Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
19T6. MÁRCIUS 21., VASÄRNAP \MlhlV 5 Szakcsoportok A dabasi járásban eddig hét szakcsoportban kisállatokat, hízó baromfikat és nyulat tenyésztettek, valamint mézet termeltek. A helyi ÁFÉSZ-ek tavaly a felvásárlások idején több mint 4 millió forintot fizettek a szakcsoportoknak. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlás mértéke viszont elenyésző volt. Most tavasszal Da- bason, elsősorban a háztáji gazdaságok támogatásáért zöldségtermesztő szakcsoport alakul. A szakcsoport terményeinek közvetlen felvásárlója a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ lesz. Kétmillió forintos forgalomra számítanak. J. Kísérlet a MÁV-nál Helyfoglalás automatával A helyfoglalás rendszerének korszerűsítésére hamarosan számitógépes adatfeldolgozást próbálnak ki a MÁV-nál. Ha a módszer beválik, az eddigieknél megbízhatóbb, pontosabb lesz a helyfoglalás a vonatokra. Jelenleg 20 belföldi expressz- vonatra és a hazánkat érintő összesen 25 nemzetközi express zvonatra évente mintegy hatmillió helyjegyet vált az utazóközönség, s a következőkben ez a szám előreláthatóan a 10 milliót is eléri. A gazdálkodás a jövő-menő vonatok ülőhelyeivel azonban meglehetősen bonyolult művelet, a MÁV mintegy száz alkalmazottja foglalkozik a kartonok kézi rendszerezésével. Így aztán időnként egy- egy ülőhelynek egyszerre több gazdája is akad, máskor viszont üresen, kihasználatlanul futnak a helyjegyes kocsikkal a vonatok. Ezért vált szükségessé, hogy más országok gyakorlatához hasonlóan nálunk is megkezdjék az elektronikus helyfoglalási rendszer kidolgozását A kísérletben a KGST-or- szágok egységes számítógép- rendszerében készülő hazai és csehszlovák berendezések, valamint Siemens gyártmányú központi gép szerepel, működ- , tetősükkel pillanatok alatt biztonsággal megállapítható, hol van még üres hely. >JFFV A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 12. sz. üzemegysége FELVÉTELRE KERES GÖDÖLLŐI MUNKAHELYRE alacsony nyomású kazánhoz FŰTŐI VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ DOLGOZÓKAT, VALAMINT RAKODÓKAT, VÁCI MUNKAHELYRE RAKODÓKAT. Jelentkezni lehet a munkahelyeken: Gödöllő, Dózsa György u. 65. Vác, Deákvári fasor 2. Alaposan előkészített döntés Átállásra készülnek Nagykátán A Telefongyár nagykátai gyáregységében az elmúlt évben 110 ezer asztali telefonkészüléket gyártottak, zömmel a hazai posta igényeinek kielégítésére. Körülbelül 10 százaléka a termelésnek szocialista, illetve tőkés exportra került. Ez a termék a nemzetközi piacon is megállja a helyét: üzembiztos, a szabványoknak megfelel, műszaki paraméterei jók. A gyáregység, elsősorban a telefonkészülékek előállításával az 1970. évi 80 milliós termelési értékét 1975 végéig több mint 31 millió forinttal növelte. A IV. ötéves terv időszakában összesen körülbelül 450 millió forintnyi árut termeltek. Az évente átlagosan 10—12 százalékos fejlődést lényegesebb műszaki fejlesztés és létszámváltozás nélkül, elsősorban a termelékenység javításával érték el. Az idén a korábbiakhoz hasonló arányú növekedést terveztek, s a készülékforma további korszerűsítésével talán még hosszú évekre szavatolhatnák termékük gazdaságosságát. Ez a feltételezés azonban — legalábbis a telefongyáriak számára — már nem lesz bizonyítható. A tervek szerint ugyanis 1976. december 31-én megszűnik itt a telefongyártás. Napjainkban a gazdaságtalan üzemek megszüntetését sürgetjük, és a nyereséges, minden piacon értékesíthető termékek gyártását szorgalmazzuk. A fenti adatok azt támasztják alá, hogy a telefon ez utóbbiak közé tartozott. Mi indokolhatja ezek után az ütemesen fejlődő, gazdaságosan termelő nagykátai gyáregység profilváltoztatását? — tettem föl a kérdést Kulcsár Pál gyáregységvezetőnek. Kimondani könnyű — Számunkra valóban kedvező volt a telefonkészülékek gyártása — állapítja meg Kulcsár Pák — Annál is inkább, mert ilyen terméket Magyar- országon csak mi készítettünk. Az eredményeket azonban nem szabad csak a mi szempontjaink alapján vizsgálni, hiszen nem biztos, hogy a gyáregységi szemüvegen keresztül helyesen látjuk a vállalat, vagy a népgazdaság érdekeit. — Vagyis adott esetben egy jól eladható termék gyártását is indokolt lehet abbahagyni ? — A mi példánk is ezt mutatja. — Kimondani könnyű. De valóban ilyen egyszerű ez a kérdés? — Nem, egyáltalán nem az — vallja meg a gyáregység- vezető. — A magunk gondjai alapján Í6 mondhatom. Tavaly januárban dőlt el véglegesen, hogy a Telefongyár KGST- programban vállait feladatainak sikeres megvalósítása érdekében gyáregységünkben termékváltásra kerül sor. Először bennünket, vezetőket tájékoztattak a döntésről, majd a vállalat vezérigazgatója munkásgyűlésen ismertette az elképzeléseket a gyáregység közössége előtt. S végül részletekre bontva beszélték meg a dolgozók a megváltozott körülményekből kővetkező terveket a termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádvezetők értekezletein. Ügy érzem tehát, a döntést nálunk megfelelően készítették elő, mégsem egyszerű lépés előtt állunk, hiszen egy hosszabb ideje gyártott, bevált termékhez gyakran érzelmi szálak is kötik a dolgozókat. Új feladatra készülnek — Milyen új feladatok várnak a gyáregységre? — Alkatrészeket készítünk majd, melyek közül néhányat össze is szerelünk, és így szállítjuk a vállalat exportra kerülő adatátviteli berendezéseihez. — Nehezebb vagy könnyebb munka ez az eddiginél? — Tavaly a második félévtől már körülbelül 40-en megkezdték a zsinórgyártást, a IV. negyedévben pedig újabb 60 munkás a tekercskészítést. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a munkafolyamatok viszonylag könnyen megtanulhatók. De az biztos, hogy a korábbinál is nagyobb figyelmet, gondosságot kívánnak. Sza kemberei n k tői is több ismeretet követelnek meg az új termékek. Felkészítésüket központi képzéssel oldjuk meg. A fejlődés jele, hogy művezetőink folyamatosan technikusi minősítést szereznek. Természetesen a termelő munkát végzőktől sem kívánhatjuk meg egyik napról a másikra az átállást. Körülbelül 50 dolgozó már előképzésben részesült. Nyolcvanan a budapesti gyárban sajátították el az új feladatokhoz szükséges tudnivalókat. A munkások többségének ők fogják átadni tapasztalataikat. — Az átállás, a precízebb és munkaigényesebb termék gyártása nem ókoz majd keresetkiesést? — Dolgozóinkat nem érheti károsodás — szögezi le Kulcsár PáL — A betanulás idejére megkapják korábbi átlag- keresetüket. Ami pedig a későbbieket illeti, a jövedelmük növekedni fog. Erre utal az is, hogy a számított termelési értékünk lényegesen magasabb. — És mi lesz a telefonnal? — Ennek gyártását az új, i jól értékesíthető terméket kereső Mechanikai Művek veszi át. Ez is bizonyítja, hogy nem a gyártmány megszüntetéséről, csak a profil átcsoportosításáról van szó. Az abonyi gyáregységgel és a törzsgyárral folyamatosan egyeztetjük az átállás ütemét. A berendezések, a technológiai dokumentáció mellett tapasztalatainkat is átadjuk, gyakorlati segítséget nyújtunk. Rendszeresen jönnek hozzánk a Mechanikai Művek dolgozói, műszakiak, beállítók, szerszám- készítők és hamarosan a telefongyártó munkások is. — Az új termék készítéséhez milyen feltételeket kell megteremteniük? . — A tekercsgyártás jelenleg egy ideiglenes épületben folyik. De 1975. I. negyedévében megkezdődött az üzemcsarnok építése, melyhez szociális épület és ebédlő is csatlakozik majd. A körülbelül 110 millió forintnyi beruházás értékének 40 százalékát az új profilnak megfelelő műszerek és gépek alkotják. Az új üzemrészben a tervek szerint jövő év januárjában meg kell kezdenünk a munkát. Ezt követően kiürítjük és átalakítjuk majd a régi üzemet. Megváltozott feladataink szükségessé teszik majd, hogy a létszámúinkat is körülbelül 1200-ra növeljük. Gyáregységünknek mindig jó híre volt a környéken, ezért reméljük, hogy a háztartásokból és a messzebbre járók pőréből sok nő is örömmel fogadja majd a kedvező munka- lehetőséget — bizakodik Kulcsár PáL Megfontolt lépésekkel A Telefongyár nagykátai gyáregységének közösségére tehát sokrétű feladatok várnak az év végéig. A hagyományos telefonkészülékekből a tavalyinál is többet kell gyártaniuk az átállásig, az új termékek fortélyait mielőbb meg kell ismerniük, és eközben még a tapasztalatok átadása is folyik a Mechanikai Művek számára. Megfontolt lépésekre van szükség, hogy zökkenő- mentesen oldhassák meg mindezt. Lakatos Tamás Három mondat KIS HELYEN JLFER^ NAGY TELJESÍTMÉNYŰ importált centrifuga. Ára csak TI50 Ft OTP-hitel csak a KERAVILL-nál kapható! [KERAVILL] vidékre Is szállít a Keravill áruházBudapest v„ Kossuth Lajos u. 2. — Tudom, lesznek majd, akik kitalaitnak érzik ezt a történetet. Mégis elmondom, a maga dolga, hogy megírja vagy sem. atég gyakran ugrok be Pestre kocsival, kevés az időm, nem szívesen ácsorgók a buszmegállóban, vagy HEV- re várva. Eleget csináltam tíz esztendeig, amikor mindennap bejártam a gyárba. Hányszor toporogtam fagyban, hóban, nézegettem, nem jön-e autós ismerős, aki felvegyen! Többnyire hiába. — Amikor megkaptam a kocsimat, elhatároztam, ha én ilyen buszra-villamosra váró ismerőst meglátok, fölveszem, hadd érjen ő is hamarább haza. A Pesttől hazáig vezető úton mindig lelassítok a megállónál, ha nem is integet senki. Még jó is, ha akad utas. Esténként fáradt vagyok, néha majd’ elbóbiskolok útközben, ilyenkor szívesen beszélget az ember. — Nos, valamelyik este kocogok haza. Tudja, amikor olyan hirtelen lehűlt az idő. A havat hideg szél kavarta, befütyült a kocsi résein. Az utolsó fővárosi megállóban fekete fejkendős asszony fa- gyoskodott. Lefékeztem, kérdem, hová igyekszik. Körülnézett, pedig senki sem állt ott rajta kívül. — Hogy hová? Hát a faluba. — Tessék beülni — mondtam én, kinyitva az ajtót. Odahajolt és még egyszer megkérdezte: — Tényleg el tetszik vinni? Nem tudtam elképzelni, mi ezen a furcsa, már úgy látszott, hogy zavarba hoztam, jó magam is feszengeni kezdtem. Végül csak sikerült a beszállás, elindultunk. — Hát, hogy nekem milyen szerencsém van ma — állapította meg utasom. — Most ment el a buszom, még láttam a hátulját, dehát ezekkel a lábakkal már nem lehet futni. No, meg csúszik is nagyon. Tíz kilométernyi volt még az út hazáig ... — Itt voltam a nővéremnél, beteges szegény, egyedül lakik. Hetenként háromszor eljövök, segíteni neki. O is özvegy, akárcsak én, meg egészségesen sem könnyű az élet. Nekem is fáj a kezem, nehezen mozgatom. Utolértük a buszt, megelőztük. — Még előbb otthon leszek, mintha velük jöttem volna — mondta örömmel. — Hogyan háláljam meg magának? — Ugyanannyiba kerül, ha egyedül megyek, mintha ketten utazunk. — A jó szándék, a segíteni akarás: az a fontos. A társadalom alapja. Fölkaptam a fejem — ez a mondat olyan szokatlanul hangzott, nem számítottam rá. Kezdtem jobban odafigyelni a szavaira. A zöldségtermesztési programban Az Óbuda Tsz 250 millió forintos beruházással hat és fel hektáros üvegházat épít Budakalász és Pomáz határában. Az alapokat a Budapesti Betonépítő Vállalat munkagépei készítik. Bozsán Péter felvétele RENDELET - GONDOKKAL Tisztaság — önerőből Pomázon a tanácselnök, Bo- ross István rendeletet tesz elém. A kemény kötésű, nagyalakú füzet borítóján fekete betűkkel: a köztisztaságról szóló 1974. évi I. számú nagyközségi tanácsrendelet. Precízen tagolt, csoportokra és alcsoportokra felosztott passzusokat tartalmaz. Késik a szemetes A paragrafus visszakérdez: — Tiszta a község? — Sajnos, nem eléggé — válaszolja a tanácselnök tárgyilagosan. — Egyetlen utcaseprőt tudunk csak alkalmazni. Amolyan mindenest. Takarítja a köztereket, tavasztól késő őszig gondozza a parkot, füvet kaszál, locsol. — Mégis a házi szemételhor- dással van a legtöbb bajunk. Lassan panaszfüzetekből álló sorozatot szerkeszthetnénk, s mindenben ugyanaz állhatna: a szemeteskocsi rendszertelenül és nem mindenhova jár. Nálunk rengeteg a földút, ahol sártenger idején képtelen a teherautó szállítani. Három körzetre van felosztva Pomáz, hogy heti két alkalommal elvigye a házi szemetet a budakalászi költségvetési üzem gépkocsija, Ugyanis, nekünk nincs erre kapacitásunk. Elcsodálkozom. Különösen, amikor megtudom; a nagy— Gyárban dolgoztam sokáig. Ott az emberek jobban egymásra voltak utalva. A nyugdíj után magamra kellett hagyatkoznom. Nem panaszkodom, ha kicsiny is a nyugdíj, megélek. De van azért, ami nem tetszik. Egyre jobban anyagiasodnak az emberek. Azt hiszem erre a mondatra már biccentettem is, mert tovább folytatta. — A múltkor a kis vaskályhámat át akartam rakni a konyhába. Ne kelljen két helyen fűteni, egy tűzzel megfő a vacsorám is. A kocsma előtt téblábolt néhány fiatalember. Szólok az egyiknek, segítene-e, öt perc az egész. Jött, szívesen. Gondoltam, vannak azért rendes emberek. Megkínáltam cigarettával, főztem neki egy forró teát is. Megitta, azután odébb tette a kályhát. Csak ügy megszokásból kérdeztem tőle, mivel tartozom. Azt válaszolja, húsz forint. Képzelje csak el, húsz kilót két méterrel odébb rakott, egy percbe se telt. Kifizettem, de nagyot csalódtam ... Majd ott a sarkon kitehet, onnan hamar hazaérek. Megálltam az útkereszteződés előtt. Az asszony nehézkesen kiszállt a kocsiból, mielőtt becsapta volna az ajtót, még visszaszólt: — Tudja, ha nem volnék kommunista, most azt mondanám: isten fizesse meg. De hát így csak ennyit: nagyon köszönöm... Baumann László községi tanácsnak havonta 60 ezer forintjába kerül ez a bizonytalan szolgáltatás. S a helybeli lakók — akiknek portái előtt rostokol a szemetes kuka — ebből tizenkét forintot fizetnek. Meglepődöm azért is, mert Pomáz köztudottan kirándulóhely, ahonnan tömegesen indulnak túrázni a környező hegyekbe. A hulladék termeléséhez ők is jócskán hozzájárulnak. Gyerekek és istálló — Eddig a belterületen helyezkedett el a Lakatosipari Ktsz — mondja Boross István. — A mérhetetlen sok füst és za: miatt megkezdtük az intézmény kitelepítését. De említhetek más példát is: a Petőfi Termelőszövetkezet lóistállója lakóházak szomszédságában húzódik. Most akartak ugyanott egy másikat felépíteni. Néhány méterre a lakásoktól trágyát tárol a szövetkezet, s a környék tele van apró gyerekekkel. Hamarosan a Petőfi szövetkezet lóistállója is hasonló sorsra jut, mint a lakatosipari műhely. — Hogyan tud önerőből segíteni a nagyközségi tanács, hogy valamelyest védje Pomáz tisztaságát? — Évente két alkalommal takarítási napokat szerveztünk társadalmi munkában. A helybeli vállalatoktól teherautót és lovas kocsit kapunk a nagytakarításhoz. Időnként rendelünk Szentendréről locsolókocsit. De csak egy saját használatú locsolókocsival tudnánk hatásosan takarítani. Ep’ébként, készül egy állattartásról szóló nagyközségi tanácsrendelet, amely végérvényesen felszámol néhány vitás istálióelhelyezési ügyet. Hová tűnt el a tartály ? Dr. Bódi Imre igazgatási csoportvezetőben kellemetlen emléket idéz fel a környezet- védelem szó: — A HÉV-állomástól vezető fasorban kétszer helyeztünk el öt-öt szemétte 'tálul. Egyik napról a másikra eltűntek, máskor megrongáltan láttuk viszont őket. Azt hiszem, legközelebb elmozdíthatatlan vastartályokat fogunk kitenni A csoportvezető személyesen foglalkozik szabálysértési ügyekkel. Véleménye szerint addig, amíg Pomázon be nem fejezik a csatornák tel’es kiépítését és felújítását, nehéz megkövetelni egyes utcákbn- a tisztaságot. Nem beszélve ar~ól, hogy ezekben az esetekben a szabálysértési bírság- j nah csekély visszatartó ereje van. — Tavaly mindössze négy ügyben bírságoltunk köztisztaság megsértése miatt. Egyszer felszólítást küldünk a vétkesnek, s ha ez nem segít; következik az eljárás. Általában a figuzlmeztetéssel célhoz érünk. Kamarás Péter k i
