Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám

1976. MÁRCIUS 26., PÉNTEK %MAao A lenipari szakemberek baráti tapasztalatcseréje volt Műszaki és tudományos együttműködési szerződést írtak alá Befejeződött a nemzetközi konferencia Visegrádon A szocialista országok első leniparfejlesztési konferenciá­jának megnyitásáról március 24-i lapunkban részletesen beszámoltunk. Az első napon több hazai és külföldi szak­ember ismertette országa len­iparának jelenlegi helyzetét, fejlesztési elképzeléseiket, melyek átadásával, a szak­mai tapasztalatcserével ered­ményesen segíthetik a kon­ferencia résztvevőinek továb­bi munkáját, tovább bővül­hetnek a szocialista orszá­gok együttműködési lehető­ségei. A kutatások eredményei A konferencia második nap­ján, szerdán délelőtt elsősor­ban a rostkikészítés alakulá­sáról, jelenlegi helyzetéről és a fejlesztés irányairól, vala­mint o rostfonás módszerei­ről, a kutatások eredményei­ről hangzottak el értékes elő­adások, délután a szövésről, a szövőgépek alkalmazásáról tárgyaltak a jelenlevők. Kü­lönösen érdekes volt a szov­jet gyártmányú SZTB-típusú szövőgépek alkalmazásáról tartott előadás. (A vita során számos kérdés hangzott el a lenipar fejlesztésében való együttműködés technikai rész­leteire vonatkozóan.) Egyön­tetű volt a résztvevők megál­lapítása: hasznos tapaszta­latokat szereztek, elsősorban a közös műszaki-technológiai és fejlesztési irányok, valamint a gyártmányfejlesztés lehe­tőségeinek kialakításához, ki­választásához. E napon tartott előadást: Gács Marcell (Lenfonó- és Szövőipari Vállalat), Kerék­gyártó Pál (Textilipari Ku­tató Intézet), Z olna Antal (Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat), Pavel Dimitru és Petre Bajenariu (Románia), dr. Je- derán Miklós (Budapesti Műszaki Egyetem), J. P. Szi- dorov (Szovjetunió), Szta­Érzékelők, műszer kívül A lenipari szakemberek egy csoportja. niszlav Krmeía (Csehszlo­vákia), és ,Ryszard Heinrich (Lengyelország). I A kikészítés korszerű módjai Tegnap, a konferencia be­fejező napján, a korszerű ki­készítési eljárásokról, a len­szövetek nemes kikészítéséről, valamint a polinózikús szá­las anyagok felhasználásáról hangzott el előadás, Ana Zo- neva Bulgária, Sármány Jó­zsef, Textilipari Kutató In­tézet, Irena Haszczynska, Lengyelország, Hanti László, Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat. Beck Tamás, az LSZV ve­zérigazgatója a konferenciát összefoglaló zárszavában töb­bek között hangsúlyozta: a lenipar fejlesztésében szer­zett rendkívül hasznos ta­pasztalatok mellett az adott különös jelentőséget ennek az előadás- és vitasorozatnak, hogy; a baráti országok szak­embereit közelebb hozta egy­máshoz, kölcsönösen megis­merhették az egyes lenipari vállalatok problémáit. Sok segítséget nyújtott a konfe­rencia azokhoz az elhatáro­zásokhoz, amelyek a lenter- mesztés, az azzal kapcsola­tos gépesítés és a fonás so­ron következő fejlesztését cé­lozzák. A konferencia időszakában a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat vezetői tárgyalásokat folytattak bolgár, román és szovjet kollégáikkal a továb­bi együttműködésről. Mint­egy záróaktusként, műszaki és tudományos együttműkö­dési szerződést kötött a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat szovjet testvérvállalatával, az orsai Lenin-renddel kitün­tetett lenkombináttal. Az együttműködés kiterjed nem­csak műszaki-tudományos és fejlesztési tapasztalatcserékre, hanem dokumentációk köl­csönös átadására és szak­embercserére. Az erről szóló okmányt V. V. Lahtyin és Beck Tamás, a vállalatok ve­zérigazgatói írták alá. Látogatáson az üzemekben A külföldi delegációk teg­nap délután és ma gyárláto­gatáson vettek, illetve vesz­nek részt. Megtekintik az LSZV : budakalászi gyárát, a csillaghegyi lenszövő-, a bu­dapesti lenfonógyárat és a komáromi leníonoda gyár­egységet. A szocialista országok len- ipari szakemberei jövőre Csehszlovákiában rendezik meg a fejlesztéssel foglalko­zó konferenciát. B. L. Aid esztendőnként legalább egyszer végigsétál a nagyma­rosi Duna-parton, mindig számba vehet valamilyen ked­vező változást. A por, piszok, rendezetlenség eltűnt, formá­lódik a parton parcellázott telkeken egy új, s egészében elviselhető üdülőrész, a ki- kilátogató víz elé most már akadályként tornyosul a tám­fal. Derék, mondaná az em­ber, s sétálhatna nyugodtan to­vább, csakhogy most kivéte­lesen a sétáló azt is tudja, hogy a parkosításra, támfal- építésre nem kevesebb, mint ötmillió forintot kellett kiad­nia a nagyközségi tanácsnak. Olyan településen, ahol a la­kosság összes községfejleszté­si hozzájárulása ennek tíz százalékát sem éri el, idén például négyszázezer forintra rúg. Tegnapból holnapba Sok minden történt ezen az üdülőhelyen, nem nyaktörő mutatvány ma már végigmen­ni a Móricz Zsi gmond utcán, eljutott a villany vezeték a Mihály-hegyi részre, s így to­vább. Voltak, akik szívesen dédelgették azt az elképze­lést, hogy Nagymarost, a Du­nakanyar bal oldalának ,.fő­városává” kell tenni, akik úgy ugrottak volna a tegnapból a holnapba, hogy mit sem tö­rődnek azzal, honnét rugasz­kodhatnak el. Követhet-e ilyen módszert egy-egy település felelős gaz­dája, a tanácsi testület? Vagy abból kell kiindulnia, hogy a jövő már lényegében megkez­dődött, mert mindenfajta fej­lesztés egyben a jövő évtize­dek arculatának egy-egy je­gyét is kialakítja? A kérdés azért nem formális, mert nap­ról napra válaszolják meg a tanácsi testületek, s bár szí­vesen írnánk, hogy jól, nem tehetjük, mert nem lenne igaz. Fokozatosság; folyamatosság Nagymaroson a tanácsi tes­tület — olykor az un. köz­hangulat ellenében is — a fokozatosságban és a folyama­tosságban jelölte meg a leg­főbb vezérlő elvet. Abban, hogy ne markoljanak sokat, de amit kézbe vesznek, azt mi­előbb tegyék rendbe. Ezt csi­nálták például az utcák fel­Nehéz lecke újításakor, korszerűsítésekor — s népszerű-e azt mondani, hogy most a Dézsma utca ; fontosabb, mint a másik, ' ezért került előbb sorra? — a József Attila völgy vízrende- | zési tervének előkészíttetésé­vel a csatornázás ügyének tár­gyalásakor. ! Csak a gyakorló tanácsta- ; gok tudják, milyen nehéz az ; ésszerűségnek érvényt szerez- : ni a településen belül, ez az ; ésszerűség ugyanis sokszor a ; jövő diktálta követelmény, s I látszatra nem egyezik a mai j kívánalmakkal. Az ilyesfajta j ésszerűség állíttatta meg jó ' néhány községben a hamari i parcellázásokat, de ugyanez \ sürgeti, hogy bizonyos telepü- j léseken kiterjesszék a belte­rületi határt, mert csak így ; teremthető építési lehetőség a családi otthont emeiők számá­ra. téséért, a megyei pártszerve­zet és az alapszervezetek — mint a politikai vezetők, a munkáskollektívák mintaké­pei — vezető szerepének erő­sítéséért kifejtett tevékeny­ség. Mindezekben az eredmé­nyekben benne van a Szófia megyével testvérmegyei kap­csolatban álló moszkvai te­rület, Pest megye és Közép- Csehország gazdag tapaszta­latának egy-egy része is. A hetedik ötéves terv Magas fokú politikai és munkaaktivitás jellemzi a kongresszus előtti napokat az egész megyében. A Szófia megyei pártszervezettől azt várják, hogy kellő súllyal hal­lassa szavát társadalmi fej­lődésünk kulcsproblémáinak megoldásában. Ma már az intenzív tényezők, mércék és mutatók idejét éljük az ösz- szes termelőegység, tudomá­nyos és kulturális műhely tekintetében és ennek fényé­ben kell áttekinteni a hetedik ötéves terv felelősségteljes fel­adatait. Csak néhány példa a fo irányok és nagyságrendek érzékeltetésére: az ötéves terv végére — 1980-ra a gépgyár­tásnak és a fémmegmunká­lásnak 29,4 százalékos arányt kell elérnie a megyében. A megye területén felépül és már az első csapolásokat adja az Ihtiman melletti, a Bal­kán félsziget legnagyobb ön­tödéje, megkezdődik az Ela­dta fémfeldolgozó kombinát építése, amely a tervidőszak végére Európa legnagyobb színesfém kohásza ti központ­jává válik. A világ legújabb eredményeire alapozva, a mik*'Oo1ektronikában is gyors fejlődés várható. A botevgrá- ,di Csavdor egyesített üze­mek 1980-ban már háromezer autóbuszt gyárt. Az ötéves terv során az előirányzat sze­rint 99°0 énül. A mezőgazdaság feü^srtésé- nek fő iránya a további kon­centráció és specializáció, az anyagi-műszaki bázis javítá­sa, határozott fordulat elérése az állattenyésztésben, szem előtt tartva a főváros és kör­nyéke tej és hús szükségle­teit. A kongresszus előtti napokat egyfajta sajátos ünnepélyesség, egyúttal a mindennapos alkotó munka légköre hatja át. Gaz­dag eredményeket hoz az élen­járó város és falu címért, a szocialista életmódért és kul­túráért indított mozgalom. Ezekben a napokban a kong­resszus tiszteletére mintegy 60 ünnepélyes avatás lesz: ipa­ri, kereskedelmi és kommuná­lis létesítmények, óvodák és bölcsődék. Ünnepi dekoráció a BKP március 29-én kezdődő XI. kongresszusa tiszteletére. Jovko Jovkov felvételei A kulturális élet igen inten­zív az összes faluban és vá­rosban. Az újonnan létesült Szófia megyei színház is a kö­zelgő kongresszusnak szenteli első előadását. Viták a tézisekről A közelgő XI. kongresszus jelentős sajátossága, hogy egy­beesik a BKP Központi Bi­zottságának történelmi jelentő­ségű, 1956 áprilisi plénumának 20. évfordulójával. Az Áprilisi Irányvonal rendkívül gyü­mölcsöző hatású az élet vala­mennyi területén, társadalmi fejlődésünk hathatós emelője. Átalakító, formáló erejének egyik legragyogóbb bizonyíté­ka Szófia megye fejlődése. A BKP XI. kongresszusa kétségkívül újabb előrelépést, még magasabb fokozatot hoz magával ezen irányvonal al­kotó továbbfejlesztésében, gaz­dagabbá tételében, a lenini munka, és vezetési stílus még szélesebb körű megerősítésé­ben. Ilyen megállapítások rög­zítésére sarkall az az új meg­közelítési mód, amelyet a Központi Bizottság alkalma­zott a kongresszus előkészítése során. Egymásután közlésre és össznépi megvitatásra került több fontos pártdokumentum: a „'tézisek a tudomány és a műszaki haladás feljesztésére, a hetedik ötéves terv során és 1990-ig", a „Tézisek a nép élet­színvonal-emelése decemberi programjának további teljesí­tésére a hetedik ötéves terv so­rán és 1990-ig”, a „Tézisek a párt-, a társadalmi szervezetek és mozgalmak feljesztésére” és különösen ,.A társadalmi-gaz­dasági fejlődés alapvető irá­nyai a hetedik ötéves terv so­rán”, amely kijelöli a mélyre­ható minőségi változások, a mindenoldalú intenzifikálás, a gazdaság és a társadalmi élet hatékonysága gyors növelésé­nek útjait. E nagyszerű tervek valóra váltásának garanciája az egész nép önfeláldozó munká­ja, a még szorosabb közeledés a szocialista közösség országai­hoz és a Szovjetunióhoz fűző­dő barátságunk, amelynek lel­kesítő megfogalmazását Geor- gi Dimitrov adta meg: „Ez a barátság létfontosságú a bolgár nép számára, nipt a napfény és a levegő valamennyi élőlény számára”. Szófia, 1976. március. BOZSANA MARKOVA a Szofijszha Pravda főszerkesztője Időbeni fölismerés Maradjunk még az előbbi ténynél. A megyében nap­jainkban körülbelül huszon- kétezer olyan telek van, amely családi ház fogadására alkal­mas. Évente 5500—6000 ilyen telekre van szükség gyébe naponta 25—30 un. be­vándorló érkezik, túlnyomó részük fiatal, családot alapí­tó, otthont teremtő —, azaz már ma kiszámítható, hogy néhány esztendő múlva baj lenne, mivel építkező is van, anyag és pénz is, csak éppen telek nincsen, ha nem ismer­nék föl idejében a területfej­lesztés illetékesei a gondot. A megyei tanács fölismerte, már foglalkozik, a kérdéssel, ám ami hiba: a helyi tanácsi szer­vek korántsem érzékelték gyorsan a ma még rejlő, de holnapra súlyossá válható gondot. Ami néhány község­ben már ma oda vezetett — főként az agglomerációs öve­zetben szerezhettünk ilyen ta­pasztalatokat —, hogy lelas­sult az építkezési kedv, s hosszú listát alkot a telekre várakozók neve. Találóan fogalmaztak a ceg­lédi tanácsi vezetők, amikor az érzékelési képesség növe­lésében látják a tanácsi testü­leti tevékenység fejlesztésének útját. Abban tehát, hogy a tanács különleges, műszerfa­lon kívüli érzékelői finomab­bak legyenek, mint a legtöké­letesebb mechanikus alkotá­sok, mert hiszen nem műsza­ki, fizikai, kémiai folyamato­kat kell fölismerniük, hanem az élő anyag, a lakosság, a te­lepülés mozgását, változását, igényei, szükségletei átfogal- mazódását, ezek minőségének módosulását. Formalitások helyet! Miféle érzékelők lehetnek ezek? A legfőbb a tanács és a lakosság, a tanácstagok és vá­lasztóik éíő, rendszeres kap­csolata. Tagadhatatlan, sokfé­le lehetőség áll ma rendelke­zésre e kapcsolatok elmélyí­téséhez, a falugyűlésektől a népfront szervezte fórumokig, s a tanácstagi beszámolókig, a nyilvános tanácsülésekig. Joggal hivatkozott Isaszeg nagyközség megyei tanács­tagja a tanácsi Önállóságra, mint a demokratizmus fontos forrására, a helyi államhala j lom és a lakosság mindenna- ! pi érintkezésének alapjára j Csakhogy ő is, tanácstag tár- I sai a járásban szintén fölis- | merték, s megyei tanácstag i csoportgyűlésükön beszéltek is I róla, hogy nehéz lecke a de- I mokratizmus erősítése, mer: 3 i nemcsak a tanácsoktól, ha­nem a lakosságtól szintén töb­bet követel. Azt, hogy ne pusztán súgói legyenek a terv­nek és teendőknek, haner- vállaljanak a cselekvésben főszerepet. Amire idézhető ta­núságként, hogy a járásban öt év alatt 80 millió forintot ért a lakosság társadalmi munká­ja, de kz is, hogy — fordított előjellel — csekély a becsüle­te a már elért eredmények­nek, sűrű a rongálás, a pazar­lás, az új létesítmények gyor­san tönkremennek. Fontos tapasztalatokat hú­zott alá ezzel kapcsolatban a Magyar Szocialista Munkás­párt Pest megyei Bizottságá­nak 1974. december 17-i ülé­se, amelyen Az agglomerációs övezet fejlesztésének problé­mái, feladatai című előter­jesztést tárgyalták meg. A testület indokoltan mutatott rá, hogy a tanácsok bár össze­gyűjtik területükön a lakos­ság észrevételeit, sűrűn nem ismerik fel azokban a jelen­tős és tartós folyamatokat, nem választják el eléggé eze­ket a kisebb vagy éppen je­lentéktelen ügyektől, s ezért erejük sok esetben szétforgá- csolódik. Az ötödik ötéves terv kez­detén vagyunk, a települések programjai jórészt ismertek főbb vonalaikban, s a megye középtávú fejlesztési terve is a közeljövőben a megyei ta­nács elé kerül. A terv alapos munkával készült a legtöbb helyen. Ez az alaposság szük­séges a végrehajtásban is, amihez nagy segítséget ad az érzékelési képesség finomítá­sa, a demokratizmus meglevő fórumainak folyamatos és tar­talmas hasznosítása. Mert nemcsak a tervről, de annak sikeréről is helyben döntenek! Mészáros Ottó • • Önkéntes a társadalom szolgálatéban Első alkalommal hívták össze a munkaértekezlet jellegű tanácskozást önkéntes rendőrök tanács­kozása kezdődött tegnap két­napos programmal a Belügy­minisztériumban. Több tízez­ren végeznek a közrendvéde­lem és a határőrizet területén ilyen társadalmi tevékenysé­get, önkéntesen, minden el­lenszolgáltatás nélkül. Első alkalommal tanácskoznak a Belügyminisztérium munká­jának társadalmi segítői. Kép­viseletükben 350-en vesznek részt a munkaértekezlet jel­egű eseményen. Benkei András belügymi­niszter nyitotta meg a ta­nácskozást, s a többi között arról szólt, hogy az önkéntes társadalmi segítők tevékeny­sége átfogja úgyszólván az egész belügyi alaptevékeny­séget; a közrendvédelmi, a közlekedési, a társadalmi tu­lajdonvédelmi, a bűnügyi, az ifjúságvédelmi, a vízi- és légi­rendészeti, valamint a határ­őrizeti szakterületeket. A bel­ügyi szervek munkáját az ön­kéntes rendőrökkel és határ­őrökkel együtt ifjúgárdisták, úttörők is segítik. Igen ered­ményes a munkásőrség és a rendőrség együttműködése is. 4 i Mégis, bár a lehetőségek adot- | tak, a formalitások sűrűn fö- 1 lébe kerekednek a lényeg; I munkának. i Mintha némely helyen fon- ; tosabb lenne a tanácstagok : számszerű részvétele a ta- I nácsüléseken, mint a tárgyal; j témák súlya, jelentősége ; visszhangja. Ennek tudható b I az is, hogy a tanácsülések eg:- ; része előkészítetlen, a végre- : hajtó bizottság annyi fárad- : ságot sem vesz, hogy előzete­sen megismertesse főbb vor.a- ! laiban a tárgyalásra kerülő ügyeket. Ahogy az sem ritka eset, csupán a tanácstagi be­számolók megtartását kérik számon, de az ott elhangzót­tsikra npm prlrpvítr vjál-nK-z

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents