Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-06 / 56. szám

4 %Mű(W 1976. MÁRCIUS 6., SZOMBAT • • 1 Önművelés é Néhány példa Pest megye üzemeiből és gazdaságaiból Dömsödi és ráckevei képek Patay László kiállítása a Műcsarnokban Patay László seccója a ráckevei járási hivatal tanácstermében V. Budai János mindössze hat elemit végzett a felsza­badulásig. ősei több, mint háromszáz éve telepedtek meg Tahitótjaluban, a Szent­endrei szigeten. Az 1770-ben kelt Urbáriom tanúsága sze­rint örökös jobbágyok vol­tak. U. Budai Jánosnak még a felszabadulást követő évti­zedben is elégnek bizonyult a hat elemi ahhoz, hogy föld­jét megművelje. Aztán egy­szer csak kevesellni kezdte, bár oka volt az is, hogy nem akart elmaradni két iskolás­fia mögött. Először a hete­dik-nyolcadik általánost vé­gezte el, aztán beiratkozott a váci mezőgazdasági tech­nikumba. Nem volt más célja, csak, hogy többet tudjon s a nagyobb tudás birtokában termőbbé tehesse a földet. Aztán, a sikeres érettségi után jelentkezett a gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Ma már agrármérnök s tag a szövetkezetben. Az ötödik diploma Deák Béla, a budai járási hivatal művelődésügyi osz­tályának negyvenhárom éves vezetője a közelmúltban sze­rezte meg öitödik diplomáját. Tanyai tanítóként kezdte 1953-ban. Azóta a tanítói ok­levél mellett ott sorakozik íróasztalán az orosz, a törté­nelem, a földrajz tanári, va­lamint a pedagógiaszak dip­lomája. Jelenleg doktori disz- szertációjára készül. Vagy vegyük példának a MEZŐGÉP érdi gyárának né­hány dolgozóját. Horváth Imre, a kétdiplomás mérnök — mezőgazdasági gépész és mérnök-közgazdász — jelen­leg a marxizmus—leninizmus esti egyetem politikai gazda­ságtan szakosítóját végzi, közben angol nyelvet is ta­nul. Zsolt Pál a mezőgazda- sági gépészmérnöki mellé gépjavító szakmérnöki dip­lomát is szerzett. Avar Árpád kohómémök már elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetem filozófia szakosító­ját s most politikai gazda­ságtan szakosítóra jár. Túrosán János, a galgamá- csai tanács elnöke másfél esztendeje még az ikladi mű­szergyár egyik szocialista Huszonkét esztendős voit Gioacchino Rossini, amikor — 1814-ben — a milánói Scalában bemutatták új vigoperáját, melynek librettóját a kor ne­ves költője és opera szöveg­könyv írója, Felice Romani ké­szítette. A mű — címe A török Itáliában volt — jószerivel megbukott. Túl közel volt még az előző Rossini-vígopera, az Olasz nő Algírban fergeteges sikere (egy évvel korábban mutatták be), s a közönség és a kritika is úgy vélte: az új opera csupán egy újabb variá­ció ugyanarra a témára, hason­ló cselekménnyel, hasonló sze­replőkkel, hasonló zenével. Az elutasítás meglehetősen igazságtalan volt, hiszen A1 tö­rök Itáliában sok tekintetben egyike a roppant termékeny Rossini legeredetibb műveinek. Kogy a tizenkilenc év alatt több mint negyven operát kom­ponáló mester néha önmagát ismételte, s korábbi műveiből átvett áriákat, dallamokat (te­hát mintegy önmagától lopott), ez eléggé közismert. Még a re­mekmű, az 1816-ban írott Se­villai borbély sem mentes az ilyesmitől. De ez a kedves ope­ra bújja (vígopera), amelyet nálunk 1821-ben játszottak a pesti Német Színházban, s az­óta senkinek eszébe sem jutott a felújítása, ez az „idegenfor­galmi dalmű”, A török Itáliá­ban, kivételes alkotás. brigádjának vezetője volt, két szakmát — szerszámké­szítő és mechanikai műsze­rész — tanult s mellé gim­náziumi, valamint gépipari technikumi érettségit szer­zett s jelenleg politikai gaz­daságtant tanul a marxiz­mus—leninizmus esti egyete­men. A segítés kötelesség A példák sora — s ez első­sorban az elmúlt három év­tized nagy eredménye — szinte végtelen. Még olyas­mivel is találkozhat az em­ber, mint például a Nagy­kőrösi Konzervgyárban, ahol sokan a szervezett oktatás mellett magánúton is tanul­nak nyelveket, s különböző tanfolyamokra járnak. En­nek a gyárnak negyedszáza­da még csak egyetlen egye­temet végzett szakembere volt, érettségivel tizenöten, szakmunkás-bizonyítvánnyal pedig huszonnégyen rendel­keztek. Ma: a száz egyete­met, jőiskolát végzett szak­embernek a fele itt kezdte a pályafutását munkásként, ipari tanulóként. Ötszáz dol­gozónak van érettségije, ezer­nek pedig szakmunkás-bizo­nyítványa. A konzervgyárban alaptör­vény: akkor lehet megbíz­hatóan számítani a folyama­tos, jó eredményekre, akkor lehet elvárni, hogy a dolgo­zók azonosuljanak a gyár fel­adataival, ha a vezetés is­meri az emberek elképzelé­seit, igényeit s azonosulni tud egyéni céljaikkal. Az egyéni igények és célok kö­zött pedig fontos helyet fog­lal el a többettudás vágya: alapfeltétele a mindennapok sikeresebb alakulásának, a nagyobb keresetnek csakúgy, mint a tartalmasabb, sok­színűbb életnek. Az önműve­lés mind szélesebb körben válik a ma embere életfor­májának részévé. Ebben se­gíteni mindenütt kötelessé­ge a munkahelyi vezetés­nek. A termelés, a technika és a technológia fejlesztése csak képzett emberekkel lehetsé­ges. Mert hiába az üzemi re­konstrukció, a termeléke­nyebb gépsor vagy az ipar- szerű termelés kialakítása a mezőgazdaságban, ha nincs, friss és eleven ötletet: a játé­kot a játékban. A mű ugyanis azt meséli el, hogyan kompo­nálja meg a Költő ma­gát ezt az operát — attól kezdve, hogy megszületik az ötlet, kialakulnak az egyes figurák, a cselekmény, kibon­takoznak a jellemek, a szituá­ciók, addig, hogy a színpadi alakok beleszólnak önnön sor­suk alakulásába, vitába száll­nak a Költővel, s önállósulnak. Vígopera, a legtelivérebb Rossi­ni stílusban, ugyanakkor e víg­operai stílus enyhe persziflázsa is, finom önirónia és tudatosan idézőjelbe rakott manírok pom­pás ötvözete. Megvan benne Rossini minden komponálási sajátossága; a'hihetetlen bő­ségben áradó dallamok, a csil­logóan szellemes hangszerelés, a bravúros énektechnikát igénylő áriák, a pergő secco re­citativók (cembalóval kísért énekbeszéd). Kedvelt crescen- dáló megoldásait itt nemcsak a nyitányban alkalmazza, hanem egyes áriákba is belopja. Min­denkinek ír legalább egy úgy­nevezett „hadaróáriát”, s bár alkalmazza az általa kifejlesz­tett belépő áriák módszerét, ebben a művében feltűnően sok együttest és kórus—szó­lista összeállítást használ. Pom. pás felvonásvégek. mesterien megírt kvartettek és kvintettek — az egész mű sziporkázik, csillog és elbűvöl. Ma már tudjuk: az opera dramaturgiai újdonságai, kom­ponálás! módjának újításai is aki értően kezelje ezeket a korszerű és nagy teljesít­ményű, de a korábbinál lé­nyegesen nagyobb tudást igénylő gépeket Felnőni a modern technikához Felnőni a modern techni­kához — ez az örvműwlés egyik hajtóereje. Ebbe be­letartozik az általános iskola befejezésétől a különböző szak- és főiskolák elvégzé­séig a szervezett oktatás tel­jessége. A másik nagy haj­tóerő viszont: ma már nem elég a tudás egy-egy adott szintjének elérése, állandó továbbképzéssel gyarapítani kell a már megszerzett isme­reteket. És az a szakmai tudásra éppen úgy vonatko­zik, mint a politikai és az általános műveltségre. A ré­gebben megszerzett ismere­tek, a korábban elsajátított szemlélet ugyanis már nem teszi lehetővé az egyes új jelenségek, problémák, folya­matok megértését. A tudásban, a műveltség­ben való előbbrelépés nél­kül nem juthatunk tovább a szocializmus építésében. Nem csupán a tudományos és tech­nikai forradalom követeli meg ezt, hanem a szocialista demokrácia kiszélesedése is. A tudás, a műveltség és a demokrácia ugyanis szorosan összefügg: hat és visszahat egymásra, mivel a közösségi életforma erősítésének felté­tele a nagyobb tudás, a ma­gasabb műveltség, a széle­sebb látókör, a szocialista vi­lágnézet. Mindig tovább A szellemi javak gyarapí­tása, az általános és szak­mai műveltség megszerzése természetesen nem kötelező. Ezek nélkül azonban seké- lyes az élet, tartalmatlanok a hétköznapok és az ünnepek. S munkánknak is gátjává vá­lik, ha megelégszünk a már megszerzett ismereteinkkel s nem törekszünk azok állandó felfrissítésére, bővítésére. Prukncr Pál mutató kudarcának. Hét évvel később, 1821-ben, ugyanazon a színpadon, viszont fergeteges sikert arat. Az Erkel Színház mostani bemutatója kitűnő ötlet. A mű — Günther Rennert értő, stílu­sos átdolgozásában — egyéb­ként is reneszánszát éli, akár csak több más korai Rossini­opera (vagy Verdi ifjúkori mű­vei). A hatalmas életműből amúgy is csak két-három ope­ra fut a dalszínházakban: a Se­villai mellett még a Teli Vil­mos, az Ory grófja, nagy néha az Olasz nő Algírban. Így a RosSini-repertoár bővítése ön­magában is dicséretes tett. Ám Huszár Klára, a rendező (ő fordította is újra A török Itá­liában librettóját, igen szelle­mesen, ízes magyarsággal), töb­bet tett egyszerű újraidézésnél. Kibányászta a műből azokat a lehetőségeket, amelyek ma is frissen tartják ezt a. kedves muzsikát, érvényre juttatta a játékosságát, s hagyta kibonta­kozni, uralkodni magát, a ze­nét, mely sokkal lényegesebb, mint a féltékeny, öreg Don Geronio kikapós feleségébe, Fiorillába beleszerelmesedő tö­rök, Szelim, az asszonyka hiva­talos udvarlójaként szereplő Don Narciso, meg a szenvedé­lyes török „elfelejtett” kedve­sének, Zairának a mulatságo­san összekavart, megcsavart története. Játszik maga a színpad is: Forray Gábor díszletei forog­nak. pörögnek, mozognak: na- ravánpk sétálnak ki és be, erké­Patay László Munkácsy-díjas festőművész tárlata március 21-ig tekinthető meg Budapes­ten, a Műcsarnokban, hétfő ki­vételével naponta 11-től 19 óráig. Mi szükséges | hogy va­---------------------- laki fes­tő legyen? Élmény gyűjtés az if júkorban, nagy körülnézés a világban, vállalkozási kedv, megszállott munkaáhitat. Az alkotásnak ebben a logikailag is biztosított folyamatos rend­jében talál ősi maradékot táj­ból, emberi arcból, a természet eddig rejtve maradt törvé­nyeiből Patay László. Csak azt festette meg felismeréseiből, melyet ő pillantott meg, ő ér­zékelt először a belső megren­dülés hőfokán. Rendelkezik az­zal a képességgel, hogy észre­vegye és megragadja a dolgok, jelenségek látványszelvényeit, eszmék, gondolatok, tájak, év­szakok, emlékek testesülnek az általa fogalmazott népi ábécé szilárd rendszerében. Ehhez já­rul a megörökítés öröme a vo­nalak, színek anyanyelvén, azt rendezi festménnyé a világból, ami belül megszólalt. Ez a hang; szín, forma.. tágasságát érzékeljük képeiben. Ezt a témaválasztás és a festői feldolgozás sokrétűségében ér­hetjük tetten. Valami olthatat- lan szomjúság és vágy hajtja, hogy rajzzal, színnel, terem­tett formával testesítse család­tagjait, a dömsödi, ráckevei Duna-partot, sziklákat, kubai nádvágókat, tengert, virágos rétet, magvetőt, esőben ázó akácsort. Arra külön ügyel, hogy minden művének egyéni értéke legyen, minden képhez más megoldás kapcsolódjon. Egyszer a figurák nyers, megje. lyek és lépcsők keringőznek, egy gyermekrajzokra emlékezte­tő hajót tolnak át a színen ten­gerészek, s a falakon és spa­nyolfalakon idegenforgalmi plakátok hívogatják a néző­ket: Jöjjön a szép Itáliába! Játékosak a kosztümök is (Márk Tivadar tervei), és já­tékos a szereplők mozgatá­sa is. Könnyed, friss, szel­lemes előadás, olasz derű és mediterrán életöröm árad be­lőle, pontosan úgy, mint Rossi­ni muzsikájából. Zeneileg már kevésbé egy­séges és meggyőző a kép. Két karmester vezényli a művet: az első szereposztás előadásain Lukács Ervin, a második sze­reposztásnál Medveczky Ádám. Lukács közismert igényessége, precizitása most is érvényesül, de a tempókban, a zene szipor- kázásának, pezsgésének meg­valósításában már Sok a vitat­ható. Kissé lassú, kissé szür­kébb lesz így pálcája alatt a muzsika, a recitativók — ame­lyeknek a cselekmény felpör­getése a szerepük — „leülnek”, s az egész mű furcsa módon el­nehezül. Medveczky otthono-* sabban mozog Rossini világá­ban, tempói jóval frissebbek, a zenei ötleteket jobban kibont­ja, zenekara színesebben szól, az egész előadás lendületesebb, mondjuk így: olaszabb Éppen ezért a szereposztásból is a második gárda tűnik a ki­egyensúlyozottabbnak, kiforrot- tabbnak. Kalmár Magda kifo­gástalan stílusban énekli Fio- rillát. igazi Rossini-hősnő; Ta­kács Klára — ha játékában kis­sé merev is még — hangban jól eltalálja Zaira, a szép ci­gánylány alakját: Polgár László határozottan halad egy kitűnő hu ffő basszus szerenkö- re felé Don Geron;mo megfor­málásával; Ötfős Csaba precí­lenése érdekli, amikor asszo­nyok telítik a mezőt, máskor az irányok szelíd ellentéte a Péchy Blanka-portrén. A szí­neket, hol árasztja, hol vissza­fogja. Van, ahol az élet színes mező, másutt a szürkék szelíd­sége kormányozza a felületet. Elmélyülve műveinek rendsze­rezett rendjében, rádöbbenünk, hogy minden festményén talál­ható valamilyen képi meglepe­tés, valamilyen apróságnak lát­szó, mégis egyedi melléklet, ami boldogít. Németországi pa­norámáján fellelhetjük appli­kálva a rajzi jegyzettömböt, édesanyját, mintha kártyát vet­ne a fotókkal, úgy ábrázolja emlékidézés közben. Sajátos technikája a lakkozott tempe­ra, finom fényhatást kelt a mű­terem hangulatáról, jegenye­sorról, hídon kerengő ráckevei lakodalmasokról. I nOjjV kCfUlt I hogyan lett-------------------1 a Kis-Du­na festője, milyen előzmények után emelte a festészet Végle­gességébe ezt a kedvesen rin­gó, hullámzó, vízi szárnyasok­kal neszező tájat? Ko mároban, született 1932- ben, Győrött érettségizett, 1956-ban kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán a freskótanszakon Főnyi Géza és Szőnyi István tanítványaként, jelenleg Barcsay Jenő utóda­ként, a Képzőművészeti Főis­kola tanára. Nagy sikerrel zá­ruló egyéni kiállítása volt az Ernst Múzeumban, Győrött és Hódmezővásárhelyen, 1970-ben Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor társaságában nyílt meg a tárlata Ráckevén. Munkácsy- díjas, a Nemzetek-díját kapta 1972-ben Cagnes sur Mer-ben, műveit bemutatták Szovjet­unióban, Dániában és Kubá­zen és kulturáltan énekli a Költő szólamát, akárcsak Szi­geti László a széptevő Don Narciso szerepét. Az első sze­reposztásban Ágay Karola énekli Fiorillát; kitűnően ját­szik, igazi operai prima donna, de hangja a koloratúrákban itt-ott bizonytalankodik, s a szövegmondása is kívánnivaló­kat hagy maga után. A megbe­tegedett Várhelyi Endre helyett ebben a szereposztásban is Polgár László énekli Don Ge- ronimót; a szintén megbetege­dett Gáti Istvánt (Szelim) Só­lyom Nagy Sándor helyettesíti a második szereposztásban, noha az ő feladata az első szereposz­tás törökje lett volna. így ő is szinte a színpadon gyakorolja ki a török figurájának újabb és újabb színeit, humorának já­ték- és hangbeli lehetőségeit. Korondy György annyi spinto tenor szerep után meggyőz ar­ról, Don Narciso alakjában, hogy buffó szerepekhez is van érzéke. Szőnyi Olga dekoratív jelenség. Zairaként, de nem az ő hangkarakterének való ez a szerep. A fellíjíláS legjobb szerep­lőjét kell még említeni. Ez Bende Zsolt, az első szereposz­tás Költő szerepében. Töké­letes stílusismerettel, remek já­tékkultúrával formálja meg ezt a kedves, bohém figurát, s va­lóban az egész produkció moz­gatójává, szervezőjévé tud len­ni. Elegancia, szellemesség és nagyszerű muzikalitás árad alakításából. Szövegmondása példásan világos, plasztikus, érthető, s ez éppen egy olyan operában, amelyben igen sok és fontos szövegbeli poén talál­ható, eléggé nem dicsérhető erény. lakács István ban. Rengeteget dolgozott, több ezer képet festett, művekkel térképezte fel a Tiszái, Vásár­hely környékét, francia tája­kat, nagy méretű falfestményei Egerben, Salgótarjánban, Rác­kevén, Özdon díszítik középü­leteink belső terét. Művészeté­ben a képzelet ereje egyensúly­ba rezdül a biztos rajztudás­sal, a mesterség tökéletes biz­tonságával. Az 1960-as évek­ben telepedett le Dömsödön, onnan nemrég költözött Rácke­vére. Mostani kiállításán is ki­emelkedő helyet foglal el a Kis-Dunáról festett sorozata. Benne él a tájban, ismeri törvényeit. Áll a mólón, de nemcsak halra vár, hanem fényt, esőhozó felhőket, röpté­ző sirályt, szélben hintázó ná­dast, ködös őszt, hajnali párá­ból születő téli fákat, öreg fűz­fát kap ajándékba környezeté­től és szüntelenül figyelő, el­mélyült önmagától. Ez az ő nagy zsákmánya, festészetének forrása. Lelkületének érzékeny és alapos antennájával gyűjtöt­te festmények összefüggő soro­zatává a mólón érzékelt év­szakvonulást Dömsödön, s a rokontáj, Ráckeve is nádfenge- tegben rejtőző vízi csibékkel, buzogányos náddal, élethar­móniát sugalló horgásszal lepte meg. I Másik nagy tája | a~ bei.----------------------------r Ru­das László, szobros rajzó látta- tása mellett a Holló Eszter tár­saságában festett önarckép, magvető-édesapja, Péchy Blan­ka arcmása, fényképekkel ma­tató édesanyja gazdag árnyala­tú lírai hullámhosszon jelenik meg. Barcsay-sorozata remek­lés, hiszen az ember, a klasszi­kus értéket létrehozó festő mo. tívumainak nyüzsgő áradatá­ban jelenik meg Patay László tisztelettől átfűtött finom ár­nyalásaiban. Szőnyi portréjá­ból a méltóságteljes magány­ban őrzött riadtság tárulkozik fel valami egészen mély sze­méremmel, s ez egyúttal Patay embersége is, aki nem felejti mestereit, nem felejti azokat, akiknejí köszönheti kibontako­zását. Patay rendelkezik azzal a mértékkel, hogy a tudás és a festői mesterség csúcsán is egyszerű ember maradjon: fák, vizek, felhők, évszakok törvé­nyeinek „hű meghalló”-ja. Kedvünk támad, hogy társai legyünk ebben. L o sonci Miklós Évfordulón is színpadon Fennállásának 25. évfordu­lóját —- stílszerűen — szín­padon ünnepli a Magyar Ál­lami Népi Együttes: a ne­gyedszázadot köszöntve, szom­baton este a Zeneakadémián lesz éneK-zene nangverseny, március 21-én pedig az Erkel Színházban Rábai Miklósnak, az együttes elhunyt vezetőjé­nek emléke előtt tisztelegnek ünnepi összeállítással. Már- ciu 28-án, ugyancsak a ju­bileum jegyében adják elő az együttes énekesei, táncosai és muzsikusai Utak című műso­rukat. míg április 4-én gála­műsorral lépnek a közönség elé. Elsősorban dramaturgiai ere­detisége révén. Romani a víg­operai sablonok eluralkodásá­nak idején mert kitalálni egy okai lehettek a Scala-beli be­OPERAI ESTÉK ! ROSSINI VIGQPERAJANAK BEMUTATÓJA AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN A török Itáliában I A realizmus |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents