Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-30 / 76. szám
4 1976. MÁRCIUS 30.. KEDD \ß(gdm) Eredményesebben, ha tékonyabban Beszélgetés a mezőgazdaságról Nem volt egészen pontos a szombat délutáni Pest megyei rádióműsor címe. Nem egyszerűen az idei mezőgazdasági és élelmiszeripari tervekről hallottunk szerkesztőségi beszélgetést. Jóval többről volt szó. Az időbeli kereteket tekintve — nagyon sok szó esett az egész ötéves tervciklusról —és a műsor tartalmát nézve is. A félórás eszmecsere igazi és tulajdonképpeni témája az volt, hogyan lehet, hogyan kell a terveket, a megnövekedett jeladótokat jól, mindenkinek a hasznára és javára megvalósítani. Az idei tervek ismertetése csak mintegy bevezetője, elindítója, aktuális apropója volt az érdekes, tanulságos eszmecserének Balogh László, a megyei pártbizottság titkára. Lakatos Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Pogácsás György gödöllői egyetemi tanár, dr. Tresser Pál, dunavar- sányi és Furulyás János vác- szentlászlói tsz-elnök között. Már az első felszólalás is 500 mázsa, másutt viszont csak 170. Nyilvánvaló ebből a feladat az idei és az egész ötéves tervben egyaránt: a legelmaradot- tabbakat a jók szintjére kell emelni, a fejlődésnek ezeket a lényeges eltéréseit — fokozatosan törekedve a változásokra — meg kell szüntetni. De mi kell ehhez? A rádió- beli beszélgetés első helyen említette ezzel kapcsolatban a vezetést, a vezetők munkájának színvonalát. A jelenlegi helyzet megítélésében, tehát abban, milyen a mezőgazdasági nagyüzemek vezetése pillanatnyilag, vita is alakult ki a résztvevők között. Ezt azzal sikerült lezárni és összegezni, hogy a kirívó esetek ellenére a vezetés sokat jejlődött és ma már kiegyensúlyozott. A megye mezőgazdasági üzemeiben 1100 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik; ez önmagában jelez bizonyos színvonalat. Ennek ellenére — s ebben a résztvevők megegyeztek — a vezetés színvonalát tovább kell javítani. A szerkesztőségi beszélgetés azt is pontosan meghatározta, mit kell ezen érteni. Egyrészt a szakmai tudás fejlesztését, másrészt nem jelentéktelen változásokat az igényekben és PEST MEGYEI l|j RÜDIÖEKCio túlhaladt a puszta tervismertetésen. Balogh László arról beszélt, milyen alapelvek irányítják a mezőgazdasági nagyüzemek terveinek összeállítását. Kiemelte ezzel kapcsolatban a megye új ötéves tervét, a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodásra való törekvés fontosságát és a konkrét helyi igények kielégítését. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a tervezés, a munka tovább erősítse azt a dinamikus fejlődést, amely Pest megye mezőgazdaságát a IV. ötéves terv éveiben jellemezte. Töretlenül kell ezen az úton tovább haladni. A beszélgetés a fejlődés eredményeinek rögzítése és szemléltetése után rögtön a feladatokra, ha tetszik a gondokra irányította a figyelmet. Közülük azok a kérdések kerültek mindenekelőtt szóba, amelyek a fejlődés egyenetlenségeivel függnek össze. Mint köztudomású, a kiemelkedő eredményekkel dolgozó gazdaságok mellett — nagyon gyakran szó szerint, egymás szomszédságában — vannak egészen gyenge szövetkezetek. Csak egyetlen példa erre: egyes gazdaságokban a cukorrépa-termesztés hektáronként a szemléletben. Arra van szükség, hogy a vezetők akarják a többet, a jobbat, az előrelépést, a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodást és tegyenek is érte. Ott van előttük a jók példája, olyan gazdaságoké, mint például a gödöllői egyetemé. Dr. Pogácsás György, a tangazdaság igazgatója részletesen ismertette nagyszerű eredményeiket, és igényes — s talán még ez a kifejezés is helyénvaló itt — magasra törő terveiket. Furulyás János azt mondta el, hogy értékesíti szövetkezetük, a vácszentlász- lói Egyesült Zöld Mező egyrészt az egyetem közelségét, másrészt az ott elért tudományos eredményeket. Ezzel kapcsolatban is hangsúlyozta Balogh László, a jó tapasztalatokat nem szégyen átvenni. Megmaradni a rossz eredmé. nyék mellett viszont valóban szégyen. Mindez természetesen csak váza, halvány körvonala a szerkesztőségi beszélgetés gondolatmenetének. De azt talán érzékelteti, hogy a Simon Ferenc szerkesztette beszélgetés fontos műsor volt, a Pest megyei rádióakció eddigi legigényesebb vállalkozása. Csontos Magda Művészeti örökség tárlaton B. Szabó Edit szobrai Gyomron A tárlat a TÖVALL tanácstermében látható, Gyümrón, április 25-ig, naponta 10 és 17 óra között. Mosolyra vált a könny, hiszen művészete üzenetként, életjelölő nyomként fennmaradt tisztán és sértetlenül. Szobrainak tökélye kijátszotta a halált; társunk maradt küzdelmeinkben, szüntelen gyönyörűséget okoz a formák eszmerejtő pampája. Egyre gyarapodó közönsége igazi örökösként vette, veszi át alkotásainak gazdag végrendeletét. Családi környezete Baráti szem-mel kísérte életművészetének kibontakozását. Szinte leheletközelben dolgoztak ifj. Pál Mihállyal, együtt űzték a művészet röptéző . madarát. E vadászat fegyverei; csönd, figyelem, munkaáhítat, rendszeres társalgás az anyaggal, mely maga az élet. Tette a dolgát. B. Szabó Edit, ezért lelte meg kincsét a szobrászatban. Életmű maradt utána — a szépség harmóniát érlelő sugárzása. Inspirativ közegben élt, de maga is értékjelzője — baráttá lett társai törekvéseinek. Ma már érezzük, hogy B. Szabó Edit és ifj. Pál Mihály művészete egymás minőMegjelenik Vujicsics Tihamér délszláv népzenei gyűjteménye Több, a hazai délszlávok folklór-hagyományait, anyanyelvét ápoló, népszerűsítő kiadvány megjelentetéséről tál gyalt tegnap a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkársága. A tanácskozáson vitatták meg azt a Kulturális Minisztérium által összeállított távlati kiadói tervet, mely 1980- ig sorolja fel a magyarországi nemzetiségek anyanyelvén megjelenő munkákat. Még ebben az évben — a Tankönyvkiadó Vállalat gondozásában — napvilágot lát a pomázi születésű, nemrég tragikusan elhunyt Vujicsics Tihamér A magyarországi délszlávok zenei hagyományai című könyve. A hosszú évek gyűjtésének eredményeit tartalmazó műben valamennyi házai délszláv, horváth, szerb és szlovén etnikai csoport népzenéjéből találhatók egy- és több szólamú énekkarra, zenekarra hangszerelt zenedarabok, dalok. Ugyancsak a közeljövőben jelenik meg A magyarországi délszlávok néprajza című gyűjtemény első kötete, mely néprajzi tanulmányokat tartalmaz. A gyűjtemény második kötetét a tervek szerint 1977-ben adják az érdeklődők kezébe. Szerepel benne a szentendrei népszokások lajstromba vétele, sokác szőttesek, és hímzések leírása, a népi meteorológiai megfigyelések gyűjteménye. Nase pesme címmel kórusműveket, népi zenekarok számára feldolgozott alkotásokat bocsátanak közre. A legfiata- labbaknak Sztevánovity Milu- tinné „Felhőtlen égbolt’’ címmel mesegyűjteményt írt. A szövetség legkedveltebb publikációja a Narodni kalen- dár. A naptár gazdag, változatos tartalma sokszínűén illusztrálja a délszláv nemzetiség életét, az anyanyelvi oktatás fejlődését, s a népi hagyományok továbbélését. Múltunkból címmel tanulmánykötet jelenik meg, mely első ízben elemzi hazánk dél- szlávjainak története, irodalma egy-egy fontos fejezetét. SZÍNHÁZI estek II. RICHARD Shakespeare drámája a Nemzeti Színházban Különös finálé. Boling- broke Henrik, akit unokatestvére, II. Richárd király hat évre száműzött, haddal tért vissza, s Richárdot arra kényszerítette, mondjon le trónjáról. A király ezt meg is tette, majd Henrik — immár IV. Henrik király néven — börtönbe záratta. A dráma végén sorra jönnek Henrik hívei, s jelentik: a különböző összesküvöket, lázadókat leverték, megölték, fejüket Londonba küldték. S a véres és ijesztő felsorolás vegén Henrik egy buzgó híve, aki a király elejtett félmondatát túlságosan szolgálatkészen értette, behozza Richárdot is, koporsóba fektetve, holtan. Különös finálé ez, hiszen a dráma során Shakespeare igyekszik úgy beállítani Henrik figuráját, mint aki egy el- bitangult király elbitangult és bitang eszközökkel megszerzett uralmát jobbal óhajtja felváltani. S csakhamar kiderül: Henrik sem tud jobb király lenni R'chárd- nál. A hatalom elkerülhetetlenül lealjasító erejéről 6zólna ez a furcsa király dráma? Arról, hogy derék emberből is, ha királyi székbe emelkedik, véreskezű, rideg zsarnok lehet? Igen, erről is szól a II. Richárd, s még sok minden másról is. Többek között arról, hogy aki — mint a drámában York — minden hatalomhoz hű akar lenni, az kénytelenkelletlen egyikhez sem lesz igazán hű. Meg hogy ha a ki- I rályból hiányzik az uralkodáshoz szükséges erő, rátermettség, a környezete fog uralkodni helyette, báb lesz, akit főúri érdekek mozgatnak. Mindez abban az Angliában, amelyben Shakespeare élt, és ezt a drámát (valószínűleg 1595-ben) megírta, nagyon Is élő mondanivaló volt. Mindenki tudta, hogy a II. Ri- chárdban foglalt események váltak a kiindulópontjává a vörös és a fehér rózsa harcának, a York- és a Lancaster- ház véres vetélkedésének. Későbbi királydrámáiban — melyeknek történelmi időrendi sorrendjében a II. Richárd áll az első helyen, s a III. Richárd zárja a sort — tulajdonképpen ezt a több mint egy évszázados periódust dolgozza fel, a a II. Richárd Bolingbroke (azaz IV.) Henrikének két drámát is szánva. De bármennyire is érdekesek is e korszak véres esemé- nvei, ezt a királydrámát igazából nem a történelmi múlt felidézése, s meglehetősen szabadon kezelt műltábrázolása teszi figyelemre méltóvá. Legalábbis ma már nem erre figyelünk. hanem arra a sajátos belső arányra, arra a párhuzamra. amit a dráma cselekménye, hőseinek sorsa és jellemeik alakulása mutat. Párhuzamok. Lássuk ezt közelebbről. Richárd király — aki egyébként mindössze két évig uralkodott — nem alkalmas a királyi koronára. Hajlamai szerint inkább töprengő, filozofálgató, nem kevés színészi érzékkel megáldott ember. aki inkább beszél és elmélkedik, mint cselekszik. Ugyanakkor maga is véres eszközökkel, bátyja meggyilkoltatásával (vagy meggyilkolásával) került a trónra. Amíg király, nem élhet hajlamainak. Amikor végre elveszti a koronát (elveszik tőle, de maga se nagyon ragaszkodik hozzá), kiélheti éne igazi vonásait: ember lehet, aki töpreng, szenved, s igyekszik megérteni önmagát és a világot. Ellenfelével, Henrikkel, szinte pontosan az ellenkező történik: amíg nincs a hatalomban, rokonszenves, emberi figura, bár távolról sem olyan mély, összetett egyéniség, mint Richárd. Mikor király lesz, rögtön ott folytatja, ahol Richárd abbahagyta: véres lesz a keze, s derék egyenes emberből kíméletlen, abszolút uralkodóvá válik. Meglepő, mennyire ennek a szerepcserének, ennek az egymást váltó párhuzamnak a kidolgozása áll a dráma középpontjában. Shakespeare lélektanilag egyik legjobban kimunkált műve ez, csodálatosan finom megfigyelésekkel, monológokkal. A tételt — mely szerint a hatalom megváltoztatja az embert — nem vulgárisán fogja fel, hanem elmélyíti, jellemtanulmánnyá gazdagítja. Richárd így válik némiképp hamleti előképpé, a későbbi nagy tragédiák figuráit idéző hőssé. Tragikomikus figura, akit esendőségé- ben is szánni tudunk, mert emberiek pózai és szenvedései, emberi a bűne és a büntetése is. Richárd, a bohóc? a Nemzeti Színház előadásában ez a Richárd sajnos kissé átB. Szabó Edit: Szirének (terrakotta) alakul, leegyszerűsödik, s az aktuális vonások fellelésének és kimutatásának vágya némiképp eltorzítja az ő alakját de tulajdonképpen az egész drámát is. Major Tamás, a rendező, abból indult ki, hogy ez az 1377—79 közt uralkodott Richárd a hatalom bohóca volt, akit szerepjátszó hajlama inkább a színészkedésre, mint az uralkodásra predesztinált. Kétségtelen: Richárdban ezek a vonások i s fellelhetők, de alakja nem csupán a tragikus bohóc köntösét viseli. Ha — mint ezt Öze Lajos alakítása is aláhúzza — Richárd csak bohóc, elvész belőle az emberi nagyság, érdektelenné válik, és környezetéhez való viszonya is elbizonytalanodik. A Henrikkel való váltás, a híres koronaátadási jelenetben megfogalmazott kettős kútvö- dör mozgás, a felfelé és a lefelé haladás szimmetriája, a belső kicserélődés folyamatának ábrázolása hiányzik ebből az előadásból, melyben tulajdonképpen csak az utolsó, a börtönjelenet adja vissza Richárd igazi énjét. Zavaró az aktualizálás erőltetése is: Henrik barna ruhás katonáinak mai egyenruhákat idéző szabású jelmezei, egyáltalán: a ruhák szájbarágó maisága (Keserű Ilona tervezése) olyasmit sugallnak, amit a dráma nem nagyon mond. (Hasonló problémáink voltak Major előző Shakespeare-rendezésé nek, a Szeget szeggelnek a kosztümjeivel is.) öze Lajos már említett Ri- chárdja mellett csak kevesen kaphatnak fontosabb részt az előadásból. így Avar István, aki Henriket némi unalommal játssza el, s Gellei Kornél, aki York nem túl jelentős figurájából valósággal főszerepet formál. Rajtuk kívül a népes szereposztás tagjainak csak villanásaik lehetnek. Takács István ségétől is ihlető eredmény, értékfokozó energia. Egymás megbecsülésével oldották fel a magányt. Nincs okunk szomorúságra, mert B. Szabó Edit után művek sokasága maradt, a szépség zárt kincse, mellyel mindannyian gazdálkodhatunk a tulajdonos jogával és kötelességével. Ez azt jelenti, hogy szigorú önismeretet is kaptunk örökségbe, életvitelünk állandó felülvizsgálatát — nemcsak esztétikai végeredményt. ' Minden szobrászi gesztusát arányérzék és méltóság hatja át. B. Szabó Edit már a képzeletét is ellenőrizte, s hosz- szas mérlegelés után engedélyezte művekké lombosodni a mindig igaz álmokat. Köny- nyed és alapos egyszerre minden megoldása. Minden szobrában fegyelmezetten járta végig az indító eszmétől a cizellálás utolsó simításáig. Mélyre nézett, mélyre látott. Észrevette és szoborban mutatta fel a fiatalság női testekre osztódó áhítatát, melyet általánosítva Forrás-ként értelmezett. Nem volt szolgája, inkább ura az anyagnak. Mindig megfogadta az anyag egyénítő sugallatait, s így érte el a Ballada sorozat hallatlanul finom és jellegzetes drapériamegoldásait, az álló Lány félszeg rebbentségét, mely maga a hiánytalan szemérem. Motoz a félelem Niobé-ban és a Gregorius-ban egyaránt. Az Egyiptomi lány magába horgiadó frontalitása méltó a piramisok művészetéhez. Aquincum-ot idéző {»árhuzamos férfi-nő alakja méltó a római szobrászat törekvéseihez, de ami a legfontosabb Virágének-e méltó önmagához. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Jól pergő képek, az ország legfiatalabb amatőrfilmese négyesztendős. Varga Ivánnak hívják és Pécsett él. Mindez tréfának tűnik, mégis igaz. Mindazok bizonyíthatják, akik szombaton kora délután megnézték az amatőrfilmesek műsorát, amelyben láthattuk is, hallhattuk is ezt a középső csoportos filmrajzolót. Hogy mit rajzol filmre Varga Iván? Természetesen azt, ami az ő négyesztendős fejecskéjét kitölti: vigyorgó napot, tátott szájú felhőt, megnevezhetetlen csodalényeket. Girbe-görbe vonalkái — amatőrfilmes édesapja jóvoltából — meg is mozdulnak, s természetesen azt játsszák el, amit az a fejecske ki ötlött; hogy a vigyorgó nap tényleg elvigyorodik, hogy azt a vigyorgó napot tényleg be akarja kapni az a tátott szájú felhő.... Sokan talán ráérő emberek időtöltő játszadozásának tekintik az efféle ügyeskedést, ám mint az a Pergő képekből is kiderült: több ez annál! Ahogy a pécsi amatőrfilmes csoport egyik rajztanár tagja, Szilágyi János műsorvezetőnek elmondta, remek fantáziafejlesztő, képzeletmegmozgató eszköz a film. Ilyenformán pedig fontos része a pedagógiának. Mindez persze egyelőre inkább csak feltételes módban értendő, hiszen nagyon kevés helyen használják még nevelési célokra az amatőrfilmezést — részben, mert költséges, részben mert ez a gondolat eddig fel sem ötlött. Igazolatlan napok. Ismét telitalálata volt a Hét vasárnap esti műsorának. Regös István készítette, s arról szólt: hol van a munkás, amikor nincs. Megtudhattuk: lagzi után pihen, házat bont, házat épít — egyszóval igazolatlanul hiányzik. Rémisztő számokkal — elveszett milliárdokkal, százezernyi haszontalan órával — szolgált a Tatabányán felvett riport. Szinte elretten az ember, ha végiggondolja, mennyi pénz megy kárba a sok helyen oly természetesnek tartott lógással, ellógás- sal. Nemrégiben új rendelet jelent meg — ennek nyomán készült ez a riport is —, amely szerint a három napnál nem hosszabb időre szóló táppénzt ezután a munkahelyek kötelesek fizetni, nem az SZTK. Hogy milyen szigorító ereje lesz majd ennek a szabályozásnak? A tatabányai főorvos nem valami derűlátóan nyilatkozott; mint mondotta, minden bizonnyal több naposra fognak nyúlni a rövid betegségek... Mindenesetre Tatabányán nem késlekednek a határozott közbelépéssel. Több olyan rendelkezést hoztak, amely szigorítja a munkafegyelmet, csökkenti a haszontalanul eltöltött órák számát. Kevesebb lesz például a munkaidőben megtartott értekezlet, s ugyancsak kevesebb az egyéb, munkától elvonó elfoglaltság. Ugyanígy jobban megvizsgálják azt is, hogy ki a beteg, s mennyire beteg az, aki annak minősíti — minősítteti — magát. Érvényt fognak szerezni annak az igazságnak, hogy aki beteg, az nem feltétlenül munkaképtelen — más az egyik, és más a másik! Akácz László Abonyi zenetanár sikere A zenetanárok Szekszár- don lezajlott III. országos Liszt Ferenc zongoraversenyén első díjat nem adtak ki. A második díjat és a Liszt Ferenc Társaság különdíját Kallai Sándorné veszprémi zenetanárnő nyerte. A visz- szatartott első díjból ketten részesültek harmadik, illetve negyedik díjban. Harmadik díjas lett B. Vanyiska Zsuzsa szegedi és Farkas Róbert abonyi, negyedik Bertái Ariadne budapesti és Kaiser Adrienne kaposvári versenyző. A művészeti dolgozók szakszervezetének különdíját Petneházyné Botos Zsuzsa budapesti és Farkas Róbert abonyi zenetanár kapta.
