Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-16 / 64. szám
Hét végi krónika Siker — országos versenyen Természetbarátok vetélkedője Ötödször rendezte meg az Utasellátó Vállalat, a magyaros vendéglátás hagyományainak ápolása és a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében, a szakácsok, cukrászok és felszolgálók versenyét a Keleti pályaudvar éttermében. A múlt év végén az igazgatóságok elődöntőket rendeztek, s a legjobbak kerültek a múlt heti döntőbe. Tíz igazgatóság szakácsai és felszolgálói — kettő-kettő — párosán készítették az ételeket és terítettek, a cukrászok egyénileg indultak. Külön díjaztak egyénileg és csapatban. A zsűriben mesterszakácsok, mestercukrászok s főiskolai tanárok vettek részt. Reggel hatkor kezdődött a verseny, s délután hirdettek eredményt. A szakácsversenyben (melegkonyhai készítményben) második lett a Virágh Miklősné, Dretyovszki Andrásaié páros, mely hidegkonyhai készítményben ugyancsak második lett. A felszolgálók versenyében harmadik helyet ért el a Hirling Mihály, Nagy Ferenc páros. Mindannyian az Utasellátó Vállalat váci 122-es éttermének dolgozói. A versenyzőket az országos viadalra Lehőcz János mester- szakács és Horváth Jenő üzemeltető készítette elő. ★ A hét vége kulturális krónikájából megemlítjük a váci járás területén élő népművészek találkozóját. Második alkalommal jöttek össze a Madách Imre Művelődési Központban. A magnósklubban Tip-top parádé címmel rendeztek bemutatót, Cliff Richard felvételeiből. A Bartók Béla zenei rendezvénysorozat újabb műsoraként, a zeneiskola tanárai koncerteztek. A természetbarát-egyesület versenyének néhány részvevője. Rózsavölgyi Károly /elvétele Sokan váltottak jegyet a Pu-1 ha ágyak, kemény csaták című színes, angol filmvígjátékra. Az esti vetítés — Akinek van egy unokatestvére Bronx- han — mérsékelt érdeklődést keltett. A ban, a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület. A csapatok sorra érkeztek az ország minden részéből, Fejér, Vas és Békés megyéből s más helyekről. A rendezőség a helyszínen is elfogadott benevezéseket. A versenyen használható volt mindenféle segédeszköz. Ajánlották a messzelátót, a Váci útikalauzt, Békési István Pest megyei barangolások című könyvét. Térképet a rendezőség biztosított a részvevőknek, akik megállították a járókelőket, s bekopogtak egy-két helytörténeti kutató otthonába is. A városismertető verseny öregbítette Vác város jó hírét. P. U. Vác szobrainak, műemlékeinek, várostörténetének megismerésére március 14-én, vasárnap, versenyt rendezett a Duna-kanyar ipari centrumáVác a hazai lapokban A Szabad Föld múlt héten megjelent számában Kósa Csaba írt A lexikonos asszony címmel Tihanyiné Móritz Valéria most elkészült, 600 gépelt oldalas váci lexikonjáról. A Gyógypedagógia című folyóirat részletesen elemzi a hazai kisegítő iskolák első országos, Vácott megrendezett spartakiádját, és elismerően ír a helyi rendezőségről. A Mezőgazdasági Mérnök, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem lapja ismertette Magyar Ferencnek, a váci Dunakanyar Fotóklub tagjának Gödöllőn rendezett fényképkiállítását. A Műszaki Élet most megjelent számában dr. Gerle György, Városklimatológia címmel írt a nagyobb helységek légszennyeződéséről, ennek során a DCM-ből áramló cementporról. A Könyvtáros márciusi számában Vadász Ferencné beszámolt arról, hogy az 1975/76- os tanévben a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban köz- gyűjteményi kezelői képzés kezdődött. Az Izzó című üzemi újság részletes tudósítást közölt arról, hogy a váci gyárban milyen intézkedéseket tettek a létszámstop után a létszámgazdálkodás javítása érdekében. (—pr—) Budapesten és városunkban Útibeszámoló, diákkal Kocsis Iván, a Dunakanyar Fotoklub főtitkára pénteken, Az aktfotó három mestere címmel, diavetítéssel bemutatta Luden Clerque, Milos- lav Stibor és Masaya Nakamura alkotásait Budapesten, a Forte-gyár Mérleg utcai bemutatótermében. Kocsis Iván március 15-én, tegnap este, a Dunakanyar Fotóklub baráti köre rendezésében, A Transalpin expresszel Ausztrián át címmel tartott színes, diavetítéssel kísért útibeszámolót, a váci klubhelyiségben. a PEST megyei hírlap külön A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS XX. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1976. MÁRCIUS 16., KEDD Menteni a népművészeti értékeket Ha a falu közös ügyévé válik Évszázadok múltak el úgy ] az eldugott kis hegyi falu felett, hogy alig láttak az utcákon idegent. Az utazó, aki arrafelé járt, nem egykönnyen vehette észre azt a kis bekötő utat, ami a dombokkal és hegyekkel körülvett völgy házaihoz vezetett. Nem voltak rendszeres vendégek a szomszédos községek lakói sem, hiszen Nagybörzsöny kultúrája, nyelve, szokásai eltértek a megszokottól. Telepesek jöttek A régen bevándorolt telepesek németül beszéltek, másképpen ünnepelték a vallási és a családi ünnepeket is. A sok évszázados bezárkózás sajátos kultúrát, népművészetet teremtett. Ezek jó részét egy két évtizede szinte még érintetlenül találta meg az érdeklődő. Amikor azután felfedezték, gyorsan keletje lett. Néhány évvel ezelőtt a községi tanács végrehajtó bizottságának tagjai már azon törték a fejüket, hogyan lehetne valamilyen határozattal megtiltani az idegeneknek, hogy potom pénzért vásárolják fel a sok évszáados nép- művészeti tárgyakat. Rájöttek, megtiltani nem lehet. De még mielőtt mindennek lába kelne, meg kell menteni a népművészeti értékeket, fel kell kutatni a még ismert hagyományokat. Ezek után a pusztuló vagy a már újra virágzó, múltat idéző szokások után kutattunk mi is, mint egykor azok az első úttörők, akik ráébresztették a nagybörzsönyieket értékeikre. Győrök József, az általános iskola igazgatója és kollégái, valamint dr. Szappanyos Béla plébános voltaic' az elsők, akik kutatni kezdték a község múltját. Régi keresztleveleket találtak, s kiderült, hogy valaha a község színmagyar volt, s nem is tudható egészen pontosan, hogy mikor jöttek a német telepesek. De amikor megjöttek, hamarosan meghonosodtak. Szőlőt műveltek, nemes fémeket bányásztak, ápolták szokásaikat, anyanyelvűket. De ne temetkezzünk bele a történelemkönyvekbe, hiszen a közelmúlt is, annyi érdekes emlékkel, történettel szolgál. Nagybörzsönyiül Idős, a gazdasági válság idején Amerikát is megjárt emberek mondják, hogy mindenkinél hamarabb megtanulták az angol nyelvet, mert a nagy- ; börzsönyi német bezárkózott- ' ságában valahogy úgy fejlődött, hogy a kifejezések sora, de főleg a kiejtés, nagyon hasonlít rá. Ma is úgy van, hogy az anyanyelvét beszélő nagybörzsönyi ember jól megérti ugyan Nagymaros vagy Szendehely lakóit, de azoknak úgy tetszik, mintha ők szanszkri- tül szólnának. Ahogy a nyelv a maga módján fejlődött, különböztek a nagybör^sönyi szerszámok, termelési szokások, a használati tárgyak. Erről beszélgettünk Győrök Józseffel, amikor a falukutatás kezdetéről esett szó. Először csak a környéken páratlanul régi műemlékek, a Szent István templom és a Holl Béla „A kétszáz éves váci könyv” című, nyomdai Kiadványokkal és díszítésekkel illusztrált könyve 1973- ban jelent meg a Magyar Helikon gondozásában es Vác város tanácsának támogatásával. A Váci Napló 1914. január 18-i számában mint Könyvtáros és váci sajtótermékek gyűjtője írtam a kiadványról. A könyv értekeinek elismerése mellett csak azt kifogásoltam, hogy a hazai könyvnyomtatás ötszázadik évfordulójának ünnepére készült könyv nem foglalkozott a Holl Béla által is ismert ex libris gyűjteménnyel, amelynek gazdája Mir hó Zoltán. A könyv írása közben a szerző többször járt a gyújtó lakásán, két ex librist fel is használt a gyűjteményből. Ennek a nem döntő jelentőségű hiányosságnak pótlására, mint üzemi könyvtáros javasoltam, hogy a váci városi és járási könyvtárral együtt 1976-ban, az új művelődési központban, a! váci sajtó- és könyvtörténetnek a városban még fellelhető példányaiból rendezzünk kiállítást és ezen mutassuk be Mirkó Zoltán különlegesen szép és értékes ex libris gyűjteményét is. A váci könyvtárközi bizottság — már ilyen is van — utolsó értekezleténél megtárgyaltuk a szervezés részleteit. Laffcsák Mátyás kanonok könyvtárának ex librise — Holl Béla könyvének borító díszítője a belső nyomdai szöveg elhagyásával — a könyv 5. oldalán már az eredeti nagyságban, teljesen látható. Ezt az ex librist a szerző hozzám intézett levelében így jellemezte: „A nyomdabelsőt ábrázoló különösen szép darab, amely a borítón Szántó Tibor ötletéből felnagyítva látható, jelenlegi ismereteim szerint a nyomtatás hazai történetében egyedülálló. Erre a váci könyvtörténet kutatói azt hiszem a jövőben is joggal büszkék lehetnek”. A másik értékes ex libris Kámánházy László könyvtárának tulajdona. Kámánházy László 1808-tól 1817 között volt váci püspök és a kutatások azt jelzik, hogy nagy választékkal és nyomdai műgonddal is értékálló magán- könyvtárral rendelkezett. Az ex libris ugyan kivitelezésében hiányolja az öntött nyomdai díszítő elemeket, de szedett betűi Gottlieb műhelyére vallanak és így a váci sajtó és vele az ex libris kiadások történetének részét képezik. Mirkó Zoltán váci gyűjtő mintegy 25 darabból álló ex libris gyűjteményéből Csáky Emánuel, Katóra Lajos, Tra- gor Ignác, Matzenauer Oszkár, Kesler István, Sajár Elemér, Petró József, Pataky Géza és Szép Róbert ex librisére hívnám fel a figyelmet. A váci magánkönyvtárak ex librisei között hiába keresünk kézműiparosok vagy a fejlődő, de csekély anyagiakkal rendelkező polgárok EXLIRRIS'^ A szakszervezeti könyvtár részére tervezett kisgrafika. könyvtárainak j elentkezését. Inkább a papok gyűjtöttek könyveket. A Fetőfi-évben, 1973-ban, mint a váci szakmaközi bizottság könyvtárosa olyan szakszervezeti könyvtárnak terveztettem ex librist, ami mér társadalmi tulajdon, a kiadvány már nem megkülönböztető jel, hanem azt hirdeti: a könyv mindenkié. Petővári Gyula Latlcsák Mátyás könyvtárának ex librise egyedülálló. Bányász templom múltja izgatta őket. Azt szerették volna, ha ezeket helyreállítva, eredeti szépségében ismerhették volna meg a műemlékeket szerető emberek. Azóta az állam sok millió forintért renoválta őket, újjáépítették, illetve restaurálták a belső berendezést is. Hat évvel ezelőtt a pedagógusok javaslatára döntött úgy a helyi tanács, hogy fel kell kutatni a múlt szokását és tárgyi emlékeit is. Úttörők, pedagógusok gyűjtötték össze az első kiállításra való anyagot. A helyi pártszervezet és a Hazafias Népfront-bizottság pedig azon munkálkodott, hogy Nagybörzsöny szépségét, értékeit Ismerjék meg mások is: megrendezték a nagybörzsönyi napolcat. Az első bemutatkozás nem várt, nagy sikert hozott. Igaz, ezután vetettek szemet külföldiek és belföldiek egyaránt a múltat idéző tárgyakra, s mivel elekor a lakosok többsége ezeket csak fölösleges kacatnak tartotta, ingyen vagy fillérekért kótyavetyélték el a nálunk ismeretlen mintázatú tányérokat, faeszközöket, szőtteseket, szövőszékeket, hímzéseket. Közöttük olyanokat is, mint azok a halotti leplek, • amelyeket a menyasszony hímezett magának és jövendőbelijének. Vagy azokat a vasüstöket, amelyeket egy-egy nagyobb ünnepség idején bükkfahasábokkal bástyáztak körül, s olyan ízletesre főzték benne a levest, ami párját ritkítja. Múzeum a vízimalomban ? Az évtizeddel ezelőtti lelkes gyűjtőknek, többnyire pedagógusoknak, ma már szép számmal akadnak követőik, akik tudják, hogy addig kell menteni az értékeket, amíg lehet. — A huszonnegyedik órában vagyunk — mondta Kiss Károlyra művelődési lráz fiatal, a német nyelvet is jól beszélő igazgatója. — Azt szeretnélek, hogy a nemzetiségi kultúra, a hagyományok ápolása ne csak a nagybörzsönyi napokkal legyen kapcsolatos. hanem hétköznapjaink munkáját és szórakozását is jelentse. Ma már oktatják a német nyelvet az iskolában, tanfolyamot rendeztünk a felnőttek számára is. Helyi hagyományokat dolgoznak fel az^úttörők és a KISZ-esek művészeti csoportjai. Nemrég me- nvecskekóruis is alakult. A népművészeti tárgyak megóvása érdekében helyi múzeumot szeretnénk létrehozni. Már ki is szemeltük az egyik öreg vízimalom épületét erre a célra, s valószínű, hogy pénzünk is lesz rá, hogy a legszebb darabokat megvásároljuk. Mindez Dersze nem megv egyik napról a másikra, s csak akkor érhetünk el jó “redménveket, ha minder a falu közös ügyévé válik. Ügy látom, jó úton haladunk. A múlt becse Csak júniusban tartják az idén a nagybörzsönyi napokat, mégis már most munkálkodnak a sikerért. Eddig nem ismert dalokat tanulnak az énekesek, a citerásolc, lajstromozzák a múzeumba való tárgyakat, írják a helyi műemlékekről, szokásokról, a környék szépségéről szóló füzetecské- ket. Ahányszor eddig voltam Börzsönyben, mindig szóba került, hogy elmennek a fiatalok, egyre kihaltabbak az utcák. Most azzal dicsekedtek, a busz alig győzni hét végén hazaszállítani őket. Az eddig lenézett, eldugott kis hegyi falunak egyre nagyobb lesz a becse a helybeliek szemében is. Csulák András I A Kiállításon is bemutatják Ex librisek réqen és ma
