Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

19T6. MÁRCIUS 21., VASÄRNAP \MlhlV 5 Szakcsoportok A dabasi járásban eddig hét szakcsoportban kisállatokat, hízó baromfikat és nyulat te­nyésztettek, valamint mézet termeltek. A helyi ÁFÉSZ-ek tavaly a felvásárlások idején több mint 4 millió forintot fi­zettek a szakcsoportoknak. A zöldség- és gyümölcsfelvásár­lás mértéke viszont elenyé­sző volt. Most tavasszal Da- bason, elsősorban a háztáji gazdaságok támogatásáért zöldségtermesztő szakcsoport alakul. A szakcsoport termé­nyeinek közvetlen felvásárlója a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ lesz. Kétmillió forintos forga­lomra számítanak. J. Kísérlet a MÁV-nál Helyfoglalás automatával A helyfoglalás rendszerének korszerűsítésére hamarosan számitógépes adatfeldolgozást próbálnak ki a MÁV-nál. Ha a módszer beválik, az eddi­gieknél megbízhatóbb, ponto­sabb lesz a helyfoglalás a vo­natokra. Jelenleg 20 belföldi expressz- vonatra és a hazánkat érintő összesen 25 nemzetközi exp­ress zvonatra évente mintegy hatmillió helyjegyet vált az utazóközönség, s a követke­zőkben ez a szám előrelátha­tóan a 10 milliót is eléri. A gazdálkodás a jövő-menő vo­natok ülőhelyeivel azonban meglehetősen bonyolult mű­velet, a MÁV mintegy száz alkalmazottja foglalkozik a kartonok kézi rendszerezésé­vel. Így aztán időnként egy- egy ülőhelynek egyszerre több gazdája is akad, máskor vi­szont üresen, kihasználatlanul futnak a helyjegyes kocsikkal a vonatok. Ezért vált szüksé­gessé, hogy más országok gya­korlatához hasonlóan nálunk is megkezdjék az elektronikus helyfoglalási rendszer kidol­gozását A kísérletben a KGST-or- szágok egységes számítógép- rendszerében készülő hazai és csehszlovák berendezések, va­lamint Siemens gyártmányú központi gép szerepel, működ- , tetősükkel pillanatok alatt biztonsággal megállapítható, hol van még üres hely. >JFFV A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 12. sz. üzemegysége FELVÉTELRE KERES GÖDÖLLŐI MUNKAHELYRE alacsony nyomású kazánhoz FŰTŐI VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ DOLGOZÓKAT, VALAMINT RAKODÓKAT, VÁCI MUNKAHELYRE RAKODÓKAT. Jelentkezni lehet a munkahelyeken: Gödöllő, Dózsa György u. 65. Vác, Deákvári fasor 2. Alaposan előkészített döntés Átállásra készülnek Nagykátán A Telefongyár nagykátai gyáregységében az elmúlt év­ben 110 ezer asztali telefonké­szüléket gyártottak, zömmel a hazai posta igényeinek kielé­gítésére. Körülbelül 10 száza­léka a termelésnek szocialista, illetve tőkés exportra került. Ez a termék a nemzetközi pia­con is megállja a helyét: üzem­biztos, a szabványoknak meg­felel, műszaki paraméterei jók. A gyáregység, elsősorban a te­lefonkészülékek előállításával az 1970. évi 80 milliós terme­lési értékét 1975 végéig több mint 31 millió forinttal nö­velte. A IV. ötéves terv idő­szakában összesen körülbelül 450 millió forintnyi árut ter­meltek. Az évente átlagosan 10—12 százalékos fejlődést lé­nyegesebb műszaki fejlesztés és létszámváltozás nélkül, el­sősorban a termelékenység ja­vításával érték el. Az idén a korábbiakhoz ha­sonló arányú növekedést ter­veztek, s a készülékforma to­vábbi korszerűsítésével talán még hosszú évekre szavatol­hatnák termékük gazdaságos­ságát. Ez a feltételezés azon­ban — legalábbis a telefon­gyáriak számára — már nem lesz bizonyítható. A tervek szerint ugyanis 1976. decem­ber 31-én megszűnik itt a te­lefongyártás. Napjainkban a gazdaságtalan üzemek meg­szüntetését sürgetjük, és a nyereséges, minden piacon ér­tékesíthető termékek gyártását szorgalmazzuk. A fenti adatok azt támasztják alá, hogy a telefon ez utóbbiak közé tar­tozott. Mi indokolhatja ezek után az ütemesen fejlődő, gaz­daságosan termelő nagykátai gyáregység profilváltoztatását? — tettem föl a kérdést Kul­csár Pál gyáregységvezetőnek. Kimondani könnyű — Számunkra valóban ked­vező volt a telefonkészülékek gyártása — állapítja meg Kul­csár Pák — Annál is inkább, mert ilyen terméket Magyar- országon csak mi készítettünk. Az eredményeket azonban nem szabad csak a mi szempont­jaink alapján vizsgálni, hiszen nem biztos, hogy a gyáregysé­gi szemüvegen keresztül he­lyesen látjuk a vállalat, vagy a népgazdaság érdekeit. — Vagyis adott esetben egy jól eladható termék gyártá­sát is indokolt lehet abba­hagyni ? — A mi példánk is ezt mu­tatja. — Kimondani könnyű. De valóban ilyen egyszerű ez a kérdés? — Nem, egyáltalán nem az — vallja meg a gyáregység- vezető. — A magunk gondjai alapján Í6 mondhatom. Tavaly januárban dőlt el véglegesen, hogy a Telefongyár KGST- programban vállait feladatai­nak sikeres megvalósítása ér­dekében gyáregységünkben termékváltásra kerül sor. Elő­ször bennünket, vezetőket tá­jékoztattak a döntésről, majd a vállalat vezérigazgatója munkásgyűlésen ismertette az elképzeléseket a gyáregység közössége előtt. S végül rész­letekre bontva beszélték meg a dolgozók a megváltozott kö­rülményekből kővetkező ter­veket a termelési tanácskozá­sokon, a szocialista brigádve­zetők értekezletein. Ügy érzem tehát, a döntést nálunk meg­felelően készítették elő, még­sem egyszerű lépés előtt ál­lunk, hiszen egy hosszabb ide­je gyártott, bevált termékhez gyakran érzelmi szálak is kö­tik a dolgozókat. Új feladatra készülnek — Milyen új feladatok vár­nak a gyáregységre? — Alkatrészeket készítünk majd, melyek közül néhányat össze is szerelünk, és így szál­lítjuk a vállalat exportra ke­rülő adatátviteli berendezései­hez. — Nehezebb vagy könnyebb munka ez az eddiginél? — Tavaly a második félév­től már körülbelül 40-en meg­kezdték a zsinórgyártást, a IV. negyedévben pedig újabb 60 munkás a tekercskészítést. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ezek a munkafo­lyamatok viszonylag könnyen megtanulhatók. De az biztos, hogy a korábbinál is nagyobb figyelmet, gondosságot kíván­nak. Sza kemberei n k tői is több ismeretet követelnek meg az új termékek. Felkészítésüket központi képzéssel oldjuk meg. A fejlődés jele, hogy műveze­tőink folyamatosan technikusi minősítést szereznek. Termé­szetesen a termelő munkát végzőktől sem kívánhatjuk meg egyik napról a másikra az átállást. Körülbelül 50 dol­gozó már előképzésben része­sült. Nyolcvanan a budapesti gyárban sajátították el az új feladatokhoz szükséges tudni­valókat. A munkások többsé­gének ők fogják átadni ta­pasztalataikat. — Az átállás, a precízebb és munkaigényesebb termék gyártása nem ókoz majd kere­setkiesést? — Dolgozóinkat nem érheti károsodás — szögezi le Kul­csár PáL — A betanulás ide­jére megkapják korábbi átlag- keresetüket. Ami pedig a ké­sőbbieket illeti, a jövedelmük növekedni fog. Erre utal az is, hogy a számított termelési ér­tékünk lényegesen magasabb. — És mi lesz a telefonnal? — Ennek gyártását az új, i jól értékesíthető terméket ke­reső Mechanikai Művek ve­szi át. Ez is bizonyítja, hogy nem a gyártmány megszünte­téséről, csak a profil átcsopor­tosításáról van szó. Az abonyi gyáregységgel és a törzsgyár­ral folyamatosan egyeztetjük az átállás ütemét. A berende­zések, a technológiai doku­mentáció mellett tapasztala­tainkat is átadjuk, gyakorlati segítséget nyújtunk. Rendsze­resen jönnek hozzánk a Me­chanikai Művek dolgozói, mű­szakiak, beállítók, szerszám- készítők és hamarosan a tele­fongyártó munkások is. — Az új termék készítésé­hez milyen feltételeket kell megteremteniük? . — A tekercsgyártás jelenleg egy ideiglenes épületben fo­lyik. De 1975. I. negyedévében megkezdődött az üzemcsarnok építése, melyhez szociális épü­let és ebédlő is csatlakozik majd. A körülbelül 110 millió forintnyi beruházás értékének 40 százalékát az új profilnak megfelelő műszerek és gépek alkotják. Az új üzemrészben a tervek szerint jövő év január­jában meg kell kezdenünk a munkát. Ezt követően kiürít­jük és átalakítjuk majd a ré­gi üzemet. Megváltozott fel­adataink szükségessé teszik majd, hogy a létszámúinkat is körülbelül 1200-ra növeljük. Gyáregységünknek mindig jó híre volt a környéken, ezért reméljük, hogy a háztartások­ból és a messzebbre járók pő­réből sok nő is örömmel fo­gadja majd a kedvező munka- lehetőséget — bizakodik Kul­csár PáL Megfontolt lépésekkel A Telefongyár nagykátai gyáregységének közösségére tehát sokrétű feladatok vár­nak az év végéig. A hagyomá­nyos telefonkészülékekből a tavalyinál is többet kell gyár­taniuk az átállásig, az új ter­mékek fortélyait mielőbb meg kell ismerniük, és eközben még a tapasztalatok átadása is folyik a Mechanikai Művek számára. Megfontolt lépésekre van szükség, hogy zökkenő- mentesen oldhassák meg mindezt. Lakatos Tamás Három mondat KIS HELYEN JLFER^ NAGY TELJESÍTMÉNYŰ importált centrifuga. Ára csak TI50 Ft OTP-hitel csak a KERAVILL-nál kapható! [KERAVILL] vidékre Is szállít a Keravill áruház­Budapest v„ Kossuth Lajos u. 2. — Tudom, lesznek majd, akik kitalaitnak érzik ezt a történetet. Mégis elmondom, a maga dolga, hogy megírja vagy sem. atég gyakran ugrok be Pestre kocsival, kevés az időm, nem szívesen ácsorgók a buszmegállóban, vagy HEV- re várva. Eleget csináltam tíz esztendeig, amikor minden­nap bejártam a gyárba. Hányszor toporogtam fagy­ban, hóban, nézegettem, nem jön-e autós ismerős, aki fel­vegyen! Többnyire hiába. — Amikor megkaptam a ko­csimat, elhatároztam, ha én ilyen buszra-villamosra váró ismerőst meglátok, fölve­szem, hadd érjen ő is hama­rább haza. A Pesttől hazáig vezető úton mindig lelassí­tok a megállónál, ha nem is integet senki. Még jó is, ha akad utas. Esténként fáradt vagyok, néha majd’ elbóbis­kolok útközben, ilyenkor szívesen beszélget az ember. — Nos, valamelyik este ko­cogok haza. Tudja, amikor olyan hirtelen lehűlt az idő. A havat hideg szél kavarta, befütyült a kocsi résein. Az utolsó fővárosi megállóban fekete fejkendős asszony fa- gyoskodott. Lefékeztem, kér­dem, hová igyekszik. Körül­nézett, pedig senki sem állt ott rajta kívül. — Hogy hová? Hát a falu­ba. — Tessék beülni — mond­tam én, kinyitva az ajtót. Odahajolt és még egyszer megkérdezte: — Tényleg el tetszik vinni? Nem tudtam elképzelni, mi ezen a furcsa, már úgy lát­szott, hogy zavarba hoztam, jó magam is feszengeni kezd­tem. Végül csak sikerült a be­szállás, elindultunk. — Hát, hogy nekem milyen szerencsém van ma — állapí­totta meg utasom. — Most ment el a buszom, még lát­tam a hátulját, dehát ezek­kel a lábakkal már nem le­het futni. No, meg csúszik is nagyon. Tíz kilométernyi volt még az út hazáig ... — Itt voltam a nővérem­nél, beteges szegény, egye­dül lakik. Hetenként három­szor eljövök, segíteni neki. O is özvegy, akárcsak én, meg egészségesen sem könnyű az élet. Nekem is fáj a kezem, nehezen mozgatom. Utolértük a buszt, meg­előztük. — Még előbb otthon leszek, mintha velük jöttem volna — mondta örömmel. — Ho­gyan háláljam meg magának? — Ugyanannyiba kerül, ha egyedül megyek, mintha ket­ten utazunk. — A jó szándék, a segíteni akarás: az a fontos. A tár­sadalom alapja. Fölkaptam a fejem — ez a mondat olyan szokatlanul hangzott, nem számítottam rá. Kezdtem jobban odafigyelni a szavaira. A zöldségtermesztési programban Az Óbuda Tsz 250 millió forintos beruházással hat és fel hektáros üvegházat épít Budakalász és Pomáz határában. Az alapokat a Budapesti Betonépítő Vállalat munkagépei ké­szítik. Bozsán Péter felvétele RENDELET - GONDOKKAL Tisztaság — önerőből Pomázon a tanácselnök, Bo- ross István rendeletet tesz elém. A kemény kötésű, nagy­alakú füzet borítóján fekete betűkkel: a köztisztaságról szóló 1974. évi I. számú nagy­községi tanácsrendelet. Precí­zen tagolt, csoportokra és al­csoportokra felosztott passzu­sokat tartalmaz. Késik a szemetes A paragrafus visszakérdez: — Tiszta a község? — Sajnos, nem eléggé — válaszolja a tanácselnök tár­gyilagosan. — Egyetlen utca­seprőt tudunk csak alkalmaz­ni. Amolyan mindenest. Taka­rítja a köztereket, tavasztól késő őszig gondozza a parkot, füvet kaszál, locsol. — Mégis a házi szemételhor- dással van a legtöbb bajunk. Lassan panaszfüzetekből álló sorozatot szerkeszthetnénk, s mindenben ugyanaz állhatna: a szemeteskocsi rendszertele­nül és nem mindenhova jár. Nálunk rengeteg a földút, ahol sártenger idején képte­len a teherautó szállítani. Há­rom körzetre van felosztva Pomáz, hogy heti két alka­lommal elvigye a házi szeme­tet a budakalászi költségveté­si üzem gépkocsija, Ugyanis, nekünk nincs erre kapacitá­sunk. Elcsodálkozom. Különösen, amikor megtudom; a nagy­— Gyárban dolgoztam so­káig. Ott az emberek jobban egymásra voltak utalva. A nyugdíj után magamra kel­lett hagyatkoznom. Nem pa­naszkodom, ha kicsiny is a nyugdíj, megélek. De van azért, ami nem tetszik. Egy­re jobban anyagiasodnak az emberek. Azt hiszem erre a mondatra már biccentettem is, mert tovább folytatta. — A múltkor a kis vas­kályhámat át akartam rakni a konyhába. Ne kelljen két helyen fűteni, egy tűzzel megfő a vacsorám is. A kocsma előtt téblábolt né­hány fiatalember. Szólok az egyiknek, segítene-e, öt perc az egész. Jött, szívesen. Gon­doltam, vannak azért rendes emberek. Megkínáltam ciga­rettával, főztem neki egy forró teát is. Megitta, azután odébb tette a kályhát. Csak ügy megszokásból kérdeztem tőle, mivel tartozom. Azt vá­laszolja, húsz forint. Képzel­je csak el, húsz kilót két mé­terrel odébb rakott, egy perc­be se telt. Kifizettem, de na­gyot csalódtam ... Majd ott a sarkon kitehet, onnan hamar hazaérek. Megálltam az útkeresztező­dés előtt. Az asszony nehéz­kesen kiszállt a kocsiból, mielőtt becsapta volna az ajtót, még visszaszólt: — Tudja, ha nem volnék kommunista, most azt mon­danám: isten fizesse meg. De hát így csak ennyit: na­gyon köszönöm... Baumann László községi tanácsnak havonta 60 ezer forintjába kerül ez a bi­zonytalan szolgáltatás. S a helybeli lakók — akiknek por­tái előtt rostokol a szemetes kuka — ebből tizenkét forin­tot fizetnek. Meglepődöm azért is, mert Pomáz köztu­dottan kirándulóhely, ahon­nan tömegesen indulnak tú­rázni a környező hegyekbe. A hulladék termeléséhez ők is jócskán hozzájárulnak. Gyerekek és istálló — Eddig a belterületen he­lyezkedett el a Lakatosipari Ktsz — mondja Boross István. — A mérhetetlen sok füst és za: miatt megkezdtük az in­tézmény kitelepítését. De em­líthetek más példát is: a Pe­tőfi Termelőszövetkezet lóis­tállója lakóházak szomszédsá­gában húzódik. Most akartak ugyanott egy másikat felépí­teni. Néhány méterre a laká­soktól trágyát tárol a szövet­kezet, s a környék tele van apró gyerekekkel. Hamarosan a Petőfi szövetkezet lóistálló­ja is hasonló sorsra jut, mint a lakatosipari műhely. — Hogyan tud önerőből se­gíteni a nagyközségi tanács, hogy valamelyest védje Po­máz tisztaságát? — Évente két alkalommal takarítási napokat szervez­tünk társadalmi munkában. A helybeli vállalatoktól teher­autót és lovas kocsit kapunk a nagytakarításhoz. Időnként rendelünk Szentendréről lo­csolókocsit. De csak egy saját használatú locsolókocsival tud­nánk hatásosan takarítani. Ep’ébként, készül egy állat­tartásról szóló nagyközségi ta­nácsrendelet, amely végérvé­nyesen felszámol néhány vi­tás istálióelhelyezési ügyet. Hová tűnt el a tartály ? Dr. Bódi Imre igazgatási csoportvezetőben kellemetlen emléket idéz fel a környezet- védelem szó: — A HÉV-állomástól veze­tő fasorban kétszer helyez­tünk el öt-öt szemétte 'tálul. Egyik napról a másikra eltűn­tek, máskor megrongáltan lát­tuk viszont őket. Azt hiszem, legközelebb elmozdíthatatlan vastartályokat fogunk kitenni A csoportvezető személye­sen foglalkozik szabálysértési ügyekkel. Véleménye szerint addig, amíg Pomázon be nem fejezik a csatornák tel’es ki­építését és felújítását, nehéz megkövetelni egyes utcákbn- a tisztaságot. Nem beszélve ar~ól, hogy ezekben az esetek­ben a szabálysértési bírság- j nah csekély visszatartó ereje van. — Tavaly mindössze négy ügyben bírságoltunk köztisz­taság megsértése miatt. Egy­szer felszólítást küldünk a vétkesnek, s ha ez nem segít; következik az eljárás. Álta­lában a figuzlmeztetéssel cél­hoz érünk. Kamarás Péter k i

Next

/
Thumbnails
Contents