Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
1976. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP MEGYEI W K/vaifm 9 Pismányhegy Í *n lcsöndesedett a környék. 1^ A jószágok behúzódtak * Jóba Éva rajza ÚJ VERSEK NYERGES ANDRAS: Bármire Mire vágyódom? Haragodra! Hangodra, melyben düh lobogna! Kedves szavadra. Sértettségre. Bármire, ami hozzám érne. Valamire! Amiben más van. Csak unott közönyöd ne lássam! Miért nem tudsz rám kiabálni ? Emberségesebb volna bármi, mint e bosszús érdektelenség, ahogy nézel: mit akar ez még? Óvod magad: kín meg nem érint. Szép arcod sóbálvánnyá bénít. Mit akarsz? Befagyni magadba? Legyek arcod halotti maszkja? SZERB GYÖRGY: Nem őrzi semmi Semmi anyag nem őrzi lábnyomod a hó elolvadt elfolyt a homok semmilyen hang nem őrzi léptedet a házak méla dobja néma lett szemed színét nem őrzi semmi már (a furcsa színből kikopott a táj) szavaid selymét nem vigyázza más csak néhány ittfelejtett suttogás melled ringása szélvizekbe fúlt mint meddő gyöngy ragyog kagyló a múlt derekad nádját elcsapta a kés a halott nádnak nincs már ébredés arcod bilincse gleccser-kék idő szép mint a jég keményebb mint a kő ORSZAGHEGYI KÁROLY: A zug ivó Heggel a téren a kocsma redőnye épp hogy a zörgő dobba gurul, surran a pulthoz a félliteressel s öt deci rummal tölteti meg. Míg a rum ömlik a félliteresbe — pénz az idő hát hogy pazarolná! — két deci törköly megy le a torkán. Rejti a kincsét Harpagon-ésszel — senki ne lássa — asztala méllyén. Tárgyal a féllel, ír levelet, ám ha csak ő van benn a szabában, titkon a kortyot kortyra nyeli. Nézi az órát, szép a világ; hogy halad egyre a percmutató! Pár köre van még s itt az ebéd. Pattan a szélerői, fut le a térre, kocsma előtt még — űzve a vad — körbe tekint, de máris a pultnál tölteti újra a félliter est. HUNYADI ISTVÁN: Jöttek, meghajoltak Mi minden átcikázott, hányféle folytatás! Hinaras tó maradt a tilalom és váltott szövegek elérhető fiókban festékek, kencék. Itt-ott kivillant bőrünk, elkapart sebekkel: föivérzett száj, lefedett igazság, kapkodó cselek Én mondtam: — reszketek! Felelted: — senki se lássa gyöngeségem! Később időzavar, a vaksi köd tiloson lámpa, lecsattanó jelzőkarok, a mozdony sikoltott és megállt, ügyeletes jelére a függöny összerándult. Jöttek, meghajoltak halott színészek is. az udvarokba, istállók- >a. A kutyákat elkölötték a ámcról, hogy szabadabban ügyeljenek a portákra. Istvánba kiülit az út mentén a cocsmaaj tóval szemben, hogy dejében észrevegye apját, ha az onnan kilép az utcára. Kipattogtak a csillagok, a Tejút, Göncölszekér már elő- ött az égbolt képén. Istvánba Fiastyúkot keresgélte, de nem találta a sok csillag között. Egyik szemével az ajtót este, a másikkal meg az ég íárpitján világító kis pontodat nézegette és magában, osztályozta j§ a csillagokat: fényes, fényesebb, legfényesebb. Közben azon törte a fejét, mi ártja fönn a magasban a csillagokat, soha nem esnek le onnan. Egyszer az anyjától hallotta, hogy régen a Földre esett egy csillag, valahol mesz- szire innen, a tenger szélén, a homokba fúródott. Nyílt a kocsmaajtó, a kilépők hangos beszédbe kezdték az utcáira ömlő fényben. Istvánba odalopakodott, de nem lelte az apját a diskurálók között. Visszahúzódott az út- szélre, a szárazra sült gyöpös árokpartra és figyelt tovább. Szemével szuggerálta az ajtót és magában mondogatta: „Most jön ki apukám! — Most jön ki apukám!” De hamarosan beleunt a csalogató-hívo- gatóba; az apja nem lépett ki az ajtón. Későre járt, Istvánka elál- mosodott. Azt kívánta, hogy most, egyszeribe otthon legyen, olyan gyorsan mint a gondolat, ne kelljen végigjárni azt a hosszú utat, mert elalszik jártában. Ettől a lehetőségtől megijedt. Mi történik akkor, ha útközben elalszik? Pedig azért küldték, hogy hazavezesse az apját. Eddig még csak egyszer volt nagyobb baj. Kevés szóval-sizidással Istvánka hazabotorkált az apjával. Most már igen késő lehet, érezte az álmosságán. Bemen- nie meg nem szabad. Amikor megtette, az apja ott, a kocsma közepén, elverte, amiért utána leskelődött. Útközben akkor baj is történt, mert nem merte kézenfogni az apját és az bele- tántorodótit az öntözőcsatomá- ba. Elázott a ruhája, cigarettája, pénze, igazolványa és otthon olyan nagy lármát csinált, hogy a szomszédok is fölébredtek. Azóta a boglyas kaszálón mennek, mert ott nincsen víz. Azt is elgondolta már, miért is küldi az anyja, mert hát ő mit tehet. Kézanfogja az apját, aztán, ha az elbillen a másik oldalra, akkor a kerítés támasztja, azután újra megfogja a kezét, tovább mennek, majd ismét széjjelszalad a kézfogás. Mégiscsak inkább az anyja dolga lenne ez, mivel erősebb, nagyobb és biztosan jobban elvezetné haza. Szólni is akart már, de aztán csak nem merte elmondani ezt a javaslatát. Az iskolában sem beszélte el, hogy éjszakánként neki milyen családi intéznivalói akadnak, miért még egyik gyerekkel sem találkozott a kocsma SIKLÓS JÁNOS: Istvánka és a csillagok u1 előtt. Az anyja is említette, hogy erről hallgasson, mert az ilyesmiért megszólja a tanító úr. Nem is beszélt Istvánka, de azt soha nem értette, miért szólná rpog őt a tanító úr, amikor kötelességét teljesíti. Nem jószántából megy, az anyja küldi. Kevés beszédű, magábafor- d.ult fiú Istvánka, nem mond és nem is igen kérdez semmit. Néha tűnődik, de azt is megőrzi a fejében, mert olyan érdekesek és furcsák azok a gondolatok, hogy tán kinevetnék érte a többiek. Megesett, hogy már majdnem megkér-^ dezte a tanító úrtól: mi tartja fönn a csillagokat? jra nyíllt az ajtó, szélesen és hosszán csukódott be. Megismerte az apját, vállas, magas termetű ember volt és a fehér inge, fehér nadrágja elütött a másik két emberétől. Azok megindultak a Gyöngytyúk utca irányába, apja meg a Tárogató sor felé lépdelt. Hagyta, hogy kicsivel odébb érjen, aztán félénken melléje surrant. — Csókolom, apukám — köszönt halkan. — Hát, te? Már megint itt vagy? — Itt vagyok. — Aludni kéne már. Na, majd adok én anyádnak! — Magamtól jöttem. — Magádtól? Aztán miért? — Hogy apukának ne essék baja. — Bajom? Nekem? Ugyan, milyen bajom eshetne? Istvánka nem tudott választ adni, mert még egyszer "sem jutott eszébe, mi baja is eshetne az apjának, ha a bog- lyásréten mennek és nem az öntözőárkokon át. — Na, gyere, fiam! Akkor megyünk — szólít és megfogta a gyerek kezét. Most nem dülöngélt annyira, mint máskor. Istvánkából kiszállott az álom, örült, mert magára vállalta, hogy önszántából jött, legalább nem szidják össze otthon az anyját. Jókedve támadt attól is, hogy most kevesebb vesződséggel érnek haza, mint máskor. Apja olyan simán, egyenesen ment, mintha most lépett volna ki az irodából. — Hannibálról tanultatok már? — Arról még nem. — Majd tanultok róla. — Ki volt az? — Híres hadvezér. Majd tanultok róla. Az angyalát neki, bizony, hogy tanultok Hannibálról. — A csillagokról is? — Azokról is. Mindent a maga idejében. Szótlanul lépkedtek, egészen a boglyákig. — Nehéz az élet, fiam. Nagyon nehéz mindenkinek. — Mindenkinek? — Mindenkinek. Akár tanul, akár nem tanul. Teljesen egyremegy. Istvánka erre nem tudott válaszolni. — Megállunk ott, annál a szénaboglyánál — szólt az apja. rős szénaillatot árasztott a boglyas rét. Régen kaszálták, fölraktak a szénát, nem hordták be. A nap égette, szárította, de az illata esténként megtöltötte a levegőt. — A gyomrom felfordult... vagy mi a fene leli — állt meg az apa. Istvánka megijedt. Hirtelen olyan hangosan vert a szíve, hogy meghallotta. — Rosszul van, apukám? — Nem. Üljünk le, ide a boglya mellé. — Elszaladok anyukáért. — Ne szaladj sehová. Maradj itt! Hátradőlt, nékitámaszikodott a szénaboglyának. Cigarettát keresgélt, azután rágyújtott. Messzire dobta az égő lángot, hallgatagon ült. fújta a füstöt. Istváinkát annyira meglepte ez a szokatlan helyzet, hogy erős szívdobogása nem hagyott alább. Állt az apja előtt, tanácstalanul. Azt forgatta a fejében, hogy legjobb lesz, ha szó nélkül eliramodik haza és hívja az anyját. Próbálkozott is belül, de a lábak nem engedelmeskedtek. Nem értette, hogy mi történt az apjával, aki csak ül, szótlanul, nem néz sehova, csali a cigaretta parazsára. Leverte a hamut és rekedt hangon kérdezte: — Istvánka, mit csinálnál, ha apuka meggyuHadna? A gyerekben elakadt a lélegzet. Állt az apja előtt, oda- meredt te földhöz. — Na,' mit csinálnál? — Elszaladnék anyukáért. — Hát. amíg visszértek, apuka megégne. Végigszívta a cigarettát és a csikket messzire dobta. — Lépjél rá — szólt a gyereknek. Istvánka eltaposta a parazsat. — Tudod már, mit kell csinálni? —' Nem tudom. — Hát nem most mutattad? Elnyomtad a parazsat. Hallgattak. Istvánka állt az anja előtt és most már nem gondolt arra, hogy otthagyja és elszalad haza. Késő éjszakára változott az idő. egyedül nem merte megtenni a hosszú utat. Az apja újra rágyújtott. Istvánka szívdobogása olyan erős és gyors lett, hogy ismét meghallotta. Figyelte az aoját. Kis idő múlva — akadozó horkolásáról — észrevette, hogy elaludt. Kezéből a cigaretta kiesett. Istvánka kereste, de nem találta meg a sötétben. — Anuka, keljen föl! — rázta a vállát E rősebb horkolás jeleste, hogy az apja alszik. Esett szénaszagot érzett, de füstöt, lángot nem látott. — Apuka, apuka, ébredien! — kiabált hangosan. Megijedt, összezavarodott előtte a helyzet. Elszaladt Gömbösökhöz, a bogivás rét szélén lakó ismerősökhöz. — Gombos néni! Gombos néni!... Nem nyitották^ ki az ablakot. Lehet, hogy hátul, a kiskonyha melletti szobában aludtak. „Csak a kutya ne bújjon át valahol a kerítésen!” — villant eszébe a rémület. Visszaoillantott a rétre — a boglya töve lángolt. Szürke füstösömé emelkedett föl a levegőbe. — Segítsééég! Segítsééég* — kiabált eszelősen és öklével, öntudatlanul, beverte az ablaküveget. T opogó, csoszogó léptek zaja csapódott vissza a falakról. Kinyitották a kaput — Apukám ... a boglya... apukám ... — emelte kezét a boglya irányába, azután sötét lett, eltűntek a csillagok és Istvánka hangtalanul lecsúszott a fal mellé. — Arra gondoltam, ha itt vagyunk, akkor én anyát rendszeresen látogathatom ... Az erdei ösvényen át még két kilométerre sincs az Otthon, — Természetesen, drágám. Amikor kedved tartja. — És anya is átjöhetne hozzánk ... — ránézett a férjére. — Az én társadalmi helyzetem sok mindent megkövetel... — ________Úgy gondoltam, mikor nem vagyunk itt. Takarítana, meg rajta tartaná a szemét. — A kulcsokat nem adhatom ki a kezemből. Ezt beláthatod. . — Az anyám! — Tudom; és tiszteletben tartom. Amennyi tiszteletet igényel magának, azt tőlem is megkapja ... Az asszony szájában megkeseredett a nyál. Fáradtan, mondhatni, félalél- tan kinyújtotta a szép, hosszú lábait a kocsiban. A férje mohón simogatta. — Az anyám! — súgta a nő. — Mintha áram ütne meg, mikor a bőrödhöz érek... — nyájaskodott a férfi. — Ezt már sokat mondtad. — Mindig elmondom neked. A kedvedért! A kedvedért! A kedv ... — Túlságosan irodalmi vagy! — már elfelejtette az anyját, hirtelené- ben nem akart mást, csak megalázni a vén férjét, akinek mohóságát már- már alig volt képes gyomorral elviselni. — Unalmas vagy ilyenkor. A férfi elvette a kezét, s nyelt egy nagyot. — Köszönöm. — Megállnánk a kompnál? Szeretem a kikötőt látni. — És anyád? — Ó, most úgyis csendes pihenőjük van. A nyugvás méltóságtkUUoJ gaj rákanyarodott a keskeny útra. A férfi szeme újra fényt kapott. — Egy kicsit hátrább hajtok. — Ha akarod ... — adta meg magát az asszony. S arra is gondolt, hátha közben megegyezik a férjével, mégis, hagyjanak egy kulcsot az anyjánál, akinek az a napi séta igazán, egészségére válik, s a nyaralón rajta a szeme, kitakarítgat, miegyéb. — És ha magával hozza a barátnőit ? — Miért vinné magával? — kérdezte élesen az asszony. Már túl voltak mindenen, s üres tekintete a kikötni készülő kompon matatott. (Tizenhét évesen egy dunai hajóslegénnyel került össze, annak adta magát oda elsőnek, de erről a férjének soha nem beszélt.) — A hozzá hasonló korú nők szeretnek dicsekedni. Hogy a lányának mije van, mije nincs! Meg egyéb. — Az én anyám nem olyan. — A korral járó tulajdonságokról beszéltem, s nem az anyád róL — Mégis, félsz, hogy kirabolja a villádat. — A villánkat! — igazítottta ki, s fáradt röfögésszerű hálálkodással sóhajtott. — Ilyenkor újra húszévesnek érzem magam. Még a fürdővíz se hiányzik. Átjár az illatod. Egészen átjár az illatod. — Arról beszélj, ■ mért félsz, hogy anya... — Drágám, erről most ne. Olyan prózai! r Az asszony arra gondol, csinál most egy hisztérikus kirohanást, de azután ránézett a sebességmérőre, már megint az az átkozott nyolcvanas, még neki ront egy teherautónak a vén hülye, s akkor mindennek vége. — Olyan .kiálhatatlan vagy... — nyafogta. — Az előbb is... ? — Undok! — Te kis ... te kis kurvám! — A feleséged vagyok...! — Az is! Az is! Meg a kurvám is! — Már megint nyolcvan... És majd én takarítok neked? Elvárnád? — Én tőled ilyent soha nem kívántam. Soha! Mért kérded? Én majd szerzek valakit, aki rendszeresen takarít. — Annak persze nem félsz odaadni egy kulcsot. — Én az olyant alkalmazom. Abban meg kell bíznom. És annak meg kell felelnie a bizalomra meg a pénzre. — Fizesd meg anyámat! A férfi homlokán ráncok jelentek meg. „Igaz is, gondolta! — Ha én valakit megfizetek, annak kutya kötelessége elvégezni a munkáját, és felelni a rábízott tárgyakért.” — Rendben! Rendben. Ha ezt össze tudod egyeztetni... — Anya nem fog önérzeteskedni... —... Én most rád gondoltam drágám. Igen, rád gondoltam. — Te azzal ne törődj. — Nekem kötelességem ezzel is törődni. Elvégre az én feleségem vagy. A nnKen felébredt a kamalX I ILHJCJ1 szos> csavargásai 6orán ráragadt cinizmus. — Most az egyszer ne érezd ... Rendben? — Ahogy gondolod, drágám. Ahogyan gondolod. Az Opel szép lassan rágördült a parkoló betonjára. Egy öreg nő felkiabált az erkélyre. — Csipetke! Csipetke! Megjött a lánya! Csipetke, hát nem hall? — s az érkezők elé maga tipegett nagy izgalommal. — Ó, Csordás néni! Hát még él? — ölelte át az asszony. — Hát mért ne élnék? De Csipetke. .. az anyja ... mintha egy kicsit nagyot hallana. Csak pár napja vettük rajta észre. De azzal persze még száz évig is elélhet. El bizony. — Hát igen, igen! — mondta a férfi. Mozgott a tokája. i i 1
