Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

ydáiav 1976. MÁRCIUS IS., SZOMBAT Rajna-parti igen Nem kétséges, hogy a bonni szövetségi tanács egyhangú igenje a józan ész diadala. Az utóbbi hetekben némi aggoda­lommal tekintett az európai közvélemény a Rajna-parti fő­városra. Félő volt. hogy a len­gyel—nyugatnémet szerződések végül is a Bundesrat, az NSZK-i törvényhozás felsőhá­za ellenzéki többségének fenn­tartásai miatt elvéreznek. An­nál örömtelibb a péntek déli eredmény: az egyhangú igen. Sok-sok kérdőjelet eloszla­tott a kedvező kimenetelű sza­vazás. És egyben híven tük­rözi azt az együttműködési készséget, amely valamennyi szocialista országot — Helsinki szellemében — áthat. A bonni kormány megkeresésére Varsó világos, józan válasza meg­könnyítette Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter dolgát, egyben kilátástalanná tette a CDU—CSU további fenntartásait. Nem utolsó sor­ban az is hozzájárult a szerző­dések elfogadásához, hogy a lengyel és a nyugatnémet fővá­ros között valóságos forró drót létesült, s a két kormány köz­ben többször is konzultált egy­mással. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a nyugatnémet eUenzék kö­römszakadtáig igyekezett meg­akadályozni a ratifikálást. Végül még olyan jelentéktelen szöveg­módosítást is követelt, amely tu­lajdonképpen egy segédige törlé­séből állt, s amibe — éppen a megbékélés jeléül — a lengyel kormány készséggel beleegyezett. Napnál világosabb, hogy az ellen­zéki uniópártok elvi kifogásokat nem tudtak felsorakoztatni, mert a szerződések ellen ilyen jellegű bírálathoz semmilyen alapot nem találtak. Maradtak tehát a meg­szokott formulák: a belemagyará- zások és a helytelen értelmezések, a szöveg egyes részleteinek kl- forgatása. Schmidt kancellár szívből jö­vő köszönetét mondott a len­gyel kormánynak a megérté­sért. A koalíció drámai helyze­te feloldott, a kormány nem kényszerült bizonyos intézke­dések megtételére, amelyek a szavazás eredménytelensége, nyomán szükségessé váltak vol­na. Mi tagadás, súlyos és nyo­masztó következménnyel járt volna a ratifikálás megtagadá­sa. S aligha csak a lengyel— nyugatnémet viszonyban érez­tette volna káros hatását a CDU—CSU manővere: a szer­ződések újratárgyalása az eu­rópai enyhülés folyamatában is szükségképpen hátrányos következményekkel járt volna. A Rajna-parti józan igent éppen ezért nemcsak Lengyel- országban és az NSZK-ban, hanem egélz kontinensünkön megnyugvással nyugtázza közvélemény. Libanonban változatlanul áttekinthetetlen a helyzet A csütörtök esti katonai ha­talomátvételt követően Liba­nonban áttekinthetetlen a helyzet. Péntek reggel bizonyos jelek arra mutattak, hogy a puccs hamarosan meghiúsul, il­letve vezetői visszakoznak. Frangié elnök röviddel Aziz Ahbad tábornok hatalomátvé­tele után egy hozzá hű rádióál­lomásnak adott nyilatkozatá­ban a leghatározottabban el­utasította a bejrúti katonai körzet parancsnokának azt az ultimátumát, amelyben az el­nök és a kormány lemondását követelte. Pénteken délben első ízben találkozott személyesen a sajtó képviselőivel Aziz Ahbad tá­bornok,- Libanon ideiglenes ka­tonai kormányzója. A sajtóérte­kezleten, amelyet a bejrúti körzeti katonai parancsnokság épületében — paradox módon a lemondásra felszólított Fran­gié elnök képével díszített he­lyiségben — tartottak, Ahbad összegezte korábbi rádió- és tv-közleményeiben hangozta­tott kijelentéseit. Megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy sem a sajtóértekezleten, sem az ezzel egyidejűleg beol­vasott közleményekben nincs utalás az elnök és a kormány lemondását követelő ultimá­tumra. Ahbad bejelentette, hogy kato­nai parancsnoki tanács alakult az ügyek vitelére, de hozzáfűzte, hogy nem törekszik az ország kormányzására. „Több politikus elítélte mozgal­munkat, mert azt hitte, hogy ka­tonai hatalomátvételt hajtottunk végre. Ha ez lett volna a célunk, ezt már sokkal előbb megvalósít­hattuk volna. Éppen ellenkezőleg: egyik alapvető követelésünk az. hogy az országot továbbra is po­litikusok irányítsák” — jelentette ki. Ahbad közölte az újságírókkal, hogy a hadsereg a több mint tíz hónapja kirobbant polgárháború kezdete' óta „első ízben egységes”. Egy kérdésre válaszolva elmond­ta. hogy nem áll kapcsolatban Khatibbal, a libanoni arab had­sereg parancsnokával, de a lá­zadó hadsereghez átállt katonák közül többen csatlakoztak a moz­galomhoz, így feltételezhető, hogy maga Khatib sem ellenzi azt. Arra a kérdésre, hogy ml a véle­ménye Frangié elnök njdlatkoza- táról, amelyben az államfő \isz- szautasította a lemondást, Ahbad kitérő választ adott. „Ha Frangié nem hajlandó lemondani, majd el­döntjük, mit tegyünk.” Ahbad meglehetősen egyér­telmű nyilatkozatai ellenére Libanonban zavaros a helyzet. Az ' elnöki palota körül a Frangiéhoz hű egységek meg­erősítették az őrséget és az el­nök híveinek kezén levő rádió- állomás is változatlanul műkö­dik. Bejrút belvárosában a parlament környékén szórvá­nyos lövöldözések voltak. Pén­teken további intézkedésig le­zárták a repülőtérhez vezető utakat és felfüggesztették a nemzetközi légijáratokat. Bizalmat kapott a brit munkáspárti kormány Az angol parlament alsóhá­za csütörtökön a késő esti órákban bizalmat szavazott Harold Wilson munkáspárti koxmányának. A minimális többséggel manőverező labour- kabinet fennmaradására 297 képviselő adta voksát, bizal­matlanságot pedig 280 törvény­hozó nyilvánított, közöttük a konzervatívok, a liberálisok és a nacionalisták. A „viszony­lag kényelmes” többség úgy jött létre, hogy a konzervatí­vok megbízhatatlan szövetsé­gesei, az unionisták tartózkodá­sukkal tüntettek. A vitán hevek vádaskodások, súlyos sértések hangzottak el. A kormány ellen ezúttal nem­csak a konzervatív ellenzék tüntetett, hanem a Wilson tá­borán belüli, tribune-ista ellen­zék is. A kormány a közel­múltban már megszabadult azoknak a minisztereknek a többségétől, akik Wilsont és pénzügyminiszterét, Healeyt, tűi gyakran figyelmeztették választási szociális ígéreteik­re. A csütörtök esti szavazás után Wilson ismét útilaput kö­tött két parlamenti magántit­kára lábára. Az események kö­vetkeztében azonban kényte­len lesz felülvizsgálni gazda­sági koncepcióját. A szerda esti vereség — a kormány fennmaradása ellené­re — Wilsonék legnagyobb politikai megrázkódtatása volt a két éve tartó kormányzási időszakban, és további vitákat vetít előre. „A kormány élet­ben maradt és a viták is meg­maradtak” — így összegezte a Tribune-csoport elnöke a je­lenlegi angol belpolitikai hely­zetet. Mindez azután történt, hogy a brit bányászszakszervezet, amely Heath kormányának sír­ásója volt — bejelentette: ja­vasolja a szakszervezetek rendkívüli országos kongresz- szusának összehívását a drágu­lás, a fontolvadás és a növek­vő munkanélküliség megtár­gyalására. LISSZABON Meló Antunes ma érkezik Varsóba Azevedo elnök szeretne lenni Meló Antunes portugál kül­ügyminiszter pénteken három­napos hivatalos látogatásra Lengyelországba utazott. El­indulása előtt kifejezte remé­nyét, hogy látogatása hozzá­járul egyrészt Portugália és Lengyelország, másrészt Por­tugália és a szocialista orszá­gok kapcsolatainak megszi­lárdításához. A külügyminiszter — aki rö­vid időre megszakította útját Párizsban is — ma érkezik a lengyel fővárosba. ★ Az O Jornal című hetilap pénteken közölte Jósé Pinhei- ro de Azevedo portügál mi­niszterelnök nyilatkozatát. A miniszterelnök interjújában hangoztatta: amellett foglal állást, ho-v a nyáron katona­tisztet válasszanak Portugália elnökévé, majd bejelentette készségét. ho°v „a kormány- koalícióban részt vevő három párt valamelyikének vág" mind a háromnak nevében” elnökjelöltként lépjen fel Hozzáfűzte: „Baloldali poli­tikus va<*"ok. de nem vagyok híve semmiféle dogmatikus politikai programnak, s leg­kevésbé a marxizmusnak”. A UPI amerikai hírügynök­ség kiemelte a miniszterelnök nyilatkozatának azt a részét, amelyben kijelentette, _ hogy Portugáliában a szocializmus helyett „nyugat-európai tí­pusú* demokratikus államfor­ma” megteremtését kell ki­tűzni közvetlen célként. A BKP XI. KONGRESSZUSA ELŐTT Alkotó szellem, internacionalizmus, béke A Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetének sajtótájékoztatója A Bolgár Kommunista Párt közeljövőben sorra kerülő XI. kongresszusa alkalmából Vla­dimir Videnov, a Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagykö­vete pénteken sajtótájékozta­tót tartott a Bolgár Kulturá­lis Központban. Hangsúlyozta: a BKP XI. kongresszusa folytatása lesz annak az alkotó szellem­nek, s megnyilvánulása az in­ternacionalizmus, a béke esz­méinek, amelyek áthatották az SZKP XXV. kongresszusának egész munkáját. A BKP és a bo'gár nép megsokszorozott erővel készül a kongresszusra, a bolgár párt és társadalom életének kiemelkedő esemé­nyére. Utalt arra is a nagykö­vet, hogy a kongresszus egybe­esik a BKP fejlődésének új korszakát megnyitó, 1956-os áprilisi plenum 20. évforduló­jával. E történelmi jelentőségű eseménnyel kezdődött a Bol­gár Népköztársaság' társadal­mi fejlődésének felgyorsulása. A nagykövet a továbbiakban ismertette a kongresszus elé kerülő fő dokumentumokat és szólt az 1975 decemberével zá­rult VI. ötéves tervben elért termelékenységének emelkedé­sével érték el. Az elmúlt öt­éves tervben 21 milliárd levát ruháztak be a népgazdaságban, ebből 16 milliárdot az anyagi termelési szférában. A fő ter­melési alapok 52 százalékkal nőttek. Az ipari termelés az elmúlt évben mintegy 55 szá­zalékkal emelkedett 1970-hez viszonyítva. A gépgyártás ter­melése több mint kétszeresére nőtt, a számítástechnikai és ügyvitelgépesítési technika pe­dig 11-szeresére. A villamos- energia-termelés a múlt évben elérte a 22,5 milliárd kilowatt­órát. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére a mezőgaz­daság termelése 1975-ben 17 százalékkal nőtt az öt évvel korábbihoz viszonyítva. Tovább fejlődtek az ország külgazdasági kapcsolatai. Egy sor nagyszabású integrációs vállalkozás valósult meg a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal a termelés szakosodása és kooperálása te­rén, a nyersanyagok közös erő­vel történő kiaknázásában, a tudományos-technikai együtt­működésben és a társadalmi élet más területein. A szocia­jelentős eredményekről. A megtermelt nemzeti jövedelem 1975-ben 46 százalékkal nőtt az 1970. évihez viszonyítva, s a növekedést szinte teljes egé­szében a munka társadalmi SPANYOLORSZÁG Tovább terjed a sztrájk (Folytatás az 1. oldalról) kormány nem hagyta jóvá az iparág kollektív szerződését, amelyben a dolgozók és á munkáltatók képviselői már megállapodtak. JSaragcssáhan az építőmunkások fele szün­tette be a munkát. Cofaresben őrizetbe vették az ottani gyógyszergyár há­rom munkását. Basauri város tanácsa szem­behelyezkedett a rendőrségi terrorral. Vitorlában letartóztattak három munkást, köztük egy volt papot. Az őrizetbe vet­tek állítólag a vitoriai dolgo­zók sztrájkjának irányitói közé tartoznak. Spanyolországban — így EGYIPTOM William Simon, az USA pénzügyminisztere nem járt hiá­ba: a sajtótudósítók szerint elégedetten távozott, bár jóval több mint egymilliárd dollárt „hagyott” vendéglátójánál a mi­nap Kairóban, Szadat egyiptomi elnökkel tárgyalva. A meg­beszélések sikerével persze sokkal inkább elégedettek lehet­tek az egyiptomi vezetők, hiszen úgy érezhetik, az ország új politikai irányvonalának első kézzelfogható gyümölcsét sza­kíthatják le a Simonnal kötött egyezmény nyomán. A megállapodás ugyanis nagy összegű segélyről szól, ame­lyet az amerikai kormány a következő években nyújt Egyip­tomnak. A támogatást Mar shall-segélynek nevezték el maguk az amerikaiak, mert nagyon hasonlít a majd három évtizede Marshall-terv néven világot látott híres gazdasági segélyprog­ramra. Az idősebbek nyilván emlékeznek még rá: annakide­jén, de később is gyakran írtak róla az újságok. A program, amely George Marshall tábornak, akkori amerikai külügy­miniszter nevéhez fűződik, több milliárd dollárt jelentett a nyugat-európai országok a világháborúban megrendült gazda­sága számára. A terv célja és értelme persze nem Washington nagyfokú segítőkészségének kinyilvánítása volt, hanem a ka­pitalizmus megingott sáncainak megerősítése és az amerikai befolyás növelése az Atlanti-óceán keleti partján. Amellett, hogy elkötelezte az illető segélyezett országokat, új tőke- és áruelhelyezési lehetőségeket nyújtott az amerikai magáncé­geknek. Végül pedig politikai tőkét jelentett, hiszen a segít­ségnyújtás legfontosabb feltétele a szocialista tendenciák fel­számolása, sőt később a szocialista országokkal való kapcsola­tok visszaszorítása volt. Nos, ennek fényében már joggal-hasonlíthatjuk az Egyip­tomnak nyújtandó amerikai segélyt a Marshall-tervhez. Bár az amerikai kormánykörök nyilatkozói a technikai lebonyolí­tásban látják a hasonlóságot, sokkal nyilvánvalóbb a párhu­zam a politikai tartalom • és cél tekintetében. Kairó ugyanis csak súlyos feltételek és megkötöttségek teljesítésével jutha­tott az amerikai segélyhez. Az egyiptomi gszdsság közismert, hogy — az utóbbi években egyre mélyülő válsággal küzd, s a gazdasági össze­omlást már belső erőtartalékaival rém képes elkerülni. Az ipari termelés pangása, a mezőgazdaság fejletlensége, a nagy­arányú munkanélküliség, az ellátási gondok és a többi súlyos probléma ma már olyan helyzetbe hozta a Nílus-parti orszá­got, hogy szakértők szerint jó néhány milliárd dollár kellene csak a legfontosabb lyukak betöméséhez. Nos, az elengedhe­tetlenül szükséges külföldi segítségnek több forrása is kínál­kozik. A néhai Nasszer elnök idejében, amikor Egyiptom kö­vetkezetesen antiimperialista, a kapitalista gazdasági és poli­tikai tendenciákat fokozatosan felszámoló úton haladt, a szo­cialista országok nagyfokú, a felhasználást előíró megkötések és politikai feltételek nélküli segítséget nyújtottak az ország­nak. így indult gyors fejlődésnek a kulcsfontosságú nehéz­ipar, amelynek olyan nagyszabású vállalkozásai épültek pél­dául szovjet segítséggel, mint az asszuáni óriásgát, vagy a he- luáni fémkombinát. Szadat azonban egy-két éve fordítani kez­dett az egyiptomi vitorlákon: meghirdette a nyitás politikáját, amely a bel- és a külföldi tőke felé való gazdasági és politi­kai nyitást jelentette. Az amerikai—egyiptomi segélymegállapodás ténye úgy tű­nik, az új irányvonalat igazolja, hiszen Egyiptom jövőre már egymilliárd dollárt kap Washingtontól, s kilátásban vannak komolyabb fegyverszállítmányok is. De milyen áron? Hiszen az új Marshall-segély főként a feltételek és a kötöttségek miatt emlékeztet a régire. A támogatást Egyiptom nem használhatja fel arra, ami­re akarja — azaz ami a legfontosabb lenne: a nehézipar nem sokat láthat belőle. Washington első számú kikötése ugyanis az volt, hogy a segélyt az egyiptomi magánszektor erősítésére kell felhasználni. Az egyiptomi magántőke viszont elsősorban a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokban, vagy a szolgáltató- iparban működik. Ezek segítése pedig ugyancsak kevéssé se­gít a gazdaság fő gondjain, sőt tovább fokozza az aránytalan­ságot. Másrészt a segély további, ki nem nyilatkoztatott, de nyilvánvaló feltételei a további rekapitalizálódás, a bel- és külföldi magántőke előtti korlátok lebontása, s a külpolitika az amerikaiaknak jobban tetsző formálása. Ez utóbbiba bele­tartoznak az Izraellel szembeni engedmények, mint a tavaly őszi csapatszétválasztási megállapodás, amely még a konzer­vatív arab államokban is ellenérzéseket szült, s persze a to­vábbi távolodás a Szovjetuniótól, amely két évtizeden át ha­talmas segítséget nyújtott az országnak. Az új Marshall-segély tehát lehet jó önigazolás a sokak ál­tal Egyiptomban is joggal vitatott új politikát folytató Szada- ték számára, lehet jó üzlet az amerikaiak számára, de sem­miképpen nem lehet gyógyír — legfeljebb csak szépségtapasz —, az egyiptomi gazdaság egyre mélyülő sebeire. Avar Károly Vizcaya és Guipozcoa tarto­mányban is — dolgozók tízez­rei sztrájkolnak, hogy érvényt szerezzenek a gazdasági és politikai követeléseiknek. E*gy. madridi bíróság pénte­ken hat-hat" hónapi börtön- büntetésre ítélte a Spanyol Kommunista Párt két aktivis­táját. Szovjet tiltakozás A Szovjetunió külügy­minisztériumába pénteken be­kérették Walter Stoesselt, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, és átadtak neki azt a nyilatkozatot, amelyben a Szovjetunió külügyminiszté­riuma erélyes tiltakozását je­lenti be amiatt, hogy az ame­rikai fél nem foganatosít ha­tékony intézkedéseket az Egyesült Államokban működő szovjet intézmények és sze­mélyzetük biztonságának sza­vatolására. A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete az Egyesült Államok ENSZ-missziójánál éles tiltakozást jelentett be a New Yorkban működő szov­jet intézmények ellen irányu­ló újabb terrorista cselek­mény miatt. 1976ielső felében megnyílik az ország egyik legkorszerűbben felszerelt ABC ÉLELMISZER-ÁRUHÁZA Munkatársakat keresünk: kereskedelmi vezetőket, szakképzett eladókat, pénztárosokat, továbbá segédmunkásokat Kulturált munkahelyek, gépesített berendezések. Jelentkezni lehet: az ÉSZAK-BUDAI MUNKÁS ÁFÉSZ j Személyzeti osztályán, J Budapest XII., UDillli! tuu imu iiiiu Mu + Gaál József u. 6. I A segély ára ■ lista országokkal folytatott aru­■ csere az öt évvel ezelőttinek i mintegy kétszeresére emelke- , dett. A következő ötéves terv- ; ben az ipari össztermelésnek 55—65 százalékkal való növe­lését irányozzák elő, ezen be­lül elsőbbséget élvez a nehéz- -l ipari termelés, de tovább fej­lődnek a közfogyasztási cikke­ket termelő ágazatok is. A me­zőgazdasági termelés az elő­irányzaton belül mintegy 29 . százalékkal emelkedik az új , ötéves tervben. A nagykövet szólt a bolgár ■ és a magyar népet egymáshoz ■ fűző őszinte barátságról, test- t véri együttműködéséről, sokol- 3 dalú kapcsolataikról. A két or­szág gazdasági kapcsolatai az ■ elmúlt ötéves terv idején sziln­- tetenül fejlődtek. Jelentős a 1 fejlődés az árucsere, a szako­■ sodás és a kooperálás, az ipar különféle ágazataiban, a kö­zös bolgár—magyar társaságok­nál, fokozódott a népgazdasági tervek, a tudományos-techni­kai együttműködés és az ide­. genforgalom koordinációja. A? . utóbbi két évtizedben a kél 7 ország árucsere-forgalma több ; mint nyolcszorosára nőtt. Ai i elmúlt ötéves tervidőszakban i 60 százalékkal növekedett köl­- csönös árucseréjük a megelőzi- tervciklushoz viszonyítva, s ha­- sonló arányban növekszik a:- 1980-ig terjedő időszakban. Si- í kérésén fejlődtek a megelőzi 5 ötéves tervben a két ország kulturális kapcsolatai is. A nagykövet végül hangsú- 5 lyozta, hogy az MSZMP prog- t ramnyilatkozata és a XI. kong­1 , resszus határozatai, valamint £ ^ 7 BKP XI. kongresszusának do­_ kumentumai új látóhatárt tár- . nak fel a két párt és nép kap­csolatában.

Next

/
Thumbnails
Contents