Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

in. évfolyam, 63. szám 1976. MÁRCIUS 14., VASÁRNAP ELŐKÉSZÍTÉS VÁNDORMŰHELYEKBEN Kistarcsáról millió A Kistarcsai Általános Épí­tőipari Közös Vállalat a IV. ötéves terv időszakában 344 millió forintos termelési érté­ket produkált, öt esztendő alatt a vállalati termelékeny­ség 40 százalékkal nőtt. Ez ez eredménynövekedés nem el­sősorban a létszám gyarapo­dásának köszönhető, hanem inkább a termelőeszközök kor­szerűsítésének. A fenti megállapítást tények bizonyítják: a kistarcsai vál­lalat 1971 és 1975 között fej­lesztésre megközelítően 14 millió forintot fordított. Fej­lesztési tevékenységük során arra törekedtek, hogy megfe­lelő saját gépeket szerezzenek be az idegen, bérelt, kölcsön­zött berendezések, segédesz­közök helyett. Természetesen csak addig a határig, amíg ez a vásárlás rentábilisnak bizo­nyult. Saját építési igényeik kielé­gítését igyekeztek ezekkel a gépbeszerzésekkel zavarta­lanabbá tenni, de a teljes elő­készítő munkához nem elég új géppark, hely is kellene, ahol ezeket a berendezéseket elhelyezik. Sajnos, a szövet­kezetnek nincsen megfelelő központi telephelye, s egyelő­re terjeszkedésre sincs re­mény. A különböző helyeken beépített vas- és faszerkeze­tek előkészítését többé-kevés- bé vándorműhelyekben vég­zik, így egy kicsit hosszadal­mas és költséges a „felvonu­lás”. A közelmúltban elkészült a Jiístarcsai Általános Építőipa­ri Szövetkezeti Közös Válla­lat V. ötéves terve. Ebben az igazgatóság meghatározta az elkövetkező időszak legfonto­sabb tennivalóit, s a fejlesz­tés irányát. Az 1976 és 1980 közötti években céljuk a lét­szám szintentartása, a terme­lékenység növelése. Megjelöl­ték a termelés növekedésének mértékét is: eszerint teljesít­ményük 21 százaléikkal lesz több. Lejátszották tehát a járási labdarúgó-bajnokság tavaszi első fordulóját. A mérkőzések­ről szóló tudósításainkban sok izgalomról számolhattupk be, s történtek persze olyan ese­mények is, amelyeket' szívesen nélkülöztünk volna. A járási labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága Kalozsa Sándor fő­rendezőt egy évre eltiltotta a tisztségviseléstől és a pályák látogatásától. A főrendező a Galgahévíz—Túra-mérkőzés szünetében — karszalagját zsebre rakva — megpofozta a játékvezetőt. Mondhatnánk er­re. hogy ez az idény is jól kez­dődik. De nem mondjuk, mert minék túlzott következtetése­ket levonni egyetlen forduló egyetlen mérkőzése alapján? Máskülönben az inzultust el­szenvedett bíró nem engedé­lyezte a mérkőzés folytatását, s a fegyelmi bizottság ezzel kapcsolatban is határozatot ho­zott. A mérkőzés pályán elért eredményét megsemmisítették, s 0—0 gólaránnyal a két pon­Emlékünnepség Mint korábban hírül adtuk, II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300.. évfordulója alkalmá­ból Túrán vetélkedővel egy­bekötött emlékünnepséget ren­deznek. A március 27-i emlékünnep­ség programja a következő­képpen alakul: Délután három órakor találkoznak a résztve­vők a túrái művelődési házban, majd ellátogatnak a Galga- menti Rákóczi TermelőszöveU kezetbe. A műsoros vetélkedő délután hat órakor kezdődik, a művelődési ház nagytermé­ben. tot a túrái csapat javára iga­zolta. És ez még nem minden: a galgahévízi pálya nem adhat otthont a soron következő két, egyébként ott lejátszandó ta­lálkozónak, s a csapat a követ­kező négy mérkőzésére szövet­ségi ellenőrt köteles fogadni. Ügy tűnik azonban, hogy a tavaszi nyitányfordulót a ren­dezők és a sportvezetők bírták legkevésbé. Zámbó Ferenc kartali sportvezetőt például szigorú figyelmeztetésben ré­szesítették, mivel a GEAC— Kartal találkozón sportszerűt­len megjegyzéseket kiabált be a pályára. 1. Kistarcsa 14 9 3 2 36-14 21 2. Veresegyház 14 8 5 1 28-21 21 3. EMSE 14 8 3 3 46-17 19 4. Kartal 14 8 3 3 33-15 19 5. Bag 14 7 5 2 23-20 19 6. Pécel 14 6 2 6 28-27 14 7. H.-györk 14 5 4 5 29-25 12 8. GEAC 11 5 2 7 26-35 12 9. Dány 14 4 4 6 29-38 12 10. G.-hévíz 14 4 3 7 18-30 11 11. Zsámbok 14 5 — 9 24-33 10 12. Túra 14 4 1 9 19-24 9 13. Domony 14 4 1 9 28-44 9 14. Kerepes 14 2 2 10 19-39 6 F. B. —cthy— FEGYELMI HATÁROZATOK Túráé a két pont Falvak 1848 sodrában (3.) Kiből lett honvéd? Ebben az időben Labuda Tamásnak, a veresegyházi ka­tolikus plébánosnak más fáj­dalma nem volt, minthogy: „a szadai szőlőknél álló ke­reszt megáldása a Kossuth Lajos által felidézett párt- ■ütés és belső háborúságuk miatt mindeddig nem történ­hetett meg” — amint maga bejegyezte az egyház évköny­vébe. A katolikus klérus felső vezetése és alsó papsága köz­tudottan nem lelkesedett a magyar forradalomért és sza­badságharcért, Labuda Tamás is hű szolgája volt felettesei­nek. Az ellenforradalom meg­torló intézkedéseinek előké­szítésekor Haynau rendeletére országosan összeírták a sza­badságharcban résztvetteket és mindazokat, akik bármi módon támogatták a forradal­mat. A veresegyházi 15 hon­véd nevét jelenti kényszerűen a község vezetése, a nemzet­őrökről és másokról mit sem tudnak. A veresegyházi 15 honvéd társadalmi hovatartozása is mutatja, hogy milyen mélysé­gesen átérezték a szabadság- harc lényegét és céljait a legalsó osztályok és rétegek tagjai. A 15 honvédből 12 zsellér és szolga rendű. Az el­ső bevonuláskor, 1848 szep­temberében elment ebből ön­ként 4, akik közül egy zsel­lér és 3 szolga. A kötelező sorshúzás alapján vonult be ekkor két telkes, egy zsellér és 3 szolga. A második bevo­nulási időben, 1849 áprilisá­ban sorshúzás alapján 5 újonc vonult be. akik közül két zsellér, két szolga és egy telkes. Vallási megoszlás sze­rint összesen 9 református, 5 katolikus, egy evangélikus. Valamenyien közemberek vol­tak a seregben. Legtovább szolgált Nagy György, refor­mátus szolga, önkéntes; pár nap híján egy évet, csak 1849. augusztus 29-én jött haza, két héttel a világosi fegyverletétel után. Bagi Já­nos katolikus zsellér, önkéntes szinte ugyanennyit volt távol a harcokban, és ő is csak 1849. augusztus 29-én tért vissza. Elbocsátó levelük nem is volt. Az utolsó rovatba írt válaszok világosan mutatják a község vezetőségének álláspontját: telkesek, zsellérek, szolgák, ilyen vagy olyan vallásúak, harcoltak ennyit vagy annyit; de régebbi erkölcsi magavi­seletük egyformán „jó”, vala­mennyien tisztességes embe­rek. Tiltakozás számba megy ennek a rovatnak ilyen ki­töltése. Vezsenyi Gábor, szolga, ön­kéntes, honvéd életének né­hány adatából megrajzolható egy közember sorsa. Vezsenyi Gábor Hartyánban született. A családi hagyomány szerint ÍO-1-!? éves korában már te­henészként szolgált Veresegy­házon. Tóth Andrásnál, a je­lenlegi tanácsház mellett a Fölvég felé eső első házban. Amikor hartyáni ura — aki­nek a nevére nem emlékez­nek — szolgának állította, a következő „eligazításban” ré­szesült. Tóth András telkes jobbágynak azt mondták: „Üsd, verd, csak a csontját ne törd!” A Vezsenyi gyereknek pedig: „Te meg, kölyök, ha sza­lonnát kapsz, ne edd meg; ha­nem kend a hajadra!” Ugyanezen szokás szerint, disznóöléskor kenték a zsírt a bekecsre, hogy szép fényes le­gyen. Urasági parancsra 1843- ban Tiszaföldvárra kellett mennie családjával együtt szolgálni, ahol a Vezsenyiek meg is honosodtak idővel. A szabadságharc idején már is­mét Veresegyházon szolgált, ahonnan 1348. szeptember 4-éri az elsők között önként bevonult gyalogos honvédnek. A szabadságharc leverése után, 1851. május 20-án meg­házasodott, elvette a csomádi Deák Máriát, aki ekkor tizen­hét éves volt. Mind a ketten szolgák lévén, semmivel nem rendelkeztek. A házasságból két gyermek született: András (1869) és Zsuzsanna (1871): ezek házasságából pedig ti­zenkét unoka. Vezsenyi Gábor a tagosításkor némi földhöz jutott és ezzel a kisparasztok sorába emelkedett. A jelen­legi Húszai utca 10-ben lakott a család, itt épített egy jó pincét a régi ház mellé 1883- ban. majd efölé egy újabb házat is később. Fúró-faragó ember volt, mint korábban minden más osztályos társa. Szerszámnyeleket, tökgyalut csinálni, nem esett nehezére. A keze alól kikerült munkába belevésre. beleégette nevének kezdőbetűit. Meghalt 1889. június 27-én, sírja a református temetőben még ma is látható. Horváth Lajos (Vége.) ffenditheteilen a forradalom éri Beszélgetés a megyei pártbizottságon CHILE NÉPE GYŐZNI FOG! Szolidaritási nagygyűlés Lapunk 1. oldalán jelezzük: a Chilei Kommunista Párt hazánkban tartózkodó kül­döttsége szombaton délelőtt a Pest megyei pártszékházban kezdte az ismerkedést me­gyénkkel. Az itt lezajlott találkozót az első percektől kezdve az elvtársi, baráti közvet­lenség jellemezte. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az a tény, hogy a delegációt fo­gadó Cservenka Ferencné maga is járt Chilé­ben, a véres ellenforradalmat megelőző hóna­pokban. „Ma is élénken él emlékezetemben az akitori időszak — mint mondotta —, amely arra mutatott, hogy a chilei nép a szocializ­mus felé kíván haladni. S nem felejthetem azt az izzó gyűlöletet sem, amelyet az amerikai imperializmussal szemben tanúsítottak. Ez a biztosítéka annak is, hogy a chilei nép előbb-utóbb győzni fog.” A találkozón a megyei pártbizottság első titkára részletes tájékoztatást nyújtott Pest megye politikai, gazdasági, kulturális helyze­téről, a pártmunka gyakorlatáról. A küldött­ség nagy figyelemmel hallgatta, jegyzetelte a hallottakat, s Volodia Teitelboim köszönet­tel meg is jegyezte: — Tanulni jöttünk Magyarországra, s ezért nagyon hasznos ez a tájékoztatás is. Mi nem­csak beszámolni akarunk ugyanis az itt hal­lottakról. hanem összegyűjtjük tapasztalatain­kat és remélhetően eljön az az idő, mikor hazánkban felhasználhatjuk. Elmondotta a továbbiakban, hogy Magyar- országon mindenütt jólesően tapasztalták a szolidaritás nagyon erős kifejeződését. Ez lelkesíti a chilei népet, amely — ha nagy ne­hézségek árán is — tudomást szerez arról az egész világra kiterjedő mozgalomról, amely szabadsága érdekében folyik. A fasiszta puccs óta eltelt két és fél esztendő nagyon az alagi tangazdaságban hosszú idő a chilei embereknek, noha törté­nelmileg csak nagyon rövid. A fasiszta junta semmit sem ért el ez alatt az idő alatt és el­szigetelődött nemzetközileg is. Bestiális el­nyomó jellege csak mély megvetést, gyűlöle­tet váltott ki a dolgozók között. Mindehhez óriási mértékű gazdasági válság, éhínség csatlakozik. A politikai ellenfeleket, vagy a számukra gyanúsakat a iegkegyetlenebbül megkínozzák, vallatják, villamos árammal gyötörnek emberek ezreit. Ilyen körülmények között a kommunista párt az illegális munka követelményeinek megfelelően szervezte újjá sorait, széles körű propagandát indított meg, s jelentékeny tevékenységet folytat a szegény falvakban, valamint a nők között az éhínség elleni küzdelemben. A párt szervezi a mun­kásosztályt, a szakszervezeteket, s együttmű­ködik a fasisztaellenes front létrejöttében a legszélesebb rétegekkel, minden haladó, re­akcióellenes erővel. — Kívánjuk, hogy legyen erejük ezt a har­cot megvívni — fejezte ki a találkozó részt­vevőinek, sőt ezen túlmenően bizonyára a megye minden dolgozójának kívánságát Cservenka Ferencné. — Ránk, szolidaritá­sunkra, segítségnyújtásunkra mindig számít­hatnak. Őszinte tisztelettel, együttérzéssel kísérjük ezt a küzdelmet, amelynek végén — nem kétséges — a szocializmus áll majd. A magyar nép is szenvedte a fasizmus kegyet­lenségeit, de a történelem azt bizonyította, hogy a nép akarata az erősebb. Így lesz Chilében is. Ezeknek a szolidáris szavaiknak mély tar­talmáról volt alkalmuk megismerkedniük a nap folyamán a Chilei Kommunista Párt kül­dötteinek, amikor látogatást tettek a váci járásban és Vác városában. Forró hangulatú találkozás a chilei pártküldöttséggel Volodia Teitelboim beszél az alagi tangazdaságban rendezett szolidaritási nagygyűlésen. A ké­pen balról jobbra: Göndöcs Lajos, Béla Imre, Komáromi János, Mirey Baltra, "Barát Endre és Thomas Solis. Koppány György felvételei | A chilei pártküldöttség az Alagi Állami Tangazda- ! ságot kereste fel elsőnek. Elkísérte őket Barát Endre, a = megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a váci járási I pártbizottság első titkára, és Komáromi János, a Pest | megyei pártbizottság osztályvezetője, Göndöcs Lajos 1 igazgató tájékoztatott a hatezer hektáros gazdaság mun- I kájáról. A pártküldöttség tagjai a rövid látogatáson | megismerkedtek a gazdaság korszerű, jól gépesített te- | henészetével, majd a látogatás végén beírták nevüket és = jókívánságaikat a gazdaság emlékkönyvébe. A chilei küldöttség forró hangulatú szolidaritási nagy­gyűlésen találkozott a környék dolgozóival. A tangazdaság központi épületében rendezett nagygyűlésre érkező chilei pártküldöttséget százak köszön­tötték lelkes tapssal és a fiata­lok a népszerű dallal, a Ven- ceremosszal. Eljöttek a gyűlés­re a tangazdaság dolgozói. Du­nakeszi, Főt és Göd küldöttei, KISZ-esek, úttörők. Részt vett a nagygyűlésen dr. Barna La­jos, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának 'elnökhe­lyettese, a fóti gyermekváros igazgatója és Krima János, a járási hivatal elnöke is. A küldöttséget Barát Endre köszöntötte. — Közvetlenül nagy nemzeti ünnepeink előtt, amikor ha­zánkban a forradalmakra em­lékezünk, érte megyénket az a megtiszteltetés, hogy kiemelke­dő forradalmárok, chilei kom­munista vezetők érkeztek hoz­zánk — mondotta egyebek kö­zött. — Jó alkalom ez arra — folytatta —. hogy dokumentál­juk szolidaritásunkat a chilei ncp harcával. Az SZKP nagy­szerű békeprogramöt adó XXV. kongresszusával, a szovjet em­berekkel, a világ haladó köz­véleményével együtt mi is kö­veteljük, hogy engedjék szaba­don Luis Corvalánt, a chilei nép hős vezetőjét és a fasiszta junta valmennyi foglyát. Beszéde végén Barát Endre a résztvevők tapsától kísérve — átadta Volodia Teitelboim- nak. a küldöttség vezetőjének a gellérthegyi szabadságszobor kicsinyített mását, a magyar nép szabadságának szimbólu­mát. Közben zúgott a taps és is­mét felhangzott a világhírű Venceremos, s a fiatalok üte­mesen kiáltották a két népsze­rű, ismert jelszót: Szabadságot Corvalánnak! Chile népe győz­ni fog! Volodia Teitelboim mondott azután beszédet. — Chile földrajzilag nagyon messze van Magyarországtól és Európától, mégis ez a távoli ország ma a világ szívének kö­zepén van, mert minden konti­nens népében elevenen él a szabadság szeretete és a fasiz­mus gyűlölete. Mindannyiun­kat meghatott, amikor ebbe a terembe beléptünk és hazánk dalát, a Venceremost énekel­ték. De hallottuk már ezt a dalt Tokióban, Londonban, Helsin­kiben, Mexikóban és Indiában is Ez azt jelenti, a világ min­den népe kívánja, és reméli, azért küzd, hogy Chilében újra győzzön a forradalom. A nagygyűlés után a kül­döttség Vácra látogatott. Út­közben megálltak a Gödi Fé­szek emlékműnél. Itt Szigeti Sándorné, a községi pártbi­zottság titkára tájékoztatta a vendégeket Göd munkásmoz­galmi hagyományairól. A chi­lei kommunista vezetők virá­got helyeztek az emlékmű ta­lapzatára. Vácott a delegáció először az új művelődési házzal is* A küldöttség vezetője ez­után felidézte Salvador Allen- de népi egységkormányának nagy sikereit, majd hangoztat­ta, hogy a chilei nép a fasisz­ta terror ellenére ma is ren­díthetetlenül harcol elnyomói ellen, mert jól tudja, hogy nem áll egyedül, mögötte áll­nak a világ népei. Ebben a harcban a kommunisták mel­lett ott vannak a népi egység más pártjai is. A jövő formá­lása a nép kezében van. Ép­pen »ezért nincs messze a sza­badulás napja. A hosszan tartó, lelkes taps­sal fogadott beszédet követően feszólalt a gyűlésen Pajter Klára, a dunakeszi KISZ-bi- zottság titkára és Mészáros Lajos, az alagi tangazdaság dolgozója. Mindketten hangoz­tatták, hogy hazánkban a nép ott áll a küzdő Chile népe mellett. Hangulatos műsort is ren­deztek a vendégek tiszteletére. A dunakeszi 3-as számú álta­lános iskola énekkara Szakáll Lászlóné vezetésével mozgalmi dalokat énekelt. Zsolnai Júlia, a fóti gyermekváros tanulója Vihar Béla Fekete zsoltár, cí­mű, drámai hatású verséből adott elő részleteket, majd Kriszlinger Károly vezényle­tével a fóti gyermekváros pen­getés zenekara játszott. merkedett. Itt Papp József, a városi pártbizottság első tit­kára és Weisz György, városi tanácselnök köszöntötte ... ven­dégeket. Az átadás előtt álló épület megtekintése után a zeneiskolában a váci KISZ- kórus — Bogányi Tibor ve­zényletével — hangversenyt adott a vendégek tiszteletére. A chilei pártküldöttség a késő délutáni órákban utazott vissza Budapestre. Ismerkedés Váccal és környékével I

Next

/
Thumbnails
Contents