyamatos el­látást, s ugyanakkor át is ve­szi a kész sertést — a kívánt időben — a termelőtől. A szö­vetkezet szervező és bonyolító tevékenységéért egy-egy le­adott hízó után 30 forint megbízotti díjat kap az ál­latforgalmi vállalattól. Szabadpiac és tápellátás Bár a valkói téesz például nyolcvan-kilencvenezer forint megbízotti díjra számíthat, a szövetkezetek ebből a ^értés- akcióból nem gazdagodhat­nak meg: a feladat vállalása és lelkiismeretes teljesítése népgazdaságunknak fontos. A korábbi években sok gon­dot okozott a táp- és takar­mányellátás, ugyanis ennek gazdája kizárólag a kereske­delem volt. Ezután a téeszek- nek kell ügyelni arra, hogy a szerződő gazdák időben hoz­zájussanak a megfelelő meny- nyiségű táphoz és takarmány­hoz. Az is előfordult, hogy az állatforgalmi vállalat — időn­ként és helyenként — a szer­ződéssel szemben továbbtar- tásra kényszerítette a kister­melőket. A jövőben ez a hely­zet is változik: az állattartók akkor adhatják le helyben a szövetkezetnek a hízókat, amikor azok elérték a szük­séges súlyt. Járásunkban az elmúlt esz­tendőben a háztájiból és a téesz-telepekről tizenkilenc ezer darab sertést értékesí­tettek, valamennyivel keve­sebbet, mint 1974-ben. Az új sertésakció hatását természe­tesen ebben az esztendőben még nem lehet lemérni, az eredmények majd 1977 első Minősítés: júniusban KÓRUSHÍREK negyedévében mutatkoznak meg. Juhász László járási állat- tenyésztési főfelügyelő el­mondta, hogy az eddigi jelzé­sek szerint nőtt a kisterme­lők kocatartási kedve. Ez a jelenség több tenyésztőnek is köszönhető. Ugyan egy-egy kocasüldő ára az idén maga­sabb, mint tavaly volt, a gaz­dák mégis szívesebben fogad­ják. Tisztában vannak a szabad­piaci árakkal és tudják, hogy a süldőket valóságos és nem haszonnal megterhelt, kon­junktúra-áron kapják. A tar­tási kedvre jó hatással van az is, hogy a községi tanácsok változtattak adópolitikáju­kon: a tavalyi intézkedések­kel ellentétben az idén nem adóztatták meg a háztáji szarvasmarha- és sertéstar­tást. Takarmányakció Dányban Egy akció sikere azon mú­lik, hogy gz okos elképzelé­sek hogyan valósulnak meg a gyakorlatban, hogyan műkö­dik a célra kialakított szer­vezet. A koordinációs értekez­leten szó esett arról, hogy melyik szövetkezet milyen módszerekkel kívánja kifize­tődővé és egyben népszerűvé tenni a sertéstartást • A dányi Magvető Termelő­szövetkezet például minden hízó után — nemcsak a téesz- tagoknak — két mázsa kuko­ricát, az anyakocák után négy mázsát, a szarvasmar­hák után pedig öt mázsát ad, állami áron. A vácszentlászlói gazdaság pedig azon téesz- tagjai részére, akik a háztájit terményben kérik, húsz mázsa szemes takarmányt juttat. Örszigethy Erzsébet Az elmúlt napokban levél érkezett a gödöllői városi ta­nács művelődési osztályához, amelyben az Agrártudományi Egyetem köszönetét mond a városi kamarakórusnak. A kó­rus ugyanis nagy sikerrel lé­pett fel azon a díszünnepségen, amelyet hazánk felszabadulásá­nak 31. évfordulója tisztele­tére rendeztek az Agrártudo­mányi Egyetemen. \ A fiatal kórus azonban nem­csak „hazai pályán” ér el szebbnél szebb sikereket, ha­nem „idegenben” is. Április 10-én Százhalombattán ven­dégszerepeltek. s a közelmúlt­ban az a megtiszteltetés érte a város dalosait, hogy június 6-án, Gödöllőn házigazdái le­hetnek az énekkari minősítő hangversenynek. Erős Miklósné Nyiry Lujza búcsúztatása Elhunyt Erős Miklósné, szü­letett Nyiry Lujza, aki nyug­díjba meneteléig a tanács adócsoportjának vezetője volt. Pontos, precíz munkájáról volt híres. Lánya volt annak a Nyiry Lajos ügyvédnek, aki 32 esztendőn át írta és szer­kesztette a Gödöllő és Vidéke című lapot. Édesapja emlékét nagy szeretettel és tisztelettel őrizte, ahogy mi most mind­kettőjükét Szabadság úti la­kásának ablaka üres lesz, Nyiry Lujza nem könyököl az ablakban többé, nem fi­gyeli az utca forgatagát, s nem beszélget el az arra já­rókkal, ahogy azt tette nyug­díjas napjaiban. Hamvait április 29-én, csü­törtökön délelőtt 10 órakor helyezik örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti te­metőben. SPORT -I- SPORT -I- SPORT + SPORT Kispályás gólzuhatag Ökölharc: egy évig „talonban" Itt jegyezzük meg, hogy lap­zártáig a tabella nem készült el, így annak közlésével ezen a héten adósak maradunk. Eredmények a II. osztályban: ATE GÉPÉSZ—Alsópark 10:0, Ganz Árammérőgyár—IV. kerületi FS 4:5, ATE I.—ATE GÉPÉSZ 5:4, HTÜ—MGI 4:3, VtZMÜ—TV Mikro 11:2, GÖ- FÉM—Alsópark 2:0. A bajnokság állása a II. osztályban: 1. IV. kér. FC 13 11 1 1 60-28 23 2. Vízmű 11 10 — 4 Sl-Sß^O 3. Gépkísérleti 14 8 3 3 61-27 19 4. ATE I. 13 8 3 2 52-23 19 5. ATE Gépész 13 7 — 6 46-63 14 6. HTÜ 12 4 2 6 45-36 10 7. Tv Mikro 12 4 2 6 47-52 10 8. Ganz 11 3 1 7 26-45 7 9. GÖFEM 13 2 — 11 29-54 4 10. Alsópark 13 1 — 12 12-66 2 A forduló érdekessége az volt, hogy a tíz mérkőzésen összesen 67 gól esett. A fordu­ló „gólkirályai” az ATE Gépész játékosai, akik „mestertizest” rúgtak. Csiba József Hétfő délutánonként egyedül a kispályás labdarúgó-mérkő­zések jelentenek eseményt Gö­döllő sportéletében. Érdeklődés kíséri városszerte ezeket a ta­lálkozókat. Gyakori azonban j az is, hogy az izgalom nem- ' csak a nézőtéren „szed áldoza­tost”. Néha bemerészkedik a pályákra is. Példa erre Bobos Lászlónak, az alsó parki együt­tes játékosának esete. Bobost ugyanis verekedésért egy évre eltiltotta a játéktól csütörtökön megtartott ülésén a fegyelmi bizottság. Az üggyel kapcsolatban Sá­ri József, az intéző bizottság titkára elmondotta: „A kispá­lyás mérkőzések sportszerűsé­gére és tisztaságára éppúgy kell ügyelni, akár a nagy pá­lyákon megtartott találkozóké­ra. A játékszabályok itt is írott törvények és ezek egyformán vonatkoznak mindenkire. Azok­ra is, akik mezben lépnek a pá­lyára, azok is, akik nézőként izgulják végig a mérkőzéseket. Azok azonban, akik ezeknek a követelményeknek nem tudnak vagy nem akarnak eleget ten­ni — jobb, ha megválnak egy időre a játéktól.’’ A kispályás labdarúgó-baj­nokság legutóbbi fordulójának eredményei az I. osztályban: KÁTKI—Építőipari Szövet­kezet 0:1, Szabadság tér—Er­dőgazdaság 1:3 Vegyes­ipari Szövetkezet—KIOSZ 1:5, KKMV—Városgazdálkodás Vállalat 3:4. Úttörőtusa Április 27-én, kedden a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem sportkörének atlétikai pá­lyáin rendezik meg több, mint 360 úttörő és kisdobos rész­vételével a városi úttörő-olim­piát. A pajtások atlétikai ver­senyszámokban, háromtusa és négytusa versenyeken mérik össze ügyességüket és erejű-, két. Szombali jegyzet Has Szeretjük a hasunkat. Méghozzá ősidők óta. Pél­da rá a XVI. század köze­pén íródott Szalkay-kódex. A krónikás, az egykori sá­rospataki diák még tudo­mányos magyarázattal is igyekszik a pocakok védel­mére kelni. A hasat — a szív után — a legfontosabb emberi testrészek között tartja számon, mondván: .. abban lészen vérré a szájunkon által megevett ételsokadalom”. Ne keveredjünk vitába a kor kultúrhistóriájáról és oktatási viszonyairól egyébként meglepően hite­les képet festő hajdani tu­dósítóval. Ne firtassuk azt se, melyik testrész a fonto­sabb. Maradjunk egysze­rűen a hasnál. Ilyenkor, húsvét után, a sonkával és keménytojás­sal fémjelzett napokon túl, viszonylag keveset gondo­lunk gyomrunkra. Elége­dettek és boldogok va­gyunk. Három és fél éves fiamat, Gergőt szemlélve mondhatom mindezt, mert az ünnepek alatt elfo­gyasztott csokoládémennyi- ségtől napokig rosszul volt. Fájt a gyomra. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az evés nem egysze­rűen életfontosságú szük­séglet, hanem bizonyos fo­kig művészet is. De fiam nak erről fogalma sem volt. Tudni kell azután, miből mennyit s milyen sorrendben. Ismerni kell az italok titkát, az étvágy- gerjesztő gyomorkeserűtől a legfájinabb borokig. Nos, ennek a kihalófélben levő művészetnek egyik titkos mesterével találkoztam kedden reggel Gödöllőn, a Szabadság téri bisztróban. A harminc év körüli asz- szony két kisgyerekkel — amolyan három-négy éves forma srácokkal — tért be fél kilenc előtt a lassacs­kán söntéssé züllő falato­zóba. Pénztár, sorban ál lás. Blokk, Pult. Kis po­hár. Megbukó rovátkás üveg. Csurog a rum. Egyik kézben a pohár, a másikban táska, s ez a táskát tartó kéz tereli a bisztró egyik csendesebb pontja felé a gyerekeket. Aztán két korty. Egy az asszonyé, egy a kisebbik srácé. Az alig négyévesé. Vannak azután a gyomor művészetének kissé fanya­logva fogadott estei. A kagylók, rákok, sülthan gya-adagok nevének hal­latán pörköltre gondolva igyekszünk elhessegetni magunktól e vegyes érzé­seket kiváltó ételeknek még a gondolatát is. Erről jut eszembe: a csiga. Ha már a hasnál tartunk, próbál­junk a járás határain kí­vülre is kitekinteni. A mi­nap abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Kiváló szövetkezet címet elnyert Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ munkájáról írhat­tam. Túlzás nélkül állítha­tom, derekas munkát vé­geztek tavaly. Húsz száza­lékkal teljesítették túl a tervet. Több nyulat vásá­roltak fel a kisáruterme- löktől, mint annak előtte, a tojásforgalom pedig so­ha nem látott rekordot ért el. Csak éppenséggel egy dologban maradtak el várakozástól. Éticsigater- vüket — bárhogy igyekez tek is — nem sikerült tel­jesíteniük. Azok a szegény francia háziasszonyok ta­valy hiába vártak tehát, Csiga csak akkor kerülhe­tett a család asztalára, ha a gyerek karjára akasztót ták a bevásárló kosarat és egy-egy esős nap után le- szalajtották a. közeli erdő­be — csigára vadászni. A francia családoknál ily módon sikerül talán pótolni ezt a hiányzó étel­különlegességet. De mit csinál a gödöllői házíasz- szony. Az az édesanya vagy feleség, aki húsz de­ka párizsiért áll sorban és nem kap. Mert a szó­ban forgó ÁFÉSZ gödöllői áruházában ez sajnos, hiánycikk. Méghozzá he­tek óta. A többi felvágot­tal egyetemben. Magával a kitüntetéssel egyébként minden rendben lenne. Berkó Pál \ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents